Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Bűnbeesés utáni fogadkozások

Különleges történelmi csillagállásban vannak a közgazdászok ma. Politikai ciklusunk, a világgazdasági helyzet és fordulati kényszerünk jelentik e különlegesség fő összetevőit. Eddigi vándorgyűléseinket mindig sajátos hangvétel jellemezte a választási években. Megtapasztaltuk már, hogy a kampányidőszak, sőt a választások előtti év mindig keserű pohár a közgazdászok számára, hiszen a választások nem igazmondási vagy teljesítményi versenyek, hanem rendszerint a túlelosztás, a nemzeti üdvözülésről szőtt álmok időszaka. Ilyenkor a pártvezérek nem akarnak közgazdászokat látni, akik szakmájuk törvényszerűségei, gyakorlattal igazolt alapelvei, a gazdaság számszerűsíthető összefüggései alapján alakítják ki véleményüket. A politikusok nem szívesen szembesítik közgazdászokkal a vágy villamosára felültetett választóikat. Ugyanakkor a közgazdászok igyekeznek távol tartani magukat a választási kampányoktól. A politika és gazdaság viszonyát elemzők a jövőben nyilván elrettentő példaként hivatkozhatnak az ez évi magyar sajátosságra, hogy a korábban is előrelátott – bár hivatalosan be nem vallott –, a GDP 11%-át meghaladó nagyságrendű államháztartási deficit ismeretében legnagyobb ellenzéki pártunk a GDP 15%-ának, a kisebb szerénytelenségre kötelezett kormánypárt pedig 7%-ának elosztását ígérte. Ez még a magyar választási kampányok történetében is rekordnak számít.
Érthető a szakma tartózkodása a kampánytól. Érthetetlen és igaztalan viszont néhány, a közgazdászok hallgatásból fakadó felelősségére, cinkos némaságára hivatkozó vélekedés a választásokat követő kijózanodás, a valósággal szembesülés időszakában. Egyes bűnbakvadászok, pontosabban bűnbakokat lövők egyenesen a közgazdászokat tették felelőssé az államháztartás hiányáért, az államadósság felhalmozásáért, jelenlegi és várható mizériáinkért. A közgazdász szakma ugyanis csak a kampányolástól tartózkodott, de nem hallgatott. Első ízben 2003 nyarán, a közgazdászok éves vándorgyűlésén, majd azóta folyamatosan riadóztatott, éles bírálatokat fogalmazott meg a nemzetgazdasági egyensúly követelményeinek fittyet hányó, hitelességvesztéssel járó gazdaságpolitikával szemben. Más kérdés, hogy milyen kép alakítható ki a magyar társadalom érettségéről, nagykorúságáról, ha választásokat csak ilyen mértékű illúziókeltéssel lehet megnyerni.
A magyar állampénzügyi igazság elodázhatatlan pillanata nemzetközi és világgazdasági helyzetben nem szerencsésen következett be. Az Egyesült Államokban még nem született meg az a – Trockijnak már hét évtizede is keserűséget okozó – felismerés, hogy nem csak a forradalmak, de az amerikai típusú demokrácia és piacgazdaság sem exportálható más fejlettségi szintű s kultúrájú országokba. A fejlett világnak, s különösen Európának még nem sikerült békés együttélést kialakítani azzal az új világgazdasági realitással, hogy 3 milliárd ázsiai lépett be kínálatával a nemzetközi munkaerőpiacra, s a globálisan összefonódó gazdaságban béreket ugyan lehet növelni, de munkahelyeket teremteni versenyképességtől függetlenül aligha. A Nobel-díjas Myrdal által négy évtizede felvázolt ázsiai drámával szemben bekövetkező ázsiai előretörés gyors ütemben rajzolta át a világgazdasági erőtereket. Kérdéses, hogy az elkövetkező évtizedekben sima lesz-e az egypólusú, USA-központú világ kibontakozó átalakulása két vagy több pólusúvá. Nemzetközi bizonytalanságot okoz a kiéleződő kőolajpiaci szűkösség, az inflációs aggodalmak erősödése, a közel-keleti feszültség, a terrorizmus, a Kínában felhalmozódó hatalmas devizakészletek jövőbeni felhasználásának módja, a világgazdaság irányítási rendszerének, sőt a vezető országok politikai irányításának gyengesége (amelyet Aznar volt spanyol miniszterelnök a Coca-Cola könnyű változatának mintájára „lájtosnak minősített”).
Nyugat-Európában növekvő szkepszis érzékelhető az unió keleti és további kibővülésével szemben, a tagság potenciális előnyeiért a jövőben jóval keményebben kell megküzdeni. A közép-európai térség számára sem áldásos a közelmúltban kialakult, erősödő gazdasági populizmussal, gyenge kormányzóképességgel jellemzett politikai erőtér. Nagyszámú bizonytalansági elem, feszültségi forrás esetén megnő a gazdasági konfliktusok kialakulásának valószínűsége. Ennek következményei globalizált gazdasági környezetben mindig a világgazdaság leggyengébb szereplőit érik el leggyorsabban és legerőteljesebben. Az elmúlt években kialakult állampénzügyi helyzete alapján a nemzetközi pénzpiacok Magyarországot besorolták az öt legsebezhetőbb helyzetű ország csoportjába. Az ország jövője szempontjából tehát kulcsfontosságú a hitelesség-helyreállítás és a viharzónából való leggyorsabb kikerülés, vagyis az ezt megalapozó hiteles konvergenciaterv kidolgozása, elfogadtatása, s határozott, gyors végrehajtása.
Az időbeli egybeesések rendkívüli jellegét domborítja ki a kialakult kedvezőtlen helyzet megfordítására, az ország sorsának alakítására hivatott konvergenciaterv több tartalmi elemének nyár végi közreadása, illetve a jelenleg „Nemzeti Fejlesztési Terv 2-nek nevezett fejlesztési dokumentum augusztusi vitára bocsátása. A nemzetközi piacok megítélése és a közgazdaságtan törvényei szerint az elmúlt fél évtizedben az ország „bűnbe esett, ezt jelenti a GDP növekedését 6%-ponttal meghaladó fogyasztásnövekedés, az öt év átlagában a GDP 7%-ára rúgó államháztartási deficit, illetve a GDP-százalékában kifejezett államadósság 14% pontos eddigi növekedése. Az igazságszolgáltatástól eltérően a gazdasági folyamatokban a bűnt többnyire bűnhődés követi. Az országnak az elkövetkező években vezekelnie kell az elmúlt fél évtized gazdaságpolitikai vétkeiért. Ismét olyan feladat előtt állunk, amelynek megoldása hosszabb időre eldöntheti az ország sorsát.
A közgazdászok tisztában vannak azzal, hogy az állampénzügyi krízis potenciális veszélyén túlmenően átfogó – gazdaságműködési szellemi, erkölcsi, demográfiai jellegű – veszély is körvonalazódik, alapvetően azonban a jelenlegi megoldási kísérlet sikerétől függ, hogy a lecsúszási folyamat megfordítható-e vagy felgyorsul. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ismét történelmi fordulópont előtt állunk. Ma még nem tudjuk bizonyossággal, hogy valaminek a kezdetén vagy a végén vagyunk-e; azaz a rendszerváltoztatás után a több-kevesebb következetességgel kiépített s fenntartott magyar szociális piacgazdaság modellje, vagy csupán az ország erőforrásaihoz viszonyítva túl széles sávon s viszonylag alacsony fejlettségi szinten kialakított magyar jóléti állam jutott végpontjához. Kérdéses ma az is, hogy kezdetét veszi-e a kilábolás a viharzónából, vagy a siker elmaradása esetén képesek leszünk-e még újabb nekirugaszkodásra.
A közelmúlt eseményei azonban nem csupán rendkívüli helyzetet alakítottak, hanem nagy számban okoztak meglepetéseket. Az igazi meglepetés nem abból fakadt, hogy a kampányretorika eltért a valóságtól. Ehhez „szoktatva vagyunk. Már májusban kiinduló meglepetést okozott viszont, hogy a rendszerváltoztatás óta első ízben bekövetkezett kormányzati ciklusfolyamatosság ellenére, sőt a választások kimenetelének legalább fél évre, de különösen április 8. utáni előrejelezhetősége ellenére a kormányzat a tények ismeretében nem rendelkezett kidolgozott forgatókönyvekkel, kiérlelt koncepcióval a helyzet kezelésére és a végrehajtás időveszteségek nélküli beindítására. Végrehajtási szempontból értékes hetek vesztek kárba oly állampénzügyileg nagy horderejűnek tartott kérdések taglalásával, mint például a 2010-es országgyűlés képviselőinek vagy a jelenlegi kormány szervezeti vezetőinek száma, képviselői tiszteletdíjak, vagy éppenséggel orvosi vizitdíjak, mentős létszámok alakulása. Politikai szempontból ez bizony Hannibál capuai ostromának következményeivel járhat. Kritikus helyzetben kéthavi idővesztés, még kormányváltás esetén sem fogadható el, kormányzati folyamatosság esetén viszont érthetetlen. A régóta esedékes kormánycsomag júniusi bejelentése jó irányba mutató szándékot, elszántságot jelez, de nem megalapozottságot, bölcsességet. Kétharmad évszázaddal ezelőtt Marlene Dietrich világsikerű dalban tudakolta, hogy „Hova lett a sok virág. Szinte ennek mintájára szól országszerte az aktualizált nóta, hogy van-e akár csak egy hatástanulmány is a kiigazítási, konvergencia vagy a nemzeti fejlesztési program mögött.
Az általános vélekedéstől eltérően nem az a gond a bőven felbuzgó kormányzati programokkal, szándékokkal, ötletekkel, hogy összhatásukban népszerűtlenek, hanem hogy tervezési féltermékek nem kellően átgondolt, kiérlelt, szakmailag ellenőrzött koncepciók. Terveket, kormánycsomagokat kívánt hatás elérésére többféleképpen is össze lehet állítani. A programok tartalmáról már folyik is a vita. Gyengén megalapozott programok viszont mindenkor és mindenütt végrehajtási problémákat vetnek fel. A kormányprogramok körüli nemzetközi szkepszis, amely a valuta- és a tőzsdei árfolyamok alakulásában is kifejezésre jutott, zömmel abból fakad, hogy miként is valósul meg az áhított egyensúlyjavítás.
Népszerűtlen, megszorító programok bejelentésének vannak kommunikációs, koncepcionális és végrehajtási követelményei. A programok eddigi kommunikálásának gyengeségéről viszonylag széles körű egyetértés alakult ki. Népszerűtlen s nem kellően megalapozott intézkedéseket eleve nem célszerű lépéskényszerben, beszűkült mozgástérben apránként bejelenteni, régi állampárti módszer szerint előbb eltúlozni, majd enyhített formában, némi megkönnyebbülést okozva bevezetni. Elkerülhetetlen szigorító lépéseket kidolgozott állapotban, végrehajthatósági bizonytalankodások nélkül, egy időpontban, elaprózás nélkül célszerű bejelenteni. A még nem végrehajtásérett szándékok kiszivárogtatása gyakorta tekintélyvesztéssel járó visszatáncoláshoz vezet, szakszerűtlenséget sejtet. „A magyar beteg, az ország, a társadalom a „dübörgős” kampányok során nem készült fel a szükséges műtétre. A gyógyászatból ismert, hogy a beteg akkor viseli jobban a műtéti fájdalmakat, ha meggyőződése szerint szakszerűen operálják. Ha szakszerűtlenséget észlel, azonnal csökken a fájdalomtűrő képessége, ellenállást tanúsít, orvost, kezelést szeretne cserélni. Nem állítható, hogy az elmúlt negyed év tapasztalatai kedvező műtéti előfeltételeket teremtettek volna, így a következményekkel is számolni kell.
A végrehajtás politikai feltételeinek megteremtésére a kormányfő jelentős időt és energiát fordított. A kiigazítási programmal szembeni – koalíción belüli – politikai ellenállás, a „saját tűz lecsökkentését pártpolitikusok kormányba emelése, a kormányzati irányítás miniszterelnöki egyközpontúsága, a tárcavezetők politikai státusának kialakítása politikailag kétségkívül elősegíti. Ugyanakkor nehezíti a végrehajtás szakmai feltételeit, szakmai szempontok érvényesítését a döntési-irányítási folyamatban. A korosabb nemzedék még emlékezik arra, hogy a „létezett szocializmus időszakában munkálkodó közgazdászok egy része évtizedes harcot folytatott az akkori gazdasági irányítás depolitizálásáért. A szakmai irányítás kormányzati gyengülése így nem bizalomnövelő, s politikai osztalékot is csak siker esetében hoz a miniszterelnöknek.
A végrehajtás nem függetleníthető az intézményrendszeri szemlélettől. A jelenlegi kormánykoalíció nézetrendszerében uralkodó az a felfogás, hogy gazdaságunk gondjainak számottevő része a túlsúlyos, paternalista állam túlzott szerepéből adódik. Így a gyógyszert az állami szerepet felváltó piaci mechanizmusok, üzletemberek és üzleti módszerek jelentenék. Az állam és a piac szerepéről a közgazdaságtan Liszt óta vitázik. A főáramot idestova negyedszázada az amerikai realitásokhoz kötődő neoliberális piaci felfogás jelenti. Ez a hegemonikus szerep ugyanakkor alkalmat adott a piaci dogmatizmus következményeinek korábbinál jobb feltérképezésére is. Az állami tulajdonlás, valamint közvetlen gazdaságirányítás korszerűtlensége nem kell magával vonja az állam szerepének elsorvadását. Fejlődéstörténészek korábban is tudták, hogy az állam szerepe a fejlődéstörténeti örökség és a gazdasági fejlettség adott szakaszában jelentkező követelmények függvényében alakul, miként az egyes emberi szervek is eltérő funkciókat teljesítenek az életkor különböző szakaszaiban. Kockázati tényező megfeledkezni arról, hogy a piacok működése feltételezi a jól működő intézményrendszert, amelyet csak jól működő állam hozhat létre. Egy sor nehéz feladat tornyosulna, ami mind állami szerepvállalást igényel: az externáliák jelentőségének növekedése; a ráfordítások és megtérülések színhelyének növekvő távolsága; a piaci mechanizmusok által közvetlenül kevéssé befolyásolható tevékenységek versenyképességi jelentőségének növekedése; a nemzetközi együttműködés mechanizmusainak működtetése; a jogok és kötelezettségek harmóniájának megteremtése; a globális verseny nyomán gyorsabb ütemben növekvő jövedelemkülönbségek következményeinek, a társadalmi konfliktusoknak a kezelése; a társadalom működésének szabályozása s e működést károsító törekvések visszaszorítása. Az állam meggyengítése így eleve gyengíti a piacgazdaság működési alapjait is. Sikeres magyar felzárkózás- és nemzetpolitika tehát nem az állam elsorvasztását igényli, hanem az állam és a piacok közötti jobb szereposztást, korszerűbb államigazgatást.
Az államvezetés színvonalának emelkedése szempontjából az esélyeket nem növeli a „sikeresnek minősített üzletemberek és az üzleti világban bevált menedzsment módszerek kormányzati átvételének koncepciója sem. A kormányzati feladatok megoldásában az angolszász világban elterjedt a vállalati menedzsment módszerek, stílusok alkalmazása. Európában viszont az államigazgatási módszerek túlsúlya jellemzi a kormányzati munkát. Földrajzi helyzetünk, gazdasági orientációnk és korántsem utolsósorban uniós tagságunk célszerűvé tesz bizonyos igazodási irányokat. A vállalatirányítás, különösen a tulajdonos és a menedzsment egybeesése esetén, racionálisan alakíthat ki olyan centralizált irányítási formákat, vállalhat olyan döntési kockázatokat, amelyek nehezen egyeztethetők össze a kontinentális európai demokrácia felfogásai szerint kialakult államigazgatási formákkal. Más megközelítésben: az üzleti világban a dinamika, az államigazgatásban a stabilitás jelent alapvető sikertényezőt. Sorsalakító nagy programokhoz különösen szükséges megbízható, felkészült, a különféle elképzelések ráfordításainak, következményeinek számszerűsítésére, kivitelezésére képes apparátus, melynek elbizonytalanítása mindenképpen kockázati tényező.
A sikeres üzletemberek politikai előreléptetése felvethet összefonódó politikai és morális aggályokat. A jelenlegi magyar társadalmi környezetben vitatott, hogy az elmúlt két évtizedben a közvagyon privatizációján, a közérdek és az egyéni érdek privatizációs mérkőzése során meggazdagodott üzleti elit kormányzati székbe átülve az államigazgatásnál felkészültebben, gondosabban, hatékonyabban tud-e majd sáfárkodni az ország, a köz érdekeivel, az „adófizetők pénzével. Történelmi tapasztalatok alapján az is kérdéses, hogy nadrágszíjszorító, restriktív gazdaságpolitika végrehajtásának képviseletére, elfogadtatására a milliárdosok a legalkalmasabbak-e? Ezen nem sokat segít a fájdalommentesség, vagy a szükségesnél kisebb társadalmi költségek meghirdetése, a végrehajtás időbeni megnyújtása.
Végül a magyar cselekvéseket ihlető örök múzsáról, a határidőről és az idő szerepéről. Az egykori reformszocialista, majd átalakulási magyar éltanulóval szembeni nemzetközi bizalom az elmúlt évek során eltűnt. A választások utáni kurta mézesheteket az új kormány terveinek bejelentése lezárta. A Magyarország rendelkezésére álló türelmi időt már nem hónapokban, hanem hetekben lehet mérni. Az utolsó védelmi vonalat jelentő konvergenciaprogram átadási határideje szeptember elseje volt, az uniós források megnyílásához szükséges Nemzeti Fejlesztési Tervé október eleje. Nem kell nagy képzelőerő annak felméréséhez, hogy milyen lesz a befektetői magatartás, ha az új programnak nem sikerül eloszlatni a körülötte jelenleg kavargó végrehajtási kételyeket. A konvergenciaprogram legutóbbi változatában a kormány nem gyors, hanem meglehetősen lassú ütemű kiigazítást irányzott elő. Így az államháztartási deficit még 2009-ben is 3,2%-ra rúgna, s csupán a 2010-es választási évben csökkenne 2,7%-ra. Ez Brüsszelt ugyan nem zavarná, európai felzárkózásunkat viszont igen.
A kormányzat bejelentett ütemezési szándéka ugyanis már ma is egy bizonytalansági és egy bizonyossági üzenetet küld a piacok és az ország számára. Nagyon erős hit szükséges annak elfogadásához, hogy a 2010. évi országgyűlési választások előtti két évben a deficit a GDP 1,6%-val csökkenthető. Hasonló fejleményre nincs példa az elmúlt másfél évtized magyar gazdaságtörténelmében. Ilyet nem fogad el kormánypárt választás előtt kormányától, a hitéleti buzgalomban gyengélkedő üzleti világ pedig ilyen ígéretet nem hisz el – különösen az elmúlt négy év ígérgetései után. Az egyensúlyhiány mértékének 2008 utáni érdemi csökkentéséhez indokolatlan szép reményeket fűzni. A lassú ütemű hiánycsökkentés így eleve gyengíti a hitelességet, s hosszabb távon nagyobb növekedési veszteségekkel jár.
A felvázolt program végrehajthatósága nem csak politikai, hanem közgazdasági szempontból is kétséges. Az eddig megismert tervek az állampénzügyi tűzoltás szándékát érzékeltetik, de nem fejtik ki, hogy mi helyezi a gazdaságot és a társadalmat új fejlődési pályára. Ennek hiányában nagy a kockázata annak, hogy az elkövetkező két év egyensúlyjavító hatása nem tartósul, s már a következő választás előtti évben kifulladhat. A kiigazítási időszak megnyújtása rövid távon talán kisebb társadalmi-politikai feszültségeket valószínűsít, de eleve ébren tartja a kételyeket a program végrehajtásáról, elnapolja az euro bevezetését, nehezíti az elvesztett hitelesség visszaszerzését. Az euro bevezetési dátumának lebegtetése önmagában is kormányzati kételyeket, önbizalomhiányt sejtet.
Az euro bevezetése persze nem önmagáért való cél, nem is presztízsalakító lépés, hanem a gyorsított magyar felzárkózás, új európai helyteremtés, a nemzetgazdasági biztonság és stabilitás, valamint nemzeti sorsalakítás fontos eszköze. A világgazdaság nagy térszerkezeti változásai mellett ugyanis Európában is láthatók új geopolitikai hajtóerők. Bizánc bevétele, a kelet–nyugati kereskedelem Magyarországon is áthaladó fél évezredes útvonalának lezárása óta az európai növekedés súlypontja gyorsuló ütemben tolódott el az Atlanti óceán partjai mentén fekvő területekre s Délkelet-Európa kiszorult az európai fejlődés fő áramlataiból. Az unió balkáni bővüléséből adódó geopolitikai fordulat javítja a térség fejlődésének külső feltételeit, erőforrás-szervezési lehetőségeit, intézményrendszeri környezetét, növekedési dinamikáját. A térséggel szomszédos Magyarország nemcsak földrajzi helyzete, hanem történelmi tapasztalatai, viszonylagos fejlettsége, az ott élő magyarsághoz fűződő kapcsolatai alapján kiemelkedő szerepet játszhat Délkelet-Európa európai integrálásának elősegítésében. Ez lehet Magyarország uniós hozományának legértékesebb eleme, s e potenciális közreműködői szerep alakíthatja legkedvezőbben Magyarország új európai helyét. Uniós belépésünk óta a délkelet-európai országok jelentették külgazdasági kapcsolataink leggyorsabb ütemben fejlődő területét. Az egyensúlyteremtés, euróbevezetés szorosan összefüggő – bár időbeni sorrendiséggel járó – folyamatának elhúzódása egyszersmind lemondás e szerepről, az átmenetileg kedvező térségi csillagállás kihasználásáról, az integrációs hozamokról, az ott élő magyarság helyzetének gyorsabb ütemű javításáról. Magyar bénaság, stratégiai „szájtátiság esetén akad másik európai tagország e még mintegy 10 évig nyitva álló szerep vállalására. Jöhet még generáció, amely számon kérheti az országsors mai alakítóitól e stratégiai lehetőség elszalasztását.
Az elmúlt fél évtizedben Magyarország tempót, esélyeket, pozíciókat vesztett, jövőt élt fel. Az elmúlt negyedévben a hitelesség helyreállítására, egyensúlyjavításra, fejlesztésre felvezetett koncepciók a szükséges irányú elmozdulás s a jobbító szándék ellenére a gyenge előkészítettségük, kivitelezési átgondolatlanságuk és színvonaluk következtében nem oszlatták el a kételyeket. Júniusban ismét elszaladt az alkalom térségünknek is például szolgáló program meghirdetésére. Akármilyen legyen is a Brüsszelnek továbbított kormánydokumentumok sorsa, az eddigi tempóvesztést most nagyobb erőfeszítésekkel, áldozatvállalással kell megfizetnünk. Ma már nem elég, ami negyed éve még elégségesnek látszott. A legnagyobb feladatot most a teljesítményi fordulatot s európai helyteremtésünket megalapozó 2007. évi költségvetés összeállítása és végrehajtása jelenti.
Hogy milyen lesz, az a jó szerencse s a döntéshozatali szféra halláskészségének, cselekvőképességének függvénye.



« vissza