Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A határon kívüli állampolgárok szavazati jogáról

Amióta az Országgyűlés csaknem 98%-os többséggel1 döntött a határon kívüli magyarok kettős, pontosabban magyar állampolgársági lehetőségéről, függő kérdésnek számít az, hogy ehhez az el, illetve visszanyert állampolgárságukhoz megkapják-e az egyenlő választójogot?

Emlékezve a magyarországiakat 2004. december 5-én fájdalmasan megosztó, a tanácstalan, identitásukban bizonytalan képet mutató lelkekre, felrémlik a csak hat évvel ezelőtti meghasonlott közvélemény. Világos, hogy a probléma a kérdéses referendum előtt is meg kellett legyen, gyökeresen azóta sem változhatott meg, és - alkalmatlan szabályozás esetén - újra felerősíthető. Antall József lelkiekben 15 milliója óta - pártállástól függően - minden miniszterelnök nyilatkozott arról, hogy 10 avagy 15 millióban gondolkodik. Nem szabad megkockáztatnia a jogalkotásnak, hogy újra olyan helyzet állhasson elő, ahol a határon belüli és kívüli magyarok érdeke - akár alaptalanul is - egymás rovására legyen megfogalmazható. Vagyis amikor a politikai oldalak közötti természetes szembenállás azt úgy kívánja, újra lehessen olyan fél, amely a határon kívüliek érdekeinek védelmezőjeként jeleníti meg magát. Ezzel szemben pedig egy olyan politikai álláspont is teremtődhet, amely a magyarországi magyarok kizárólagos érdekérvényesítését ígérje.

A nemzet egységességének érdekében olyan politikai helyzet kívánatos, amelyben valamennyi magyarországi politikai irányzat - a megosztottság, az egyes nemzetrészek közötti távolságtartás és bizalmatlanság helyett - a politikai jobb- és baloldal egyaránt, figyelje és keresse a határon kívüli magyarok - választói - kegyeit. Már csak önös politikai érdekében is, hogy politikai ellenlábasa fölé kerekedhessen. Célzatos a nemzet egységesítését erősíteni, és részeinek egymás ellen való kijátszhatóságának lehetőségét gyengíteni. Olyan megoldás szükséges, amelyben nem kifizetődő a határonkívüliek ellen politizálni, mert abból biztos veszteség, míg csak kétséges előny származhatik. Ellenkező esetben a nemzet megosztottsága erősödhet a jövőben, végső soron az egységes nemzeti elvben ellenérdekeltté tett fél idővel és természetszerűleg - akár csupán vélt vagy akár megalapozott okkal - törekedni fog a választójog, netalán az állampolgársági lehetőség megszüntetésére.

Ezért rossz megoldás olyan mandátumok vagy lista biztosítása, amely alapján elkülöníthető, hogy a határokon belül állandó lakhellyel nem rendelkezők kire adták a voksukat2. Németországban a törökök, az Egyesült Államokban a latinok szavazatait látatlanban az egyik oldalhoz szokás sorolni, ami egészségtelen, előnytelen mindkét oldal és az adott választói csoport szempontjából, még akkor is, ha a kutatások szerint tényleg nem véletlenszerűen oszlanak meg e választók a felkínált alternatívák között. így nem is próbálnak meg vetélkedni értük a pártok, holott, mint ismeretes, a republikánusok „átszavazó” latinokkal már nyertek elnökválasztást (2004-ben, G. W. Bush). Ehhez olyan témákat vetettek fel, amelyben megegyezett az adott etnikai csoport és a párt hagyományos véleménye.

Az egyes határon kívüli magyar közösségek vonatkozásában ezek számos volta és jelentősen eltérő mérete problémát jelent a kialakítandó választási rendszerrel kapcsolatban. Amennyiben a határonkívüliek egyetlen listára szavazhatnának, ennek mandátumairól gyakorlatilag a mintegy másfél milliós erdélyi nemzettest dönthetne, hiszen ők csaknem felét teszik ki a mintegy 3 milliónyi, határon kívül magukat magyarnak vallóknak. Ilyen rendszerben nem erdélyi jelöltnek nem lehetne érdemi esélye, végső soron ezzel az erdélyi és nem erdélyi határonkívüliek egymással való szembe- fordítását kockáztatnánk. Amennyiben pedig a határonkívülieknek szánt mandátumokat kijelölnénk az egyes nemzetrészek számára, a méretbeli eltérések továbbra is súlyos aránytalanságokat okoznak a másfél millió erdélyi, és a 8 ezer szlovéniai magyar képviseleti lehetősége között, nem is szólva a nyugati diaszpóra problémájáról. A nyugati diaszpórán - földrajzilag pontatlanul - számos magyar közösséget értünk, köztük az egyik legjelentősebb, 200-300 ezresre becsült izraeli magyarságot. A „nyugati” diaszpóra esetében az sem egykönnyen dönthető el igazságosan, hogy e közösségek (becsült) méretéhez, vagy a ténylegesen állampolgárságot nyert magyarok számához igazíthatnánk inkább a mandátumszámot3. Nem lehetne tehát arányosan, de még jelentős redukcióval sem annyi mandátumot adni a határonkívüliek összességének, hogy a legkisebb csoportjuknak is jusson legalább egy parlamenti szék. Felmerül továbbá, hogy mindezek miatt a nem erdélyi közösségekben értelmetlenné válhat a választásokon való részvétel, hiszen a jelentősen kisebb közösségeknek egyre kisebb a politikai súlya. Az is elég masszív ellenérve az elkülönített kis listáknak, hogy nagyon negatív a jelenlegi szlovák és ukrán álláspont a magyarok kettős állampolgárságának kérdésében, ami akadályozza az ezekben az országokban élőket az állampolgárság megszerzésében, és külön kockázatot jelent számunkra. így nem lesz könnyű élni majdani szavazati jogukkal. A választás eredménye egyúttal informálná ezeket a bizalmatlan magatartású államokat arról, hogy területükön hányan adtak le szavazatot, vagyis legkevesebb hány magyar állampolgárral számolhatnak.

Ugyanakkor egyértelműen kívánatos a választójogot helyes és célzatos módon biztosítani a határon kívül, mert más eszköz által nem kényszerül teljes egészében a magyarországi politikai paletta arra, hogy a határonkívüliekben potenciális és megnyerendő választópolgárait lássa.

Olyan megoldás pedig, hogy az elnyert választójoggal leadott szavazatok eredete ne legyen pontosan beazonosítható, elvegyüljön a belföldi állampolgárok szavazatai között, csak az egységes listára leadott szavazással van lehetőség. Ez lehet egy egységes országos listára kerülő szavazat, vagy pedig - a korábbi romániai választási rendszerhez hasonlóan - a fővárosi területi listára leadott voks, amennyiben megmaradnak a területi listák4. Ez utóbbinál megnyugtatóbb megoldás lehet a közvetlen országos listára szavazás5. A határonkívüliek nyilvánvalóan nem rendelkeznek magyarországi lakóhellyel, különben határon belülinek számítanának. Egyszersmind ez el is dönti, hogy a vegyes választási rendszer fenntartása esetén a belföldi állampolgárok egy listás és egy egyéni választókerületi, míg a határonkívüliek csak listás szavazatot adhatnak le. Természetesen rengeteg fontos részkérdés függ a megalkotandó új választási törvénytől, amelyből egyelőre annyi látszik, hogy az előterjesztés szerint 200 fős lesz az Országgyűlés, és megtartja a vegyes választási rendszert. Vagyis lesznek egyéni képviselői választókerületek, amelyek jelöltjeire az állandó lakhellyel nem rendelkezők értelemszerűen nem szavazhatnak.

A témához tartozik, hogy Magyarországon is hat az a nézet, hogy adót nem fizetők ne szavazzanak az ország képviseletéről, míg a határonkívüliek körében is él az a vélemény, hogy nem ártanák magukat a magyarországi ügyekbe s nem is rendelkeznének elegendő információval a felelős állásfoglaláshoz. Ugyanakkor erős az a természetes, öntudatos érzület, hogy ne legyen megkülönböztetés, minden állampolgár szavazhasson is.

Lássuk az elvi és pragmatikus helyzetet e félelmekkel kapcsolatosan: ami az ellenvetéseket tartalmilag illeti, világos, hogy jelenleg is tömegével vannak olyan választópolgárok, akik nem adóznak6, valamint a választási jogosultsághoz sem tartozik felkészültségi vizsgafeltétel. Az általános és egyenlő szavazati jog elvéből következik, de technikailag sem oldható meg a választók döntéshozatalra való felkészültségének ellenőrzése. De azok a határonkívüliek, akik magyar identitásukat őrizve az állampolgárságot is megszerzik, vitathatatlanul érdekeltek abban, hogy milyen módon valósítja meg a magyarországi vezetés ez irányú alkotmányos7 felelősségét, valamint gondoskodik a kapcsolatok ápolásáról. Pontosan a választójog elnyerése a garancia arra, hogy a továbbiakban ne esetlegesen teljesülő, írott malaszt legyen ezen alkotmányosan rögzített cél megvalósítása.

A 2006-os MSZP-s kampányszlogen miatt ki kell térni arra a hagyományos politikai félelemre, hogy a határonkívüliek preferálják a jobboldali pártokat, amivel megnehezítik a baloldal sikerének esélyeit. Erről azok a pártok tehetnek, amelyek nem igyekeztek eddig gesztusaikkal megnyerni a határonkívülieket. Ennek vége kell szakadjon, ha azok választójoghoz jutnak, tehát a pártok számára szavazataik miatt fontos véleményalkotású személyekké válnak. Másfelől, bár a kortárs demokráciákban többször előfordul, hogy egészen kis különbséggel arat győzelmet valamelyik oldal, de ez mégsem általános. Az elsöprő választási győzelmekhez irreálisan sok hibát kell a vesztes félnek elkövetnie. Nincsen arra ok, hogy a határon kívüli magyarok ne lennének hasonló ideológiai megoszlásúak, mint a határon belüliek, csupán foglalkoznia kell velük annak, aki eddig ebben mulasztott. Arra vonatkozóan pedig, hogy a magát jelenleg magyarnak valló Magyarországon kívül, de a Kárpát-medencében, mintegy hárommillió, vagy a távolabbi diaszpórában élő további több százezres magyarságból hányan szereznének állam- polgárságot és ezzel szavazati jogot, jó kiindulási adataink vannak a magyarigazolvány kapcsán. Kibocsátása, 2002 óta összesen mintegy 800 ezer ilyen okmányt állítottak ki kérvényre a magyarországi hatóságok. Feltételezhetően ennyien fognak az egyszerűsített honosítási eljárással is élni. Igaz, a lehetőség megnyílásakor - jelenleg - hosszú várólisták alakultak ki, de néhány év alatt ennyi kérelmet bírálhat el a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal.

A külföldi szavazás lehetőségének megteremtése óta arról is van tapasztalatunk, hogy ezzel a lehetőséggel a jogosultak közül milyen kevesen élnek. A szavazást megelőzően a választópolgárnak szavazási szándékát jelzendő regisztráltatnia8 kell magát az egyes külföldi szavazóhelyek névjegyzékébe, amely ügyintézést sokan nem vállalják. További technikai akadály, hogy Magyarország külképviseletein lehetséges voksolni, ami a jogosultak túlnyomó részének jelentős utazást jelent lakóhelyéről. Mindezek miatt, bár a kezdeti időszakban várható szavazási lelkesedés, de az egyenlőséget kifejező szavazási lehetőség megteremtésének következtében a szavazásra jogosultak létszáma több százezerrel, de a résztvevők száma ennek töredékével, kalkulálhatóan 10-40 ezer, maximum 80 ezer fővel9 növekedhet. Ez a kalkuláció a külképviseleti szavazási tapasztalatokon alapul, amely szerint az egyes országokban élő magyar állampolgárságú jogosultak becsült létszámának csak néhány százaléka regisztráltatja magát, és azután ezeknek mintegy 80 százaléka él is valóban szavazati jogával.

A 2004. évi népszavazás kapcsán számos kérdés általános társadalmi vitában, szélesebb körben ismertté vált. így az, hogy az áttelepülés folyamata fokozódhat-e, kik jönnek a bevándorlók érkezése nélkül demográfiailag fenntarthatatlan országba, és hogy ezek a betelepülők nem terhelik, hanem erősítik Magyarország gazdaságát és társadalombiztosítási rendszerét10. E témákra ezért itt nem térek ki.

Összegezve: az állampolgársághoz jutó határon kívüli magyaroknak biztosítani a választói jogot nem csupán jelképes, egyenlőséget kifejező gesztus, hanem jól megválasztott választási rendszerrel, fontos eszköze a kívánt nemzeti egységesítési folyamatnak, amely ellen csak egyes beidegződött, de megalapozatlan, téves félelmek szólnának.

Valószínűleg még komoly, társadalmi viták előtt állunk a kérdésben, hiszen igen kevesen ismerhetik a határon kívüli szavazati joghoz kapcsolódó, konkrétan kezelendő problémákat, ugyanakkor komoly érzelmi viharokat kavarhat a téma napirendre kerülése, ami esetlegesen kedvezőtlen lehet az egységes magyar nemzet valódi érdekeinek szempontjából. Mégis, a rövid távon jelentkező problémákkal szemben hosszabb távon jelentős előny a határonkívüliek emancipációja, belpolitikailag közvetlen fontosságúvá válása.


 

Jegyzetek:


 

1 Az Országgyűlés 2010. május 26-án a leadott szavazatok 97,7%-ával, a valamennyi megválasztott képviselő 89,1%-ával fogadta el az 1993. évi LV. törvény módosítását, hárman szavaztak nemmel (Gyurcsány, Molnár Csaba, Szanyi Tibor), öten tartózkodtak, s 24 fő nem volt jelen.

2 Bőven elegendő, ha a népszerűségi felmérésekből lesz sejthető az olyan összehasonlítás, mint például hogy az USA-ban élő lengyelek tömegében konzervatív, míg a brit szigeten voksolók polgári liberális érzelműek.

3 A választási törvényt 2011 II. félévében alkotja meg az MKOGy, míg a következő választásokig nem egyértelmű, hogy az adott nemzeti közösségünk milyen arányban kíván majd állampolgárságot szerezni.

4 A hatályos magyarországi választási törvény szerint az országos listára nem lehet közvetlenül szavazni, ebben az esetben tehát a lakhely nélküli, külhoni szavazatot leadó választópolgárok szavazatait valamelyik területi (megyei) listára kellene gyűjteni. Ez logikusan lehetne a fővárosi, mint a legnagyobb és legnagyobb szavazói részvétellel büszkélkedő, ahol a beérkező külhoni szavazatok csak a legkisebb arányeltolódást okozhatnák.

5 A 2010 nyarán az MKOGy elé terjesztett kormánypárti választási törvényjavaslat csak országos listás lehetőséggel számol, míg egy ellenzéki javaslat megyei, területi listás rendszert javasol kompenzációs országos listával - egyéni képviselői kerületek nélkül.

6 Állandó lakhellyel rendelkezők, de jövedelmüket külföldön szerzők, valamint nyugdíjasok.

7 A Magyar Köztársaság Alkotmánya, az 1949. évi XX. tv. 6.§ (3) szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását, amelyet a 2012-től hatályosuló Alaptörvény D cikke lényegében részletezve megerősít.

8 A választásokat megelőzően össze kell állítani a jogosultak névjegyzékét, ami a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők esetében csakis önkéntes regisztráción alapulhat, mivel a lakóhely igazolására szolgáló okmányt nem a magyar hatóság állítja ki, így megbízható adatnyilvántartást sem végezhet.

9 Nem várható, hogy - akármekkora lelkesedés mellett is - az új állampolgárok a külképviseleti 1-2 százalékos részételi aktivitás sokszorosát produkálják. A kezdeti időszakban sem számolhatunk 5, de 10 százaléknál nagyobb érdeklődéssel végképpen sem.

10 Az eltelt hat esztendő alatt tovább romlott az aktív korúak és eltartottak aránya, ma 10 millió ellátottat 3,7 millió aktív munkavállaló járulékfizetéséből finanszírozunk, ami egy aktív keresőre 2,7 statisztikai főt jelent, ami az elöregedett Európának is a legrosszabb mutatószáma.



« vissza