Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A romániai választások után - "most naponta Ponta"

A doktori dolgozatának erős plágiumgyanúja miatt bukaresti körökben a „Dottore”-ként emlegetett Victor Ponta 2012. december 9-én meglehetősen alacsony, 41%-os választói részvétel mellett elsöprő győzelmet aratott a szocialista utódpárt PDS (Partidul Social Democrat)1, valamint a történelmi előzményű, eredetileg 1875-ben alapított PNL-ből (Partidul National Liberal), valamint egy más kisebb szervezet mellett a posztkommunista kövület törpepárt, a PC (Partidul Conservativ)2 részvételével létrehozott USL-lel (Uniunea Social Liberala), vagyis a Szociál-Liberális Egyesüléssel. A kampány ezúttal egyetlen ember és pártja, Băsescu elnök hatalomból való eltávolításáról szólt, és kérdéses, hogy az ezt célul kitűző 2/3-os új többség az ezen kívüli többi kérdésben hogyan lesz képes együtt kormányozni. Mindenesetre Románia napjait most már a választásokkal legitimizált módon, Victor Ponta határozhatja meg, ha ez a jövő eléggé bizonytalan is.

A választói részvétel hasonló volt a 2008. évi választásokéhoz, de a zord időjáráson kívül a lakosság kiábrándultsága és politikusellenes hangulata is lefelé nyomta, azon felül, hogy jó ideje lefutottnak tarthatták a szavazók ezt a politikai megmérettetést. Gyakorlatilag már azóta, hogy Victor Ponta kabinetje – választások kiírása nélkül – egy parlamenti bizalmatlansági szavazást követően idén májusban hatalomra került, leváltva az addig kisebbségben lavírozó jobboldali kormányt. A „parlamenti puccs” apropója pedig éppenséggel egy magyar ügy volt, amelyet 1989 óta szeretett volna elérni a magyar érdekképviselet. Mégpedig hogy a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem hosszú évek után újra két tannyelvű oktatási intézmény legyen. Formálisan és meglehetősen hangos retorikával ez ellen fogott össze a két nagy parlamenti – addig ellenzéki – párt, természetesen a közvélemény-kutatási eredményekkel alátámasztott népszerűségük tudatában vállalkozva arra, hogy szövetségük előbb a kormányból, majd az elnöki tisztségből is kiszorítsa a gazdasági válság miatti intézkedéseivel népszerűtlenné vált PDL-t (Partidul Democrat Liberal) és az általa delegált köztársasági elnököt. Talán a választás kimenetelének várható eredménye miatt a jobboldali szavazók jól érzékelhetően távol maradtak az urnáktól. Az inkább a PDL bázisának tekinthető erdélyi megyék sorában látványosan alacsonyabb volt a részvétel, mint a hagyományosan utódpártra szavazó „regáti” területeken. Például a legnyugatosabb, polgáribbként elkönyvelt Temes megyében volt országosan a legalacsonyabb, 32,5%-kal, míg a Kárpátok gyűrűjén kívül 50% feletti részvételek is születtek, ami nem meglepetés, hiszen szignifikáns eltérés volt minden szabad választáson Románia erdélyi és „óromán” részei között.

Mind a magyar, mind a román választókat a politikából való erős kiábrándultság jellemzi. Egy esztendeje – amíg a fagy el nem nyomta – országossá dagadt, de politikailag némileg körvonalazatlan tömegtüntetések zajlottak szerte a városokban, eredetileg a sürgősségi ellátások privatizálásának terve miatt, de végül is általános elégedetlenséget mutatva. A korábbi váltott kormányfőkkel működő PDL meghatározta jobboldali kormány gazdaságpolitikájának, (tulajdonképpen csak ennek) jó volt a nyugati sajtója. 2011–2012 fordulóján a növekedés, a munkanélküliség adatai kedvezően alakultak a népszerűtlen reformok bevezetése, illetve az IMF-fel kötött elővigyázatossági megállapodás után. Az addig katasztrofális költségvetési helyzet orvoslására a legfontosabb lépések az áfa 24%-ra emelése, a közalkalmazotti bérek 25%-os csökkentése voltak, amely utóbbit a nyugdíjak esetében azért nem tudtak végrehajtani, mert az intézkedést az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A 2012. november/decemberi kampányban feltűnést keltő volt egy ökologista párti3 képviselőjelölt, Gabriel Raduna plakátja, amelynek felirata azt ígérte: „Fur mai putin ca ei”, magyarán „Én kevesebbet lopok”, ami sokat elmond az ország általános közbizalmi állapotáról, amelyet alátámaszt, hogy tartós ideje valamennyi nyugati értékelés is az ország igen magas szintű korrupcióját bírálja. A választások után a mértékadó, konzervatív német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a románok 4/5-e korrupt és bűnöző politikusokra voksolt, ami katasztrofális Románia és az EU működésére nézve. Van a megválasztott képviselők közt nem egy egykori Securitate-ügynök és jogerősen elítélt pénzmosó is. Mindeközben Románia az EU nettó befizetőjévé vált, mivel a számára megnyitott uniós forrásoknak csupán mintegy tizedét sikerült lekötnie. A nyugati kritikák kiterjednek a nyár óta az új kormánynak még a mostani választásokon történt legitimációja előtt végrehajtott antidemokratikus lépéseire. Karácsony előtt, gyakorlatilag a kormány megalakulásával egyszerre jelent meg a román sajtóban a Velencei Bizottság elítélő véleménye az alkotmányos elvek sérelméről, a parlament két háza elnökeinek, illetve az ombudsman leváltásáról, valamint a sürgősségi kormányrendeletekkel történt alkotmánybírósági, illetve népszavazási szabályok módosításáról. Tudni való, hogy Romániában az eltelt 20 esztendőben a kormányok, főleg kisebbségi kormányzásuk idején – amire számos példa volt – rendszerint úgynevezett sürgősségi kormányrendeletekkel, a magyarországi joggyakorlatban a rendszerváltozás előtti törvényerejű rendeleteknek megfelelő jogszabályokkal törvénykeznek, a parlament által elfogadandó rendes törvények helyett. Ezeket a sürgősségi kormányrendeleteket olykor 10-20-szor vagy még ennél is nagyobb arányban adják ki, mint fogad el törvényt a román parlament két háza. A Ponta-kabinet eljárása mégis kirívó, hiszen az érintett jogszabályok amúgy minősített többséggel elfogadott alaptörvénykezés körébe tartozó jogi normák. Májusban tehát Ponta és Crin Antonescu, jelenleg szenátusi elnök, akkor a PNL elnöke politikai megállapodást kötött, aminek célja az volt, hogy Ponta foglalja el a kormányfői széket, aminek fejében Antonescut pedig Traian Băsescu köztársasági elnök székébe juttatják. Azóta minden esemény ennek a politikai, személyi célnak a végrehajtása érdekében történt, a nyári részvételi érvényességi küszöbön elbukott népszavazási kezdeményezéssel egyetemben. A két nagypárt megállapodása szerint a jelölti helyeket lényegében 2/3–1/3 arányban tölthették fel a PSD, illetve a PNL részéről. Ugyanakkor a még csak két választáson alkalmazott, nem éppen egyszerű román választási törvény mandátumkiosztási rendje miatt ez nem jelentette azt, hogy a szövetséges pártok ilyen arányban jutottak volna képviselői helyekhez. A választások értékelésében sok szó esett a sajtóban arról, hogy az USL a szenátusban 2/3-ot szerzett 69,3%-kal, míg ez az alsóházban csupán azért nem sikerülhetett, mert a választási törvény 18 mandátumot biztosít az ország különböző etnikai kisebbségeinek, és így valamivel kevesebb, a mandátumok 66,3%-a jutott a szociálliberális egyesülésnek. A magyarországi rendszerrel azonban gyökeres ellentétben ennek a kormányzati 2/3-nak a gyakorlatban csupán szimbolikus jelentősége van. Romániában ugyanis jóval kevesebb törvény elfogadásához szükséges minősített többség, és ezeknél is csak az összes megválasztott képviselő abszolút többségének szavazatára van szükség, szemben a közönséges törvények esetében szükséges, a jelenlevő képviselők abszolút többségével. A 2/3-os többség kizárólag az alkotmány módosításához volna szükséges, de mivel egy alkotmánymódosítást viszont népszavazásnak kell megerősítenie, ennek kivitelezése pedig módfelett nehéz és kétes, a dolognak csupán elméleti jelentősége van.

A két pártelnök megállapodásának végrehajtásához tehát innentől kezdve kétségek fűződnek. Egyfelől az EU nem nézi jó szemmel a Băsescu elnök idő előtti eltávolítására tett manővereket, másfelől az ehhez szükséges alkotmánymódosítás az államfő közvetlen megválasztásáról és ennek népszavazással való megerősítése pedig eléggé bizonytalan, a nyári elégtelen részvételen elbukott népszavazási kísérlet tükrében. A most hatalomra került választási szövetség liberális, illetve utódpárti szocialista pártjainak egyetlen közös célja volt csupán tehát, egyetlen személy hatalomból való eltávolítása, az elnök leváltása.

Erre építették kampányukat is, ezenkívül gyakorlatilag semminemű választási programot sem hirdettek meg – az olyan szociális demagógián kívül, mint a fizetések és nyugdíjak emelése, miközben a választók több mint fele nyomorgó nyugdíjas és állami alkalmazott. Ezen ígéretek teljesíthetősége kétséges, miközben a gazdaságfilozófiai és ideológiai eltérések miatt a USL két fő pártja nehezen lesz képes arra, ahogy eddig sem erőltették, hogy egyes szakmapoltikai kérdésekben közös platformra helyezkedjenek. Talányos tehát, hogy innentől kezdve hogyan fognak boldogulni a kormányzati munka hétköznapjaiban. A 2/3-nak látszó elsöprő többség várható, hogy újra nagyon is bizonytalan, kisebbségi kormányzásba fog torkollani.

Az alkotmány egyetlen pontjának, a köztársasági elnöki tisztség betöltésére vonatkozó közvetlen választásra módosításon kívül az alkotmányozásban sincsen több közös elképzelésük, nemhogy kormányzati szakkérdésekben. Sokkal érdekesebb tehát, hogy az alsóházban a PSD 38,8%-kal, a felsőházban pedig 36,7%-kal rendelkezik. A PNL 24,3%, illetve 28,4%-ot szerzett, míg a Konzervatív Párt a mandátumok 3,2, illetve 4%-ára tett szert. A PDL, amely a kampányra két szövetségesével új választási formációt hozott létre Igaz Románia Szövetség néven (Alianta Romania Dreapta, továbbiakban ARD), elsősorban kiábrándult és az urnáktól távol maradt hívei miatt mindössze 13,6%-ot szerzett a parlament két házában és meglepően kevéssel maradt le tőle Dan Diaconescu Populista Pártja a 11,4%, illetve 11,9%-ával. Újabb specialitása a román választási rendszernek, hogy a pártelnök és médiacézár, Dan Diaconescu, bár erősen ügyeskedett a parlamenti széke bebiztosításáért, végül is nem jutott be a parlamentbe. Annak ellenére sem, hogy a szociálliberális választási egyesülés elsöprő sikere miatt a két házba összesen 20%-kal, 120 fővel több képviselő, illetve szenátor jutott be a kompenzációs listákról, mint az eredetileg, a választási törvény szerint kiosztandó mandátumok száma, tehát összesen 412, illetve 176 fő. A parlamenti matematika szerint tehát a PSD, ha felbomlana az USL, könnyen többséget tudna alkotni a konzervatívjait kiegészítve Dan Diaconescu populistáival vagy az RMDSZ-szel, szükség esetén disszidens képviselők bevonásával. Az RMDSZ végül 4,4%, illetve 5,1%-át szerezte meg a mandátumoknak, tehát 18, illetve 9 helyet, ami a képviselőház tekintetében kevesebb 4-gyel, mint az előző parlamentben elnyert székek száma volt. A váltott partnerekkel több mint egy évtizede kormányon volt magyar párttal kapcsolatosan most is, rögtön a választás után Ponta kezdeményezett egyeztetéseket, hogy bevonja az etnikai pártot a kormányba. Ez azonban hamar meghiúsult az erősen magyarellenes retorikájú nemzeti liberális Antonescu ellenállásán. Érthető, hiszen a kormányfőnek csupán azért lett volna szüksége a magyar képviselők bevonására, hogy csökkentse a PNL támogatásának jelentőségét és súlyát a szavazásokon, mind a parlamentben, mind a karácsonyra hivatalosan újjáalakított kormányában, amelyben a tavaszihoz képest kevés változás történt a posztokon. Márpedig, mivel a PNL-nek ígért elnöki pozíció megszerzése kétes, igen kérdéses, hogy miképpen fog együtt kormányozni az egymással kevés szakpolitikai kérdésben egyező elképzelésű párt a továbbiakban. Persze azért sem kell félteni Pontát, hogy esetleg többség nélkül maradna, hiszen a román parlamentben nagy hagyományai vannak az úgynevezett politikai turizmusnak. Vagyis hogy a megválasztott képviselők függetlenítik magukat attól, hogy milyen párt színeiben jutottak a parlamentbe, és parlamenti képviselői csoportokat alakítanak a mindenkori kormány támogatására – természetesen lobbiérdekeik üzleti megállapodáson alapuló ellentételezéséért. Így volt már arra is példa, hogy a kisebbségben kormányzó miniszterelnöknek formálisan csupán 20%-nyi támogatottsága volt a képviselők között, de mégis ki tudta kerülni a bizalmatlansági indítványokat, aminek persze nem kevés köze van a bukaresti politika korruptságáról kialakult képhez.

A romániai választások magyar szempontból kétségkívül legfontosabb eseménye az RMDSZ és a még szárnyait bontogató, új, magyar párt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vetélkedése volt a magyar szavazatokért. Összességében megállapítható, hogy a magyar érdekképviselet ügye válságban van. A két magyar etnikai párt összesen sem kapott annyi szavazatot, mint a 2008-as parlamenti választásokon az RMDSZ egyedül. Akkor, 2008-ban a képviselőházi 22 mandátum 7,3%-ot, míg az ugyancsak 9 szenátusi szék 6,6%-ot jelentett. Az általános politikai kiábrándultság olyan mértékű a magyarság körében is, hogy ezúttal még a két párt versenye sem hozta meg azt a mozgósítási hatást, hogy mint korában, újra relatíve nagyobb számban vegyenek részt a választásokon a magyar szavazók román társaikhoz képest. Összességében ebben kevésbé, de a két párt választási eredményeinek arányában persze számíthatott a nyári népszavazás tapasztalatai hatására végrehajtott választási eljárási módosítás. Eszerint csak azok a külföldi román állampolgárok szavazhattak a külképviseleteken, akik a tartózkodási helyükön rezidensek, továbbá belföldön tartózkodó állampolgárok is kizárólag az állandó lakóhelyükön járulhattak az urnákhoz. Formálisan ez a változtatás a visszaélések ellen született, de kétségtelen, hogy a külföldön dolgozó és aktív, valamint a nagyvárosokba költözött vagy ott tanuló diákok között magasabb a román pártok közül a jobboldal, illetve magyar relációban a két magyar párt közül a Néppárt népszerűsége, ami Pontának, illetve az RMDSZ-nek kedvezett. Budapesten például egyharmad annyi szavazatot adtak le az itt élő romániai választópolgárok. Végül is az RMDSZ a képviselőházi választáson 5,1, míg a szenátusin 5,2%-ot, míg az EMNP 0,7, illetve 0,8%-ot szerzett meg a leadott szavazatokból. Ezzel a néppárt javított a helyhatósági választásokon elért eredményéhez képest, de nem sikerült az ezen megmérettetést kihagyó, egyébként szintén az RMDSZ-t kihívójaként számon tartható Magyar Polgári Párt (MPP) szavazóinak rokonszenvét elnyernie, illetve csak részben. Ez azt jelenti, hogy vidékenként változó módon, vagy nagyrészt, vagy egyáltalán nem, összességében azonban mintegy harmaduk támogatta az EMNP-t. Ebben szerepe lehetett az MPP nemrégen leköszönt exelnöke, Szász Jenő nyilatkozatának, aki feltűnő meglepetést keltve támogatói figyelmébe inkább az RMDSZ-t ajánlotta. Másfelől pedig a szavazók ismeretségi rendszerük szerint válthatnak át egyik szervezetről a másikra. Általában is, az RMDSZ-t segítette több mint két évtizedes beágyazódottsága, hiszen minél kisebb településről van szó, annál inkább rokon, barát, ismerős szerint választanak a szavazók és az RMDSZ helyi képviselőinek jelenvalósága, ismertsége nyilvánvalóan nagyobb, mint az új párté.

A legfontosabb azonban a két magyar párt vetélkedésében biztosan az volt, hogy még a választások után is a magyar választók túlnyomó többsége nem ismeri részletekbe menően a meglehetősen bonyolult választási rendszert.

Még a választások eredményeiről megnyilvánuló közéleti személyiségek nyilatkozataiból is kitűnt, hogy ők sincsenek tisztában a részletekkel, hát még akkor az egyszerű választók. Ilyen eleme volt a kampánynak, hogy az RMDSZ-nek nem állt érdekében eloszlatni azt a félreértést, hogy, amennyiben nem éri el a parlamentbe jutáshoz szükséges, országosan leadott szavazatok 5%-át, akkor sem marad az erdélyi magyarság parlamenti képviselet nélkül Bukarestben. A 2008-tól hatályos választási törvény ismeri az alternatív küszöböt, német mintára, ami által, ha egyéni képviselőjelöltjei közül 6 fő és ugyanakkor 3 fő a szenátusban szerez mandátumot, akkor, amennyiben országosan nem szerzett 5%-ot, akkor is a leadott szavazatai arányában kap képviselői helyeket. Tehát az elért 5,1% és egy esetleges 4,9% között egyetlen mandátumnyi különbség sem kell feltétlenül kialakuljon, s nem pedig az a helyzet, hogy 4,9%-nál egyetlen képviselője sem lenne az adott pártnak. Az alternatív küszöb eléréséhez pedig a kialakított egyéni képviselői választókerületek közül 17, a szenátoriak közül pedig 9-nek úgy határozták meg – az RMDSZ akkori kormányzati részvételével – a határait, hogy ezekben a kerületekben – a magyarság aránya révén – komoly esély lehet az egyéni győzelemre. Ahogy most is 12, illetve 6 esetében ez sikerült.

A választási törvény túlzott bonyolultsága és számos visszás furcsasága miatt – nem következetes, ki milyen legitimációval, begyűjtött szavazattal lesz képviselő, a kompenzációk miatt most 120 pluszmandátum kiosztása – Ponta kormányfő nyilatkozott már arról, hogy „most szavaztak utoljára e szerint a törvény szerint a románok”. A változtatáshoz szükséges megválasztott képviselők 50%-a bőven megvan számára, de aggályos, hogy az RMDSZ ellenzékbe kerültével, ha felmerül az egyéni választói kerületek határainak újrarajzolása, akkor a tartósan bebiztosított magyar párti parlamenti jelenlét fenti garanciája megmaradhat-e. Az RMDSZ egyik fő kampányüzenete pedig éppen a magyar érdekképviselet megőrzése volt annak elvesztése veszélyével szemben. Az erdélyi magyarok sem szeretik a belső vitát, megosztottságot, és az ilyen veszélyről szóló sulykolt tudósítások mellett még inkább működött az a korábban is kialakított reflex, hogy egységben az erő, a helyhatóságihoz hasonlóan a RMDSZ-t kell megerősíteni. Az erdélyi magyaroknak még szokatlan a magyar pártvetélkedés, az ezzel elkerülhetetlenül együtt járó lejárató kampányelemek. A román pártok közötti vetélkedéseket sokan nem figyelték olyan intenzíven, vagy ha mégis, a magyar közösségen belül korábban nem tapasztalhattak effélét.

Most viszont élénk belső magyar kampány zajlott. Az RMDSZ-t az 2012-es önkormányzati választások eredménye nem kényszerítette kiegyezésre és együttműködésre a két kihívó párttal, sem az MPP-vel, sem az EMNP-vel. Sőt az a megoszlás, hogy a két kihívó mintegy 7–7%-át kapta a magyar szavazatoknak a helyhatósági megmérettetésen, míg az RMDSZ a magyar szavazatok mintegy 70%-át, reális opcióját nyitotta meg, hogy erőnyerőként egyszerűen kiszorítsa ellenfeleit, csírájában elfojtva az általuk jelentkező pluralizálását a magyar érdekvédelemi politizálásnak. A parlamenti választások eredményei lényegében megismételték az önkormányzatin látottakat, ezek sem szorítják arra az RMDSZ-t, hogy változtasson magatartásán. Ugyanakkor a Néppárt sem tehet mást, mint hogy megkísérel tovább építkezni. Már csak azért is el kellett indulnia, mert a választási törvény szerint az a párt, amelyik két éven keresztül nem indít jelölteket országos választáson, és így nem szerez valamelyik választáson összesen 50 ezer támogató szavazatot, feloszlatható. Ezt a küszöböt most decemberben teljesítették. Kitűzött céljuk az, hogy 2016-ra az RMDSZ-szel megegyező erejű párttá váljanak, addig nagyobb erőpróbának a 2014-es EP-választások számítanak. A kitűzött cél az eddigi eredmények tükrében eléggé eltúlzottnak tűnhet, de figyelembe veendő, hogy értelmiségi körökben eléggé egyértelmű, hogy az RMDSZ-nek mindenképpen meg kell újítania magát, kommunikációsan, retorikájában és szervezetében. Lejárt az az idő, amikor a román politikai fenyegetés miatt akármint politizáltak is, újraválasztották képviselőiket. Megújult, eredményes és hiteles politizálástól remélhetik csak, hogy újra jelentősen nagyobb legyen a magyarok választási hajlandósága, mint a románoké. A fiatal és városi szavazók körében teret veszítettek, növekszik azok aránya, akik a választásokon átszavaznak román pártokra – jelenleg minden hatodik, hetedik magyar választó tesz így. A Bell-Research4 friss politikai-szociológiai kutatásainak eredményeiből kiolvasható az is, hogy főleg a szórványmagyarság elégedetlenebb jelentősen az érdekképviselet eredményeivel, mint amennyire úgy általában a párttal. Figyelmeztető jel a pártok mozgósító hatásának erős csökkenése, csaknem duplaannyian vallják azt, hogy részt vesznek a következő választáson, mint ahányan végül valóban megjelennek. Szakértői és értelmiségi körökben általános a vélemény, hogy ez volt az utolsó választás, amikor az RMDSZ kevéssel, de a jelképes jelentőségű 5% felett kapott szavazatokat.

A generációs változások reagálást igényelnek, néhány nap alatt óriási látogatottságra tett szert egy Utolsó pecsét című videó az interneten, amiben végzős középiskolások életérzését próbálták megjeleníteni az ebbe a korosztályba tartozó kolozsvári dalszerzők. Az utolsó pecsét a választásokra utal, mivel a romániai választáson nem egymást metsző vonalakkal szavaznak, hanem kis pecsétet helyezhet el a választó a támogatni kívánt szervezet neve mellé. A cím kifejezi az érdekképviselet működésével való elégedetlenséget. Maga a potenciálisan választó magyar tömeg is jelentősen fogy a népszámlálás demográfiai adatai szerint. Az eltelt 10 évben újabb százezer magyar vándorolt ki Romániából, és jelentős a többes identitásúak közül immáron nem a magyart választók száma. A szórványvidékeken százalékosan jelentős veszteség érte a magyar nemzeti közösséget, különösen az olyan nagyobb váro­sokban, ahol eleve 5–15% volt már csak magyar, akár negyedével is tovább csökkent tíz év alatt a magukat magyarnak vallók aránya. Ezen tendencia szerint a magyar politikai érdekképviselet etnikai pártjainak növekvő mértékben kell a székelységi választók szempontjait figyelembe venni. A következő ciklus során az RMDSZ helyzetét megnehezíti, hogy ellenzékben kevésbé lesz képes beruházási forrásokat kijárni, népszerűségét gazdasági, fejlesztési teljesítménnyel alátámasztani, mint az eltelt évtizedben.

 

 

Jegyzetek:

 

1 A posztkommunista utódpárt, a több átalakítást megélt és Ion Iliescuval fémjelezhető Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja, a PSDR 2001. június 16-án „egyesült”, pontosabban magába olvasztotta az erőben vele összemérhetetlen román szociáldemokraták törpepártját, felvéve közös névként a nyugatosan csengő Szociáldemokrata Párt nevet.

2 A szövetségkötésből érzékelhető, hogy a román Konzervatív Párt nem egy európai értelemben vett ideológia szerint értékmegőrző, hanem egy monolit kommunista felfogást konzervál.

3 Romániában 1990 óta működik egy környezetvédelmi, ökologista párt, amely rendszerint egy százalék körüli eredményt ér el.

4 A Bell-Research munkatársai főleg a magyar határhoz közel elhelyezkedő magyar többségű vidékek, illetve székelységi polgárok szociológiai, identitásbéli és politikai magatartását jellemző adatokat gyűjtöttek össze kutatásaik során.



« vissza