Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Patrick Modiano a ceremóniák labirintusában

Noblesse oblige: a nemesség kötelez. De mondhatnánk: Nobel oblige, hiszen a ceremónia is kötelez. Partick Modiano esetlenül térül-fordul az előadását megelőző protokoll glédában. A gondosan felépített, félévnyi szavatosságú sztárocskák magabiztosságához szokott szem fel is róhatná ezt neki. Ritkán látunk manapság hamisan trendi, felvett póz, vagy manír nélküli emberfiát a képernyőn - beleértve a díjkiosztó gálákat is.
Modiano beszéde éppolyan, mint a megjelenése: nehezen indul, majd nekilendül, aztán lelassul, mint a (lámpa)lázgörbe, ráadásul rakoncátlan szemüvege is az orrnyergére csúszik. A rajta nevetők elnémulnak, és a hórihorgas ember beszél hosszú esz-szel. A francia fülnek is különös a sziszegése, hát még a svédnek vagy a magyarnak: sziszegő szilánkok szorulnak szájába, és a protokoll béna kacsává degradálja. Hírmondónak maradt kukoricaszár a decemberi szélben, a szélhámosok fosztotta tarlón.
A regényíró kora a tőkés társaságok világuralmának - á la Dávid C. Korten - kiteljesedése, a búzaszemek az anyaföld helyett a hörcsögök (Cricetus cricetus) pofazacskójában csíráznak. Amit viszont Modiano sziszeg-susog, annak tartalma, mély, lelket érintő üzenete van. Félórányi beszéde végeztével már menne is, ha lehetne, nem úgy, mint a pódiumkoptató kollaboráns megmondok. O regényt érlelő magányhoz szokott ember, zavarja a sokaság. A jelenlévők egy tétován gesztikuláló, íróasztal-embert láthattak maguk előtt-fölött, aki csak áll szerényen és tehetetlenül a beszédét követő vég nélküli tapscsapdában. Que font-ils? Mikor hagyják már abba?
Történt mindez Stockholmban, december hetedike délutánján. Három nappal később hivatalosan is átvehette a világ legrangosabb irodalmi díját a svéd király kezéből. Órákkal a ceremónia és a bankett előtt az újságíróknak nyilatkozva sem tudta teljesen leküzdeni zavarát, a hétoldalnyi instrukciót egész idő alatt kezében szorongatta.
Az etikett-eposz a kellékeivel - a seregszemlével - együtt 1901 óta van érvényben. 1896. december 10. „mágikus” napján hunyt el San Remóban Alfred Nobel, a dinamit feltalálója, aki végrendeletében úgy rendelkezett, hogy vagyonának kamataiból évente részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, valamint az irodalom legjobbjai. Az a személy is kiérdemli a díjat és a vele járó nyolcmillió svéd koronát (mintegy 0,87 millió eurót), aki a legtöbb erőfeszítést teszi a világbékéért. 1968 óta a nobeli elismerés kiegészül a Közgazdasági Nobel-emlékdíjjal. Ezt már a Svéd Bank kezdeményezte fennállásának 300. évében.
A mágikus jelző arra is utal, hogy e napon 15 óra tájt nyugszik le Svédországban a Nap, és a délutáni éjszaka szürrealista díszletet kölcsönöz a díjazás ceremóniájához. A kínosan pontos, katonai szigorúságú protokoll során pontban 16 óra 30 perckor dobpergésre bevonult a svéd királyi pár, a trónörökösök kíséretében. A nemzeti himnusz felcsendülése után libasorban érkeztek a díjazottak. A fizikai Nobel-díjat három japán - Isamu Akasaki, Hiroshi Amano és Shuji Nakamura - vette át; a kémiai díjjal két amerikait - Eric Betziget és William Moernet -, illetve egy németet, Stefan Hellt jutalmaztak; az orvosi Nobel-díjon egy amerikai, John O'Keefe, és két norvég - May Britt és Edvard Moser - osztozott. Őket követte Patrick Modiano. A sort egy másik francia, a közgazdász Jean Tirolé zárta. A francia napilapok szerint az egyik svéd kolléga azzal ugratta tudósítójukat - a hatszögű ország gazdasági és társadalmi nyavalyáira utalva -, hogy ha a franciák mostanában jó hírt akarnak látni-hallani, Svédországba kell utazniuk.
Valóban a franciák vezetik a ranglistát. Eddig tizennégy írójuk kapott Nobel-díjat, mi több: egyikük, Jean-Paul Sartre vissza is utasította 1964-ben. A visszahúzódó természetű Modiano szokatlan közvetlenséggel beszélt arról, hogy miként vált íróvá és mi az elképzelése az irodalomról, annak társadalmi szerepéről. Felelevenítette azokat a nagy témákat is, amelyek szüntelen kísérték és kísértették élete során: az elmúlás, az identitás kérdése, „a felejtés súlyos tömege, amely beborít mindent” és amellyel az írónak - a maga eszközeivel - szüntelenül küzdenie kell.
Patrick Modiano december 7-én Stockholmban elmondott beszéde a világhálón is látható. A magyar változatból fordításomban ennek csekély részét hagytam csak ki. Címnek az író kiemelt mondanivalóját választottam.


« vissza