Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Olvasói levél

ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVASTAM a Magyar Szemle 1996. évi 1. számában a demográfia és halandóság kérdéseiről, a SOTE Magatartástudományi Intézetében rendezett beszélgetésről GALGÓCZY Zsuzsa által készített összefoglalót. A vita számomra rendkívül érdekes volt, és azon túl, hogy egy-két tudományosan nem igazolható gondolat is felmerült, sok tekintetben tükrözte azt a tanácstalanságot, amely a halandósággal foglalkozók, vagy e kérdés iránt érdeklődők, erről véleményt formálók körében is él a magas magyar halandóság okairól és következményeiről.

A magam részéről most azonban csak a SZABÓ A. Ferenc által kifejtettekhez szeretnék hozzászólni, mert úgy érzem, amit mondott, rendkívül problematikus. Szabó A. Ferenc a hazai kedvezőtlen népességfejlődés következményeit az utódállamokban élő magyarság nagyobb, elsősorban fiatalabb csoportjainak, vagy esetleg egészének a jelenlegi országterületre történő áttelepítésével gondolja enyhíteni. Mindezt az erdélyi szászok vagy a zsidók anyaországukban történt áttelepítésének analógiájára. E két nemzetiség áttelepülése annak feltételezésével történt, hogy németként vagy zsidóként való továbbélésük a román állam intoleranciája miatt lehetetlenné vált.

A tömeges német s zsidó áttelepülés ily módon jogellenes (román) állami magatartás következménye és tudomásul vétele, ezért semmiképpen sem helyeselhető a magyarság esetében sem. Egy ország népesedési problémái megoldásának ugyanis a telepítés nem lehet eszköze. A rossz, sőt immár tragikusan rossz magyar népesedési helyzet okait kell feltárni és orvosolni, hogy a népesség saját maga legyen képes sorsának megújítására, a megújulásra.

Nem osztom a hozzászóló ama véleményét, hogy a magyar nép megmaradása független attól a területtől, amelyen él, a népesség és az általa lakott terület kapcsolata jóval mélyebb. A magyarság a Kárpát-medencében szétszórva él, igaz, hogy többségében a terület közepén, és tizenegy évszázada minden nehézség ellenére fennmaradt. Nem megengedhető, hogy generációk óta adott helyen élő népességcsoportokat kiszakítsunk környezetükből csak azért, mert jelenleg esetleg üldözik őket, vagy mert e népnek az anyaországban élő része adott történelmi időszakban súlyos demográfiai helyzetbe került. A volt Jugoszláviában zajló folyamatok az ilyen etnikai tisztogatásnak elborzasztó példáját nyújtják, de utalhatunk a második világháborút követő, minket is érintő lakosságcserék és telepítések embertelenségeire és következményeire. Már eddig is nagyon sok magyar vándorolt el az utódállamokból és nekünk mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ez a folyamat megálljon, sőt, ha lehet visszájára forduljon. A magyarság jogainak azon a területen kell érvényesülniük, amelyen él. A tömeges idevándorlást ezen felül egyes utódállamok is üdvözölnék, mert egybeesik ama törekvésükkel, hogy a trianoni békével birtokukba jutott területekről a magyarság így, vagy úgy, de eltűnjön. Nem hiszem, hogy a szomszédokkal való megbékélést ezzel a gesztussal kellene megpecsételnünk.

A NÉPESEDÉSI HELYZET — és ezen belül a halandóság és a termékenység helyzete — valóban olyan súlyos, hogy orvoslására gyors és hosszan ható népesedéspolitikai intézkedésekre van szükség, sőt ezeket már korábban meg kellett volna hozni, amint ezt mértékadó demográfusok sürgették is. A magas halandóság és az alacsony termékenység gazdasági következményei közismertek, a népesség száma és kormegoszlása, több évtizedre előre, viszonylag nagy pontossággal megbecsülhető. A halandóság és a termékenység szintjét kell hosszabb távon elfogadható mértékűvé változtatni és olyan gazdaságpolitika, szociálpolitika kell, amely számol e folyamatokkal.

Magyarországra a szomszédos országokból amúgy is rendszeresen vándorolnak be magyarok, semmiképpen sem lenne célszerű és megengedhető, hogy ezt intézményesen is fokozzuk.



« vissza