Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A szabad és egységes Európáért - Antall József tevékenységének méltatása

Berlinben, a Reichstag épületének északi bejáratánál van egy emléktábla a következő felirattal: „1989. szeptember 10-e a barátság jele a magyar és a német nép között. Egy egységes Németországért. Egy független Magyarországért. Egy demokratikus Európáért.


 

A vasfüggöny lehull


 

A német parlament homlokzatán ez az egyetlen emléktábla található. Népünk mély hálájának kifejeződése a magyarok iránt, akik egy nehéz órában a legnagyobb bátorságot tanúsították. Míg Erich Honecker, Erich Mielke, Egon Krenz és a többiek mind az akkori Kelet-Berlinben hajthatatlanul ragaszkodtak a fél németség embertelen rabságban tartásához, a magyarok az első réseket ütötték a vasfüggönybe. Honecker még ’89 januárjában is azt hirdette, hogy „a Fal még 50 vagy akár 100 év múlva is állni fog”. Nemcsak a németeket, a magyarokat is rosszul ismerte. A magyar nép és előrelátó külügyminisztere, Horn Gyula voltak azok, akik mindenki számára láthatóan feltörték a vasfüggönyt és egyengették a szabadság útját.

A keletnémet diktatúra számára ez a véget jelentette. Magyarország és reformkormánya azonban nehezen kiszámítható kockázatoknak tették ki magukat. Magyarország nyíltan fellépett a Brezsnyev-doktrína és az Európában létező legnagyobb hatalmi apparátus ellen. Ezzel olyan dinamizmusokat hozott mozgásba, amelyek a szovjethatalom teljes összeomlásához vezettek Közép- és Kelet-Európában.


 

A békés forradalom gyökerei


 

Ma már tudjuk, hogy a Szovjetunió és a kommunista uralom bukásának számos oka volt. Néhány folyamat, amely a diktatúra felszíne alatt játszódott le, annak, aki látni akarta, már akkor is nyilvánvaló volt. A villám nem a derült égből csapott le. 1953-ban Németországban, 1956-ban Magyarországon és Lengyelországban, 1968-ban Csehszlovákiában és 1980-ban megint Lengyelországban: az emberek újra és újra spontán módon tömegesen keltek fel a kommunista diktatúra ellen. Az 1989-es év ezért számomra nem a demokrácia „újraszületésének” éve, hanem sokkal inkább az az év, amelyben az emberek soha ki nem oltott szabadságvágya egész Európában utat tört magának.

Persze a szocialista tervgazdaságok rendkívüli ellátási és elosztási problémái is megtették a magukét. Asúlyos környezeti problémákat és a határtalanul felfokozott militarizmust sem lehetett nem észrevenni. Az emberek azonban Budán és Pesten, Lipcsében, Gdanskban és Prágában az elnyomás és a jogtalanság ellen demonstráltak. „A forradalom azzal kezdődik, hogy vannak olyan emberek, akik nem rendelik alá lelkiismeretüket az állami kultúrának”, írta Konrád György a hetvenes években. Katonai hatalmuk és titkosszolgálataik, bebörtönzések, kínzások és a másként gondolkodók „szétbomlasztása” ellenére sem tudták a kommunisták megtörni a szabadságvágyat, a reményt az önrendelkezésre.


 

A szabadság bátorságot és önfeláldozást igényel


 

Ilyen körülmények között kiállni a szabadságért a saját egzisztencia, a saját élet kockáztatását jelentette. Igazi bátorságot és önfeláldozásra való készséget kívánt. Antall József és életútja a demokraták azon generációjának jelképe, amely nem hajolt meg a nyomás alatt, és kiállt meggyőződése mellett. Ennek a generációnak a diktatúra felett aratott elsöprő erejű győzelme csak azért valósulhatott meg, mert azok, akik az 1956-os népfelkelés során a szabadságért küzdöttek, nem hagyták magukat megtörni a vereség által. Antall József számára - ön, tisztelt Antallné asszony, 1955 óta mellette állt -
a vereség megfigyelést, állásának elvesztését, a publikációs tevékenység betiltását hozta magával. Csak 1968-ban, hosszú és nélkülözésekkel teli évek után tudott Antall József ismét történészként dolgozni.

Ezeknek a tapasztalatoknak ellenére vagy talán éppen miattuk tért vissza Antall József a sorsdöntő 1989-es esztendőben a politikához. A kezdeti megfontolások után a Magyar Demokrata Fórum (MDF) keresztény jellegű néppárttá való átalakítását szorgalmazta, és végül Bíró Zoltán reformkommunista politikus utódja lett a pártelnöki poszton. A többi már történelem. Antall meghatározó szerepet játszott a kerekasztal-tárgyalásokon, amelyek az alkotmány megreformálásának és az 1990 márciusában és áprilisában megtartott szabad választásoknak az útját egyengették. Pártja, élén ővele, egyértelmű többséggel nyert. Antall József a szabad Magyarország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke lett.


 

Európa szabadsága és egysége


 

Kivívni a szabadságot egy dolog. Felelősségteljesen élni vele és megőrizni egy másik. Antall József - akinek akkoriban néhányan felrótták, hogy örökölt nemzeti tradíciók és értékek rabja - következetesen azon munkálkodott, hogy Magyarország újból betagozódjon az európai nemzetek családjába. Már röviddel megválasztása után Moszkvába utazott, és egy második forradalmat követelt: a COMECON és a Varsói Szerződés felszámolását.

Mi, németek is nehéz tárgyalásokat folytattunk abban az időben. Ezek 1990 szeptemberében a „kettő plusz négy”-szerződés aláírását eredményezték Moszkvában, amely elismerte a németek önrendelkezési jogának szabad gyakorlását és ezzel külpolitikailag is lehetővé tette a nemzetállami egység visszaállítását. Az akkori szövetségi kormány mindent megtett, hogy szomszédaink egy újraegyesült Németországgal kapcsolatos aggodalmait elűzze. Közép- és Kelet-Európa országainak az európai egyesülésre való egyértelmű törekvése nélkül azonban sokkal nehezebb lett volna az egységes Németországról szóló álom megvalósítása.

Antall József jelképes módon támogatta ebben Németországot: 1990 júliusában, tehát még a német egység nemzetközi megerősítése előtt kinevezte bonni nagykövetét, dr. Horváth Istvánt egyben kelet-berlini nagykövetté is. Így Németországban csak egy magyar nagykövet tevékenykedett. Antall ezt egyébként a Varsói Szerződés moszkvai konferenciájának előestéjén, 1990. június 7-én a következő szavakkal közölte Lothar de Maiziere-rel: Magyarország azt kívánja, hogy a jelenlegi politikailag, gazdaságilag és kulturálisan egyesült Németországból lehetőleg minél több megmaradjon. Ez nemcsak Németország újraegyesítése, hanem Európa egyesülése szempontjából is figyelemre méltó jelzés volt.

Antall József mély személyes meggyőződéstől indíttatva harcolt ezért - és népének európai jövője reményében. Antall volt az, aki egy egykori keleti blokkhoz tartozó ország első szabadon választott miniszterelnökeként kérvényezte Magyarország felvételét a NATO-ba és az Európai Unióba. Ez nem bürokratikus lépés volt. A miniszterelnök hivatalát viselő történész ennek a folyamatnak a jelentőségét a következőképpen írta le népének: „Visszatérünk Európába. Soha nem is búcsúztunk el Európától, csupán a szovjet hegemónia által erőszakosan távoltartattunk Európától.”


 

A kisebbségi kérdés megoldása


 

Bár Antall József politikai programjának megvalósulását nem érhette meg, kormánya alakította ki azokat a kereteket a magyar gazdaságpolitika, külügy és biztonságpolitika számára, amelyek országát az Európai Unió kiváló esélyekkel rendelkező tagjelöltjévé, végül állandó tagjává avatták. Az első szabad választások sikere és az általuk megkönnyített kormányalakítás ellenére komoly problémákkal kellett szembenéznie. Az ország nem minden lakosa, pártjának nem minden tagja értett egyet kurzusával. Számos politikai frakcióval és konfliktussal találta magát szemközt.

Egy későbbi magyar történész azt írta erről az időszakról, Antall azon bukott el, hogy saját, nehéz időkön érlelődött ideáljait nem sikerült a magyar társadalommal és saját pártjával megértetnie. Én másképp látom. Rövid és nehéz betegséggel kísért kormányzati ideje alatt Antall éppen ideáljaihoz való ragaszkodásával ért el sokat népe számára. Példaszerű volt tartása egy olyan kérdésben, amely másutt Európában már számos vérontáshoz vezetett: a kisebbségekkel való bánásmódban.

Hivatalba lépésekor Antall azt mondta, 15 millió magyar kormányfője akar lenni - tehát a külföldi magyar kisebbségeké is. Ezzel egyidejűleg világossá tette, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései szomszédjaival szemben, amennyiben az adott országban a magyarok jogbiztonságban élhetnek. Még ha ezután többször is vitákra és diplomáciai feszültségekre került sor, elmondható, hogy Antall József kormányzása alatt a szomszédos országokkal való viszony jelentősen javult. Sírjánál búcsút vett tőle nemcsak számos nyugati vezető, hanem a szomszédos országok államférfijai is, köztük az akkori szlovák kormányfő, Vladimir Meciar és az államelnök Michal Kovac. Ha a magyarok és szomszédaik nem a kisebbségi kérdés pragmatikus megoldását részesítették volna előnyben, ezek az országok nem lettek volna 2004. május 1-jén magától értetődő tagjai az Európai Uniónak.


 

A jövő érdekében emlékezni


 

Ebben az évben június 4-től 7-ig fiatal európaiak életükben először vesznek részt az európai parlamenti választásokon egész Közép-Európában. Közülük a legfiatalabbak a Fal összeomlása után születtek, és Európa harcát a szabadságért csak elbeszélésekből ismerik. A közös Európa azonban történelmére való emlékezésből és azoknak az európai személyiségeknek teljesítményeiből építkezik, akiknek szabadságunkat és egységünket köszönhetjük. A képviselők, akiket a 27 tagország összes generációjának uniós polgárai szabad és titkos választások során fognak megválasztani, azért is felelősek, hogy ezt az örökséget növeljék és megvédjék. Antall József erre fogja emlékeztetni önöket, amikor az Európai Parlament róla elnevezett épületébe belépnek.

Fordította Horváth Anikó



« vissza