Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Közgazdasági energia-cirkuláció - Matolcsy György három éve a Magyar Nemzeti Bank élén

 

Matolcsy György hatéves jegybankelnöki ciklusának első része letelt: most a legnagyobb kérdés, hogy a hátralévő szűk három évben kitart-e az a fajta közgazdasági energiacirkuláció, amely jellemezte a 2013-ban kezdődött s máig tartó monetáris időszakot. Összeállításomban arra térek ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György vezetése alatt milyen helyzetből formálta át Magyarország pénzügyeit, és nem konvencionális eszközeivel hogyan lett a tartós gazdasági növekedés egyik motorja. Természetesen a fókuszban továbbra is az árstabilitás elérése áll, amely első számú feladata az MNB-nek, ide tartozóan kitérek a historikusan alacsony jegybanki alapkamatra is.

Nemrég tette közzé a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Félidős jelentés címmel publikált 150 oldalas kiadványát, amelyben a 2013 márciusában indult hatéves elnöki ciklus első felének eseményeit és eredményeit mutatták be az MNB szakértői. Az összeállítás megjelenése apropóján kapott hideget-meleget is a jegybank, miután az általa fontosnak tartott pénzügyi és reálgazdaságra is erőteljesen ható produkciót a hazai közgazdász-társadalom ellenzéki tábora nem különösebben élteti.
Mik is ezek? Többi között a kamatcsökkentés, a vállalati hitelkihelyezés ösztönzése a növekedési hitelprogramon belül, a pénzügyi felügyelet jegybankba történő integrácója, a korábban osztrák tulajdonban lévő Budapesti Értéktőzsde megvásárlása, az MKB szanálása, a devizahitelek forintosítása, a bankjegyek cseréje, illetőleg az, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyereségesen működő intézménnyé vált. Úgy, hogy eközben önfinanszírozóvá vált a magyarországi hitelintézeti szektor, s jelentősen mérséklődött, utóbbinak köszönhetően is hazánk külső sérülékenysége. Itt érdemes rögtön leszögezni, Magyarország külgazdasági értelemben extrém módon kitett s érzékeny gazdaság, vagyis az egyik legfontosabb tényező pont az, hogy világgazdasági krízis idején mennyire ütik a piacok hazánkat. A legutóbbi globális krachnak 2008-2009-ben pont hazánk volt az egyik legnagyobb elszenvedője. Emlékezzünk csak: 2009-ben a magyar gazdaság teljesítménye, vagyis a GDP 6,6 százalékkal zsugorodott. Ehhez hasonló negatív produkciót hazánk utoljára a korai kilencvenes években, a rendszerváltozáskor tudott felmutatni.
Még a közgazdaságtannal napi szinten nem foglalkozók is úgyszólván alapkérdésként kezelik, hogy a Matolcsy György fémjelezte Magyar Nemzeti Bank ortodox vagy unortodox monetáris politikát folytatott-e, valamint folytat-e majd a következő években. Maga a minősítés egyébiránt pont a jegybankelnöktől származik, aki nemzetgazdasági miniszterként többször is kijelentette, hogy vége a szocialista-liberális kormányok által folytatott húzd meg, ereszd meg gazdaságpolitikának s a megszorításokat, intézkedési csomagokkal fedező beavatkozásoknak.
Módomban most nem áll a jegybankelnök korábbi tevékenységét elemezni, ám az ország pénzügyi rendbetételéhez tartozik, hogy feszes költségvetési gazdálkodással, az Európai Unió által meghatározott államháztartási hiányszint betartásával Magyarország sikerült lekerülni a szégyenpadról. Hazánk ellen ugyanis 2004-től, vagyis uniós csatlakozásunk kezdetétől 2013-ig eljárás folyt, miután a szocialista-szabaddemokrata kormányok nem tartották be a GDP-arányosan megszabott három százalékos költségvetési deficitet. Ezen a téren is negatív rekorderek lettünk: egy ország Európa közepén képtelen volt arra, hogy betartsa a saját maga által megtervezett makrogazdasági pályát. Mondani sem kell, nem pusztán a hiány nem jött össze, hanem a bekalibrált infláció, a növekedés és az adósságszint elérése sem.

De térjünk vissza a hazai monetáris politika tarajos vizeire!
Akkor, amikor 2013 tavaszán Matolcsy György átvette a Magyar Nemzeti Bank irányítását, ellenfelei, pontosabban ellendrukkerei, akik között szép számmal akad egykori pályatárs, volt barát, korábbi kolléga azzal számoltak, hogy az elnök gyorsan megbukik. Nyilatkozataival, félreérthető jegybanki kommunikációval bedönti a forintot, a részvényárfolyamokat, majd elégeti hazánk devizatartalékát a gazdasági növekedés oltárán. Tudniillik Matolcsy György köztudottan növekedéspárti közgazdász. Visszatekintve a három évvel ezelőtti úgynevezett piaci várakozásokra, akadt, aki 500 forintos euróval kalkulált az új MNB-s korszakot illetően.
Jogos az a felvetés is, hogy milyen örökségre is bukkanhatott a jegybanki székházban, több mint három esztendeje, az új elnök?
Egyfelől az MNB korábbi vezetése a jegybanktörvényben rögzített egyetlen mandátumának sem tett eleget. Magyarországon ugyanis nem volt ár- és pénzügyi stabilitás, a központi bank pedig nem hogy nem támogatta a kormány gazdaságpolitikáját, hanem állóháború volt a monetáris és a fiskális döntéshozók között. Jóllehet akkor még nyögtük a globális válság utóhatásait. Arról sem árt megfeledkezni, hogy hatalmas veszteséget halmozott fel a magyar jegybank a korábbi ciklusban. A tetemes mínusz még 2013-ra is áthúzódott, aktív politikával sikerült a negatív eredményt elkerülni, amely tétje volt a fentiekben már említett uniós túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülésnek.
Magyar? Nemzeti? Bank? Igen, ez volt a kérdés.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kormányváltást követő években a 2013-as tett pontot a pénzügyi konszolidációra, hiszen kikerültünk az uniós procedúrából, amely már az EU-s támogatási források lehívását is veszélyeztette.
A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az alábbiakban a fő közgazdasági témakörökre bontva elemezzük, hogy mit is jelent az új jegybanki időszámítás a legfontosabb tényezőkön keresztül a magyar gazdaságnak.


Infláció

 

Gyakorlatilag évek óta nincs árnyomás a magyar gazdaságon, amely abból a szempontból unikum, hogy hosszú évtizedekig rettegett eleme volt a pénzromlás drasztikus mértéke a hazai pénzügyi folyamatoknak. A jegybanktörvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank első számú feladata, hogy elérje és fenntartsa az árstabilitást, annak középtávú szintjét három százalék közelébe lőtte az MNB szakértői stábja. Lényegében Magyarországon két éve nincs infláció, sőt akadnak hónapok mikor is defláció van, azaz negatív tartományba süllyed az áremelkedés. Természetesen az alacsony inflációnak több az előnye, mint a magas szinten tartott pénzromlásnak. Az alacsony infláció kedvez a gazdaságnak, mert nő a jövedelmek vásárlóértéke, s többet fogyasztanak az emberek, nem romlik pénzünk értéke. A jegybank 2013 márciusától teljesíti az MNB a 2000-es évek elején bevezetett középtávú inflációs célkövető rendszerét.


Kamat


Nézzük az első számú jegybanki eszköz, vagyis az alapkamat csökkentésének hatását. 2011-ben még hét százalékos volt az irányadó ráta, mely csak azért indult lefelé, mert külsős szakértőkkel felhígult a korábbi, erőteljes balliberális közgazdászokból álló Monetáris Tanács. Sokan riogattak a szakmából amiatt, hogy a Matolcsy-éra kamatcsökkentő pályája erőteljes károkkal járhat majd, ezzel szemben e cikk megjelenésekor 0,9 százalékos a mutató. Utóbbi pedig a kilencvenéves Magyar Nemzeti Bank működésének legalacsonyabb szintje. Összehasonlításként: az Európai Központi Bank nulla százalékos irányadó rátájához vagyunk nagyon közel. Valószínűleg az alacsony kamatszint előnyét a közgazdaságtannal nem foglalkozó polgártársaknak sem kell túlságosan ragozni.

Az alacsony kamatok mindenekelőtt olcsó hiteleket is jelentenek, amelyek támaszt nyújtanak a gazdasági növekedésnek, ugyanakkor mérsékli a kereskedelmi bankok profitját, ám a központi költségvetési folyamatokra jótékony hatást gyakorolnak. Az elmúlt években bekövetkezett alapkamat csökkentésének két ciklusa k révén a büdzsé évente több száz milliárd forintot takarít meg a kisebb adósságszolgálat révén. Ráadásul a legnagyobb hazai erőforrás-elszívás pont ide, az államadóssághoz kapcsolódik. Például 2012-ben, csak egyetlen egy évben nagyságrendileg 1250 milliárd forint, a GDP 4,5 százaléka ment el az államadósság kamataira. Ami pedig a pénzügyi források másik nagy kiszippantását illeti, az pont a magas kamat volt. Ennek oka: a korábbi jegybanki vezetések magas kamatokkal kívánták felvenni a küzdelmet az inflációval szemben. Holott az árnyomás a gazdaságon, ennek dacára végig magas maradt.

 

Vállalati hitel

 

Matolcsy György hivatalba lépésekor a szigorított feltételek, és a magas kamatok miatt a hazai kis- és közepes vállalkozások alig tudtak új hitelhez jutni. Mikor a program 2013 közepén elindult a vállalati hitelállomány 5-7 százalékkal csökkent évente. A növekedési hitelprogram első és második szakaszában 2015 végéig 31 000 cég jutott alacsony kamatozású, jellemzően hosszú futamidejű hitelekhez több mint 2100 milliárd forint értékben, ezáltal Európa egyik legsikeresebb kkv-kat segítő hitelprogramját hajtotta végre az MNB. Olyannyira, hogy a projekttel több vállalkozás jut forráshoz, mint a 2007 és 2013 közötti uniós költségvetésből. Hogy ne okozzon hosszabb távon torzulást a rendszerben a program, az kivezetésre kerül, ám jön helyette a növekedéstámogató hitel, mert kiemelten fontos, hogy a termelékenység egy gyorsabb ütemben növekedjen, amihez beruházásra és finanszírozásra van szükség. A lassan megszűnő növekedési hitelprogram tehát célzott intézkedés volt, hiszen évekre lefagyott a vállalati hitelpiac. Összességében másfél százalékkal járult hozzá a GDP-hez a jegybanki növekedési hitelprogram az elmúlt években, s további egyszázalékos többletet hozott az alacsony kamatkörnyezet hatása.


Devizahitelek forintosítása

 

Ha a pénzügyi konszolidációt azonnali tűzoltásként fogjuk fel, akkor a devizahiteleket időzített bombaként tarthatjuk számon. Bár sok kritika érkezett ezen a téren is mind a jegybank, mind a kormány irányába, a túlnyomórészt svájci frank alapú kölcsönöket lépésről lépésre lehetett csak átváltani a hazai valutára, illetve elszámoltatni a bankokat, és száz százalékban kivezetni a devizahiteleket. Az elszámolás során a családok visszakapták a bankoktól azt az összeget, amelyet a bankok korábban az árfolyamréssel és az egyoldalú kamatemeléssel nyertek.
Ráadásul rendkívül jól időzített volt a forintosítás, pontosan két hónappal a frank-árfolyamgát eltörlése előtt. Ha azt bevártuk volna, az akkori nagyjából 3500 milliárd forintra rúgó állomány további 700 milliárd forinttal kerekedett volna ki.
Említést nyert már Magyarország külső sérülékenysége, pont ezen a területen mutatható ki, hogy mekkora segítség is a magán- és a közadósságok folyamatos forintosítása. Kedvező fejlemény, hogy az államadósság finanszírozása kapcsán az új kibocsátások is egyre inkább forintban történtek, így a köztartozáson belül a devizaadósság aránya a 2010-es ötven százalékról 2016-ra végére 30 százalék környékére mérséklődhet.

 

Külső sérülékenység

 

Kis, nyitott gazdaságként a világgazdaság problémái a hazai gazdaságra is hatással lehetnek. A 2008-2009-es világgazdasági krízis következményei ismertek, a mostani legnagyobb kihívás a Brexit európai hatásai, emellett a megnövekedett geopolitikai feszültségek és a fejlődő gazdaságok egyre akutabb adósságproblémái veszélyeztethetik leginkább a globális gazdaság növekedését. Figyelembe véve a külső kockázatokat, fontos, hogy az egyes gazdaságok minél stabilabb fundamentumokkal és a szükséges esetben megfelelő gazdaságpolitikai mozgástérrel rendelkezzenek. Az elmúlt évek erőfeszítéseinek és eredményeinek köszönhetően jelenleg a hazai gazdaságpolitikának megvannak a lehetőségei a külső környezetből származó hatások ellensúlyozására, tompítására. Jelenlegi helyzetünket nem érdemes egy lapon sem említeni a 2008-assal. Összehasonlíthatatlanul kedvezőbb pozícióban van most a magyar gazdaság. Azok az országok szembesültek 2008-at követően komoly gazdasági következményekkel, amelyeket a külső sokkhatás legyengült, sérülékeny helyzetben ért. Ez akkor Magyarország számára azt jelentette, hogy a bankrendszerünk problémái a hitelezés jelentős visszaesését okozták, miközben a gazdaságpolitika mozgástér hiányában önmaga is tovább mélyítette a válságot. A korábbi tartós hiánnyal szemben folyó fizetési mérlegünk évek óta jelentős többletet mutat, a fegyelmezett fiskális politika eredményeként a költségvetés hiánya számottevően a háromszázalékos küszöbérték alatt alakul, külső és belső adósságrátáink trendszerűen csökkenek, a lakossági devizahitelek ki lettek vezetve, miközben az elmúlt években a gazdaság is robosztus növekedést mutatott.

 

Reálgazdaság

 

A Matolcsy György vezette MNB nem konvencionális intézkedései jótékony hatást gyakoroltak a hazai reálgazdasági folyamatokra. A fentiekben már említést nyert, hogy például a növekedési hitelprogram, vagy éppen az alacsony jegybanki alapkamat mennyit is tett hozzá a gazdasági növekedéshez. A következő években is szükség lesz a jegybank keresletélénkítő gazdaságpolitikájára, miután már az idei évben, az EU-s költségvetési ciklus átnyúlása miatti technikai okok apropóján később érkeznek az uniós források, hosszabb távon pedig majd le is épülnek. A magyar felzárkózást segítheti a nyitott gazdaság, a makrogazdasági stabilitás, vagyis a stabil, alacsony, kiszámítható pályán haladó infláció, valamint a költségvetés és a külső finanszírozási helyzet stabilitása. Ugyanakkor problémás, hogy a kkv-szektor jelentős lemaradásban van hatékonyságban, bőven akad hát tennivaló, nem pusztán a finanszírozás terén. Egyébként a mostani korszak az első, mikor is a kormány és a jegybank politikája összehangolt - ezt érdemes többször is hangsúlyozni.

 

Tőzsde, oktatás és felügyelet

 

Azáltal, hogy a jegybank kivásárolta az osztrák tulajdonosokat a Budapesti Értéktőzsdéből, újra nemzeti tulajdonba került egy alap tőkepiaci intézmény. Minden remény megvan arra, hogy a korábbi játéktőzsde helyett egy nagyobb forgalmú börze működjön Budapesten. A cél, hogy
2016-2020 között a tőzsde kapitalizációja a GDP 30 százalékára növekedjen, ez a gazdaság hosszú távú reálnövekedését évi 0,2-0,3 százalékkal emelné meg.
A közgazdasági és pénzügyi oktatásban is fordulatra van szükség: ehhez új intézményekre, új szellemű oktatókra és új tananyagra van szükség. Ezt segítik azok a megállapodások, melyeket a jegybank kötött különböző, nívós intézményekkel. Többi között közgazdasági és pénzügyi kart épít az MNB a Kecskeméti Főiskolán, pénzügyi kart Marosvásárhelyen, angol és magyar nyelvű doktori iskolát a budai Várban, és középfokú pénzügyi képzési központot Pesten. A Corvinus Egyetemmel kötött megállapodás révén pedig a jegybank szakértői oktatnak az egykori Közgázon, s az arra érdemes hallgatók ösztöndíjban részesülnek.
A korábbi pénzügyi felügyelet integrálása kapcsán pedig leginkább azt érdemes megemlíteni, hogy 10-15 hónap alatt voltak képesek megtisztítani a pénzpiacot egyes brókercégek évtizedes csalárd működésétől. Egészen pontosan: a pénzügyi felügyeleti funkció jegybankba történő integrálása óta 257 prudenciális helyszíni vizsgálatot és 1202 fogyasztóvédelmi vizsgálatot folytatott le a jegybank.

 

Summa summarum

 

Összefoglalva, a jelenlegi jegybanki vezetés szakmai ténykedésének lényegét, az alábbiakat emelhetjük ki az elmúlt bő három esztendő kapcsán. Érezhetően csökkent az adósságráta, alacsony szintre esett az infláció, a magyar gazdaság olcsó forráshoz jutott, a háztartások és a vállalatok kikerültek a devizaadósság csapdájából, normális szintre került a devizatartalékolás, önfinanszírozóvá vált a hazai hitelintézeti szektor, a kormány és a jegybank stratégiai együttműködésének révén tartós növekedési pályára állt a gazdaság. Magyarország újból a közép-európai zóna tagja. Matolcsy György, miközben kiszámítható, konzervatív jegybankelnökként viselkedik, hoz döntéseket, s megmutatta, hogy lehet proaktív és aktív a monetáris politika, addig hagyja érvényesülni a nála fiatalabb, feltörekvő új jegybankári, vezető generációt. Többi közt Nagy Mártont, Palotai Dánielt és Virág Barnabást, de ide sorolandó Balog Ádám volt alelnök is, aki sikeresen lemendzselte az MKB Bank szanálását, privatizációját.
Végezetül, de nem utolsósorban számokban is tetten érhető a javulás a hazai, unortodox fordulatokban bővelkedő monetáris politikában. Többi között a jegybank eredménye mintegy ezer milliárd forinttal javult, és további évi megtakarítások várhatóak, százmilliárdokban számolva. A háztartások és a cégek kamatkiadásai évente százmilliárdokkal csökkennek, az alacsony irányadó ráta pedig önmagában évi egy-két százalékkal növeli a GDP-t.

Mi lett az MNB-ből? Nos, erre a kérdésre egyszerű választ lehet adni. Elég az intézmény kezdőbetűire asszociálni.

MNB: magyar is, nemzeti is, bank is.



« vissza