Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Napló (részlet) – 3. rész

 

(1937, Páris – Weisser Hirsch – Berlin)

 

3. rész

 

November 7. Vasárnap. Berlin, Adlon. Sok magyar: Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán[1], Zsilinszky Gábor[2] s mások, akik a vadászati kiállításra jöttek ki. Megbeszélés a sajtóattachéval és Meloccó Jánossal[3], aki most került Berlinbe. Diplomaták és sajtóemberek, ha temperamentumuk heves – miután állomásukon a politikai kapcsolat és élet napi bajaival vesződnek, éppen a baráti országokat utálják meg a legjobban. – Nekik nem a barátság, hanem annak csak napi súrlódásai jutnak osztályrészül. Meloccónak meg is mondtam (papi nevelés), hogy nem azért van itt, hogy ellenőrizzen, hittérítsen és befolyásoljon. Dolgát csak úgy végezheti jól, ha német részről teljes iránta a bizalom. Ebéd előtt a követtel, Sztójayval[4] hosszú megbeszélés. Sok új nincs, a Schacht[5]-ügyben még nincs döntés. Mindenki Münchenben van, november 9-e miatt, de én nem is akartam politikai látogatásokat tenni. A gazdasági és pénzügyi helyzet kifejlődését pedig se ő, se én, sem senki nem tudja megítélni. E téren rejtéllyel állunk szemben. Dejeuner a követnél – a követségiek, Herczeg, Csathó, Wettsteinék[6] Prágából, Normann grófné[7] és Bissingen Vera[8] grófné. Utóbbival ritka jól mulattam, szép is, igen eszes, igen művelt, ami valószínűleg Mocsonyi[9] örökség anyai réven. Ortegát ismeri jól – az egész új komoly literatúrát. Igen kedves órát diskuráltam vele.

Délután Meloccóéknál megnéztem a három helyes gyereket, Dóra okos, helyes – azt hiszem Jánosnak jobbik fele. A két sajtó urat újra megiskoláztam. – Este a Peltzernél vacsora, utána egy hosszú diskurzus Holm Kamillóval, Röwde vejének öccsével. Kék szemű, karcsú, tipikus, jó északi fiatal férfi. Évek óta Berlinben él a gazdasági életben, de jár sokat Londonban a (sic!) Párisban. Gazdag és sokat keres. Eszes kedves, európai látkörű. (Cianóék[10] berlini tartózkodása alatt Edda grófnő egyik lumpoló partnere volt, s egy érdekes dolgot mondott el róla. Mikor bemutatták neki, azt hitte Holmról, hogy angol. Később, mikor megtudta róla, hogy norvég, rátámadt. „Hogy mert egy kis állam, mint Norvégia a sancktiók kérdésében Olaszország ellen állást foglalni – és Angliát támogatni?” „Éppen azért, mert kis állam! Minket nem érdekel Abesszínia birtoka, de mi arra gondolunk, ma Neked, holnap nekem. A nagyoktól követelnünk kell a kicsik respektálását. Egyszer eszébe jut egynek – tudom, hogy Olaszországnak nem –, és elfoglal minket, vagy egy másik kicsit, ha kifogytak a coloniák.” Edda felcsattant: „A kicsik sorsa 50–100 éven belül úgyis az, hogy a nagyok megeszik őket. Kis országoknak nincs létjogosultságuk.” Egyébként összemelegedtek, és reggelig tartó lumpolásokat nem zavarta ez a hazulról hozott meglepő felfogás.)

Holm hangsúlyozza, hogy kezdetben meggyőződéses náci volt, és hogy nem túloz, mikor ma gazdasági és pénzügyi vonatkozások miatt abszolút pesszimista. Angliában minden politikai clubban nyíltan beszélik, hogy fegyverkezni, de minden konfliktust elkerülni kell – a németek szussza (sic!) ki fog fogyni. Szerinte a hangulat Németországban rossz. Schacht menőben van – környezete emiatt, de tárgyi okból van kétségbeesve. Egy 120 M körüli fizetésből 30 körül vonnak le. 2 (?) 50 000 M keresetből 25 ezer marad.

Nekem már Dresdában feltűnt, hogy a kritika nyíltabb és nemcsak két-három Lahmann-ismerős, de mindenki erős megjegyzéseket tesz. Egy keletporosz gazdag birtokos, báró Gemmingen[11], egy fiatal, Edey nevű hamburgi, a szobaleány, a suszter, a borbély, az orvos, mindenki.

Az intézet politikai, illetve pártösszejövetelét néhány napja tartották meg. Jelen volt mindenki Lahmanntól kezdve lefelé. A politikai beszédet a második szakács tartotta.

Nem tudom megítélni, hogy a tapasztalt kritika olyan-e, amely már politikailag is latba esik.

Berlinben volt egy szabad órám – megnéztem az olasz kiállítást. Néhány Pestről már ismert kép és szobor is volt – általában gyenge. Bárhogy szidják is nálunk a mieinket – sokkal jobbak, mint az olaszok.

Látogatás Mejernél,[12] a német hírszolgálat vezetőjénél. Tengerésztiszt volt, régi ismerős, intelligens, kedves ember. Meynot szerint legnagyobb érdeme egy felelet volt. Kérdi tőle: „Háborúban tengeralattjárót parancsnokolt?” „Mais non” – felelte Mejer – „Destroyer”[13]. – Meynot szerint a feltételezés fájt neki, ami jó jel az emberre. Én azt hiszem, Meynot alaposan téved. Aligha van olyan német ma, aki restellné a tengeralattjáró háborút – sőt.

A D.N.B.-ét csak udvariasságból néztem meg – újat úgysem láthatok –, ismerem régebben, mint ők, akik most vezetik. Öreg épületben rosszul elhelyezve – hol vagyunk mi felettük.

De tény, hogy a hírek külföldi elhelyezését illetőleg a szolgálat elérte a Havast. 25-25% a francia és német, a Reuter lement 10%, − 30% a többi együtt. Erről szó volt Ciano és Mejer között is. Ciano energikusan azt felelte „10% pour Reuter, c’ est encore trop![14] – Egy kis hozzá nem értés. Az eredmény hihetetlenül jó – de ez a politikai súly+hírszolgálat vetülete. Utána Funk[15] – Göbbels propaganda államtitkárja. Tavaly Berlinben ő akart engem leinni, de ő lett részeg. Nemrégen járt Pesten. Pár szó a propagandáról, de ez nem nagyon érdekli. Gazdasági kérdésekről kezd beszélni – kérdez, magyaráz – a rendes sablon – aranyalap nem kell – a pénz forog – a munka révén újra visszajön. Ő majd elmondja, hogy pénz nélkül is milyen rendszerrel lehet „ankurbeln”[16] a hazai ipart. Érthető théma. Ő a Wirtschaftsminister[17] jelölt – Schacht után. Kérdések felőlünk. Hangsúlyozom, hogy Darányinál a mai helyzetben jobb senki nem lehetne. – „Önök közt volt a választás.” Igen, de én nem lettem volna alkalmas – ez egyéniség és természet kérdése is –, én nem tudnék ma elég ügyes és sima lenni.

Egy órát diskuráltunk, utána ebéd a Kaiserhofban[18]. Aschmann[19] sajtófőnök, Mejer, a párttól Albrecht[20], D.N.S.-től Besserer[21], Sztójay, Wolff[22] a sajtóosztály helyettes vezetője és Keller ezredes[23]. Kedélyes hangulat. Valaki meséli, hogy a „Monarchia utolsó sofiai katonai attachéja[24] – közismert háborús áruló – lesz [, ha] a bécsi cseh követ és az osztrák kormány elfogadja.” Hallatlan is – ilyet csak Bécs csinál. „Ismertessék a sajtóban – elvégre Ausztriában egy tisztességes tisztikar is van” – feleltem. Funk az osztrák helyzetet igen rossznak látja. Belülről bármikor feltörhet az igazi közvélemény, amely náci. Nekik semmit sem kell csinálni. Akkor Magyarország igen érdekes helyzetbe kerül, és még jobban nyer jelentőségben. Akkor jó politikát kell csinálni. Nem kellett kérdeznem, hogy mi lenne akkor a jó magyar politika. De azt hiszem, Németország magyarbarátsága erősen korlátozott. Neki érthetően délkelet felé jó a több, nagyjában és külön, gyenge állam, amely egymást paralizálja. Funk nyíltan beszélt a cseh kérdésről, mire én azt feleltem, hogy román megértés a mi korrekt politikánkra nem jelentkezik. Jugoszlávia reagált, a helyzet javult, a csehek maguk jelentkeznek, arra mi óvatoskodunk, de ha ők is szeretnének román–magyar jobb viszonyt, akkor mozogjanak. A mi politikánk fedi a Führer kívánságát, de a román kisebbségi politika mellett tovább mi nem mehetünk. Elmondtam neki a francia–angol fokozottabb érdeklődést is. – A nemrég megjelent ilyen tartalmú német túlzó cikkre azt mondtam, hogy az érdekes volt, de nem fontos – a beállítás túlzott. A németek az újabb orosz eseményekben visszaesést látnak. Berzins[25] Mejerrel is beszélt, szerinte Berzinset a bolsik impresszionálták és ezért nincs igaza. Egy lassú, kezdetleges nemzeti irányú fejlődési lépést rúgott vissza április óta Sztalin. Aschmannt informáltam néhány kérdésről, hangsúlyozva Darányi érdemeit, egyébként 29-én érkezik Kányával és Márthával,[26] és nagy parádé várja őket.

A vadászkiállítás grandiózus és mi igen szépen szereplünk direkt és indirekt, mert pl. a cseh, oláh és szerb kiállítás anyaga főleg Trianon előtti magyar anyag, és miután a neveket ki kell írni – letagadhatatlan. A világ legnagyobb agancsát 1700 végéről Schwarzenberg[27] állította ki, de díj nélkül maradt, mert nem tudni, ki lőtte. A magyar kiállítás nemcsak jó, de ízléses is. Mejer elkísért, és alkalmam volt négyszemközt neki is feltenni állandó kérdésemet: a pénz és gazdasági élet kérdését. Meglepő őszintén felelt: „Most minden egy kockára van téve. Ha háború nem jön, nem lesz baj, mert nem kell az arany. Tíz-tizenöt év alatt visszadolgozzuk azt, ami a nemzeti vagyonból most elfogy. Ha erre nincs idő, jön a krach. Ma azt tesszük, amit a bajbajutott (sic!) család. A családfő családtagoktól, cselédektől elszed mindent – fizetés nélkül összehúzódva kell élni –, később, ha jól megy, mindenki mindent visszakap.”

Még aznap este két órát Boeckmannal[28] tárgyaltam. – Régi jó barátom, egyszer carrierje elején nagyot segítettem rajta Amszterdamban.

Tönkre dolgozva találom – sok érdekeset láttam, hallottam és tudtam meg nála. 24 óra alatt 6 adóval 84 órát dolgoznak rövidhullámon távol külföldre. Eredményük nagy – az angol alsóház ez ügyben jogosan nyugtalankodik, és külön tanulmányozó bizottságot küldött ki.

Televisió – a kezdet kezdetén. Megnéztem, üzletileg még hasznavehetetlen. Boeckmann a régi – felfogásában is. Hanem egy bizonyos – kikapcsolva a politikát –, a munkahelyeken álló első és második garnitúra csupa kitűnő ember, amit pl. Olaszország nem tud produkálni. A Boeckmann és Mejer féle typusból kellene nálunk sok. Itt úgy dolgoznak s a németnek annyira a munka az élete, hogy ez a nép még rossz kormányzást is kibír. A takarékbetétek szaporodása meglepő, éppen a kisemberek spórolnak és bíznak, ami ellene mond a Holm által mondottaknak.

Este Wettsteinék hívnak meg vacsorára Traubéba[29], Sztójay, Ghiczyék[30], én. Kellemes este, Wettsteinné[31] azelőtt a dúsgazdag Thyssen[32] felesége volt. Azé, kinek második feleségét félig agyonverte lovagja Mdivani[33] herceg – ki maga holtan maradt az autó alatt. Wettsteinné szép hervadó, kedves asszony. Fia[34] Sándorral[35] volt önkéntes, húga Bornemissza Ilda, jelenleg Sapieha[36] hercegné, régi jó ismerősöm. A háború alatt Csáky Pista[37] felesége volt, ki nálunk szolgált. Prágában magyar követnek lenni nem öröm, de viszont kevés magyar zavarja őket.

Utolsó nap lunch Mackensenéknél[38] a bendlerstrassei lakáson. Herczeg Ferenc, Sztójay és Schnurrenné[39], aki igen helyes. Kedvesek, mint mindig. Winnie báróné panaszkodik, hogy se éjjele, se nappala, vágyik Pestre, nyáron akar jönni hozzánk a Balatonra – akkor csináljam a fehérvári szoborleleplezést. A Marschallról érdeklődünk – jól van, még mindig lovagol, 87 éves. Herczeg megszólal: „Az én anyám 96 – tavaly tüdőgyulladást kapott, kijelentette, hogy érzi, hogy nem hal meg – meg is gyógyult.”

Politika Mackensennel. Helyzet – elmondtam neki – csend lesz a választójogig – aztán nyílt kérdés – Darányi dicsérete, mint mindig. Felhozza rögtön Eckhardtot, mint Funk is. Ez alkalom arra, hogy a legitimista francia elgondolásra tereljem a szót. Divatba kezdünk jönni. Nem is baj, ha ők hallják. Aztán én kérdezek: Schacht? – Kérdések még, úgy volt múlt vasárnapig, hogy megy, most úgy van, hogy környezetéből küldenek el második helyen levőket. (A kanapé kidobása máshol is divat – gondoltam.) Úgy látom, szeretnék, ha a Bank élén megmaradna. Mackensen szerint a nehézség ott van, hogy a négyéves terv egységes keresztülvitelének mindent alá kell rendelni. Ez azt jelenti, hogy Schacht Göringgel nem tud kijönni. De azt is hiszem, hogy észrevették, hogy reagál a külföld Schacht távozásáról szóló hírekre.

(Göring pap [sic! – nyilván apa!] lesz, ami óriás meglepetés. Ezt Störmeréknél hallottam, de itt megerősítették. Göringről az járta, hogy sebesülése miatt ez lehetetlen, íme a cáfolat. Stabschefje[40] azt mondta, hogy hetenkint alig kétszer jön be – a villába mennek ki referálni, ahol felesége mellett ül, a németek pedig azt számítgatják, hogy hány ágyúlövés lesz, ha fiú s hány, ha leány. Rém büszke és boldog.)

Mackensennek elmondtam, hogy egy olasz ismerősömmel Párisban véletlenül találkozva hallottam, milyen nagy impressziókkal tért haza innen a Duce. Egyébként is a sajtó hatalmasan zengi a Róma–Berlin tengelyt. („Ah vorläufig und eine Zeitlangistallesin Ordnung, aber mann soll damit in klarem sein, dass dies keine endgültige – nicht für uns und Europa.” „Sie deuten nach England” – kérdeztem „Ja” volt a felelet – „dies wäre die wünschenswerte Zukunft.”[41] A felelet nyíltsága meglepett – lényege nem. Évek óta nostalgiát látok az angolok felé. Ezt először Rust[42] kultuszminisztertől hallottam, de azóta sok mástól is, és Hitlertől is. Az is bizonyos, hogy [a] kérdésben lehet eltérés is a hivatalos külpolitika és a párt felfogása közt, melynél a világnézet és belső forma nagy szerepet játszik. Annyira nagyot, hogy Neurath[43] és Mackensen most öltik fel a náci tábornoki egyenruhát, mert kell. – A Führer most rangot adott nekik. Melegen érdeklődtek a Kánya–Sipőczné-féle[44] házassági hír felől. Hogy ekkora szamárság hogyan indulhat útjára és tartja magát, azt nem értem.)

Utána még egy diskurzus Sztójayval. Jellemző, hogy tavalyi ittlétemmel kapcsolatos dekorációk még ma sem kerültek átadásra. Széll[45] maga akarja azokat átadni, ha Frick[46] jövőre Pestre jön. Ez oly foka a neveletlenségnek, hogy ki sem tudom mondani. Gyerekesen szamár. Bethlen azt mondta egyszer, hogy senki sem szereti az utódját, Józsin ugyan nem sok a szeretnivaló, de én igazán távol állok ettől a gyengeségtől, de hogy valaki olyan gyerekesen féltékenykedjék az elődjére, mint ő, azt nem értem. Sztójaynak megmondtam és meg is teszem, hogy privátim Mackensennél exkuzáltam magamat. Mindenki kérdezte azt is, jön-e a kormányzó, vagy elmarad-e az útja.

Örömmel hallottam Sztójaytól, hogy katonáinkról a németek a manőver után a legjobbat, legszebbet jelentették, s hogy Blomberg[47], úgy Sónyi[48], mint Röder[49], mint Rátzról[50] a legjobban nyilatkozott. Ez főleg Rátz miatt jó, aki Röderrel nem jól jön ki. Röder kicsinyesebb, Rátz nagyvonalú. Röder talán régi feljebbvalói voltát érzi – Rátzot nyomni szeretné. Pedig hát a vezérkari főnök legyen szabad és nagyúr. A miniszter dolga, hogy őt fedje a politikában. Minden jel arra mutat, hogy azt hiszik, a Ducénak még van egy igen nagy terve. Valami afrikai – imperialista – de mi? Szabad hely már nincs. Pedig, ha ő azt érzi, mint az abeszin (sic!) esetben, hogy itt a pillanat, akkor nem fog habozni. A német coloniák kérdésének feszegetése részben a német belpolitikai közvélemény, ha felé (sic!) is szól. Még sokáig fogunk róla olvasni. – De itt sokan nem tartják lehetetlennek, hogy háború nélkül is elérhető.

Néhány apróság még.

Keller ezredes – régi vágású úr – korábban a zsidó Heilbronn helyettese volt az Európarádiónál (sic!), most ő a vezető. A Heilbronn-féle terv miatt érdeklődtem felőle. Persze semmi megbízatása nincs, de folytatja Keller: „Sorsa tragikus. Testvére a fogolytáborban felakasztotta magát, a másikat elgázolta egy autó, amputálták a lábát. Felesége a második veronál öngyilkosságban meghalt – ő sehol nincs, dolga nincs” és befejezte: „Er war ein ganzanständiger Mensch, er tut mir Leid.”[51]

Herczeg Ferencnek a hotelban azt mondja egy fiatal úr: „Hogy itt mennyi szép asszony és leány van” Herczeg ránéz, megszólal: „Minek az.” Ezt Herczeg mondta, múlik az idő!

Lahmannál (sic!) csak az utolsó néhány napban jártam kint. Együtt voltam az öreg gróf Keyserling Róbert[52] házaspárral. Az öregúr kedves ember – Königsbergben volt Reg. Präs.[53] a háború alatt – a szobámban is felkeresett és többször diskuráltunk. A család ismert és a talentum itt is, mint sokszor, különféle formában nyilvánul meg. Alfréd majdnem kalandor stylusban dolgozott Nikolajevits[54] nagyhercegnek Kínában, aranybányától kezdve mindenben. Ennek iratait véletlenül olvastam – a bolsevizált szibériai élményei és szökése – családja pusztulása szörnyű. Hermann[55] a filozófus, minket magyarokat igen megbecsült a Spektrum Európájában[56]. Szerinte a világon három úri fajzat van, a spanyol, a magyar és a balti. Bissingen Verát megkérdeztem, mert jól ismeri, hogy Keyserlingnek mi az álláspontja a spanyolokkal most? Mert hát itt egy kis baj van. „Nincs” – felelte – „fenntartja.” Szerintem ő annyira érzelmi alapon lát mindent, hogy minden csak nem észlény, tehát nem filozófus. Bissingen Vera szerint tele van hemmunggal és komplexummal. Írásai után elhiszem, mert kínosan kíván úgy feltűnni, mintha a legincarnáltabb[57] férfiegyéniség lenne, de én femininnek érzem.

Berlinben nehány napja hosszú idő után egy előadásra nagy nehezen engedélyt kapott ugyan, de a lapok hallgattak róla. Individualista és pacifista hírben áll, az pedig itt minden, csak nem jó.

A dresdai Cranach kiállításon egy kultúrfelfedezést tettem. A guillotint francia találmánynak tartják. Nos, egy Cranach metszeten egy rendes, bár primitív, guillotinon éppen egy embert fejeznek le. Két oszlop, fent a kés, alul egy pad – nyaknak bevágás, oldalt a kést indító zsinor. Patentemet bejelentettem Mackensennek.

Volt egy Keyserling Heinrich orosz tengerésztiszt, aki elment bálnavadász hajóra matróznak álnéven, ott kitanult és csinált egy nagy bálnavadász vállalkozást, melyet megölt a háború.

Volt még két tengerész, az egyik orosz, ő részt vett a Port Arthur-i és Tschusima-i tengeri ütközetben – el is fogták –, a másik Walter, ez volt talán a legkülönb, németeknél szolgált és a skaggeraki csatában[58] a „Kaiser” Linienschiff[59] parancsnoka volt. A többi pedig majdnem mind természettudós volt – egy a legkülönbek közül, Herman 1740 körül Dresdában volt orosz követ, később Bécsben. Egy szász memoireban olvastam felőle. A szász és lengyel akkori eseményeket mozgatta a háttérből. Igen érdekes valaki lehetett.

A thémánk adva volt – átöröklés – arisztokrácia – tehetségformák – neveléskérdés stb. Persze aktuálisabbak is. Igen kedves öreg urat ismertem meg Robert Keyserlingben.

Volt persze sok más is – egy aranyos öreg dáma, Clary[60] hercegné, két Nostitz[61] grófné Csehországból. Egy volt német diplomata, egy régi ismerős, a fiatal Gemmingen báró, Meissner[62] miniszteri tanácsos kedves felesége és mások. Lahmannéknál egy teán voltam. Mindehhez egy nyomorult gombainfekció miatt jutottam.

Remélem, ez nem az a baj, amely 50-en túl jelentkezik azzal: hogy „itt vagyok s itt is maradok végig, amíg el nem viszlek”.

A Windsori hercegről[63] mindenütt a legrosszabbakat hallani. Oroszországba is akar menni. A munkásokat állítólag izgatja. Amerikába csak Bedeau[64] miatt nem engedték be annak rendszere miatt.

(Störmeréknél teán a hangulat erősen kritikus volt. Fiát kitették a katonaságtól egy ártatlan humoros vers miatt, amilyent minden iskolában írnak.)

(Ott állapítottam meg, hogy a német vezetők nem germán typusuak: Hitler osztrák, Göring ázsiai mongol typus, Göbbels északolasz vagy délfrancia, Hess[65] délszláv, vagy levantinus. Igaz is.)

 

 

Jegyzetek:

 

[1] Csathó Kálmán (1881–1964) író, a Nemzeti Színház főrendezője, a Kisfaludy Társaság másodelnöke, 1933-tól az MTA levelező tagja.

[2] Bajcsy-Zsilinszky Gábor (1888–1953) vegyészmérnök, Bajcsy-Zsilinszky Endre öccse. Az első világháborúban tüzér főhadnagyként szolgált. A 30-as években a Péti Nitrogénművek Rt. vezérigazgatója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke.

[3]    Melocco János (1909–1951) író, újságíró. Jogot végzett. 1928–1943 között az MTI és a Magyar Rádió munkatársa, az idegen nyelvű hírszolgálat vezetője, többször tudósított Rómából és Berlinből. A Kandókon keresztül rokonságban állt Kozmával, aki maradéktalanul megbízott benne, s egyengette az útját. 1951-ben koholt vádakkal halálra ítélték és kivégezték.

[4] Sztójay Döme (1883–1946) vezérkari tiszt, majd tábornok. 1936–1944 között Magyarország berlini követe, a német megszállás alatt, 1944 márciusa és augusztusa között, már miniszterelnökként a megszállók minden követelését teljesítette. A háború után népbírósági perben halálra ítélték és kivégezték.

[5] Hjalmar Schacht (1877–1970) közgazdász, bankár és politikus. 1933 és 1939 között a Harmadik Birodalom jegybankjának az elnöke, 1934-től 1937-es lemondásáig gazdasági miniszter. A nürnbergi perben vádlottként megidézték, végül felmentették.

[6]    Wettstein János (1887–1972) westersheimbi diplomata. A két világháború között dolgozott Magyarország hágai, majd a helsinki követségén. 1933 és 1939 között a prágai külképviseletet vezette követként, a német megszállás utáni fél esztendőben konzulként. Ezt követően berni nagykövet 1943-as nyugdíjazásáig. Svájcból már nem tért haza.

[7] Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy Normann-Ehrenfels Rudolf (1891–?) feleségére vagy a húgaira, Máriára (1893–?), Teréziára (1895–?), Verára (1901–?) vonatkozik-e az utalás.

[8] Bissingen Vera (1896–?) divattervező, szász eredetű mágnáscsalád sarja. Szívügyének tekintette a művészetpártolást és a jótékonykodást.

[9] Torontál vármegyei, román származású nemesi család. Tagjaik tevékeny szerepet játszottak a helyi és az országos közéletben. Jelentékeny vagyonukkal és tekintélyükkel hozzájárultak a magyarországi románság kulturális és politikai törekvéseinek a támogatásához.

[10] Gian Galeazzo Ciano (1903–1944) Olaszország külügyminisztere 1936–1943 között, Mussolini veje. Nagy szerepe volt az olasz–német közeledésben. 1943 nyarán a fasiszta nagytanácsban Mussolini leváltására szavazott, ezért később letartóztatták és halálra ítélték, majd kivégezték. Felesége, Edda Mussolini (1910–1995), az olasz diktátor elsőszülött lánya sem tudta az életét megmenteni.

[11] Baden-Württembergből származó, középkori eredetű főnemesi család. A Kozma által említett kelet-poroszországi ágra nem találtam adatokat. Ellenben Gustav Karl Wilhelm Ernest Gemmingen-Guttenberg (1897–1973) a felesége révén szorosan kötődött Drezdához és környékéhez.

[12] Otto Mejer az első világháborúban a birodalmi haditengerészetnél szolgált, 1921-től a Telegraphen Union hírügynökség ügyvezető igazgatója annak 1933 decemberében történt beolvasztásáig. Az ekkor létrehozott nagy állami hírhivatal, a DNB igazgatótanácsának elnökévé nevezték ki, ezt a funkciót 1939-ig töltötte be.

[13] „Dehogy.” „Rombolót.” (fr.)

[14] „10% a Reuters számára még túlzott is.” (fr.)

[15]     Walther Funk (1890–1960) Hitler gazdasági tanácsadójaként fontos szerepet játszott vezető tőkés körök és a náci pártvezér közötti kapcsolatok kialakításában. A hatalomátvételt követően Goebbels propagandaminisztériumának államtitkár-helyettese s egyúttal sajtófőnök. 1937-ben gazdasági miniszter, 1939-től a Reichsbank elnöke. Ebben a minőségében súlyos felelősség terheli, hogy a megszállt területek javainak egy részére és deportált zsidók értékeire a Reichsbank rátette a kezét. A nürnbergi katonai törvényszék életfogytiglanra ítélte, s csak egészségi állapotára való tekintettel helyezték 1957-ben szabadlábra.

[16] Ösztönözni, serkenteni (német)

[17] Gazdasági miniszter (német)

[18] A Hotel Kaiserhof Berlin első luxusszállodája, 1875-ben nyitotta meg kapuit. A náci párt történetében jelentős események színhelye. Itt találkozott Hitler 1931-ben először a vezető ipari körök képviselőivel. Az azt követő évben pedig a szállodába költözve innen irányította pártjának választási kampányát. 1935-ben Göring itt tartotta esküvőjét második feleségével.

[19] Gottfried Aschmann (1884–1946) diplomata, 1923-tól 1928-ig a genfi német főkonzulátus élén állt. 1933 és 1939 között a külügyminisztérium sajtó- és tájékoztatási osztályának vezetője.

[20]    Gustav Albrecht (1890–1947) újságíró, kiadó. Mejert követte 1939-ben a DNB igazgatótanácsának elnöki székében, ezt a funkciót az 1945-ös bukásig töltötte be.

[21] Maximilian Freiherr von Besserer-Thalfingen (1889–1962) a Telegraphen Union vezérigazgatója, annak megszűnése után a DNB igazgatótanácsában is szerepet vállalt.

[22] Gustav Wolff (1894–1973) 1937-ben a német külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője. A világháború alatt a budapesti német követség tanácsosa. A háború után a CDU tagjaként bekapcsolódott a politikai életbe.

[23]    Biztosan nem azonos Alfred Keller (1882–1974) későbbi Luftwaffe tábornokkal.

[24] Rudolf Künzl-Jizerskỳ (1883–1954) a bécsi katonai akadémián tanult. 1915-től a Monarchia szófiai katonai missziójában szolgált, amelynek 1918 tavaszán a helyettes vezetője, majd attaséja lett. Még a dualista állam megszűnése előtt, 1918. október végén belépett az alakuló csehszlovák külügyi apparátusba, és kisebb megszakítással 1922-ig Prágát képviselte a bolgár fővárosban. 1932–1937 között Csehszlovákia svájci követe, és egyúttal országának állandó képviselője volt a Nemzetek Szövetségénél. Kozma értesülése megfelelt a valóságnak, mivel Künzl-Jizerskỳ 1938 januárjától az Anschlussig bécsi követ. Csehország német megszállása után visszavonult a közélettől. Diplomáciai pályafutásának fontosabb eseményeit emlékiratban örökítette meg.

[25] Alfredas Jēkabs Bērziņš (1899–1977) lett külügyminiszter 1937 és 1940 között. Lettország 1940 júniusában történt szovjet elfoglalása után eltávolították hivatalából, de sikerült Németországba menekülnie. 1950-től az Egyesült Államokban élt.

[26] Darányi felesége Szemere Márta (1898–1962) oldalági rokona Szemere Bertalannak. 1923-ban kötöttek házasságot, melyből három lány született: Márta, Mária és Anna.

[27]    nemesi család, amely a hercegi címet a Habsburgoktól kapta. Egyaránt volt osztrák és cseh ága. Kozma utalása leginkább Felix zu Schwarzenberg (1867–1946) császári és királyi vezérőrnagyra, világháborús hadosztályparancsnokra illik.

[28] Kurt von Boeckmann (1885–1950) rádiós vezető. Az első világháború előtt jogi tanulmányokat folytatott. A nagy háborúban tartalékos hadnagyként vett részt. Az 1924-ben megnyíló müncheni rádióadóhoz került, melynek hamarosan igazgatója lett. A náci hatalomátvétel után Goebbels a rövidhullámú műsorszolgáltató igazgatóságát bízta rá. A háború kitörésétől kezdve igyekezett a háttérbe húzódni. Megvált berlini pozíciójától, s azután a bajorországi rövidhullámú rádiót vezette.

[29] Berlin egyik közkedvelt borvendéglője a 20. század eleje óta. Az 1920–1930-as években különösen vonzóvá tette a benne kialakított trópusi kert, a páros belső erkélyek és a látványos megvilágítás.

[30] Ghyczy Jenő (1893–1982) és felesége, Kováts Dóra (1904–1993), mivel Ghyczy 1936 és 1939 között követségi tanácsosként a berlini magyar külképviselet első beosztottja volt. Fiatalon a bécsi cs. és kir. konzuli akadémián tanult. A közbejött világháború miatt – Kozmához hasonlóan huszárezredben katonáskodott – csak 1919-ben léphetett végre a diplomáciai pályára. Végigjárta a külügyi tisztviselők ranglétráját, ezalatt megfordult Bécsben, Szófiában, Prágában. Berlini megbízatásának lejártával a külügyminisztérium politikai osztályának élére került, majd a külügyminiszter állandó helyettese, 1943 júliusától pedig átvette a tárca irányítását. Kállay Miklós maradéktalanul megbízott benne, fontos szerepet töltött be a kormány béketapogatózásaiban.

[31]    Bornemissza Margit, kászoni (1887–1971) bárónő, Bornemissza Gábor báró és az amerikai Matilda Louisa Price lánya. Miután első férjétől 1932. március 17-én elvált, 1933. július 8-án Drezdában házasságot kötött Wettstein János prágai követtel.

[32] Heinrich Thyssen-Bornemissza (1875–1947) gazdag iparmágnás. 1906-ban vette feleségül Bornemissza Margit bárónőt, akinek családnevét az uralkodó engedélyével fölvehette a sajátja mellé. Négy gyermekük született: István (1907–1981), Margit (1911–1989), Gabriella (1915–?) és Hans-Heinrich (1921–2002). A családfő még a háború előtt megvásárolta a Nyugat-Magyarországon található, majd a trianoni határváltozással Ausztriához csatolt Rohonc kastélyát.

[33] Alexis Mdivani (1900–1935) grúz arisztokrata, aki négy testvérével Párizsba emigrált a bolsevik uralom elől. Előnyös házasságkötéseik állandó témát szolgáltattak a korabeli bulvársajtónak.

[34] Minden bizonnyal Thyssen-Bornemissza Istvánról lehet szó.

[35] Kozma Miklós idősebbik fia Sándor (1911–?). Nagy nehezen fejezte be a jogi tanulmányait. Ezután önkéntesként a budapesti huszárezredben katonáskodott, s hadnagyi rendfokozatot szerzett. A harmincas évek végétől a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője.

[36] Bornemissza Matild, kászoni (1894–1956) bárónő, Bornemissza Gábor fiatalabbik lánya. Háromszor ment férjhez. Néhány hónappal a második válása után 1935. szeptember 25-én Budapesten esküdött hűséget Wladyslaw Sapieha hercegnek, kinek családja a 17. századtól kiemelkedő szerepet játszott a lengyel közéletben.

[37] Csáky István, Körösszeghy (1887–1955) gróf, Kozma katonatársa a nagy háborúban. Bornemissza Matild első férje, 1913-ban kötött házasságuk hat év múlva válással végződött.

[38]    Ludwig Friedrich August von Mackensen (1849–1945) lovassági vezértábornagy. Tíz éven át II. Vilmos szárnysegédje, majd főszárnysegédje. Az első világháború legsikeresebb német főtisztjei közé tartozott. Magyar szempontból különösen lényeges az 1916-os román betörés után német, osztrák-magyar, török és bolgár egységekből megszervezett Dunai Hadsereg élén Románia délkeleti részének az elfoglalása. A háború végéig a megszállt Románia katonai kormányzója. 1918 novemberében Magyarországon keresztül hazavonuló hadseregét a Károlyi-kormány az antant követeléseinek eleget téve lefegyverezte, Mackensent pedig internálták. A weimari köztársaság rendszerével nem értett egyet, a nemzetiszocializmushoz való viszonya pedig ellentmondásos. Meggyőződéses monarchista maradt, a második világháború alatt segített a nácizmus több üldözöttjének, azonban hagyta, hogy Hitler, akit államférfinak tekintett, fölhasználja a személyét és nevét a rendszer elfogadtatására. Kozma a nagy háború idején személyes ismeretséget kötött Mackensennel, csodálta katonai tehetségét és teljesítményét. Később németországi útjai során soha nem mulasztotta el fölkeresni az idős tábornokot, aki egy ízben viszonozta a látogatásokat.

[39] Karl Schnurre (1898–1990) német diplomata felesége.

[40] Vezérkari főnök (német)

[41]    Átmenetileg minden rendben van, de az embernek tisztában kellene lennie, hogy ez nem jelent végleges megoldást sem számunkra, sem Európa számára. Angliára céloz? – kérdeztem. Igen – volt a válasz –, ez lenne a legkívánatosabb jövő.

[42] Bernhard Rust (1883–1945) a Harmadik Birodalom kultuszminisztere 1934–1945 között. Klasszikus műveltséggel rendelkezett, 1911-től 1930-ig az egyik hannoveri gimnáziumban dolgozott tanárként. A húszas évek derekán csatlakozott a náci párthoz és az SA-hoz. Kultuszminiszteri időszaka alatt politikai és származási alapon több mint ezer professzort és neves tudósokat távolítottak el a felsőoktatásból és a kutatóintézetekből. Korlátozták az egyetemi autonómiát. Az oktatási rendszer nemzetiszocialista szellemben történő teljes átalakítását a háború közbejötte megakadályozta.

[43]    Konstantin von Neurath (1873–1956) báró, német diplomata. 1901-ben lépett a külügy kötelékébe. Szolgált Londonban, Konstantinápolyban, Rómában. 1932–1938 között folyamatosan több kormányban is külügyminiszter. 1937-ben belépett a náci pártba. 1939 és 1941 között a Cseh–Morva Protektorátus kormányzója. A nürnbergi perben tizenöt évre ítélték.

[44] Sipőcz Jenő budapesti polgármester, főpolgármester özvegye, a zsidó származású Schmulovitz Ilona (1884–1956).

[45] Széll József (1880–1956) jogász, közigazgatási szakember. Az első világháború előtt Fogaras vármegye főispánja, majd az 1920-as években ugyancsak főispánként állt Abaúj-Torna s egyúttal Zemplén megye élén. Kozma utódaként pedig a pedig a belügyminisztériumot vezette 1937 áprilisa és 1938 májusa között a Darányi-kormányban. Hatáskörét kihasználva föllépett a szélsőjobboldali pártokkal szemben.

[46] Wilhelm Frick (1877–1946) 1933 és 1943 között birodalmi belügyminiszter, ezután a világháborús vereségig a Cseh–Morva Protektorátus kormányzója. Belügyminiszterként fő része volt a nürnbergi törvények megalkotásában. A nürnbergi perben halálra ítélték és kivégezték.

[47] Werner Fritz Eduard von Blomberg (1878–-1946) birodalmi hadügyminiszter 1933–1938 között. Egyik kezdeményezője volt a hosszú kések éjszakáján történt leszámolássorozatnak. Pozícióját azonban a háború közeledtével Göring és Himmler intrikáival szemben nem tudta megtartani. Végül házasságán keresztül érték el, hogy Blomberg beadja a lemondását. A nürnbergi perben tanúként hallgatták meg.

[48]    Sónyi Hugó, vitéz (1883–1958) gyalogsági tábornok. 1936-tól 1940-ig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnokaként sokat tett a haderő mennyiségi és minőségi fejlesztéséért. 1939-ben tagja lett a felsőháznak. 1944-ben a front közeledtével Németországba távozott.

[49] Rőder Vilmos (1881–1969) gyalogsági tábornok, a Darányi-kormány honvédelmi minisztere. Részt vett a győri fegyverkezési program megtervezésében és elindításában. 1938 májusában Darányival együtt ő is lemondott. A következő években Bethlen István köréhez csatlakozott, ellenezte a hadba lépést. Támogatta Horthyt a kiugrási kísérletben.

[50]    Rátz Jenő, vitéz nagylaki (1882–1952) tábornok. 1936-ban a kormányzó vezérkari főnökké nevezte ki. 1938–1939-ben Imrédy Béla kormányának honvédelmi minisztere, 1938–1944 között országgyűlési képviselő. A német megszállással hatalomra kerülő Sztójay-kormányban miniszterelnök-helyettes. Háborús bűnösként előbb halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták.

[51] Ő egy nagyon jóravaló ember volt, sajnálom. (német)

[52]    Robert von Keyserlingk-Kammerau (1866–1959) 1910-től a világháború derekáig a königsbergi közigazgatási körzet kormányzója volt. Az 1920–1930-as években a gazdasági életben játszott fontosabb szerepet. 1932 novemberében azok között a befolyásos ipari, mezőgazdasági és pénzügyi szereplők között találjuk, akik Hindenburg államelnöktől Hitler kancellárrá történő kinevezését követelték.

[53] Regierungspräsident, jelentése kerületi közigazgatási főnök, kormányzó.

[54] Valószínűleg Nyikolaj Nyikolajevics Romanov (1856–1929) nagyhercegről lehet szó, aki a tágabb cári családhoz tartozott. Az első világháború kezdetén a cári haderő főparancsnoka.

[55]    Hermann von Keyserling (1880–1946) balti születésű német filozófus. Irodalmias stílusú filozófiájában kísérletet tett a védikus tanok és az európai romantikus historizmus szintézisére. Az európai egységgondolat meggyőződéses híve volt. Szemben állt a nemzetiszocializmussal. Magyarra egyedül a Könyv a házasságról című munkáját fordították le 1927-ben.

[56] Kozma itt Hermann Keyserling Das Spektrum Europas (Európa spektruma / színképelemzése) című 1928-as könyvére utal, amelyben tíz európai nemzet lelkialkatának színeit elemezte. A magyarokról kifejezetten előnyös képet rajzolt.

[57] Jelentése: leginkább testet öltött (értsd: leginkább benne öltött testet a férfiasság).

[58] Az első világháború legnagyobb tengeri csatája az Északi-tengeren a Jütland-félszigettől nyugatra, a Skagerrak tengerszoros bejáratánál 1916. május 31-én, június 1-jén. Bár az ütközetben a német flotta kerekedett fölül, a tengeri blokádot áttörni nem tudták.

[59] A nagy német flottafejlesztés egyik példánya a II. Vilmos császárról elnevezett csatahajó, amely a világháború idejére már csak part menti feladatok ellátására volt alkalmas.

[60] Pejácsevich Franziska, verőcei (1859–1938) grófnő, Manfred von Clary-Aldringen (1852–1928) herceg felesége. A herceg 1898–1918 között Stájerország kormányzója volt.

[61]    Az egyikük bizonyára Maria-Anna Franziska Nostitz-Rieneck (1882–1954) grófnő, aki közismert volt kiterjedt jótékonysági tevékenységéről. A másikuk pedig csakis Sophie Nostitz-Rieneck (1901–1990) lehet, aki mint Sophie Hohenberg főhercegnő Ferenc Ferdinánd trónörökös lányaként látta meg a napvilágot. 1920-ban ment férjhez Friedrich Nostitz-Rieneck (1893–1973) grófhoz. Csehország német megszállása alatt szembekerültek a nemzetiszocialistákkal.

[62]    Otto Lebrecht Eduard Daniel Meissner (1880–1953) a német elnöki hivatal vezetője a weimari köztársaság idején Friedrich Ebert és Paul von Hindenburg mellett. Hitler 1934-es birodalmi elnökké választása után a Führer elnöki kancellárságának vezetőjévé nevezték ki. Miniszteri rangja ellenére jelentéktelen befolyással bírt.

[63] VIII. Edward néven 1936-ban tíz hónapig az Egyesült Királyság uralkodója.

[64] Charles Eugène Bedaux (1886–1944) francia születésű amerikai üzemszervező, később milliomos. A róla elnevezett munkaszervezési módszer pihenőidők beiktatásával kívánta fokozni a teljesítményt. Közép-Európában leginkább az a nevéhez fűződő teljesítménymérési mód terjedt el, hogy az egy perc alatt elvégzett munka értékét hatvannal megszorozva kapjuk meg az egyórai munkateljesítmény-számot.

[65]    Rudolf Hess (1894–1987) nemzetiszocialista politikus. 1933-tól a pártban Hitler helyettese. 1941 májusában a Németországgal hadban álló Angliába repült, ahol tárgyalás helyett bebörtönözték. A nürnbergi perben háborús bűnösként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Kozma megjegyzése Hessről talán annak tudatában született, hogy az, mint kereskedősarj Alexandriában látta meg a napvilágot.



« vissza