Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A gazdasági cselédek kereseti és megélhetési viszonyai

Magyarország 4,5 millió agrárlakosságának 68%-a, több mint hárommillió (családostul) a mezőgazdasági munkás, törpebirtokos és bérlő és a mezőgazdasági cseléd. Ez utóbbiak száma az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 218044, akik 381578 családtagot tartanak el. Vagyis 559622 lélek, az ország összes lakosságának 6,9%-a tartozik ehhez a társadalmi osztályhoz. Az agrártársadalomban elfoglalt helyzetük a következő: földtulajdonnal nem rendelkeznek, tehát létfenntartásuk legszükségesebb eszközeit két kezük munkájával szerzik meg, amit azonban csak úgy tudnak elérni, ha munkaerejüket egész évre bérbe adják. Az egész évi állandó munkában állás nagy megkötöttséggel jár, mozgási lehetőségük korlátozott, aminek következtében helyzetük eléggé kedvezőtlen, dacára annak, hogy kereset szempontjából sokkal jobban állanak, mint például az ideiglenesen alkalmazott mezőgazdasági munkások. Ezek csak a munka idejére szerződnek le, ha vége az aratásnak, cséplésnek, hazamennek, ismét szabadok lesznek, ami a parasztember szemében mégis jelent valamit, úgyhogy a gazdasági cselédeknek a legalsó hely jutott az agrártársadalomban. Tehát minden létező társadalmi osztály csak felettük állhat és ebből a helyzetből adódik, hogy nem élhetik ki szabadon tettvágyukat és életerejüket. Gondolatviláguk és életszemléletük minden más társadalmi osztálytól élesen különbözik, ami nemcsak a lelki tulajdonságaik kialakulásánál vehető észre, hanem fontos tényezőként szerepel életviszonyaik tárgyalásánál is.
A cselédek díjazása szegődményes alapon történik. A szegődményes cseléd „konvenciót kap. Ez természetbeni szolgáltatásokból (lakás, gabona, tűzifa, tej, esetleg só és szalonna), némi készpénzből és földhasználatból áll. Jellemző a szegődményes cselédtartásra, hogy az csak a külterjesebb gazdálkodású országokban van elterjedve, de már ahol a közgazdaság fejlődésével fokozódik a mezőgazdasági termelés belterjessége, felváltja a készpénzfizetés. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, de ez nem tartozik ide.
A konvenció nagysága és összeállítása, továbbá a fizetés ideje és módja vidékenként változik, de egy-egy nagyobb területnek (vármegye, országrész) nagyjából egységesek a viszonyai, úgyhogy azok átlagos értékűnek tekinthetők. Az alábbi kimutatásban az ország három részének négy uradalmából származó átlagos értékű adatok szerepelnek. Az I. számú uradalom Fejér megyében van, a II. számú Tolna megyében (Dunántúl), a III. számú Békés megyében (Alföld), a IV. számú uradalom pedig Nógrád megyében van (Felvidék). Az uradalmak cselédállománya különböző elemekből tevődik össze. Minden gazdaságban van elöljáró (béresgazda, kocsisgazda, tehenesgazda, magtáros, csősz) és éves cseléd. Az elöljárók a munkára ügyelnek fel, illetve az egyes munkacsoportokat vezetik, az évescselédek a különböző gazdasági munkákat végzik. Az évescselédek vagy egészbéresek mellett sok helyen még alkalmaznak kis- és gyalogbéreseket. Kisbéres a 14–15 éves cselédgyerekek közül kerül ki, aki a katonai szolgálat után gyalogbéres, majd nősüléskor egészbéres lesz. Ez a rendszer főleg a Dunántúl egyes megyéiben van elterjedve, míg az Alföldön kisegítő munkaerőként a nyári hónapok alatt két, illetve hat hónaposokat vesznek fel. Ezek tehát ideiglenes munkások, velük most nem foglalkozom.1
Már ebből a kimutatásból is láthatjuk, hogy nem csak az uradalmakon belül az egyes cselédkategóriák bére, hanem a különböző uradalmak cselédbérei között is milyen nagy eltérések vannak. A pénzfizetés a dunántúli uradalmakban a legnagyobb, legkevesebb az Alföldön, ahol nagyon sok olyan gazdaság is van, amelyik semmiféle pénzfizetést nem ad a cselédeknek. Ezzel szemben azonban több a gabona. A gabonajárandóság is nagyon változik; a Dunántúl és a Felvidéken több a rozs és kevesebb a búza, az Alföldön rozsot nem, ellenben több búzát és árpát adnak. Az utóbbit minden uradalomban kap a cseléd. Tüzelőről az Alföldön a cseléd maga gondoskodik. Kukorica- és babszárral tüzelnek, esetleg az uradalom megengedi a szalmatüzelést vagy nagyon hideg, szigorú télen egy pár kosár szenet ad. A dunántúli uradalmakban rendes tüzifajárandóság van, a Felvidéken szintén, vagy csak szabadtüzelés, amikor is annyit tüzelhetnek az erdőről, hulladék fából, amennyire szükségük van. A tejkérdésében vannak a legnagyobb eltérések. Hogy tejet ad az uradalom, vagy ehelyett megengedi a tehéntartást, az az értékesítési viszonyoktól és a gazdasági körülményektől, illetőleg a termelés intenzív vagy extenzív voltától függ. Ha az uradalom intenzíven gazdálkodik, akkor minden művelhető területet befognak a termelésbe és ez esetben kevés a legelő. Ha most a cselédnek megengedik a tehéntartást, akkor a drágán termesztett takarmányokat kellene adni a cseléd tehenének, mivel az legelőre nem mehet és a cselédtehén eltartása az uradalom kötelessége. Ilyenkor az uradalom szempontjából jobb, ha tejet ad a cselédnek és a termelt takarmányt fejőtehenészet tartásával (pláne ha az értékesítési viszonyok is megfelelőek) közvetve értékesíti. Ez a helyzet a Dunántúl és részben a Felvidéken. De ahol nagykiterjedésű legelők vannak, amelyeket más célra nem lehet használni (szikesek) és a tej értékesítése is nehézségekbe ütközik, tehát fejőtehenészetet nem érdemes tartani, az uradalom megengedi a cselédnek a tehéntartást, mert a cseléd tehene egész nyáron a legelőn van, míg télen tavasziak szalmáját, kevés takarmányt és szénát utalnak ki neki. Ez a gazdaság szempontjából olcsóbb, mert nem kell csak azért tartania teheneket, hogy a cselédeknek tejet tudjon adni. Az Alföldön van az így. Természetesen számolnak azzal, is, hogy a cseléd nem mindig tud tehenet tartani, akkor szalonnát kap.2 Az alföldi gazdaságokban különben is van szalonnajárandóság (Dunántúl és Felvidéken nincs, vagy csak ritkán), de a tehénnel nem rendelkező cselédnek többet adnak. Sót még elég sok uradalomban adnak, de már a Dunántúl kezdik törölni ezt a tételt a konvencióból.
Minden uradalom ad a cselédeknek kisebb-nagyobb földhasználatot. Az elöljáró, mint mindenből, ebből is többet kap, ami rendszerint másfélszerese az évescselédének. A használatra kapott föld két részből áll: a majorhoz közelebb fekvő kertből és a határnak minden évben más-más helyén lévő tengeriföldből. A kertben a háztartáshoz szükséges zöldségféléket és burgonyát termelnek, a tengeriföldön tengerit és babot. A szegődményes föld előkészítése és trágyázása az uradalom feladata, úgyszintén a termény hazaszállítása is. A konvencióban kapott árpán és a tengeriföldben termelt tengerin állatokat tarthat a cseléd. Rendszerint egy anyakocának a tartása van megengedve a szaporulattal együtt, továbbá 20–30 darab tyúk és 10–15 darab kacsa tartható még. A sertések a gazdaság legelőjére járnak és őrzésükről is az uradalom gondoskodik.
A cselédbér reális értékének a megállapításánál figyelembe kell venni azt a fontos körülményt, hogy a cselédcsalád egy kis üzemet, még pedig szükségletfedezeti üzemet alkot. Ugyanis, a konvencióban kapott gabonát és a szegődményes föld hozamát ők nem viszik piacra és nem adják el, hanem a családi üzemben feldolgozva közvetve értékesítik, illetőleg szükségleteik kielégítésére fordítják. Így a búzát és a rozsot beőröltetik és a kapott lisztből készült kenyér képezi a táplálkozásuk bázisát. Az árpán és a tengerin állatokat tartanak és azok is a szükségleteik fedezésére szolgálnak, akár mint táplálék, akár a piacon eladva, az érte kapott pénzért vett boltbeliek (cukor, petróleum, fűszer stb.), ruha és cipő alakjában. Tehát a konvenció értékelésénél erre kell figyelemmel lenni. Egyedül csak pénzértékben kifejezni nem lehet, mert az teljes egészében sohasem kerül a piacra, viszont meghatározni azt a mennyiséget, amelyet a konvencióból a piacra visznek, tehát önmaguktól megvonnak, igen nehéz, ezért az egész konvenciót – beleszámítva a szegődményföld hozamát is – kell pénzértékben kifejezni és ezt szembe kell állítani a tápérték egységével mért kalóriaértékkel.
A pénzre átszámított érték, ha nem adja is a tényleges helyzetet, mégis a legkifejezőbben érzékelteti a cseléd munkavégzésének az ellenszolgáltatását. Alkalmas e mellett még összehasonlításokra is úgy az egyes uradalmak, mint a különböző évek pénzértéke között. Ez utóbbit, azért érdekes megtenni, mert az utolsó tíz év árhullámzásai meglehetős érzékenyen érintették a gazdasági cselédeket, dacára annak, hogy családüzemi gazdálkodást folytatnak. Az a tény, hogy a cselédcsalád szükségletfedezeti üzemet alkot, látszatra azt a benyomást kelti, hogy ezáltal mentes minden olyan válságtól, amely az árhullámzás hatására következik be. Valójában azonban nem így van. A mezőgazdasági termények ára és az iparcikkek ára nem követi egymást párhuzamosan a hullámzásban és az áresések rendszerint a mezőgazdasági terményeknél nagyobbak; ennek eredménye az agrárolló. A cselédek szempontjából tehát nem mindegy, hogy mennyiért tudják piacra vinni azokat a konvenciótételeket, amelyek a boltbeli szükségleteiket vannak hivatva fedezni, még akkor sem, ha azok előállítása az ő részükről rentábilis azáltal, hogy az otthon lévő családtagok munkavégzését használják ki, amikor is nem fontos, hogy mennyiben értékesül a munkaerő; mert alacsony mezőgazdasági és magas ipari árak mellett többet kell piacra vinni, tehát önmaguktól megvonni, hogy más irányú szükségleteiket kielégíthessék. Márpedig 1929-től kezdve ez a helyzet, mert az agrárolló akkor kezdett el kinyílni és azóta tekintélyes tágulást ért el.
Az alábbi grafikonok és indexszámok a cselédbér pénzértékének az ingadozását mutatják az utolsó tíz esztendőben, vagyis 1925 és 1934 között. A pénzre való átszámításnál3 a konvencióban szereplő termékek árának minden évben az átlagát veszem, beleszámítva a bolettát is. A kert és tengeriföld hozamát az uradalmak tíz évi átlagával összehasonlítva állapítottam meg, figyelembe véve a sajátos helyi viszonyokat is. Az első grafikon a Fejér megyei (I. sz.) uradalom viszonyait mutatja be. Erre a célra azért választotta ezt az uradalmat, mert itt négy cselédkategória van és így az egyes kategóriákhoz tartozó cselédek bérének az egymáshoz való viszonyítása is szemléltetően megvalósítható.
Legnagyobb értékét 1928-ban érte el a cselédkonvenció, a legkisebb 1933-ban volt. A kiindulási évben, 1925-ben az elöljáró bérének a bruttó értéke (nincs levonva belőle a szegődményes föld megművelésére fordított munka értéke) 1552,10 P, az egészbéres cselédé 1274,42 P, a gyalogbéresé 1157,45 P és a kisbéresé 524,30 P; 1928-ban a bruttóérték így alakult: elöljáró 1583,40P, egészbéres 1276,87 P, gyalogbéres 1168,85 P, kisbéres 496,40 P. 1933-ban a helyzet a következő: az elöljáró fizetése: 660,65 P, az egészbéresé 526,40 P, a gyalogbéresé 475,10 P és a kisbéresé 196,90 P. 1934-ben nagyon keveset emelkedett a konvenció pénzértéke, mert az elöljáróé 684,35 P, az egészbéresé 528,75 P, a gyalogbéresé 494,10 P és a kisbéresé 205 P. Különösen feltűnő úgy a grafikonból, mint a közölt adatokból az 1928 után bekövetkező zuhanásszerű értékcsökkenés, ami csak 1933-ban állt meg és azóta valami keveset emelkedett. Az 1934. évi kedvezőbb helyzetnek a mezőgazdasági termények árának emelkedése az oka, ami a tavalyi rossz terméssel van összefüggésben.
Hasonló a helyzet a többi uradalomnál is. A Tolna megyei (II. sz.) gazdaság cselédbérei így alakultak: 1925-ben elöljáró 1821,15 P, egészbéresé 1118,70 P; 1928-ban elöljáró 1965,95 P, egészbéresé 1164,05 P; 1933-ban elöljáróé 714040 P, egészbéresé 504 P; 1934-ben elöljáróé 769,80P, egészbéresé 490,45 P. A Békés megyei (III. sz.) uradalom cselédbérei a legjobbak, ami a tehéntartásnak az eredménye. Ugyanis a tehén még rossz táplálkozási viszonyok mellett is ad évente 2000 liter tejet, továbbá minden évben megellik és a borjú egyéves koráig uradalmi ellátásban részesül és csak egyéves kora után kell eladni. Ez a két tétel lényegesen emeli a konvenció pénzértékét, de nem reálisan. Ugyanis a cseléd a tejet nem tudja értékesíteni, hiszen falu, város messze van, amiért még az uradalom sem tart fejőtehenészetet s ezért engedi meg a cselédnek a tehéntartást. Tehát a tej nem jelent pénzértéket, legfeljebb jelentős tápértéktöbbletet, amiről később lesz szó. Egyébként a pénzérték változása a következő: 1925-ben elöljáróé 2104P, egészbéresé 1724,60P, 1928-ban elöljáróé 2066,26P, egészbéresé 1651,01P; 1933-ban elöljáróé 869,24P, egészbéresé 746,24P; 1934-ben elöljáróé 883,10P, egészbéresé 716,35P. Úgy a Tolna megyei, mint a Békés megyei uradalom cselédbérpénzértékénél azt látjuk, hogy az egészbéres cseléd bérének a pénzértéke 1934-ben nem hogy emelkedne, hanem még alacsonyabb lesz, mint az előző évben volt, holott az elöljáróké emelkedett, továbbá a Békés megyei elöljáró és egészbéres cselédek bérének pénzértéke 1928-ban alacsonyabb, mint 1925-ben, pedig a többi uradalomnál éppen fordítva van. Ennek oka (amiről rövidesen bővebben lesz szó) az, hogy a konvenciótételek nem egyenlő értékűek és maguknak a mezőgazdasági terményeknek az ára sem párhuzamosan változik. Végül, a Nógrád megyei (IV. sz.) gazdaság bérei így alakultak: 1925-ben az elöljáró bérének a bruttóértéke pénzben kifejezve 1447,40P, az egészbéresé 997,95P, 1928-ban elöljáróé 1458,90P, egészbéresé 990,40P; 1933-ban elöljáróé 536,80P, egészbéresé 365,90; 1934-ben elöljáróé 574P, egészbéresé 382,65P.
A cselédkonvenció pénzértéke tehát meglehetősen ingadozó, ami a cseléd szempontjából sehogy sem előnyös. Neki és családjának úgy kell azt beosztani, hogy mindenre teljék belőle, márpedig helyesen gazdálkodni ilyen nagyfokú ingadozás mellett lehetetlen és ezt a cseléd erősen megsínyli. Gondoljunk csak arra, hogy mit jelent számukra az, hogy a konvenció pénzértéke 1925/, vagy 1928-tól, amikor a legnagyobb volt, 1933-ig átlag 55–60%-os veszteséget ért el. A változást az alábbi indexszámok fejezik ki a legjobban, amelyeket úgy kaptam, hogy az 1925–1934. évek közötti tíz év pénzértékének az átlagát vettem 100-nak külön minden uradalomnál, illetőleg cselédkategóriánál és ehhez viszonyítottam a különböző évek tényleges pénzértékét.
Az indexszámok alakulása nagyjából párhuzamosan történik. Kisebb eltérés mutatkozik nem csak az uradalmak cselédkategóriái belül, hanem az uradalmak között is. Így például a Tolna megyei (II. sz.) gazdaság elöljárójának indexszáma 1930-ban 101, az egészbéresé 91, vagy a Fejér megyei (I. sz.) uradalom elöljárójának indexe 1926-ban 104, a Nógrád megyei (IV. sz.) uradalom egészbéreséé 120. Ezeknek az eltéréseknek oka az, hogy a konvencióban szereplő tételek változnak kategóriánként és uradalmanként. Vagyis, ha az egyik konvencióban több búza, rozs vagy árpa szerepel, mint a másikban, illetve ha csak a búza, a rozs vagy az árpa mennyisége változik, a többié nem, akkor a pénzértéknél aszerint fog kialakulni a helyzet, hogy a változó tétel ára milyen mértékben követi a többi tétel árának alakulását. Például, ha az egyik konvencióban több a búza, a másikban a rozs és a búza áresése nagyobb, mint a rozsé, akkor a következő évben a konvenció (természetesen, pénzértéket értve) szenved kisebb veszteséget, amelyikben több volt a rozs. Ugyanez áll a búza- és a rozs-, a búza- és az árpa-, a rozs- és az árpa-, a tengeri- és a burgonyamennyiség árváltozására is. Nagy alakító hatása van a tej árhullámzásának is. Például a Békés megyei (III. sz.) uradalomnál ezért nincs javulás 1934-ben az előző évihez viszonyítva, mert ott nagy tételt jelent a tej, és annak az ára 1934-ben még csökkent (1933-ban országos átlagban 0,14 P, 1934-ben 0,12 P volt), viszont a többi tétel ára emelkedett, ami a kevesebb tejjel szereplő konvenciók pénzértékét kis mértékben (0,5–1%-kal) emelte. Mindezekből láthatjuk, hogy nem mindegy a cseléd szempontjából, hogy a konvenció milyen tételekből tevődik össze. Helyesen összeállított konvenció ellenállóbbá teszi a cselédcsaládot a válságokkal szemben, tehát nagy szociális jelentősége van. Uradalmaink pedig erre alig ügyelnek és ez az oka annak, hogy a mezőgazdasági válság erősen sújtotta a gazdasági cselédeket. A cselédbér olyan változó értékskálákon ment keresztül, hogy az minden képzeletet felülmúl.
Az alábbi grafikon ezt a nagymérvű változást mutatja be az egész ország cselédbéreire vonatkozóan. Az egyes uradalmak már fentebb ismertebb módon kapott cselédbér-indexeinek az átlagát kiszámítottam és ez képezi alapját a grafikonnak. Az értéket oldalt az átlagindexszámok jelzik, az agrárollóhoz való viszonyíthatóságért pedig azt is belerajzoltam.4
Az átlagindex grafikonja szemléltetően tárja elénk a gazdasági cselédek helyzetének az utolsó tíz évben történt nagyarányú rosszabbodását. 1925-ben az indexszám 141, 1926-ban 108. Ez a zuhanás a devalvációs idők következménye. Amikor stabilizáltuk a valutánkat, a mezőgazdasági termények ára kezdett emelkedni, ezzel együtt a cselédkonvenció pénzértéke is, úgyhogy 1928-ban az index már 143, tehát magasabb, mint 1925-ben volt. Innét kezdve két éven keresztül zuhan és 1930-ban 85-öt mutatva, enyhébb irányt vesz. 1929-ig nincs baj, mert az ipar és mezőgazdasági árak arányosan alakultak, de 1929-ben a mezőgazdasági termények ára elszakadt az iparcikkek árától és aránytalanul egyre jobban szállt le; az agárolló kinyílt. Eddig a cseléd a piacra vitt konvenciótételeket jól tudta értékesíteni, de az agrárolló nyílásával arányosan neki is több terményt kellett piacra vinnie, tehát a saját szájától elvonnia, hogy más irányú (ruha, cipő stb.) szükségleteit kielégíthesse. Választania kellett a jóllakás vagy a rendes ruha és cipő között, mindkettőre egyszerre nem jutott, mert vagy jóllakott és akkor rongyosan kellett járnia, vagy pedig rendesen ruházkodott, de akkor éhesen maradt. Azonban a zuhanás 1930-ban nem áll meg, hanem enyhén folytatódik 1931-ig, onnan 1932-ig keveset emelkedik, de utána még nagyobbat zuhan és 1933-ban eléri az indexszám a mély pontot, az 58-at. Attól kezdve a legrosszabb a cseléd helyzete. A lehető legalacsonyabbra kell redukálnia az életigényeit, mert az évi jövedelemként szereplő 200–700 P nem biztosít valami fényes megélhetési lehetőséget
A pénzérték tárgyalásánál nem lesz érdektelen kitérni arra, hogy a család egy-egy tagjára a keresetből mennyi jut. A cseléd családok köztudomásúan nagyszámúak, mégis ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor az eltartók száma az eltartottakhoz viszonyítva nagyon kevés, mert az Alföldön 100 cselédkeresőre 164 eltartott jut, a Dunántúlon 100 cselédkeresőre 179 eltartott jut, a Felvidéken 100 cselédkeresőre 195 eltartott jut, országos átlagban pedig 100 keresőre 175 eltartott jut. Ennek az alacsony számnak az az oka, hogy a cselédcsalád több tagja is már kereső, akik tehát hozzájárulnak keresetükkel a családi üzem fenntartásához, de a legfőbb oka nem ez, hanem az a körülmény, hogy kisgazdaságokban majdnem kizárólag nőtlen cselédeket alkalmaznak,5 akik bent étkeznek a gazdánál (ezért nevezik őket „bentkosztosok”-nak) és így nem kell nagyobb konvenciót adni nekik. Uradalmakban a családfenntartóra az asszonyon kívül még legalább 3 keresetnélküli családtag jut. A nagyobb gyerekből kisbéres lesz, de az ő keresete nagyjából rá is megy a saját eltartására, úgyhogy a család többi tagjainak nem sok jut belőle. Tehát ha egy családban van apa, anya, egy kereső és három kereset nélküli gyerek, akkor a statisztikai kimutatás két keresőt és négy eltartottat, illetve egy keresőt és két eltartottat emleget, pedig valójában egye keresőről van szó. Ez esetben a család öttagúnak számítható egy keresővel, ami még aránylag nem is sok, mert hiszen van nagyon sok nyolc-tíz tagú cselédcsalád egy keresővel és hat-nyolc eltartottal. Egy öttagú családot (egy kereső, négy eltartott) véve alapul és egészbéres konvenció-pénzértéket számítva, mivel az uradalmak cselédállományának 70–80%-a egészbéres, a naponkénti és fejenkénti összeg 1934-ben így alakult:
Fejér megyében egy napra 1,45 P egy családtagra 0,29 P jutott
Tolna megyében egy napra 1,35 P egy családtagra 0,39 P jutott
Békés megyében egy napra 1,96 P egy családtagra 0,39 P jutott
Nógrád megyében egy napra 1,05 P egy családtagra 0,24 P jutott
Ennyi esik egy cselédcsaládtag napi élelmezésére, ruházkodására, fűtésre és általában az elementáris szükségleteinek a kielégítésére. Hol marad a kultúrigények kielégítésének a lehetősége, egy megnyugtató könyv, egy újság, egy kis szórakozási lehetőség a folytonos munka közben! Ebből az összegből még a legnagyobb beosztás mellett sem lehet rendesen megélni, különösen nem akkor, amikor ellenértékeként a legnehezebb munkát kell végezni. Nem elég ez az összeg az apának, aki hajnaltól estig dolgozik, nem elég a fejlődő gyermeki szervezet táplálásra sem.
A cselédkonvenció kalóriaértékének a kiszámítása a fiziológia segítségével lehetséges. Ugyanis a fiziológia egyik legújabb tudományága, a munkafiziológia lehetségessé teszi különböző komplikált mérési módszerekkel az emberi izommunka kalóriaszükségletének kiszámítását, viszont az izommunkát kilowattórákkal is mérhetjük, tehát módunkban van megállapítani ezzel a két energiaegységgel mérve, az uradalmi cseléd munkateljesítményének a nagyságát és annak a fedezésére szolgáló, ill. rendelkezésre álló kalóriamennyiségét.
Az emberi munkateljesítmény6 maximális értéke 15 méterkilogramm/sec. Ez az a munkavégzés, amikor egy másodperc alatt 15 kilogramm terhet 1 méter magasra, vagy 1 kilogramm terhet 15 méter magasra emelünk. Ezt a munkateljesítményt, illetve az ezzel egyenértékű bármely munkát órákon keresztül csak erős, fejlett, kitartó és gyakorlott munkás képes kifejteni. A mezőgazdaságban ez nem áll mindig, mert amikor a cseléd könnyebb munkát végez – kocsin ül, eke után megy stb. – nem dolgozik maximális erőkifejtéssel, tehát elég, ha évi átlagban 6 méterkilogramm/sec munkateljesítményt veszünk alapul az egészbéres cselédnél. Az elöljárók munkavégzése, úgyszintén a kisbéreseké ennél kevesebb, mert évi átlagban csak 4 méterkilogramm/sec. Ez az érték az elöljáróknál a beosztásuk, a kisbéreseknél pedig fiatal voltuk miatt áll elő. A gyalogbéres munkateljesítménye megegyezik az egészbéres cselédével, az asszonyok évi átlagos munkateljesítményt viszont az előbbi gondolatmenet alapján 3 méterkilogramm/sec értékben állapítjuk meg. A naponkénti munkavégzés nagysága hónaponként változik, mert a gazdaságokban napkeltétől napnyugtáig folyik a külső (mezei) munka, tehát nyáron hosszabb a munkaidő, télen rövidebb. A külső munkán kívül napkelte előtt, ill. napnyugta után kell elvégezni a belső munkát (mint például az állatok etetése, itatása stb.), úgyhogy a napi munka kezdete jóval napfelkelte előtt, a vége pedig késő este van. A legtöbb uradalomban reggel és este kisebb haranggal jelzik a munkanap kezdetét és végét. A Fejér megyei uradalomban például Mindszenttől (nov. 1.) József-napig (márc. 19.) reggel 4 órakor és este 7 órakor harangoznak, József-naptól Szt. György-napig (ápr. 24.) reggel 3-kor és este 8-kor, Szt. György-naptól Mihály-napig (szept. 29.) reggel 2 órakor és este 9 órakor, Mihály-naptól Mindszentig ismét reggel 3, ill. este 8 órakor szól a harang. Ilyen korán csak annak a cselédnek kell felkelni, aki a tehenészetbe van beosztva, vagy a kocsisnak, béresnek (ökrös), hogy az állatokat rendbe hozzák. A többinek napkeltekor kell munkába állni.
A cselédcsaládban az apa a kenyérkeresettel, az anya a háztartási teendőkkel végez intenzív munkát, az ő évi munkateljesítményük (egészbéres családot értve) 382,37 kilowattóra. Ez azonban csak a hétköznapok munkateljesítménye, amihez hozzá kell számítani a vasár- és ünnepnapok munkateljesítményét is, mert a cseléd akkor végzi a házkörüli munkát, mint például a favágás, a szegődményes föld művelése stb., tehát egy évre 400 kilowattóra izommunka-teljesítményt állapíthatunk meg. Egy kilowattóra izommunka-teljesítmény fedezésére 6500 kalória szükséges, 40 kilowattóra 2600000 kalóriával fedezhető. Ehhez jön még az alapanyagcsere (az az állapot, amikor a szervezet kifelé semmiféle munkát nem végez és a belső munka is a legkisebbre csökkent) kalóriaszükséglete, ami egy 70 kg-os embernél naponta 1680 kalória. Az apa és az anya kalóriaszükséglete egy évre 3800000 kalória. A gyerekek kalóriaszükséglete nagymértékben ingadozik éspedig a fejlődéssel, a korral, a mozgással és az esetleges munkavégzéssel arányosan. Három 6–12 éves gyereket számítva, a kalóriaszükségletük évenként mintegy 2000000–2300000 kalóriát tesz ki. Az egészbéres cselédcsalád évi kalóriaszükséglete tehát kereken 6 000 000 kalória.
Most vizsgáljuk meg, hogy ténylegesen mennyi áll rendelkezésükre. A búzát és a rozsot beőröltetik, az árpát állattartásra fordítják, úgyszintén a tengeriföld hozamát is. Kalóriaszükségletük fedezésére nagy részben a kenyér és az állattartásból származó húsfélék, továbbá a tej, a különböző főzelékfélék és kismértékben a tojás szolgál. A beőrlésre szánt gabona (egészbéres cselédnél) Fejér megyében 600 kg búza és 700 kg rozs, Tolna megyében 600 kg búza és 800 kg rozs, Békés megyében 1400 kg búza és Nógrád megyében 400 kg búza és 1000 kg rozs. Ebből kap a cseléd az őrlési vám levonása után: Fejér megyében 482 kg búzakenyér- és rozslisztet (ez szolgál a kenyérsütésre), 204 kg búza nullás- és főzőlisztet (ebből csinálják a rántást és a sült, ill. kifőtt tésztát) és 352 kg korpát; Tolna megyében 532 kg búzakenyér- és rozslisztet, 204 kg búza nullás- és főzőlisztet és 360 kg korpát; Békés megyében 308 kg búza kenyérlisztet, 476 kg búza nullás- és főzőlisztet és 364 kg korpát; Nógrád megyében 588 kg búza kenyér- és rozslisztet, 136 kg. búza nullás- és főzőlisztet és 384 kg korpát. Az egyes lisztfélék mennyisége eléggé változik, de az összes lisztmennyiség nagyjából megegyezik.
Táplálkozásuk bázisát a kenyér és a tésztafélék képezik. Sokszor az egész napi eledelük csak kenyér. Tésztát minden második nap esznek, amikor a levesen kívül csak tészta van. A tésztára grízt, krumplit, káposztát, ritkán mákot tesznek vagy esetleg semmit. Gyakran sütnek pogácsát, ami általában kedvelt eledelük.
Az őrlésből nyert korpa, a konvencióban kapott árpa és tengeriföld hozama állatok tartását teszi lehetővé. Rendszerint egy anyakocát tarthatnak a szaporulatával, 20–30 darab tyúkot és 10–15 darab kacsát. A sertéstartás eredményeként évente 1 hízót vághatnak és 7–8 darab malacot eladhatnak.
A sertéstartással nincs mindig szerencséjük, mert járványos időkben, mint amilyenek az elmúlt évek is voltak, sertéspestisben elpusztul az állomány, és ilyenkor a legrosszabb a cseléd helyzete. A levágott sertés húsa, zsírja és szalonnája egyik jelentős forrása a kalóriaszükségletüknek. Évenként 60–70 kg sertéshús és 80–90 kg zsír, ill. szalonna áll rendelkezésükre. Ha nem tudnak hizlalni, akkor egész éven át nem esznek sertéshúst és az év nagy részében zsír nélkül főznek. Ilyenkor nagyon szegényes és elégtelen a táplálkozásuk. A lisztet egyszerűen megpörkölik, vízzel feleresztik, babot vagy krumplit főznek bele; ez bő lével leves, besűrítve pedig az úgynevezett sűrűbab vagy sűrűkrumpli, amely mezőgazdasági munkásaink legfontosabb tápláléka. A húst az év jó részében nem ismerik, mert az ölésből származó húsfélék még a tél folyamán elfogynak.
A tejet főleg az asszonyok és a gyerekek fogyasztják el, jelentősége azokban az uradalmakban van, ahol a tehéntartást megengedik. Átlagban 547,5 liter jut egy cselédcsaládra évenként. Baromfiakból keveset fogyasztanak el, úgyszintén a tojásból is, mert ezeket a piacra viszik és eladják, hogy boltbelieket, ruhát, cipőt stb. tudjanak venni. Általában jellemző a gazdasági cselédek viszonyaira, hogy a jobb falatokat megvonják maguktól és eladják, hogy szűkös pénzügyi helyzetükön valahogy segítsenek. A készpénzfizetés kevés, ezért eladják a malacot, tojást, baromfiakat, hogy más irányú szükségleteiket fedezni tudják. Burgonyából 600–800 kg-ot fogyasztanak el évente, mert a többi kell vetőmagnak, az apraja pedig a sertéseknek.
A cselédcsalád rendelkezésére álló élelmiszerek kalóriaértéke, mindent beleszámítva, átlagosan egy évre a következő:

600 kg kenyér à 2400 kalória 1.445.000 kalória
200 kg tészta à 3500 kalória 700.000 kalória
70 kg hús à 2700 kalória 189.000 kalória
90 kg zsír és szalonna à 8000 kalória 720.000 kalória
800 kg burgonya à 900 kalória 720.000 kalória
500 db tojás à 70 kalória 35.000 kalória
547,5 l tej à 670 kalória 366.825 kalória
Főzelékfélék és baromfiak 250.000 kalória
Egyéb (cukor, gyümölcs stb.) 25.000 kalória
Összesen: 4.445.000 kalória

A kalóriaérték bizonyos határok között azonban ingadozik, átlagosan 4–4,5–5 millió kalória áll rendelkezésükre a hatmilliós kalóriaszükséglettel szemben. Tehát a gazdasági cselédeknél kalóriahiány van, amit tudnának ugyan némileg pótolni a piacra vitt tételekkel, de akkor viszont ruhára, cipőre stb. nem jutna semmi. Náluk is az a helyzet, mint ami országos vonatkozásban érvényes. Ma körülbelül ötmillió ember nem táplálkozik kielégítően: életstandardjuk alatta van az átlagos követelményeknek. Ez gyakorlatban és számokban azt jelenti, hogyha mindenki jóllaknék, akkor exportra nem jutna semmi. Ma mezőgazdaságunk éppen annyit termel, hogy az csak a kielégítő belső fogyasztás fedezésére volna elég. Amit külföldre szállítunk valutáris és egyéb okokból, azt saját magunktól vonjuk meg. Így van ez a gazdasági cselédeknél is. A piacra vitt tojást, malacot, csirkét, kacsát stb. mind a saját szájuktól vonják el. A piacra kerülő konvenciótételeket sem tudják megfelelően értékesíteni a rossz viszonyok következtében. Boltbeli (só, ecet, fűszer, cukor, petróleum stb.), ruha- és cipőszükségletük fedezésére az elmúlt évben például családonként 30–40 P jutott átlagosan.
Kulturális szükségleteik kielégítésének még a lehetősége sem áll fenn. Ahogy estek a mezőgazdasági árak, nyílt ki az agrárolló és zuhant le a konvenció pénzértéke, eltűnt az 1 métermázsa előirányzott búza is a konvencióból, amelynek értékesítése talán a civilizációt jelentette számukra a konjunkturális években. Ma elementáris szükségleteiknek a kielégítése is nehézségekbe ütközik, kultúrára gondolni sem lehet. A nagyarányú életstandard-eltolódások már éreztetik hatásukat közöttük. Ettől eltekintve, nemzeti érdekből sem lehet mindegy, hogy ez a népréteg milyen körülmények között él, mert az ország lakosságának tekintélyes részét teszi ki. Velük számolni kell egy új magyar élet alapjainak a lerakásánál és ha magyar sorsközösségről beszélünk, akkor gondoljunk az ő sorsukra is.

1935. november (99. szám)

 

Jegyzetek:


1 Tudtunkkal a legelső kísérlet e fontos tárgy feldolgozására; eredményeit további kutatás módosíthatja. – A szerk.

2 A Felvidéken van egypár olyan uradalom, amelyik megengedte a tehéntartást, de mivel a cselédek nem tudnak tehenet tartani, az uradalom pedig helyette se tejet, se szalonnát nem ad, a konvencióból kimarad ez a tétel.

3 Nem számítom fel a lakás és az orvosi kezelés költségeit, mert csak a kereseti és megélhetési viszonyokat tárgyalom és ez a kettő egészen más elbírálás alá esik. Különben is a cselédlakás mai bére vidéki viszonylatban 50–60 P-t tesz ki, az orvosi költségek pedig 30 P körül mozognak évenként és fejenként.

4 Az agrárollót Matolcsy Mátyás után szerkesztettem. (Agrárpolitikai feladatok Magyarországon, 90. l.), természetesen lekicsinyítve. A mezőgazdasági termékek árindexe a farmárak, az iparcikkek árindexe a kiskereskedelmi árak alapján készült, ami a mi szempontunkból a legmegfelelőbb, mert a cselédviszonyokra ez érvényes.

5 A statisztikai adatok csak azt tüntetik fel, hogy ennyi a kereső és ennyi az eltartott. A leghelyesebb az volna, ha birtokkategóriánként állítanák össze a keresőket és eltartottakat, mert a kisbirtok cselédviszonyai másként alakulnak, mint a nagybirtoké.

6 Az évi munkavégzésnél megemlíthetem a cselédek munkabérviszonyait az órabér szempontjából, amennyiben kiszámítottam, hogy a gazdasági cseléd egy órai munkavégzését milyen összeggel fizették meg. 1934-ben az egészbéres cseléd órabére Fejér megyében 0,12 P, Tolna megyében 0,11 P, Békés megyében 0,16 P, Nógrád megyében 0,09 P volt.



« vissza