Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Az utolsó idők

A legmegrendítőbb dokumentumfilmek egyike, amit láttam, Erdélyi János Olajozók című filmje volt. A kilencvenes évek elején készült, amikor már látni lehetett, hogy itt bizony sokan vesztettek. Munkát, kenyeret, hitet, önbecsülést. A film több volt, mint az olajozás körüli bűntényekről beszámoló szenzációhajhász riportok. Pedig csak a „kis halakról” szólt. Emlékszem egy fiatal-emberre, akinek állandóan diaréja volt a folyamatos szorongástól, izgalomtól a határon. Elmondta: a legszörnyűbb az egészben, hogy fél. Fél a kisfiától, mi lesz, ha egyszer amikor megkérdezi, hogy „hová mész papa?”, nem éri be annyival, hogy „dolgozni”, de azt is megkérdezi, hogy „mit dolgozol”? Abban a filmben benne volt a munka nélkül maradt falvak minden nyomorúsága, drámája.

Most, mintegy tizenöt évvel a dokumentumfilm után, játékfilm is készült az olajozókról. Mátyássy Áron első filmje, más díjak mellett, meg is kapta a 40. Magyar Filmszemle fődíját. Figyelemre méltó vizsgafilm, mint a tavalyi szemle szenzációja, Gligor Attila nyomozója is volt. Egyébként nyolc (!) első film jutott a szemle versenyfilmjei közé, s ez mindenképp bizonyítja, hogy ez a kamerával a kezében született generáció folyékonyan, gátlás nélkül beszéli a filmnyelvet. Mátyássy Áron filmje nem a fiatal filmeseknél oly divatos „közérzetfilm”. Az utolsó idők a keleti határszél közelebbről meg nem nevezett falujában játszódik, akkortájt, amikor Erdélyi János dokumentumfilmje. A falu lakóinak többsége olajozásból, cigarettacsempészésből él, lavírozva a törvényesség határán, sokszor túl is azon. A huszonéves főhős, gyámságra szoruló, autista nővérével él. Autószerelő, de csak olajcsempészéssel tud egy kis pénzt keresni, hogy majd belevágjon valami „komoly dologba”. Csak azt tudja, hogy nem szeretne örökké „kispályás” maradni, mint a többiek a faluban, s hogy Esztert, a nővérét, segítenie kell, már csak édesanyjuk emléke miatt is, aki amikor a legnehezebb volt sem adta intézetbe. Eltökéltsége, jósága szimpatikus az egyetemre készülő, a faluból mindenáron elmenni akaró Ilusnak is. De boldogságuk csak néhány hétig tart, mert a lányt felveszik az egyetemre, s amikor Iván meglátogatja, szavak nélkül is érzi, hogy a lány már egy más világhoz tartozik. Ráadásul Esztert egy baljós napon megerőszakolva, eszméletlenül találják meg az erdőn. Kórházba kerül, a fiút pedig faggatják a rendőrök, utalva korábban elkövetett ügyeire. „Akkor halt meg apánk, kellett a pénz, gyerekek voltunk” - védekezik a fiú. A rendőrség nyomoz, de mivel szinte mindenkinek van félnivalója, ha nem is erőszakos közösülés miatt, Imrére akkora nyomás nehezedik, hogy már vissza is vonná a feljelentést. Egyébként sincs nyom, és Eszter nem beszél a történtek óta. Egy véletlen azonban szinte tálcán kínálja a megoldást, Iván felismeri a tetteseket, két, részeges, erőszakos falubelit s lelövi őket. Amikor a rendőrség körülveszi házát, és menekülni próbál, őt találja el a golyó.

Nem sok ez, ennyi halál, ennyi erőszak egy filmben? - néztünk össze a vetítés után. S dramaturgiai és jellemrajzbeli következetlenségek után kutattunk. Az elegáns bevásárlóközpontban fesztiválozó nagyérdeműnek talán sok. Hiszen olyan jó volna valami szépet, valami emberit látni legalább a moziban. Azonban tudjuk, hogy a beszorítottság, a kilátástalanság fokozza az erőszakra való hajlamot, s azt is, hogy ahol az emberek nem bíznak a törvényben, ott jogosnak érzik az önbíráskodást. Egyébként is ma olyan világban élünk, hogy a Híradó összetéveszthető a Kék fénnyel. S ez ad némi magyarázatot arra, hogy a filmszemlén bemutatott filmekben látott halottak és az erőszak áldozatai megtöltenének egy kisebb csatamezőt. Egyébként Mátyássy Áron filmjében a drasztikus végkifejlet ellenére sok szép és emberi pillanat van. Hiszen a főhős egy jobbra hivatott, érzékeny, tehetséges fiú, aki magányosan nem találja a kitörési lehetőséget. A neki jutott rövidke szerelemben felcsillan a szerelem szépsége, ereje. Szép, visszafogott az autista lány különös belső világának megjelenítése, kapcsolata a falu által kiközösített betelepülőkkel. Pályakezdőnél különösen szokatlanul következetes a film képi világa - Herbai Máté az operatőr -, s szinte hibátlan a színészvezetés. Vass Teréz a nővér szerepében egészen kiváló, de az Ivánt alakító Kádas József nevét is megjegyeztük. Amivel vitatkoznék, az az eredeti filmzenének járó díj. Márkos Albert és Harcsa Veronika zenéje ugyan valóban kitűnő zene, elhallgatnám ítéletnapig, de a filmről sokszor bosszantóan leválik. Ha a néző azon kapja magát filmet nézve, hogy zenét hallgat, ott a zene nem szervül eléggé. Minden ízében igényes mű, és azon ritka filmek közé tartozik, amelyek a rendszerváltozás utáni Magyarország problémáit mutatják be, azt a mindent - gazdaságot, erkölcsöt emberi kapcsolatokat - átható eróziót, amely miatt sokszor lakhatatlannak érezzük az országot. A zsűrinek imponált ez a bátorság - ami viszont a mezőny egészéből nagyon hiányzott.



« vissza