Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

A vadlány

Sára Sándor mondta el nemrég egy interjúban, hogy amikor a hetvenes évek közepén beadták Csoóri Sándorral írott Madéfalvi veszedelem című forgatókönyvüket, a filmfőigazgató - többek között - azzal utasította el: hogy képzelik, hogy leforgathatnak egy olyan filmet, amiben 17-szer fordul elő az Erdély szó. Hogy alig néhány évtized múlva már nemcsak dokumentumfilmjeink számottevő része lesz erdélyi, illetve határon túli tematikájú, de játékfilmeket is forgatnak majd magyar rendezők Erdélyben és a Vajdaságban, az a derék tisztviselő rémálmaiban sem igen fordult elő.

Zsigmond Dezső nagy sikerű, sok-sok fesztiváldíjat is hozó dokumentumfilmjeinek többsége - Aranykalyiba, Csigavár, Setétpatak új lakói, Élik az életüket, Út Calarasiba, Józsi nővér és a sárga bicikli, Napraforgók - is Erdélyben, illetve Kárpátalján játszódik. Úgy képzelem, hogy egyik film hozta a másikat, vagyis egy idő után a rendező nem tudott szabadulni a tájtól, az emberektől, az útközben „talált” történetektől. S különösen nem Gyimestől, ahol napjainkig az egyik legősibb, legérintetlenebb életforma található, jóllehet azért különösen az utóbbi 3-4 évtizedben már ezt az érintetlenséget is látványosan kikezdte a népesség migrációja. Ezúttal azonban játékfilmet forgatott egy a gyimesi csángók között hallott legendáról. Az ősi hiedelemvilág ma is él, és ismeri az asszonyt vagy asszonyokat, akik ha boszorkányos, varázsos éjszakáikon elkapnak egy férfiembert, az nem tud szabadulni tőlük, örökre eltűnik a való világból.

A film krimiként indul, egy rendőrt egy sima ügynek tűnő - arrafelé szinte mindennapos -, báli bicskázáshoz hívnak, de kiderül, hogy a megszúrt férfi feleségének életében valami titok lappang. Időről időre eltűnik otthonról hetekre, különösen nyáron. Hol az erdőben látják, hol a pásztorok kalyibáinál, annyi biztos, hogy rossz hírű asszony, férje szenved a féltékenységtől, s nemcsak a falu szája miatt. A nyomozót nem hagyja nyugodni a történet, érzi, hogy itt többről, másról lehet szó, mint hogy egy asszony csalja az urát. A régi akták között még lezáratlan gyermekgyilkosságra is bukkan. Még alig talál értékelhető nyomot, amikor megpillantja az asszonyt, nyomába ered, és többé nem kerül elő. Újabb fiatal rendőr érkezik a faluba a titokzatos szépasszony titkának felderítésére. A falu lakóit hiába faggatja, azok többnyire egy különös, a bűnügyi históriákban kevéssé ismert világgal, lidércekkel, tündérekkel, boszorkányokkal ismertetik meg a nyomozót. Vannak azonban valóságos elemek: hites uruk elől eltűnő, más férfiakhoz járó asszonyokról, sőt gyerekgyilkosságról is beszél a falu. Mítoszokkal, legendákkal, mesékkel keverednek a valóság morzsái, s az asszony férje és anyósa sem segíti igazán a nyomozó munkáját, pedig az asszony öntörvényű, szokásra, illemre mit sem adó magatartása és a család hallgatása mögött komoly családi dráma húzódik. A hegyen magányosan élő, szintén boszorkánysággal vádolt asszony az egyetlen pártfogója, valószínű, hogy ő a titok tudója is, de a nyomozónak nem könnyű eljutni hozzá. S mire eljut, addigra már teljesen elragadta, „megbabonázta” a vad lány sorsa, világa, és már nem leleplezni akarja, hanem segíteni. Ráadásul megsejt valamit abból, hogy ezen a vidéken az írottak mellett még élnek az íratlan törvények is az emberi érintkezés, a szexualitás erkölcsi terén is, s ezek olykor erősebbek a törvény betűinél.

Egy rigorózusabb, a műfaji elemeket komolyan számonkérő nézőnek vagy kritikusnak bizonyára gondot okoz az a laza, minden határt átlépő alkotói magatartás, ahogy Zsigmond Dezső bánik a filmműfajokkal, módszerekkel. Olykor a csángó nyelvjárásra emlékeztet, amely furcsa, de rendkívül erős kifejezőerővel bírva keveri a nyelvújítás előtti magyar szavakat, akár a 21. század román szavaival. A film nagy részében feltűnés nélkül szervülnek a látszólag távoli, egymástól idegen kifejezőeszközök, mint pl. a humor és a ballada. Egyedül a naturalizmus, amit kivet magából a film, de szerencsére ez viszonylag ritka. A film négy írója sem tudott azonban megbirkózni a film egy komoly dramaturgiai megoldatlanságával; az első nyomozó hirtelen eltűnése sokáig foglalkoztatja a nézőt. A dramaturgiai buktatókat azonban feledtetik az erős színészi alakítások. A címszereplő a Gyimesből elszármazó, temesvári színésznő, Tankó Erika. Trill Zsolt is kitűnő a nyomozó szerepében, az pedig bámulatos, ahogyan a rendező korábbi dokumentumfilmjeiből már ismert, kamerához szokott, de mégis civil szereplők - az Aranykalyiba Emilkéje immár felnőtt férfiként, a Csigavár Terézkéje és Józsi nővér, hogy csak néhányukat említsem -
illeszkednek a profi színházi színészek közé. A film egyenrangú hatáselemei a gyimesi táj és az autentikus népzene. A Vadlány hibái - vagy inkább kérdőjelei - ellenére is különös, magávalragadó, bátran egyedi film. Befejezésül idézhetem ismét Sára Sándort, aki a cikk elején idézett interjúban a kérdésre, hogy a fiatalabb dokumentumfilm-rendezők közül kinek a filmjeit tartja fontosnak, Kocsis Tibor mellett Zsigmond Dezsőt említette: „Érdekesnek tartom Zsigmond Dezső próbálkozásait. Ezek néha jobban, néha kevésbé sikerülnek, de mégis, abban valami egyéniség van.”



« vissza