Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Kegyelem

 
Rekviem egy maroknyi bolondért

 
Ifj. Endrey Árpád, „Muki”,
általános iskolai tanuló emlékének

 

DRAMATIS PERSONAE:

 
hernyótalpas
a Hang
első halott
második halott
davajgitár
a fiú
a leány
útszéli fa

 
HERNYÓTALPAS:

 
csusszanjanak és nyikorogjanak
    és szusszanjanak és csikorogjanak
        és csakazértis mennydörögjenek
            a dicsőséges nagy
elefánt tetűk

 
a ropogó köhögő bedűlt
házak megett
lángoljanak fel a betűk

 
a bennégettekben
aszalódjanak rögökké
a lázongó nedűk
akik itt azt hitték szabadok lesznek
    aszalódjanak szénkavicsokká
        ereikben az akaratos nedvek
zabálják meg pórusaikat
a börtönpenész meg a rozsda meg a redvek
    itt mi vagyunk
    itt csak mi vagyunk
    ittcsakmivagyunkmertcsakmilehetünk
        a csusszanvanyikorgó és szusszanócsikorgó
           utolsó ítélet
a rögeszméitektől
    örökre felszabadító
        dicsőséges baráti

 
elefánt tetvek

 
A HANG:

 
Fájdalomtól lomtárivá üresedett,
hangmúzeumivá porosodott
meddőn kongó jajjal tudatlak szeretteim,
hogy a kegyelem elfogyott.
Zátony előtt hőköl-vergődik a vízben
a második Tízezer Éves Terv – – –
hangyaraj iszkol: a teknő alján évezredes a repedés
s én a maradék kegyelemből is kifogyva,
tépetten gunnyasztok a trónszerű sziklaszirten,
míg lábaim alatt csonttépő sós-zöld cápahalállal
zeng a Vízöntő.

 
ELSŐ HALOTT:

 
Pedig egy kicsit már látlak – – –
nem tudtam, hogy gyűrűző narancssárga körökből
van a te széked
és hogy dünnyögni is tudsz,
amikor szomorú vagy. Harminchat
sípja van a te dünnyögésednek
és mindegyik szólam egy-egy
ismeretlen világnyelv.
Miért is sikoltoz mindegyik apró láng a közelemben,
hogy „…irgalom…!” meg „…kegyelem…!!!”…?
Narancsszínű köreidből
csak lassúdan gomolyognak a nyelvek
s a nagyobb körök körülfolyják
és elnyelik a kisebb köröket – – –
egymást faló narancs-lángú körök
szűnhetetlen csatája vagy, egyszerre
vég nélkül táguló,
és önégetőn összeszűkülő.

 

 
MÁSODIK HALOTT:

 
kedves nővér kérem
miért van olyan hideg
össze kell nagyon húznom magamat
pedig én anélkül is mindig a sor végére kerültem tornából
szíves lenni
                nővér kérem
                               tessék
                                       a jobb
                                              igen a jobb
oldalamra tessék fordítani nővér kérem
nem beszéltem félre csak a hátamon fekve
már nem tudtam
                   már nem jött ki
                                       a hang
                                               a torkomon

 
Isten áldd meg
                  jaj most oda kellene
                                               bújni nagyon
anyúhoz de anyú reggel hatkor akkurátusan
felpofozott
                a magyart
                            kivette az ekrazitot is
                                                               a zsebemből
kiabált nagyon hogy ki ne merjek menni
jó kedvvel
            már megint a fiúkkal
                                       pedig Laci is állandóan
bőséggel
         kifutkosott meg a házmester Feri is
                                                             csak Mukinak
nyújts feléje
                  nem szabad soha játszani
                                                    a nagyfiúkkal
kedves nővér kérem a jobb oldalamra tessék
igen köszönöm
                  így még tudok valahogy
nyúúúúújts feléééééje
                            Muki te megbuktál
                                                    kaaaaaaart
történelemből
                    haaaaa küüüzd
                                     alkotmánytanból
                                                           ha küüüüzd
és az ember életéből
                          haaaa küüüüüüzd
                                              senki úgy nem tudott
bezúgni de api kérem becsületszavamra fogadom hogy
haaa küüüzd
             kijavítom a jegyeimet
                                           ellenséggel
                                                        de api soha
egyetlen szavamat sem hitte még házitanítót is
fogadott mellém akinek megengedte hogy elverje a lábam
ha nem figyelek
                     ellenséggel
                                   ellenséggel
                                                 ellenséggel
                                                               te Muki
ebből két havi zsebpénz-elvonás lesz mozinak Sashegynek
befellegzett
                 baaaaaaaalsors
                                   jaj most oda kéne nagyon
bújni anyúhoz
                  akit
                       réééégen tééép
                                        jaj fázom rémesen és
nem tudok innen elszabadulni ez rosszabb az api
hozz reá
           hozz reá
                     hozz reá
                               szobafogságánál is jaj miért fogtok
olyan rettenetesen eresszetek el nem látjátok
még mindig azt hiszitek hogy én mindenhez
                                                             túl kicsi vagyok…?!

 
DAVAJGITÁR:

 
hetvenkettő
               hetvenkettő
koppan körkörös
pléh-pofa-bendő
rézfog acsarog
hetvenkettő
               hetvenkettő
– – – – – – – –
fennakadnak a szemek
mészgödör ásít
kikötözött gyerekek
(lesz okulás itt!)
mészkőfehér minden arc
halántékok égnek
– – – – – – –

 
hetvenkettőt mennydörög
szégyene az égnek
hetvenkettő
               hetvenkettő
fennakadó szemekről
leesik a kendő

 
A FIÚ:

 
Búcsúzni jöttem, nézd, nincs más megoldás.
Fű itt már nem nő. Másnak sem, nekem sem.
     – Mert nem bírnád az útat…
                                           – Kuss!
                                                 – Nem értesz?!
Miért estél pont most teherbe? – Állati.
Még jó, hogy van kürett. Nem, ne vádaskodj,
behoztalak a hátamon. A ruszkik
háromszor igazoltattak az úton.
A műtét alatt bőgtem a folyosón,
izzadtam, haraptam a kezemet
és arra gondoltam, ha fiú lenne
kire hasonlítana, rád, vagy rám?
Ne bőgj, az Isten áldja meg a fejed…!
Hát megöltük – és kész.
                              Nem ez az első.
Veszélytelen, tiszta, ingyen csinálják.
Még azt is mondhatnám, mázlija volt.
Így nem kell neki melósnak születni
és főleg itt.
               Szülessen jobb helyen
legközelebb.
                   – Na, Isten áldjon, én leléptem.
Igen, a Keletiről, reggel hatkor.

 
ELSŐ HALOTT:

 
Nem értem, nem értem hiába
végképp nem értem
a trösztöket,
      a konzorciumokat,
            a magyarokat,
               a Bolsevik Pártot,
                     és a …Kegyelmet.
Csak az egymásba olvadó
narancsszínű lángok muzsikáját értem;
ez az otthonom, ide tartozom
ősidőktől fogva.

 
    Pár hunyorgató, szűkös, de jóleső napra
simogató vizenyős testek
meghitt szorítása fogott körül
és kopoltyúm kezdett lenni,
mint az őshalaknak és nedveket
szívtam magamba lassú,
hatalmas dagadozással.
Hirtelen nagy hideg acélszekercék
hasítottak le a meleg Óceán testéről
és én szállni kezdtem vissza a fénybe
az egymásba olvadó narancsszínű lángok
örök forgásába ahol most
közrefognak a többi szikrázó lángok
ismeretlen és érthetetlen szavakat sisteregnek
kegyelemért” pörölve sikoltozva köpködve
                                                             forgolódnak de én
nem értem, nem, végképp nem értem a szavakat
a trösztöket
       a konzorciumokat
            a kereszténységet,
                  a magyarokat,
                     a Bolsevik Pártot,
de legfőképpen nem értem a Kegyelmet.

 
A LEÁNY:

 
Hát itthagyott.
                   Itthagy mindenki lassan.
Egy ember anyja kezdtem volna lenni,
de ijesztett a szörnyű felelősség,
azt hittem odavész a szabadságom,
ha lebilincsel gond, kín, csecsemő.
Pedig épp most nem lett volna szabad!!!
Az utcán egyre többen a halottak
és én e számot megszaporítottam.
Szabad vagyok… s a lelkem belepusztul…

 
    Csak őt ne engedtem volna…!
                                               A gyilkos
két szép szemét, Isten, de kikaparnám!
Jaj felkelek és kimászom a kórház
kapuján éjjel – „hatkor”, „Keleti” – – –
ha vércsatakosan rogyok is össze
Csornán vagy Győrött – – – vigyen el magával
nyugatra örök emlékeztetőül:
mi mindig mindent épp így elcsináltunk!!!

 

 

 
MÁSODIK HALOTT:

 
félig még ott fekszem most is a jobb oldalamon
a Rókusban
köszönöm szépen kedves nővér hogy át tetszett fordítani
most már nem is vagyok olyan kicsi
már egyre nagyobb leszek
                                   víg esztendőt
                                                    vígesztendőt
víííígesztendőtvíííígesztendőtvííííííígesztendőőőőőt
én egyre nagyobb leszek most már
                                              a kezem is akkora
a markomba három tank is belefér
házmester Feri meglóbálta a benzines palackot
és a fekete T34-esen végigsikoltott láng
kipattant a tető és a kitámolygó tatár fejeket
belevalón learatta a golyózápor a háztetőről
soha mi még
               jaj soha mi még
                                    ilyen igaziból nem játszottunk
pedig mi vagyunk a „Körtéri Srácok”
házmester Feri a legidősebb neki már bajusza is van
rajtam mindenki csak nevetett hogy tizenkettő vagyok
de most hirtelen az se számít már hogy mindig
én voltam a
               megbűűűűűűűnhőőőődte már
                                                  legkisebb
                                                               e nééép
a golyó
                    e nép
               e nééééééép
a bal lapockámon talált
                                a múltat
és én egyre nagyobb leszek
                                       a múúúúúltat
                                                       a kórház is messze
lent van
           a múúúúltat
                         és akkora mint egy gyufásdoboz
                                                                      a múúúltat
s s s s s
           jö…

 
ÚTSZÉLI FA:

 
Ezt láttuk mind, sebzett útszéli fák:
a megittasodott hancúrozásban
új tudományotok, a meghalástan
kevély kivételét úgy méri ránk
               élőkre, hogy a szenvedélyes játék
               (játék-tudatra robbanó palack,
               melyben tízmillió szellem a rab)
               felhördülő történelemnek lássék.
Ágaimon új holtak lelkei lobognak
cókmókjukkal ügető boldogtalanoknak – – –
fának sírva hajbókolnia
               ha árka szélin egy kivérző ország
               futói már a végső titkot osztják:
               tett + ismeret = thanatológia.

 
A HANG:

 
Szeretteim…
                   Végképp nem értitek…?
Magatoknak kell végre megbocsájtani!

 
1966
Los Angeles

 
(Makkai Ádám: Jupiter szeme. Összegyűjtött és válogatott versek. 1952–1990. Budapest, Héttorony Könyvkiadó, 1991.)
 



« vissza