Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány

Kesergő

 

Sárközi György: Kesergő


 

Mint kenetlen sarkú, régen bezárt ajtó,

Úgy csikordul szavam: elszoktam a daltól.

Miről is dalolnék? Minek is dalolnék?

Világ viharában rekedt duda volnék.
 

A szerelem úgy jó, ha hallgatunk róla,

Ha némán elfedi ágyunk takarója.

Csak a fiatal vágy jajgat vagy dicsekszik,

Az öregedő szív magának melegszik.
 

A csillagos eget a költő hogy lássa?

Időnek és térnek relativitása

Rázza meg a lelkét vagy Isten dicsősége?

Dallamtalan csönd e tünődések vége.

 

S az ember, a haza, a nép, a szegények!

Hárfán és kintornán szól róluk az ének

Manapság – de hasznát mégsem látják mások,

Csak a hárfások – nem: csak a kintornások.

 

Miről is dalolnék? Minek is dalolnék?

Ledőlt bálványoknak miért udvarolnék?

Miért rázza magát, mért dadogjon lázban,

Ki már maga sem hisz a sámánkodásban?

 

Szót szó mellé rakni, sorba szedegetni,

A sorok nyakába rím-csengettyűt vetni,

A süket világnak csengetni hiába –

Nem csöndes őrültek monomániája?

 

Csukjuk be az ajtót, hogy ne csikorogjon,

Tegyük le a hárfát, többé ne zokogjon,

Metéljük a húrját, hogy hangot ne adjon,

Tüzeljük el fáját, hamva se maradjon!
 

*
 

Öcséim, fiaim, kik fölgyult szemekkel

Dalolni jöttetek, nektek az a reggel,

Mi nekem az este – ne hallgassatok rám!

Lássuk, ki erősebb: a dal vagy az orkán?



« vissza