Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

"Az a sokféle ember mind én vagyok" - Kodolányi Gyula 75 éves

Kodolányi Gyulát, a Magyar Szemle alapító főszerkesztőjét (1992–1997) 75. születésnapja alkalmából tanulmánykötettel („Az a sok ember mind én vagyok” – Kodolányi Gyula 75 éves) köszöntötték barátai és munkatársai. A kötet megvásárolható a Magyar Szemle szerkesztőségében.




Kodolányi Gyulát, a Magyar Szemle alapító főszerkesztőjét (1992–1997) 75. születésnapja alkalmából tanulmánykötettel („Az a sok ember mind én vagyok” – Kodolányi Gyula 75 éves) köszöntötték barátai és munkatársai.

 

A kötet könyvárusi forgalomba nem került, de megvásárolható a Magyar Szemle szerkesztőségében.

 

A tanulmányok szerzői:

 

Gróh Gáspár

Éhn József

Jeszenszky Géza

Várady Tibor

Liptay Katalin

Juhász Előd

Katona Szabó Erzsébet

Pápai Luca

Mórocz Zsolt

Balogh Júlia

Szőcs Géza

Tóth Klára

Bod Péter Ákos

Csóti György

Entz Géza

Horkay Hörcher Ferenc

Bodosi György

Hieronymi Otttó

Martonyi János

Szávai János

Tar Pál

Egedy Gergely

Király Béla

Rácz Sándor

Sebestyén Ilona

Bollobás Enikő

Szekér Nóra

Vasy Géza

Vizi E. Szilveszter

 

*

 

Gróh Gáspár

 

Előszó

 

 

Egy születésnap nem érdem, hanem ajándék. A legtöbben igazán csak gyerekkorban örülnek neki, abban a csalóka hitben, hogy az élet végtelen, és felnőttnek lenni: maga a szabadság. Aztán kiderül, hogy nem egészen… Aztán már azt is tudják, hogy minden lepergő nap közelebb hozza a visszatérést az öröklétbe, és a születésnap megünneplése voltaképpen köszönet azért, hogy itt lehetünk.

Kodolányi Gyula hetvenöt éves. Ebből az alkalomból most mi köszönjük meg, hogy itt van velünk. A születésnap arra is alkalom, hogy kimondjunk olyan szavakat, amiket mondani kellene máskor is, csak éppen… – csak éppen nincs rá idő. Alkalom. Nem szokás.

Kár, mert vannak szavak, amiket többször kellene mondanunk. Ilyen a szeretet és a tisztelet is. No, nem úgy, ahogyan az amerikai tucatfilmeken látjuk, ahogyan a családtagok, ha kell, ha nem, biztosítják egymást szeretetükről, napjában többször, köszönési formulává koptatva az egzisztenciálisan fontos, nálunk talán éppen ezért tartózkodóan elhallgatott szavakat. Akik nem a haudujudu-ájlávjú kultúrába

születtek, hanem ebbe a szemérmes-nehézkes, önmagát kereső, önmagával birkózó, mások „lazaságát” fejcsóválva irigylő közép-kelet-európai, jelesen magyar világba, azoknak sokszor a torkukban reked, amit azért mégis el kellene mondani. Mondjuk a születésnapokon.

2017-ből 1942-t kivonva 75-öt kapunk. Ha ezeket a számokat a naptári évekre vonatkoztatjuk, akkor ez 75 évet jelent. Igen, Kodolányi Gyula hetvenöt éves. Micsoda korszak! Háború, diktatúrák, megszállások, a nemzet forradalma és Kádár ellenforradalma, olvadás, és a rab népek tavasza. Aztán a nagy változás évei, már az is több, mint negyed század… Mindenki másként éli a közös sorsot, lent és fent. Vagy között. Feladatként vagy sorsként. Aki ebbe a világba született, annak a születésnapja mindig számvetés, az ünnep mifelénk emlékezés.

Ettől olyan ez a könyv, amilyen. Barátok, eszme- (és ezzel szellemi értelemben fegyver-) társak tisztelgése, szeretete. Sokféle hang, mégis szomorúan kevesebb, mint amennyinek meg kellett volna szólalnia. Vannak igazolt hiányzók, akik a rövid határidő, a nagy távolság, betegség, gyarló emberi létünk apróbb-nagyobb nyavalyái miatt nem tudtak általuk is méltónak tekintett sorokat küldeni e kötetbe. De vannak igazolhatatlan hiányzások is, hiszen – fájdalmas és súlyos példák! – nem írhatott köszöntőt Antall József és Szabados György, Mádl Ferenc és Granasztói György sem…

Mégis reméljük: ami itt következik, elmond valamit egy korról és benne egy nagy ívű életútról, kifejez valamit abból a szeretetből és tiszteletből, amit a megszólalók éreznek Kodolányi Gyula iránt.



« vissza