Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Ahol Keresztelő Szent Jánost lefejezték


A szentföldi magyar ásatások Machaerus várában, Heródes király palotájában

 

A Magyar Művészeti Akadémia égisze alatt 2009-ben kezdődött meg a mai Jordán Királyság területén a Holt-tenger keleti partjára néző, Nagy Heródes király által építtetett erődített palota, a Machaerus régészeti ásatása, ahol Salome hercegnő ellejtette híres táncát, és amelynek börtönében az ott raboskodó Keresztelő Szent Jánost kivégezték. Az utóbbi esemény emlékét nem csupán a keresztény szenthagyomány őrzi: Josephus Flavius – a római uralkodók hivatalos történésze is beszámol róla az első században, hogy Keresztelő Szent Jánost Machaerus várában őrizték, és ott is végezték ki (Antiquitates Judaicae XVIII.5.2). A régészeti ásatások helyszíne ma egyúttal keresztény és muszlim zarándokcélpont, az evangéliumok egyik nevezetes eseményének színhelye, de történelmi szempontból fontos a judaizmus számára is (1. kép). Machaerus várának királyi udvara jelenti a szintén Heródes által építtetett jeruzsálemi erőd és praetorium (helytartóság) lithosztrótosz-gabbatájának egyik legközelebbi régészeti párhuzamát is. Szent János evangéliuma szerint (Jn 19,13) Poncius Pilátus ugyanis ezen a helyen mondta ki sorsdöntő halálos ítéletét Názáreti Jézusra.

Josephus részletes leírást közölt Machaerus fellegváráról és a hozzá kapcsolódó alsóvárosról (Bellum Judaicum VII.6) – az előbbi felfedezése egy német kutató, Ulrich Jasper Seetzen érdeme (1807), míg az utóbbit egy francia Domonkos-rendi szerzetes, Félix-Marie Abel (1909) azonosította be. Ne felejtsük azonban, hogy a Szentföldre irányuló keresztény zarándoklatok csupán Nagy Konstantin császár uralma alatt indultak meg, s ekkorra Machaerus már két és fél évszázada elnéptelenedett; zarándokhellyé csak 19. századi régészeti újrafelfedezése után vált. 1968 júniusában egy amerikai baptista lelkész, E. Jerry Vardaman (1927–2000) háromhetes felderítő próbaásatást végzett a helyszínen, s a jordán kormány jóváhagyásával a Machaerusnál talált mind a 4973 régészeti leletet az Egyesült Államokba szállította. Vardaman és munkatársai azonban egy sort sem publikáltak az egyébként igen gyümölcsöző machaerusi ásatásaikról. Az itt talált leleteket a Mississippi Állami Egyetem Cobb Régészeti Intézetének alagsorában őrzik.

A második és harmadik machaerusi ásatást (1978–1981 és 1992–1993) a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanum két neves szerzetes professzora: Virgilio Canio Corbo (1918–1991) és Michele Piccirillo (1944–2008) atya vezette. Jóllehet feltárásaik eredményeiről nem adtak ki értékelő zárójelentést (mivel hasztalan várták az amerikai baptista misszió 1968-as eredményeinek megjelenését), több figyelemre méltó előzetes tanulmányt is publikáltak. Emellett a Corbo vezette csapat két tagja – Stanislao Loffreda és Michele Piccirillo – egy összefoglaló monográfiát, illetve egy tudományos cikket is megjelentetett a leletegyüttes kerámia- és éremanyagáról. Corbo atya elsősorban a citadella feltárására koncentrált, végső eredményeit egy vázlatos helyszínrajzban foglalta össze: ez volt a hegytetőn álló erődített palotabelső első alaprajza.

A Corbo vezette régészeti misszió elsőként bizonyította be azt is, hogy Machaerus vára minden kétséget kizáróan Nagy Heródes király egyik mozaikdíszítésű erődített palotája volt. Építészeti, kerámiaés éremleletek alapján megerősítették továbbá Josephus Flaviusnak a hasmoneus korszakra és az első zsidó háborúra vonatkozó megállapításait is. Piccirillo atya 2008-ban, váratlanul bekövetkezett halála után a magyar akadémiai kutatócsoport pontosan ugyanott folytatta az ásatásokat, ahol az olasz ferences tudósok által két nemzedéken át vezetett Studium Biblicum Franciscanum abbahagyta. A terepfelmérés és az ásatás során a régészet 21. századi eszközeit, felszereléseit és technikáit is bevetettük. A Magyar Művészeti Akadémia kutatócsoportja a részletes archeológiai felmérések és ásatások nyomán, 2013-ban elkészítette Machaerus első elméleti-építészeti rekonstrukcióját, mely mind az alsóvárost (πoλις), mind Heródes király palotáját (βασiλειον) magában foglalja (2. kép).

Folyamatban lévő ásatásaink egyik legfontosabb eredménye, hogy felfedeztük e holt műemlék, a citadella korábban nem sejtett vertikális dimenzióit. Ugyanis amikor kiástuk a nyugati bástya belsejét, kiderült, hogy annak falai közt – melyeket korábban kevesebb mint másfél méteresnek gondoltak – 8,75 méter magas teljes falszakaszok is vannak. Egy másik alkalommal pedig megtaláltuk és teljes mélységében kiástuk a fellegvár 15,5 méteres hasmoneus víztárolóját, amelyet bizonyíthatóan még a heródesi időkben is használtak (3.a–b kép). Ugyanitt igen gazdag régészeti anyagra is bukkantunk. Összesen eddig több mint 50 kutatóárkot nyitottunk meg, melyek révén reményeink szerint jobban megérthetjük Machaerus és a hozzá kapcsolódó alsóváros történelmi műemlékegyüttesét.

Építészeti kutatásaink eddigi legfontosabb eredményeiként megemlíthetjük, hogy beazonosítottuk Machaerus városának három történelmi korszakát, részletesen elemeztük az egyes épületek építészeti térfejlődését – külön-külön, illetve az épületegyüttesek vonatkozásában is –, valamint elkészítettük elméleti rekonstrukciójukat. A műemlékek teljes, grafikai és fotódokumentációval kiegészített építészeti leírásába belevettük azokat az épületelemeket is, amelyek már nem találhatóak meg in situ a régészeti lelőhelyen. A régészeti kutatást követően elkészítettük a műemlékek háromdimenziós digitális modelljét, hogy ezek alapján később megalkothassuk elméleti rekonstrukciójukat. Az anasztilózis archeológiai módszerével rekonstruált dór és ión oszlopokról (a görög szó jelentése: „újra felállított”; 4.a–b kép), valamint a Heródes király erődített palotájának elméleti rekonstrukciójáról készült szemléltető ábrák alapján az olvasó képet alkothat szerény erőfeszítéseinkről.

A műemlékegyüttes részletes épületdiagnosztikája, valamint a falak és a terep régészeti-rétegtani vizsgálata mellett kutatási módszerünknek részét képezték az úgynevezett összehasonlító archeológiai és építészeti vizsgálódások is. Machaerus vára egy katonai erődítményrendszer része volt, melyet Jeruzsálem kelet felőli védelmére hoztak létre a Krisztus előtti első évszázad során. Jeruzsálem után ezek az erődök (Maszada, Herodion, Hürkania, Küprosz, Dok és Alexandreion) képviselik a legközelebbi késő hellenisztikus (hasmoneus), heródesi és korai római építészeti párhuzamokat és régészeti analógiákat Machaerus vonatkozásában. Kutatócsoportunk ezért hosszú időt töltött a nyugati partvidék említett erődítményeinek átfogó régészeti és építészeti vizsgálatával, hogy ezáltal jobban megértse Machaerust (5.a–b kép). Eredményeink fényében végül sikerült is megalkotnunk a királyi várpalota elméleti rekonstrukcióját (lásd a címlapon).

A machaerusi királyi udvar, tengelyében a félkör alakú trónfülkével, a Holt-tenger keleti partján fekvő heródesi várkastély kétségkívül legfontosabb építészeti tere volt. A frissen újraházasodott Heródes Antipász tragikus kimenetelű születésnapi bankettjén Heródiás hercegnő is jelen volt valamelyik szomszédos teremben. Sok vendég érkezett, még Galileából, a tetrarchia északi feléből is jöttek meghívottak: Végül is eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek” (Mk 6, 21). Ez volt a machaerusi vár legnagyobb tere, ahol a negyedes fejedelem nagy számban tudta fogadni hivatalos vendégeit. Csakis a királyi udvar lehetett az a helyszín, ahol Josephus Flavius szerint Antipász kihirdette Keresztelő Szent János halálos ítéletét. Machaerus volt tehát a Keresztelő Golgotája, hiszen maga Jézus is párhuzamot vont majdani halála és Keresztelő János vértanúsága között, a következő szavakkal: „»De nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.« Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik” (Mt 17, 12–13).

 

A jeruzsálemi praetorium régészeti maradványai, ahol Poncius Pilátus halálra ítélte Jézust, valószínűleg örökre elvesztek. Itt azonban, Heródes király egykori palotájában, megtalálhatjuk a praetorium udvarának hozzávetőleges építészeti és régészeti mását. A machaerusi palota gabbatáján (arámi: „magasított hely”) még a heródesi lithosztrótosz (görög: „köves burkolat”) is eredeti helyén maradt fenn a királyi udvarban. A Magyar Művészeti Akadémia kutatócsoportja által végzett alapos terepfelmérést és régészeti feltárást követően sikerült teljes egészében rekonstruálnunk az eredeti dór oszlopos udvart, amelyet a klasszikus korai római kánonnak megfelelően, a görög 34,5 cm-es egységet alapul véve terveztek (6.a–d kép).

Nagy Heródes király építészei Machaerus erődített palotáját Kr. e. 30 körül emelték, a jeruzsálemi főpap-király, Alexander Jannaeus hasmoneus erődjének romjain. A hegytetőn magasodó fellegvár központját a királyi udvar jelentette. A hegycsúcson elterülő építészeti tér kijelölését a Pitagorasz-háromszög kötött, 3:4:5 arányú számhármasa segítségével végezték el, a méretarányos derékszögilleszkedés érdekében. Ugyanezt az úgynevezett pügmé-alapegységet, azaz a görög alkar-modulust (34,5 cm, azaz 13,6 hüvelyk, neve pügmaioi, a pügmé szóból; az alkarcsont hossza, ami jóval kisebb, mint a bibliai könyök: csupán a könyöktől a csuklóízületig terjed) alkalmazták nemcsak az udvar, hanem a tetrasztil dór portikusz oszlopsorának tervezésekor is (1 oszloplábazat átmérője = 1 alapegység). Az oszlopok közötti távolság a rövidebb oldalon az alsó oszlopátmérő kétszerese (szüsztülosz), a hosszabbikon pedig a háromszorosa (diasztülosz) volt. Vitruvius, Augustus császár főépítésze figyelmeztetett, hogy ha az oszlopok közti távolság három vagy annál több oszlopátmérőnyi, a kő párkánygerendák eltörnek (Vitruvius: De architectura III.3.4). Mivel kőből készült párkánygerendák nem maradtak fenn Machaerusnál, a heródesi építészek valószínűleg libanoni cédrust használtak kő helyett.

A fennmaradt dór oszlopdobok hasonló oszlopokból származnak, de nem egyetlen oszlopból. A dór perisztiliumos (oszlopos) udvarban eredetileg 24 hasonló oszlop volt (valamint négy szív alakú, a sarkoknál), amelyek közül 11 lábazati lenyomatát őrzi a oszlopalapzat (sztülobatész). A heródesi királyi fürdő azonban ión stílusban épült, szemben az udvar dór stílusával. Ezt nemcsak az eredeti helyükön in situ fennmaradt oszloplábazatokból tudjuk, hanem a régészeti leletekből is, amelyek a királyi palota két különböző pontján végzett ásatások során kerültek elő. A fürdőház apodyterium (öltöző) termében eredetileg nagy valószínűséggel 12 hasonló ión oszlop állhatott a krépidómán (melyek átmérője sokkal kisebb volt a dór oszlopdobokénál) (7.a–b kép). A fennmaradt építészeti elemekből mintegy „legókészletből” azonban mindössze egy ión és egy dór oszlopot sikerült maradéktalanul összeraknunk. Ezeket a heródesi oszlopokat 2014. március–áprilisban ugyanazon a két ponton állítottuk fel újra, ahol az első ferences régészeti misszió (a néhai Virgilio Corbo atya vezetésével) 1979-ben és 1980-ban megtalálta a várkastély mindössze két, eredeti helyén megmaradt oszlopalapját, illetve lábazatát (8. kép).

A teljes oszlopok eredeti helyükön való újrafelállítását úgy végeztük el, hogy az megfeleljen az anasztilózis műemlék-bemutatásra vonatkozó nemzetközi egyezményekben foglalt jogi követelményeinek, nevezetesen: 1) kizárólag eredeti épületelemeket használtunk fel, 2) az eredeti helyükön állítottuk fel az oszlopokat, 3) eredeti formájukban. Magasságuk megfelel a kora római antik építészeti kánonnak: a dór oszlop 11 modulnyi, azaz 380 cm; a ión oszlop 19 egységnyi, azaz 475 cm. Komoly nehézségeink adódtak az egyes oszlopdobok közötti viszony meghatározásával is, a kétféle sudarasodás miatt. A dór entázisnál az oszloptörzs kúp alakú, míg a ión entázis esetében szivar alakú (az oszlop középtájt kihasasodik). A dór oszlop magassága még az udvarra jellemző görög pügmé méretegység klasszikus, 11 modulnyi szabványának is tökéletesen megfelel: a heródesi építészeti tér modulusa ugyanaz volt horizontálisan és vertikálisan is. Eredetileg mindkét újra felállított oszlopot stukkóborítás fedte, a gipszréteggel azt a hatást keltve, mintha egyetlen fehér márványtömbből faragták volna ki őket, akárcsak az alexandriai vagy a római oszlopokat!

Machaerus, az evangéliumok egyik kulcsfontosságú helyszíne, már régóta foglalkoztatja a Biblia, valamint a vallási és történelmi tárgyú könyvek illusztrátorainak fantáziáját. 2014-ben, amikor az operarajongók Richard Strauss születésének 150. évfordulóját ünnepelték, a Magyar Állami Operaház felkért, hogy tanácsadóként működjünk közre a Salome autentikus díszleteinek megálmodásában.

Az opera szövegkönyve Gustave Flaubert és Oscar Wilde művei alapján készült, akik Machaerus megjelenítésekor csupán művészi képzelőerejükre hagyatkozhattak. Régészeti ásatásainknak és az épülettöredékek – egy legó- vagy kirakójáték darabjaihoz hasonló – türelmes összeillesztésének köszönhetően, e sok évszázadon át rejtve maradt evangéliumi helyszín immár teljes valójában feltárult (9. kép). A királyi palota falai között négy evangéliumi szereplő is élt: Nagy Heródes király, fia, Heródes Antipász negyedes fejedelem, a tetrarcha második felesége, Heródiás hercegnő, valamint ennek előző házasságából született leánya, Salome hercegnő. Ha ma felkeressük a régészeti ásatások helyszínét, valójában Keresztelő Szent János kálváriájának színhelyére látogatunk el.

A Magyar Művészeti Akadémia régészeti missziója jelenleg Machaerus alsóvárosának feltárásán dolgozik, ahol – Josephus, valamint Márk, Máté és Lukács evangéliuma szerint Keresztelő Szent Jánost tanítványaival együtt házi őrizetben tartották. A szerző tollából eddig megjelent a Machaerus történetét, régészetét és építészetét részletesen feldolgozó régészeti beszámoló, illetve tudományos monográfia első két része, a jeruzsálemi Pápai Biblikus Egyetem evangéliumi régészeti helyszíneket bemutató, Collectio Maior sorozatának 53. és 55. köteteként, a milánói Edizioni Terra Santa gondozásában, MACHAERUS III címmel (2013, 2015) (10. kép).
 

(Németh Orsolya fordítása)

 

(A cikkhez tartozó fotók és illusztrációk – lásd a galériában – Dobrosi Tamás, Dósa-Papp Tamás, Arnóczki Imre Balázs építészek és Őri-Kiss István grafikusművész munkái.)



« vissza