Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A két örök vetélytárs – Tér és társadalom a dunai metropoliszokban

A Duna fővárosai. Bécs – Budapest – Párhuzamos városképek 1850–1920 címen 2016. február 24-én kiállítás nyílt a Várkert Bazár déli palotájában. A kiállítást Tamáska Máté kurátor szervezésében már a bécsi közönség is láthatta az „Architektur im Ringturm“ sorozat keretében, és kétnyelvű katalógus is megjelent. Az európai újraegyesülés éve, 1990 körül a dunai monarchia örökségének témája rövid ideig volt népszerű. Azóta – az új politikai bonyodalmakkal kapcsolatban – a lelkesedést némi kijózanodás váltotta fel, sőt mondhatni enyhe unalom jellemző, mely utóbbit pozitívan is lehet szemlélni, mint a normalizálódás jelét. A kiállítást éppen ezért érdemes méltatni, már csak azért is, mert Bécs és Budapest városfejlesztésének nemcsak nagy, látványos (és legkésőbb a Fővárosi Közmunkák Tanácsa

1870. évi alapítása óta Budapest) vetélytársi akcióit mutatja be, mint például a körutakat, hanem a két város kevésbé ismert, „vészhelyzeti környékeit” is. Az „Ernstfall-gegend der Stadt” kifejezés Heimito von Doderer, Bécs atmoszférájának nagy írója Strudl-hofstiege című regényében olvasható, éppen egy budapesti kórház és környéke leírása kapcsán.

A kiállítás módszertani megközelítése látszólag egyszerű: egy-egy városépítési jelenséget párhuzamos bécsi és budapesti képekkel illusztrál és kommentál. A kurátor által vont párhuzamok néha igencsak meglepőek – Tamáska Máténak szinte mindig sikerül a látszólag össze nem tartozó dolgokat közös nevezőre hoznia. „A modernitás előestéje” című részben például a schönbrunni kastély pendant-jaként a budapesti Ludoviceumot mutatja be, mely az Orczy-kerttel mint nagyszabású parkkal városszerkezeti szempontból valóban hasonlóan helyezkedik el, a város körülnőtte mindkét épületet és parkot Ferenc József korának városnegyedeivel. Éppen ilyen kevéssé jutna spontán módon hasonlóságot feltételezni a megfigyelőnek a bécsi Arzenál és a budapesti Dohány utcai zsinagóga közt, holott mindkettő keleties stílusjegyeket mutat. Szintén érdekes a két lánchíd párhuzama, amelyek közül már csak a budapesti létezik a város egyik fontos identifikációs pontjaként, míg a bécsi Donaukanal partjait összekötő Sophienbrückét már 1871-ben lebontották.

Mint ismeretes, Bécs szigorúan véve nem Duna-parti város, vagy legalábbis a városfejlesztés legújabb, az UNOCity révén a Nagy-Dunát is elérő hullámáig nem volt az, érzékelhetően a túlparton becsatolt községek ellenére csak a Donaukanalig terjedt. Ezzel szemben Budapesten a Duna a központi természetes és városépítészeti tér. A kiállítás képei mutatják, hogy Bécsben a külvárosibb fekvésű Leopoldsberg és Kahlenberg messze nem tettek szert olyan, a városképet uraló szerepre, mint a Gellérthegy Budapesten. A Duna közlekedési szerepe mellett a vasút egyre inkább teret nyert. A vasútvonalak, pályaudvarok, azok előterei városképeit szemlélve tudatosul a nézőben, hogy Bécsnek a közösségi közlekedésben szinte behozhatatlan előnye volt a városi vasúttal (Stadtbahn), ezzel a budapesti millenniumi kisföldalatti se a létesítmény városszerkezeti szerepét, se annak kapacitását tekintve nem versenyezhetett.

A „Parasztházak, bérkaszárnyák, paloták” részben Tamáska a városi szövet alapelemét, a lakóházat mutatja be. A fejezet címe nem véletlen, mert az eklektikus városbővítési területeken és a korábban önálló városszéli községekben meglepően sok parasztház maradt fenn. A két város közt a lakóépületeknél azonban lényeges különbségre bukkanunk. Míg a reformkor végéig mindkét városra jellemző volt a „gangos” beépítés (Bécsben „Pawlatschen“ néven ismert), a „gangokat” Bécsben az építési szabályzatok tűzbiztonsági okokból lassan a háttérbe szorították, míg Budapest belső városrészeinek egyik legjellegzetesebb elemévé váltak. A telkek körbeépítése a spekulációnak tág teret adott, és túl sűrűn lakottan – főként a hátsó, udvari szárnyak „szoba-konyháinál” – egészségtelen lakásviszonyokhoz vezetett. A kérdés másik oldala persze – amire Tamáska is joggal utal –, hogy ugyanakkor ez a beépítési mód hozzájárult a városrészek társadalmi sokszínűségéhez, amit minden városfejlesztési erőfeszítés ellenére azóta sem sikerült elérni, hiszen a nagyvonalú utcai, úri” lakások bérlői szó szerint egy fedél alatt laktak a szociálisan gyakran sanyarú helyzetű, udvari szárnyakban lakó családokkal.

A kiállítás az ipari területektől a közparkokig kortárs fotókon bemutatja a városi funkciók széles palettáját, melyet egész gazdagságában egy kritika keretében bemutatni lehetetlen, ezért csak az utolsó részre térek ki, mely „Az út a 20. századba” címet viseli. A korszakot többek közt a pénz épületei reprezentálják, ezen belül a két fővárosi postatakarékpénztár, melyek pénztárcsarnokai közül csak Otto Wagner alkotását láthatjuk, míg Lechner Ödön épülete a homlokzattal szerepel. Ez annyiban sajnálatos, hogy a belső terek összehasonlításánál az „új tárgyilagosság” irányába mutató, letisztult bécsi szecesszió nagyszerű kontrasztot alkotna a látszólag magyar folklorisztikus, valójában inkább indiai-keleti eredetű motívumokban gazdag „nemzeti” szecesszióval. A kurátort itt feltehetőleg az a sajnálatos körülmény vezette válogatásában, hogy a budapesti postatakarék pénztárcsarnoka sokkal rosszabb állapotban vészelte át a 20. századot bécsi párhuzamánál.

A gondosan összeállított anyaghoz mindössze egy kritikai megjegyzést szeretnék hozzáfűzni, amely pusztán nyelvhasználati jellegű, és nem csökkenti a kiállítás értékét. Mind a kiállítás, mind a katalógus kétnyelvű, és arra törekszik, hogy a városrészek, vízfolyások, hegyek-völgyek és egyéb földrajzi alakzatok neveit az eredeti tükörfordításában is használja. Ez Budapest esetében részben lehetséges is, ahol sok helynévnek van eredeti, a hajdani német nyelvű lakosság által használt változata is (pl. Zugliget/Auwinkel), bécsi összefüggésben a módszer azonban néha groteszk eredményekre vezet (pl. Floridsdorf/Florid-falva). A katalógus esetleges újabb kiadásánál ezt célszerű lenne kiigazítani.



« vissza