Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Nanotechnika, tudomány és természet

 

Bevezetés

 

Az anyag egyszeri és megismételhetetlen kialakulását a tizenötmilliárd évvel ezelőtti ősrobbanástól a mai atomok és molekulák kialakulásáig izgalmas és lenyűgöző történetben vázolja fel a kozmológia. A kilencvenes évek óta a Föld körüli pályán keringő Hubble teleszkóp bepillantást enged az utóbbi tizenkétmilliárd év históriájába, és sokoldalúan igazolja a felvázolt történetet. A közel két évtizede épített pásztázó alagútmikroszkópok (STM) és az atomerő-mikroszkópok (AFM) láthatóvá teszik magukat az atomokat és molekulákat is. Az a tény, hogy megfigyelhetjük a parányi molekulákat, hallatlanul felgyorsította mind a fizika, mind a kémia, de a biológia fejlődését is. A molekulák és atomok mérete a milliméter milliomod része, a nanométer nagyságrendjébe esik. Tudományos ismereteink e parányi világról rohamosan nőnek, ezért napjainkban a „nano” jelző a közbeszédben is gyakran felbukkan. A szó görögül törpét jelent. Mai szóhasználata a mértékegységek világszabványában „nanométer” összetételben jelenik meg, és távolságegységet jelöl, a méter egymilliárdnyi (10–9-ed) részét.
Miközben a fizika, a kémia és a biológia egyre több ismeretet gyűjt az atomok és molekulák világáról, a nanotechnika, azaz képességünk a nanovilág alakítására is kibontakozik. A technikát radikálisan megújító nanotechnika néhány nanométer méretű „téglácskából, egyes esetekben molekulákból építkezik. Nem új diszciplína, hanem a diszciplínák egész sorában a nanométerek mérettartományában működő, azaz a növényi és állati sejteknél, a baktériumoknál és vírusoknál is kisebb méretű téglákból mesterséges objektumokat alkotó tevékenység. A nanotechnikát megelőzően a mikroelektronika az elmúlt évtizedekben lépésről lépésre hódította meg a mikrométerek, majd a szubmikronok mérettartományát. A mikrotechnikával előállított integrált áramkörök (IC) és mikroelektromechanikai chipek (MEMS) mérete a növényi és állati sejtekkel egyezik (néhányszor 10 mikron). Az INTEL tranzisztorai már kisebbek, mint a baktériumok, akkorák, mint egy vírus (50–80 nm). Egyes elektronikus eszközök szerkezeti méretei már 10 nanométernél is kisebbek, így a fehérjékkel, illetve a DNS-sel mérhetőek össze, és a heteroátmenetek gyártása során rutinszerűen növeszthetők néhány atomnyi vastagságú (1–2 nm) rétegek. Az elektronika mai technológiája átfogja a mikronok és a nanométerek mérettartományát, felülről lefelé haladva („top-down”) 10 mikrontól az 0,1 nanométerig, azaz az atomok méretéig. Az anyagformálás műveleti lépéseit mikroszkópjaink segítségével megfigyelhetjük, nyomon követhetjük.
Az élő anyag fordított utat jár. A növények a talajból nyert szervetlen atomokból, a napenergia felhasználásával szintetizálják a nagymolekulákat, majd sejtjeiket, leveleiket, virágaikat. A mérettartományokat tekintve alulról felfelé („bottom-up”) haladnak. Az 0,1 nanométer méretű atomokból néhány nanométeres molekulákat, azokból néhány mikron méretű sejtet „szerelnek össze. A kémiát segítségül hívó nanotechnikák ezt az utat „másolják le, persze nem élő, hanem annál sokkal egyszerűbb, mégis atomokból szintetizált molekulákból szerelnek össze gépeket. A nanotechnika mindkét irányzata, a „top-down” és a „buttom-up” is, kibontakozóban van.
Sokan a 21. század első évtizedeinek új ipari forradalmáról beszélnek, amely radikálisan átalakítja majd az ipari és agrártermelést, az energiaellátást, valamint az ember és a természet viszonyát.1 Reményt látnak arra, hogy a nanotechnika a 21. század globális problémáinak megoldásában fontos eszköz lehet.2
Előadásomban nem csupán a kibontakozóban lévő nanotechnikát kívánom megismertetni, utalok az új technika által felvetett kérdésekre és kihívásokra, a természettudományokkal, a mikrotechnikákkal való kölcsönhatásokra, valamint a szakemberképzésre és a vállalkozásokra gyakorolt következményekre.
A nanovilágban az élő és az élettelen között kétirányú kapcsolat hozható létre, elő-élettelen, állat-gép hibridek építhetők a technológia használatával. Ez a tény új kérdéseket vet fel, mert megváltoztatja a „mesterséges”, a „természetes”, a „gép” és az „élőlény” eddig jól elhatárolható fogalmait. Ezeken a területeken a nanotechnika nem csak az ember érdekében használható fel. Veszélyeket is rejt, fontos etikai kérdéseket vet fel, amit szintén érintek előadásomban.
A címben azért utalok a tudományra és a természetre, mert a technika történetében talán éppen a nanotechnika művelése nélkülözheti legkevésbé a tudomány mindennapi közreműködését, és talán a nanotechnika hozza legközelebb egymáshoz a mesterségest és a természetest, új egységet hozva létre az embercsalád és a rábízott Földanya között. Unokáink számára nem közömbös, hogy ez a kapcsolat, ez az új egység milyen lesz. Áldás lesz-e vagy átok?



 

Bepillantás a mikro- és nanotechnika világába


 

Apáczai Csere János „csinálmányoknak nevezi az ember alkotta tárgyakat, szemben mindazzal, ami a természetben az embertől függetlenül létezik. A mikro- és nanotechnika csinálmányai már ma is itt vannak körülöttünk. A 20. század második felében a főszereplő a kartonpapír vastagságú, postabélyeg nagyságú szilíciumlapka, a „chip volt.3 Asztali számítógépeink lelke, az INTEL Pentium processzor már nanotechnikai termék. A chip 90 nanométeres technológiával készül, és közel 100 millió tranzisztor 3 GHz-es órafrekvenciával végzi műveleteit. A memórialapkán már több mint egymilliárd tranzisztor tárolja az információkat. A digitális technika diadala annak köszönhető, hogy ez a chip megközelítőleg ugyanannyiba kerül, mint egy harminc évvel ezelőtti, de csak néhány ezer tranzisztort tartalmazó, kétszázszor lassabb processzor. A miniatürizálás ugyanis úgy javítja a sebességet és az eszköz minőségét, hogy közben az előállítás költségei nem nőnek. A többet tudó és jobb minőségű eszköz egyben olcsóbb is. Hasonló áttörésnek lehettünk tanúi az információk továbbítása területén is. A mikrohullámú, majd optikai távközlés olcsóbbá tette a fénysebességgel száguldó információcsomagok továbbítását. A tárolás és processzálás egy rendszerbe integrálása következtében indult fejlődésnek a világháló. A 20. század végén valamennyien tanúi vagyunk a mikro- és nanotechnika első diadalának.
Az utóbbi két évtizedben a tárolás-processzálás-távközlés hármas forradalmához egy negyedik megújulási folyamat is csatlakozott. Kibontakozóban van a nanotechnikával előállított érzékelők, szenzorok forradalma is. Alig vesszük észre, de manapság már nem lehet eladni olyan gépkocsit, amelyikbe nem szereltek gyorsulásmérő mikroelektromechanikai (Micro Electro Mechanical System = MEMS) chipeket. Megjelentek a giroszkóp MEMS-ek, és nehezen található olyan mérési-érzékelési feladat, amelynek ne volna chipre integrált kivitele is. Az integrálás lehetővé teszi a mobil rádiócsatornákon elérhető világhálóba történő bekapcsolódást – ami azt jelenti: az érzékelő számítógépek hálózatai már itt vannak közöttünk.
Mivel az élő sejtek, szövetek és szervek működése során elektromos töltéssel rendelkező ionok mozognak, biokémiai reakciók zajlanak, illetve az élő anyag fotonokat nyel el, illetve bocsát ki, az életet mindig gyenge elektromágneses kölcsönhatások kísérik. E hatások nanoszenzorokkal érzékelhetők, ezért „bioszenzorok építhetők. A mikroelektronikai chipre épített nanoszenzorok érzékennyé tehetők számunkra fontos anyagok nagyon kis mennyiségére. De a biochip nanoszenzorai maguk is lehetnek az élő anyagból preparált molekulák, esetleg genetikai egységek, sejtek, ha sikerül kialakítani az élő-élettelen kapcsolatot. Működnek már genetikai egységeket, illetve neuronokat integráltan tartalmazó biochipek. A biochipet fejlesztő mérnöknek nemcsak fizikai-kémiai, de megfelelő biológiai ismeretekkel kell rendelkeznie. A mikro- és nanotechnika, illetve a biotechnológia határterületén dolgozik például a vérképet elemző „Chip-Laboratórium, a „Lab on a Chip” fejlesztője is.
Arany nanorészecskékben gerjeszthető felületi plazmonrezgések például úgy használhatók bioszenzorként, hogy a nanorészecskékre olyan DNS-t kötünk, amely magához köti azt a vírust, vagy érzékelendő mérget (pl. antraxot), amelyre a szenzort érzékennyé kívánjuk tenni. Az antrax megjelenése esetén a megfelelően megvilágított nanorészecskék fénytörése vagy csillapítása megváltozik, amit könnyen érzékelhetünk. Plasmon-rezonancia elven működő bioszenzorok már kaphatók a kereskedelemben. E szenzorok fontos szerepet játszhatnak az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem és a toxikológia területén.
A bioszenzorok mellett fontos szerep juthat a jövőben a mikroelektronikai chipen kialakított szerves cellastruktúráknak, a nanorészecske-DNS és nanorészecske-peptid rendszereknek, a gyógyszeradagolóknak, és a különböző molekuláris gépeknek is.4
A nanotechnika új anyagait, eszközeit oldalakon keresztül sorolhatnám. A Harold Kroto és Richard Smalley által felfedezett C60 molekula, a fullerén, majd az ehhez hasonlóan felépülő szén-nanocső mutatja, hogy az ismert elemek eddig ismeretlen molekulái is új és váratlan lehetőségeket nyithatnak meg. A nanocső például ballisztikus vezető, amelyen már szobahőmérsékleten – elvileg – veszteség nélkül továbbíthatjuk az elektromos energiát. De szakítószilárdsága is meglepően nagy, százszor erősebb az acélnál, miközben súlya csupán hatodrésze. Nem lehetne nanocsövekből golyóbiztos ruhát szőni?
A kémikusok – akik magukról némi joggal állítják, hogy kétszáz éve, amióta a kémia molekulákkal foglalkozik, nanotechnikával is foglalkoznak – új anyagokon dolgoznak, nagyszabású terveket szőnek,5 de az agrárágazatok több területén is jelentős fejlődést ígér az új nanotechnikák alkalmazása.6
Ha megnevezhető az a terület, amelyen a legtöbbet várhatjuk a nanotechnika elterjedésétől, akkor csak az orvoslásra gondolhatunk. Napjainkban ugyanis az információs technológia és az orvostudomány kapcsolata új szakaszba lép. Egyrészt a technika történetében első ízben vált lehetővé a molekulák műszeres megfigyelése és molekula méretű alkatrészekből gépek építése, másrészt a számítástechnika sokoldalú felhasználási módot kínál. A mikrotechnika kibontakozásával és elterjedésével, majd a nanotechnológia megjelenésével megragadhatóvá és alakíthatóvá váltak a molekulák dinamikáját meghatározó elektromágneses kölcsönhatások. Így olyan gépek hozhatók létre, amik az élő anyag mozgásait kísérő fizikai jelenségeket már molekuláris szinten is érzékelik és megjelenítik, illetve az élő anyaggal kölcsönhatásba lépő programozott gépeket építhetnek be az élő szervezetbe. Új molekuláris képalkotó rendszerek egész sora van születőben (Molecular Imaging). Új lehetőségek nyílnak az élő és élettelen interfészek kialakítására, intelligens „protézisek és gyógyszerek kidolgozására.
Az információs technológiák és az orvostudomány határterületein új mérnöki szakmák születnek, melyeken újszerű együttműködésre van szükség az elektromágneses kölcsönhatáshoz és az információs technológiákhoz értő mérnökök és az orvostudomány képviselői között.

 

A nano-bio-info-cogno (NBIC) konvergencia

 

A nanométerek világában a dolgok atomi és molekuláris szerkezete szembetűnő. Atomok és molekulák kölcsönhatását és dinamikáját a kvantumfizika törvényeinek engedelmeskedő elektromágneses erők határozzák meg, az elektromágneses kölcsönhatásnak kitüntetett szerepe van. Amikor egy fizikus vagy kémikus nanorészecskére tekint elektronhullámok és fotonok kölcsönhatását, atommagok rezgéseit, molekulaszerkezetek dinamikáját látja. A biológus ugyanazon molekuláknak az életfunkcióira figyel, genetikai kódokat lát, anyagcserét, sejteket, neuronokat elemez. Az informatikus mindezekből biteket olvas ki, arra figyel, hogy a nanorendszer milyen bitsorozattal válaszol a bitsorozat formájában feltett kérdéseire. A nano (fizika és kémia), az info (bitek, kódok), a bio (gének, sejtek) és a kogno (neuronhálózatok) egy és ugyanazon rendszer különböző modelljei.
A nano-info-bio-cogno (NBIC) rendszerek konvergenciájának vagyunk tanúi.7 A molekulákból hasznos gépeket építő mérnöknek értenie kellene az elektromágneses kölcsönhatásokhoz, a kvantumfizikához, ismernie kellene a molekulaszintézis kémiáját, de ez sem elég, jártasságra van szüksége az információ kódolásában és programozásában, s ez még mindig nem elég. Figyelnie kell a természet alkotta élő rendszerek működésére, hogy elleshesse titkaikat. Natura artis magistra. Az alkotó ember tanítómestere a természet. Megvalósítani csak olyan gépet lehet, amely a természet törvényeit követve működik. Olyan csinálmányt nem építhetünk, amelyik nem törődik a kvantumfizika, az elektromágnesesség törvényeivel, olyat, amilyet a természet maga nem alkothatna meg. A természet jobban ismeri saját törvényeit, mint mi. Még nagyon sokat tanulhatunk tőle, van mit ellesnünk.
A 21. századi technika történetében a multidiszciplináris konvergencia minden bizonnyal meghatározó szerepet játszik. A nanotechnika igazi küldetése nem a 20. századi mikroelektronika történetének folytatása, nem a további miniatürizálás, nem az egy chipre még több tranzisztor rázsúfolása, a még nagyobb komplexitás megvalósítása, még ha ebbe az irányba is zajlanak kutatások. A nanotechnika nem a mezoszkopikus fizika múltjának folytatása, bár ez irányban is vannak tennivalók, nem csak az egyre nagyobb molekulák kémiai szintézise a legfontosabb tennivaló.
Nagy feladat áll a nanotechnika művelői előtt. Az igazi szinergia, amely e kihívásokra megfelelő választ adhat, a diszciplínák konvergenciájában rejlik, a NBIC multidiszciplináris alkalmazásaiban.

 

A nanotechnika új kultúra

 

A 20. század szinte valamennyi jelentős innovációját globális szabványok kialakulása és a tömeggyártás uralma jellemezte. Ez igaz az információs technikára, a közlekedésre, az energiaellátásra, az élelmiszer-gazdaságra is. A 20. század az „óriásgép, a „megatechnika” mítosza jegyében telt.8 Az egyén a megatechnika foglyaként szabványosított, ugyan nagyon hatékony, de sokszorosított, mechanikus sémákba kényszerítve élt. A természet és a társadalom finom szöveteinek hálózata nem működik, az egyéniségek és kis közösségek alkotó erői szunnyadnak. Az információtechnika, később a világháló ugyan felcsillantotta a reményt, de a sokszínű alkotással kísérletezők újra a megatechnika fogságába estek.
A kibontakozó nanotechnika nemcsak megatechnika. Multidiszciplináris ismereteket igényel, sokféle egyedi és egyelőre tömegben nem gyártható terméket is előállít, és ezek nehezen szabványosíthatók. Kutatólaboratóriumhoz hasonlítható kisüzemekben is sikeresen művelik. Az óriásgépként működő megatechnikával szemben a kisüzemek kooperációkba szerveződnek, egymást kiegészítve fejlődnek. A legtöbb kisüzemhálózat egyetemek körül alakult ki és szorosan együtt dolgozik az alma materrel, szakembereit is a közeli egyetemről verbuválja.
Michael Rocco szerint – aki a National Science Foundation (NSF) munkatársaként az Egyesült Államok National Nanotechnology Initiative (NNI) elnevezésű programját irányítja – a nanotechnika új technikai kultúra. Elterjesztését az NNI a középiskolai természettudományos oktatás, a főiskolai-egyetemi képzés megújításának ösztönzésével és kisvállalkozások támogatásával segíti. Munkacsoport készíti elő a középiskolai képzést. Elgondolásuk szerint a fizika, a kémia és a biológia együttes óraszámát jelentősen megnövelve, a három tárgyat egyetlen természettudományos tárgyban kellene tanítani, hangsúlyozva a három területen közös, molekuláris szintű ismereteket.9 Egy esettanulmányt is javasolnak, amelynek keretében a napenergiát egy falevélből kipreparált klorofill fotoszintézisével több lépésben mechanikai energiává alakítják.
A főiskolai és egyetemi oktatásban az alapfokú és a mesterképzést is támogatják, s szinte minden fontosabb egyetemen finanszírozzák a doktori képzést. Célul tűzték ki, hogy tíz év alatt nyolcszázezer felsőfokú végzettségű szakember szerezzen nanotechnikai képesítést. Az NSF a doktori iskolák iránti érdeklődést úgy támogatja, hogy az alapfokú képzésből pályázó fiatalok számára tízhetes nyári kutatói ösztöndíjat biztosít. Azok a fiatalok, akik elnyerik a nyári ösztöndíjat, tíz héten át egy kutatócsoportba kerülnek, majd neves tudósok irányításával dolgoznak választott témájukon. Az első héten a hatékony könyvtár- és internethasználatot sajátítják el, az utolsó héten munkájuk eredményéről írnak dolgozatot, és konferencia-előadást tartanak. A hallgatók tíz hétre teljes ellátást, és 3000 dollár költőpénzt kapnak. Az NSF célja a programmal, hogy felkeltse a fiatalokban a kutatói pálya iránti érdeklődést. Az eredményesség mércéje az, hogy a támogatott hallgatókból mennyien választják élethivatásul a természettudományos kutatást.

 

Miben segíthet a nanotechnika?

 

A nanotechnika elterjedésének várható gazdasági és társadalmi hatásait sokoldalúan elemezték.10-11 Áttörést várnak 15–20 éves távlatban az információs technológiák, az energiaellátás, a tiszta ivóvízellátás, az egészségügyi szűrés és diagnózis, a gyógyszeradagolás, az élelmiszer-feldolgozás és tárolás, a levegőtisztítás, az agrártermelékenység, az egészségügyi ellátás és a biztonsági rendszerek területén. Ha e felsorolást összevetjük az emberiség következő ötven esztendejére jósolt tíz kritikus globális probléma jegyzékével (energia, ivóvíz, élelmiszer, környezet, szegénység, terrorizmus, háborúk, betegségek, oktatás, demokrácia és népesedés), akkor láthatjuk, hogy a nanotechnika hozzájárulása a jövő generációk életéhez milyen jelentős lehet.
Ez magyarázza az egymást követő kormányzatok bőkezűségét. Az NNI keretében 2000 óta évente egymilliárd dollárt meghaladó a szövetségi kormány támogatása. Az Európai Unió 2005 júniusában fogadta el a 2005–2009 közötti akciótervét „Nanosciences and nanotechnologies – European Action Plan 2005–2009” címmel, amelynek keretében évenként egymilliárd eurót terveznek nanotechnikai kutatásokra. Ugyancsak állami forrásokból az ázsiai országokban is intenzív kutatás folyik. De az Egyesült Államokban, Európában és Ázsiában is aktív a magántőke – az állami támogatások többszörösét fordítják nanotechnikai kutatásokra.

 

Vannak kockázatok és veszélyek is

 

A nanotechnika elterjedése veszélyeket is rejt. Ahogy a vegyszerek egy része mérgező, úgy a nanorészecskék egy része is ártalmas az egészségre, károsíthatja a sejteket, az agyat stb. Lehetnek olyan kockázatok, amelyeket ma még – elegendő információ hiányában – nem ismerünk. A nanotechnika természetesen nemcsak az ember szolgálatában, hanem ellene is felhasználható. Ezért biztonságosan, nemzetközi ellenőrzés alatt kell folytatni a kutatást és fejlesztést, és napirenden kell tartani a társadalmi és etikai kérdéseket.
A nanotechnika „természetes és „mesterséges elemekből építkezik. Csinálmányainak egy része előkészített élő és élettelen összeszerelésével készül. Ezek bio-nano illetve nano-bio hibridek. Állatok idegrendszerébe, ha úgy döntünk, mikroprocesszor vezérlést építhetünk. Manapság a szívbetegek pacemakert kapnak, de az idegrendszeri betegségek tünetei is megszüntethetők elektródák beépítésével és programozott vezérlésével. A protézisek sok ember életminőségét javíthatják meg.
De e hibridek bioetikai kérdéseket is felvetnek – ezekkel is vissza lehet élni. Nem arról van szó, amit némely science fiction írás sugall, hogy mesterséges életet teremtünk, nanorészecskékből sejtet építünk. Erre, ha akarjuk sem vagyunk és valószínű, hogy sohasem leszünk képesek. De arra igen, hogy egy állat idegrendszerébe integrált mikroprocesszort építsünk, s ezúton vezéreljük, programozzuk a viselkedését. Beavatkozhatunk az állati életbe, esetleg még ember-állat-gép hibridekkel is kísérletezhetünk. Korunk jelentős filozófusait foglalkoztatja a mesterséges csinálmány és a természetes, az élő megváltozóban lévő viszonya.12-13
A technika birtoklása kitágítja emberi képességeink határát. A képességet a jóra, de a rosszra is. A nanotechnikát birtokló embercsalád számára minden eddiginél fontosabbá válik az etika, elsősorban a bioetika. A cselekvés felelőssége átível az emberi életen, mert felelősségünk van a bennünket követő generációkkal szemben. A nanotechnika is arra figyelmeztet, hogy etikus vagy amorális tetteink következményei szinte örökké tarthatnak, mert az embercsalád vándorútja e Földön egyszeri és megismételhetetlen.

 

Vita dulcedo spes14

 

Az embercsalád több évezredes vándorútján globális krízisek sorát szenvedte el. Tízezer évvel ezelőtt csak hatmillió ember élt a Földön, ma hatmilliárdan vagyunk. A bolygó eltartóképessége együtt nőtt a lélekszámával, mintha különleges képességgel lennénk megáldottak ahhoz, hogy az embercsaládot eltartsuk. Évezredeken át gyűjtöttük a természetről és önmagunkról szerzett tapasztalatainkat, és anyagba vésett jelek útján generációról generációra örökítettük át tudásunkat.
A globális kríziseket túlélve új tudásokra tettünk szert, a kultúrát, technikáinkat megújítva lettünk úrrá a nehéz helyzeteken. Közben a család nőtt, és a globális problémák egyre magasabb szintű, de egyben egyre veszélyesebb technikákkal voltak kezelhetők. A veszélytelen technika ugyanis haszontalan.
Aquinói Szent Tamás írja, hogy az ember alkotóképessége, azaz technikája és értelme, azaz tudása révén él: „Genus humanum arte et ratione vivit”.15
A nanotechnika, korunk tudományával karöltve középtávon, vagyis az előttünk lévő 15–20 évben megoldást ígér a legsúlyosabb globális krízisekre. Hosszabb távon talán még többet ígér, mert ha sikerül kiváltani a meg nem újítható energiaforrások nagy részét, és ha sikerül a csinálmányokat ciklikusan megújíthatóvá tenni, akkor az is elképzelhető, hogy visszaáll az embercsalád és a természet kapcsolatában az ipari forradalom előtti ciklikus élet.
A nanotechnika ma reményt ígér. Vita dulcedo spes.
Arra a kérdésre, hogy be is váltja-e a hozzá fűzött várakozásokat, csak a bennünket követők adhatnak majd választ.


 

Jegyzetek:

 

 

1 The National Nanotechnology Initiative: Strategic Plan, Washington DC, National Sciences and Technology Council, 2004US Congress Public Law 108–153, 2003, 21st Century Nanotechnology Research and Development Act, 15 USC 7501 108, 3 December, 2003.

2 EU Press Release: Creating new knowledge in nanotechnology and turning it into better quality of life, competitiveness and jobs, Brussels, 12 May 2004. Towards a European Strategy for Nanotechnology, Communication from the Commission, Commission of the European Communities, Brussels, 2004.

3 On the Fundamental Limits of Nanotechnology: How Far is the Bottom? Frontiers of Engineering, The National Academies Press, Washington DC, 2004.

4 P. Stroeve, Nanotechnology in the Life Sciences, Biosensing, Microarrays, Nanoparticle complexes of DNA and peptides, Drug encapsulation and delivery, Molecular Machines and Devices, Workshop, Wageningen UR, February 2004.

5 Chemical Industry R&D Roadmap for Nanomaterials by Design, From Fundamentals to Function.

6 Nanoscale Science and Engineering for Agriculture and Food Systems, U. S. Dept. of Agriculture, September 2003.

7 J. Spohrer, Nano-Bio-Cogno-Socio-Techno Convergence for Enhancing Human Performance, NBIC Workshop, UCLA, Los Angeles, 2003.

8 Lewis Mumford, A gép mítosza, Szerkesztette Kodolányi Gyula, Modern Könyvtár, 1986.

9 K. Bowles, Nanotechnology in the High School Curriculum: From Energy Conversion to Science Ethics, NSF Nanopac REU, July, 2004.

10 Nanotechnology and the Developing World, Joint Center for Bioethics, University of Toronto, 2005.

11 M. M. Crow, Nanotechnology and Societal Transformation, NSF-NSTC, September 2000.

12 Schiemann, G, Natur, Technik, Geist. Kontexte der Natur nach Aristoteles und Descartes in lebensweltlicher und subjektiver Erfahrung, de Gruyter, Berlin/New York, 2005.

13 Schmidt, G.; Decker, M.; Ernst, H.; Fuchs, H.; Grünwald, W.; Grunwald, A.; Hofmann, H.; Mayor, M.; Rathgeber, W.; Simon, U. & Wyrwa, D., Small Dimensions and Material Properties.A Definition of Nanotechnology, Europäische Akademie zur Erforschung von Folgen wissenschaftlich-technischer Entwicklungen, Bad Neuenahr-Ahrweiler, 2003.

14 Vita dulcedo spes (Az életet a remény édesiti meg). A University of Notre Dame, Notre Dame, IN, USA, amerikai katolikus egyetem jelmondata.

15 Aquinói Szent Tamás, Post. Analyt. No. 1.


« vissza