Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A Mindszenty-ügyek (1949-1971) 2.

Kétesztendei szünet után kisebb intermezzo törte meg a bíboros körüli csendet.1 A Politikai Bizottság 1967. szeptember 12-i ülése foglalkozott König bíboros, bécsi érsek Mindszenty bíborosnál tett rendszeres látogatásaink a kérdésével. Az előterjesztés szerint 1963 óta König bíboros öt ízben látogatta meg Mindszenty bíborost a budapesti amerikai külképviseleten. Látogatásának bevallott célja az volt, hogy „tájékoztassa Mindszentyt a második vatikáni zsinat munkájáról, átadja a határozatokat és a pápa alkalmi ajándékait.” A magyar hivatalos érdeklődésre vatikáni hivatalos helyről közölték, hogy nem vatikáni megbízásként látogatja Mindszenty bíborost, König látogatása magánjellegűnek tekinthető.

Az előterjesztésben kifejtették, hogy König bécsi érsek Mindszenty bíborosnál tett látogatásai zavart keltenek a magyar katolikus egyház vezetői, a papok és a hívő tömegek között. E látogatások célja nem más, mint a közvélemény figyelmének a felcsigázása, Mindszenty fontosságának a hangsúlyozása. A dokumentumban foglaltak szerint a magyar katolikus főpapokat sérti, hogy König bíboros budapesti látogatásai során a püspöki kar tagjai közül senkit nem keres fel, mintha a magyar egyházat az ő számára egyedül Mindszenty bíboros képviselné. Több magyar püspök közölte, hogy a közeljövőben személyesen is tiltakoznak Könignél a sértő magatartás matt. A legutóbbi látogatása során a Kathpress közölte, hogy König bíboros még az eddigieknél is gyakrabban fogja látogatni Mindszenty bíborost.

A Politikai Bizottság tudomásul vette a König bíboros látogatásáról szóló jelentést, és szükségesnek tartotta, hogy a külügyminisztérium járjon el az ügyben. Közölje az amerikai nagykövetség vezetőjével, hogy König látogatásai nem segítik elő a kapcsolataink javulását, mivel ezt minden alkalommal az osztrák és ezen keresztül a világsajtó a Magyarország elleni támadásra használja fel. Közölni kell az osztrák nagykövettel, ha legközelebb vízumot kérnek König bíboros számára, kérjék meg, hogy mellőzze Mindszenty meglátogatását, vagy ha mégis látogat, akkor azt olyan körülmények között tegye, hogy az ne legyen zavart keltő nemzetközi közvéleményben, és ne nehezítse a két ország kapcsolatainak a fejlődését. Közöljék továbbá, hogy a magyar püspöki kar rossz néven veszi Mindszentynél tett látogatását. Végezetül a Politikai Bizottság tudomásul vette, hogy a magyar püspökök tiltakoznak Könignél sértő magatartása miatt.

Alig két héttel később König bíboros látogatásainál azonban lényegesebb fejlemények történtek.2 Agostino Casaroli szeptember 22-én közölte a római magyar nagykövettel, hogy értesüléseik szerint az új amerikai nagykövet október 15–18-a között elfoglalja budapesti állomáshelyét. Tekintettel arra, hogy évekkel ezelőtt Mindszenty bíboros azt a véleményét közölte a Szentszékkel, hogy az amerikai-magyar viszony helyreállása után nem maradhat a jelenlegi helyén, számítani kell arra, hogy Mindszenty bíboros a saját elhatározásából elhagyja az amerikai nagykövetség épületét. Ez új helyzetet teremt, amelynek mindenki számára kellemetlen következményeit el kívánják kerülni. Casaroli hozzáfűzte, hogy a pápa bízik abban, hogy Mindszenty bíboros Rómába jön, és meg tudja győzni, hogy tartsa magát a megállapodásban vállaltakhoz. Casaroli nem hivatalosan újabb tárgyalásokat indítványozott az ügy megoldása érdekében. Ezelőtt azonban tudniuk kell – érdeklődött –, hogy változatlan-e a kormány álláspontja a garanciák kérdésében. Külön megbízottat küldenek Mindszentyhez, aki tájékozódna a bíboros elképzeléseiről. A maguk részéről olyan megoldás is elképzelhető, hogy Mindszenty bíboros kijön a budapesti amerikai nagykövetségről, és egy másik magyarországi amerikai objektumba menne. Casaroli hangsúlyozta, nincs tudomásuk Mindszenty bíboros szándékairól, de fel kell készülni a fenti lehetőségekre.

A megoldásra tett javaslat szerint elfogadhatatlan, hogy Mindszenty csak úgy fogja magát, és máshová megy. A magyar kormány megbízottja révén kész tárgyalni Rómában, azonban a magyar kormány továbbra sem tekint el a garanciáktól. Magyar részről nem kifogásolják, hogy a Vatikán megbízott képviselője tárgyaljon Mindszentyvel. A magyar kormány ragaszkodik tárgyalási irányelveihez: Mindszenty József kegyelmet kap az Elnöki Tanácstól, elhagyhatja az amerikai nagykövetség épületét azért, hogy a Vatikánba menjen. Ez utóbbiaknak a feltétele, hogy a pápa garantálja, hogy „hatáskörében nem engedi, hogy Mindszentyt hidegháborús célra használják fel, Mindszenty nem nyilatkozik, és nem tesz olyat, ami sérti a Magyar Népköztársaság érdekeit, lemond esztergomi érseki címéről, és nem foglalkozik a magyar katolikus egyház ügyeivel”. Abban az esetben, ha ezt nem lehet elérni, a pápa nevezzen ki apostoli kormányzót érseki, de legalább püspöki rangban az esztergomi főegyházmegye élére utódlási joggal. Megegyezés esetén Mindszenty különrepülőgépen, feltűnés nélkül hagyja el az országot. „A Mindszenty-ügy megoldásáról a Vatikán és a magyar kormány egy időben, azonos szövegű kommünikét ad ki. Amennyiben Mindszenty önkéntesen elhagyja az amerikai nagykövetség épületét, le kell tartóztatni.” A jelentésről folytatott vita azzal zárult, hogy a magyar álláspont változatlan.

Javaslat a Vatikán Mindszenty-üggyel kapcsolatos kezdeményezésére címen újabb dokumentum került a Politikai Bizottság napirendjére.3 Eszerint a Vatikán által adandó garanciákat illetően az álláspont változatlan, továbbra sincs ellenvetés azzal szemben, hogy a Vatikán elküldje megbízottját Mindszentyhez tárgyalás céljából Casarolinak azzal a közlésével kapcsolatban, hogy Mindszenty bíboros el akarja hagyni az amerikai nagykövetség épületét, amikor az új amerikai nagykövet elfoglalja állomáshelyét. Október hetedikén a római magyar nagykövetnek Casaroli elmondta, hogy König bíboros október hatodikán meglátogatta Mindszenty bíborost. E látogatás eredménytelen volt, mert noha közölte Mindszentyvel a pápának a magyar garanciaigényekkel teljesen megegyező javaslatait, Mindszenty bíboros a feltételek egyikének a teljesítését sem vállalta. Casaroli a római magyar nagykövettel folytatott beszélgetése során a magyar álláspont újabb közlését kérte, érzékeltetve, hogy tárgyalásokat tartana kívánatosnak a magyar kormány és a Vatikán között. Elmondta azt is, hogy König bíboros benyomása szerint Mindszenty álláspontja nem végleges, és lehetséges, hogy Rómába érkezése után jobb belátásra lehet bírni. Agostino Casaroli sürgős választ kért, és „benyomásunk szerint továbbra is azt szeretnék elérni, hogy elálljunk a garanciakövetelésektől”. A dokumentumban foglaltak szerint Casaroli megjegyezte azt is – ezzel a magyar követelésekből lényegében kettőt elfogadva –, hogy Esztergom élére még Mindszenty bíboros távozása előtt és beleegyezése nélkül lehetségesnek tartják teljes jogú helynök kinevezését. Ennek révén biztosítva látják, hogy Mindszenty bíboros ne avatkozzon a magyar katolikus egyház belügyeibe.

A javaslat készítői „mérlegelve Mindszenty elvakultságát, tudatos törekvését, hogy elsősorban a Magyar Kormánynak, de a Vatikánnak és az Egyesült Államoknak is politikai bonyodalmat okozzon” azt indítványozták, hogy a Politikai Bizottság ne változtassa meg addigi álláspontját, mert remélhető, hogy a Vatikán az általa kért garanciákat megadja. A római magyar nagykövet közölje a Vatikánnal, hogy az ügy megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseit a magyar fél méltányolja, és egyetért azzal, hogy egyik fél szempontjából sem lenne kedvező, ha Mindszenty önkényesen elhagyná az amerikai nagykövetséget. A magyar kormány továbbra is ragaszkodik a garanciára vonatkozó álláspontjához. Ebben a javaslatban hangzott el első ízben, hogy a „Mindszenty-ügy lezárása nekünk is érdekünk”. Ezt követően a magyar kormányzati igények ismételt megfogalmazására került sor.

A döntést megelőző, jegyzőkönyvezett vitában egyesek arra hajlottak, hogy kegyelemmel el kell engedni a bíborost, mert az „jobb, mintha mártírként itt halna meg”, mások szerint maradjon itthon, de menjen „papi rendházba vagy öreg papok szociális otthonába”, megint mások a letartóztatást látták célszerűnek azzal, hogy a nővére házában jelöljenek ki a számára kényszerlakhelyet, s a ház kertjét magas kőfallal vegyék körbe a kíváncsiskodók ellen. Kádár igen határozottan kijelentette, hogy „egy dologban nincs engedmény: nem mehet el az országból úgy, hogy a jelenlegi méltóságában maradjon. Lényeg, hogy ellenjegyzett papírral rendelkezzünk, amely érinti a garanciákat. Hogy a pápa tudja-e ezt garantálni, az más kérdés. Az amnesztiát 24 óra alatt meg lehet csinálni”. Az ülés résztvevői végül úgy döntöttek, hogy a római magyar nagykövet közölje Casarolival: „a magyar kormány igénye továbbra is az, hogy Mindszenty akár marad a mostani helyén, akár távozik, a pápa mentse fel esztergomi érseki címe és funkciója alól. A felmentés módozatait a Vatikán tudja meghatározni”. A magyar fél azt látta szükségesnek, hogy már Mindszenty bíboros későbbi felmentéséig is érseki vagy püspöki rangú, teljes jogú apostoli kormányzót nevezzen ki a Szentszék Esztergomba – esetleg utódlási joggal, az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával. Arra az esetre, ha Mindszenty bíboros végül Rómába megy, „szükséges magatartására vonatkozóan előzetes megfelelő garanciákban megállapodni”. A döntést még aznap késő délután eljuttatták a római magyar nagykövetnek.

1967. október 11-én az amerikai ügyvivőt4 fogadta a külügyminisztérium illetékes miniszterhelyettese, akivel az amerikai ügyvivő közölte: az Egyesült Államok kormányát a Vatikán tájékoztatta a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásról. Az ügyvivő kijelentette, hogy amerikai részről a rendezést a Szentszék és a magyar kormány ügyének tekintik, minden beavatkozást elkerülnek, ugyanakkor készek együttműködni az ügy rendezésében. Hozzáfűzte, hogy a „leghatározottabb fontosságot tulajdonítják a sürgősségnek, mert Mindszenty elmeállapotából az USA kormánya és a Vatikán is azt feltételezi, hogy október 18-ig az amerikai nagykövet érkezése előtt távozik a követségről és – most szó szerint idézem – a magyar hatóság őrizetére adja magát”. Az ügyvivő továbbiakban kifejtette, hogy ez a fejlemény a nemzetközi és az amerikai közvéleményre erős érzelmi hatást gyakorol, ami az ügyvivő szerint megnehezítené a javuló fejlődést a két ország között. Még egyszer hangsúlyozta az azonnali sürgősséget és a rendezés reményét, majd erősen érdeklődött arról, hogy a magyar kormány kiengedné-e Mindszentyt Rómába.

Ugyancsak október 11-én beszélt a római magyar nagykövet Casarolival, amiről az MSZMP vezetése másnap kapott tájékoztatást. A beszélgetésről készült beszámoló szerint Agostino Casaroli lényegében a következőket mondta: még Mindszenty bíboros Rómába érkezése előtt – függetlenül hozzájárulásától –, a Szentszék teljes jogú apostoli kormányzót kíván kinevezni. „Itt használ olyan kifejezést, hogy ezzel Mindszenty esztergomi érseki funkciója gyakorlatilag és jogilag megszűnik. Ugyanakkor kijelenti ez után mindjárt, hogy ha a címről való lemondást is feltételül szabnánk, az áthidalhatatlan akadályt jelentene”. Akkor is kineveznek apostoli kormányzót, ha Mindszenty bíboros a helyén marad – azonban nem teljes joggal, hanem akadályoztatás címén. A garanciákra vonatkozó magyar igényt illetően személyes véleményét mondta el, ennek „lényege, hogy tartalmilag és formailag ketté kell választani, külön erre vonatkozóan nem tudnak írást adni számunkra, de valamilyen okmányban meg lehet a formáját találni annak, hogy ezt rögzítsük”. Casaroli hangsúlyozta, hogy személyes véleményét mondta el, referálni fog a pápának, és majd jelentkezik.

Három nappal később újabb megbeszélésre került sor a római magyar követ és Agostino Casaroli között, ezúttal a gyengélkedő érsek lakásán. Ennek során Casaroli „Emlékeztető”-t5 adott át a követnek. Az „Emlékeztető” szerint a pápának az a kívánsága, hogy a magyar kormány adja meg a lehetőséget Mindszenty bíborosnak arra, hogy elhagyja az országot. A Vatikán kész a Népköztársaság Elnöki Tanácsa előzetes hozzájárulását megvárva, teljes jogú apostoli kormányzót kinevezni az esztergomi érsekség élére a jelenleg funkciót gyakorló püspökök közül. A pápa, mint a katolikus egyház legfőbb vezetője teljes befolyását latba veti, hogy „Mindszenty bíboros miután elhagyta az országot, ne avatkozhasson be a magyar egyház életébe, ne nyilatkozzon a Magyar Népköztársaság és kormányával szemben, tartózkodjon ellenséges tevékenységtől, és ne akadályozza a magyar katolikus egyház működését”.

Casaroli az „Emlékeztető” átadásakor kiegészítésképpen többek között kifejezésre juttatta: az „Emlékeztető”-t a pápa jóváhagyta, de nem ismerve a magyar kormány és Mindszenty szándékát, az anyagot szándékosan általánosan fogalmazták, amely így tárgyalási alapul szolgálhat. A garanciák megfogalmazásánál a pápa személyes kötelezettségét azért emelték ki, hogy így a garancia a legmagasabb színvonalon biztosítva legyen. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a garancia nem személyes, hanem intézményes, amely a Szentszéket is elkötelezné, amit készek írásbeli szövegezésnél világossá és egyértelművé tenni. Megismételte azt is, hogy nem tudnak formálisan kötelezettséget vállalni, hogy Mindszenty minden nyilvános szereplését pápai engedélyhez kössék, de Mindszentynek minden esetben a pápával előzetesen kell konzultálnia, s így gyakorlatilag biztosítható, hogy Mindszenty ne tegyen politikai nyilatkozatot, illetve ilyen ne kerülhessen nyilvánosságra. A Szentszék hivatalos válaszát szóban is kiegészítette. Ennek lényege az volt, hogy a magyar kormány adjon lehetőséget arra, hogy Mindszenty elhagyja az országot. A Szentszék kötelezettséget vállal, hogy teljes jogú püspöki rangú adminisztrátort nevez ki, a garanciákat illetően a pápa felhasználja teljes befolyását. Ez nem személyes garancia, hanem intézményes garancia lenne, amit írásban is készek világossá tenni, és ez Mindszenty kinti tartózkodási idejére is vonatkozik. Továbbá közölte, ha a magyar kormány egyetértését nyilvánítja, azonnal kapcsolatba lépnek Mindszentyvel a megállapodás céljából. Ezért König bíborost október 16-án Budapestre akarják küldeni, hogy beszéljen Mindszentyvel, ismerje meg szándékát. Ezt követően Casaroli érdeklődött, hogy a magyar kormány véleményét mikor tudhatná meg, jelezve, hogy jó lenne, ha König bíboros a magyar kormány véleményének a birtokában érkezhetne. Hozzáfűzte, az amerikaiak tudomására hozták, hogy még abban az esetben sem tudják lebonyolítani Mindszenty utazását az új követ megérkezéséig, ha a magyar kormány a legjobb indulattal kezelné a kérdést. A római magyar nagykövet csupán azt közölte válaszul, hogy a magyar fél nem kifogásolja König bíboros budapesti érkezését.

A jelentésről szóló vitában6 Kádár kijelentette, hogy a Politikai Bizottság által az előző ülésen elfogadott álláspont a helyes, nem kell változtatni. Őszerinte az a lényeg, hogy „Mindszenty szűnjön meg esztergomi érsek lenni”. Ha megszűnik esztergomi érsek lenni, teljesen alárendelt kérdéssé válik, hogy hol van. Ennek alapján kell tárgyalni. A következő kérdés, hogy „Mindszenty innen úgy nem mehet el, hogy a Vatikán érte valamiféle garanciát ne vállaljon. Harmadik: ha úgy alakul a helyzet, hogy ezt nem sikerül rendezni, Mindszenty kijön az amerikai követségről az utcára, akkor mi Mindszentyt börtönbe nem csukjuk, közigazgatási eljárás alá vonjuk. A Königgel való Mindszenty-találkozó után két helyre kellene válaszolni, az amerikaiaknak és a Vatikánnak. Most úgy néz ki, hogy nem lehet elérni, hogy Mindszentyt nyugdíjaztatása stb. címen az esztergomi érseki címe alól és megbízatása alól felmentsék. De el lehet érni, hogy kinevezzenek egy püspöki rangban lévő apostoli kormányzót. Adnak valami garanciát és kérik, hogy kimehessen Rómába. (...) A Vatikánnak azt kell mondani, hogy megbeszélés tárgya lehet az általuk felvetett megoldási mód, nem mondjuk, hogy egyetértünk vele. Készek vagyunk arról tárgyalni, hogy elhagyja Magyarországot, kiutazhat Rómába, kineveznek apostoli kormányzót püspöki rangban és a pápa megfelelő formában garanciát ad. Továbbá, a korábbi pozíciónk az volt, hogy nem folyhat bele a magyar katolikus egyház ügyeibe és nem léphet fel ellenséges módon a MNK ellen. Mind megnevezni minden olyan kérdést, amiről készek vagyunk tárgyalni, beleegyezést ne adjunk. (...) Ha kijön, hogy a magyar szervek őrizetére bízza magát, a magyar szervek nem fogják őrizetbe venni. Ha elhagyná az épületet, udvarias egyházi politikusok és egy csukott gépkocsi várja, és elviszi egy erre alkalmas helyre. Utána, sőt ezzel egyidejűleg el tudnám képzelni, ha ez megtörtént, két óra múlva az MTI leadna egy közlést, hogy illetékes szervek megbízásából közli, hogy Mindszenty ilyen és ilyen lakos, aki korábban többszörösen megsértette a magyar törvényeket és a legutóbbi időszakban az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodott, elhagyta a nagykövetség épületét. Ezt meg kell mondani. S olyan közlésnek kellene a továbbiakban lenni, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1963. évi amnesztiarendelet megfelelő előírásai alapján Mindszenty Józseffel szemben eljárási kegyelmet alkalmazott. A magyar hatóságok mindig nagy súlyt helyeztek arra, hogy az állam és az egyház viszonya normalizált legyen. Mindszenty ezt ismételten zavarta, így közigazgatási eljárást alkalmazott és tartózkodási helyéül lakhelyet jelölt ki számára. Valami olyasmit is kell mondani, hogy szabadlábon van.” (...) „Az amerikaiaknak adandó válasz, amit a külügyminisztérium javasol: Mindszenty nagykövetségen tartózkodása törvénytelen, a törvénytelen helyzetből adódó problémákért az Egyesült Államok a felelős. Ennek ellenére követségen tartózkodását nem tekinti úgy, hogy az akadálya lenne annak, hogy az USA új nagykövete elfoglalja budapesti állomáshelyét.” (...) „Valami olyasmit is el lehetne érni, hogy Mindszenty írjon alá valamit. Ott lesz, hogy vele szemben eljárási kegyelmet alkalmaztak. Akkor majd tárgyalunk. Amikor majd tárgyalunk, szívesen elfogadnám, hogy a püspöki kar jelöljön ki két alkalmas embert arra, hogy őrizzék, gondozzák. Az amerikaiak nagyon félnek ettől a dologtól.”

A titkárság végül tudomásul vette a tájékoztatót a Mindszenty-ügy állásáról, illetve a Politikai Bizottság október 10-i határozatának a végrehajtásáról. Egyetértett azzal, hogy az amerikai ügyvivő részére küldendő – az ülésen ismertetett – közlést adják át, tovább azzal, hogy a Vatikán részére küldendő válaszban utalni kell arra, hogy a Vatikántól kapott „Emlékeztető”-ben foglalt megoldási mód a magyar fél részéről megoldási mód lehet. Amennyiben a Vatikán e kérdések ügyében tárgyalásokat kíván folytatni, a magyar fél kész megfelelő felhatalmazással rendelkező képviselőjüket fogadni. A titkárság tudomásul vette, hogy a Vatikán megbízásából König érsek ismét felkeresi Mindszentyt.

Ez meg is történt, mivel a Vatikán október 17-én Budapestre küldte – a szinódus alkalmával Rómában tartózkodó – König bíboros érseket, hogy a pápa megbízásából megakadályozza Mindszenty bíboros önkényes távozását a budapesti amerikai nagykövetségről. König érsek 24 órás budapesti tartózkodás után visszatért Rómába. Az amerikai nagykövetség ügyvivője arról tájékoztatta ezt követően a külügyminisztériumot, hogy Mindszenty a nagykövet érkezésekor nem hagyja el tartózkodási helyét. Tims ügyvivő véleménye szerint a tárgyalás esetleges elhúzódása maga után vonhatja Mindszenty álláspontja megváltoztatását és a pápai utasítás figyelembe nem vételét.

Néhány nappal később a Politikai Bizottság tűzte napirendre az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának, az Állami Egyházügyi Hivatalnak és a külügyminisztériumnak a „Javaslat a Politikai Bizottságnak a Mindszenty-ügyben folytatandó tárgyalás irányelveire” című együttes előterjesztését.7 A határozati javaslat szerint a vatikáni megbízottal folytatott tárgyaláson az alábbi irányelveket kellett követni:

A javaslat készítői úgy látták, hogy a Vatikán bizonyos engedményekre kényszerült. Annak az érdekében, hogy a tárgyalók további engedményeket próbáljanak elérni, első menetben ragaszkodjanak ahhoz a követelésünkhöz, hogy a pápa mentse fel Mindszenty bíborost esztergomi érseki címe és funkciója alól, mielőtt ez utóbbi elhagyná az országot. A Szentszék október 14-i „Emlékeztető”-je alapján azonban várható, hogy a Vatikán ezt a követelményt nem teljesíti. Ebben az esetben elfogadható a következő megállapodás: a pápa úgy nevezzen ki az esztergomi főegyházmegye élére érseki vagy püspöki rangú teljes jogú – esetleg utódlási joggal felruházott – apostoli kormányzót, hogy a kinevezés egyértelmű legyen Mindszentynek az esztergomi érseki joghatóságból való jogi és gyakorlati felfüggesztésével. „Ilyen megállapodás esetén a Vatikán szempontjából Mindszenty esztergomi érseki címe megmarad.”

A tárgyaláson lehetőleg el kell érni, hogy a Vatikán írásbelileg is (megállapodás, levél, jegyzőkönyv formájában) ismerje el, hogy Mindszenty joghatóságának a felfüggesztése egyértelműen az jelenti, hogy Mindszenty semmilyen formában nem avatkozhat be a magyar egyház ügyeibe, és a joghatóságtól való felfüggesztés Mindszenty nyugdíjazásáig, illetve haláláig változatlanul érvényben marad. E feltételek esetén Mindszenty érseki címtől való formális megfosztása a magyar kormány számára nem olyan lényeges, „mivel érseki joghatóságától való örök időre történő felfüggesztése Mindszenty méltóságának megtörését, egyházkormányzati jogának elvesztését jelenti”.

Az irányelvek megfogalmazói még tovább mentek, és újabb követelésként-feltételként a maguk részéről a Szentszék számára újabb irányokat fektettek le azzal, hogy a létrejövő megállapodás értelmében a pápa a „Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulása alapján nevezze ki dr. Brezenóczy Pál egri, vagy dr. Ijjas József csanádi püspököt címzetes érsekké, teljes jogú apostoli kormányzóvá és – esetleges utódlási joggal – az esztergomi főegyházmegye élére”.

A magyar kormány és a Szentszék közötti megállapodás létrejötte után Mindszenty bíboros elhagyhatja az országot, és a Vatikánba távozhat. Ennek az aktusnak a feltétele, hogy későbbi magatartására vonatkozó garanciát – a vatikáni emlékeztetőben vázoltakat alapul véve, megfelelő kiegészítésekkel – egyértelművé kell tenni és írásba kell foglalni: – az Elnöki Tanács, figyelembe véve, hogy „a pápa kérte annak lehetővé tételét, hogy Mindszenty elhagyhassa az országot, eljárási kegyelmet alkalmaz Mindszentynél”; – az elutazás módja: külön repülőgép, a magyar kormány és a Vatikán megbízottja kíséretében.

A javaslat azzal fejeződött be, hogy a tárgyalásokról a magyar kormány és a Vatikán külön, de egy időben és egyeztetett közleményt ad ki. A magyar közleményben legyen benne, hogy a magyar kormány és a Vatikán megállapodására tekintettel Mindszentyt az Elnöki Tanács eljárási kegyelemben részesítette. „A pápa dr. Brezenóczy Pál püspököt, vagy dr. Ijjas József püspököt az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával kinevezte címzetes érsekké, teljes jogú apostoli kormányzóvá, amely egyházjogi szempontból is egyben Mindszenty esztergomi érseki joghatósága megszűnését jelenti.” A tárgyalások eredményét hivatalos okmányban kell rögzíteni. A nemzetközi jog követelményeinek megfelelő okmányt a Vatikán és a magyar kormány teljes joggal felruházott megbízottai írják alá.

A vitáról felvett jegyzőkönyv szerint Kádár részletesen és igen célratörően fejtette ki véleményét az ügyben, és meghatározta a tennivalókat. Azt mondta, hogy „Amennyiben én ismerem ezt az új hullámot a Mindszenty-ügyben, ez a hullám úgy keletkezett, hogy talán Mindszenty az amerikaiakat és a Vatikánt, azok pedig minket ijesztgettek, mi pedig belementünk ebbe az utcába. S most, mint győzelmet jelentik, hogy König rá tudta venni Mindszentyt, hogy ne jöjjön ki. Azonkívül, ők nagyon ügyesen terelik ezt a dolgot sajtóvonalra, és ügyesen használják fel a saját javukra. (...) Véleményem szerint változtatni kell a mi gyakorlatunkon. (...) Nem tettük meg, hogy a magyar közvéleménnyel valamit közöljünk. (...) Évtizedes harca ez a Magyar Népköztársaságnak, és a nyilvánosságra hozatalt illetően nincs semmi előkészítve. (...) Ha nem az ellenség számára hasznos, ésszerű kompromisszumot is hajlandók vagyunk kötni (...) A kérdés, hogy belemenjünk-e abba, hogy az egyházjog szerint maradna Mindszenty érsek Esztergomban és elhagyja az országot. Ez fontos kérdés, és ez itt el van ködösítve. Most kineveznek apostoli kormányzót bizonyos feltételekkel, s ilyent akkor szoktak kinevezni, ha a szóban forgó funkcionárius akadályoztatva van funkciója ellátásában. Ez harci kérdés, ezzel foglalkozni kell. A Vatikán szándékosan hagyja nyitva ezt a posztot. Kompromisszumos megoldás kell, s meg kell nézni, hogy belemenjünk-e vagy sem. De arra is vigyázzunk, nehogy magunknak többet beszéljünk be, mint amiről szó van. Én támogatni tudom, hogy ezen az alapon tárgyaljunk. A Politikai Bizottság erősítse meg a titkárság állásfoglalását. (...) Az egész ügyet el lehet hagyni a jubileumi ünnepségek utánra.8 Tehát ne nagyon rohanjunk. (...) Azt a bizonyos amnesztiarendeletet úgy képzelem el, hogy direkt vagy indirekt hivatkozás történjen arra, hogy annak a szellemében történt az eljárás, és legyen benn az is, hogy visszaesés esetén az amnesztia hatályát veszti. És az is legyen benne, hogy érvényben marad az állampolgári jogok bizonyos korlátozása. (...) Én nem kerültem annak a hatása alá, hogy kijön Mindszenty. (...) Azért sürgetnek most minket, mert az amerikai kormány felé a dolog úgy sülhet el, hogy minek őrizgette, ha az a vége, amivel kezdődött. Nem fog kijönni. Königgel beszéljünk, hogy egyezzünk meg, mit szivárogtatunk ki, de akkor egyformán járjunk el.”

Valóban nem siették el a dolgot, mivel egyéb témákban – püspöki nevezések stb. – folytatott tárgyalásokra összpontosított mind a két oldal, s Kádár is úgy látta, hogy e témák mellett „Mindszenty ügye nincs napirenden”.9 Ezt a vélekedését csak nyilván erősítette, hogy az 1968-as, végül is katonai megszállásba torkolló csehszlovákiai események, a magyar új gazdasági mechanizmus bevezetésének a gondjai a bíborossal összefüggő problémákat messze a háttérbe sodorták. Legközelebb majd három évvel később nyerte vissza időszerűségét és megoldási kényszerét a Mindszenty-kérdés.

A Politikai Bizottság 1971. április 21-én tűzte napirendjére Péter János külügyminiszter VI. Pál pápánál tett látogatásáról készült jelentését.10 Ez volt az első pápai audiencia, amit a Szentszék magyar külügyminiszternek biztosított.11 Ugyanakkor a jelentést teljesen elképesztővé teszi,12 hogy Péter János olyan állításokkal tűzdelte meg szerzeményét, amelyek megtörténte teljesen kizárt.13 Sajnos, az audienciáról készített szentszéki feljegyzés egyelőre nem kutatható. Azt ma már csak találgatni lehet, hogy a külügyminiszter miért terjesztett képtelenségekkel megspékelt jelentést az ország főhatalmával rendelkező testület elé, és azt is, hogy ez a testület miért fogadta el ezt a jelentést. Ettől függetlenül a dokumentum jelentőségét kiemeli az a tény, hogy ez az audiencia lendítette a Magyarországról történő végleges távozásig Mindszenty bíboros ügyét.

A magyar külügyminiszter VI. Pál pápánál teendő „magánkihallgatás jellegű” látogatása időpontjának egyeztetése az olasz külügyminisztérium és részben a római nagykövetség útján történt meg kölcsönös kezdeményezéssel. A Vatikán javasolta azt is, hogy az audiencia után a magyar külügyminiszter látogassa meg Villot kardinálist, a pápai államtitkárt (miniszterelnököt).14 Péter Rómába érkezése után a vatikáni államtitkárság a római magyar nagykövetség útján javasolta, hogy a kihallgatás négyszemközt történjék, francia nyelven. „A javaslatot elfogadtam”.15 Az audienciára 1971. április 16-án 11 órakor került sor.

A Vatikán Állam bejáratától kezdve a pápa rezidenciájáig a vatikáni őrség állt díszsorfalat.16 A jelentés szerint VI. Pál pápával a beszélgetés első 3-4 perce állva történt, és a pápa bevezetőjében a következőket mondta: „Mélyen meghatja őt, hogy a magyar kormány egy tagjával találkozhat. El sem képzeljük, hogy milyen régóta várt arra, hogy ilyen lehetősége nyíljék. A látogatás előkészítése során környezetében megkérdezték tőle, hogy vajon ellenséget, ellenfelet, idegent, vitapartnert vagy barátot fogad-e. Ő erre azt válaszolta, hogy feltételezés szerint barátot.”17 Az udvarias válasz után Péter kifejtette a magyar kormány alapelveit az egyházzal való együttműködés tekintetében. A nemzetközi helyzetet érintve Péter méltatta a Szentszék békepolitikáját, s VI. Pál pápa válaszában az általános nemzetközi helyzetből indult ki, feladatának minősítve, hogy részt vegyen a termonukleáris katasztrófa elhárításáért folyó erőfeszítésekben, a béke megszilárdításában. Kétoldalú kapcsolataink fejlesztését is ebben a szerves összefüggésben látja. A magyar külügyminiszter szerint a pápa azt mondta, hogy „nagyra értékeli Magyarország nemzetközi tekintélyének növekedését, Magyarország belső viszonyainak fejlődését. Örül annak, hogy nagy tekintélyű kormánya van Magyarországnak”.18 Tudatában van annak, hogy kétoldalú kapcsolatainkban történtek kedvező események, de vannak nagyon nyugtalanító nyitott kérdések is, amelyekben nincs előrehaladás.

Válaszában Péter János elmondta, hogy az 1964-ben elért és aláírt megállapodások kedvező hatásai azonnal megmutatkoztak. Értékét nem csökkenti az, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nem sikerült előrehaladni. Hozzáfűzte, hogy „a magyar állam és a Vatikán kapcsolatainak az alakulásánál természetesen figyelmet kell arra is fordítanunk, hogy milyen a Vatikán viszonya a többi szocialista országhoz, s emellett a többi szocialista ország is figyeli, hogy a magyar-vatikáni megállapodások milyen tapasztalatokkal járnak együtt, s ezeket a tapasztalatokat a saját döntéseiknél figyelembe veszik”.

A pápa a maga részéről is kifejezte, hogy ők is nagyon gondosan tanulmányozzák a Vatikán és Magyarország kapcsolatainak a tapasztalatait, és ők is figyelembe veszik ezeket a többi szocialista országgal való tárgyalásoknál. VI. Pál ezt követően – Péter János előadásában – szinte bocsánatkérően folytatta. „Ő teljesen megért engem” – mondta volna a pápa –, „hogy ezt a mostani látogatást én csak beszélgetésnek és nem tárgyalásnak minősítem, ő nem is kér hivatalos válaszokat az általa előadandó kérdésekre, őt teljesen kielégíti, hogy ha elmondhatja őszintén azt, hogy magyar viszonylatban őt mi foglalkoztatja, és ha ezekről a kérdésekről én kész vagyok személyes véleményt mondani, ő megköszöni.”

A jelentésben foglaltak szerint a kihallgatás következő nagy témaköre Mindszenty kardinális helyzete volt, ami a pápának „évek óta az egyik legnagyobb gondja. Mi lehet itt a megoldás – kérdezte”. „Ezzel reagáltam: ezt én is szeretném tudni.” VI. Pál elmondta, hogy „Mindszenty tulajdonképpen a történelem áldozata, viszont nagy nehézségeket okoz ez a Vatikánnak, és úgy gondolja, hogy a magyar kormánynak is. A pápa ezután Mindszenty lelki alkatáról beszél, nagyon nehezen kezelhető ember, nagyon nehezen érthető meg sok ténykedése. A pápa tudatában van annak, hogy nagy változásokra volt szükség Magyarországon, a nagy latifundiumokat, beleértve az egyháziakat fel kellett számolni. Igazat ad abban is, hogy az Egyesült Államoknak a legkényelmetlenebb a helyzet, el sem tudjuk képzelni – mondta –, hogy őt milyen sokszor kérte már az Egyesült Államok, hogy valami módon oldják meg a kérdést. Ők most ezt szeretnék megvalósítani. Úgy gondolja, hogy – bármennyire Magyarországon is szeretne maradni Mindszenty, ez nem lenne helyes megoldás. Ha a követséget elhagyja, akármilyen körülmények közé kerül, elkerülhetetlenül zavarokat okozna mind az egyháznak, mind az államnak. Ezért ők arra gondoltak, hogy kihozzák Magyarországról, valahol kolostorban helyezik el, és megfelelő egyházi rendszabályokkal, kellő súllyal megtiltják neki a nyilvános szereplést. Úgy gondolja, hogy ehhez megvan a Szentszéknek az ereje. Magát a kihozatalt König bécsi érsekre lehetne bízni.” Annak ellenére, hogy a Péter-jelentésnek ezt a részét is a legnagyobb fenntartásokkal célszerű kezelni, a további fejlemények tekintetében annyi biztosnak tűnik, hogy VI. Pál döntött arról, hogy Mindszenty bíboros nem maradhat tovább a budapesti amerikai nagykövetségen, illetve Magyarországon.

Péter válaszában megismételte a magyar kormány jól ismert álláspontját, különös tekintettel a garanciákra, hozzáfűzve, hogy „mi minden konkrét javaslat jóakaratú tanulmányozására készen vagyunk”. Amennyiben a Magyarországra készülő Cheli püspök hoz magával a kérdés megoldására javaslatot, „mi azt a kielégítő megoldásra való törekvés szellemében fogjuk vizsgálni”. A pápa azzal zárta le ezt a kérdést, hogy ez a válasz őt teljesen kielégíti.

A jelentés szerint VI. Pál második kérdésként említette az egyházi személyek kinevezésével kapcsolatos 1957. évi 22. számú törvényerejű rendeletet. A törvény szerinti gyakorlatot „kapcsolataink jellegéhez mérten bántónak” minősítette. A pápa úgy gondolta, hogy meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy püspökök, érsekek papokat előzetes hozzájárulás nélkül nevezhessenek ki. „Szeretne megnyugtatni – mondta –, hogy ezt a könnyítést az egyház nem akarja felhasználni arra, hogy az állam életével és a kormánnyal szemben ellenséges elemeket juttassanak funkciókba. Ő igyekszik arra vigyázni, hogy lojális legyen a viszony a püspöki kar és az állam között, a Vatikán és a magyar állam között.” Péter szerint „ez olyan kérdés, amelyet a magyar kormánynak nem a Vatikánnal, hanem a magyar püspöki karral kell megbeszélnie. Viszont én is megemlítem, hogy van egy másikfajta személyi probléma. A pápa átvette a szót és mondta, hogy igen, az 1957-es dekrétum, amelynek a feloldását a magyar kormány szükségesnek tartja. Mondom, igen, és úgy gondolom, hogy két ügyet nem szabad egymással junktiumba hozni, ha ők a dekrétumot visszavonják, számunkra bizonyára megkönnyítik a törvényerejű rendelet végrehajtásával való foglalkozást. Azt válaszolta a pápa, hogy ő nem akarja junktiumba hozni a két kérdést, de az egyidejűség indokolt lenne.” Hozzáfűzte, „ha Cheli annak idején azzal a biztatással jön vissza Budapestről Rómába, hogy a magyar kormány megfelelő könnyítő intézkedéseket tesz, akkor az intézkedések megtétele előtt a dekrétumok visszavonását a Vatikán nyilvánosságra hozza”.

Péter irománya szerint harmadik kérdésként említette a pápa a letartóztatott papok ügyét,19 mondván, hogy „legjobb tudomása szerint hitterjesztő tevékenységük miatt kerültek bajba”. Hangsúlyozta a pápa, hogy „elnézést kér”,20 amiért ezt megemlíti, tudja, hogy én ebben semmiféle hivatalos véleményt nem mondhatok, ő csak apellálni szeretne a magyar kormány nagylelkűségére. „Közöltem a pápával, hogy én ezeknek az ügyeknek az érdemét nem ismerem, arról, hogy valami effélék történtek, hallottam, véleményt itt most nem tudok mondani, de arról biztosíthatom, hogy a magyar kormány nagylelkűségére mindig lehet számítani.”

Végül Péter – mintegy saját agilitását és azt bizonyítva, hogy az ügyet kézben tartotta – arra hívta fel a pápa figyelmét, „hogy ezt az én látogatásomat a nemzetközi sajtó szenzációhajhászó módon kezelte már eddig, és ha a látogatás után nem pontosan egyeztetett válaszokat vagy közléseket adunk a sajtónak, akkor ez a szenzációhajhászás tovább fokozódik”. Ezt követően a magyar külügyminiszter nem átallotta azt jelenteni, hogy „A pápa megkérdezte, hogy milyen szöveget képzelnék el. Miután ezt elmondtam, papírt és tollat vett elő, és kérte, hogy diktáljam le neki a szöveget (kiemelés tőlem), melynek az volt a lényege, hogy magánjellegű kihallgatás volt, személyes jellegű, őszinte és hasznos beszélgetést folytattunk időszerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról. A beszélgetés légköre konstruktív volt. A pápa először azt kérte, hogy ehhez tegyük hozzá a szívélyes jelzőt is, később pedig azt kérte, hogy a szívélyes helyett a baráti jelzőt tegyük hozzá.”21 A jelentés záró sorai feltehetően megfelelnek a valóságnak, melyek szerint a pápa kérte jókívánságai és üdvözlete tolmácsolását az Elnöki Tanács elnökének és a kormánynak.22

A pápai audiencián elhangzottak mindenesetre a Mindszenty bíborossal folytatott tárgyalásokhoz vezettek. 1971. július 16-án a távozó amerikai nagykövet búcsúkoktélján a külügyminisztérium illetékes főosztályvezetője hosszabb beszélgetést folytatott Puhan nagykövettel.23 A nagy-
követ elmondta, hogy a vatikáni megbízottak és a bíboros között a tárgyalások a várakozásoknak megfelelően jól alakultak, s bár Mindszenty nem volt egyértelmű végig, úgy néz ki, hogy elfogadta az ország elhagyására vonatkozó vatikáni tervet. Közölte továbbá, hogy ismeretei szerint amennyiben valamilyen zavaró körülmény nem jön közbe, Mindszenty úgy készül, hogy ez év szeptemberében hagyná el Magyarországot. A főosztályvezetőnek arra a kérdésére, hogy ezt üzenettovábbításnak szánta-e, az amerikai nagykövet közölte, hogy 21-én találkozik a külügyminiszterrel, és szeretné, ha már a találkozás előtt minél többet tudna a Mindszenty-kérdésről. Reményét fejezte ki, hogy ezt a témát a külügyminiszternél szóba hozhatja.

Ezt követően Jelentés a Mindszenty-ügyről címen került előterjesztés a Politikai Bizottság elé.24 Tartalma egyelőre nem ismerhető, mivel 2041. december 31-ig zárolt a jelentés és a vita is. Ezzel szemben a legközelebbi politikai bizottsági ülés25 napirendjére tűzött jelentés szerint egyetértés alakul ki „abban, hogy Mindszenty elutazásának napján egy időben közös közleményt adjanak ki. A kommüniké szövegét előzetesen elfogadtuk”. (...) „A Vatikán megbízottainak megítélése szerint Mindszenty Rómába utaztatása legkésőbb szeptember 25-ig megtörténik.” (...) „A pápa levelét, amelyben a pápa 25-re Mindszentyt magához hívja, Zágon Ferenc (sic!) a közeli jövőben adja át Mindszentynek”. A dokumentum a „Megállapodás tervezet a Magyar Népköztársaság és az Apostoli Szentszék között Mindszenty József bíboros ügyében”-t is tartalmazza.

A tervezet szerint „Az Apostoli Szentszék és a Magyar Népköztársaság Kormányának teljes jogú megbízottai Budapesten 1971. szeptember ...-án tárgyalást folytattak arról, hogy Mindszenty József bíboros a Szentszék kérésének (kívánságának) megfelelően, lehetőséget kapjon Magyarország elhagyására. E lehetőség megteremtése céljából a két Fél az alábbiakat vállalja:

1./ Az Apostoli Szentszék biztosítja a Magyar Népköztársaságot, hogy Mindszenty József bíboros, miután elhagyta Magyarországot, tartózkodni fog attól, hogy akár közvetlenül, akár közvetve beavatkozzék a magyar katolikus egyház életébe és ügyeibe, ellenségesen nyilatkozzék, vagy tevékenykedjék a Magyar Népköztársaság és Kormánya iránt.

2./ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemben részesíti Mindszenty Józsefet. A Magyar Köztársaság Kormánya hozzájárul ahhoz, hogy Mindszenty József Magyarország területét elhagyja, és a Vatikánba távozzék.

3./ Miután Mindszenty József bíboros elhagyta Magyarország területét, mindkét Fél a melléklet szerinti, hivatalos közleményt adja ki.

4./ A Magyar Kormány hozzájárul, hogy addig is, amíg az esztergomi érseki szék ügye véglegesen meg nem oldódik, az esztergomi főegyházmegyét »sede plena« apostoli kormányzó kormányozza, a jelenleg működő püspökök közül (erről a Felek külön megállapodnak).

5./ Mindszenty József bíboros Mons. Cheli és Mons. Zágon (és esetleg más személyek, akik szükségesek) kíséretében a bécsi nunciatúra gépkocsiján, vagy repülőgépen vatikáni útlevéllel 1971. szeptember ...-án az USA budapesti nagykövetségének épületéből útmegszakítás nélkül hagyja el Magyarország területét.” A Politikai Bizottság ajánlja a MNK ET-nek, hogy a vatikáni képviselőkkel folytatott tárgyalás eredményeképpen kidolgozott dokumentum aláírása után „Mindszenty József ügyében gyakoroljon kegyelmet”.

Az ülésről felvett jegyzőkönyv szerint Kádár leszögezte, hogy „A kommünikének26 politikai jelentősége van, mert évek óta beszéltünk erről a kérdésről, hogy valamiképpen köztudottá kell tenni, hogy Mindszenty bűncselekményekben ludas, amelyekért amnesztiát nem kaphat, illetve csak úgy távozhat el, ha amnesztiát kap. Arra jutottunk, hogy elállhatunk attól, hogy az amnesztia szerepeljen a kommünikében, mert nem túl sokat lehet vele nyerni, és a belső megállapodásban27 ott szerepel a tény és az a fontos. Ezért jobb az egy kommüniké, ha odaírjuk, hogy kegyelmet kapott, sokat nem érünk vele a tömegagitációban. Ha megkérdezik, miért kapott kegyelmet, sokat nem tudunk mondani, nem mondhatjuk, hogy Mindszenty megjavult. Ami mellékelve van, az jó. Érkezzen meg, és aztán tegyük közzé a közleményt. Senkinek nem jó, ha mindjárt elkezdődik a sajtókampány, a vatikáni megbízottak még arra is gondoltak, hogy »nem a saját nevére állítják ki az útlevelet«. (...) Tájékoztatni kell a párttagságot, mert ez egy politikai akció, nem csupán amnesztia.”

A bíboros Magyarországról történő elutazása előtt a Politikai Bizottság még egyszer napirendre tűzte „a Mindszenty-ügy állását”, az erről készült dokumentumok azonban továbbra is zároltak.28

1971. szeptember 23-án a Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának értelmében – akarata ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán – Mindszenty bíboros elhagyta Magyarországot. Mivel úgy látta, hogy ez a megállapodás személyi szabadságát sértette, saját akaratából – a Szentszék nem akadályozta meg a döntését – a magyar prímások bécsi rezidenciájára tért meg, és haláláig ott élt.


 

Jegyzetek:

 

1 MOL 288.f.5/434.ő.e.

2 MOL 288.f.5/435.ő.e.

3 1967. okt.10. MOL 288.f.5/436.ő.e.

4 MOL 288.f.7/290.ő.e.

5 MOL 288.f.5/437.ő.e.

6 MOL 288 f.7./290. Ez alkalommal az MSZM KB titkársága is foglalkozott a kérdéssel.

7 1967. okt. 20. MOL 288.f.5./437.

8 Az oroszországi októberi forradalom 50. évfordulója.

9 MOL 288.f. 5./478.

10 MOL 288.f.5/552.ő.e.

11 Ez a magánkihallgatás sajnálatosan hiányzik a külügyminisztérium honlapján szereplő magyar-vatikáni kapcsolatok kronológiájából.

12 E sorok írója 2001-2005 között a Magyar Köztársaság Szentszék melletti nagykövetségének volt követi rangú helyettes vezetője, több alkalommal ideiglenes ügyvivője. E minőségében jó néhány köztársasági elnöki, miniszterelnöki, parlamenti elnöki pápai audienciát készített elő vagy vett részt ezek előkészítésében és lebonyolításában, következésképpen a lehetőségek határain belül ismeri a pápai audienciák protokollját.

13 Péter János 1965. január 12-13-i párizsi tárgyalásaira a Quai d’Orsay a francia külügyminiszteri dossziéba elkészítette az ilyenkor szokásos „profil”-t a vendégről. Ebben „viharos politikai múltja” ismertetésénél az áll, hogy „állítólag” ő jelentette Tildy munkatársaként Tildy szökési szándékát, ez utóbbi vejének letartóztatását követően. MAE Ad. série EU-Europe 1961-1970. sous-série Hongrie numero 201.

14 Ez az aktus a hasonló jellegű pápai audienciák része, mivel az államtitkárral tekintik át részletesen az időszerű kérdéseket, amiket a pápánál csak jeleznek – ha egyáltalán.

15 „A négyszemközt” természetesen azt jelenti, hogy magyar részről Pétert nem kísérték.

16 Ez képtelenség. Egyrészt nincs annyi gárdista, ahány ezt a feladatot – mondjuk egyméteres sorközzel – teljesíteni tudná, másrészt egy olyan ország külügyminiszterének, amelyikkel a Szentszéknek nincs diplomáciai kapcsolata, feltehetően még az sem jár, hogy a San Damaso udvari bejáratnál egy fél szakasz gárdista tisztelegjen előtte. Ha volt is valamiféle díszsorfal, az biztos nem neki szólt.

17 VI. Pál nyilván használt valamilyen udvarias formulát, de annak ilyen módon történő megfogalmazása alighanem Péter fantáziájának a szüleménye.

18 Ez a néhány mondat ebben a formában inkább Péter tisztelgésének tűnik Kádár előtt.

19 Nyilván ezek miatt „örült” VI. Pál annak, hogy Magyarországnak nagy tekintélyű kormánya van.

20 Képzeljük el a jelenetet, amint a katolikus világegyház feje „elnézést kér” a renegát református püspöktől.

21 Ez a néhány sor Péter János szavahihetőségét porig rombolja.

22 A jelentést a Politikai Bizottság vita nélkül elfogadta. Egyedül Kállai Gyulának lehetett valami gyanús az ügyben, mert azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy „pápai kihallgatásról ilyen részletes jelentést még nem olvastam, nem tudom, hogy éppen a pápa feladata-e, hogy ennyire exkuzálja magát konkrét kérdésekben”.

23 MOL XIX-J-1-j 002428/5

24 1971. júl. 27. MOL 288.f.5/560.ő.e.

25 1971. szept. 7. MOL 288.f.5/563.ő.e.

26 „Közleménytervezet: »A Magyar Kormány és a Szentszék közötti megállapodás alapján Mindszenty József bíboros ma elhagyta Magyarország területét és Rómába távozott.« Megjelenik az elutazása napján 13 órakor.”

27 A Megállapodás végső szövege szintén nem kutatható.

28 1971. szept. 21. MOL 288.f.5/564.ő.e.


« vissza