Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

150 éve született Árkay Aladár

 

A város szövete

 

Az ember alkotta település számtalan organikus tulajdonsággal rendelkezik. Először is mindig változik, folyamatos átalakulásban van. Az alkotó részegységek, az épületek teret foglalnak el, egymásutániságuk egy sajátos struktúrát, szövetet rajzol ki, az utcák, terek és az épületek rendszerét. Ebben egyszerre érvényesül az emberi szándék, a célszerűségre való törekvés és a természet adta lehetőségek. Ezt a rendszert az emberi tevékenység formálja, és időben kiterjesztve sokszínűséget ad neki. Mi mindig a mi időnkben adott állapotot érzékeljük, ezt tekintjük természetesnek, olyannyira, hogy nem is figyelünk rá. Érdekes azonban egy kis időutazást tenni, hogy felfedezzük, hogyan alakult ki ez a mai állapot.

 A budai Városmajort sokan ismerik. A Városmajor hosszú időn keresztül a budai vár parancsnokának a birtoka volt, amíg II. József a városi tanács hosszas küzdelmét lezárva nyilvános közkertté nem nyilvánította. Ekkor, 1785-ben bízták meg Tallher József birodalmi építészt a tervek elkészítésével. A Városmajor és a róla elnevezett utca már a 19. században létezett, többek között itt építette meg villáját a század nagy festője, Barabás Miklós is. A Kis-Svábhegy és a Városmajor környékének fokozatos benépesülése szükségessé tette a 20. század elején egy új egyházközség kialakítását, melynek vezetője, Kriegs-Au Emil szorgalmazta a templom építését. A terv elkészítésével az akkor már ismert építészt, Árkay Aladárt bízták meg. Az építész a Városmajor utcában lakott a Kallina-villában, és a kápolna-tanács tagja is volt.

 

Az emberi létezés szövetei

 

Az az út, amelyet egy ember bejár és megél, végtelen sok szálból szövődik össze, ez a létezés szövete. Utólag sorsszerűnek mondjuk ezt az utat, holott ezt sok véletlenszerű tény befolyásolja és alakítja. Ki is volt az az építész, akinek a Városmajor máig jellemző és meghatározó arculatát köszönhetjük?

Árkay Aladár Temesváron született 1868. február 1-jén. Édesapja Árkay Sándor műlakatos, ebben az évben nyitotta meg temesvári műhelyét, azonban a következő évben Pestre költözött. Kétségtelen, hogy a kiegyezést követően a gazdasági fellendülésből több, elsősorban nagyalföldi városunk részesedett, azonban Pest, majd 1873-tól Budapest vezető szerepe meghatározóvá vált, és ez az építészeti fellendülés a kiegészítő művek alkotóinak is sok feladatot adott. Árkay Sándor igényes, művészi szépségű kovácsoltvas munkái keresettek voltak. Az ekkor kiépülő Andrássy út mellett álló több épület és a nevezetes New York-palota vasrácsait is ő készítette. Nem csak Pesten foglalkoztatták, hanem többek között a Kecskeméti Városháza dísztermének a csillárjai is az ő munkái, szépségük a mestert dicséri.

Árkay Aladár 1886-ban iratkozott be a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemre, ahol építészdiplomát szerzett. Ezután a két színházépítő bécsi építész, Fellner és Helmer, majd a korszak egyik meghatározó mestere, Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Részt vett az ekkor még zajló Budavári palota átépítésében. Hauszmann ekkor a neobarokk világában alkotott, így ezt a stílust a nála dolgozó kezdő építészek alaposan megismerhették.

Árkay Aladár feleségül vette Kallina Irmát, akinek az édesapja morva területen született építész volt, és Budapesten telepedett le. Kallina a vejével közös építészirodát alapított és több jelentős fővárosi pályázaton indultak. Ezek között az első közös alkotásuk a Budai Vigadó épülete volt. A nyilvános pályázatot 1896-ban írta ki a főváros közgyűlése. A tervet Árkay apósával, Kallina Mórral együtt készítette, amelyet a bírálók első díjjal jutalmaztak, 12 pályamű közül.

Az 1898 és 1900 között létrehozott épület eklektikus külső megjelenését a barokkos tömegtagolás és plasztikus díszek adják, amelyek együtt jelennek meg az észak-itáliai reneszánsz timpanonos homlokzatával, az óriás oszlopokkal és fegyelmezettségével. Sansovino és Palladio hatása a belső tér, különösen a lépcsőház kialakításában is tetten érhető.

A későbbi közös munkáik között kiemelkedik a várban a Honvéd Főparancsnokság épülete (1897), amely ma a II. világháborús sérülések utáni visszabontásnak miatt torzóként látható. A Gellért-hegyi emlékmű építészeti terve még közös munka, de a Szépművészeti Múzeum tervpályázatán Árkay már egyedül indult. Terve III. díjat kapott, így nem került kivitelezésre, de ez is nagy elismerés volt a fiatal építész számára. (Az első díjazott Pecz Samu műve volt, de végül a második helyezett Schickedanz Albert elképzelése alapján építették meg a múzeum épületét.)

 

A szecesszió világában

 

Kortársaihoz hasonlóan, akik közül a legtöbb Lechner-követő kikerült, őt is megérintette a szecesszió, amit a Városliget szélén álló, 1905-ben épített Babocsay-villa épülete is tanúsított. Az eredeti állapotot már csak archív fotókon láthatjuk, mert a húszas években a villát jelentősen átalakították. Ebben az épületben a berendezést is az építész tervezte meg.

Árkay látta, hogy az építészeti megújulás elkerülhetetlen, és az eklektika világa számottevően nem gazdagítható. Árkay Aladár korszakos jelentőségű műve, amely az általa képviselt szecesszió remekműve, az a fasori református templom, lelkészlak és tanoncotthon, amelyet 1911–1913-ban építettek meg. A centrális belső terű templom a protestáns templomok alaprajzi elrendezését követi. A boglyaíves kapu a szecesszió korának kedvelt formája, a fehér-fekete-sárga kerámia díszítések absztrakt jellegűek és a bécsi építész, Otto Wagner művészetének ismeretéről tanúskodik. A hengeres saroktorony a finn nemzeti romantika kedvelt megoldása. Ezekből a tapasztalatokból Árkay egyéni hangulatú épületegyüttest formált. Ebben az időben a Kis-Svábhegyen a bírák és ügyészek számára villákat tervezett, amelyek ennek a környéknek, Árkay szűkebb pátriájának ma is sajátos hangulatot adnak.

 

A Városmajorban

 

A Városmajorban a népesség növekedése miatt nagyon hiányzott a templom. Már 1919-ben fontos feladatként jelölték ki Kriegs-Au Emil vezető lelkésznek, hogy mielőbb építsék meg itt a hívek számára az önálló templomot. A megbízott építész Árkay Aladár lett, tervét 1922-ben elfogadták, majd megépülése után, 1925. szeptember 8-án felszentelték. A Városmajor parkos részén áll, homlokzatával a Csaba utcára néz. Nem messze tőle a forgalmas Krisztina körút helyezkedik el, kicsit távolabb a Széll Kálmán tér. A körút és a tér között jelentős építkezés kezdődött 1924-ben (ekkor kezdték el a monumentális Postapalotát építeni).

A városmajori kis templom homlokzata háromszögű, domborművel díszített vakolt orommezője, a bejáratát védő oszlopos kontyolt félnyeregtetős tornáca a népi építészet jellegzetes megoldása. Az oldalfalhoz illesztett, terméskőből épült hasáb tornya az erdélyi, míg a mellé állított félhenger formájú torony a finn népi romantikát idézi. A templom kicsi mérete ellenére háromhajós, ahol az oldalhajókat síkmennyezet, míg a főhajót csúcsíves dongaboltozat fedi. Kívül cserépfedésű nyeregtető védi a belső teret.

Ez a kis templom méltó folytatása a fasori református templomnak. Ugyanakkor rokonságot mutat Kós Károly zebegényi templomával, különösen az anyaghasználatban és a hajókat elválasztó vaskos kőoszlopaival és aszimmetrikus homlokzatával. Azért érdekes ez a stílushasonlóság, mert a háború után a „Fiatalok” nemzeti romantikája kiment a divatból, és csak néhány építész folytatta ezt a stílust.

A Városmajor fái között szerényen megbúvó kis templomot azonban a gyülekezet gyorsan kinőtte. Először bővítésben gondolkodtak, de hamar rájöttek, hogy nem ez a járható út. Árkay Aladár a kistemplom felszentelése után két évvel már dolgozott a nagyobb templom tervein. Az első terv centrális görögkereszt alaprajzú volt, az új városmajori tervet 1931-ben készítette el. Ebben már a fia, Bertalan is közreműködött, aki nagyon jól ismerte a korabeli európai építészeti törekvéseket, hiszen korábban Párizsban, Bécsben és Rómában folytatott tanulmányokat.

 

Két templom egymás mellett

 

Sajátos pazarlásnak tűnik, hogy a Városmajorban két templom is áll közvetlen egymás szomszédságában. Az építész ugyanaz, de bennük két világ testesül meg. A régebbi a „Fiatalok” népi romantikájának továbbélését testesíti meg, az újabb pedig hazánk egyik első puritán, tisztán és jól felismerhetően egyszerű geometrikus formákból szerkesztett temploma. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan fogadták ezeket a meghökkentő terveket, amelyeket a két építész bemutatott. Természetesen sokan ellenezték a szokatlan formát az egyházi hatóságok részéről is. A plébános, Kriegs-Au Emil ekkor a tervekkel Rómába utazott, és a pápai jóváhagyással tért vissza. Ezután már nem volt helye ellenvetésnek.

A templom alaprajza téglány formájú, háromhajós épület. A homlokzatát egy-egy álló, masszív hasáb alkotja, amely előtt fekvő téglatestbe mélyül a körívvel fedett kapu. Ezt szintén két fekvő alacsonyabb hasáb keretezi, amelyekben kápolnák találhatók. A hajók szintén hasáb formát alkotnak, amelyet egy magas hasábba foglalt íves szentély zár le. A templom kubisztikus formáival ma is szokatlannak tűnik, itt azonban nem öncélú ez az egyszerűsítés. Az új anyagnak a vasbetonnak köszönhetően vékonyabb falak és pillérek készülhettek, mint a hagyományos építőanyagokból, és ez lehetővé tette a nagyméretű ablakok alkalmazását az oldalfalakon. Ezeknek köszönhetően a fény uralja a belső teret, holott a belépés egy alacsony, árnyékos boltíves kapun keresztül történik, és a bejárat melletti két kápolna is elveszi a fényt. A hajókban azonban eltűnik a sötétség és különösen a szentély ragyogó színes ablakokkal díszített fényfala mutat irányt és utat. Az üvegablakokat Árkay Bertalan felesége, Sztehló Lili tervezte.

 

A templom ruhája

 

Az épületeket is fel kell öltöztetni. A megépült forma adott. A külső mint egy ruha, úgy fedi a szilárd anyagot. Ebben nagy szerepe lehet a társművészeteknek, amelyek évezredeken keresztül a legtermészetesebb módon adták hozzá a plasztikát és a színeket a külső felületekhez. Ez is egyike azoknak, amiről a funkcionalista építészet lemondott. A városmajori nagy templom, a Jézus Szíve plébániatemplom azonban szerényen kívülről is hordoz plasztikus elemeket. A bejárat mellett, az épület kubisztikus formáihoz igazodó két angyal domborműve látható, amelyek a kor legjelentősebb épületdíszítő szobrászának, Ohmann Bélának az alkotásai. A szobrászi alkotások a belső térben is szerepet kapnak. Ezek között kiemelkedik a szentélyrekesztő diadalív hat-hat apostolszobra, amelyeket Pátzay Pál mintázott meg.

Ahogyan a gótikában a színes üvegablak felületek falat helyettesítő felületként határolták és megnyitották a belső zártságát, ugyanígy jelennek meg ebben a templomban a színes, monumentális méretű ólomüveg ablakok. Sajnos ezek a második világháború pusztítása miatt ma hiányosak. A szentélyablak és a hozzá legközelebb eső oldalablakok rekonstrukciók, de megjelenítik és érzékelhetővé teszik a színes fények és képek lenyűgöző hatását a szakrális tér alakításában. A festészetet nem csak az üvegablakok, hanem a szentély falán levő, 1938-ban készült Aba-Novák Vilmos festmények is képviselik. Ezeken a képeken Szent István, mint egyházalapító, a másikon pedig államalapító uralkodóként jelenik meg. Aba-Novák festette ki a főhajó vízszintes, bordás vasbeton födém kazettamezőit is. A belső térhez hozzátartoznak a berendezési tárgyak is, amelyeknek az első terveit a két építész rajzolta meg. Ezekből mára már csak a főpásztori szék és két támlátlan ülőke maradt.

 

A templom befejezése

 

Városmajorban álló Jézus Szíve plébániatemplomot 1933. június 4-én Serédi Jusztinián szentelte fel. Ezt a napot az építész már nem élhette meg, mert az építkezés kezdetén, 1932. február 2-án meghalt. A tervek azonban már készen voltak, és fia folytatta a művet, aki a tervezésben is részt vett. Az itáliai hagyományokat követő különálló harangtorony később, 1936-ban épült meg. Ekkor készült el a homlokzat két oldalán elnyúló félköríves árkádsor is, amely a tornyot és a közösségi házat köti össze. Az épület homlokzati részét 1938-ban travertin lapokkal burkolták és ezt a megoldást később az egész épületre kiterjesztették, így eltűnt a vasbeton nyers felülete. Az új templom sem nagyon magas épület, a Városmajort körülvevő épületek közül nem emelkedik ki, de a harangtorony minden irányból jól látható. Felső szintjének különös, szűkülő teret bezáró pillér-gerendás szerkezete alul még kilenc részre osztja a lefedő síkját, majd ez fölötte öt résszé alakul a görögkereszt formában, és ezt a harmadik szinten egy hasáb zárja, aminek a tetején a kereszt helyezkedik el. Ez a fedett, de oldalról nyitott harangház nagyon praktikus megoldás. A tetején levő kereszt hívogat, ez mutatja meg magát először az építészeti együttesből és minél közelebb járunk, úgy tárul fel maga a torony, majd a templom is. Ezáltal itt futnak össze azok a szövetszálak, amelyek a megközelítés irányát rajzolják ki, összecsomósodva a három önálló épületben. Ezek egyszerre idézik a középkort, a népi építészetet, valamint a két háború közötti időszak legújabb törekvéseit úgy, hogy a két templom felszentelése között hét év telt el.

A városmajori hívek, hogy a mester iránti tiszteletüket kifejezzék, a kistemplom mellett egy emlékkutat építtettek, amit nem sokkal a templomuk felszentelése után, 1933. október 1-jén avattak fel. A kút már nem működik, de áll az emlékpillér és az egykori vízmedence virágágyásként szolgál. A templomok körüli sétány is az építész nevét viseli, így emlékeztetve a városmajoriakat és az odalátogatókat arra az építőművészre, aki a főváros ezen kis részének városszövetét formálta.



« vissza