Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Krónika – Feljegyzések a forradalomról 1. rész

Lehet már egy éve, hogy véletlenül rábukkantam apámnak, Entz Gézának (1913–1993) 1956-ban írt, családunkban is feledésbe merült naplójára. Kodolányi Gyula főszerkesztő úgy ítélte, hogy tudományos jegyzetelés nélkül is érdemes teljes terjedelmében való közlésre folyóiratunk évfordulós számában. Valóban, ritka leletről van szó, a forradalom idejéből alig maradt fenn, vagy ha mégis, máig alig ismert az eseményekkel egykorú, rendszeres magánfeljegyzés. Nagy kivétel a szintén csak két éve előkerült és frissen publikált Illyés-napló. A forrástípus ritkasága és néhány példányának kései előkerülése maga is sokatmondó jelenség: elmúlt két emberöltőnk nyomasztó öröksége válik benne kézzelfoghatóvá. Azoknak a napoknak a kivételes közösségi élménye természetes módon indíthatott sokakat kényszerítő erővel a rendkívüli események és a nyomukban bontakozó remények és aggodalmak, személyes értesülések lejegyzésére. Akik átélték a kort, tudják, hogy az ilyen feljegyzések a forradalom leverése után a szó szoros értelmében életveszélyessé váltak, és szerzőjük számára csak két lehetőség maradt: elrejteni, vagy megsemmisíteni. A forradalom valóságát tabusító több mint három évtizedben pedig az elrejtéstől általában egyenes út vezetett a feledésbe merülésig és akár az elkallódásig.

Az előttünk fekvő naplót egy olyan tudós vetette papírra, aki egész életét a művészettörténet tudományának és a magyar műemlékvédelem ügyének szentelte. Életműve mindkét területen meghatározó nyomot hagyott. Apám, akinek alkotói pályája az 1930-as évek második felében indult, intenzíven érdeklődött a társadalmi kérdések iránt is, és ha nem következik be a magyar történelem szovjet fordulata, talán ezen a téren is aktív maradt volna. Ennek az érdeklődésnek hajlamain kívül az egyik forrása a cserkészet lehetett. A cserkészmozgalommal diákként a budai ciszterci Szent Imre Gimnázium cserkészcsapatában ismerkedett meg, ahol az egyik meghatározó, és vele haláláig barátságot tartó vezető Rajeczky Benjámin volt. Ez az alapvetés a nevelés jelentőségének felismerését mélyítette el benne, és szinte magától értetődően vezetett el azokhoz a konzervatív reformtörekvésekhez való vonzódáshoz, amelyeknek kiemelkedő fejezetét a jezsuita Kerkai Jenő által vezetett népfőiskolai mozgalom, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete) jelentette. (Vö.: Entz Géza: A KALOT érdi népfőiskolája első vizsgájának néhány tanulsága. Szociális Szemle I. 10. [1940. december 1.] 378–380.) Ez az alapállás természetesen semmilyen vonatkozásban nem volt összeegyeztethető az 1950 után kibontakozó világban való bármilyen politikai szerepvállalással. A szakma határait ezután tehát soha nem lépte túl.

Érdeklődése a nemzeti „sorskérdések” iránt azonban a magánszférába zártan továbbra is fennmaradt, e napló éppen ennek bizonyítéka.

Az 1956. október 23-án indított és 1957. március 15-ével befejezett, Krónika címmel ellátott napló voltaképpen tömör napi esemény-összefoglalókat tartalmaz. Forrásai: rádió, gondosan gyűjtött újságok, személyes értesülések. (Az újsággyűjtemény ma is megvan. 17 címet és 47 tételt tartalmaz 1956. október 23. és 1957. március 6. között, döntő hányadában 1956. december 31. előtti számokról van szó.) Nekünk akkor még nem volt rádiónk. A dédapám által 1913-ban épített kétemeletes gellérthegyi házunk alsó szintjét államosították, de bérlőként ott maradhattunk, a felső emeletet pedig még 1945-ben Karátson László, Karátson Gábor és László édesapja vette meg, a rádiót náluk hallgatta apám.

A naplóban rögzített események, a később pontatlannak vagy tévesnek bizonyult értesülések is, nagyrészt ismertek visszaemlékezésekből, a korabeli sajtóból, eredeti forrásokból, történeti feldolgozások sokaságából, de az egykorú szemlélő napi nézőpontjából bemutatva nemigen. A történet a felkelés kirobbanásától a bukás utáni megtorlás általános kibontakozásáig tart. A március 13-i bejegyzésben, a napló záró dátuma előtt két nappal ezt olvassuk: „Éjjel Gáboréknál házkutatás és őt is elviszik”. Karátson Gáborról (1935–2015) van szó, akkor másodéves jogászhallgató, három évet kapott „izgatásért”, másfél év után szabadult.

A feljegyzések kevés információt rögzítenek a szerző személyes körülményeiről, azok is inkább a közfeladataival kapcsolatosak. Ekkor apám a Várgondnokságon dolgozott, abban az időben ennek az intézménynek a keretében látták el a műemlékvédelem állami feladatait. Ezért van szó januártól ilyen ügyekben végzett kiszállásokról. Nagyon fontosnak tartotta azt is, hogy az orosz ágyútűz következtében november 6-án kigyulladt Országos Levéltár helyzetéről is tájékozódjon. Ezért 9-én, amikor a harcok kissé alábbhagytak, valamelyes orosz nyelvtudással rendelkező édesanyámmal együtt felmentek a várba, és a még mindig égő épületben kapcsolatba léptek az ottani orosz őrség parancsnokával, aki biztosította őket arról (ez már nem szerepel a naplóban, de az eseményre élesen emlékszem), hogy további károk nem fognak keletkezni. Ez egyébként így is történt. Arról sincs szó a naplóban, hogy a novemberi harcok során apám rendszeresen segített a közelünkben lévő, Karolina úti ortopéd klinikán a magyar és orosz sebesültek szállításában és ellátásában. Úgy érzem, hogy ebben a hozzáállásban és tulajdonképpen a napló szövegében is a jó ügy melletti elkötelezettségen és emberi gesztusokon túl a második világháborúban frontharcokban edződött katona felelős látásmódja és realizmusa nyilvánul meg.

A kézirat írógéppel készült, vékony átütőpapírra. A napló 14 számozott és három számozatlan lapot tartalmaz. Az eredeti példányt az Országos Széchenyi Könyvtárnak ajándékoztam. (Kézirattári jelzete: Analekta 12.519) A helynevek írásán nem változtattunk, egyéb helyeken a mai helyesírást tekintettük mérvadónak.

Entz Géza Antal


 

1956. okt. 23. Az egyetemi fiatalság felvonulást rendez, melyen követeli az ország igazi demokratikus fejlődésének biztosítását nemzeti alapon. A diákság 14 pontos kívánsága az oroszok kivonását, a külkereskedelmi szerződések felülvizsgálatát, az ország függetlenségét és szabadságát, Nagy Imre miniszterelnökségét. Az óriási méretű felvonulás délután 14 óra körül indult el. A Sztálin-szobor ledöntése, a parlament előtti tüntetés, Gerő Ernő este 20 órakor a rádióban merev és arcátlan reakciós beszéde feldühítette a fegyvertelen tömeget. A rádiót akarják elfoglalni. Nagy Imre a parlament erkélyéről mérsékletre inti a tömeget, mert a túlkapásoknak beláthatatlan következményei lehetnek. A tömeg kifütyüli. A rádiónál az ávósok kezdik a lövöldözést. Erre a munkásság és diákság fegyverkezni kezd. Egész éjjel lövöldözés a Calvin-tér és a Sándor-utca [Bródy Sándor utca] táján. Este 22 óra után a rádió bemondja a Központi Vezetőség azonnali összehívását, annak ellenére, hogy Gerő október 31-i dátumról beszélt.

 

okt. 24. A KV néhány taggal kiegészíti magát, Gerőt megerősíti az első titkárságában, Nagy Imrét miniszterelnökké javasolja. Reggel fél ötkor a Villányi-úton felvonulnak a Székesfehérvárról behívott orosz harckocsik. Az éjjeli lövöldözés reggelre felkeléssé válik. Nagy Imre első intézkedése statárium. A fegyverletételi amnesztia előbb 14, majd 18 órára tolódott. Pesten mind hevesebb harcok. Mind erősebb az utca követelése a szovjet csapatoknak az ország területéről való végleges kivonására. A körtéren barikádokat emelnek. A honvédség részben a felkelők mellé áll, részben tétlen. Nagy a felháborodás a szovjet csapatok Budapestre hívásáért, ami világosan mutatja, hogy a kormányzat sem a honvédségben, sem a rendőrségben nem bízhatik. Az ifjúság kiáltványa Gerő beszédét okolja a történtekért, és szabad választásokat követel. Kimondják e napra a sztrájkot.

 

okt. 25. A rádió bemondja, hogy mindenki menjen munkahelyére és folytassa a munkát. A felkelést imperialista provokációnak nevezi, melyet meg fognak semmisíteni. Fél 11-kor ávós pergőtűz a parlament előtt felvonult fegyvertelen tömegre. Az ott felállított orosz páncélosok is lőnek. Óriási mészárlás. Tóth Zoltánt,1 aki az ifjúság követeléseit küldöttséggel viszi a KV-hoz, lelövik. Teljes zűrzavar. Az első hírek a vidék felkeléséről. A külföld mind nagyobb figyelmet szentel a magyar szabadságharcnak. Délben a rádió közli, hogy Gerőt menesztették, helyébe Kádár János került. Az amnesztiát újból meghosszabbítják. A rádió és a kormány még mindig ellenforradalomról beszél.

 

okt. 26. Harc Budán és főként Pesten (Calvin-tér, Üllői-út, Mária Terézia [Kilián] laktanya, Nagykörút, Baross-utca, Astoria, Rákóczi-út). Törvényerejű rendelet amnesztiára este 22 órai fegyverletétel esetén. Azontúl harcolókat meg kell semmisíteni. A kormány a felkelésről már bizonyos elismeréssel is beszél. A rádió új nemzeti kormányt ígér. A nyugati rádiók közlik, hogy az egész Dunántúl a felkelők kezén van. A nyugatiak felháborodása óriási. A Biztonsági Tanács összeülését követelik. Az egész magyar nép olyan egységes, mint még soha. A közvélemény és az ellenállás, valamint a vidék szabadságharcos álláspontja következtében a párt és a kormány mind több engedményt tesz. De mindennel 24 órával elkésik. Nagy Imre népszerűsége erősen csorbul a statárium és az orosz csapatok behívása miatt, valamint azért, mert a kormány mindig csak újabb súlyos véráldozatok után határozza el magát elkésve az engedményekre. E napon folytak Budapesten a leghevesebb harcok.

 

okt. 27. A rádió szerint a legtöbben letették a fegyvert. A három még meglévő góc leküzdése folyamatban van. Nagy Imre kormánya megalakul nagyrészt a régi erőkből, bár 16 miniszter kimarad, de az új miniszterek is régi emberek. Csalódás a „nemzeti” kormányban. A harc kisebb, de áll. A Biztonsági Tanácsot vasárnap estére az USA, Anglia és Franciaország javaslatára összehívták. Hatalmas vöröskereszt és egyéb segély az egész világról. A felháborodás nő. Tito [jugoszláv elnök] hallgat.

 

okt. 28. A harci zaj csitul. Délben a kormány tűzszünetet rendel el. A felkelés résztvevői amnesztiát kapnak. Nagy Imre bejelenti, hogy a szovjet csapatokat kivonják a fővárosból és egyidejűen megalakul a nemzetőrség. Az ÁVH-t megszüntetik. A szabadságharc erkölcsi győzelme után a gyakorlatban is győzni látszik. Este a Biztonsági Tanács New Yorkban összeül.

 

okt. 29. Az orosz csapatok nem mozdulnak. A Mária Terézia laktanyában és környékén a felkelők szilárdan tartják magukat. A rádió állandóan munkafelvételre hívja fel a lakosságot, eredménytelenül. A Szabad Nép polemizál a Pravdával, mely fasiszta kaland összeomlásáról beszél Magyarországon. Bebritset leváltják a kormányból. Az összes vidéki rádiók (Miskolc, Pécs, Győr, Mosonmagyaróvár ) a szabadságharcosok kezén. A kormány az összes követelésüket magáévá teszi, és mindent megígér, csak rendet és nyugalmat kíván. A felkelők tárgyalnak a kormánnyal. A Biztonsági Tanács a Szovjetunió és Magyarország tiltakozása ellenére sürgősséget ad ki. Szoboljev és Kós Péter időhaladékot kérnek, mert nincsenek kellően tájékoztatva. A Tanács határidő nélkül napolja el ülését. Jugoszlávia nem szavaz.

 

okt. 30. A felkelők állítólag megegyeztek, és a leváltott szovjet csapatok helyébe lépő magyar honvédségnek átadják a fegyvert, illetve nemzetőrséggé alakulnak át. Pesten újból erősebb harc. Állítólag a nemzetőrség az ávósokat teszi ártalmatlanná. Az orosz csapatok kivonulásának megkezdését Nagy Imre rádión bejelenti. A Népszava mai száma úgyszólván teljesen helyes álláspontot képvisel. Magam még nem veszem észre az oroszok távozását. A munkástanácsok, forradalmi tanácsok és nemzeti bizottmányok sorban alakulnak. A munka felvételének feltétele az oroszok támaszpontjukra való visszavonása. Szakadatlan ifjúsági és egyéb közéleti gyűlések, melyek a forradalom vívmányai megvalósításának kivitelét tárgyalják meg. A Szovjetunió nemigen nyilatkozik. Sepilov kijelenti, hogy csak fegyverletétel után vonhatók ki a szovjet csapatok, Zsukov kijelenti, hogy a szovjet csapatoknak Magyarországról való kivonása csak a Varsói Szerződésben részt vett államok hozzájárulásával lehetséges. Moszkva éjfélkor bemondja, hogy hajlandó kivonni Bp-ről a csapatokat és hajlandó a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról tárgyalni. Egyben elítéli a Szovjetunió és a népi demokráciák közötti viszonyokban általa elkövetett hibákat.

 

okt. 31. Reggel a szovjet csapatok nagy része elvonul a fővárosból. A nap folyamán Budapestet teljesen kiürítik, de a város határában megállnak. A szabadságszobor szovjet katonát ábrázoló mellékalakját ledöntik.

 

nov. 1. Megbízható hírek szerint újabb orosz csapatok érkeznek az országba. Ez ellen Nagy Imre tiltakozik az orosz nagykövet előtt. Bejelenti, hogy felmondjuk a Varsói Szerződést és semlegesnek jelenti ki Magyarországot. Ilyen értelmű jegyzéket intéz az ENSZ-hez, és kéri, hogy a négy nagyhatalom szavatolja a magyar semlegességet.

 

nov. 2. A szovjet csapatok bevonulása tovább tart. Dunántúlon a mozgás nyugat felé tart. Keleten a vasútvonalakat és állomásokat megszállják. A repülőtereket páncélosokkal fogják körül. A bp–csapi országút mellett elhelyezkednek, az átkelőhelyeket légvédelmi tüzérséggel szállják meg. Nagy Imre újból tiltakozik, kijelöli a Varsói Szerződés felmondása és az orosz csapatok kivonulása kérdésben tárgyaló magyar bizottságokat [melyeket] Losonczy Géza és Maléter Pál vezeti.

 

nov. 3. A hangulat bizakodó. Reggel a magyar–orosz vegyesbizottság az oroszok kivonásának kérdésében összeül. A semlegesség kérdése rövidesen az ENSZ elé kerül. A nyugatiak támogatják. Este újból összeül a vegyesbizottság. Ezt Szoboljev bejelenti a Biztonsági Tanácsnál, s a Tanács várakozó álláspontra helyezkedik. A különböző pártok megindítják szervezkedésüket. A sajtó és a rádió további egységre, fegyelemre szólítja fel a népet. A kormány felszólítja a dolgozókat munkájuk nov. 5-én történő sürgős felvételére.

 

nov. 4. Hajnali fél ötkor heves ágyútűzre ébredünk. Nagy Imre rádión bejelenti, hogy a szovjet csapatok támadnak. 9 óra körül elfogják Nagy Imrét és kormányát a Parlamentben. A vegyesbizottság tagjait már előző nap letartóztatták. A Biztonsági Tanács azonnal összeül. Mivel Szoboljev vétózik, este a rendkívüli közgyűlés óriási szótöbbséggel (50:8) megszavazza, hogy a szovjet csapatok azonnal hagyják abba a támadást és vonuljanak ki. Országszerte és a fővárosban heves harcok.

 

nov. 5. A Gellérthegyen lévő szovjet tüzérség és géppuskás osztagok egész nap és egész éjjel váltakozó erővel, gyakran igen erősen tüzelnek. Az ország teljesen elszigetelődik a nyugattól. Győr, Sopron, Veszprém, Székesfehérvár, Pécs, Miskolc környékén nagy ellenállás. A sziklaközpontnál2 fogságukból megszökött honvédek szerint az oroszok sokan átállnak a magyarok oldalára. A Vérmező környékén hatalmas csata. A Mária Terézia laktanyát állítólag teljesen szétlőtték. A forradalmárok a Corvin moziba mentek át. Eisenhower levele Bulganyinhoz azonnali kivonulást követel. Nehru is tiltakozik. A szuezi angol-francia támadás, mely nyilvánvalóan kapcsolatos a magyar eseményekkel, erősen nehezíti a nyugatiak álláspontját. Sepilov követeli a BT azonnali összehívását annak megvizsgálására, hogy az ENSZ közgyűlés határozatát a tűzszüntetésről az angol-francia haderő miért nem hajtja végre. Felajánlja a szovjet légi és tengeri erőt Egyiptom ENSZ csapatok általi megsegítésére. Eden hajlandó kivonni erőit ENSZ rendőrség bevonulása esetére, mely biztosítsa a csatorna zavartalan használatát. Megalakul Kádár és Nagy-kormányból szombaton kimaradt kommunista miniszterek részvételével az ellenkormány. Kiáltványa elítéli a forradalom előtti módszereket, dicsőíti a forradalom kezdetét, de rámutat arra, hogy a forradalomban lassanként a fasiszták kerültek felül, ártatlan embereket öltek meg, és előkészíteni akarták a tőkés-földbirtokos rendszer újbóli győzelmét. Ezért tartotta szükségesnek a Kádár-kormány, mely állítólag Szolnokon van, a szovjet csapatok behívását. A szovjet főparancsnokság kiáltványa ugyanezt hangsúlyozza. Rámutat arra, hogy miképpen 1945-ben, most is felszabadítóként, testvérként jött a magyar nép segítségére. A szovjet eljárás Nyugaton óriási felháborodást váltott ki. Az ENSZ nov. 4-i közgyűlése megbízta a főtitkárt, hogy állítson össze haladéktalanul egy bizottságot, és küldje Magyarországba. Nagyon kérdéses, hogy ezt a szovjet főparancsnokság lehetővé teszi-e. A Kádár-kormány a főtitkárt kéri, hogy vegye le a napirendről a népáruló Nagy-kormány semlegességi kérését. Tito elismeri a Kádár-kormányt, és egy véleményen van a forradalmat illetően vele.

 

nov. 6. Pesten hatalmas harcok. Az ágyúzás a Gellérthegyről igen jól hallható. Dunapentelét kezdik ostromolni. Csepelt állandóan lövik. Bulganyin felszólítja Eisenhowert, hogy a két nagyhatalom fegyverrel szerezzen érvényt az ENSZ szuezi határozatának. Edent és Mollet-t megfenyegeti, hogy a legmodernebb fegyverekkel rendelkező nagyhatalommal találják magukat szembe. Szinte hadüzenetnek hat e levél. A szuezi harcok befejeződnek. Tűzszünet. Óriási tüntetések az egész világon a Szovjet ellen.

 

nov. 7. Tovább folyik a harc Budapesten. Az ENSZ közgyűlés elhatározza, hogy Szuezre ENSZ rendőrséget küld. Az összes érdekeltek ebbe beleegyeznek. A szovjet által rendezett nov. 7-i ünnepségeket mindenütt bojkottálják. A nyugatiak tüntetése tovább folyik.

 

nov. 8. Pesten még mindig nagy harc. A VIII-X. kerületek úgyszólván elpusztulnak. Az oroszok tönkrelövik a városrészeket. A Gellérthegyről és a Kerepesi temetőtől nehéztüzérséggel is lőnek. Kádár november 10-i legkésőbbi munkafelvételről beszél. Aki nem dolgozik, tekintse magát elbocsátottnak. A levéltár kedd (nov. 6.) óta ég. A várat nov. 6-án foglalták el. Az épületekben aránylag nincsen nagy kár. Az oroszok sorállókra, sebesültszállítókra is lőnek. A nagy félelem miatt állandó kegyetlenkedések. A Baross-utcai Term[észettudományi]. Múz[eum]. nagy része elpusztul. Erősen megsérül az Iparműv[észeti Múzeum]. A Kiscelli Múzeumban oroszok vannak. Az ENSZ közgyűlése újból tárgyalja a magyar ügyet.

nov. 9. A harc Pesten is alábbhagy. Két nap óta ég a csepeli Kandó olajtartálya. Az oroszok Vecsés felé sztálinorgonával lőnek. A műemléki hivatalba3 oroszokat telepítettek be. Erzsébettel4 felmegyünk délután. Az épületben járunk, de a szobákba nem engednek. A levéltárat is megnézzük. Még mindig ég. A családi és miniszteriális anyag pusztult el. A Batthyány körmendi levéltár is. Az ENSZ közgyűlés újra megszavazza a nov. 4-i határozatot, mely szerint az oroszok azonnal vonuljanak ki, ENSZ-felügyelet alatt tartsanak szabad választásokat. India és Jugoszlávia ez ellen szavaz. A Kádár-kormány engedélyt ad a nyugati vöröskeresztes szállítmányoknak Jugoszlávián át történő beszállítására. Indok: a vöröskeresztes szállítmányok között fegyver és fasiszta kísérők vannak.

 

nov. 10. A Reuter[s] szerint a moszkvai Politbüró küldöttsége Budapesten tárgyal. A csatazaj nálunk már nem hallatszik. A Vár tele van harckocsikkal. A hivatalba nem engednek be. Az ENSZ megfigyelőiről semmi hír. Sepilov állítólag a szerdán megválasztott Eisenhowerrel tárgyal New Yorkban. Budán a Körtér, a Lenke[Kosztolányi Dezső] tér, az Alkotás utca a Márvány-utcától, az Endresz-tér [Magyar Jakobinusok tere], a Széna-tér, a Margit-körút, a Bástya-sétány szenvedett a legtöbbet.

 

nov. 11. Kádár beszédében elmondja az utóbbi 3 hét történetét, megismételve az ellenforradalom, burzsoá restauráció stb. szólamait. Mihelyt a nyugalom helyreáll, tárgyalni fog a szovjet csapatok visszavonásáról. Fizetésemelést, normarendezést, a Kossuth-címert, március 15. nemzeti ünnepét és fakultatív orosz tanítást ígér. A munkafelvételt hiába erőltetik. Csepelt az oroszok nem foglalták el.

 

nov. 12. A műemléki hivatalt kitakarítjuk, mert napok óta oroszok hálnak benne. Nagyobb kár nem történt. A gyűjtemények sértetlenek. A kormány nem engedi be az ENSZ bizottságokat, mert a helyzetet a magyar és szovjet kormánynak kell megoldania. Sztrájk tovább folyik. Horváth Imre külügyminiszter az ENSZ rendes közgyűlésén tiltakozik az ENSZ beavatkozás ellen.

 

nov. 13. Hammarskjöld [ENSZ-főtitkár ] maga akar kairói útja után Pestre jönni. Újból megismétli kérését a bizottságokat illetően. Horváth úgy nyilatkozik, hogy a kormány által most már Ausztrián át is beengedendő vöröskeresztes szállítmányokkal kapcsolatban lehetne szó ENSZ megbízott beengedéséről. Selwyn [Lloyd brit külügyminiszter] New Yorkba érkezésekor reméli, hogy Anglia példáját, hogy t.i. Szuezben az ENSZ haderőnek adja át az ellenőrzést, a Szovjet is követni fogja. A Budapesten megjelenő plakátokon különböző munkástanácsok egyöntetűen az eredeti november 3-i állapotot követelik vissza (oroszok ki, szabad választás, Nagy Imre-kormány, semlegesség).

 

nov. 14. Nehru összehívja a colombói hatalmakat (Ceylon, Indonézia, Burma, Pakisztán). Az értekezlet megbélyegzi a szovjet eljárást, és a hadsereg távozását követeli. Az ENSZ közgyűlés kimondja a magyar ügy sürgősségét. A világ rakodómunkás szervezetei szovjet bojkottra készülnek. Gomulka Moszkvába indul. A szovjet csapatokat Kelet-Németországban összevonják. Nagy Imre a budapesti jugoszláv követségen van. A követet Belgrádba hívták jelentéstételre. Ott szovjet tiszti küldöttség van.

 

nov. 15. A városban szerte oroszellenes feliratok, plakátok. Sztrájk. Kádár tárgyal a munkástanácsokkal, de eredménytelenül. A szabadságharcosok a Pilisbe vették be magukat. A szentendrei utászok is csatlakoztak. Rengeteg harckocsi vonult Szentendre felé. Állítólag Vác környékén is csata. Hammarskjöld elutazott Kairóba, hogy az ENSZ-csapatok első bevetését személyesen intézze. A 16-ra virradó éjjelen Csepelt néhányszor ágyúval lőtték.

 

nov. 16. Legfőbb kulturális veszteségek: Levéltár bal szárnyának két felső emelete. Családi levéltárak harmada/Rákóczi-Aspremont, Magyaróvári Habsburg, Batthyány számadások, minisztériumok, abszolut[izmus]kori bíróságok stb. Természettudományi Múzeum ásványtani, őslénytani raktár és az állattár fele (madarak, halak, hüllők). Iparművészeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum, valamit a Levéltár épülete súlyosan megrongálódott. A Term[észet]tud[ományi] Múz[eum] Baross-utcai épületének egy szárnya kiégett. Súlyosan sérült a Rókus kápolna, a József városi plébánia, a Ferencvárosi plébániatemplom. A deportálások nagy arányban megkezdődnek. Az ENSZ tárgyalásra tűzte ki a kérdést.

 

nov. 17. A munkafelhívások állandóak. A sztrájk lényegében tart. Gyaloghadosztályok lépnek át a határon kelet felől.

 

nov. 18. Hammarskjöld Nasszerrel tárgyal. Az ENSZ kimondja a magyar és az egyiptomi kérdésre a sürgősséget. Sepilov és Horváth Imre részt vesznek a rendes közgyűlésen.

 

nov. 19. Tito november 11-i beszédét, melyben leleplezi a Szovjet sztálinista magatartását és a jugoszláviai nemzeti kommunizmust jelöli meg a jövő útjaként, a magyar rádió és a lapok (Népszabadság, Népakarat) leközli. Gomulka befejezi moszkvai tárgyalásait. A Kádár-kormányt támogatja a lengyel–szovjet közös nyilatkozat. A német veszély miatt a szovjet csapatok Lengyelországban maradnak. Rokoszovszk[ijt] azonban Gomulka meneszti, és őt azonnal kinevezik szovjet hadügyminiszter-helyettesnek [ugyanis szovjet állampolgár volt]. A lengyel tárgyalások eredménye inkább gazdasági természetű, politikailag kevés az eredmény.

 

nov. 20. A Pravda erősen támadja Tito beszédét. A szocializmus ügyét nem szolgálja a beszéd, mert széthúzást szít. A jugoszláv út előtérbe állítása helytelen. A Szovjetben sztálinizmusról nem lehet beszélni. Állítólag a magyar déli és nyugati határon a szovjet erők felvonultak.

 
nov. 21. Háromnapos vita után az ENSZ óriási szótöbbséggel (55:8) elfogadta a deportálások azonnali megszüntetésére vonatkozó kubai javaslatot. Sepilov és Horváth tagadták a deportálást. Sepilov szerint a kubai javaslat a szuezi helyzet elkendőzését szolgálja. Nehru [indiai elnök] nagy beszédben most már teljesen elítéli a szovjet beavatkozást. Menont küldi Magyarországba a helyzet vizsgálatára. Az ENSZ küldöttség beengedését India javaslatára óriási szótöbbséggel elfogadják. Jugoszlávia ellene szavazott. Lengyelország nem szavazott a kérdésben. A deportálások ellen hatalmas hazai felháborodás. Grebennyiket [a szovjet városparancsnokot] néhány napja leváltották a budapesti főparancsnoksági tisztéből. Hammarskjöld kairói küldetése sikeres.

 
nov. 22. A munkatanácsok 21-re hirdetett tanácskozását a kormány megakadályozta. Ezért kétnapos sztrájk. A Nagybudapesti Munkások Forradalmi Bizottsága felszólítja a kormányt, hogy őket fogadja el a kormány tárgyaló félként 22-éig. 24-én tárgyalni készek az eredeti követelések alapján, feltételként a deportálások azonnali beszüntetését és elhurcoltak visszahozatalát, a bűnösök magyar bíróság előtti nyilvános tárgyalását követelik. Az értelmiség általános forr[adalmi] bizottsága elnökéül Kodályt javasolják.

 

nov. 23. Köztudomásúvá vált, hogy Nagy Imre és Losonczy, valamint hozzájuk közelálló politikusok, összesen mintegy 40 tegnap este fél hétkor elhagyták a jugoszláv követséget, miután a Kádár-kormány szavatolta bántatlanságukat. Délután 14 és 15 óra között az utcák kiürültek, mivel kimondták, hogy csak a Kádár-kormány hívei maradnak ekkor az utcán. 15 órakor elénekelte a tömeg a Himnuszt és kitódult az utcára. A szavazásos tüntetés tehát kitűnően sikerült. Este a külföldi rádió bemondta, hogy Nagy Imrééket elhurcolták. A magyar rádió bejelentette, hogy Nagy Imre már két hete kérte, hogy valamelyik szocialista országba távozhassék. Románia befogadta, tehát oda utazott! A jugoszláv kormány délután éleshangú jegyzéket adott át a belgrádi magyar követnek, melyben a történtekről sürgős értesítést kér. A TASZSZ cáfolja, hogy Magyarországon és Romániában a jugoszláv határ felé végeznének a szovjet csapatok mozdulatokat és hogy Bulgáriában partra szálltak volna.

 

nov. 24. Mindenütt megdöbbenést kelt Nagy Imréék elhurcolása. A miskolci rádió délelőtt még azt mondta, hogy Kádár Nagy Imrével koalíciós kormány alakításáról tárgyal, és este 8-kor már bemondták a romániai utazás átlátszó hazugságát. Az eset világosan mutatja, hogy a Szovjet maga sem veszi komolyan Kádárt, belerúg a magyar népbe és Titóba. A legtekintélyesebb varsói újság külpolitikai rovatvezetője Poznan–Budapest címmel cikket ír, melyben teljes mértékben a magyar forradalom és harc mellett áll. Gyermekes mesének nevezi azt a szovjet törekvést, hogy a forradalmat nyugati imperialisták tettének állítsa be. A cikket előzőleg a lengyel kommunista párt politikai bizottsága jóváhagyta. Nagy Imre esetének hazai következményei és jugoszláv visszhangja még egyelőre nem látható. Eisenhower nov. 6-i megválasztása utáni napon kijelentette, hogy Amerika soha nem biztatott egy kis népet arra, hogy felkeljen egy nagyhatalom ellen. Ugyanakkor a támaszpontokon lévő amerikai erők teljes készültségét rendelte el.

 

nov. 25. Kádár egész nap tárgyal a parlamentben a munkástanácsokkal. A munkások kifogásolják, hogy nincs munkáskarhatalom, hogy Kádárék nem merik elhagyni az országházat és nem mernek az üzemekbe és bányákba menni. Kifogásolták, hogy állandóan külföldiekkel tárgyal (cseh, keletnémet, román „testvéri” nyilatkozatok). A munkafelvétel igen gyéren megy. Az alapvető követelésektől a munkásság nem állt el. A prágai indiai követ a beteg Menon helyett megérkezett Budapestre. Jugoszlávia Nagy Imre elhurcoltatása tárgyában erélyes jegyzéket intézett Kádárékhoz és a Szovjethez.

 

nov. 26. A Nemzeti Múzeumban a szovjet páncélosok parancsnoksága székel. Reggel a fotóműterem fel volt dúlva. Az oroszok ezt a Múzeum részéről fasiszta provokációnak minősítették, és ki akarják tenni az egész múzeumi személyzetet az épületből. A portásfülkéből a portást már kitették. Menon szerdán érkezik mégis Budapestre. Kádár este arcátlan beszédet mondott a szokott ígérgetésekkel s fenyegetéseikkel. A lengyel lapok és társadalom mellettünk van. A népi demokráciákban mindenütt nagy a nyomás, letartóztatások, sőt Albániában kivégzések is. Az oroszok Közép-Európát teljesen megszállták. A román miniszterelnök (Stoica) Budapestről azonnal Moszkvába utazott. 85 000 menekült Ausztriában, illetve Nyugaton.

 
nov. 27. Csou En-laj nyilatkozott, hogy itt az ideje, hogy az USA-val felvegye a népi Kína a kapcsolatot. Csang Kaj-seknek miniszteri állást ajánlott, ha taivani méltóságáról lemond és hajlandó együttműködni. A prágai indiai nagykövet magában nézte meg Budapestet. Többen látták a Nagykörúton. A lakás-helyreállítások lassan megindulnak. Kádár vasárnapi és hétfői agresszív beszédeinek nagyon rossz a visszhangja a munkások között. Újabb általános sztrájkról beszélnek. A bányászat nagyon vontatottan megy.

 
nov. 28. Csou En-laj Nehruhoz ment 12 napi tartózkodásra. Érdekes, hogy Nehru december 16-ra tervezett washingtoni útja előtt ily hosszan tárgyal Csouval. Kádár szerencsekívánatait küldi Titónak a jugoszláv szocializmus fennállásának 13. évfordulójára. Nagy Imre, úgy látszik, valóban a múlté már, mint ahogyan Kádár keddi beszédében mondta.

 

nov. 29. Egy amerikai újság szerint Kádárék teljesen vissza akarják állítani az eredeti állapotokat. Látszatengedményeik[et] illetve ígéreteiket visszavonják. Egypártrendszer, illetve a párt teljes uralma s majd aztán tárgyalnak a többiről. Valóban így fest a helyzet. A pártot ugyanúgy próbálják szervezni, mint azelőtt. Az ENSZ határozataival nincsen semmi. Indonézia küldöttje megérkezik Pestre. Lehet, hogy az indiai és indonéziai megbízottak fogják az ENSZ-megfigyelők szerepét betölteni.

 

nov. 30. Sólyom,5 aki Kádár és Marosán haverja, igen jó hangulatban járt benn a Várgondnokságon. Kijelentette, hogy a munkáspárt mellett paraszt és kisgazda párt is lesz, de csak vidéken, hiszen városban nincsenek parasztok, sem gazdák. Szociáldemokratákról szó sem lehet. Az ellenforradalmárokat erősen üldözik. Kádár azt mondta, hogy aki a szovjet csapatok azonnali kivonását kívánja, objektíve az ellenforradalmat segíti elő (nov. 26-i beszéd).

Amerika kijelentette, hogy a bagdadi paktum tagjai szuverenitásának megsértését a legsúlyosabban ítélné meg. A török külügyminiszter a szíriai fegyverszállításokról Londonban tárgyal, Irakban kommunista ügynökök lázítanak. – Sólyom még azt is mondta, hogy most szuronyokra alapított demokrácia lesz.

(Folytatjuk)

 

ENTZ GÉZA ANTAL JEGYZETEI:

 

1 I. Tóth Zoltán (1911–1956) történész, ekkor az ELTE BTK karának dékánja.

2 Sziklaközpont: Országos Légvédelmi Parancsnokság a Kisgellérthegy alatt a XI. kerületi Schweidel utcában.

3 1956-ban az állami műemlékvédelem feladatkörét ellátó, az Építésügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Műemléki Csoportot az ugyanazon tárca irányítása alá tartozó Várgondnoksághoz csatolták. Az intézmény az I. ker. Dísz tér 3. sz. épületben működött.

4 Klíma Erzsébet, a szerző felesége, édesanyám.

5 Emlékezetem szerint az Építésügyi Minisztérium, vagyis a Műemléki Csoport felettes szervének valamelyik vezető és befolyásos munkatársa, abban az időben apám által gyakran és ellenszenvvel emlegetett személy.



« vissza