Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Emlékezés Tarics Sándor barátomra, az olimpiai bajnokra és zseniális mérnökre

Jó hetven évvel ezelőtt, harmadéves mérnökhallgató koromban, a tanév elején érdeklődéssel vártuk az első geodézia-előadást. Az érdeklődés nem annyira a tárgyra irányult, mint inkább az előadóra. Tudtuk ugyanis, hogy az előadó, dr. Tarics Sándor, az 1936-os berlini olimpia bajnoka, a világhírű vízipólós.

Percre pontosan érkezett, bemutatkozott, és nyomban megkezdte előadását. Feltűnően szabatosan fogalmazott, és igen jó benyomást keltett mindannyiunkban. Az év végén aztán nála vizsgáztam, és igencsak megizzadtam a jelesért. Röviddel ezután hallottuk, hogy Tarics tanár úr nyugatra távozott.

Évtizedekig nem hallottam róla. 1978-ban az UNIDO (az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete) Építőipari Osztályának vezetőjeként az USA-ban, a kaliforniai egyetemen volt dolgom, és nagy örömömre ott találkoztam vele újra. Egyetemi munkája mellett mintegy harminc főből álló mérnöki tervezőirodáját vezette, és Amerika-szerte híres volt, többször is elnyerte az Év Mérnöke címet. Örömmel állapítottuk meg, hogy mindketten nagy érdeklődéssel foglalkozunk a földrengésvédelemmel. Ez nála, a földrengésektől gyakran sújtott Kalifornia lakosánál érthető volt, én pedig az UNIDO-ban évek óta a nagy balkáni földrengések tapasztalatait dolgoztam fel.

Mindketten elavultnak és túlhaladottnak tekintettük a hagyományos, szabályzatokban lefektetett földrengésvédelmi irányelveket, és - bár más-más irányból megközelítve - azon voltunk, hogy a tartószerkezetek megerősítése helyett az épületnek a földtől való szeizmikus elszigetelését dolgozzuk ki.

Sándorral és a tanszékvezető James Kellyvel együtt munkálkodva hamarosan kialakult a forradalmian új Base Isolation technológia, melynek első gyakorlati alkalmazása a San Bernardinóban megépült Foothill Communities Law and Justice Center (igazságügyi központ) volt. Barátságunk és a földrengésbiztos technológia megszületésének történetét elevenítem fel, emléket állítva ezzel Tarics Sándornak, az újítónak és jóbarátnak.

1949-ben kaptam meg a Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomámat, és kezdtem dolgozni Csonka Pál professzor úr tanársegédeként a műegyetemen. Az 1956-os forradalom leverését követően, a véres kádári megtorlás elől én is külföldre menekültem, majd - néhány évi hányódás után - nemzetközi UNESCO-pályázat alapján 1964-ben megnyertem Szíriában a damaszkuszi egyetemen a mérnöki kar megszervezésére és a szilárdságtan tanszék vezetésére kiírt pályázatot.

Nyolc évig tartó közel-keleti munkám során, Marokkótól Iránig kóborolva, számtalanszor találkoztam súlyos földrengések okozta pusztításokkal, melyek nyomán kialakult az a törekvésem, hogy mérnöki munkám elsősorban ezek elleni védekezésre irányuljon.

Jó alkalmam nyílt erre, midőn az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete, a bécsi UNIDO 1978-ban megbízott építőipari részlegének megszervezésével és vezetésével. Már első nagy feladatom ez irányú volt: a nagy balkáni földrengések okozta pusztulásokat és sebeket gyógyítandó, az UNDP egy nagy balkáni regionális projektre szavazott meg nagyobb ösz- szeget. A projekt a hat részt vevő ország (Albánia, Bulgária, Görögország, Jugoszlávia, Románia, Törökország), valamint más, fejlettebb országok (USA, Japán stb.) földrengési tapasztalatainak felhasználásával közös antiszeizmikus építési irányelvek, technológiák kidolgozását és ezeket ismertető, angol nyelvű kézikönyvsorozat elkészítését tűzte ki célul.

Első problémaként kiderült, hogy Albánia senkivel sem hajlandó szóba állni, és az első, Kínában épült Base Isolatorokon álló lakóházról a részvételt is megtagadta.



Az első, Kínában épült Base Isolatorokon álló lakóházról a kínai sajtóban megjelent újságcikk egy része

A helyzetet kihasználva becsempésztem helyére Magyarországot. A következő akadályt az akkor még javában fennálló, Kelet-Eu- rópát Nyugat-Európától elválasztó politikai, ideológiai és gazdasági vasfüggöny jelentette: Bulgária, Magyarország és Románia a Varsói Szerződéshez és a KGST- hez tartozott, Görögország és Törökország a nyugati gazdasági közösséghez és a NATO-hoz, Jugoszlávia kicsit ide, kicsit oda. Ez a két oldal egymást ellenségnek tekintette, nem is beszéltek egymással. Elképzelhetetlennek látszott ezeket egy asztalhoz ültetnünk, közös munkára bírnunk, de végül sikerült.

Feladatom ezután az volt, hogy a hat fővárosban megalakított munkacsoportok - melyek mindegyikébe valamennyi részt vevő ország delegált szakértőt, és amely munkacsoportok a téma más-más részterületén dolgoztak - munkáját úgy irányítsam és hangoljam össze, hogy annak összegzéseként egy hat kötetből (és egy szabályzatokat tartalmazó hetedik kötetből) álló, egységes, jól használható kézikönyvsorozat kerüljön nyomdába. Később könyvsorozatunkat a híres amerikai egyetemek könyvtárában, az ajánlott könyvek között is felleltem, s ezzel igazolva éreztem munkánk hasznosságát és elismertségét.

Még javában dolgoztunk a könyvsorozaton, amidőn az UNIDO vezérigazgatója soron kívüli megbeszélésre magához hívta az osztály- és részlegvezetőket, és bemutatta a kaucsukültetvényesek nemzetközi szervezetének malajziai vezetőjét, aki az UNIDO segítségét kérte a szintetikus kaucsuk rohamos térhódítása folytán válságba került természetes kaucsukpiac megmentésében, új termékek és piacok megnyitásában. A vezérigazgató úgynevezett brain-stormingot, ötletbörzét indított ez ügyben. Amikor ebben rám került a sor, elmondtam, hogy tudomásom szerint Kaliforniában és Új-Zélandon már kísérletek folynak természetes kaucsuk felhasználásával készített antiszeizmikus szerkezetekkel.

A kötetekben összegyűjtött antiszeizmikus építési technológiákat még a hagyományos elveken alapuló szabályzatok alapján készítettük, de az igény megvolt bennünk egy jobb megoldás iránt. Meggyőződésünk volt, hogy a földrengésnek kitett épületeket nem erősebbre és ezáltal merevebbre kell tervezni és építeni, hanem el kell szigetelni őket rázkódó alapjaiktól. A malajziaiak készek voltak az UNIDO ez irányban indítandó munkáját anyagilag támogatni. Ennek nyomán kapcsolódtam San Francisco Berkeley egyetemén, Richmondban Jim Kelly professzor és volt műegyetemi tanárom, Tarics Sándor és társai fejlesztőmunkájához. Az azonos cél érdekében együtt végzett munka során köztem és Sándor között a kezdeti tanár-diák kapcsolatból szoros munkakapcsolat és meghitt barátság alakult ki. Bár ő Kaliforniában és én többnyire Bécsben dolgoztam, azokban az időkben is sűrűn beszéltünk telefonon egymással.

Megszerveztük Malajziában, Kuala Lumpurban azt a workshopot, amelyen sikerült meggyőzni Mr. Rigneyt, a kerület adminisztrátorát, hogy az USA-ban, San Bernardino 30 millió dolláros beruházását, a Foothill Communities Law and Justice Centert az 1980-as években ezzel a technológiával építve védjék a földrengésektől.

Miután laboratóriumi szinten sikerült a gumi-acél összetételű szigetelőtestek kialakítása, és a rázóasztalos modellkísérletek is eredményesek voltak, 1984-ben sor került az első gyakorlati alkalmazásra, a központ megépítésekor. Az épület 96 alapszigetelő testen nyugszik. Ezek kb. 75 cm átmérőjű, kb. 40 cm magas hengerek, melyek rétegesen elhelyezett - váltakozva egymáshoz vulkanizálással rögzített - 3 mm vastag acéllemezekből és 12 mm vastag, nagy csillapítású természetes gumirétegekből állnak. (A technológiát és a prototípus épületeket húsz évvel ezelőtt, a Magyar Építőipar című folyóirat 1997. 11-12. számában részletesen ismertettem.) A technológia lényege az, hogy a hagyományos módszerrel szemben, mely a földrengés okozta károkat az épületek egyre erősebb és merevebb szerkezetével igyekezett csökkenteni, a Base Isolation rugalmas kaucsuk-acél elemek közbeiktatásával szigeteli el a talajtól , így védve az építményeket.

Az első prototípus épület sikere után számos szeizmikusan veszélyeztetett fejlődő ország (Indonézia, Fülöp-szigetek, Thaiföld, India, Chile, Kína stb.) egyetemein és mérnöki kamaráiban tartottam ez ügyben ismeretterjesztő előadásokat. Ezek hatására Indonéziában és Kínában az UNIDO képviseletében hamarosan megindíthattam a prototípus épületek tervezését és megépítését.

Irányításommal épült Indonéziában az első Base Isolatorokkal védett, négyemeletes lakóház, és közreműködésemmel, Zhou Fu Lin professzor irányításával Kína első Base Isolator-os nyolcszintes épülete. Sándor mind a kínai, mind az indonéz prototípus épület átadásán részt vett.

Kína nagyon hálás volt, Zhou Fu Lin professzor nem mulasztja el előadásaiban, nyilatkozataiban megemlíteni szerepemet a technológia kínai meghonosításában. 1984-ben feleségemmel háromhetes előadókörútra hívtak meg, melynek során több nagyvárosuk egyetemén tartottam előadást az új technológiáról, később szimbolikusan kineveztek a Dél-kínai Műszaki Egyetem vendégprofesszorává és a Szerkezetek Szeizmikus Védelme Bizottság tanácsadójává.

Feltételezem, hogy az USA-val és Kínával kialakult műszaki-tudományos kapcsolataim hívták fel rám az UNIDO vezérigazgató-helyettesének (akiről utóbb kiderült, hogy neki mint a szovjet titkosszolgálat bécsi ügynökének, az UNIDO csak fedőmegbízatása volt) figyelmét, aki ismételt kísérletet tett, hogy beszervezzen. Midőn ennek ellenálltam, Budapestre utazott, és a magyar belügyi szerveknél feljelentett. A Magyar Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltárából utóbb megkapott anyagomban az áll, hogy „A Szovjetunió UNIDO kiküldöttjeinek vezetője, I. Vaszilijev megkereste a magyar tagozatot, s közölte, hogy »Csorba a szocialista országok érdekeivel ellentétes magatartást tanúsít«, és »Csorba feltehetőleg az angolok részére dolgozik«". Úgy gondolom, ezekkel a rágalmakkal akarta megbízóinak megmagyarázni beszervezési kísérlete sikertelenségét.

Természetes, hogy ezek után UNIDO-állásom és hazatérési lehetőségem is megszűnt. Ausztriában kellett feleségemmel együtt munka nélküli politikai menekültekként megélhetésünkről és gyermekeink taníttatásáról gondoskodnunk. Az ezt követő több mint két évtizedben ez kötötte le minden időmet és energiámat, Kínával egy-két levélváltáson kívül nem volt kapcsolatom.

Az utóbbi években előrehaladott korunk és romló egészségi állapotunk miatt Tarics Sándor barátommal ritkábbak lettek a közvetlen találkozások. Azóta pedig, hogy Sándor felesége, Erzsike ágyban fekvő beteg lett, és ő sohasem hagyta magára, személyesen nem is találkoztunk többé. Így a 2013-ban Budapesten általam rendezett Base Isolation Workshopon sem tudott személyesen részt venni és előadást tartani. A rendezvény megszervezését azért tartottam fontosnak, mert tapasztaltam, hogy kormányunk - indokoltan - nagy súlyt helyez kínai műszaki, kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink fejlesztésére, úgy gondoltam, hogy ezt a kínai kapcsolatomat is helyes volna hazámnak felajánlanom. Közismert, hogy Olaszország, Délkelet-Európa, a Balkán-félsziget országai (Románia, Horvátország, Szlovénia, Szerbia, Koszovó, Bulgária, Törökország, Görögország, Ciprus), valamint a közel-keleti országok (Irak, Irán, a kaukázusi országok, Szíria, Libanon, Jordánia, a Perzsa-öböl országai, Algéria, Marokkó, Líbia, Egyiptom stb.) földrengésektől igen veszélyeztetettek, ezért itt a Base Isolation technológiának várhatóan jó piaca volna. A workshopon hangzott el Zhou Fu Lin professzortól, aki hivatalból figyelemmel kísérte a Base Isolation technológia terjedését, hogy Kínában megközelítőleg hétezer épület és ezerötszáz híd, a világon mintegy húszezer épület és ötezer híd készült el ezzel a technológiával!

Sándor szinte napról napra figyelemmel kísérte a workshopon történteket, és nagy örömmel értesült arról, hogy a workshop utolsó napján a rendkívül magas szintű, három akadémikus egyetemi tanárból és két nagyvállalati igazgatóból álló kínai delegáció részletes munkatervvel alátámasztott szándéknyilatkozatot írt alá egy magyar építőipari nagyvállalattal. Ennek értelmében a kínai fél a magyar vállalattal együttműködve Magyarországon tervezte létrehozni európai Base Isolation központját, aminek eredményeképpen várhatóan magyar mérnökök fogják a földrengéstől fenyegetett európai és közel-keleti országokban a szeizmikus veszély elhárítására irányuló munkákat tervezni és kivitelezni.

Sándor velem együtt érdeklődéssel várta, hogy a munkatervnek megfelelően a magyar vállalat mérnöke a legrövidebb időn belül eleget tesz a kínai meghívásnak, és Kínába utazik a technológia alkalmazásának tanulmányozására.

Múltak a napok és a hetek, és a beígért utazásra nem került sor. A kínaiak udvariasan sürgették, de eredménytelenül. Érdeklődésemre a magyar vállalattól azt a nemhivatalos választ kaptam, hogy nincsenek meggyőződve a Base Isolation feltétlen gazdasági előnyéről. Más oldalról úgy értesültem, hogy egy közben elnyert, anyagilag nagyon előnyös megbízásért álltak el a tervtől.

Érthető, hogy nem csak nekem, hanem Sándornak is nagy csalódást okozott ez a fejlemény. Mégis ő volt az, aki azzal vigasztalt telefonon, hogy a magyar műszaki fejlődés történelmében igen sok példa van arra, hogy a hatóságok értetlensége és közömbössége, valamint a vállalatok vezetőinek gyors meggazdagodási vágya miatt korszakalkotó magyar találmányok csak külföldön valósultak meg.

Sándor hozzátette, hogy igen jó társaságba kerülünk: gondoljunk csak Puskás Tivadarra, Irinyire, Csonkára, Bródyra, Bíróra, Asbothra, Galambra, vagy Peteválra, akik itthon meg nem értés, vagy irigység miatt nem tudták ötletüket megvalósítani. Azt válaszoltam, hogy ez némi vigasz, de mégis jobban szeretném, ha előbb-utóbb megvalósulna ez a kínai-magyar együttműködés, aminek létrehozásán annyi éve dolgoztunk.

Ez volt utolsó beszélgetésem Sándorral. Néhány hétre rá megdöbbenéssel értesültem haláláról. Csak hálával és szeretettel tudok rá visszaemlékezni.



« vissza