Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Szerzőink

Brenner János (1954, Budapest), okl. építészmérnök, címzetes egyetemi tanár, várostervező, építésügyi igazgató a Német Szövetségi Közlekedési, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban, Berlinben.

Haklik Norbert (Brünn, Csehország, 1976) író, kritikus. 1976-ban született Ózdon, az ELTE Tanárképző Főiskola Karán szerzett magyar–angol szakos diplomát. Gimnazista kora óta publikál, az utóbbi években angol nyelven is.

Hegyi Pál (1970, Sömmerda), művészettörténész, irodalmár, az ELTE Angol–Amerikai Intézete Amerikanisztika Tanszékének adjunktusa, Stephen King, Elmore Leonard, David Cronenberg regényeinek műfordítója. Fő kutatási területe a fenséges trópusainak vizsgálata az amerikai irodalomban és kultúrában.

Kozma Miklós (Nagyvárad, 1884 – Ungvár, 1941) magyar politikus. 1922-től az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1936-ban rövid ideig honvédelmi miniszter a Gömbös-kormányban, valamint 1935-1937 között belügyminiszter.  1940-től kinevezték Kárpátalja kormányzói biztosának.

Kodolányi Gyula (Budapest, 1942) költő, műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Szemle alapító főszerkesztője és a Hungarian Review főszerkesztője.

Ludmann Mihály (1959, Debrecen) festőművész, művészettörténész, tanár. Festményei, grafikái a nyolcvanas évek második felétől szerepelnek csoportos és egyéni kiállításokon. Főleg szépirodalmi műveket illusztrál. Több mint húsz éve foglalkozik 19-20. századi művészettörténeti Magyar építészettörténettel.

M. Szebeni Géza (Pestszenterzsébet, 1945) bölcsészdoktor, kandidátus, a történettudomány habilitált doktora, egyetemi magántanár. Kutatási területe a 20. sz.-i politika- és diplomáciatörténet.

Martonyi János (1944, Kolozsvár) az állam- és jogtudományok kandidátusa (1979), politikus, jogtudós, diplomata, ügyvéd, egyetemi tanár. 1984 és 1994 között különböző pozíciókat töltött be a Külkereskedelmi, illetve Kereskedelmi Minisztériumban, 1990–1994 között közigazgatási államtitkár a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, később a Külügyminisztériumban. Az első és második Orbán-kormány külügyminisztere (1998–2002, 2010–2014). 1987 óta számos magyar és külföldi egyetemen oktat, tagja a Professzorok Batthyány Körének és a Tudományok és Művészetek Európai Akadémiájának.

Miskolczy Ambrus (1947, Marosvásárhely) történész, a történettudomány doktora, az ELTE BTK Román Filológiai Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA tagja. Az erdélyi magyar–román–szász együttélés, a polgárosodás társadalom- és eszmetörténete kutatója, ideértve a mítoszteremtés eszmetörténetét. A bukaresti Nicolae Jorga Történettudományi Intézet külső tagja, az USA-ban működő Society for Romanian Studies tagja és a New International Journal of Romanian Studies szerkesztőségi tagja.

Orbán Viktor (1963, Székesfehérvár) politikus, országgyűlési képviselő. 1998–2002 között és 2010-től a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

Olt, Reinhard (1952) diákként germanisztikát, történelmet, politikatudományt és etnográfiát hallgat a Mainzi és Giesseni Egyetemeken. Miután 1980-ban befejezi tanulmányait, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál helyezkedik el szerkesztőként (1985–2012), illetve ausztriai, magyarországi, szlovákiai és szlovéniai tudósítóként (1994–2012). Előadásokat tart német, osztrák és magyar egyetemeken, több mint száz tanulmány szerzője. 1992 és 2008 között a „Gesellschaft für deutsche Sprache” (Társaság a Német Nyelvért) tagja.

O’Sullivan, John (Liverpool, 1942) vezető brit konzervatív újságíró és politikai elemző, 2011-ig a Szabad Európa Rádió alelnöke és főszerkesztője, előtte a vezető amerikai konzervatív hetilap, a National Review főszerkesztője, a washingtoni Hudson Intézet vezető kutatója. Az 1980-as években Margaret Thatcher tanácsadója és beszédírója; az 1996-ban Prágában Václav Havel elnök és Margaret Thatcher által létrehozott Új Atlanti Kezdeményezés alapítója és társelnöke. Jelenleg Budapesten a Danube Institute igazgatója és a Hungarian Review főmunkatársa.

Süle Ferenc (1936, Budapest) orvos és pszichológus. A pszichiátria, a pszichoterápia és az addiktológia szakorvosa. Megalakulásától húsz éven át vezette a magyarországi Jung Egyesületet. Fő kutatási területe a valláslélektan, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet valláspatológiai osztályvezető főorvosa volt (1992–2000). Jelenleg főleg valláspatológiával foglalkozik.

Szilvay Gergely (1983) a PPKE BTK-n végzett történelem-kommunikáció szakon, majd ugyanott a Politikaelméleti Doktori Iskola hallgatója. Számos lapnál volt újságíró, jelenleg a Mandiner főmunkatársa. Első kötete címe: A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében (Századvég, 2016).

Taxner-Tóth Ernő (Budapest, 1935) a debreceni egyetem professzor emeritusa, irodalomtörténész. Foglalkozott modern amerikai és jelenkori magyar irodalommal. Fő érdeklődési területe a 18-19. századi magyar és angol (regény-) irodalom.

Tóth Klára (Nyíregyháza, 1953) filmkritikus, publicista. Dramaturgként több játék- és dokumentumfilm munkálataiban vett részt. Kritikái, tanulmányai 1989 előtt a Filmkultúra és a Filmvilág folyóiratokban, később többek között a Forrás, Magyar Nemzet, Népszabadság, Élet és Irodalom oldalain jelentek meg. A Magyar Szemlének 1996–1999-ig szerkesztője, máig állandó filmkritikusa. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Vasas Géza (Budapest) középiskolai tanár. 1997 óta publikál politikatörténeti tárgyú tanulmányokat.

Vékás Lajos (Kolozsvár, 1939), egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2014-től társadalomtudományi alelnöke. 1990 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1992 és 1997 között a Collegium Budapest rektora. Kutatási területei a magyar polgári jog, összehasonlító polgári jog és nemzetközi magánjog.

Veliky János (1945), történész. A magyar polgárosodás fejlődéstörténetét kutatja. Erről szóló eredményeit legutóbb A változások kora címmel megjelent kötetében foglalta össze. Jelenleg a reformkorban kibontakozó korszerű politikai-ideológiai irányzatok megformálódásával foglalkozik, melyet az 1840-es évtizedet átívelő, szélesebb értelemben vett Kossuth–Széchenyi vita keretében tekint át.



« vissza