Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Reneszánsz studiolók Európában - Nemzetközi konferencia a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában

1000-1256 között Esztergom a Magyar Királyság első fővárosa, közigazgatási és egyházi központ, egyben Magyarország legrégibb és legjelentősebb kulturális központja. 1256-ban a király Budára költözött, de Magyarország prímás-érseke, a király után a legfőbb közjogi méltósága továbbra is Esztergomban maradt. A 140 évi török uralom és az azt követő 136 évi Habsburg katonai fennhatóság után végre 1820-ban térhetett vissza Esztergomba Magyarország prímás-érseke. A muszlimok által romba döntött pompás középkori templomból csak a fénylő magyar vörös márványból, Bakócz Tamás bíboros-érsek által 1506-ban építtetett pompás reneszánsz kápolna maradt fenn, a törökök által dzsámivá alakított formában. Ezt az itáliai reneszánsz építészet remekművű centrális kápolnáját a székesegyház jeles magyar építésze, Páckh János, 1823-ban 1600 számozott darabra szétszedette, s eredeti alakjában beépíttette a klasszicista templomba. Ez volt a magyar és egyben az európai műemlékvédelem első jelentős tette.

Mindezek ismeretében talán nem véletlen, hogy a 20. században, 1934-1937 között, Esztergomban tárta fel a történészi-régészeti kutatás Magyarország legjelentősebb középkori és reneszánsz művészeti emlékeit: a 12. századi királyi palota donjon-jának első emeleti termeit a remekművű kora gótikus kápolnával. A 15. században e helyiségekben alakíttatta ki lakosztályát Vitéz János érsek (1465-1472), Corvin Mátyás király kancellárja, Európa-szerte nagyra becsült humanista. Az 1595. évi nagy ostromkor ezeknek a helyiségeknek a boltozata beomlott a felettük lévő emeletekkel együtt, és a törmelékek kitöltötték a „piano nobile” helyiségeit. Közel 100 évvel később, a török uralom alóli felszabaduláskor már romok sem látszottak a Várhegy déli dombján, a királyi palota egykori helyén. Ekkor osztrák katonaság vette birtokba a Várhegyet, 1820-ig. 1934-ben, tehát 340 évi betemetettség után kerültek napvilágra a középkori helyiségek a csodálatosan fennmaradt, pompás 12., 14. és 15. századi falképekkel. Ezek feltárását a milánói Brera képtár neves restaurátora, Mauro Pellicioli végezte az akkor ismert legjobb módszerrel, amely azonban nem mindenben állta ki az idők próbáját. Ezt követően, az 1960-as években, újabb beavatkozás érte a falképeket: átfestés, rajzi kiegészítés és paraloid műanyagos bevonat. Így 2000-re ezek már igen rossz állapotba kerültek. Ekkor nyerte el a falképek megmentésére kiírt pályázatot Wierdl Zsuzsanna PhD festő-restaurátor művész, az ICOMOS Nemzetközi Falkép-restaurátori Bizottságának elnöke, és kezdte el a középkori királyi palota jeles falképemlékeinek állagmegóvását, tisztítását a kutatással együtt, amelyben azóta is szorosan együttműködik e sorok írójával.1


Az esztergomi palota a feltárás alatt, 1934 (Fotó: MNM Vármúzeuma/STUDIOLO)

A falképek igen rossz állapota számtalan nem várt nehézséget támasztott a munka során, amelyeket Wierdl Zsuzsanna kivételes szaktudással, itáliai szakmai gyakorlattal, nagy akaraterővel és töretlen lelkesedéssel győz le. Az eredmény nem maradt el. A fáradhatatlan, lelkiismeretes munka során a festő-restaurátor művész feltárta az eredeti rétegeket, amelyeken felismerte Esztergom királyi várában fennmaradt falképek kivételesen magas művészi színvonalát: megkezdődött a kutatás a mesterek kiléte iránt.

Ez leghamarabb a 15. századi reneszánsz festményeknél (a 4 erény) vezetett eredményre. 2007-ben Corvin Mátyás magyar király emlékére Firenzében a Harvard Egyetem firenzei reneszánsz kutató intézetében, a Villa I Tattiban rendezett nemzetközi konferencián már beszámoltunk, és tablókon is bemutattuk, hogy milyen közvetlen kapcsolat áll fenn az esztergomi Erény-allegóriák és Botticelli művészete között. A konferenciakötet csak négy évvel később, 2011-ben jelent meg.2 Közben, 2009-ben napvilágot látott Wierdl Zsuzsa szerkesztésében a Botticelli, az Erények nyomában című közös összegzésünk a restaurátori, művészettörténeti és építészettörténeti kutatásokról magyar és olasz nyelven.3 A Hungarian Review 2011-ben ismertette kutatási eredményeinket.4 2015-ben Sabine Frommel, a Sorbonne professzora ajánlatára a Monumental párizsi jeles műemlékvédelmi folyóirat is közölte Les fresques Renaissance du palais archiépiscopal d'Esztergom en Hongrie címen az esztergomi studiolo reneszánsz falképeiről írt ismertetésemet.5

A fenti és további ismertetések, előadások nyomán egyre nagyobb érdeklődés kísérte az esztergomi kutatásainkat. Ennek elsősorban Sabine Frommel professzor asszony adott hangot, aki az utóbbi évek során kétszer is járt Esztergomban, és megismerte a reneszánsz erény-allegóriákat ábrázoló, in situ freskók tisztításának, állagmegóvásának, technikai és művészettörténeti kutatásának részleteit és eredményeit.

Ő indítványozta, hogy szervezzünk nemzetközi konferenciát, workshopot a reneszánsz studiolók, különösképpen az esztergomi studiolo bemutatására. Az ő javaslatára határoztuk meg a konferencia címét: Reneszánsz studiolók Európában. 2017. május 9-10-re hirdettük meg. Az előadóktól mindenekelőtt azt kértük, hogy ismertessék a saját országukban a reneszánsz studiolókra vonatkozó kutatásokat. Frommel professzor asszony segített a témával foglalkozó jeles kollégák felkérésében, akik készségesen elfogadták a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma meghívását, és hamarosan küldték az előadásaik absztraktjait, amelyeket a konferencia programjával együtt megjelentettünk május 9-re.

Így jött létre, a Magyar Köztársaság Miniszterelnökségének támogatásával, a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt a címben jelzett konferencia. A tizenkét neves európai kutató a saját országában végzett kutatásáról számolt be, majd csodálattal - kissé hitetlenkedve - tekintette meg az esztergomi 12. század végi vár első emeletén, a piano nobilén kialakított reneszánsz studiolót, mivel Európa eddig ismert reneszánsz studiolói Urbinóban és Gubbióban lényegesen kisebb méretűek. Egyedül a Vatikánban, a humanista V. Miklós pápa egykori studiolója lehetett hasonlóan nagyméretű - amint erről Christoph Frommel professzor, a reneszánsz építészet legfőbb szakmai tekintélye számolt be.

Elöljáróban ismertettük a vendégekkel Esztergom szerepét a Magyar Királyság és Európa életében, és bemutattuk a fennmaradt emlékeket.

Dr. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter nyitotta meg a konferenciát, meggyőzően szólt a kultúra, a tudományos kutatás jelentőségéről az ország életében. Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mint a rendezvény házigazdája köszöntötte a konferenciát.

Ezt követte Frommel professzor asszony szakmai megnyitója. Ismertette, hogy a nemzetközi konferencia célja az egyes európai országok reneszánsz studiolóira vonatkozó kutatási eredmények bemutatása. Kifejezte nagyrabecsülését az Esztergomban fennmaradt 15. századi in situ falképekkel ékes studiolo kutatásának eddigi eredményei iránt.

Az előadások sorát a hazai szakemberek kezdték. Két jeles irodalomtörténész, Szörényi László és Sárközy Péter az európai jelentőségű hazai reneszánsz kultúra általuk vezetett kutatásának hazai és nemzetközi eredményeiről adtak áttekintést. Sárközy Péter bemutatta az általa 1970-2013 között szervezett tizenkét magyar-olasz, az MTA és a Giorgio Cini Alapítvány támogatásával megvalósult konferencia köteteit.

Az esztergomi királyi majd érseki vár quattrocento falképekkel ékes studiolóját jómagam, Wierdl Zsuzsanna és Vukov Konstantin Forster-díjas építészettörténész mutatták be, ismertetve a legfrissebb kutatási eredményeket. Bevezetőmben utaltam korábbi tanulmányaimra, amelyekben a falképeket a stílusuk alapján a 15. század közepére datáltam, és mesterüket Filippo Lippi körében kerestem. A korszak prímásainak sorából Vitéz János érseket tekintem a festmények egyetlen lehetséges megrendelőjének, akit Itáliában Lux Pannoniaenak neveztek.6 Előadásomban ismertettem Vitéz János politikai pályafutását, amely Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király budai udvarában kezdődött az 1430-as években. A Zsigmond királyt követő magyar királyoknak, Habsburg Albertnek protonotáriusa, és Jagello Ulászlónak, majd V. Lászlónak s végül Corvin Mátyásnak már a kancellárja lett Vitéz János. Egyházi karrierje a politikaival párhuzamosan emelkedett, így 1445-65 között már Várad püspöke volt. Vitéz János a húszéves püspöksége alatt itt jeles humanista központot alakított ki híres könyvtárral, amelyről Vespasiano Bisticci firenzei humanista, könyvkereskedő a püspökről írt életrajzában nagy dicsérettel szólt. Vitéz váradi könyvtárát a kor legjelesebb itáliai, lengyel és német humanistái - Aeneas Sylvius Piccolomini, Callimachus (Philippo Buonacorsi), Georg Peuerbach, Regiomontanus stb. látogatták. Georgius Trapezuntius, Johannes Argyropylos, Galeotto Marzio és mások főbb műveiket ajánlották az esztergomi érseknek.

Jelen cikk írójának előadása bemutatta Vitéz könyvtárának néhány fennmaradt kötetét is, amelyek bizonyítják, hogy nagy hangsúlyt helyezett a köteteinek tartalma mellett azok művészi megjelenítésére. Esztergomi érsekként még fontosabbnak tartotta, hogy országos tevékenységét magas színvonalú művészet kísérje, amit megnövekedett anyagi helyzete lehetővé is tett. Esztergomban a legjelentősebb tette a teljes jogú, négyfakultásos, pápai engedéllyel7 működő magyar egyetem, az Academia Istropolitana megszervezése volt, amely 1467. június 20-án nyitotta meg kapuját Esztergomban.

Meghívására magyar tudósok mellett Párizsból, Rómából, Bécsből, Krakkóból is érkeztek jeles professzorok. Az egyetem programját fontosnak tartottam vizuálisan is bemutatni a megnyitó alkalmából. Feltételezésem szerint az esztergomi királyi vár 12. századi donjonjának első emeleti 10x5 méteres nagytermében a négy kardinális erény festett allegóriája az északi falon, a hevederív Zodiákus csillagképeivel, valamint a Mars bolygó hadistenként való ábrázolása a további töredékekkel együtt - minden valószínűség szerint - az Academia Istropolitana programját mutatta be Dante Alighieri Paradicsomának gondolatát követve.

Wierdl Zsuzsanna előadásában bemutatta a 18 éve folyó munkájának főbb fázisait. A legújabb rajzi és technikai kutatásokat, valamint a tisztítás több mint 15 fázisát, a többszöri átfestések rétegeit, valamint az előkerülő eredeti festékrétegekre vonatkozó analízisek eredményeit.

Vukov Konstantin a falképek keretéül szolgáló festett architektúra összehasonlító elemzésével igazolta a Botticelli attribúció helyességét, és bemutatta a studiolo terének hitelesen elvégezhető rekonstrukcióját. Az Alberti eszménye szerint alakított loggia-motívum féloszlopainak fejezete sajátos formát mutat, nem felel meg a klasszikus korinthoszinak, sem pedig a kompozitnak: a festett oszlopfőkön a voluták a korinthoszit követik, ugyanakkor tojássor is látható, amelyből nem jönnek ki voluták, mint a kompozit oszlopfőnél, tehát egészen egyéni, sajátos oszlopfő ábrázolás. A kortárs festők műveit áttekintve megállapíthatjuk, hogy csak Botticellinél találhatók ilyen oszlopfők a korai képein: az Uffiziban levő Madonna della loggia című képen (1470 körül) és a washingtoni National Gallery Mellon kollekciójában levő Madonna Corsini képen (1470 körül).

Zsupán Edina klasszika-filológus, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának tudományos munkatársa az ifjabb Plinius leveleit tartalmazó, Bécsben őrzött Vitéz János kódexből (ÖNB, Cod.141) Plinius laurentumi villájának a leírásához fűzött Vitéz érsek kézírásos lapszéli megjegyzéséről szólt, amely jól mutatja Vitéz érseknek az építészet iránti érdeklődését és ismereteit.

A külföldi előadók sorát Christophe Poncet, a párizsi Villa Stendhal Kutatóintézet munkatársa nyitotta meg. Les vertus cardinales du studiolo d'Esztergom et leurs modeles. Nouveaux indices a l'appui de l'attribution a Botticelli című előadásában a tarot kártya nagy szerepére mutatott rá az 1460-1475 körüli firenzei kultúra világában. Majd konkrétan az esztergomi erény-allegóriákat ábrázoló falképek és a firenzei tarot kártya, valamint Botticelli korai műveinek stílusbeli, formai kapcsolatára mutatott rá, amely megerősíti az esztergomi falképek Botticelli attribúcióját és annak 1471 előtti datálását.

Pierre-Gelles Girault, Blois királyi kastélyának és múzeumának korábbi igazgatója I. Ferenc francia király blois-i dolgozószobáját ismertette, amely 1515-1518 között épült. Ez Franciaország egyetlen fennmaradt királyi dolgozószobája, és a blois-i kastélyban az egyetlen helyiség, amelynek az eredeti díszítése is lényegében fennmaradt.

Hervé Mouillebouche, a burgundiai Dijon egyetemének tanára, a Burgundiai Kastélyok Kutató Központjának alelnöke Merész Fülöp és Félelemnélküli János Valois hercegek 1366-ban épült dijoni palotájáról és az 1450-1455-ben Jó Fülöp által hozzáépíttetett reprezentatív részekről szóló leírást elemezte, melyben nem említenek kifejezetten tanulmányok folytatására szolgáló helyiséget. Merész Fülöp felesége, Flandriai Margit hercegnő 1415-ben az általa építtetett galériában helyeztette el a személyes „secrétaire”-ét. Jó Fülöp feltehetően a palota Könyvtár-tornyába vonult vissza. Csak Merész Károlyról említik 1474-ben, hogy készíttetett egy helyiséget, ahol dolgozhat. Ezt tekinthetjük az első burgundiai studiolónak, amely sajnos nem maradt fenn.

Xavier Pagazani, a párizsi Sorbonne egyetem André Chastel kutatóközpontjának jeles építészettörténésze a legújabb kutatási eredményéről számolt be: az anet-i kastélyban II. Henrik király studiolójának helyét és funkcióját határozta meg a neves építész, Philibert Delorme 1552. évi leírása alapján. Ez a nagyméretű „cabinet” már szoba méretű.

Az angliai kora újkori studiolókról Maurice Howard, a Nagy-britanniai Építészettörténész Társaság elnöke, Sussex Egyeteme Művészettörténeti Intézetének professor emeritusa szólt a 16-17. századi leltárak alapján.

Az itáliai studiolókról szóló előadások sorát Christoph L. Frommel professzor, a római Bibliotheca Herteiana nemzetközi tekintélyű emeritus igazgatója, Róma reneszánsz építészetének elismert szaktekintélye kezdte meg. II. Gyula pápa vatikánbeli studiolójáról, a Rafiaello-freskókkal ékes Camera della Segnaturáról (1508-1512) szólt. Rámutatott, hogy 1509 előtt az ismert studiolók kis helyiségek, amelyekben többnyire csak egy íróállvány, pad és könyvespolc kapott helyet. II. Gyula pápa 1507-1508-ban költözött fel a földszinti Borgia-lakosztályból az emeleti stanzákba, és modern lakosztályt alakított ki. A források azonban nem szólnak studiolóról. A könyveit a Stanza della Segnaturában helyezte el. Feltehetően ez szolgált studiolóként. Raffaello freskói a terem négy falán inkább megfelelnek a pápa privát könyvtára szekcióinak, mint az urbinói palota portréinak. Rafiaello nem kívánta a híres emberek képsorát ábrázolni, de megjelenítette az európai gondolkodás nagyjait Homérosztól Leonardóig, Bramante-ig és saját magáig. Nem négy különálló képet festett a terem négy falára, hanem vezeti a szemet, mint egy drámai költő, a Disputához, s onnan a Parnasszusra, és az Athéni iskolához. A képciklus csúcspontja a pápa trónoló alakja a déli falon.

Marco Folin, a genovai egyetem professzora az Este család ferrarai reneszánsz studiolóiról szólt, az 1430-1440-es évekre tehető Belriguardo és Belfiore-i studiolóktól kezdve I. Alfonso d'Este szobáiig a ferrarai várban.


Az esztergomi studiolo rekonstrukciója. Dr. Vukov Konstantin építész terve és rajza. (Fotó: Vukov Konstantin)

Claudio Castelletti, a jeles ikonográfus, a római La Sapienza egyetem tanára ugyancsak I. Alfonso ferrarai herceg ferrarai palotájával foglalkozott. Az előadásában a viacopertai Este-kastély domborműveinek mitológiai és allegorikus ábrázolásait, valamint latin feliratait elemezte. Ezek 1508-tól ékesítették a herceg „Studio di marmi” helyiségét. A mitológiai jelenetek és a feliratok alapján meghatározta I. Alfonso d'Este ferrarai herceg „camerini” néven említett dolgozószobáinak filozófiai ikonográfiai programját, s rámutatott, hogy ez milyen jelentősen befolyásolta lánya, Isabella d'Este mantovai grottájának a kialakítását.

A firenzei Palazzo Vecchióban 1569-1576 között I. Ferenc nagyherceg számára kialakított cinquecento studiolo képi díszítésének újabb ikonográfiai kutatási eredményeiről Valentina Conticelli, az Uffizi képtár munkatársa szólt. A studiolo elkészülte után néhány évvel, 1583-tól I. Francesco Medici létrehozta az Uffizi Tribunáját a műkincsei számára. Ez az új helyiség is a studiolo reneszánsz hagyományát folytatta.

A konferencia spiritus geniusa, Sabine Frommel professzor asszony Sebastiano Serlio I sette libri dell' architettura című műve 6. könyve és az építészeti gyakorlata alapján mutatta be a studiolót. Serlio 1541-ben érkezett Fontainebleau-ba, magával hozva az itáliai reneszánsz építészeti gyakorlatot. A studiolo a humanista műveltségű ember lakásának elengedhetetlen része volt az urbinói studiolo elkészülte óta. A Cabinet ennek francia megfelelője volt. A Serlio által megvalósított épületek, mindenekelőtt az ancyi kastély és Fontainebleau-ban Grand Ferrare palotája jól mutatják, hogy milyen kiválóan egyesítette művészetében az itáliai és a francia gyakorlatot.

A spanyol 16. századi palotákban a magánolvasmányok számára szolgáló helyiség helyét Maria José Redondo Cantera, a Valladolidi Egyetem Művészettörténeti Intézetének tanára igyekezett meghatározni. V. Károly császár attól kezdve, hogy Madridban helyreállíttatta az Alcazart, készíttetett e célra is egy helyiséget. Fia, II. Fülöp a madridi Alcazarban, az új Torre Doradában már kialakíttatott egy külön helyiséget az olvasmányok és a tanulmányok számára, amelyet az ő unokája, IV. Fülöp kibővíttetett.

Portugáliában a 16. században igen nagy volt az egzotikus gyűjtemények száma. Ezek elhelyezésére alakították ki az arisztokrácia palotáiban a „Wunderkammer”-eket, a „cabinet de curiosités”-ket - kezdte előadását Nuno Senos, a Lisszaboni Új Egyetem építészettörténész professzora. Majd a kortárs forrásokat, a leltárakat és a különböző udvarok eseményeinek leírásait elemezve mutatott rá, hogy az előkelők palotáiban volt egy sajátos helyiség, egyszerre szimbolikus és valóságos tér az Európán kívüli kincsek elhelyezésére, amit joggal nevezhetünk a portugál reneszánsz alkotta studiolónak.

Valamennyi előadó gazdag és kiváló minőségű képanyaggal kísérte az előadását, amely révén meggyőzően láttuk magunk előtt Európa térképére kivetítve az egyes országok reneszánsz palotáiban sajátosan megjelenő helyiséget, amely lehetővé tette a tulajdonos félrevonulását a könyvtár vagy a galéria helyiségben, hogy az olvasásnak, az elmélkedésnek, a tudományoknak szentelhesse magát.

A konferencia bezárásaként a szervezők, Sabine Frommel és jómagam jeleztük, hogy a kutatás folytatódik.

Az előadások fenti rövid ismertetéséből jól látható, hogy Esztergomban a királyi, majd a prímási Várpalotában a 15. század közepén, a piano nobilén, a vár első emeletén kialakított tágas 10x5 méteres nagy terem - mint studiolo - inkább az itáliai példákhoz áll közel, mint a nyugat-európaiakhoz. Számunkra leginkább a ferrarai, belriguardói és belfiorei studiolókról ismert információk jelentősek, mivel Vitéz János érsek a ferrarai Academia vezetőjével, Guarino Veronese mesterrel (1374-1460) közvetlen, baráti kapcsolatban állt. Guarino valóságos új Athént teremtett Ferrarában, ahová a világ minden részéről özönlöttek a tanítványok - adja hírül Janus Pannonius a Guarino dicsérete című versében. Guarino pompás költeménye adta a belfiorei kastély studiolója számára a festészeti díszítés ikonográfiai programját. S a képek, a Múzsák allegóriáinak elkészítésében magyar festő, a ferrarai Quattrocento festészet jeles művésze, Michele Pannonio is részt vett. Vitéz János Guarino iskolájába, Ferrarába küldte a tehetséges magyar inakat. Az 1440-1450-es évek közvetlen kulturális kapcsolata a Magyar Királyság és Ferrara között évtizedekkel megelőzte Mátyás király 1476. évi - Beatrice d'Aragonnal kötött - házassága után kialakult szoros ferrarai kapcsolatot. Itt meg kell említenünk, hogy Beatrice testvérének, Eleonorának és Alfonso d'Este ferrarai hercegnek mindhárom gyermeke hosszú éveket töltött Budán Mátyás király udvarában. S így bizonyosra vehetjük, hogy az elsőszülött Isabella d'Este mantovai studiolójának kialakításában a magyarországi reneszánsz studiolók is szerepet kaptak. A magyarországi reneszánsz studiolók közül az esztergomi szerencsére többé-kevésbé fennmaradt, a többi, így a budai is, elpusztult.

A ma is ismert itáliai studiolók közül a Christoph Frommel professzor által bemutatott II. Gyula pápa fél évszázaddal későbbi, 1508-1512-ben, kialakíttatott Camera della Segnatura terme áll Esztergomhoz a legközelebb. Ez a tágas, magas terem a megrendelő főpapi mivoltát tekintve is közel áll az esztergomi terem megrendelőjének, a magyar prímás országos közjogi méltóságához (a király után az ország első embere), és az ugyancsak országos egyházi méltóságához (Magyarország prímása). Ezekből ered a terem reprezentatív rendeltetése a pápa és a prímás esetében egyaránt. A konferencián elhangzott előadásokból és a szakirodalomból ismert studiolók egyike sem készült nemzetközi tekintélyű humanista tudós számára, aki egyúttal pápai engedélyű, négyfakultásos, európai tudományegyetem alapító főkancellárja lett volna. A királyoknak, hercegeknek vagy hadvezéreknek, mint az urbinói Federico da Montrefeltro fejedelemnek, avagy szerzeteseknek elég egy kisebb „cabinet”, amely az olvasásra, tanulmányozásra szolgál. Esztergomban is volt ilyen helyiség már a 12. századi lakótoronyban, amire éppen a konferencia külföldi előadói hívták fel a figyelmet, mikor körbejártuk a várat.

Ez a kis, 2x1,5 m-es helyiség a vár keleti oldalán, az első emeleten, a középkori királyi trónteremből díszes kapuzattal nyílik, nappali fényét a Dunára néző keleti falat kitöltő iker-ablakon át kapja. E kis helyiség oldalfalain ma is láthatók a reneszánsz freskófestés töredékei, ami jelzi, hogy a 15. században is fontos szerepe volt, vagyis Vitéz János érsek studiolónak is használhatta. Ebben is követhette nagy példaképét, a 12. századi III. Béla királyt, az esztergomi várpalota jelenleg látható középkori falainak építtetőjét, a művészetek és a tudományok jeles mecénását, aki ezt a helyiséget bizonyára már dolgozószobának építtette a trónterme mellé.

Vitéz Jánosnak azonban szüksége volt egy reprezentatív nagyobb teremre is, ahol a falképeken vizuálisan is bemutathatta az egyetem programját már az 1467. június 20-i megnyitó alkalmával. Itt, könyvtára közelében folytathatott tudományos megbeszéléseket a tanárokkal és más jeles európai humanistákkal. Igen valószínű, hogy a Galeotto Marzio által hírül adott esztergomi szimpozionoknak, amelyeken gyakran Mátyás király is részt vett, ez a dantei Paradicsom látomását megjelenítő freskós terem volt a színhelye.

A festett erény-allegóriák művészi megjelenítése egyértelműen meditációra, tudományos elmélyülésre ösztönöz. Az esztergomi vár 15. század végi hiteles topográfiai leírásában a humanista történész, Antonio Bonfini - sajnálatosan - nem szól a lakótorony helyiségeiről, csak az akkor újonnan létesült, Dunára néző nagyteremről, a hozzá kapcsolódó Szibillák kápolnájáról, a hideg-meleg vizes fürdőkről és a függőkertről, amely elmélkedésre alkalmas hely.8

A 2017. évi, reneszánsz studiolóval foglalkozó nemzetközi workshopot a konferenciakötet megjelenése után folytatni kívánjuk a falképek attribúciójának szakmai megvitatásával.



JEGYZETEK:



1 A jelen írás előzménye Prokopp Mária: Botticelli Esztergomban című írása (Magyar Szemle, Új folyam XIX, 2010, No. 3-4, 87-104.), amely hírt adott az 1934-1937-ben az esztergomi középkori királyi várban napfényre került reneszánsz falképek megtisztításáról, amely során láthatóvá vált a képek eredeti művészi megfogalmazása, s ennek nyomán lehetővé vált a festő meghatározása Sandro Botticelli személyében.

2 Italy and Hungary, Humanism and Art in the Early Renaissance (Ed. Péter Farbaky, Louis A. Waldman) Firenze, 2011, Villa I Tatti, 293-345.

3 Prokopp Mária - Wierdl Zsuzsanna - Vukov Konstantin: Botticelli. Az Erények nyomában, Studiolo, 2009, 1-179.

4 Prokopp Mária: Botticelli in Esztergom, Hungarian Review, vol. II, no.1. 80-95.

5 Prokopp Mária: Lesfresques Renaissance du palais archiépiscopal d’Esztergom en Hongrie, Monumental, 2015. 58-59.

6 Casparus Tribrachus: Eclogae, OSZK, Cod. 419.

7 II. Pál pápa oklevele Vitéz János esztergomi érsekhez, amelyben engedélyezi a bolognai jogú, négyfakultásos egyetem felállítását az érsek tervezete szerint: 1465. május 19. Esztergom, Prímási Levéltár.

8 Antonio Bonfiini: Rerum Hungaricarum decades libri IV,



« vissza