Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Mi erősebb: a dal vagy az orkán? – Sárközi György életpályája (1. rész)

"Egy osztályba járt Sárközi Györggyel a már fiatalon kivételes muzikalitást mutató Szabolcsi Bence (1899-1973), aki azonban nem keresztelkedett ki. Hírneves zenetudós lett, de néhány kompozíciója is ismert, Sárközi György költeményei közül többet megzenésített. (Például az 1915-ben írt Őszi mécsest)."

A Szív utcában Sárközi György kitűnő eredménnyel fejezte be elemi iskolai tanulmányait. Bizonyos, hogy könyvszerető volt már gimnazista kora előtt is, Benedek Marcellnek a Benedek Elek utolsó évei című tanulmányáról írott recenziójában említi, 1930-ban, hogy a Székely mesemondó volt „kezdő olvasókora” egyik legnagyobb könyvélménye, hiszen Benedek Elek „nem gagyogással, hanem természetes emberi hangon szólt a gyerekekhez”. Olvasta továbbá Mackó úr utazásait, a Copperfield Dávidot, Verne Gyula 1892-es képzeletserdítő Cascabel Cézárját, Daudet könnyfakasztó történetét, a Kis Izét, valamint a szivárványos Rab Rábyt. Felnőttkori könyvtárába megőrizte volna ezeket a könyveket, de – mint a Nyugatban megjelent, 1935-ös visszaemlékezésében (Gondolatok a könyvtárban) írja – „züllött öccse” eladogatta a köteteket utcai barátainak. (Az öccs bizonyára Sárközi Bandi volt, akinek nem egészen volt ki a négy kereke.) Más könyveket ő maga vitt eladni az antikváriumba, hogy brácsát vásároljon, megtanuljon rajta játszani, és beüljön az iskolai vonósnégyesbe. De a hangszert azután eladta, s a pénzen újra könyveket vett.

1909-ben a család áttelepült Vácra, Sárközi Vilmos onnan vonatozott be dolgozni. Anyagi okai is lehettek a költözködésnek a vidéki nyugalom vonzása mellett, továbbá szerepet játszhatott a döntésben, hogy Sárközi Józsefet és Györgyöt felvették a váci piarista gimnáziumba. Paptanárai elérték, hogy gyermekfantáziáját megragadják a keresztény étosz pozitív, humanista vonásai, egyben – a korszellemnek megfelelően – hazafiasságra nevelték. Harminchoz közeledve így tekintett vissza váci éveire Önéletrajz című, 1927-ben megjelent költeményében: Félénk fiú voltam, fukar a szóban, de kapzsi mások szavára, / Betűfaló, kiváncsi, töprengő félig megismert titkokon. / Térképeket lapoztam, utaztam képzeletben / Északra, délre, vad-nyugat fejedelme voltam, / S háremet nyitottam forró kelet valamely titkos szigetén... / Mint bimbó a burkát, rohamosan nőttem ki ruháim, / Édesapám tar fejét vakarva gondolkodott, / Honnan vegyen pénzt ennyi szövetre s anyám serény ujjakkal / Hosszabbra eresztette havonta nadrágomat. / Egy kis városban éltem ekkor, fölém fehér tornyok hajoltak, / Kik azt mondták: »nem szabad« és fekete papok, / Kik azt mondták: »nem lehet« s e sok tilalom közt / Sötét, tilos virágok burjánoztak szegény gyermek-lelkemben / Mérges szőrű, tövises, fullasztó indájú virágok... / Ó, ekkor már tudtam félni, s takaróm alá menekülve / Arcom a lágy vánkosba fúrni, hogy ne lássam / Az éjszaka szörnyeteg árnyait... S már tudtam ekkor, / Hogy két világban élek: ha jól befogom szemem, kigyulnak / Az ég lobogó, sereges gyertyái, kövér harangok zúgnak, egy vak angyal / Csodálatos, eltipró zengetéssel orgonázik /S halleluják s hüvös szárnyak lengése közt a Fény / Megárad bennem édes és nehéz izekkel, mint a hársfaméz... / S a másik élet:.. borus-magam vagyok / A végtelenség kútjának iszapos, sötét legalján, / A Fénytől messze zuhanva, / Fulladó gyermek, kit senki senkisem őriz...”

Bátyja, iskolatársa, Sárközi József, 1910 telén, a szüleik házassági évfordulója alkalmából, a tizenegy éves fiú verseiből, zsengéiből állított össze füzetecskét, Vidám versek címmel. Valóban víg versikék voltak ezek, például a cirkusz előadásáról. A színhely, valamilyen okból, Szeged: „A szegedi vásárban egy komédiás bódé áll, / »Három krajcár a bemenet« a gazda így kiabál”.

A gyereknek jó füle és jó humorérzéke volt, megörökítette hogyan jelentette be a sváb bohóc Vilma kisasszony kötéltáncát: Gövedkezi most Filma gisazson táncza!

Sárközi József hamarosan üzletet sejdített Gyuri öccse írásainak kéziratos füzet alakú „megjelentetésében”. Csinos, aranyfedelű, szecessziós iniciálékkal és díszítményekkel ékes válogatás volt az egy koronáért megvásárolható Fiatal hajtások, írta Sárközi György, mely a belső címoldalán előbb a Vác, 1910. megjelölést viselte, de ez, visszaköltözés miatt tollal átjavíttatott Pest, 1912-re. Van ebben hazafias dal március 15-ről, „Mert rabok nem leszünk!” refrénnel, bús sirató Mikszáth halála alkalmából, kurta ballada Rákócziról, ki Rodostóban kuruc győzelemről álmodik, megható költemény a haldokló gyermekről, s még meghatóbb a szirének által örvénybe csalt halászlegényről.

Érdekes a kamasz fiú költői fejlődése, csiszolódása szempontjából a tavaszról szóló 1910-es, és 1915-ös versének az összehasonlítása.

A tizenegy éves gyerek Tavasz című versikéje, bátyja egyik füzetében, a Virágoskertben, afféle szokvány rigmus, ilyen felütéssel: „Rügyeznek már a fák, / Itt a tavasz újra, / A kicsiny pacsirta / Víg énekét fújja. /.../ Öt évvel később, a tizenhat éves ifjú viszont már magabiztos formaérzékkel szerkeszt: Langyos szellő karján jött a tavasz. / Jött. Nedves réteken szaladt, / Keringőzött a fák alatt, / Napfényt kacagott, hallgatott / És sírt ezüstös harmatot. Hömpölygött a színes virág, / Színt szikrázott a napvilág. / Fickándolón, nevetgelőn / Elszéledtek a sík mezőn.

Vörös hegyből új víz fakadt, / Ugrált, táncolt a kis patak. / Ugrált, táncolt a fürge szél / És menekült a tél.” (A tavasz keringője)

1966 karácsonyán, váratlan meglepetésként, szép ajándékot kaptam Budapestről. Egy Angliába kilátogató ismerősöm Sárközi György három olyan kiadatlan költeményének a kéziratát hozta el nekem, amelyet apám, mint a Markó utcai gimnázium tanulója, osztálytársának, Szabolcsi Bencének adott. Ezek között volt az 1915-ös A tavasz keringője. Szabolcsi Bence, a nagy hírű zenetudós, idősödőben, „megemlékezésül” ajándékozott meg engem a lapokkal. (A másik két zsenge: A téli hangverseny és a hexameterekben írt Vándorok éjszakája.)**

 

A gimnazista
 

1912-ben Sárközi Vilmos megunta az ingázást Vác és a főváros között, a család visszaköltözött Pestre. Györgyöt a Markó utcai Főgimnáziumba iratták be. Vitte magával ebbe a jellegzetesen ötödik kerületi, javarészt polgári családból származó diákokat okító iskolába Vác és a piaristák szellemét, ám ezzel, különös korjelenségként, zsidó társak között a keresztény szeretetfilozófia megigézettjeire, Szent Ferenc Virágoskertjének az olvasóira talált.

Iskolatársai e csoportjában Haas Vilmos (1899–1967) volt vezéralak, jómódú gyáriparos és földbirtokos család gyermeke, aki 1922ben Juhász Vilmosra magyarosította a nevét, kitért, és katolikus művelődéstörténészként, lexikonszerkesztőként lett ismert. A zsidóüldözés idején, Slachta Margit apácái a zárda padlásán bújtatták el.

1945 után a katolikus Vigília társszerkesztője volt, majd Mindszenty bíboros letartóztatását követően Nyugatra menekült. New Yorkban a Columbia Egyetemen adott elő.

A körhöz tartozott a két Szedő testvér, László (1901–1986) és Mihály (1902–1983). Ők is kikeresztelkedtek, Lászlóból Szedő Szeverin papi nevén karmelita szerzetes lett, aki néhány évet egy karthauzi kolostorban töltött, Mihályból, Sárközi György, majd felesége: Sárközi Márta életre szóló barátjából, Szedő Dénes néven ferences költő. Dénest már kisgimnazista korában elgondolkoztatta a Bazilika homlokzatán séta közben megpillantott felirat: Ego sum via, veritas et vita (Én vagyok az út, az igazság és az élet). Emlékirataiban olvashatjuk: „Kérdeztem: ki mondta ezt? Jézus Krisztus. A feszület is izgatott akkoriban. Miért ölték meg azt, aki ezt mondta?”

Egy osztályba járt Sárközi Györggyel a már fiatalon kivételes muzikalitást mutató Szabolcsi Bence (1899-1973), aki azonban nem keresztelkedett ki. Hírneves zenetudós lett, de néhány kompozíciója is ismert, Sárközi György költeményei közül többet megzenésített. (Például az 1915-ben írt Őszi mécsest).

1977-ben, a hatvanadik érettségi találkozón, tízen jelentek meg az életben maradottak és Magyarországon élők közül, így dr. Molnár György, a Hitelbank egykori cégvezetője, pénzügyi szakember. Az alkalom kapcsán beszélgetést folytatott vele Antal Gábor, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa és a hajdani osztálytárs elmondta, hogy 1915-ben a diákok Ifjúság címen sokszorosított lapot adtak ki. A példányokat a később patikussá lett Vámos György osztálytársuk őrizte meg, akinek a lánya, apjától származó emlékként, magával vitte a kis csomagot amikor kivándorolt Amerikába. 1978ban postázta Molnár Györgynek a lapról készített fénymásolatokat. Eszerint öt vers jelent meg a tizenhat éves Sárközi Györgytől az Ifjúság-ban, így A tavasz keringője mellett az Észak felé, A zivatar urához és két figyelemre méltó zsenge: a formailag kisérletező és különös fantáziára utaló Az ősz haláltánca:

Már elsuhant a pompa, fény, a szín, / Végére jár a bágyadt fényű ősz. / Bús, pusztuló, halottas útjain / Arany levél keringve kergetőz.

Bús, pusztuló halottas útjain / Az Ősz siet, halálba most siet. / Utolsó útját járja, futja ím, / Nyomában csend, halott, sötét, siket.

Utolsó útját járja, futja ím, / Jajongó fák szegik a bús utat. / – Zengő zene az ágak húrjain – / S fejére hintik hervadt lombjukat.

Zengő zene az ágak húrjain – / Vad táncra kél az Ősz, a vézna váz... / Sírját süvítő szélvész túrja kinn, / A temetőben vad tánccal bokáz.

Sírját süvítő szélvész túrja kinn. / Márvány a sír. Várán a kis kereszt /Kitárja karját. – Hé, itt jő az Ősz! / A sírba száll. A teste hullaszín / S a lucskos ágra holt szemet mereszt”,

valamint a vonatzakatolás inspirálta Száguld a vonat:

Repülünk, repülünk, / Fűtik a gépet, / Zakatol, zakatol / Érce keréknek.

Füst feketéllik, / Síp szíve füttyöng, / Libegő, lobogó – / Röpköd a függöny.

Repülünk, repülünk, / Fűtik a gépet. / Rohanón, rohanón, / Tűnnek a képek.

Sárga az erdő, / Barna a csorda; / Jegenyék, jegenyék / Rohanó sorba!

Fehérfalú őrház – / Fehér falu tornya – / Dobogó vashíd – / Zagyva csatorna.

Repülünk, repülünk, / Fűtik a gépet, / Tűnnek a képek. / Zakatol, zakatol /

Érce keréknek”.

Molnár György, miután elolvasta Kőhegyi Zsolt monográfiáját hajdani osztálytársáról, 1978 januárjában levelet írt a költő nevelt lányának, Lukin Lászlóné született Horváth Eszternek. Ebben említi, hogy az iskolából kikerülve, rokonszenvvel figyelte Sárközi György pályájának kibontakozását, s vele utoljára zsidó munkaszolgálatostársaként, 1944 nyarán találkozott, a monori táborban. Az Amerikából számára megküldött fénymásolatok szerint az Ifjúság hat száma nem csak öt költeményt közölt Sárközitől, hanem Csillag Péter címmel folytatásos regényt, tanulmányt Dante A pokoljáról és kritikát Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című írásáról.

Családi ereklyéink között fennmaradt egy füzet, amelybe a diák Sárközi 1912 és 1915 között egyrészt korai tréfás kroki-próbálkozásait, másrészt már alakuló verseit, Heine-műfordítását (Donna Clara), valamint az Ifjúságnak szánt írásait jegyezte be. Itt olvasható, 1914. szeptemberi és októberi jelzéssel a két fentebb említett háborús költeménye, A zivatar urához, amely záró soraiban Istenhez fordul, hogy őrizze meg a magyar katonákat, és a látomásos Észak felé, vérbe borult csataterekről. Tartalmazza továbbá a tizenöt éves fiútól megragadóan alapos, Babitsra is hivatkozó, hosszú Dante-tanulmányt és a nyúlfarknyi Karinthy-méltatást.

Mi van még a füzetben? Önképzőköri előadásnak tűnő szövegek: elemzés A magyar regényről (Fáy Andrástól Herczeg Ferencig terjedően), dolgozat Moliére-ről és Gerhart Hauptmann drámáiról, egy különös novella, amelynek a főhőse a Romantika, mint személy, no meg két kemény kritika: az első – elmarasztalólag – az osztálytárs Haas Vilmos novellájáról, a másik engedékenyebben arról, hogy mit írt Haas Vilmos Mereskovszkij Leonardo da Vinci-életrajzáról.

Immár a világháborús évek kezdetén járunk, s idővel kialakult a Markó utcai diákok körében a Babits Mihály-i pacifisták, illetve a hazafias háborúpártiak ellentéte. 1915. február 27-én a VI. osztályosok, Sárközi György szervezésében jótékony célú kabaréelőadást tartottak a Vöröskereszttel párhuzamosan működő Vörös Félhold javára, az egyik szülő: Kerpel gyógyszerész lakásán. (Kerpel Vilmos (1873–1939) patikus és zsidó hitközségi választmányi tag Fehér Sas gyógyszertára a Lipót körút – ma Szent István körút – 28.-ban volt, ma is patikaként működik.) Molnár György 1978 márciusában hozzám is levelet küldött, s mellékelte a kabaré műsorát. Az osztálytársak közül ki szavalt, ki táncolt, ki sanzont vagy kuplét énekelt, hegedült vagy zongorázott (nem Szabolcsi Bence). Bemutatásra került egy ötszereplős kabaré-tréfa Nagygyűlés az Akadémián címmel, valamint Panoptikum elnevezéssel egy bohózat, mindkettőt Sárközi György írta, s az akadémiai jelenetben „Szósz” Károlyt alakította is.
 

(Folytatjuk)

 

* (Részlet a szerző hamarosan megjelenő könyvéből.)

* * A birtokomban lévő Sárközi György kéziratokat és dokumentumokat az Országos Széchényi Könyvtárban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban fogom elhelyezni.



« vissza