Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Az art deco plakátművészet Magyarországon

Az art deco viszonylag új kifejezés a magyar művészettörténetben. Le Corbusier volt az első aki ezt a kifejezést használta, de nem mint stílusmegjelölést vagy izmust. Mint művészettörténeti kategóriát először 1966-ban használták Párizs egyik, az 1925-ös évet (és annak művészetét) bemutató kiállításának kurátorai. A kifejezés Magyarországon először egy 1985-ös kiállításon bukkant fel a Budapesti Iparművészeti Múzeumban, amely már a címében viselte az art deco megnevezést.

1990 óta az art deco és az art deco poszterművészet iránti érdeklődés megnövekedett. Egy spanyol múzeum (MuVim, Valencia) 2009-es kezdeményezését követően, 2014-ben Bakos Katalin kurátor Budapesten kiállítást rendezett az 1924 és 1942 közötti modem magyar plakátokról. Az Iparművészeti Múzeum 2012-ben bemutatta Art deco és modernizmus című kiállítását, amely az 1920 és 1940 közötti belsőépítészetre összpontosított. Bár az alkotóknak eredetileg a plakátok bemutatása is szándékukban állt, végül csupán egy Bakos által írt, főként a magazin illusztrációkról, borítókról és plakátokról készült, látványtervezeti tanulmánya került a katalógusba.

Egyes plakátoknak art decóként való beazonosításáról viták folynak, a stílus, annak ízlésvilága és a két világháború közti Magyarország vizuális kultúrájában való megjelenésének kérdése máig nem zárult le.

Az art decót nem lehet stílusnak vagy izmusnak nevezni, mert nincs határozott ideológiai háttere, ahogyan a legtöbb izmusnak sem, emiatt a kategorizálás határai is igen rugalmasak. Az art deco vizuális kultúrájának számos jelensége azonban (mint a grafikai tervezés, amely magában foglal magazinokat, illusztrációkat, csomagolásokat, plakátokat stb.) egyszerűen beazonosítható, mert az art deco a közízlés része, amely megjelenik a mindennapi vizuális kultúrában.

A magyar art deco plakátok társadalmi hátterének vizsgálatakor figyelembe kell venni a történelmi környezetet, amelyben készültek. A harmincas évek válsága, majd a stabilizáció eredményei nem hagyhatók figyelmen kívül.

Az 1921 és 1931 közti időt bethleni konszolidációként emlegetjük. 1924-ben elindult a gazdasági fellendülés, egy népszövetségi kölcsönnek köszönhetően, amely bizonyos fokú stabilizációt és jólétet hozott. A relatív jólét az idegenforgalmi fellendülést és vállalati sikereket is elősegítette. Megjelent az elektrotechnikai ipar (Tungsram es rion) cégei nagy mennyiségű plakátot bocsátottak ki.

A recesszió és a depresszió időszakai gyakran álomszerű és elbűvölő művészetet P a nak, amely segít abban, hogy az átlagember elfelejtse a nehéz életkörülményekét. Ez a magyar art deco egyik kulcsfontosságú jellemzője is. Ez az időszak a mozi aranykora lett: egy művészeté, mely az álmok és vágyak megtestesítője. Lét, amely sosem látott luxusnak örvend, szikrázó szépségű sztárok és tündérmesékbe illő történetek kerültek vászonra a két világháború közötti időszakban a magyar filmiparnak köszönhetően. Míg a filmes plakátok az akkori populáris kultúra hajtómotorjaivá váltak, a divatot és a kereskedelmi reklámokat hirdető plakátok is megjelentek, hogy a mindennapi életben hiánycikként számon tartott fényűzést és gyönyört kínálják.

 

A magyar plakátművészet

 

A magyar plakátművészetet gyakran az első nagyméretű plakátot megalkotó festőművésztől, Benczúr Gyulától származtatják, akinek műve az 1885-ös évi kiállításra készült. A századfordulón néhány nagyméretű művészi plakátot is készítettek a kor kiemelkedő magyar festői (Rippl-Rónai, Vaszary, Ferenczy és mások).

A magyar plakátművészet első aranykora az art nouveau-val érkezett meg, amelyet 1900 és 1910 között a magyar szecessziónak is neveztek. Az osztrák főváros közelsége miatt a bécsi kulturális és művészeti befolyás egészen az Osztrák-Magyar Monarchia bukásáig, 1918-ig uralkodott. A bécsi szecesszió azonban nem volt kizárólagos hatással a magyar szecessziós plakáttervezésre. A francia befolyás Faragó Géza munkájában is nyilvánvaló. Mucha diákja és munkatársa volt, számos dekoratív és elegáns plakátot készített bárokhoz, klubokhoz, revükhöz, valamint kereskedelmi cégek számára. Erős volt a német hatás is, például Tuszkay Márton munkáiban, aki - berlini tanulmányút után - a német Sachplakat magyar képviselője lett. E kor kiemelkedő mestere Bíró Mihály, a politikai plakát műfajának atyja. Bíró egy időben Charles Róbert Ashbee kézműves műhelyében szerzett tudást, ami észrevehető az angol lenyomatban, mely életművét áthatja.

 

Modernizmus

 

Az első világháború után kezdődő második avantgárd hulláma mély hatást gyakorolt a magyar grafikai tervezésre. A konstruktivizmus különleges magyar változata, az úgynevezett modernizmus lett a domináns erény a magyar grafikai tervezésben. A kor legfontosabb festői és tervezői részt vettek egy új művészet/”új grafika elnevezésű misszióban, amely a magas művészi színvonalat garantálta. Az „új design és az új tipográfia” 1925 és 1926 között jelent meg először, és az 1940-es évek végéig tartott, hatása később is érezhető maradt. Bár a modernizmus általában az art decóval párhuzamos művészi jelenségnek tekinthető, a két szál olykor összefonódik.

1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után számos modernista művésznek kellett emigrálnia. Leginkább a nyugat-európai művészeti központok vonzották őket, mint például Berlin, Weimar vagy Bécs, mivel szinte mindegyiküket, vagy legalábbis nagy részüket a német Bauhaus-design, vagy az orosz konstruktivizmus ihlette. 1925-ben a Horthy-rendszer, politikai konszolidációjának bizonyítékaként, amnesztiát hirdetett, és sok emigráns művész hazatért. Azonban a művészek és a művészeti piactól elszakadt alkotók nehezen találtak műveikre befogadó és fizetőképes vásárlókat, amely arra kényszerítette néhányukat, hogy megélhetésük érdekében a kereskedelmi tervezéshez forduljanak.

Mindazonáltal Bortnyik Sándornak és Berény Róbertnek, mint két nagy személyiségnek, akik hittek a tervezés fontosságában, a plakátok megteremtése nem csak a pénzkeresetről szólt. Hasonló nézetet vallott Kassák Lajos, a magyar avantgárd meghatározd művészeti teoretikusa, művésze, írója és szerzője a Ma című folyóirata egyik cikkében. A konstruktivista művészek számára a plakát a kommunikáció eszköze volt, esztétikáját is ez a funkció határozta meg. A jó plakátnak egyértelműnek, célratörőnek, tisztának és világosnak kell lennie - ez az, amit egy festőnek, Kassák elmélete szerint, meg kellett tanulnia. A Ma 1916-ban szecessziós-expresszionista lógóval és stílussal jelent meg, de amikor Kassák emigrációja alatt (1919-1925) Bécsben adták ki, külleme radikálisan konstruktivista irányba fordult.

Kassák maga készítette el az 1924-es Magyar Hírlap új, modern plakátját; az akkor Weimarban száműzetésben töltött éveiben Bortnyik 1926-ban kezdett modern plakátokat tervezni, a híres Modiano márkának. Berény és Bortnyik új grafikai stílusa 1926-1930 között igen nagy hatást gyakorolt a szakmában és hamarosan követőkre talált.

1930 után Berény és Bortnyik stílusa az art deco felé fordult, díszesebbé és festőibbé vált. A modernista trendet azonban a fiatalabb művészek, például Csemiczky Tihamér és Irsai István tartották életben. Csemiczky valószínűleg Bortnyik diákja volt a magyar Bauhaus művészeti iskolájában, mely a Műhely nevet viselte. Hullámzó következetességgel tartotta a modernizmus elveit, és ő lett a fő tervezője a Tungsram elektronikai márkának és védjegyének (izzók, rádió stb.). Csemiczky maga nagy rádiórajongó volt, még tanulmányt is publikált arról, hogyan kell reklámozni egy rádiókészüléket.

Irsai István, budapesti építész és belsőépítész, aki 1930-ban visszatért a palesztin mandátumi megbízatásból, hogy kereskedelmi grafikusként dolgozzon, a tipográfia neves feltalálója lett, megalkotva az első modem héber betűt - az úgynevezett Haim-et, és a díszítő modern betűkészleteket, amelyek világos és látványos kompozíciókban jelentek meg. Plakátjai (Nor-Coc fürdőruha és sapka, Bagarol cipőkrém, Flóra szappan stb.) kombinálták a funkcionális dizájnt a rendkívül dekoratív kompozícióval. Ahogy a bútortervezés területén is, a konstruktivista-modernista stílust nehezen lehet megkülönböztetni a modernizmussal inspirált art decótól.

 

Modernizmus, avagy art deco?

 

Az 1920-as, 30-as években a modernizmus, az art deco párhuzamos vonala, a kereskedelmi tervezés területére korlátozódott. A nagyvállalatok, mint például a Modiano, Tungsram és más ágazatok is új ötleteket igényeltek kampányaikhoz, amelyek a konstruktivista művészekhez közelítettek. Az újdonság iránti igény mindig is a kereskedelmi reklám jellemzője volt, de abban az időben a mindennapi élet radikális változásai miatt az új életstílus, amelyben a modem háztartási tárgyak (mosógép, világítás, rádió stb.), a sportruházatok, az új típusú termékek (például a hölgyek számára készült cigaretta) miatt új perspektívára volt szükség. Ezzel párhuzamosan az art deco uralta az álmok és vágyak birodalmát, különösen a moziplakátokat, valamint a szépségápoláshoz, szabadidőhöz kapcsolódó reklámokat, mint a kozmetikumok, a divat, az utazás, éjszakai élet, revük, bárok.

Az art deco modernizmustól való megkülönböztetésére a plakátművészet terén John Barnicoat Plakátok, tömör történelem című művében némileg más terminológiát használ: Szemlátomást két út volt járható: a formális modern stílus és dekoratív modern. Az első, ami a funkcionális elképzelésből ered, mely a tizenkilencedik századot uraló egyetlen szót, a »díszt« helyettesíti. Ez azt az eljövendő stílust fémjelzi, amely a művészet és az ipar közötti kapcsolatot a technika korában képviseli majd. A második, a korszerű dekoratív elem - amely Le Corbusier és támogatói által a visszatekintő jelzőt birtokolja - a bőség idején gyarapodott, az egyén munkáját képviselte, és a plakátok esetében általában a festészethez kapcsolódott. Mindkettőt a kubizmustól származtatták, mint a művészet első lépései az absztrakció felé. Hozzáteszi: 1910 és 1939 között a plakáttervezés két különálló fejlődési vonalon haladt, amelyekből az egyik a kubista absztrakcióból származik (de még precízebb), a másik pedig olyan dekoratív szögmintákon alapul, amelyek a kubista fejlődést is magukban foglalják.

A dekoratív-modern, vagy art deco a modern vagy kubista, absztrakt stíluselemeket díszítőeszközként kezelte. Mindazonáltal a konstruktivizmus/modemizmus absztrakciói csak inspirációs forrásnak tűnnek, amelyet gyakran összekevernek egyéb irányokkal. Két dolog határozta meg a közízlést: egyfelől a modernizmus, másfelől pedig a luxus és az elegancia. A kettő kombinációja heterogén stílust eredményezett. Ez a heterogenitás a magyar art deco plakátok egyik legfontosabb jellemzője. Érzékelhetünk bizonyos irányokat a különböző hatások között, mint például:

1. Az avantgárd mozgalmak (izmusok) inspirációja, dekoratív módon.

2. Szecessziós hatás - átformált és korszerűsített.

3. Népművészet.

4. Történelmi és népi művészet - az iparművészeten keresztül.

5. Orientalizmus, vagy egzotizmus.

6. A nyugati, modernista hatások: monumentális és fényűző elegancia.

7. Klasszicizmus és dekoratív modernizmus / utazási plakátok.


A magyar art deco plakátművészet néhány remekműve

 

Bottlik József: Metropolis, 1928

Bottlik Metropolis posztere valószínűleg a legértékesebb magyar poszter. Csak egy ismert eredeti darabja van (a Magyar Nemzeti Könyvtár gyűjteményében). Művészi értéke a szkript és a kép tökéletes kombinációjából, a színek harmóniájából, az elegancia és a monumentalitás egyensúlyából származik. Nem kétséges, hogy ez art deco: monumentális és egyben dekoratív is. Az alkotás a német expresszionista mozi világhírű filmjéhez készült.

Bottlik új szimbólumot talált a történethez, amely nem jelent meg a filmhez készült német és amerikai plakátokon sem: a munkásosztály hősi alakját, aki a vállán a nagyszerű várost hordozza. A filmes plakátokon könnyű nemzetközi összehasonlítást végezni, és a Metropolis poszterei világhírű darabok. Boris Bilinsky monumentális városképe és Heinz Schulz-Neudamm vertikális plakátja látványos art deco mű, amely bemutatja a modernizmus és az expresszionizmus hatásait - de még továbbra is úgy gondolom, hogy Bottlik alkotása mindkettővel felér.

Bottlik dekoratív és népszerű szecessziós stílusban kezdte pályafutását; a SZÍT Lacika reklámfigurával szerzett magának az 1920-as évek elején hírnevet, de hamar elpártolt mindentől, amiben a cukormázas hanyatlást érezte. A híres Orion elektrotechnikai cég vezető tervezője lett - pozíciója hasonló volt a Tungsram cégnél Csemiczkyéhez. Az első plakátokat Bottlik 1922 és 1923 körül tervezte a cégnek, és miután az 1924-ben felvette az Orion nevet, 1925-ben új lógót készített, amely az 1980-as évekig meg is maradt.



Bottlik József az Orionnak több plakátot is tervezett az 1920-as években (© Szépművészeti Múzeum, 2018)

Az Orion plakátoknak, csakúgy, mint a Metropolis plakátoknál, összetételük kulcsfontosságú eleme a törekvés a monumentalitás felé. A monumentalitás és a látványosan díszített megközelítés elemei dominálnak ez idő tájt a plakátművészetben: robusztus, erős és modellezett ábrákat láthatunk Ludwig Hohlwein plakátjain (melyek gyakran politikai jelentéssel bírnak: náci hatalmi jelképek). E politikai háttér nélküli, hasonló ábrák jelentek meg a sport- és filmes plakátokon.

Bottlik művészi megközelítése magára az art deco stílusra jellemző. A munkásosztályt izmos emberként ábrázolja a politikai plakátokon, közben a szecesszióból, a keleti művészetből, az amerikai fényes art deco stílusból és a modernizmusból is ihletet kapott. A plakát a kor fő irányvonalairól szól: az egész egy kozmikus látomás, dekoratív és monumentális, miközben feszültség morajlik a fényes felszín alatt.


Réz-Diamant Tibor - filmek és sztárok

Mielőtt a kor másik mesterművét, Réz-Diamant Tibor Bakerét megvizsgálnánk, néhány szót kell ejtsünk az akkori filmes plakátok átlagos minőségéről. Az 1920-as és 30-as éveket széles körben a mozi első aranykorának tekintik. Azonban a német expresszionista mozi és Chaplin filmjeinek művészi értéke mellett ez az időszaka a hollywoodi giccsek születésének is. A hangosfilm 1927-es feltalálásával a filmipar lassan megváltozott. Az első klasszikus horror és sci-fi filmek mellett az átlagos hollywoodi produkció sztereotipizált romantikus elbeszélésekből állt, akár történelmi, keleti, vagy nagyvárosi jelenetekben. Ez az új ipari stílusú filmgyártás világszerte szupersztárokat teremtett, beleértve azokat a nőket is, akik új szerepkörökben, független, uralkodó vagy démoni formát ölthettek az addigi naiva ideáltól eltérően.

A sztárkultusz magával hozta a filmplakátok elsilányulását. A képeknek most már nagy formátumban kellett ábrázolni a sztárok arcát, gyakran unalmas és sztereotipikus kompozíciókban. A portrék fotók gyenge másolatai voltak, az eredetiség teljes hiányával. Szerencsére akadtak kivételek, elsősorban az art deco művek közt.

Ilyenek voltak Réz-Diamant Tibor plakátjai. 1925-től több mint húsz plakátot tervezett mindössze néhány éven belül, mielőtt elhagyta volna az országot 1928-ban, hogy fiókosként dolgozzon a németországi Benz autógyárban. A siker kulcsa a kortárs ízlés iránti empátia. Ez nyilvánvaló a Tiller Girls poszteren (1927), amelyet a híres amerikai táncosok filmjének bemutatójára készítettek. A lányalakok egységes mintaként jelennek meg, díszítő ritmust hozva létre.

Legnagyobb alkotása a Josephine Baker plakát. A világhírű táncos és énekes 1928-ban egy teljes hónapig vendégszerepeit a Budapesti Királyi Orfeumban, lelkes magyarországi rajongók előtt. Zerkovitz Béla színházi rendező és zeneszerző 1926-ban dalt is írt róla (Gyere, Jozefin), melynek későbbi francia változata igen sikeressé vált. Josephine budapesti vendégszereplései óriási sikereket hoztak, amelyek nemzetközi figyelmet és közönséget is vonzottak, annak ellenére, hogy az előadást majdnem betiltották, mivel színpadra léptekor csupán egy banánszoknyát viselt.


Réz-Diamant Tibor: Baker, 1928. (© Szépművészeti Múzeum, 2018)


Réz ezenfelül Baker egyéb előadásaihoz és filmjeihez is készített plakátokat; ahogy magyar
hasonmásának, Somogyi Nusinak is. Mivel ezek a munkák dekoratívabbak, egyszerűségének köszönhetően a Baker poszter kiemelkedőnek számít. Csak a védjegyévé vált göndör frufrut és a macskaszerű szemeket ábrázolta, ami az előadás jelképévé nőtte ki magát. Ugyanez az ötlet megjelent Jean Chassaing 1931-es poszterén, de még realisztikusabban Réz szinte absztrakt, logószerű munkájához képest.

Baker nem csupán egy sztár volt, hanem a kor egyik jelképe is. A posztereken az arca maszkként jelenik meg. Az első világháború vizuális kultúrájáról szóló friss könyvként, egy Maszk, amely a háború utáni trauma által jelölt időszak befolyásos szimbólumává vált. A kor hadirokkantjai sokszor sérült arccal tértek haza, megalapozva ezzel a mesterséges arc/maszk gyártását. Ennek következtében a kozmetikai ipar virult, a modern plasztikai sebészet pedig megszületett. Az akkori sztárok maszkszerű vastag sminket is viseltek, és Greta Garbó szomorú szemű arcának pompázó sziluettje az új, háború utáni szépségideáit fejezte ki a külsőségeken alapuló világban. Bár Josephine Baker a természetes és vad szépség szimbóluma volt, az arca mindezek következtében maszkként is megjelent bizonyos ábrázolásokban.


Konecsni György: Budapest, a fürdők városa, 1935

Ahogy fentebb említettük, a két világháború közötti időszak radikális változást hozott a mindennapi életben, amely a turisztikai keresletet is magában foglalta. E kor nagy teoretikusa, Sigfried Kracauer írja le ezt a jelenséget a Travel and Dance című esszéjében. Az utazásvágy mögött látta a máshol lenni gondolatot, mottója Baudelaire-től származik: De igaz utazók azok csupán, kik mennek, hogy menjenek, s szívük mint léggömb ring odább... Ebben az értelemben az utazás kortünetnek tekinthető, hasonlóan az álmodozó filmek tömegtermeléséhez és a szórakozás iránti igényhez, olykor erotikus revük formájában. Ez valójában az escapizmus kora volt: a kemény valóság szükségessé tette a szórakoztatást és világjárást.

Az idegenforgalom tömegessé és fontos iparággá vált számos országban a világháború után. A nyugati országok már korábban is komoly idegenforgalmi ipart és jól működő propagandagépezetet hoztak létre, elég csak Cassandre (Adolphe Jean-Marie Mouron) franciaországi munkáira gondolni.

A nagy utazási plakátok számos módon vonzzák a szemet, az érdekes helyek kiemelése, az odajutáshoz használt szállítóeszköz ábrázolása, vagy az ott végezhető tevékenységek bemutatása. Az utazási plakátok aranykora világszerte az 1920-as években kezdődött, és a fotózás elterjedésével, az 1960-as évek körül kulminált.

1932-ben konferenciát tartottak Magyarországon, ahol kiemelkedő írók és szakértők fejtették ki véleményüket a turizmus fontosságáról, valamint Magyarország ezen a téren való elmaradottságáról. 1933-ban az Országos Vasúti Társaság plakátkiállítást szervezett, ahol példaként szerepeltek egyes kiválasztott külföldi alkotások. Ez és a későbbi versenyek fontos szerepet játszottak az utazási plakát műfajának fejlesztésében: például 1932-ben a Gellért Gyógyfürdő pályázatot írt ki, amelyre benyújtott művek a következő évtizedek során kidolgozott Budapest, a fürdők városa turisztikai ötlet alapjául szolgáltak. Konecsni György először szerepelt ezen a pályázaton, melyet meg is nyert gyönyörű, klasszikus formatervével.


Konecsni György: Budapest, a fürdők városa, 1935. (© Szépművészeti Múzeum, 2018)

Bár munkáját sosem nyomtatták ki, ezzel lehetővé vált, hogy a szakmába bekerüljön. 1935-ben Budapest vezetése meghirdetett egy pályázatot a város népszerűsítésére szolgáló plakátokra, melynek nyerteseit a Magyar Iparművészeti Múzeum művészeti magazinja adta ki. Addigra Budapest kétségtelenül felvette egy modem metropolisz képét. A főváros mellett a fejlődő magyar idegenforgalmi ágazat a Balatonra koncentrálódott. Az 1930-as évek festői és plakáttervezői dekoratív képeket készítettek a magas kilátókról, hogy bemutassák a tó szépségét.

 

Összegzés

 

A plakátok általában a mindennapi élet különböző aspektusaihoz kapcsolódnak: a mozitól az utazásig, a háztartástól a divatig. Rajtuk keresztül tisztább képet kapunk a korról, annak szelleméről, a mindennapi életről, ízlésről, a vágyakról és álmokról, melyek áthatják azt. Ilyen a mélyben morajló háborús trauma, a társadalmi feszültség és a mindezt leplező ragyogás. És amíg a modernizmus egy kellemes képet ad a tökéletes, új társadalmak elképzeléséről, addig az art deco csupán magát a díszítés pompáját tárja kíváncsi szemünk elé.

(Fordította: Rimai Adám. Az írás angol eredetije a Hungarian Review 2018. júliusi számában jelent meg.)



« vissza