Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A Rajk-per és az amerikai kapcsolat 1. rész

 

Néhány új szempont az Egyesült Államokbeli Alger Hiss-ügy és a magyarországi Rajk-per történetéhez

 

 

Soha ne mondjad „ilyen vagy olyan „, csak ezt mondjad:

ebből és ebből a távlatból ilyennek látszik.

[Márai Sándor]

 

I.

 

Hogy JÖN A BOLHA AZ ELEFÁNTHOZ? És Magyarország az Egyesült Államokhoz? Lehet köze az amerikai közvéleményt máig foglalkoztató és megosztó Hiss-Chambers ügynek a magyar közelmúlt egyik hírhedt kirakatperéhez: a Rajk-perhez?

Nem szükséges hosszasan bizonygatni, hány fronton is állt szemben egymással a két világrendszer a 2. világháború befejezésének utolsó pillanataitól kezdve egészen a legutóbbi időkig. A nagyhatalmak egymásra figyelve, egymásnak adogatva politizáltak. Vetélkedésük egyik színterén, a kulisszák mögött, a hírszerzés — elhárítás titkos háborújában a Szovjetunió már a húszas évek végén lépéselőnyhöz jutott. Ekkor kezdett nagy számban szimpatizánsokat toborozni, akik a kommunista eszme bűvkörébe kerülve, készségesen és sokszor minden különösebb nógatás nélkül, gyakran ellenszolgáltatásra sem tartva igényt, álltak az „Eszme”, vagy ha úgy jobban tetszik, a „Párt”, „a nemzetközi forradalmi mozgalom”, „békeharc” stb. szolgálatába. Számosán ezen „önkéntesek” közül mindent, amit hasznosnak véltek, amiről úgy gondolták, fontos vagy érdekes lehet a Szovjetunió számára, továbbították a megfelelő pártcsatornáknak. Illusztrációul egy jól ismert kommunista író visszaemlékezéseiből idézek:

 

Én abban az időben mindent, amit hasznosnak tartottam a Szovjetunió számára ingyen és bérmentve adtam a tudomásukra. Soha nem tartoztam a felderítő szervezetbe, soha még költségmegtérítést sem fogadtam el. És amikor Radó (Radó Sándor alias Dóra, a második világháború alatt Svájcban működött. S. M.) 1932 és 34 között egyszer Moszkvában felajánlotta, hogy legyek „rezidens” Olaszországban — amihez főleg művészettörténeti ismereteim és érdeklődésem adta volna az alkalmas külső formát, ezt az ajánlatot elutasítottam. Már nem voltam olyan lelkes...” (in: Lengyel József noteszeiből, 1955-75; Magvető, 1989,486 old.)

 

A forradalmi romantika lecsillapodása után ezeket a sok esetben lelkes amatőröket a Komintern Moszkvában ki-, át- és továbbképzett ügynökeivel együtt profi módon szőtték be hálózatukba.

NYILVÁNOSAN A LEGÉLESEBB HARC a közvélemény meghódításáért folyt. A huszadik század egyik legdöntőbb, leghatásosabban használt fegyverévé a propaganda, a tömegek manipulálásának, meggyőzésének és fanatizálásának művészete vált. A Szovjetunióban és a szovjet blokkhoz tartozó országokban — mint minden úgynevezett totális berendezkedésű államban — az egész társadalom mobilizálása volt a cél. A mindenkori propagandakampányok tervezésében, szervezésében és bonyolításában nagyon sokan: tudósok, művészek, írók, újságírók és államapparátusi tisztviselők vettek részt. Természetes tehát, hogy azok a nagy műgonddal és szakértelemmel megrendezett, „kirakatpereknek” elkeresztelt színi előadások, amelyeket a harmincas évek moszkvai perei nyomán, a második világháborút követően rendeztek meg a szovjet uralom alatt álló országokban: Magyarországon, Bulgáriában, Albániában, Csehszlovákiában, szintén egy-egy hatalmas és átfogó meggyőzési akció részeivé.

Ilyen nagy munkára persze csak aránylag ritkán, kivételesen fontos esetekben vállalkoztak. A dolgok „normális” menete ugyanis a fenti országok politikai ügyeinek intézése esetében az volt, hogy az államvédelmi hatóságok által letartóztatottak ezreit egyszerűen évekre internálták, vagy gyorsított eljárással, bíróság elé állították, és zárt tárgyalásokon elítélték, esetleg minden formaságot mellőzve a Szovjetunióba szállították. Ügyeltek a legteljesebb titoktartásra. Nemcsak a tárgyalások voltak zártak, de az elítélteket is hermetikusan elszigetelve tartották a külvilágtól. Abban a kevés esetben tehát, amikor kirakatperek rendezése mellett döntöttek, valami fontos cél érdekében akarták megnyerni a nyilvánosságot, többek között a külföld közvéleményét.

A perekre meghívott külföldi tudósítók nagy száma, a napokon belül a világnyelvekre lefordított és könyvalakban is kiadott tárgyalási anyagok, a világsajtóban folytatott jól irányzott sajtóhadjáratok ugyanakkor bizonyítják, hogy ezeknek a pereknek fontos külpolitikai, a határokon kívülre szóló üzenetei voltak, melyeket a külföldi, méghozzá a nyugati közvéleménynek szántak.

A kirakatperek közül pl. a magyarországi Rajk pernek a harmincas évek moszkvai pereihez hasonlóan egyik fontos sajátossága az volt, hogy a benne résztvevők, sokszor a vádlottak is, és az általuk megcélzottak egyaránt a baloldali értelmiségiek köréből kerültek ki. Azok ugyanis, akik a kommunista hitvilágon kívül álltak, eleve gyanakvással figyeltek mindent, ami abból a táborból jött és így immunisak maradtak a kirakatperekben felvonultatott „bizonyítékokkal” szemben is. A perek külföldi célcsoportja tehát a nyugat-európai, ezen belül elsősorban a francia, olasz és német, valamint az amerikai baloldali, hangadó értelmiség volt, amelynél teljes sikert arattak

A kirakatperek valóságként való elfogadása jó alkalom volt sok baloldali értelmiségi számára — párton kívül és belül — hogy tanúbizonyságot tegyen hitéről, és hűségéről, és arról, hogy a kritikai elemzés és a kétkedés jogát egyszer és mindenkorra átruházta a Pártra. Sokan azok közül, akik a nyilvánvaló törvénytelenségek mellett kiálltak, és ezáltal kompromittálódtak, a reális szocializmus mocskos és embertelen akcióinak készséges és hatásos védelmezőjévé váltak az elmúlt évtizedekben1.

  

II.

 

A NEGYVENES ÉVEKBEN, a fasizmus ellenes átmeneti szövetség ideje alatt sem szünetelhetett a titkos háború a Szovjetunió és szövetségesei között. A cél a hadigazdaság és a haditechnika eredményeinek megszerzése volt. Az Egyesült Államok és Anglia legfontosabb kormány- és hírszerző szerveibe, valamint az atombomba előállításán dolgozó kutatócsoportokba beépített szovjet ügynököknek számos döntő fontosságú információt sikerült megszerezniük és eljuttatniuk megbízóiknak. 1945 után több alkalommal is lelepleződött egyik-másik ügynökük, néhány volt ügynök átállása révén pedig egész hálózatok felgöngyölítése vált lehetővé. Az ellenlépések, a lehetséges ügynökök szoros megfigyelése és a bizonyítékok gyűjtése ebben az időszakban még a közvélemény teljes kizárásával folyt.

1949-re a két hidegháborús táborra oszlott világ dermedten figyelte azokat, a most már a legszélesebb nyilvánosság előtt folyó, leleplezéseket, melyek során köztiszteletet élvező, fontos beosztásokban lévő honfitársaikról derült ki, hogy az ellenség beszervezett ügynökei, közönséges hazaárulók. Az Egyesült Államok közvéleménye először akkor szembesült ezzel a ténnyel, amikor az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság (House Committee on Un-American Activities, HUAC)2 1948 nyarán Whittaker Chambers, az Amerikai Kommunista Párt volt tagjának eskü alatti vallomása alapján azzal gyanúsította meg Alger Hisst — a Carnegie Endowment for International Peace alapítvány nagy hatalmú elnökét, aki az USA Külügyminisztériumának évtizedeken keresztül egyik vezető tisztségviselője volt, és akit Roosevelt elnök Gromiko javaslatára az ENSZ első ideiglenes főtitkárának szemelt ki —,3 hogy hivatali ideje alatt tagja volt az USA-ban működő földalatti kommunista szervezetnek és hírszerző tevékenységet fejtett ki.

Whittaker Chambers 1925-ben lépett be az amerikai kommunista pártba. 1932-tól 38-ig dolgozott a párt földalatti mozgalma számára, többek között Washington DC-ben is, ahol annak a csoportnak az összekötője volt a szovjet katonai hírszerzéshez, amelyhez Alger Hiss is tartozott. Az 1937-1938-as sztálini tisztogatásoktól megcsömörölve és egyben megfélemlítve otthagyta az illegalitást és teljes lendülettel írni kezdett. A Time magazinnál kapott állást, ahol jónevű, jótollú újságíróvá nőtte ki magát. A Hitler-Sztálin paktum hatására, döntő elhatározásra jutott:

 

Szinte napra pontosan kilenc évvel ezelőtt, két nappal azután, hogy Hitler és Sztálin megkötötték paktumukat, (1939 augusztusában), Washingtonba mentem és a hatóságok tudomására hoztam amit arról tudtam, hogy a kommunisták hogyan épültek be az amerikai kormányszervekbe...” (HUAC meghallgatás. Whittaker Chambers, 1948. aug. 3. In: Weinstein 5. old.)

 

A KONGRESSZUSI vizsgálóbizottság ELŐTT Alger Hiss nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem tagja és soha nem is volt tagja a kommunista pártnak, vagy valamelyik frontszervezetének, és állítása szerint barátai között sem voltak soha kommunisták4. Miután nyilatkozatával nem sikerült sem a kongresszusi bizottság tagjainak, sem a közvéleménynek kétségeit eloszlatnia, a bizottság továbbra is napirenden tartotta ügyét5.

A kiugrott szovjet ügynök: Whittaker Chambers, nem kevesebbet állított a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt, mint, hogy Alger Hiss, a született, sőt többgenerációs amerikai, aki az USA legjobb iskoláiban tanult, és akinek személyében a baloldali, keleti parti, öntudatos New-Deal-bürokrata testesült meg, és akinek karrierje a legmagasabb államigazgatási pozíciókig ívelt, államigazgatási szolgálata ideje alatt tagdíjfizető kommunista volt és a Szovjetunió számára kémkedett és befolyását a szovjet érdekek érvényre juttatására használta fel.

Alger Hiss a Harvard jogi karán végzett, 1934-1947-ig kormánytisztviselő volt. 1934-ben Nye Committee-nál dolgozott, területe az amerikai és külföldi hadipar kérdéseivel függött össze. 1935-ben egy évig az Igazságügy-minisztériumba került, innen ment át a Külügyminisztériumba. Itt több, fontos beosztást is kapott egymás után. Dolgozott a Speciális Politikai Ügyek osztályán, (innen osztályigazgató-helyettesként ment el), valamint több miniszterhelyettes titkáraként. Részt vett a Dumbarton Oaks-i konferencia előkészítésében, ő volt az amerikai küldöttség ügyvezető titkára. Részt vett a Jaltai konferencián, az ENSZ San Franciscó-i konferenciáján, az ENSZ londoni közgyűlésén. 1947-ben lett a Carnegie Endowement for International Peace elnöke.

 

Annak a csoportnak, melyhez Hiss úr is tartozott, vallotta Chambers, szerintem nem az volt az elsődleges célja, hogy kémkedjen, hanem sokkal inkább az, hogy befolyást gyakoroljon a kormányzati politikára azzal, hogy kommunistákat helyez kulcspozíciókba.” .(Rádióműsor 1948. augusztus 27-én, címe: „Találkozás a sajtóval” volt. Hiss kénytelen volt rágalmazási pert indítani Chambers ellen. In: Weinstein: 6. és 58-59.old.)

 

1948. november 17-én, Chambers egy borítékból, melyet minden eshetőségre készen évekkel azelőtt elrejtett, olyan dokumentumokat mutatott fel (egy részük Hiss kézírásával készült,6 melyek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy Hiss aktív Kémtevékenységet folytatott, és elárulta hazáját!

Hiss személyén keresztül gyanú árnyéka vetődött azokra, a zömükben jó családból származó, a legjobb amerikai iskolákban végzett értelmiségiekre, akik az Amerikai Egyesült Államok történetében először és utoljára a New Deal idején kerültek be nagy számban az államirányítás döntő állásaiba, váltak politikacsinálókká. A vád szerint azonban Hiss és megnevezett társai, így Laughlin Currie, Roosevelt elnök titkárságának munkatársa, Harry Dexter White, a Pénzügyminisztériumnak a hadseregért és a tengerészeiért felelős vezetője, a világháború utáni német kérdés rendezését megoldani hivatott úgynevezett Morgenthau terv készítője, akit 1946-ban Truman elnök az International Monetary Fund (IMF) vezérigazgatójának jelölt, és akinek tíz beosztottját7 szintén kommunizmussal gyanúsították; vagyis a New-Deal-generáció több prominens tagja8 befolyását és hatalmát egy idegen hatalom szolgálatába állította, olyan eszmét vallott, melynek embertelen, gonosz és pusztító volta sokak szemében már akkor lelepleződött.

 

Harry Dexter White a nemzetközi ügyekben az egyik legnagyobb befolyással rendelkező embere volt az 1940-es évek Amerikájának.... White hetente vagy kéthetente összefoglalókat készített azokról a dokumentumokról, illetve eseményekről, melyekről tudomással bírt és megjegyzéseivel is ellátta őket.” (in: Earl Lathman, The Communist Controversy in Washington. New York, 1966. 177-179 old.)

 

White nem volt tagdíjfizető kommunista, csak ún. „társutas”, „fellow traveller”. Augusztus 13-án idézte be a kongresszusi bizottság. Természetesen tagadta, hogy bármi köze lett volna a kommunistákhoz, és azt állította, hogy tudomása szerint munkatársai között sincsenek és nem is voltak kommunisták. Három nappal meghallgatása után szívinfarktust kapott (másodikat) és meghalt. Lehet, hogy öngyilkos lett? Később, a Hiss elleni hamistanúzási perben Chambers négy White kézírásával készült dokumentumot is bemutatott, melyet White rajta keresztül juttatott el a szovjet hírszerzéshez. (Cute: 58.old.)

A Hiss-Chambers ügy ugyanakkor a demokrata-republikánus politikai ellentétnek is metszéspontjába került. A kongresszusi vizsgálat alatt funkcióban levő demokrata elnök: Truman és apparátusa számára, a rendkívül ambiciózus republikánus szenátor: Richard Nixon által irányított eljárás roppant kellemetlen és kínos epizóddá vált.9 Roosevelt és Truman ugyanis olyan liberális világrend képét vetítették a jövőbe, melynek vezetője az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank lett volna. Ezektől a szervezetektől várták a világ biztonságának és újjáépítésének, vagyis jövőjének szavatolását. A három szervezet közül kettő élére ugyanakkor a demokrata elnök olyan jelölteket szánt, akik a Vizsgálóbizottság előtt tanúvallomást tett, kiugrott szovjet ügynökök voltak: a már említett Whittaker Chambers, illetve Elisabeth Bently szerint a szovjet hírszerzés számára dolgoztak10. A demokrata adminisztrációnak tehát nem állt érdekében Hiss és társai, a New Deal kommunistagyanúba kevert több mint negyven vezető államigazgatási tisztviselőjének perbefogása, illetve kémként történő leleplezése.

Nemcsak azért, MERT ez kedvezőtlen színben tüntette volna fel a demokrata elnököt és a demokrata adminisztráció egészét, hanem mindenekelőtt azért, mert számolni lehetett azzal, hogy előbb vagy utóbb felvetődik a felelősség kérdése. Valakik ugyanis elővigyázatlanok, naivak, vagy hanyagok voltak a megelőzés, elhárítás, ellenőrzés területén és ezzel mérhetetlen károkat okoztak az USA-nak.

Hiss lelepleződése veszélyeztette a még le nem bukott többi ügynök további közreműködését, és ami legalább olyan súllyal esett latba, az amerikai és nyugat-európai közvélemény jóindulatának elvesztésével fenyegetett. Hiss kommunista párttagságának, illetve kémtevékenységének bebizonyosodása éles cáfolatát adta annak a közhiedelemnek, mely szerint a kommunista mozgalom az amerikai társadalmat nem fenyegeti, a kommunista párt, csak egy párt a többi közül és legfeljebb csak abban különbözik, hogy kicsit radikálisabb a többinél. Az a vélekedés sem volt tovább tartható, hogy a kommunisták csak az idegenek, az Egyesült Államokban átmenetileg tartózkodó, még nem asszimilálódott, új bevándorlók közül kerülnek ki. A Hiss-ügy, mely az első pillanattól kezdve a modern tömegtájékoztató eszközök: a rádió és a tévé révén, a közvélemény egyik legfontosabb szenzációtémájává vált, megcáfolta ezt a vélekedést és hirtelen szertefoszlással fenyegette a szovjetek által évtizedek munkájával magukról kialakított képet is.

Ahogy Hiss ártatlanságának hitelt érdemlő bizonyítása egyre reménytelenebbé vált, úgy vált egyre sürgetőbbé a szovjetek számára, hogy valamit tegyenek. Erre utal legalábbis, hogy az egyik legfontosabb tanú, akit az FBI kihallgatott és aki túl sokat tudott ahhoz, hogy kongresszusi meghallgatását kockáztatni lehetett volna, gyanús körülmények között hirtelen elhalálozott. Laurence Duggan 1948. december 20-án, tíz nappal azután, hogy az FBI ismételten kihallgatta,11 kiesett irodája ablakán12. Ő is a Külügyminisztérium munkatársa volt, jól ismerte Hisst és a magyarországi Rajk per, valamint a későbbi közép-kelet-európai párttisztogatási akciók kulcsfigurájává híresült Noel Fieldet — akiről cikkünkben még bőven lesz szó —, feltételezhetően ugyanazoknak a szovjet összekötőnek dolgozott, mint ők, mindenesetre túl sokat tudott Hiss, illetve Field kommunista kapcsolatairól és kémtevékenységükről. Field 1954-es budapesti vallomásából idézünk:

 

Laurence Duggan a legjobb, majdnem egyedüli barátom volt. Duggan a Roosevelt közigazgatás elején jött Washingtonba, egyike a sok fiatal, baloldali irányzatú idealistáknak, akik az első évben a New Dealre rányomták a bélyeget. Majdnem minden minisztériumban hemzsegtek ezek a bolsevikok, ahogy a reakció őket nevezte. Duggan drafting officerként kezdte a latin-amerikai osztályon, majd annak vezetője lett. Intelligensebb volt nálam. Házassága után az alattunk levő lakásba költözött. Részben az én befolyásom alatt Duggan gyorsan balra fejlődött. Ö volt a Külügyminisztériumban az első, aki ismerte nézeteimet,... Amennyire én tudom Duggan nem tette meg az utolsó lépést.” (BM-F)

 

A szovjetek a fenti lépésen kívül egy ellenpropaganda kampány beindítására is elhatározhatták magukat. Jó megoldásnak tűnhetett, ha a Hiss-perrel egyidőben, valahol a szovjet övezetben, olyan „ellenpert” rendeznek, amellyel a szimpatizáló amerikai és nyugat-európai közvélemény számára bebizonyíthatják, hogy a Hiss elleni vádak csak a szovjetellenes propaganda hazugságai. Nem igaz, hogy a szovjet hírszerző szervek beépültek az Egyesült Államok legfontosabb kormányszerveibe, és ezáltal potenciális veszélyt jelentenek az amerikai nép, illetve az egész nem-kommunista világ számára. Az igazság éppen a fentiek fordítottja. Amerikai kémek és diverzánsok épültek be a népi demokratikus országok, sőt az egyes kommunista pártok legeslegfelsőbb vezetésébe, és így próbálják aláásni és belülről szétrombolni a fiatal népi demokráciákat. Az ellenperben a szovjetek — ellentétben az amerikaiakkal-, minden kétséget kizáróan bizonyítják majd, hogy a perbefogott amerikai ügynökök elvetemült kémek, akiket az amerikai politikacsinálók sanda szándékaiktól vezérelve mozgatnak. Ilyen ellenpert már máskor is rendeztek. Elég ha az elhíresült lipcsei Dimitrov per ellensúlyozása céljából Londonban megrendezett ellenperre emlékezünk, mely 1933 szeptember 19-én, egy nappal a lipcsei per megkezdése előtt fejeződött be. Még mielőtt a nácik előjöhettek volna a Reichstag felgyújtása mögött meghúzódó kommunista összeesküvés bizonyításával, a világsajtó már tele volt a náci összeesküvés, illetve az SA aljas szándékainak leleplezésével13.

 

III.

 

A Hiss, illetve rajk-ügy az amerikai egyesült államokban, illetve Magyarországon szinte egy időben folyt. Hiss perét két részben tárgyalta a bíróság. Az első felvonás 1949. május 31. és 1949. július 7.14 között ítélet nélkül zárult le. Az új tárgyalás 1949. november 17-től 1950. január 21-ig tartott. Hiss öt évet kapott hamis tanúzásért. Pere tárgyát ugyanis csak az képezte, hazudott e Hiss a kongresszusi vizsgálóbizottság, illetve a szövetségi esküdtszék (Federal Grand Jury) előtt15. Kémtevékenysége, melyet a Chambers által bemutatott bizonyítékok alapján csak 1938-ig lehetett bizonyítani, az amerikai törvények szerint addigra már elévült. Az „ellenper” nem húzódott ilyen sokáig. Rajk és társai kém és hazaáruló tevékenységét két és fél hónap alatt sikerült az államvédelmi szervek odaadó munkájával felgöngyölíteni és leleplezni, mi több, bizonyítani. (Rajk letartóztatására 1949. május 3o-án került sor.) Ez nem kis teljesítmény, főleg ha figyelembe vesszük, hogy szerteágazó összeesküvési és kémtevékenységébe az amerikai hírszerző szerveken kívül, nyár közepétől Jugoszlávia teljes pártvezetése is belekeveredett.

A jugoszláv vonal felé történő elmozdulás és a Rajk pernek a Tito ellenes harc szolgálatába állítása mellett döntően az eshetett latba, hogy 1949. július elején Hiss pere elmarasztaló ítélet nélkült zárult. A Rajk-pert 1949. szeptember 16. és 24. között rendezték meg és három halálos ítéletet hoztak. A kivégzéseket október 15-én hajtották végre.

 

Rákosi táviratot küldött Sztálinnak és megkérdezte hajtsák-e végre az ítéleteket. Először ugyan az volt a válasz, hogy ne, de pár nap múlva megjött az a válasz, hogy végre kell hajtani.” (Farkas Mihály vallomása 1956. október 13. in: BM Archívum Farkas Mihály és társai anyaga)

 

A per és az ellenper az időpontok egybeesésén kívül három személyen keresztül is kapcsolódott egymáshoz. Ez a három személy: Alger Hiss, Péter József és Noel Havilland Field.

A kiszabadulása után Budapesten élő Noel Field és Péter József összejártak, hiszen, mint Péter József felesége, Anna elmondta, még Amerikából ismerték egymást. (Péter József és Noel Field barátai, többek között Charles Taylor Coutts tájékoztatása alapján. SM). Coutts úr arról is beszámolt, hogy a Magyarországra látogató amerikai művészek soha nem mulasztották el Péter Józsefet felkeresni, (pl. Paul Robeson stb.) Field levélhagyatéka Péter Józseftől származó figyelmességeket, valamint Hiss több levelét is tartalmazza. (Politikatudományi Intézet (PTI) 903. f. 117 öe és 76. 9e.)

Ők hárman a harmincas évek Washingtonjában kerültek „munkakapcsolatba”. Hiss és Field amerikai kormánytisztviselők voltak, mindketten dolgoztak az USA Külügyminisztériumában is, ugyanakkor olyan elkötelezett kommunisták voltak, akik tudtak egymás kémtevékenységéről. Közös ismerőseik, barátaik voltak, és mindketten dolgoztak a keleti parton működő szovjet rezidens: Péter József (1894—1990) számára. Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság Hissel kapcsolatos kihallgatásai folyamán Field és Péter neve többször is elhangzott. Chambers 1948. augusztus 7-én a többiek között ezt vallotta:

 

Alger Hisst 1935-1937 között ismertem, akkori pártnevem Carl volt...Peterstől tudtam, hogy Hiss párttag. Ő (Peters úr) az én tudomásom szerint az USA Kommunista Pártja teljes földalatti szervezetének feje volt...” (Weinstein 19. old.)

 

CHAMBERS FENTI VALLOMÁSÁT egy csak nemrég napvilágra került Kommintern dokumentum is megerősíti. Az 1943. március 5-i, Dimitrovnak készített, szigorúan titkos feljegyzés szerint:

Egyesült Államokbeli ügynökünk szerint kommunisták egy csoportja végez hírszerző munkát Washingtonban az amerikai kommunista párt irányítása mellett. A csoport vezetője a központi bizottság munkatársa: Péter.”16

A Chambers-vallomásban, illetve a Dimitrov számára készített feljegyzésben szereplő Peters, illetve Péter vagyis Péter József neve Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. Az amerikai kommunista párt tevékenységével, a harmincas-negyvenes évek amerikai munkásmozgalmával, illetve az ezekben az években Amerikában működő szovjet hírszerzéssel foglalkozó szakirodalom ugyanakkor sokat foglalkozott Péter, vagy ahogy a legtöbb helyen szerepel, Peters személyével.

J. Peters az egyik legkevésbé ismert, de talán legfontosabb figurája az amerikai kommunizmusnak. Szürke eminenciás, aki fontos pozíciókat töltött be úgy a párt látható szervezeti szintjén, mint az úgynevezett „speciális munkában.” 1934-es kézikönyve a kommunista párt szervezeti felépítéséről mai napig használatos. Deportálási kihallgatásán több tanú, így pl. a volt kommunista Louis Budenz tanúsította, hogy Peters milyen nagy befolyással rendelkezett a kommunista mozgalomban.... vallották, hogy a következő aláírást használta: J. Peters a Komintern Végrehajtó-bizottságának megbízottja az USA-ban. Több tanú tudott arról, hogy Peters tanult Moszkvában a Lenin iskolában, ahol hírszerzőket képeztek ki... Maxim Lieber, Chambers valamikori jóbarátja és mozgalmi társa szerint Peters az USA kommunista kémszervezetének főnöke volt.” (Weinstein 58-62 old.)

David Dallin a szovjet hírszerzéssel foglalkozó ma már klasszikusnak számító művében így ír Péterről:

 

J. Peters (alias: Alexander Stevens, Goldberger, Silver, Isidore Boorstein, Steve Lapin, Steve Miller) magyar származású szerkesztő és író. Amikor az atomkémkedés vált a legfontosabb feladattá, Peters veszélyes akcióktól sem riad vissza, hogy információkat szerezzen. Annak ellenére, hogy ő volt a kommunista földalatti mozgalom vezetője és nem tartozott a katonai hírszerzéshez, kémek tucatjával dolgozott. Peters bátyja, Imre, egy szovjet vállalat alkalmazottja volt az USA-ban... Peters volt a felelős azokért a tanulócsoportokért is, melyeknek washingtoni kormánytisztviselők voltak a tagjai...Sokak számára Peters egyetlen szava elég volt ahhoz, hogy dokumentumokat lopjon, fényképeket készítsen stb... Az amerikai kommunista párt szoros kapcsolatban állt a szovjet hírszerző apparátussal. Az amerikai vezetőknek kötelességük volt, hogy minden lehetséges módon segítsék a szovjet hírszerzést, pl. toborozzanak új ügynököket, ellenőrizzék az információkat, technikai eszközöket bocsássanak a rendelkezésükre... Peters kiváló vezető volt. Ő volt a legaktívabb és a legenergikusabb azokban az években, amikor az amerikai kommunizmus és a szovjet kémkedés határai egybemosódtak.” (Dallin: 390. és 490. o.)

  

IV.

 

PÉTER JÓZSEF KORÁN BEKAPCSOLÓDOTT A MUNKÁSMOZGALOMBA. Először a cseh kommunista párt kárpátaljai kerületének lett funkcionáriusa (1919-1923), majd fivére után, 1924-ben ő is az Egyesült Államokba ment. Itt először a párt magyar szekciójának szervezőjeként Chicagóban és környékén tevékenykedett, illetve az amerikai magyar kommunista lapnál: az Új Előre szerkesztőségében dolgozott. 1929-ben megvált a magyar szekciótól és karrierje ettől kezdve töretlenül emelkedett egyre feljebb az USA Kommunista Pártjában. Péter József mellett más magyar származású elvtársak is fontos pozíciókat töltöttek be az USA Kommunista Pártjában, többek között: Csont Péter, Gárdos Emil, Köves Lajos,17 Weinstock Lajos és John Peper (Pogány József). Péter először a Központi Vezetőség munkatársa, majd New York államban politikai bizottsági tag, szervezőtitkár lett. 1934-ben ő írta az amerikai kommunista pártban évtizedekig használatos kézikönyvet: „The Communist Party: A Manual on Organisation”. (A kommunista párt. Szervezési kézikönyv)

Több mint negyedszázadig tartó amerikai tartózkodása alatt többször járt illegálisan a Szovjetunióban. Először 1928-ban vett részt a Komintern VI. kongresszusán az USA Kommunista Pártjának egyik küldöttjeként. Második alkalommal, 1931-ben hosszabb időt, több mint másfél évet töltött Moszkvában, ahol az angol-amerikai titkárságon dolgozott. „Újra a Kominternhez vezényeltek”, emlékezett mintegy ötven évvel később. Külföldi útjaira természetesen illegálisan ment. Moszkvában az idő

 

az illegális munka tanulmányozásával telt el. Ezt a célt szolgálta az is, hogy az USA-ba való visszatérésemet megszakítva pár hetet Németországban töltök, ahol a KP ezirányú tevékenységét tanulmányozom. Az ott szerzett ismeretek későbbi pártmunkámban igen hasznosak voltak.”; írta visszaemlékezéseiben. (PTI BNSZ 2042-1887. 867. f. 1.)

 

Az illegális munka megszervezése a harmincas évek beköszöntével az SZKP-n kívül minden kommunista párt elsőrendű feladatává vált. Az újonnan hozzáférhetővé vált Komintern források bizonyítják, hogy ez az utasítás az amerikai kommunista pártra is vonatkozott:

 

minden legálisan működő párt legfontosabb aktuális feladata, hogy kiépítse és erősítse illegális szervezetét. Ezért haladéktalanul létre kell hozni a legálisan működő párt bizottságain belül az illegális irányító magot.” (The Comintern, 39. old.)

A Kominternből való visszatérésemtől a kiutasításig a pártközpont apparátusában dolgoztam Munkakörömhöz tartozott a kulturális területen dolgozó kommunistákkal és rokonszenvezőkkel való foglalkozás is. Ez a munka Hollywooddal és a Broadwayval is kapcsolatba hozott. A kulturális területen dolgozók (írók, színészek, művészek) és más intellektuellek féllegális szervezetei amellett, hogy komoly befolyásuk volt a területre, jelentős anyagi támogatást adtak a Pártnak. Ezeknek a csoportoknak az összefogása, marxista nevelésének szervezése is a munkakörömhöz tartozott...” (P. J.)

 

EZZEL PÁRHUZAMOSAN Péter volt a KB káderfelelőse is. Ő toborozta az új tagokat, akik közül sokan tagdíjfizető, de biztonsági okokból tagkönyvvel nem rendelkező együttműködőkké váltak. A felelős beosztású értelmiségiek, művészek esetében a Párt sokszor nagyobb hasznot remélhetett azoktól a „társutasoktól”, akik „függetlenek” illetve „el nem kötelezettek” maradtak18. Egy percre sem feledkezett meg azonban fő feladatáról: a párt illegális apparátusának kiépítéséről. Emlékezéseiben ezt sem hallgatja el:

 

A kialakuló helyzet megkövetelte olyan apparátus létrehozását, mely lehetővé teszi a párt működését igen nehéz körülmények között is. Ezt a feladatot bízta reám a Párt. A munka természetéből következett, hogy bizonyos kritikus időkben illegálisan kellett dolgozni, élni.” (P. J.)

A Komintern archívumaiban elfekvő, 1939 januárjában keletkezett jelentésben, melynek címe: Rövid jelentés az USA kommunista pártjának titkos apparátusában végzett munkáról olvashatjuk:

Az USA Kommunista Pártjának titkos apparátusa kb. négy éve működik. A szervezet vezetője az egész időszak alatt Peters elvtárs volt.” (The Comintern, 39. old.)

 

Péter a képzett, a fentiek tanúsága szerint eredményes hírszerző természetesen még agg fejjel is jól tudta, hogy amerikai sikerélményeiről csak nagyon szőrmentén számolhat be a Párttörténeti Intézet számára készített visszaemlékezéseiben. Ugyanakkor eufemisztikus mondatai minden ponton megerősítik a róla szóló szakirodalom legfontosabb megállapításait. Tudjuk, mit is értett azon, hogy:

 

1936-tól különleges pártmunkát végeztem. Ez idő alatt, 1936-39, részt vettem a párt minden fontosabb akciójának szervezésében...” (P. J)

 

EZEK voltak azok az évek, amikor Németországban uralomra jutottak a nácik, az Egyesült Államokban pedig Roosevelt elnök New Deal-je gyürkőzött a nagy gazdasági világválsággal. Ezekben az években Péter gyakran járt Washingtonban, hogy az ottani „tanulócsoportok” tagjait marxizmusból továbbképezze, feladataikról eligazítsa, és az információikat összegyűjtse. Péter József, Whittaker Chambers, Alger Hiss, Harry Dexter White, Laurence Duggan, Elisabeth Bently, Noel Field és felesége, Herta, Paul és Hedde Massing (Field összekötői a szovjet hírszerző szervek felé. SM) ezekben az években még szoros egyetértésben, azonos célokat szolgálva dolgoztak együtt a fasizmus ellen, a Szovjetunióért.

Pétert a harmincas évek végétől figyelte az FBI. A sajtó is állandóan foglalkozott vele: Péter az első számú szovjet ügynök, a földalatti szervezet szervezője, a kormány erőszakos megdöntését propagáló felforgató — állították róla. Amikor a Pearl Harbor-i japán támadás után csökkent a párt elleni hajsza, Péter újra nyíltan is folytatta a pártmunkát. Is, mert ahogy visszaemlékezéseiben írta: „az illegális apparátus építése nem állhatott meg.”

Legális működése azonban nem tartott sokáig, alig egy év múlva Péter újra illegalitásba ment, hogy idejét és energiáját az amerikai hadiipar új fejlesztéseinek megszerzésére összpontosíthassa.

 

1942-ben illegalitásba mentem... és különleges pártmegbízatásom volt. A munka természete megkívánta, hogy igénybe vegyük a velünk rokonszenvezőket. A kapcsolatokat jelentős mértékben személyesen kellett megteremteni. Járni kellett az országot New Yorktól Kaliforniáig”.(P. J.)

 

Whittaker Chambers tanúvallomása alapján az Amerika-Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság Alger Hiss ügyében beidézte Péter Józsefet is, akiről Chambers azt vallotta, hogy mint szovjet rezidens vele is és Hiss-szel is kapcsolatban állt. Péter ügyében ekkor már a Bevándorlási Hivatal is eljárást folytatott. 1947. október 9-én letartóztatták és ötezer dollár óvadék ellenében helyezték csak szabadlábra. Azonnal illegalitásba ment, de a Párt utasítására mindkét hatóság előtt meg kellett jelennie. Péter több mint harminc évvel az események után így emlékezett amerikai tevékenységének utolsó epizódjára:

 

Emögött az ellenem folyó hajsza mögött Whittaker Chambers spiclinek a Nixon bizottság előtt tett nyilatkozata volt, amelyben azzal vádolt egy washingtoni kormánytisztviselőt, Alger Hisst, hogy szovjet kém és engem is belekevert az ügybe.” (P. J.)

 

Péter ezúttal is nagyon óvatosan fogalmazott. Azonban nem nevezte Chamberst hazugnak, állításait nem cáfolta meg. Annyit állít csak róla — az igazságnak megfelelően —, hogy spicli volt. Vagyis olyan valaki, aki hozzájuk tartozott, aztán átállt és kitálalt. Nem valótlanságokat, hazugságokat tárt a nyilvánosság elé, hanem elárulta azt, amit nem lett volna szabad.

 

Közben kihallgatásra kellett mennem Nixon elé. Nixon egyedül jön New Yorkba. Óriási felhajtás. Sajtó. TV. Fotóriporterek tucatjai. Szembesítés Whittaker Chamberssel, aki valamikor párttag volt, a rendőrspiclivel, aki előzőleg a kongresszusi bizottság egyik kihallgatásán — többek között — szovjet kémnek nevezett. Nixon kérdésére, hogy ismerem-e a tanút, — a párt utasítása szerint — az Alkotmány 5. módosítására hivatkozva, nem válaszoltam. Hasonlóképpen reagáltam Nixon minden más kérdésére..”. (P. J.)

 

PINTÉR TEHÁT A PÁRT UTASÍTÁSAINAK MEGFELELŐEN nem válaszolt a Bizottság egyetlen kérdésére sem De ezúttal sem cáfolta meg Chambers állításait. Nem írta, hogy nem ismerte őt, csak azt, hogy a párt utasításának megfelelően megtagadta a választ arra a kérdésre, ismerte-e Chamberst, aki párttag volt, most pedig spicli, aki átállt és kitálalt.

A budapesti Párttörténeti Intézet zárt részlege számára oly sok évvel az események után készített visszaemlékezéseiben, Péternek nem volt oka arra, hogy Chambers verzióját védelmébe vegye. Chambers állításainak ez az indirekt igazolása annál is érdekesebb, mert ugyanebben az írásában Péter egy másik tanúról, akit a Bevándorlási Hivatal vonultatott fel, így ír:

 

Az egyik renegát többek között egy elképesztően nevetséges mesével állt elő. Vallomása szerint a New York állami pártbizottság székházának pincéjében fegyveres csoportok kiképzése folyt. A cél: a kormány erőszakos megdöntése volt. A „kiképzést” Péter vezette... Egyszerű lett volna bebizonyítani, hogy hazudik a tanú. A házban ugyan volt pince, de abban volt a nagy rotációs gép, melyen a pártlapot nyomták. A pincében még a nyomáshoz szükséges papírgöngyölegek tárolására sem volt hely.”(P. J.)

 

Miért nem írta Péter Chambersről is azt, hogy hazudott? Miért nem cáfolta meg állításait? A válasz egyértelmű. Péter József, évtizedeken keresztül középszerű apparatcsikként, a dolgok fő sodrából kihagyva élt Budapesten. Életének nagy, „hősies” periódusa az USA elhagyásakor lezárult. Mások, akikkel együtt kezdte pályafutását, vagy akikkel valamikor együtt dolgozott, esetleg ő szervezte be őket, visszaemlékezéseinek megírásakor, a nyolcvanas években, már híres, vagy ha úgy jobban tetszik, hírhedt hősökké váltak: tanulmányok, könyvek, filmek dolgozták fel életüket, tevékenységüket. Gondoljunk Kim Philbyre,19 Donald MacLeanra, Richard Sorgera, Radó Sándorra, stb. Önleleplezésre természetesen, mint igazi profi nem vállalkozott, de szerepének kisebbítése, tevékenységének elhallgatása sem állt érdekében egy olyan írásban, melyet agg fejjel az utókornak készített, olyan elvbarátok számára, akik reményei szerint egyszer majd értékelni fogják „a jó ügy” érdekében végzett munkáját.

Pétert a Kongresszusi Bizottság meghallgatása után a Bevándorlási Hivatal mint nemkívánatos, felforgató tevékenységet folytató idegent, 1949. április 13-án, kiutasította az országból. Nem kizárt, hogy a kiutasítást, és így a letartóztatást elkerülő döntésért cserébe hasonló elbánást kapott egy vagy több a vasfüggöny mögött tartózkodó amerikai állampolgár.

Péter még több mint negyedszázaddal később sem értette, miért engedték az amerikai hatóságok, hogy elhagyja az országot20. Információi szerint a kongresszusi vizsgálóbizottság ellenezte kiutasítását, de szerencséjére — és tegyük hozzá „az ügy” szerencséjére, a Truman-adminisztráció és így a Bevándorlási Hivatal is meg akart szabadulni tőle.

 

...miután évekig a legszorosabb megfigyelés alatt tartották, (Péter Józsefet SM) hirtelen eltávolították a színről. Kevesen tudtak annyit a Hiss-ügyről, mint éppen ő. Hiszen Péter irányított mindent. Ismert mindenkit. Mindenkit...”.21

 

Péter a készséges magyar diplomata, Sík Endre, egykori moszkvai ismerőse segítségével, aki magyar útlevelet állított ki számára, kérvényezte az amerikai hatóságoktól, hogy Magyarországra távozhasson. Az USA törvényei szerint ugyanis születési helyét (Csap) és állampolgárságát figyelembe véve Csehszlovákiába, vagy a Szovjetunióba kellett volna távoznia. A Bevándorlási Hivatal engedélyével Péter végül is 1949. május 8-án, útban Budapest felé, Prágába érkezett22.

A véletlenek különös egybeesése folytán éppen Prágában időzött régi „munkatársa” Noel Field is, valamint a közép-kelet-európai szovjet államvédelmi szervek vezetője, Fjodor Bjelkin altábornagy is. Hamarosan mindhárman Budapest irányában hagyták el a csehszlovák fővárost.23

 

V.

 

Noel H. Field meghallgatását az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság csak tervezte. Megidézésére 1949. május 11-i „eltűnése” miatt már nem kerülhetett sor. Field ekkor már évek óta Európában dolgozott, élt. Hisshez hasonlóan — de említhetnénk a híres-hírhedt cambridge-i ötöket is — Field is a legjobb iskolákat végezte, igazi, minden gyanú felett álló úriember benyomását keltette.

FIELD A HARVARDON TANULT POLITIKATUDOMÁNYT, utána pedig Bostonban szociális munkát és nemzetközi jogot. Doktori értekezését a Népszövetség és a leszerelés témaköréből írta. Anyanyelvén kívül beszélt németül, franciául, oroszul és tanult lengyelül is. Később persze magyarul is megtanult. Felsorolt társaival együtt ő is a „világforradalom” szolgálatába szegődött. 1935-től kémkedett hazája ellen a szovjet hírszerzés számára. 1954-es rehabilitálási eljárása24 keretében a magyar Államvédelmi Hatóság kihallgatótisztjének vallotta:

 

1927-től kezdve hivatalos életem mellett mindinkább egy attól teljesen különválasztott, illegális életet éltem. ...Ezt a hírszerzési feladatot kémkedésnek minősítettem. Akkor még nem tudtam, hogy a Szovjetunió részére végzendő bizalmas feladatot politikai szempontból kell értékelni...Végül sikerült legyőznöm gátlásaimat, és vállaltam a hírszerző feladatot a szovjet titkosszolgálat részére. A feladat elvállalásakor jelen volt a feleségein is...Már korábban rájöttem, hogy a munka megtisztelő feladat...” (BM-F)

 

„ — A Külügyminisztérium szervezete és ezzel szelleme is az én időmben még eléggé kisvárosi volt... Ez pl. kifejezésre jutott abban a szinte hihetetlen gondatlanságban, ahogy az államtitkokat kezelték. A legtitkosabb okmányok — néha több példányban — gyakran kézről-kézre vándoroltak. így például nemcsak a táviratokat láttam, hanem majdnem mindent, ami az osztályra vonatkozott... Jellemzéseket készítettem munkatársaimról, továbbá a moszkvai amerikai követ jelentését — Bullit —, amit Washingtonba küldött és élesen szovjetellenes volt, megszereztem és átadtam... Jelentéseket adtam még az 1935-1936 telén Londonban lezajló flottakonferencia előkészületeiről és később — mivel azon én is részt vettem — a lefolyásáról... Népszövetségi munkám során szintén adtam jelentéseket Massingéknak az ott folyó munkáról és az általam tapasztaltakról.

Milyen hírszerzői feladatot kapott?

Konkrét feladatot nem kaptam, csak azt, hogy számoljak be a külügyminisztériumbeli munkámról, továbbá az ott folyó dolgokról. Massingék szóbeli beszámolóim alapján megmondták, hogy miről készítsek írásbeli beszámolót. Massingék először nem helyeselték, hogy eltávozom a külügyből, de határozottan nem ellenezték. Az Alger Hiss ügy után ők is határozottan azt mondták, hogy el kell menni a külügyből... —

Mi volt az Alger Hiss ügy lényege?

1935 őszén Hiss egy alkalommal felszólított, hogy vállalkozzak a Szovjetunió részére hírszerző munkára... tudomására hoztam, hogy én már végzek ilyen jellegű munkát.

Tehát Alger Hissnek elárulta, hogy ön hírszerző munkát végez a Szovjetunió részére?

Igen, ez történt.” (BM-F)

 

Férje hírszerző tevékenységéről felesége, Herta így számolt be kihallgatójának:

 

„ — Szilárd meggyőződésem, hogy Paul Massing részletes információkat kapott Noeltől arról, hogy mi megy végbe a minisztériumban (az USA Külügyminisztériumában SM) és a leszerelési konferencia kulisszái mögött, ahova Noelt, mint leszerelési szakembert és Normann Davis szoros munkatársát küldték, és ahova Paul Massingot is odaküldték, hogy kapcsolatban maradjanak...Bár nem voltam képes visszaemlékezni semmilyen különös okmányra, amelyet Noel Paulnak mutatott, vagy adott, emlékszem, hogy amikor Whittaker Chambers több hónappal Alger Hiss elleni első nyilvános vádaskodása után felmutatta azokat az okmányokat, melyeket tíz évig rejtve tartott, megkérdeztem Noeltől: —Te nem adtál Paulnak ennyit, ugye? Noel válasza az volt:

Nagyon sokat adtam neki!" (BM-Herta Field anyaga)

 

A SZOVJET HÍRSZERZÉS ALIGHA ENGEDHETTE MEG, hogy Field az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt megjelenjen, és tanúvallomást tegyen. Ennek egyik oka az volt, hogy Fieldről a harmincas évek második felétől elég széles körben köztudott volt, hogy kommunista. Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság az elsők között, még az alapító Dies szenátor idejében, nyilvánosan kommunistaként bélyegezte meg Fieldet. 1940 nyarán, kommunista tevékenységére hivatkozva küldték el a Népszövetségből.25 Ekkor Hiss megpróbált állást szerezni barátjának a Fülöp Szigetek amerikai főbiztosságán, de ezt akkor már Field kommunistagyanússágára hivatkozva nem engedélyezték.26

 

Nem egyszer pánikba estem, mert olyan híreket közöltek velem (1935-ben), hogy a kongresszus előtt meg akarnak gyanúsítani. 1940-ben táviratot kaptam washingtoni barátomtól, Alger Hisstől, aki akkor magas funkciót töltött be a KÜM-ben, amelyben az újonnan kinevezett Fülöp szigetek-i kormányzó mellé ajánlott be. Ez akkor bizonyos körök ellenállásán bukott meg....A Külügyminisztériumban titkos harc tombolt körülöttem. Az érdekemben Duggan, Hiss és egyesek Norman Davies támogatásával, ellenem volt kollégáim és egy újonnan létrehozott osztály, mely a belső kémkedés központját képezte. ( A Külügyminisztérium és a külszolgálatosok megfigyelését). Duggan azt mondta, hogy ellenem nem hoztak bizonyítékokat és Norman Davies, aki nagyon bízott bennem, a dolgot még az elnökig is el akarta vinni.” — vallotta 1954-ben, rehabilitálási eljárása keretében, budapesti börtönében Noel Field. Utolsó állásából, az Unitárius Segélyszervezettől (Unitarian Service Committee (USC), melyet egyfajta „Vörös Segélyként használt”, is a fenti indokkal bocsátották el.”27

 

Annak ellenére, hogy Field különböző állomáshelyein, illetve munkahelyein kémfeladatait éveken keresztül sikerrel oldotta meg, soha nem vált igazi profivá. Veszélyesen fecsegő természetű volt, aki lefogását megelőzően már többször, többek előtt dekonspirálódott vagy pontosabban: leleplezte magát.

 

1935-ben Alger Hiss előtt dekonspiráltam magam. 1942-ben Maria Weiterernek28 és Paul Merkernek29 árultam el titkos megbízatásomat, 1948-ban pedig Varsóban Jó Silva nevű indiai újságírónőnek. Maria Weiterernek azt is elmondtam, hogy 1943-ban újra felvették, illetve fel akarták venni velem a kapcsolatot... ugyanezt elmondtam Paul Berznek30 is.... 1945 decemberében tagságom tisztázása céljából beszéltem Max Bedachttal31 is. (BM-F)

 

FIELD VALLOMÁSA, egyáltalán jelenléte a Hiss ellen folyó eljárásban, súlyos tehertétellé válhatott volna Hiss számára, nemcsak a fentiekben részletezettek miatt, hanem azért is, mert úgy Hiss, mint Field összekötői a szovjet hírszerzőszervekkel, Chambers és a Massing házaspár32, átálltak és „köptek”. De kiszálltak Massingék felső kapcsolatai is: Walter Krivitzki tábornok, a szovjet katonai hírszerzés egyik kulcsfigurája33 és Ignaz Reiss, a nyugat-európai rezidens is.

Field összekötői a szovjet hírszerzőszervekkel Paul és Hede Massing német kommunisták voltak. Hede Massing Gerhardt Eisler elvált felesége volt. (Eislert Péter Józsefhez hasonlóan az egyik leghírhedtebb szovjet hírszerzőként tartja számon az amerikai szakirodalom.)34

Hede Massing Amerikába érkezése előtti években 1929 és 1933 között sokat dolgozott Reissnek. Ő mutatta be a Field házaspárt Ignaz Poretskynak alias Ignaz Reissnek, alias Ludwignak, alias a „Kövérnek”. Reiss nem akart Fielddel dolgozni, nem bízott benne, inkább tovább adta Krivitzkinek.35

 

Massingék Moszkvába utazásuk előtt genfi lakásomban 1937 tavaszán bemutattak egy Eberhard (sic!) Reiss nevű személynek... Még a találkozó előtt Massing közölte velem, hogy Reiss az ő felső kapcsolata... Ugyancsak Massingék mutattak be Genfben a lakásunkon egy Krivitzki nevű személynek. Közölték velem, hogy elutazásuk után ő lesz a felső kapcsolatom, tőle kapok feladatokat és információimat is neki adjam át... Krivitzkiről annyit tudtam meg, hogy szovjet ember... tábornoki rendfokozata van. Reiss és Krivitzki is kapcsolatban álltak Zürichben a sógornőmmel is.” (BM-F)

 

WEISS 1937. JÚLIUS 17-ÉN levelet írt Moszkvába, amelyben közölte, hogy kiszáll. Levelének másolatát elküldte ügynökeinek is, akiket szintén szakításra szólított fel. 1937. szeptember 4-én Svájcban az orosz elhárítás végzett vele. Az akció végrehajtására több kisebb csoportot is szerveztek. Az egyik különítmény „munkájában” Field is tevékenyen részt vett. A Magyar Államvédelmi Hatóság kihallgatótisztjeinek Field és felesége minden külön felszólítás nélkül meglehetős büszkeséggel számoltak be életüknek erről az epizódjáról is:

 

Krivitzki 1937 nyarán Genfbe utazott és találkozót kért. Elmondta, hogy Reiss áruló lett, ezért megelőző intézkedéseket kell tenni...Közölte, hogy a feladatok megbeszélése céljából Párizsba kell utaznom vele..még ugyanaznap éjjel Párizsba utaztam vele., egy kávéházba vitt, a címre és a névre már nem emlékszem, ahol bemutatott egy szovjet embernek. A bemutatás után Krivitzki eltávozott, vele többet már nem is találkoztam. A szovjet ember nevét nem tudom. Később, amikor Moszkvába mentem, megtudtam, hogy az NKVD egyik magasabb rangú tisztviselője. Lenin rendjelet viselt.36 Elmondta, hogy bizonyítékaik vannak Reiss árulásával kapcsolatban... ez igen veszélyes, mert sok embert ismert, árulása sok embert sodorhat veszélybe... közölte, hogy őt bízták meg azzal, hogy a Reiss által ismert kapcsolatokat megmentse az árulás veszélyétől, illetve hogy Reisst elhallgattassa... Elmondta még, hogy tudomása szerint Reiss ismét Svájcban tartózkodik. Feltételezhetően engem is fel fog keresni a lakásomon. Ezért engem is bevonnak a munkába. Megkérdezte, hogy teljesen megbízom-e a feleségemben, be lehet-e vonni őt is a munkába? Igenlő válaszom után feladatul adta, hogy Genfben, ha Reiss felkeres a lakásomon, kedvesen fogadjam és próbáljam ott tartani. Közben én vagy a feleségem értesítse azt az embert, akit ő be fog mutatni, és aki velem utazik Genfbe. Beszélgetésünk után bemutatott egy Max nevű fiatal szovjet férfinak, akivel a továbbiakban a kapcsolatot kellett tartani. Eltávozásom előtt közölte azt is, hogy Krivitzkivel a továbbiakban semmilyen kapcsolatot nem kell tartani, az ő feladata csak annyi volt, hogy engem Párizsba vigyen. Még azon az éjszakán Max-szal együtt Genfbe utaztam. Megérkezésünk után bemutattam a feleségemnek, majd elmondtam neki a Reissel kapcsolatos dolgokat és a kapott feladatot. Max-szal megállapodtunk, hogy ha Reiss megérkezik, milyen néven és telefonszámon fogom értesíteni... Megállapodtunk abban, hogy naponta személyesen is találkozunk....Reiss nem jelentkezett... Reiss Noel Párizsi útját követően halt meg — vallotta Herta — Azon a napon, melyen meghalt, Max-szal a Voironsba kirándultunk. (Francia hegység Genf közelében.) Emlékszem, hogy Max nem volt hozzászokva a hegyi utakhoz, és eléggé szédült a sok kanyartól. Noellel hazafelé tartva, egy kis faluban, Machillyben ettünk... A Reiss haláláról érkező hírt néhány nappal később olvastuk.” (BM-Herta Field anyaga)

 

Reiss nem jelentkezett. Genfbe való visszatérésem után 3-4 nappal olvastam, hogy Eberhardt (sic!) Reisst a Lausanne-Genfi országúton meggyilkolták az éjszakai órákban. Az újságokban megjelent Reiss fényképe is és felismertem azt a személyt, akit nekem Massingék mutattak be. Tulajdonképpen csak akkor tudtam meg, hogy így hívták, addig csak Kövér illegális nevén ismertem. A gyilkosság után 1-3 nappal ismét jelentkezett Max. Kérdezte értesültem-e az újságokból a megtörtént eseményekről. Utána elbúcsúzott és többet nem találkoztunk.” (BM-F)


Field végül is eléggé peches volt. Minden összekötője elárulta az „ügyet”.Reiss halála után egy hónappal átállt Krivitzki is, majd végül Massingék is. Moszkvában pedig kivégezték a NAGYFŐNÖKÖT, Jan Karlovics Berzin tábornokot, a külföldi katonai hírszerzés a GRU vezetőjét. 1938-ban Fieldet is Moszkvába rendelték, ahol tisztázta magát.

 

Moszkvába utazásomnak több célja is volt. Legfontosabb, hogy megismerjem a Szovjetuniót... A másik ok, hogy Reiss és Krivitzki árulása után pártkapcsolat nélkül maradtam, és azt reméltem, Moszkvában ismét teremtek kapcsolatot későbbi munkám végzéséhez... Massingék is ott voltak... elmondtam az NKVD kapcsolataimnak, hogy már 1934-ben be akartam lépni a pártba, azonban ezt Massingék megtiltották a titkos megbízatás miatt... Ők közölték velünk, hogy megfontolták a dolgot és úgy döntöttek, hogy beléphetünk a pártba... — mi az amerikai pártba kértük a felvételünket — ... ezt a Komintern amerikai szekciójához továbbították...De közölték velünk, hogy tagfelvételünket bizalmasan fogják kezelni, bizalmas munkánkra való tekintettel nem továbbítják az amerikai párt felé. (BM-F)

 

Krivitzki átállása miatt azonban Fieldnek igencsak volt oka a félelemre:

 

1939 nyarán egy-két napos kitérőt tettem. Elsősorban, hogy Hissel találkozzam. A sajtóból tudtam, hogy Krivitzki Washingtonban járkál, és számolnom kellett azzal, hogy engem elárul. Minthogy Hiss elvben amúgy is tisztában volt velem, különösebb függelemsértés nélkül közölhettem vele, hogy egy áruló révén veszélyben forgok. Megegyeztem vele, hogy ha valamit megtud, fedőnév alatt figyelmeztetést juttat el hozzám, de nem kaptam ilyen figyelmeztetést.” (BM-F)

 
Nem csoda, hogy a szovjet hírszerzés egy időre, egészen 1943-ig, ejtette Fieldet. Csak 1943-ban jelentkezett nála Svájcban újra egy összekötő.

 

...ekkor már az Unitárius Segélyszervezet igazgatója voltam. Felhívott telefonon egy férfi, és Bruk jelszóval jelentkezett... közölte velem, hogy a pártba való felvételünk (Fielddé és feleségéé SM) elintézést nyert. Megkérdezte tőlem, hogy korábbi politikai nézeteim nem változtak-e meg, és hogy hajlandó vagyok-e a Szovjetuniónak továbbra is dolgozni. Igenlő választ adtam... Utasított, hogy szakítsam meg minden pártkapcsolatomat, és a továbbiakban, mint apolitikus ember éljek. Igyekezzek jó kapcsolatokat kiépíteni az amerikai konzulátus beosztottjaival és egyéb amerikai személyekkel Nevezett személlyel közöltem, hogy a feladat vállalásával kapcsolatban nem tudok azonnal választ adni, ezt a kérdést előbb meg kell beszélnem politikai tanácsadóimmal. Az illető személy ingerlékeny hangon azt mondta, hogy biztos az amerikaiakkal akarom ezt a kérdést előzőleg tisztázni.” (BM-F)

 

A FENT FELIDÉZETT TALÁLKOZÁST NEM KÖVETTE ÚJABB, mert kiderült, hogy Field szovjet összeköttetése elvesztésétől elbizonytalanodva minden útjába kerülő elvtársának elmesélte, hogy valójában szovjet kém, akinek érthetetlen okokból most éppen nincs feladata. Az 1948-tól majdnem két éven keresztül napirenden levő Hiss ügyben több vallomás is elhangzott Fielddel kapcsolatban. Whittaker Chambersen kívül Hede Massing — Field szovjet összekötője — is elmondta a bíróság előtt, hogy Alger Hisst Fieldék lakásán ismerte meg egy vacsora alkalmával. A találkozást Massingné azért kezdeményezte — vallotta —, hogy szemrehányást tehessen Hissnek, aki át akarta csábítani Fieldet a saját szervezetébe. Persze igazából nem neheztelt Hissre, mert mint mondta: „végül is mindketten ugyanannak a főnöknek dolgoztak.” (Massing 180. o.)


Az idézett epizódot Whittaker Chambers is felidézte 1948. augusztus 27-i vallomásában:

 

Alger Hiss több kísérletet is tett annak érdekében, hogy Fieldet beszervezze. Végül kiderült, hogy Field már egy másik apparátussal van kapcsolatban.” (Massing. 180-181. o.)

Egy másik vallomásában Chambers elmondta, hogy amint Hiss beszámolt neki a velem (Hede Massing SM) és Fielddel való találkozásáról, ő — Chambers — azonnal jelentette az esetet J. Petersnek, a Komintern kémfőnökének, és hogy Peters hozta végül is azt a döntést, hogy Field maradjon az én szervezetemben... Én abban az időben elég gyakran láttam Peterst, amikor apparátusom számára útleveleket rendeltem vagy a készeket vettem fel.” (Massing. 180. o.)

 

Mindkét vallomással egybecseng Noel Field 1954-ben a magyar Államvédelmi Hatóságon felvett rehabilitációs jegyzőkönyve:

 

Alger Hiss is be akart szervezni a Szovjetunió részére végzendő hírszerző munkára. Nem találtam meg a helyes választ, és meggondolatlanul értésére adtam, hogy már dolgozom a szovjet hírszerzés részére. ... Nekem tudomásom volt Hiss elbeszéléséből, hogy ő a szovjet titkosszolgálat részére dolgozik. Ebből (Chambers fent idézett vallomásából, SM) arra következtettem, hogy Chambers Hiss felső kapcsolata volt a hírszerzés vonalán is. Később erről meg is győződtem, először abból, hogy a Hiss által megszerzett titkos anyagot megtalálták Chambersnél, és másodszor Chambers vallomásából kiderült, hogy tudomása volt Hiss és az énköztem lefolyt beszélgetésről, amikor be akart engem szervezni a hírszerző munkára...” (BM-F)

 

Megbarátkoztunk Alger Hissel, a Roosevelt által létrehozott New Deal egyik tisztviselőjével és feleségével, Priscillával. Összejöveteleink során kölcsönösen felfedeztük, hogy kommunisták vagyunk. 1935 nyarán Alger Hiss is rá akart venni, hogy szovjeteknek dolgozzak, mire elkövettem azt a megbocsáthatatlan indiszkréciót, hogy megmondtam, már későn jött. Természetesen egy szót sem szóltam neki Massingékról. Azonnal beszámoltam az esetről Hedenek (Hede Massing SM.). A legsúlyosabb szemrehányásokkal illetett. Nem tudta, mit fog hozzá szólni a főnöke, akivel egyebekben soha nem ismerkedtem meg. Kis idő múlva közölte velem, hogy nagyobb kárt okoztam, mint hinném, és hogy hibámból szükséges volt az egész munka átszervezése. … Mint 1948-ban a sajtóból megtudtam, Hiss szintén közölte illegális kapcsolatával a közöttünk lefolyt beszélgetést. Balszerencsénk volt, hogy nemcsak Massingék, de Chambers, Hiss kapcsolata is áruló lett.” (BM-F)

 

Hede és Paul Massing főnöke 1935-től egy „Fred” nevű ember volt. Massingné szerint Fred és közötte a fentiek miatt a következő párbeszédre került sor:

 

- Ez a férfi: Giss – mondta.37

- Hiss-re gondol?”

- Igen. Felejtse el. Felejtse el egyszer és mindenkorra. Soha többet ne ejtse ki a nevét. Ne beszéljen róla se Noelnek, se Hertának, (Noel Field felesége. SM) se Paulnak (Hede Massing férje. SM). Ne találkozzon vele soha többet. Tartsa magát távol tőle, és felejtse el. Mi sem fogunk soha többet beszélni róla.” (Massing 179. o.)

 

NOEL FIELD KIJELENTÉSEIT saját, illetve Alger Hiss és társainak a szovjet hírszerző szervek részére végzett munkájáról nincs okunk kétségbe vonni. Field annak a magyar államvédelmi hatóságnak a vizsgálótisztjeivel állt szemben, akik szovjet instruktorok mellett, szovjet fennhatóság és irányítás alatt dolgoztak. Nem állíthatta tehát sem magáról, sem másokról, hogy a szovjetek számára dolgozott, ha ez nem volt igaz, hiszen az oroszok, illetve a magyarok könnyen ellenőrizhették mindazt, amit elmondott.

Ahogy Hiss igyekezett elvtársán és barátján segíteni, amikor az állás nélkül maradt, úgy a börtönből kikerült és Magyarországon politikai menedékjogot kért és kapott Field38 is igyekezett valamilyen formában Hiss segítségére sietni. Hiss svájci ügyvédjei ugyanis alig egy héttel Field letartóztatása előtt — 1949. május 3-án — egy Prágába küldött levélben kérték Field segítségét és írásbeli nyilatkozatát. (BM-F) A szabadlábra helyezett Field egyik első feladatának tartotta, hogy alkalomadtán nyilatkozatban tegyen tanúságot barátja ártatlanságáról. A több változatban elkészített nyilatkozattervezetek közül végül aztán egy 1957. július 21-i keltezettet küldött el az Államvédelmi Hatóságon keresztül. A mellékelt kísérőlevélben Hiss könyvének kiadóját kéri, juttassa el levelét a címzetthez, mert, mint írja: nem tudja a címét. Ez azért érdekes, mert Field egy 1955. február 12-i, Hissnek írt, de végül is nem postázott levélre — melynek tartalma több helyen szinte szóról szóra megegyezik a két évvel később elküldöttével —, saját kezűleg írta rá Hiss korrekt címét. Mindkét levél lényege az alábbiakkal kapcsolatos:

 

Nem tudom, hogy egy nyilatkozat az én részemről a jelen helyzetben nem okoz e több kárt, mint hasznot, tekintettel a nevemet körülvevő hírverésre. Amíg nem kapok tőled jelzést, nem nyilvánítok véleményt a Massing-féle vallomással kapcsolatban. Javaslatom, ha te is egyetértesz, hogy megfelelő alkalommal nyilatkozz az alábbiak értelmében a nyilvánosság előtt: Nyomatékosan kinyilvánítom, hogy a szóban forgó vallomás (Hede Massingé) első betűjétől az utolsóig koholmány. Az én lakásomon soha nem találkozott Hede Massing és Alger Hiss, és legjobb tudomásom szerint máshol se. Az állítólagos párbeszéd tárgya pedig egyszerű kitaláció... Az én személyes tudásom erről a hamis tényről, a legtisztább bizonyíték számomra, hogy a többi vallomás, melyek alapján téged elítéltek, ugyancsak hamisak voltak.” (PTI 903. f 84. 9e)

 

Alger Hiss kézzel írt válaszlevelében így reagált a segítő szándékra:

 

Kedves Noel, jó volt hallani rólad annyi év után, és megtudni, hogy mind a ketten jól vagytok, és mindazok ellenére, amin keresztülmentetek, megőriztétek objektivitásotokat és a mások iránt táplált jóérzésteket... Megbeszéltem az ügyvédeimmel ajánlatodat, hogy nyilatkozatoddal forduljak a nyilvánosság felé... Ők azonban úgy vélik, hogy ez pillanatnyilag nem szükséges. Nekem, személy szerint nehéz elhinnem, hogy bárki is elhitte Massingné vallomását rólam.” (PTI 903. f. 84. öe)

 

TUDNUNK KELL, HOGY HISS IS, FIELD IS PONTOSAN TUDTÁK, hogy levelezésüket itt és ott figyelik, és rögzítik. írásaikat ezzel a tudattal fogalmazták. A Belügyminisztériumban őrzött Field anyagból kiderül, hogy az Államvédelmi Hatóság Field valamennyi nyilatkozatát, levelét, stb. engedélyezése előtt gondos munkával átdolgozta. Field nagyon szoros ellenőrzés alatt állt. Személyzete beépített volt, telefonját, postáját villáját39 állandóan figyelték, lehallgatták..40 Személyének olyan fontosságot tulajdonított az akkori politikai vezetés, hogy minden vele kapcsolatos kérdéssel kapcsolatban a párt és az állam legmagasabb fórumai döntöttek. így Farkas Mihály, Gerő Ernő, Hegedűs András, Piros László41 és Dékán István. A magyar politikai vezetés céljait Fielddel kapcsolatban a belügyminiszter-helyettes, Dékán államvédelmi vezérőrnagy így határozta meg:

 

(Biztosítani kell), hogy Fieldék lojálisak legyenek a Magyar Népköztársasággal szemben és hogy szabadlábra helyezésük után olyan politikai nyilatkozatot tegyenek újságírók előtt arról, hogy elítélik az amerikai kormánykörök háborús politikáját, és ezért Magyarországon kívánnak letelepedni. Biztosítani kell, hogy ne keressék a kapcsolatot az amerikai vagy más kapitalista követségekkel (sic!) és legalább 1-2 évig valóban Magyarországon telepedjenek le.” (BM-F)

  

VI.

 

Fieldet a Hiss-ügy terítékre kerülésének pillanatától, főleg miután az ő neve is elhangzott, páni félelem kerítette hatalmába. Úgy döntött, mindent elkövet, hogy ne kelljen az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság előtt megjelennie.

 

Amikor az amerikai támadásról tudomást szereztem, azt hiszem október 17-én volt, hisztérikus lettem... Gondosan kerültünk minden amerikai kapcsolatot, mivel idézést vártunk az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságtól. A telefont és az ajtócsengetést csak a feleségem fogadta. Én kerültem a konzulátus környékét. Ezen kívül időm nagy részét azzal töltöttem el, hogy a Bizottság nyilvános közleményeit olvastam (...) Tervem az volt, hogy nem élek olyan nyugat-európai országban, ahonnan az amerikai hatóságok visszakényszeríthetnek Amerikába. Féltem, hogy hírszerző tevékenységemért felelősségre vonnak. Ezért határoztam el, hogy Svájcból Prágába költözöm. (...) Attól tartottam, idézést küldenek, hogy jelenjek meg az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt, és ha nem jelenek meg, megvonják az útlevelemet.” (BM-F)

 

Field elhatározta, hogy Európában, mégpedig valahol a szovjet övezetben, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, esetleg Lengyelországban keres magának munkát, új otthont. Ezekben az országokban ugyanis tucatszámra jutottak fontos párt és állami vezetői funkciókba olyan ismerősei, elvbarátai, kapcsolatai, akikkel a háború alatt az Unitárius Segélyszervezet vezetőjeként ismerkedett meg, barátkozott össze, akiket anyagilag támogatott és ezért méltán számolt pártfogásukkal. 1948-tól sorra kereste fel volt barátait és tapasztalta, hogy megfagyott körülötte a levegő. Úgy érezte, régi ismerősei azért bizalmatlanok vele, mert nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ő is közéjük tartozik, hogy régi párttag, és éveken keresztül fontos munkát végzett a Szovjetunió számára. Minél jobban bizonygatta igazát, annál gyanúsabbá vált. Ekkorra már széles körben terjedt, terjesztették róla, hogy az amerikaiaknak dolgozik.42 Leveleiéire volt munkatársai nem mertek többé válaszolni:

 

Prágával és Varsóval meglehetősen egyoldalú levelezést folytattam. Az Unitárius Segélyszervezet vezetőnője: Dorothea Jones közölte velem, hogy én Lengyelországban mint kém vagyok kezelve... Ez az értesítés azt az elhatározásomat erősítette, hogy azonnal Prágába, aztán Berlinbe utazzak, hogy helyzetemet véglegesen tisztázzam.” (BM-F)

 

Field személyével, az amerikai lebukások után, mindenekelőtt azt követően, hogy neve a Hiss ügyben terítékre került, a szovjet elhárítószervek újra foglalkozni kezdtek. Gyanús és nemkívánatos volt számukra mindenki, aki segélyezési munkája révén, lekötelezettek tucatjaival rendelkezett azokban az országokban, amelyek szovjet fennhatóság alá kerültek43. A szovjetek paranoiás félelme ugyanis nem tűrt, nem tűrhetett meg ilyen, vagy ehhez hasonló, szerintük ellenséges hálózatok létrehozására alkalmas kapcsolatokat. Nem tudjuk, volt-e különösebb okuk arra, hogy Field vagy támogatottjai hűségében kétkedjenek, azonban a fenti tevékenység jellege, valamint Field ideges kapkodása és állandó kapcsolatfelvételi törekvése nemtetszést szült. Amúgy is rutinszerű ellenőrzésnek számít az ügynökök esetében annak kiszűrése, vajon nem játszanak-e kettős játékot. Az általam eddig áttanulmányozott anyagok, valamint Field életútjának ismeretében ez a feltételezés nem nyert bizonyítást44.

Súlyosan esett latba az a tény IS, hogy Field szinte minden amerikai, pontosabban nem-kommunista kapcsolatát megszakította, személye pedig oly mértékben kompromittálódott, hogy végképp értéktelenné vált a szovjetek számára. Amerikai útlevele lejárt és a hatóságok csak két hónappal hosszabbították meg. A konzulátus felhívta a figyelmét arra, hogy több hosszabbítást nem kaphat, haza kell térnie. Fieldnek azonban más tervei voltak. És más tervei voltak az oroszoknak is.

 

Attól féltem, árthatok vele másoknak, mindenekelőtt barátomnak Alger Hissnek, ha az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság támadása után visszatérek. Alger a bizottság ülésein nagy ügyességgel védekezett, hivatásos ügyvéd volt, és ismert minden jogi fordulatot és trükköt. Viszont nekem nem volt tapasztalatom.... Nem bíztam magamban eléggé, hogy szemtelenül odaálljak vádlóim elé és „ártatlanságomat” az arcukba vágjam... Hissnek egy rövid levelét, aki természetesen nem írhatott nyíltan, is így magyaráztam. Fivérem is lebeszélt a hazatérésről.” (BM-F)

 

Nem akartam esetleges amerikai visszatérésemről pártmegbízatás nélkül dönteni. A Berlin felé vezető út, ahol azok az elvtársak laktak, akik engem a legjobban ismertek, el volt előttem zárva, mert az amerikai katonai hatóságok számára én nemkívánatos személy voltam. Ehelyett 1948 májusában feleségemmel együtt Lengyelországba, majd szeptemberben Csehszlovákiába, Prágába utaztunk. Varsóban egy bizalmas levelet írtam ügyemben Jacub Bermannak45, amiről ő a KB nyolcadik ülésén be is számolt... Közöltette velem, hogy lépéseket fog tenni, de legyek türelemmel. Prágában találkoztam Leo Bauerrel46, akit szintén Svájcból ismertem, és aki közölte, hogy álljak készenlétben, hogy az amerikaiak tudta nélkül Berlinbe jöjjek, ahol már lépések történtek annak érdekében, hogy az ügyemet tisztázzák. Valamivel ezután Merker levelet intézett a cseh párthoz azzal a kéréssel, hogy a Berlinben folyó vizsgálat ideje alatt tekintsenek engem elvtársnak, és engedélyezzék prágai tartózkodásomat. Ez így is történt. Év végén Svájcba utaztam, hogy a tényleges prágai költözést előkészítsem. Merkertől értesítést kaptam, hogy várakozzak Prágában, mert hamarosan Berlinbe hívatnak. Ezért utaztam 1949. május elején vissza Prágába, ahol néhány nappal később letartóztattak és Budapestre vittek.”47

 

 

Jegyzetek:

 

1 Lásd erről Stephen Schwartz írását, melyben különböző jól ismert baloldali értelmiségieknek a sztálini tisztogatásokban játszott szerepét mutatja be. Pl. Pablo Neruda, Alfaro Siquerios, dr. Max Eitington (Freud belső körének tagja) stb. In: Stephen Schwartz: Intellektuals and Assassins. Annals of Stalin' s Killerati. The NYT Book Review.

2 Az Amerikal-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottságot 1938-ban állították fel. Első vezetője a republikánus Martin Dies szenátor volt. 1948-ban J. Parnell Thomas volt az elnöke.

3 Allen Weinstein: Perjury – The Hiss-Chambers case. Vintage books, New York 1979 361. old. A kiváló könyv idézi az USA akkori külügyminiszterének Stettiniusnak és Gromikonak 1945 IX. 7.-i beszélgetését, melyet az amerikai fél naplójegyzetben rögzített. E forrás a továbbiakban: Weinstein.

4 1948-ban a párt úgy rendelkezett, hogy a kommunista tevékenység folytán Angliában lebukottak bevallhatják bűnösségüket abban a meghatározott ügyben, amivel vádolják őket. Az USA esetében a pártutasítás ezzel szemben az volt, hogy mindent le kell tagadniuk, in: Rebecca West: At the Meaning of Treason, 1964. ibid: Weinstein: 159 old.

5 A Gallup Intézet közvéleménykutatása 1948 szeptemberében kimutatta, hogy öt amerikai közül négy fontosnak tartja a vizsgálóbizottság kémkedéssel kapcsolatos feltáró munkáját, és folytatásával is egyetért.

6 Négy jelentés 1938-ból, amikor Hiss a külügyminiszter-helyettes titkára volt, több mint 65 géppel írt dokumentum és két mikrofilmszalag, amely 58 dokumentumot tartalmazott többek között a Németországgal folytatott kereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban, ibid: Weinstein: 186-195 old. 1954 februárjában Felix A. Inslermann azt vallotta, hogy egy szovjet kémhálózat tagja volt, és hogy ő fényképezte azokat a dokumentumokat, amelyeket Chambers bemutatott, in: The New York Times, 1954 II. 21.

7 In: D. Cute: The Great Fear, 58 és 566 old. Ez a forrás a továbbiakban: Cute.

8 W.Chambers hetvenötre tette azoknak a kormánytisztviselőknek a számát, akik a szovjet hírszerzés számára dolgoztak 1936-1938 között. A legfontosabb és legismertebb közülük Alger Hiss és fivére Donald, Harry Dexter White Lauchlin Currie, Franc Coe, Laurence Duggan, Harold Ware, Nathan Georg Silvermaster. A szovjet apparátus számára az egyik legfontosabb beosztásban Abraham Glasser volt 1937-1939-ben, az IM különleges ügyekkel megbízott ügyésze. in: David Dallin: Soviet Espionage, New Haven, Yale University Press, 1955, 413. old. E forrás a továbbiakban: Dallin.

9 Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottságban republikánusok voltak többségben és ezért állandóan kibékíthetetlen ellentétben álltak az államigazgatással.

10 Elisabeth Bently negyvenhárom személyt azonosított, akik a kommunista földalatti mozgalom számára dolgoztak és kormányszolgálatban álltak „ In: D. Cute. 58. old.

11 Laurence Duggan 1948. XII 10.-én az FBI-nak azt vallotta, hogy Henry Collins (Alger Hiss gyermekkori barátja, az orosz-amerikai intézet ügyvezető igazgatója) 1938-ban információkat akart tőle az oroszok számára. Duggan ezt visszautasította, in: Weinstein. 24. old.

12 A Plain talk c. amerikai folyóirat 1949 II. száma tartalmaz egy cikket Laurence Dugganról. Fenti cikk Noel Field őrizetbevétele idején személyes levelezései között volt. Kihallgatásai során (Noel Field, SM) beszélt arról, hogy ebben a cikkben őt vádolták meg, mint akinek megbízásából történt Duggan meggyilkolása.” In: BM Archívum Noel Field anyaga, kihallgatója feljegyzése. E forrás a továbbiakban: BM-F.

13 Lásd erről bővebben Stephen Koch: Double lives. Espionage and the war of Ideas. The Free Press, 1993, New York, különösen a 4. fejezetet.

14 US NY Déli kerületi bírósága, Bíró: Samuel H. Kaufmann

15 Hiss 1954-ben ugyanazon a napon szabadult, amikor Budapesten Noel Fieldet és feleségét, Hertát is szabadon engedték. A belügyi szervek jelentése szerint: „Field sokat problémázott azon, hogyan szabadulhatott Hiss pontosan azon a napon, amikor ők”, in: BM-F

16 Idézi: The Comintern's Open Secrets. The archives of the late Communist Party of the Soviet Union reveal a clear picture of subversion in the United States, by: Harvey Klehr and John Haynes, The American Spectator December 1992, 42 old. A forrás neve a továbbiakban: The Comintern.

17 Köves Lajos pl 1932-ben a Komintern angol-amerikai szekciójának vezetője volt, felesége Emily Weir a Komintern Titkos osztályán dolgozott. 1932. augusztus 27-én a Komintern XII. plénumán Köves „Az USA várható szerepéről egy leendő háborúban” címmel tartott előadást.

18 Ezekről a „független” értelmiségiekről lásd: Stephen Koch: illetve Tony Judt fent idézett könyveit. Ilyen társutas volt pl. gróf Károlyi Mihály és felesége is.

19 Nagyon valószínű, hogy Kim Philby előzetes angliai beszervezését követően az első részletes eligazítást Bécsben, a Kohlmann-Friedmann család vendégeként, Litzi Friedmann lakásán Péter Józseftől kapta, aki akkoriban Moszkva és New York között, átmenetileg bizonyos időt Európában töltött. Mint visszaemlékezésében írta, Németországban tanulmányozta az illegális munkát. Philby látogatójáról megemlékezik a vele egyidejűleg Litzi lakásában lakó Háy Gyula is emlékirataiban. (Született 1900-ban, Interart, Budapest 1990. 16o. old.) Philbyt — Háy emlékei szerint — egy budapesti fiatalember kereste fel és szervezte be az orosz titkosszolgálatba. Háy szerint e budapesti összekötő nem volt más, mint Péter Gábor az 1945-ben megalakított magyar politikai rendőrség, később Államvédelmi Osztály, majd Államvédelmi Hatósag vezetője. A látogatót azonban valószínűleg rosszul azonosította Háy. Philby látogatója ugyanis feltehetően a másik Péter: Péter József volt. A két Pétert nemcsak azonos nevük miatt volt könnyű felcserélni, hanem azért is, mert feltűnően hasonlítottak egymásra. Péter Gábor azonban nem beszélt idegen nyelvet és nincs adat arról, hogy bármilyen módon is kapcsolódott volna az angolszász ügyekhez.

20 Allen Weinstein interjúja Péter Józseffel 1975. III. 25.-én a budapesti Duna Intercontinental szállodában.

21 In: Whittaker Chambers: Witness, Random House, New York, 1952. 717. old.

22 USA Governement 2/677478 DEO számú jelentése 1949 május 10.

23 „Hazaérkezésemkor, 1949. májusa után Rákosi elvtárs fogadott.” ( ibid: P. J.)

24 Fieldet hermetikusan elzárva, teljesen elkülönítve tartották lefogásától szabadlábra helyezéséig. Rehabilitációs kihallgatásának megkezdésekor, az akkori belügyminiszter, Piros László, az alábbiakat írta 1954. április 30-án, Fieldnek a Vizsgálati Osztályra való áthelyezését elrendelő iratra: „Feltétlen biztosítani kell Field szigorú elkülönítését, nehogy valakivel érintkezzen! Fogdahálózatot (spiclit, SM) mellé tenni csak külön miniszteri engedéllyel lehet. Piros sk.” (in: BM-F)

25 Elbocsátásának indoklásakor felrótták Fieldnek a spanyol polgárháború alatt tanúsított magatartását, valamint Szovjetunióbeli útját.

26 Ld. Alger Hiss táviratát Noel Fieldhez, 1940. október 24-én, 138 sz. alatt. On the staff of the High Commissioner of the USA to the Philippines there is a vacancy as Executive Assistant. Salary 6-7.500 $. Message from Alger Hiss to Noel Field in: PTI 9o3. f. 23. ö.e.

27 „Massingék közvetve az USC bostoni központjának tudomására hozták, hogy én kommunista vagyok, és kommunista kapcsolatokat tartottam fenn a háború előtt. Véleményem szerint ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az USC-től elbocsájtottak.” Field 1941 márciusától 1947 augusztusáig dolgozott az USC-nél. In: BM Archivum Noel Field anyaga, 1954 IX. 3. A Politikatörténeti Intézet gyűjteményében elfekvő Field iratok között található az Unitárius Segélyszervezet központja számára 1946. július 17-én készített bizalmas jelentés, mely a Külügyminisztériumból és az FBI-tól származó bizalmas információk szerint az Unitárius Segélyszervezet európai szervezete egy kommunista ellenőrzés alatt álló kommunista fedőszervezet, vezetője Noel Field pedig kommunista párttag és feltehetőleg a GPU (NKVD) részére dolgozik, in: PTI 9o3.f.3o.ö.e.

28 Maria Weiterer a német kommunista párt nőmozgalmát vezette, később az NDK Nőszövetségének vezetője volt. A Field-tisztogatás kapcsán meghurcolták.

29 Német kommunista, központi bizottsági tag, akivel Field Svájcban együtt dolgozott. A Keletnémetországi Field-tisztogatások során Merkert egyben — a Slansky-per tanúságait is kamatoztatva — cionizmussal is vádolták.

30 Paul Berz a német kommunista párt politikai bizottságának tagja volt. Field miatt kizárták, 1950-ben öngyilkos lett.

31 Max Bedacht német kommunista volt, aki szintén az USA kommunista mozgalmában tevékenykedett. 193o-ban az USA Kp titkára volt. Chambers állítása szerint Bedacht állította rá őt az illegális munkára és ő kapcsolta Péter Józseffel össze. 1948-ban kizárták a pártból.

32 Paul Massing a Reichstag felgyújtása után megjárta a hírhedt Columbia börtönt, majd koncentrációs táborba került. Mikor pár hónap múlva szabadult, Kari Biliinger néven könyvet írt a náci uralom borzalmairól. Paul és Hedda bajba kerültek, amikor felső kapcsolataik Krivitzki és Ignaz Reiss is (egyben Field felső kapcsolatai is) átálltak. A talán már akkor a kiugrás gondolatával foglalkozó Paullal és Heddával Fieldék Moszkvában is találkoztak 1938-ban. Egymástól függetlenül mindannyiukat raportra rendelték főnökeik. Sorsukat Massingék csodával határos módon kerülték el, visszaengedték őket az Egyesült Államokba

33 Walter Krivitzki 1937-ben állt át, 1941-ben merénylet áldozata lett. Előbb azonban kitálalt mindent, amit tudott és sokat tudott. Könyvében (Walter Krivitzki: I was Stalin's agent; Hamish Hamilton) említi Noel Fieldet is.

34 Gerhard Eisler 1933-tól 49-ig tevékenykedett a Komintern megbízásából az Egyesült Államokban. Előtte, jó barátjához Péter Józsefhez hasonlóan ő is a Komintern angol-amerikai titkárságán dolgozott. Letartóztatása elől szökve hagyta el az USA-t és a Német Demokratikus Köztársaságba ment, ahol ő lett a rádió elnöke. Fivére Hans Eisler szintén az USA-ban dolgozott. Befolyásos kapcsolatokkal rendelkezett, mert 1939-ben az USA elnökének felesége Eleanor Roosevelt személyesen járt közben a Külügyminisztériumban tartózkodási engedélyének meghosszabbításáért. Hans 1947-ig maradt az USA-ban, és Hollywoodban dolgozott. Ezt követően önként az NDK-ba távozott A harmadik Eisler testvér, Ruth Fischer a német kommunista párt egyik vezető személyisége, a cseh párt alapító tagja azonban szakított a mozgalommal.

35 In: Hede Massing: The Deception. New York, Duell, Sloan and Pearce, 1951,178 old. Ez a forrás a továbbiakban: Massing.

36 Valószínű, hogy Mikhail Spigelglasról, a hírszerzés helyettes vezetőjéről van szó.

37 Jellegzetes orosz kiejtés a „h” helyett „g”-t mond.

38 MTI 1954 XII. 24. Noel H. Field és felesége Herta Field, amerikai állampolgárok, a magyar Népköztársaság kormányától politikai menedékjogot kértek. A kormány a menedékjogot megadta.

39 Field szabadlábra helyezésekor kapott egy berendezett villát. 100 ezer Ft egyszeri kárpótlást és havi tízezer Ft járadékot. 1955 februárjától, amikortól a Corvina könyvkiadónál elhelyezkedett és fizetést kapott, ezt az összeget — kérésére — 7.500 Ft-ra csökkentették. 1954-ben Magyarországon a havi átlagkereset (munkás és alkalmazotti) 1080 Ft volt. Jellemző módon Field a munkába állása utáni napok egyikén már fel is jelentette Gimes Miklóst az ÁVH-n pártszertűlen magatartásáért. (BM-F)

40 Field biztosítására és figyelésére egy kisebb csoportot vezényelt az ÁVH. 3 fős őrség, titkárnő, házvezetőnő, házmester, áv. orvos, valamint egy áv. százados álltak a Field házaspár rendelkezésére a szabadlábra kerülésük (?) utáni első időkben. Az általuk használt helyiségek operatív ellenőrzés alatt álltak.

41 Államvédelmi vezérőrnagy, az ÁVH 1953 utáni vezetője, belügyminiszter.

42 Prágában a csehszlovák államvédelmi hatóság okt. 15-én kihallgatta Fieldet.

43 Lásd Raoul Wallenberg letartóztatását vagy a Joint kelet-európai vezetőinek sorozatos lefogásait (pl. I. G. Jacobson 1949), pereit. Érdekes, hogy Field fivérét, a később szintén letartóztatott Hermann Field fogvatartóit Varsóban szinte kizárólag csak Hermann Field 1939-es krakkói segélyezési tevékenysége érdekelte, amikor angol jótékonysági szervezetek megbízásából Hitler ellenes cseh menekülteket támogatott. Kihallgatói szerint „ez az angol-amerikai hírszerző szervek közös akciója volt, annak érdekében, hogy a háború utáni Csehszlovákia biztonságát aláássák.” Hermann Field sajtótájékoztatója 1955 II. 18.-án. In: PTI 903. f. 121 öe.

44 Egyelőre nem állt módomban az amerikai források áttanulmányozása. Lehet, hogy azok még tartogatnak meglepetéseket?

45 Jacub Bermann a lengyel kommunista párt vezetője volt. A részére írt levél másolata a BM Archívum Field anyagában megtalálható. Field ebben utal a Szovjetunió számára végzett munkájára.

46 Bauert Field nevelt leányával, Erikával együtt Berlinben szovjet hadbíróság elé állították. Halálra ítélték, amit kegyelemből hosszú kényszermunkára változtattak, majd szovjet lágerbe vitték.

47 Noel Field életrajza, 1955. XII. 25, német nyelven, géppel, in: PTI 903. f.13. ö.e.



« vissza