Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Város, ország, folyó

 

Az EU-tanács magyar elnökségének tevékenysége a városfejlesztés és az építési kultúra terén

 

2011 első féléve európai perspektívából az EU-tanács magyar elnöksége jegyében telt – azt hiszem, általánosan elfogadott véleménynek adok hangot, ha azt mondom: sikeresen. Az a megtiszteltetés ért, hogy a – városépítésért és építésügyért is felelős – magyar belügyminisztérium kikérése alapján és munkaadóm, a német Szövetségi Közlekedési, Építési és Városfejlesztési Minisztérium nagyvonalú támogatásával alkalmam volt tíz hétig Budapesten dolgozni, és a sikerhez saját szakterületemen szerény mértékben hozzájárulni.

2011. május 2-án dr. Szabó Péter helyettes államtitkár körültekintő és konszenzusteremtő elnöklete alatt az EU-tagállamok városfejlesztési minisztériumainak vezérigazgatói tanácskoztak, amit másnap hasonlóan magas rangú összetételben demográfiai konferencia követett. Május 4–6. közt a Belügyminisztérium, a Magyar Építészkamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége szervezésében az Európai Építészetpolitikai Fórum (EFAP) tartotta konferenciáját Budapesten. A vezérigazgatói tanácskozás fő eredménye a Budapesti Nyilatkozat, amely – más közös európai dokumentumok mellett – a 2007. évi, az európai városok fenntartható fejlesztésének irányt mutató Lipcsei Chartán és a szintén 2007-ben elfogadott, 2011-ben a magyar elnökség alatt továbbfejlesztett Területi Agendán alapul. A Nyilatkozat először egyesíti magas rangú európai dokumentumban azt a két „megatémát” – a demográfiai átalakulást és a klímaváltozást –, ami belátható időre az európai városfejlesztést (is) foglalkoztatni fogja. A magyar elnökség mindkét témakörhöz osztatlan elismerést arató, az elméleti alapokat jó gyakorlati példákkal kiegészítő jelentést, illetve kézikönyvet tett le az asztalra (a világhálón: http://www.mri.hu/kezdo_angol.htm és http://www.vati.hu/index.php?article=21857&langcode=hu&menu=21226). Mindkét anyagot érdemes az érintettek, elsősorban Európa önkormányzatai figyelmébe ajánlani.

Milyen következményei lesznek a demográfiai átalakulásnak az európai városok fejlesztésére? A magyar elnökség jelentése három makrorégiót különböztet meg Európában, amelyekben más-más a fő kihívás. Alapvetően növekvő átlagéletkorú kontinensünk nyugati részén – pl. Nagy-Britanniában – a természetes veszteségeket bőven kompenzálja a bevándorlás, annak minden nehézségével a migrációs hátterű csoportok integrációja terén olyan városrészekben, ahol immár ők alkotják a többséget vagy a jelentős arányú kisebbséget. Németország és Dél-Európa népessége abszolút számokban a század közepe táján fog jelentősen csökkenni, összetétele azonban már most eltolódik az idősebb korosztály növekedése felé. Ezen országok városaiban kevesebb iskolára, óvodára, sőt lakásra van szükség, mind a közterületeket, mind az infrastruktúrát pedig akadályszegényen, idősebb emberek igényeihez mérten kell kialakítani. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egyre többen, egyre egészségesebben, aktívabban érik el az idősebb kort, vagyis a „fiatal öregekre” számítani lehet mind a (fizetett) munka, mind a civil társadalmi tevékenység szférájában. A találkozók résztvevői pozitív példaként méltatták a német „Stadtumbau” (városátépítés) programokat, melyek keretében az önkormányzatok a szövetségi és a tartományi kormányok támogatásával integrált városfejlesztési koncepciók alapján eredményesen megkezdték az átállást.

A legdrámaibb kihívással Kelet-Európának – elsősorban a balti államoknak, Bulgáriának és Romániának – kell számolnia, ahol az évszázad közepéig a népesség mintegy 40%-os fogyása nagyon is elképzelhető. Egy román kolléganő szavai szerint már most is számos településen csak a nagyszülők és az unokák generációja található, míg a szülők valahol messze – többnyire Nyugat-Európában – keresik kenyerüket. Hosszú távon az ilyen folyamatok a helyi közösség egyensúlyának felborulásához vezetnek. Szaló helyettes államtitkár szavai szerint a családpolitikáért felelős miniszterek is foglalkoztak a demográfiai átalakulással, de annak térbeli-települési dimenziója nélkül. A magyar elnökség jelentése éppen ezért jelentős hozzáadott európai érték.

Hosszú távon nem kisebb probléma a klímaváltozás sem, sőt, városi, nyári hőségben már most és szó szerint saját bőrünkön is érezzük. Fel kell készülnünk arra, hogy a lehető legsikeresebb energiatakarékosság és a megújuló energiák növekvő arányú felhasználása ellenére is az évszázad közepéig a globális átlaghőmérséklet 2 °C-kal emelkedik. Míg tehát fokozottan súlyt kell helyeznünk az épületállomány, mint nagy fogyasztó energetikai rehabilitációjára (lehetőleg műemléki és városképi jelentőségű homlokzatokat megőrizve), a klímavédelem és a klímaváltozás városi dimenziójával is foglalkoznunk kell. A primerenergia-felhasználás csökkentése, értékes termőföldek beépítésének korlátozása, a helyenként gátját vesztett szuburbanizáció megfékezése érdekében törekednünk kell a kompakt városszerkezetre, a „rövid utak városára”. A kompakt városszerkezet azonban feltételezi a megfelelően méretezett és elhelyezett zöldterületeket is, rekreációs jelentőségük mellett figyelembe véve frisslevegő-folyosó mivoltukat is. (Budapesten ennek kirívó ellenpéldája a Krisztinavárosban a hatvanas évek végén épült, a friss levegőnek szó szerint keresztbe tett magasház.)

A klímaváltozás Közép-Európában a városok nyári túlhevülésen kívül időjárási szélsőségekkel – hirtelen fellépő, nagy esőkkel, egyre nagyobb árvizekkel – jár együtt. Felelősséggel tartozunk a jövő generációinak azzal, hogy az érzékeny, sebezhető infrastruktúrát – kórházakat, idős emberek otthonait – ne telepítsük veszélyeztetett területekre.

Az árvíz-problematika logikusan kapcsolódik az EU magyar elnökség alatt elfogadott Duna-stratégiájához, amely többek között a Duna vízgyűjtő területe kiegyensúlyozott fejlesztését, környezeti minőségének javítását célozza. Az Európai Építészetpolitikai Fórum mottója ezzel egybehangzóan „Európa – Duna – víz – innováció és fenntarthatóság” volt, sok szép példával Magyarországról és más tagállamokból. A fórum vezérfonalaként az épített környezet minőségét lehet tekinteni – nemcsak az esztétikai, hanem az átfogó értelemben vett minőséget, és nemcsak a végeredményt, hanem az ennek eléréséhez vezető folyamatot is, az összes érintett – a város polgárai, a közvetlen használók, tervezők – bevonásával.

A magyar kollégák is a minőség érdekes példáit mutatták európai vendégeiknek: nemcsak a konferencia színhelyét, az Újvárosházát, hanem kortárs példaként a közraktárak adaptációját „CET” formájában, valamint az M4 metró Fővám téri állomását. Nekem a volt közraktárak hamburgi szakmai „előéletem” révén mindig egy kicsit úgy tűntek, mint az ottani „Speicherstadt” kistestvére. A beruházás körüli viták ellenére – mely vitatottság egy eleven, érdeklődő társadalomban így is van rendjén – örülök annak, hogy az épületek várhatóan nívós hasznosításra találtak, és a külső felek számára nehezen követhető viszály a tulajdonos főváros és a befektető közt lezárul. A joggal vitatott M4-es metró Fővám téri állomása a magyar mérnöki alkotóképesség egyik kiemelkedő példája, egyszerre megoldva a Duna oldalnyomásából és az egyébként is bonyolult geológiai helyzetből eredő kihívásokat, valamint a közvetlen felszíni világítás igényeit, meglepően filigrán vasbeton szerkezettel ellátva az állomás föld alatti betondobozát. Alkalmam volt látni a konferencián kívül egy másik kiemelkedő mérnöki alkotást is, ami úgyszintén az építési kultúra része: a Szolnok új jelképévé vált elegáns Tiszavirág hidat, melynek példája bizonyítja, hogy a magyar kreativitást érdemes helyzetbe hozni: ha működhet, nem kell félteni az ország jövőjét.



« vissza