Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Miért megoldás a svájci típusú demokrácia?

A svájci típusú vegyes demokrácia - a képviseleti és a közvetlen demokrácia sajátos keveréke - a világ egyik legstabilabb,1 gazdaságilag legversenyképesebb2 és legtisztességesebb államberendezkedése.3 Mégis, alig van ország, amely átvenné a politikai rendszerét. Ennek - általunk vélelmezett - okai összefoglalhatók, miután röviden ismertettük a svájci demokratikus berendezkedés lényegét, valamint értékeljük a mellette és ellene felhozott főbb érveket.

A svájci „félig közvetlen”, félig képviseleti demokráciáról röviden:

- 8,2 millió lakos, 6,3 millió állampolgár, 5,3 millió választó. Korhatár: 18 év. Megjegyzés: az állampolgársággal nem rendelkező svájci lakosok (a külföldiek) aránya: 25 százalék.

- 26 kanton, kétkamarás, 246 tagú szövetségi parlament, négyéves választási ciklus.

- Népszavazások lehetségesek helyi, kantonális és szövetségi szinten. Az utóbbi 40 évben évente kb. 6 szövetségi szintű népszavazás.

- A szövetségi vagy kantonális törvények kihirdetésük után három hónapon belül népszavazással megtámadhatók. Ehhez - a szövetségi szintű törvények esetén - 50 ezer aláírást kell összegyűjteni.

- Megtámadható az alkotmány is, de az csak 18 hónap alatt összegyűjtött 100 ezer aláírással. (Emellett minden, a parlament által meghozott alkotmánymódosítást népszavazással kell jóváhagyatni.) Ugyancsak 100 ezer aláírás szükséges valamely népi, tehát nem a parlamenttől eredő törvénykezdeményezésnek a szövetségi parlament elé utalásához. Ez az úgynevezett iniciatíva.

- Érvényességi küszöb egy népszavazásnál sincs. Az eredmény kötelező és nem évül el.

Érvek a vegyes, képviseleti és népszavazásos rendszer mellett


 

1. A részvétel ethosza


 

Az adott népszavazási kérdések körül kialakuló párbeszédek növelik a kölcsönös megértést, és oldják a politikai pártalakulatok hívei közötti, sokszor antagonisztikusnak látszó ellentéteket. Mindez erősíti az egyének közötti kapcsolatokat, és arra készteti az állampolgárokat, hogy túltekintsenek saját szűk érdekeik mezsgyéjén. Ráadásul a valódi részvétel lehetősége a konkrét ügyekről szóló döntésekben növeli a politika becsületességébe vetett hitet. Mindezt többen megkísérelték számszerűsíteni is. Alois Stuteer és Bruno Frey svájci szociológusok 2006-ban megmérték a népszavazási döntések gyakorlati hasznának hatását, másrészt a döntésben való részvétel lehetőségének hatását a Svájcban élők közérzetére.4 Kimutatták, hogy a részvétel puszta tényéből eredő közérzeti haszon nagyobb, mint a népszavazási döntések gyakorlati haszna. A mérések két módszere: (a) a Svájcban élő, szavazati jog nélküli külföldiek és a szavazati joggal rendelkező állampolgárok közötti attitűdkülönbség kimutatása, (b) a szavazati joggal rendelkező állampolgárok közérzetét befolyásoló tények hatásának szétszálazása többváltozós regressziószámítással. Az eredmények közül a leglátványosabb az, hogy a félig közvetlen demokrácia eszközeivel hozott döntések összesített (tehát gyakorlati + közérzeti) hatása az állampolgárok esetében háromszorosa a szavazati joggal nem rendelkezőknél mérhetőnek, akik csak a döntések gyakorlati hasznát élvezik.

Érdekes eredményt hozott egy másik, a kantononkénti különbségek alapján történt felmérés is.5 A felmérés készítői a kantonok között egyetlen szempont szerint tettek különbséget: hogy mely kantonokban lehetséges a kantonális költségvetés népszavazás útján történő befolyásolása, és melyekben nem. Méréseik szerint azokban a kantonokban, ahol lehetséges, az adóhátralékok mintegy 30 százalékkal alacsonyabbak, mint ott, ahol a költségvetés népszavazással nem befolyásolható.


 

2. A közpénz pazarlásának fékje


 

(a) A költségvetésről tartott népszavazást biztosító és az azt nem megengedő kantonok összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a költségvetési kérdésekben tartható népszavazás fékezi a választások előtti túlköltekezést.6

(b) A közösségi költségvetés fejenkénti összege 10 százalékkal alacsonyabb.7

(c) A köz eladósodásának mértéke 25 százalékkal kisebb ott, ahol költségvetési kérdésekben is tartható népszavazás.8 A közszolgáltatások is lényegesen hatékonyabbak ott, ahol ebben a témakörben tartható népszavazás.9


 

3. Az átgondolt törvényalkotás kulcsa


 

A parlament által hozott törvények népszavazásos felülbírálatának lehetősége élénkíti a pártok és a közvélemény kapcsolatát, egyszersmind arra készteti a parlamenti erőket, hogy a törvényeket eleve közösen, a többség számára elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki. A népszavazás mint hatékony eszköz teszi Svájcot a konszenzusos demokrácia mintaországává.


 

4. A politika legitimitásának járulékos záloga


 

Kriesi szerint „a közvetlen demokrácia intézményeit kiépítő államokra jellemző nagyobb állampolgári elégedettségi szint nem csupán ezen országok jobb teljesítményéből fakad, hanem az ilyen eljárásrenden alapuló és ezért nagyobb legitimitású közpolitikai döntések közvetlen eredménye. A közvetlen demokrácia eljárásrendje alapján meghozott politikai döntések igazságosabbnak tűnnek a polgárok szemében.”10


 

5. A gazdasági haszon


 

A pénzügyekben népszavazást engedő kantonokban az egy keresőre jutó termelési érték - ceteris paribus, azaz minden más tényező egyezése mellett - 3,6 százalékkal magasabb, mint azokban, amelyekben ez nem lehet népszavazás tárgya.11


 

Érvek ellene - avagy az aggályok


 

1. Káosz és jogbizonytalanság?

Nem, mert „a svájci demokrácia intézményi berendezkedése és a politikai elitek mobilizálási és kommunikációs stratégiái előzetesen strukturálják a választók elé kerülő alternatívákat.”12 Jellemző és tanulságos, hogy az utóbbi évtizedekben a felülbírálható törvények 7 százalékára írtak ki népszavazást,13 ezek eredményeképp az összes törvény alig 1-2 százalékát változtatták meg.14 A népi törvénykezdeményezések sem sokkal eredményesebbek: mindössze hat százalékukat fogadták el a népszavazáson.

2. Kompetens-e a nép?

Hogyan hoznak megalapozott döntéseket a viszonylag tájékozatlan állampolgárok? (a) A résztvevők a tájékozottabbak közül kerülnek ki (az „alkalmatlanok önszelekciója”). (b) Kriesi: „A közvetlen demokrácia gyakorlása nem támaszt túlzott követelményeket az állampolgárral szemben.”15 (c) Sok esetben komplett, kidolgozott törvényjavaslatok kerülnek a szavazók elé, nem csak „igen-nem”-mel megválaszolható kérdések, mint itthon. Ám az utóbbi esetekben is összefoglaló, tájékoztató anyagok készülnek - sokszor a svájci szövetségi parlament, kormány, illetve a megválasztott kantonális parlament kiadásában - a konkrét kérdés érveléssel történő eldöntéséhez.

3. Belefáradás a politikába?

Igen, még ha lassan is. A részvétel 25-45 százalékos, és az utóbbi hatvan évben csökkenő - akárcsak az általános választásokon. Összehasonlításul ez utóbbi, tehát a parlamenti választásokon való részvétel aránya Németországban 80 százalék, Nagy-Britanniában pedig 74 százalék körüli, és nem csökken. Svájcban a célszerűség kedvéért összevont szavazásokat tartanak, egyszerre háromnégy kérdésről is. Ezenkívül lehetséges levélben és interneten is szavazni.

4. Érdekcsoportok áttörési lehetősége?

Gerber nyomán: „a gazdasági érdekcsoportok képesek lehetnek megakadályozni olyan javaslatok elfogadását, amelyeket elleneznek, de saját javaslataikat már nemigen tudják elfogadtatni”. [A népszavazások során] „a civil érdekvédő szervezetek hatékonyabbak a status quo megváltoztatásában, míg a gazdasági érdekcsoportok annak megtartásában.”16


 

Miért nincs mindenhol ez a fajta „vegyes” berendezkedés?


 

Talán mert Svájc fejlődése nem az önkényuralomtól haladt a demokrácia felé - mint szinte mindenütt a keresztény világban -, hanem közösségi irányítású kantonok szövetségeként jött létre. Ok tehát 700 éven át finomítgatták azt, amit a világ többi országában csak a legutóbbi időkben harcoltak ki: a demokratikus, de legalábbis közösségi döntéshozatalt.

A történelmi fejlődésnek ez a sajátossága valószínűleg perdöntő, mert az Amerikai Egyesült Államokra, a másik olyan országra, amelynek az életében - még ha nem is szövetségi szinten - fontos szerepet játszanak a népszavazások, ugyanez a fajta kivételes történelmi fejlődés jellemző. A függetlenségi háború óta ők sem kellett legyőzzenek császárt, cárt, királyt, tehát a Ranke német történész által még a 19. század közepén is Istentől valónak gondolt uralkodót, hogy ezáltal a hatalmat - közösségi irányítású régiók („államok”) szövetségét működtetve - a kezükbe vehessék.


 

Az átmenet lehetséges útja


 

Magyarországon a demokrácia svájci típusú megreformálása égetően fontos volna, hiszen az elmúlt 26 év megmutatta: képviseleti demokráciánkban egyetlen, a választásokon győztes párt sem képes tartósan a hatalommal való visszaélések nélkül, tehát erkölcsösen élni. Széles körű korrupció, eltérített eredményű pályázatok, hatalmi önkény és kivételezés jellemzi a magyar közéletet, immáron huszonéve. A baj pártfüggetlen, a mérték pedig egyre erősödő - úgyhogy a hibát a rendszerben kell keresnünk, és ez a keresés sürgős.


 

Jegyzetek:


2 A versenyképességről: http://www.portfolio.hu/gazdasag/magyarorszag_csunyan leszerepelt_ a_ versenykepessegi rangsorban.237930.html

3 A tisztességességről: http://www.transparency.org/news/feature/corruption_perceptions_index_2016

4 Alois Stuteer - Bruno S. Frey: Political participation and procedural utility: An empirical study. (2006) European Journal of Political Research 45: 391-418.

5 Gebhard Kirchgassner - Lars P. Feld-Marcel R. Savioz: Die direkte Demokratie. (1999) Basel, Helbing und Lichtenhahn, 91.

6 Hanspeter Kriesi: Közvetlen demokrácia. Svájc esete In Enyedi Zsolt (szerk.): A népakarat dilemmái. DKMKA - Századvég, 2009, Budapest, 16.

7 Kirchgassner-Feld-Savioz, 83.

8 Uo. 96.

9 Uo. 99.

10 Kriesi, 16.

11 Kirchgassner-Feld-Savioz, 105.

12 Kriesi, 17.

13 Bakó Bea: Mennyit rólunk, nélkülünk? Iustum Aequum Salutare (2013) IX. évf. 3. sz., 175.

14 Kriesi, 7.

15 Kriesi, 12. és 17.

16 Elisabeth Gerber: The Populist Paradox (1999) Princeton, Princeton University Press. Az erről szóló könyvismertetés: http://press.princeton.edu/titles/6750.html



« vissza