Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Reform a Kúrián


A római kúria a történelem során sokat változott. Az első századokban kialakult tanácsadói és segítői, főként római papokból és diakónusokból álló testület feladatait az első ezredforduló után már a hozzáértőbb bíborosi kollégium látta el. A megoldandó feladatok száma folyamatosan nőtt, és a különféle természetű problémák orvoslására a pápák a bíborosi konzisztóriumok mellett más, kisebb csoportokat bíztak meg, amelyekből kialakultak a kongregációk. A kúria központi hatósága az államtitkárság, melynek vezetője a 15. század óta a bíboros államtitkár. Ő a pápa legközelebbi munkatársa, érthető, hogy teljes bizalmat kell élveznie, és a megbízatása sem öt évre szól, mint a többi kúriai vezetőnek. Ezt a posztot 2013 októbere óta Pietro Parolin tölti be, aki Tarcisio Bertonét váltotta a második legfontosabb pozícióban. Bertonét néhány hónappal később az IOR vatikáni bankot felügyelő bíborosi bizottságából is visszahívták, és a testület élére Ferenc pápa szintén Pietro Parolint nevezte ki. A világsajtó ezeket a változásokat meglehetősen drámai formában kommentálta, míg az egyházi hírközlés inkább természetes folyamatokként igyekezett leírni a személyi változásokat.

Úgy tűnhet, a kúria szerkezetét az elmúlt évtizedekben lényegesen gyakrabban módosították az egyházfők, mint évszázadokkal korábban. A II. vatikáni zsinat is foglalkozott a hivatalok kérdésével, a Christus Dominus kezdetű határozat elismerte a kúriának a zsinat szervezésében betöltött szolgálatát, mégis alapos változásokat írt elő. A dekrétum ugyanis nemcsak a püspökök hivatalával és hivatásával foglalkozott, hanem azzal a kérdéssel is, milyen legyen a kúria. Egyszerűsíteni és a működését racionalizálni akarták a zsinati atyák; lehetőség szerint megakadályozva, hogy a kúria a pápa és a megyéspüspökök közé ékelődjön. Ugyanakkor a határozat azt is kimondja, hogy a kúria a pápa nevében és az ő tekintélyével végzi feladatát. A heves viták nyomán és eredményeként megfogalmazott dekrétum szöveg szerint is foglalkozik a kúria átszervezésével, elvárva, hogy a vatikáni hivatalok alkalmazkodjanak jobban a kor, a vidékek és a rítusok igényeihez. Legyen megfelelőbb a számuk, elnevezésük, illetékességük és ügyvitelük, s legyen egybehangoltabb a működésük.

Ez tulajdonképpen egy olyan kritika és felszólítás volt, amely 1964 óta folyamatosan érvényes. A világ gyors változása miatt érdemes időről időre megvizsgálni, vajon a pillanatnyi struktúra megfelelően alkalmazkodik-e „a kor, a vidékek és a rítusok igényeihez”.

Persze meglehetősen nagy naivitás lenne azt gondolni, hogy kizárólag a hivatal optimális működése lehet szempont az átalakítások során, sok egyéb, a struktúrát alakító körülmény is elképzelhető. A szerkezet reformja nemigen hasonlíthat egy nagyvállalat racionalizációjára.

Ferenc pápa 2016. augusztus 31-én tette közzé Humanam progressionem kezdetű motu proprióját, azaz saját kezdeményezéséből kiadott törvényét, amely 2017-től megváltoztatja a II. János Pál által kialakított 1988-as struktúrát. Igazság szerint Ferenc pápa már megválasztása után is sok bírálatot fogalmazott meg a kúria működésével kapcsolatban, és 2014-es, a kúriai dolgozóknak tartott karácsonyi beszédében komplett kis lelki tükröt állított össze a hivatal dolgozóinak. Tizenöt lelki betegségről szólt, amelyek persze inkább a bűn kategóriájába tartoznak. Hiba, ha a kuriális dolgozó „halhatatlannak”, „felmenthetetlennek”, netán „nélkülözhetetlennek” érzi magát. Ugyanígy baj a pápa szerint a „mártaizmus”, a túlzott szorgosság, vagy a mentális és spirituális „megkövülés”.

A La Stampa kommentárjában rögtön le is fordította, kikről beszélhetett a pápa: a túlságos vagyont felhalmozók említésekor például szerintük egyértelműen a visszavonuló Tarcisio Bertone bíborosra célzott… A beszédet egyébként tizenkét nappal előzte meg a kilenctagú bíborosi tanács ülése, ahol, bár nagy sajtófigyelmet nem kapott, Federico Lombardi, a Szentszék Sajtótermének igazgatója már bejelentette, hogy a következő ülésen a kúriai reform témáját fogják megtárgyalni. Ennek a bíborosi testületnek a létrehozását három évvel ezelőtt rendelte el a frissen megválasztott Jorge Mario Bergoglio.

Ferenc pápa szokatlan karácsonyi beszéde után mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy a Vatikán hivatalaiban előbb-utóbb nemcsak személyi változások várhatók, hanem magát a szerkezetet is teljesen át fogja alakítani a pápa. 2015 áprilisában aztán az egyházfő egyeztetett is kilenc tanácsadó bíborosával a kúriai reformról, és ekkor hozott döntést arról, hogy 2016 végéig remélhetőleg elkészül az átalakítás, pontosabban annak jogi háttere. Két új dikasztériumot hoznak létre, és az egyik a szeretetszolgálat, az igazságosság és a béke területét fogja szolgálni, a másik pedig a világiak, a család és az élet intézménye lesz.

Ehhez képest azonban 2015. június 27-én egy olyan motu proprio jelent meg, amelyik egy egészen más területet szabályoz: Ferenc pápa létrehozta a vatikáni MTVA-t, vagyis a kommunikációs csúcsintézményt. Ide tartozik a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa, a Szentszék Sajtóterme, Vatikáni Internetes Szolgáltatás, a Vatikáni Rádió, Vatikáni Televíziós Központ, a L’Osservatore Romano, a Vatikáni Nyomda, a Vatikáni Fotószolgálat, valamint a Vatikáni Könyvkiadó. Vezetője a Vatikáni Televíziós Központ igazgatója, Dario Edoardo Viganò prelátus lett.

A harmadik évezred elején ez a hivatal valószínűleg csakugyan roppant fontos, de könnyen lehet, hogy a tömegtájékoztatás figyelmét világszerte mégsem a kommunikációs szervezet fogja magára vonni, hanem az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma. Legalábbis a világ meghatározó politikai vezetőiét. Az új „csúcshivatalt” Peter Kodwo Appiah Turkson ghánai bíboros irányítja majd, aki korábban az Igazság és Béke Pápai Tanácsának volt elnöke. Ezt a kinevezést egyébként még XVI. Benedek pápától kapta 2009 októberében, így semmiképp sem valósak azok a kommentárok, melyek szerint Ferenc pápa módszeresen távolítja el XVI. Benedek „embereit” és saját riválisait, hiszen a 2013-as konklávé előtt a sajtó egy része az esélyesek között említette Turkson bíborost.

Maga az új dikasztérium már a megnevezésével is fontos tartalmat közvetít. Bár valószínűleg kevesek értik majd meg a latinul kódolt üzenetet, de az bizonyos, hogy vannak akik – az Amoris laetitia apostoli buzdításhoz hasonlóan – különleges értelmet tulajdonítanak a Humanam progressionem kezdetű motu proprio kezdetének és szóhasználatának, amely a VI. Pál által 1967ben kiadott Populorum Progressio kezdetű enciklikájának szociális tanításán alapul.

A legfontosabbak persze az új szervezet hatáskörei. Vajon melyek az emberi fejlődésnek azon aspektusai, amelyeket a Szentszék érdemben befolyásolni tud? A hétköznapi gondolkodás szerint a haladás elsősorban a technikai fejlődés következménye, a nyugati társadalmak számára pedig saját politikai berendezkedésük terjesztése az egész földön. A pápai logika azonban másmilyen. Az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma ugyanis az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsát, a „Cor Unum” Pápai Tanácsot, az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsát, valamint az Egészségügyi Dolgozók Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsát olvasztja magába. De lesz egy új tagozat is, amelynek vezetését egy időre, „ad tempus” maga a pápa végzi, és ez kifejezetten a migránsokkal fog foglalkozni. A Justitia et Pax Pápai Tanácsnak az egyház szociális tanításának terjesztése a feladata, a Cor Unum karitatív tevékenységet végez. És az Emberi Fejlődés Dikasztériumában kap majd helyet a létrehozandó Ökológiai Bizottság is.

Csupa divatos, kurrens téma. Azt azonban majd az idő fogja eldönteni, az új struktúra alkalmas lesz-e a már a II. vatikáni zsinat határozatában megfogalmazott elvek valóra váltására, illetve a sokat támadott pénzügyi átláthatatlanság felszámolására.



« vissza