Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Búcsú Török Bálinttól

 

Török Bálint (1925-2011)

 

1999 júniusában közölte a Magyar Szemle Török Bálint első írását, A ratifikáció és Nagy Ferencék politikája címmel. Akkor jött közénk, éppen 12 esztendeje! Azután szinte minden második számba írt nekünk, ébren tartva a lelkiismeretünket, emlékeztetve azokra a magyarokra, akik ezért az országért és nemzetért, sokszor életük árán is, megtettek minden megtehetőt.

Még ebben az évben, 2011. áprilisban is Teleki Pálra emlékeztetett, hiszen 70 éve halt meg volt miniszterelnökünk.

Csak néhány nevet sorolok most ide, akiknek az emlékét, munkásságát nem engedte feledésbe merülni: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Barankovics István, Donáth György, Esterházy János, Farkas Ferenc, Kodolányi János, Kovács Béla, Kovács Imre, Luka László, Márton Áron, Mindszenty József, Mistéth Endre, Nagy Ferenc, Soos Géza, Szent-Iványi Domokos, Teleki Pál.

Betegágyából, mikor telefonon érdeklődtünk hogyléte felől, szinte diktálta, sorolta, hogy ebben az évben még milyen eseményekről, kikről kell megemlékeznünk.

Kismester volt, a klasszikus, „kivesző”, legjobb „fajtából”. Életrajza szinte minden számunk végén ott volt: Török Bálint (1925, Budapest) bölcsészdoktor, közíró. A Magyar Művészeti Akadémia tb. tagja. Újságírással 1990 óta foglalkozik. Rendszeresen írt, illetve ír számos újságba, folyóiratba, sajátos műfaja a történelmi publicisztika. 1994-ben Esterházy-, 2006-ban pedig Teleki Pál-emlékéremmel tüntették ki. F. m.: Esterházy János Emlékkönyv (Esterházy Alizzal közös szerkesztésben, 2001), A demokrácia fellegvárának építői (Csicsery-Rónay Istvánnal és Horváth Jánossal közös tanulmány- és cikkválogatás, 2002), Farkas esz meg, Medve esz meg... Szent-Iványi Domokos és a Magyar Függetlenségi Mozgalom (2004)., A magyar szolidaritás balatonboglári példái, 1939- 2009. Teleki Pál és Varga Béla (2009).

Szerkesztőségi napokon szinte minden alkalommal bejött az irodába. Megivott egy kávét, és néhány szót váltott mindenkivel.

Ha nem értünk éppen rá, akkor nem szólt, csak elüldögélt kicsit közöttünk. Határidőre, pontosan hozta írásait. Az adatok mindig egyeztek, nem tévedett sem a neveket, sem az eseményeket illetően. Precízen, komolyan dolgozott. És haladt a korral is, mert írásait pen drive-on hozta, később e-mailen, csatolt fájlban küldte el. Amikor a szeme rohamosan romlani kezdett, tavaly ősszel, akkor is folyamatosan dolgozott, kinagyította a képernyőn a betűket, azután Pósalaky úrként felolvastatott magának. Nem hagyta el magát az utolsó pillanatig sem, bár leánya elvesztése és felesége halála nagyon megviselte. Még törött lábbal és törött kézzel is a következő írásokon gondolkodott.

Néha felhívtuk, mert hiányzott a keddi napokon, és mindig készséges volt, barátságos, és szellemileg élénk!

Most már a mi kötelességünk lett, hogy - Őt is ideértve - ne felejtsük el nagyjainkat, és olvasóinkat is évről évre emlékeztessük rájuk, és Török Bálintra is. Nyugodjék békében!



« vissza