Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Az utolsó jelentés Annáról - Mészáros Márta új filmje

Mészáros Márta vitathatatlanul az egyik legkövetkezetesebb rendezőnk. Több mint négy évtizedes játékfilmes rendezői pályáján végigvonul a valamilyen módon a nők egyenjogúságáért, de legalábbis a saját sorsukért felelősséget vállaló női hősök sora. Emlékezzünk az Eltávozott nap, a Szabad lélegzet, az Örökbefogadás, a Kilenc hónap öntörvényű lányaira, asszonyaira, valamint arra, hogy e filmeknek külföldön lényegesen nagyobb kritikai visszhangja, sikere volt, mint itthon. Feminista divat - legyintettek a hazai kritikusok, s nem sejtették, hogy az 1981-ben induló Napló trilógiával a legőszintébb s a maga idejében és közegében legrevelatívabb filmeket fogja készíteni az elhallgatott történelemről a „divatos női rendező”.

Legújabb filmjében, Az utolsó jelentés Annárólban kísérletet tesz két mániájának, a szuverén, öntörvényű női sorsnak és a történelmi események feltárásának az ötvözésére. Kéthly Anna alig ismert, de kétségtelenül jelentős és példa értékű életútja ehhez remek lehetőséget kínál. Klasszikus történelmi filmre, amely végigkíséri az 1949-től 1976-ig húzódó, háborúkról, forradalmakról, börtönről, emigrációról szóló, a 20. század magyar történelmét szinte átfogó sorsot, már csak anyagi okok miatt sem gondolhatott. De valószínűleg jobban is izgatta saját ifjúságának, a hetvenes éveknek konfrontálása az emigrációban élő Annáéval. Kihívást jelenthetett az is, hogy elkészítse az első játékfilmet a besúgókról, a titkosszolgálat működéséről.

A film 1991-ben kezdődik Budapesten, ahol Fekete László ötven év körüli egyetemi tanár, irodalomtörténész egy presszóban bevallja öccsének, hogy besúgó volt. Ez volt az ára a külföldi egyetemi meghívásoknak. S megelevenedik az egyik megbízás története, amikor maga Kéthly Anna volt a célszemély, akinek a bizalmába kellett férkőznie egy brüsszeli kiküldetés alkalmával, s meg kellett volna győznie, hogy jöjjön haza. A fiatal literátor semmit nem tud Annáról, ezért a titkos aktákba is beletekinthet - s ezekből hangosan olvasgatva a néző is megtudja, kiről van szó. A fontos megbízást azért kapja László, mert nagybátyja, a rendszer megtűrtjének számító öreg szocdem valaha „szoros kapcsolatot ápolt” Annával, s így várhatóan a fiatal unokaöcsre kíváncsi lesz az amúgy bizalmatlan asszony. A taktika beválik, az idős - hetven év körüli - nőt felkavarja nagy szerelmének emléke, akire a sármos fiatalember kifejezetten emlékezteti. László a követség kulturális attaséjától kapja az instrukciókat, aki maga is a hálózat embere. Anna eleinte nem gyanakszik a fiúra, kisebb politikai csatározásokat folytatnak ugyan, de még az előadására is elmegy, azonban a követség dolgozóival nem hajlandó szóba állni. A fiú már menne haza, de soron kívül még feleségének is adnak útlevelet, csak hogy minél többet megtudjon az „emigráció királynőjéről”, aki fontos külföldi politikusokkal is kapcsolatban áll. Kati, a feleség egy alternatív színház tagja, disszidálásra biztatja férjét. Amikor pedig lelepleződik, hogy besúgó, ultimátumot ad: menjenek Párizsba, és kezdjék elölről. Laci azonban hazatér. A követségen biztatják, ha elválik Katitól, még az útlevelét sem veszik el.

Kerek, minden ízében illeszkedő, az érzelmekkel sem fukarkodó, kimódolt történet - a katarzis esélye nélkül. Meghal ugyan Budapesten a régi szerelem s ezt közlik Annával is, zokog és vívódik a feleség, megtudva, kivel is él együtt, de a didaxis valahogy rátelepszik a filmre. A besúgó motívum nem tud mélyebbre hatolni a téma ismert közhelyeinél. Fekete Ernő meglepődik néha a kulturális attasé közléseitől, amelyekből kiderül, milyen sűrűre font is az a háló, amelybe belekerült, de ennél többet nem árul el. Néha mintha élvezné is szerepét, s a jelentéseket is túl flottul, szinte mechanikusan írja gépébe. Kovács Adél remekel a beszervezett követségi munkatárs szerepében. Kellően határozott, cinikus és finoman, de félreérthetetlenül érzékelteti, hogy a cél számára szentesíti az eszközt. A legnehezebb dolga persze Eszenyi Enikőnek van, hiszen negyvennyolc évesen harminc, hatvan és közel nyolcvanéves asszonyt kell alakítania. Sajnos a sminkes és a ruhás inkább megnehezítette a színésznő dolgát, de ezzel együtt is hiteles az emigráció bezártságában, szüntelen gyanakvásban és idegenségben élő asszony kinyílása, megfiatalodása, érzelmi kavargása a fiatalember megjelenésekor. Golda Meyr látogatása a legkevésbé megoldott jelenetsor, s történelmileg is hiteltelen, hiszen a jelenet szerint mintha fiatalságukra emlékeznének, pedig amikor 1956-ban New Yorkban, az ENSZ-ben találkozhattak, már 66, illetve 58 évesek voltak. S ha Mészáros Márta óvatosan azt írta is a főcímre, hogy „Kéthly Anna emlékének”, ez a fajta pontatlanság bosszantó. Mert valljuk be, hogy a film Kéthly Anna-vonala leginkább oktatási célokat szolgálhat, s annak, egy-két jelenetet leszámítva, korrekt, mint volt a Nagy Imre-film is, a Temetetlen halott. Ami a besúgóhálózat ábrázolását illeti, túl a közhelyszerűségen, elgondolkodtató az a nagyvonalúság, amivel a két testvér a vallomás után napirendre tér a dolgok fölött. „Nem irigyellek, ha ez kiderül. Mit fogsz most csinálni?” - kérdezi az öcs. - „Tanítok tovább” - így a válasz. Ennyi volna? Szeretném hinni, hogy nem. Hogy még készülnek filmek, amelyek majd nekifeszülnek a témának, és bebizonyítják, hogy nem volt kötelező, hogy volt választási lehetőség.



« vissza