Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Kallós Zoltántól Kacsó Hangáig szállott a páva

Régi kedves tervem volt, hogy elmegyek a Muzsikás együttes karácsonyi koncertjére. Hogy miért épp az idén kedvezett a csillagok állása, azt nehéz volna pontosan megmondani, de bizonyára belejátszott a Duna Televízió Felszállott a páva című műsora is. Hetekig ültem szombatonként a tv előtt, ami amúgy nem szokásom. És csak néztem, mint a moziban, hogy ebben a műsorban valóban nincs más, csak jó, még jobb, és legjobb – ahogy Sebő Ferenc, a zsűri elnöke mondta szabadkozva, magyarázva, hogy miért is olyan magasak a pontszámok. Bámulatos volt, ahogy a szereplők a zsűrit rendre a legteljesebb elismerésre késztették. Ebben az országban, ahol annyi mindent újra kell kezdeni, ahol az építkezés jobbára Kőmíves Kelemen módjára folyik – „amit raktak estig, leomlott reggelre”, de legkésőbb négy év múlva – szívet melengető gesztus Muzsikáséké. A műfaj egyik első zenekara az év legjelentősebb koncertjére hívta meg a verseny legfiatalabb résztvevőjét, aki még csak be sem jutott a döntőbe. Kacsó Hanga kifejezetten meg volt illetődve, rövid karrierje bizonyára nem legjobb fellépését produkálta, de hát ez már nem verseny volt, nem játék, hanem igazi színpad. Nem is akárhol, hanem a Művészetek Palotájában, ahol fellépni még a nagyoknak is rang, ráadásul olyan vendégek között, mint Kallós Zoltán, Petrás Mária és a Szászcsávási banda. Az élő legendák és az alig 16 éves kislány a színpadon mégis élmény volt, mert hangsúlyosan és egyértelműen megmutatta: a népzene és a néptánc lényege a hagyományozódás, az átörökítés, a tanítás. Ahogy Sipos Mihály a szemével igazította, biztatta az énekest mindennél többet mondott a generációk közötti kapcsolatról. Az olyan kivételektől eltekintve, mint a 86 éves Kallós Zoltán, aki a népzene megmentésének egyik legfontosabb letéteményese, autentikus zenét, táncot ma már csak kevesektől lehet tanulni. Leginkább azoktól, akik maguk is „visszatanulták”, és ma már „visszatanítják”. Ahogyan a néptáncot a Budapestről Gyimesközéplokra költöző Sára Ferenc és felesége.

De ennél is különösebb a mára már csak Holland Mihálynak nevezett Michel van Langeveld esete, aki Hollandiából költözött a Mezőségre. Széken, ahol már egyetlen táncház sem működött, megvett egy régit, berendezte, létrehozta a Csipkeszeg Alapítványt s a faluban ismét van tánctanítás, kiállítás, táborok. Holland Mihálynak nem volt magyar rokonsága, kötődése: őt a zene és Kornis Péter fotói fogták meg egy életre. Innen nézve értjük meg igazán a Felszállott a páva műsor jelentőségét és örülhetünk sikerének, nézettségének. Bebizonyosodott, hogy az épp negyvenéves táncház mozgalom, amely a hetvenes évek népművészeti reneszánszát keretbe foglalta, otthont adott neki és ezzel segítette kibontakozását, nem egyszeri fellángolás volt. Az ünneplés sem csak a kerek évfordulónak szólt, hanem annak, hogy a zenei és tánc örökséget sikerült élő hagyománnyá tenni. Ez a mára ismét nemzedékeket összekötő kultúra újra és újra megérinti a fiatalok egy jelentős csoportját. Pedig az induláskor a későbbi mesterek olykor csak egy-két leckével jártak a tanítványok előtt. Most háromszázhatvan produkcióval több mint kétezren neveztek be a versenybe, és a négy elődöntőbe 48 produkció jutott be: már onnan is kiestek jók és még jobbak. Minden kategóriában kiegyenlített, imponálóan magas szintű bemutatkozók nehezítették a zsűri dolgát. A zsűri a „szakma” legjobbjaiból állt. Nemcsak rangsorolta, értékelte is a teljesítményeket: szerepe éppolyan fontos volt, mint a versenyzőké. Ezért jó, hogy nemcsak tekintélyes, de hiteles személyiségek kaptak helyet az ítészek között: Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Tímár Böske, Zsuráfszky Zoltán, Diószegi László, Agócs Gergely. Sebestyén Mártát (aki művészetével vált példává) évtizedeket töltöttek el utánpótlás neveléssel. Egy-egy mondatuk, megjegyzésük tárgy- és helyismerete a művészi produkciókat rövidségében is mély ismeretterjesztéssel egészítette ki. Remek ötlet volt, hogy a térképen is megmutatták, honnan érkeztek a versenyzők. Ha a szólista kategória győztesének Csizmadia Annának köszönhetően megtanultuk Kupuszina nevét, akkor azt is illik tudnunk, hol van ez a vajdasági, szórvány magyaroknak otthont adó település, magyarul Bácskertes. A műsorvezetők közül telitalálat volt az énekesnő, Herczku Ágnes. Novák Péter viszont nem tudta levetkezni a kereskedelmi televíziós modort. A színpadkép Kornis Péter és a Néprajzi Múzeum fotóival megunhatatlanul teremtette meg az illúziót, hogy – hacsak pillanatokra is – de ott vagyunk, ahonnan a dalok, táncok származnak.

Nem véletlen, hogy szakmailag kifogástalan volt a tehetségkutató műsor, hiszen a Hagyományok Házával karöltve készítette a Duna Televízió, méltón a Duna kulturális televízióként szerzett „régi, nagy híréhez”. Vajon miért kellett feloldódnia ennek a küldetésnek, épp a közszolgálati csatornák összevonása kapcsán? A Felszállott a páva most azt bizonyította, hogy a kereskedelmi televíziók zenei tehetségkutatónak nevezett showbizniszével összevetve is van igény kulturális műsorokra. És az sem baj, ha azok szórakoztatnak is.



« vissza