Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Ne hagyjátok az iskolát...

„…s az iskolába menvén, a járda peremén, / hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, / ím itt e kő, de föntről e kő sem látható, / nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható” – írja Radnóti a Nem tudhatom… halhatatlan soraiban. Az iskola, különösen az elemi iskola, a lelki szülőföld része kell hogy legyen. Bizonyára ezért is dolgozta ki és valósította meg Klebelsberg Kunó a népiskolai rendszert, amelynek alapelve volt, hogy „egy iskola akkor van jó helyen, ha a gyermek gyalog is el tud menni az iskolába”. S minden olyan törekvés, amely elszakítja a gyermeket az otthona közelében, elérhető távolságra lévő iskolától, a szülőföld, a kötődés elleni támadás is.

A gyermeknek elsősorban ma is tudásra, rendre és szeretetre van szüksége az iskolában, és nem csúcstechnológiai eszközökre – mondja egy megszállott pedagógus Gulyás János Csak csendben, csak halkan… című dokumentumfilmjében, amely azokról a civil társadalmi kezdeményezésekről szól, amelyek 2007 és 2010 között a kisiskolák megőrzése, helyben tartása érdekében történtek.

A film bemutatja, hogy Magyarországon a civil tiltakozás legszélesebb lehetőségeit használták föl az iskolák megmentése érdekében, de az Élőlánc a kisiskolákért, az aláírásgyűjtés, polgármesteri összefogás és a többi ellenére sem sikerült megtörni a politikában uralkodó költségelvű szemléletet. Az Országház lépcsőjén fotó is készült a tiltakozókról és az aláírásokat átvevő politikusokról, de az eredmény édeskevés.

A szocialista kormányzat tanácsadójának, Mihályi Péternek az elve, hogy a társadalmi dinamizmus a városban van, és mindenki, aki a kistelepülések érdekeit védi, az ott lakók és gyermekeik esélyét rontja, mert a vidék életképtelen, középkori hagyomány, Európában sem működik – sorolja a vele szemben álló Ángyán József egyetemi tanár e sajtóban is hangoztatott érveket.

Hogy Mihályi és elvbarátai miért nem szólalnak meg Gulyás kamerája előtt, azt nem tudjuk, bár sejthető, hogy a párbeszéd már rég megszakadt, illetve a protokollfotók szintjére korlátozódik. Pedig nyílt napot is tartottak a Parlamentben a kisiskolák megvédése érdekében még 2009-ben.

Gulyás János alaposan körüljárja a témát, bejárja az országot keresztül-kasul, és mindenütt talál megszállott, húszévi munka után nettó 90 000 Ft-ért küszködő tanárokat, polgármestereket, szülőket, akik nem adják föl. „Amíg én polgármester leszek, itt iskola lesz” – mondja Viszák polgármestere, és sorolja azokat a megoldásokat, amelyekkel „trükközve”, átcsoportosít az iskola javára. Másutt, Dócon például, az egyház anyagi segítségével mentik meg az iskolát. Valahol Győr-Moson–Sopronban tizenegy család kapott lakást a faluban, hogy növekedjen a gyereklétszám. Márianosztrán hárommillió forintot gyűjtöttek a lakosoktól, adott a község apraja-nagyja. De hányszor lehet egy faluban milliókat gyűjteni? Hatalmas összefogásra, erőfeszítésre képesek a helyi közösségek az iskolájukért, mert tudják, hogy „az iskola a falu lelke”. De vajon kinek az érdeke, hogy egy falunak lelke legyen? Hogy Magyarországnak lelke legyen? Hogy ne a pillanatnyi érdeknek és ne a multinacionális érdekeknek rendelődjön alá a helyi közösség. A filmből, amely ezúttal inkább publicisztika, mint szociográfia, az derül ki, hogy a politikának nem. A mindenáron való hatékonyságnak rendelődik alá az oktatásügy is.

A film olyan kérdéseket is felvet, sajnos csak érintőlegesen, hogy meddig terjed a politika illetékessége az oktatásban, és mi van, ha dilettáns és illetéktelen beavatkozás történik. Mint például akkor, amikor bevezették, hogy alsó tagozatban nem lehet buktatni. Az eredmény, hogy a felső tagozatban derül ki: a gyerekek nem tudnak írni-olvasni. Megbontva az évszázadokon át működő szelekciót, a teljesítményhiány csak akkor mutatkozik meg, amikor már jóvátehetetlen.

Gulyás János filmje még ebben a kurta-furcsa, szemmel láthatóan összezsúfolt – Televíziós változat!, írja a főcím – változatban is hatásos és figyelemfelkeltő. De ugyan miért is kellene egy televíziós változatnak direktnek, plakátszerűnek, zsúfoltnak, a jelenség mélyére nem hatónak lennie? Akkor, amikor a Magyar Faluszövetség elnöke, Gellért Alpár kimondta, hogy az iskolakérdésben a magyar nemzet sorsáról van szó.



« vissza