Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A lengyel eurorealizmus háttere

Az első tudósítások a komoly diplomáciai sikerről szóltak, aminek eufóriájában a lengyel miniszterelnök, Miller, nem restellt mindenkinek köszönetet mondani, aki akár kemény bírálattal sarkallta a keményebb nemzeti érdekképviseletre, mint Kaczynski, az ellenzéki Jog és Igazság Párt (PiS) vezére, akár a folyamathoz valóban minden feladatával összeegyeztethető támogatást megadó lengyel pápának és a Glemp bíboros vezette katolikus klérusnak, amely a keresztény Európa reintegrálásának ideológiájával nem csekély támogatást nyújt. Azóta azonban, a részletek nyilvánosságra kerültével, az elemzők úgy látják: a hirtelen bekeményítéshez nem tartozott kellő felkészülés az érvrendszerek tekintetében, így érdemi eredmények elérésére már nem volt idő. Ehelyett csak a kemény tárgyaló imázsának megteremtése történt a csatlakozásról megrendezendő népszavazás sikere és a koalíció fennmaradása érdekében. Lengyelországban hagyományosan nem csak bal- és jobboldali pártokra osztható a politikai paletta, hanem unióellenes és támogató pártokra. Az egy esztendeje alakult kormány kisebbik baloldali pártja, a Parasztpárt is a belépés komoly ellenzőjének számít. Az ország függetlenné válása idején a lakosság körében mért szinte egyöntetű, 90 százalékos csatlakozni vágyás egyes felmérések szerint napjainkra odáig fogyatkozott, hogy a nemek száma kiegyenlítette az igenekét. Nyílt titok, hogy Brüsszel olyan sorrendben szeretné időzíteni a csatlakozási népszavazásokat a 1994-es referendumokhoz hasonlóan, hogy elkerülje az akkori kellemetlen norvég példát, az elutasítást – tehát a biztosnak ígérkező magyar igent kövessék csökkenő valószínűség szerint a tagjelölt országok voksolásai. Miután a komoly gazdasági problémákkal küzdő, kormányzó Demokratikus Baloldalt (SLD) az őszi önkormányzati választások siralmas eredményei hideg zuhanyként érték, a brüsszeli és varsói vezetők egyaránt érdekelté váltak abban, hogy legalább pozitív képet sugározhassanak a skandináv fórumról.
Leszek Miller lengyel miniszterelnök sokáig éppolyan erélytelen tárgyalásokat folytatott a csatlakozásról, mint Medgyessy Péter tette ellenzéki bírálói szerint. Mivel a lengyel belpolitika párterőviszonyai már korábban is segítették, hitelesítették volna a határozottabb kiállást, már az is eredményként könyvelhető el, hogy a jelek szerint szakított azzal a dogmával, miszerint az EU civilizációs szerepére tekintettel el kell fogadni bármilyen feltételt. Kérdéses, hogy a lengyel kormány a lengyel érdekek védelmének demonstrálására váltott volna-e, ha a helyi választásokat nem veszti el a jelentős városokban Rzeszów kivételével, köztük a vörös fellegvárnak számító Lódzban. Krakkóban egy független baloldali jelölt nyerte ugyan az első közvetlen polgármester-választást, de jobboldali támogatást is élvezett. Az önkormányzatban pedig a legerősebb frakció az unióellenes katolikus-jobboldali Lengyel Családok Ligájáé (LPR). Ez utóbbi a populista, euroszkeptikus Önvédelem (SamoObrana) agrárpárttal együtt a választások egyértelmű nyertese volt. Gyengébben szerepelt a csatlakozáspárti Polgári Platform is, ám az eurorealista PiS megnövelte súlyát. Látványos sikerként Lech Kaczynski 70 százalékkal győzve lett Varsó polgármestere. A tavaly leváltott Busek-kormány legnépszerűbb minisztere annak idején maffiakapcsolatokkal vádolt ügyészek és bírók elmozdításával szerzett ismertséget. Legutóbbi interjújában is úgy árnyalta támogató álláspontját, hogy mindenkor nyugatbarát volt, politikusként a kezdetekkor vetette fel a belépés jelszavát, és e téren nincs változás, ám a konkrét válasznak a feltételek alapos elemzéséhez kell kapcsolódnia. Álláspontját kontrasztossá teszi, hogy eközben a tv közvetíti, amint a baloldali kormány és a Szolidaritás-tábori ellenzék vezetői, Kwasniewski és Walesa, Buzek és Miller együtt járulnak aláírni a falra függesztett Jövő Chartát, ami az uniós csatlakozás mellett tesz hitet.
A vezető napilap, a Rzeczpospolita kolumnistája szerint Miller hiszékenynek bizonyult, amikor bízott Günter Verheugen szavában, aki az utolsó órákig bizonygatta, hogy a 15-ök tarsolyában még kétmilliárd euró tartalék van a megegyezésre. Ezzel szemben az EU képviselői fegyelmezetten tartották magukat az utolsó délután ismertetett Schröder-javaslat pontjaihoz. Ezért a lengyel delegáció valóságos többletet csak a németek számára érdekes, a keleti határok biztosítására szolgáló alapba kapott 108 millió euró formájában nyertek. A többi pénzt már korábban megkapta Lengyelország, pusztán előrehozott finanszírozásról, illetve a kofinanszírozás mellőzéséről van szó, a költségvetés más kiadásainak mentesítésére. Ami pedig a kvótákat illeti, például a tej esetében egyetlen literrel nagyobb mennyiséget sem sikerült kiharcolni, ehelyett a tömegtermék két kategóriájának összevonását ismertette a miniszterelnök, mint másfél millió literes keretgyarapítást. Mindebből saját tapasztalataival együtt Magyarország is levonhatja a tanulságot: udvarias mosolygásért a tagországok nem fogják csorbítani önös érdekeiket. Még nem késő az okulás, a harc országunk jó helyéért a közösségben még csak kezdődik.



« vissza