Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Építészek a nagy háborúban – Zrumeczky Dezső és Mende Valér

A háború kezdetétől a levelek már ötödször hullottak le, amikor a harcok végét jelző első fegyverszünetet 1918. november 3-án, az Osztrák-Magyar Monarchia és az antant képviselői megkötötték Padovában. Ez valójában nem fegyverszünet volt, hanem a Monarchiával szemben álló országok feltétel nélküli fegyverletételnek tekintették.

 

Művészet és a háború

 

A háborúban hallgatnak a múzsák”, idézik gyakran Cicerót. Azonban az első világháború rácáfolt erre. Nem véletlenül hozták létre a Sajtóhadiszállást, ahova sok alkotót besoroztak, mert a feladatuk éppen a hadi események megörökítése volt, s aminek köszönhetően csak a festők és rajzolók legalább tízezer munkát adtak le, de ennek többszörösét készítették el, amelyeket kiállításokon a nagyközönség is megismerhetett. De a képzőművészet, a fotó és irodalom mellett az építészetnek egészen más szerep jutott. Van-e háborús építészet, kérdezhetjük joggal. Természetesen van, de ezt a kifejezést csak akkor használjuk, ha erődöket és más katonai objektumokat épít, ugyanakkor az is az építészet feladata, hogy helyreállítja a harcok okozta pusztítást. Azt láthatjuk, hogy a háború, ellentétben az irodalommal, képzőművészettel, az építészek számára sokkal inkább a rombolás utáni helyreállítást jelenti. Furcsa dolog, de a rombolásnak lehet haszna is, Pest korszerű várossá válásában például az 1838-as nagy pesti árvíznek meghatározó szerepe volt.

Építészeink katonai szolgálatot teljesítettek, és voltak olyanok is, akiknek sajátos feladat jutott. Ilyen volt többek között Medgyaszay István, aki a lembergi és margitszigeti hadikiállítás pavilonjainak tervezésében a legnagyobb feladatot vállalta. Medgyaszay szerencsésen túlélte a világháborút, és életművét folytatva kiteljesíthette az építészetét.[1] De nem mindenki volt ilyen szerencsés.

Zrumeczky Dezső hat évvel volt fiatalabb Medgyaszaynál, 1883-ban, Inárcspusztán született. A Műszaki Egyetemen szerzett építészdiplomát, ahol Kós Károllyal barátok lettek. Zrumeczky részt vett a Fiatalok 1907-es műegyetemi kiállításán, amely nagyon fontos szereppel bír a magyar építészet történetében. A Kós körül csoportosuló pályakezdő építészek komolyan vették Lechner ödön azon tervét, hogy nemzeti építészetet kell teremteni, és ők ennek forrását a népművészetben fedezték fel. Ez önmagában több kérdést vet fel. Az egyik az, hogy a nagyon takarékosan és célszerűen használt anyagok és formák lehetnek-e a műépítészet, tehát a tanult építészek rajzasztalán is hitelesen és akár monumentális méretekben alkalmazható anyagok, formák és szerkezetek. A másik sarkalatos pont pedig az, hogy mennyi elemet vett át a népinek mondott és tudott építészet más kultúrákból. Kós zebegényi templomának tömör formái, oszlopai és homlokzata nagyon hasonlít a romanika formavilágára. Tudjuk, hogy ez a stílus az államalapítás után délről és nyugatról érkezett, nem a magyarság építészeti hagyományából táplálkozott. Azonban olyan mértékben beilleszkedett és alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, hogy így az évszázadok alatt már úgy használták, mintha az adott hely ősi kultúrája lenne. Hasonló a helyzet a reneszánsz virágos díszítőmotívumaival is, amelyek a népi stilizálókedvvel átformálva elválaszthatatlan motívumai lettek a protestáns templomok kazettás mennyezetén. Így érthető és elfogadható az, amit a Fiatalok képviseltek, ami már Lechner szecessziójában is ott volt. Kós Károly megfogalmazásában így olvashatjuk: „Rajtunk keresztül ment át valamennyi stílus, mindeniket asszimiláltuk, és mindenikhez adtunk mi is valamit. Az európai stílusok egyedülvaló egyéniséget nyertek itt nálunk.”[2]

 

Egy új építészeti stílus született, a nemzeti romantika

 

Zrumeczky Dezső ezeket a lehetőségeket a Kós Károllyal közös művén, az Állatkert épületein (1909-1911) és a Wekerle-telepen mutathatta meg. Egy fiatal, friss diplomás - Zrumeczky 1907-ben kapta meg az oklevelét -, kezdő építészekből álló csoport tagjaként különleges módon szinte azonnal jelentős megbízásokhoz jut. Ennek oka az az űr volt, amelyet a kikopó és divatjamúlttá vált szecesszió hagyott maga után. A 20. század első évtizedének közepén a megrendelők elfordultak ettől a stílustól. Ezért azok, akik ebben a világban gondolkodtak, más utat kerestek, mint ahogyan a legtöbb Lechner-követő is tette. A történelmi stílusokban hívő és gondolkodó eklektika mellett ezért virágozhatott fel hirtelen a Fiatalok népi romantikája. Az Állatkert pavilonjai mögött ott volt az a tapasztalat, amit az erdélyi építészeti tanulmányutak teremtettek meg. Az építkezés előzménye az volt, hogy az Állatkert 1907-ben csődbe ment, és a főváros megvásárolta. Ez Bárczy István polgármesterségének időszaka volt, aki a kiegyezés után a legtöbbet tette a főváros építészeti megújításáért. A régi állatkerti házakat lebontották, és az egészet új tervek alapján építették fel. Több szakember közül a legtöbb feladatot Kós Károly és Zrumeczky Dezső kapta. Az együttműködésük és közös stílusuk miatt nehéz elválasztani, és nem is lehet biztosan tudni, hogy melyik építményben kinek milyen szerepe volt.

Az Állatkert épületei a II. világháborúban súlyos károkat szenvedtek, a ma látható épületek jórészt rekonstrukciók. A korabeli fotókon azonban jól látható, hogy az épületek, például a Baromfiudvar háza úgy néztek ki, mint az erdélyi parasztházak. Meredek, magas, kontyolt nyeregtetővel, összetett tömegformálással, a deszkával fedett oromzaton fűrésszel vágott díszítéssel.

Kós másik jelentős megbízása a Wekerle-telephez kapcsolódott. A telep jól mutatja, hogy a magyar építészet, és ezen belül a főváros az európai építészet élvonalában volt. Ebben az időben csak Angliában, London közelében épült hasonló kertváros. Ekkor még Kispest is önálló település volt. A telep központját négyszög alaprajzú tér alkotja, amelynek megtervezését pályázaton Kós Károly nyerte el, és amely ma a nevét viseli. A teret városias, zárt beépítésű, emeletes házak határolják. A tengelyében két, egymásnak feleselő kapu áll, a Kós- és Zrumeczky-kapu. A Kós-kapu nyeregteteje alacsonyabb, mint a környező épületeké, míg a nyugati, Zrumeczky-kapu ennek szinte az ellentéte, a középen magasodó nyeregtetejével és deszka oromfalával. Az erdélyi építészet jelenik meg ebben a kőlábazatban és a boronafalas építkezésben. Merész és ötletes, a historizáló építészetben nyersnek és primitívnek számító szerkezete, ahogyan a kapu felett a gerendákat szarufaként használva összetámasztotta az építész. A deszkavégek és a kapu szélén álló három-három támasztógerenda lábazati és fejezeti faragványai is egyszerű díszítőelemek.

Ez az egyszerű fafaragás jelentősebbé vált az Áldás utcai egykori elemi iskola épületének fából ácsolt bejárati kapuépítményében, a népi építészet faszerkezetű tornácait idézve, önálló artisztikus elemként. Maga az épület a Bárczy István által szorgalmazott iskolaépítési programnak köszönheti a létét.


Zrumeczky Dezső az Áldás utcai iskola épületének tervezésekor minden részletre gondosan figyelt (Fotó : Ludmann Mihály)

Zrumecky Dezső útja itt elvált Kós Károlyétól. A terveket önállóan rajzolta meg, és 1911. október 20-án megkapta az engedélyt a megvalósítására. Az iskolában már a következő év szeptemberében elindulhatott a tanítás. Az épület külső összhatásában a változatos, különböző méretű tömegformák uralkodnak, jól illusztrálva azt, hogy a kisméretű paraszti lakó- és gazdasági épületek funkcionálisan jól működő látszólagos rendetlensége átvihető a nagyobb léptékű építmények világába is. A belső terek elrendezése logikus, és kiválóan használhatóak. A lépcsőházak és a tantermek kialakítása, megvilágítása ma is tökéletesen megfelelő.

Ezek mellett még két villa árulkodik az építész tehetségéről. Mindkettőt a budai zöldövezetbe, írók számára tervezte. Herczeg Ferenc villája a Hűvösvölgyi úton épült. Az író furcsának találta, hogy az építész megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, mit fejezzen ki a villa. Az, hogy épület a célnak megfelelően használható, az a legfontosabb, de az, hogy kifejez, elmond valamit, ez szokatlan volt. Herczeg Ferenc azt mondta, hogy számára az legfontosabb, hogy hagyják őt békén. Zrumeczky ezért a kert felé helyezte el a nyitottabb tereket. A magas tetők és a kifelé való zártság várszerűvé teszi a külső szemlélő számára, amit a magas kőfalak még fokoznak.

A másik villát Tormay Cecile-nek építette, szintén a II. kerületben, a Szalonka utcában. A Hűvösvölgyi út ma már forgalmas útvonal, azonban a Szalonka utca ma is a kerület csendesebb része. A Tormay-villa hármas tagolású, középen kétszintes társalgóval, az előreugró földszintes bejáraton terasszal épült meg. Itt is az elvonulás nyugalma jelenik meg a szélen levő dolgozószobában, ugyanakkor a közösségi terek is nagy hangsúlyt kaptak. A villát 1945 után államosították, és négylakásos társasházzá alakították.

Az építész fő művei 1909 és 1913 között készültek. A háború eltüntette a polgári építészeti feladatokat. Zrumeczky Dezső bevonult, mérnökként a műszaki alakulathoz osztották be. A Sáros vármegyei orosz betörésben felgyújtott falvak helyreállításán dolgozott, és itt 1917-ben súlyosan megbetegedett. Budapestre küldték, hogy megfelelő kórházi ápolásban részesüljön, azonban életét itt sem tudták megmenteni, és 1917. január 31-én meghalt. A gyászjelentés szerint özvegy édesanyja temette el. „Kistapolcsányi, zrumovai és csaczai Zrumeczky Dezső császári és királyi népfölkelő mérnök hadnagy, székesfővárosi építész” földi pályafutása 33 éves korában véget ért. A Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra.

 

A nemzeti romantika másik mestere, Mende Valér

 

A Fiataloknak nevezett építészcsoport tagja volt Mende Valér is, aki 1886-ban született, nem egészen egy évvel élte túl kollégáját. Ő egy bécsi szanatóriumban, 1918. január 7-én halt meg. Sírja ugyanúgy a Kerepesi úti temetőben látható. Mende is Műegyetemet végzett, és itt részt vett a Fiatalok 1907-es kiállításán. Ő azonban Györgyi Dénessel dolgozott együtt, aki szintén ebbe a csoportba tartozott.

Mende Valér útja másfelé vezetett, első jelentősebb megbízásait Kecskeméten nyerte el. Kecskemét méltán lehetett büszke múltjára, és tehetséges polgármestereinek köszönhetően a város a magyar kultúrában is kiemelkedő szerepet töltött be. A Városháza, mely Lechner Ödön és Pártos Gyula terve alapján épült fel, ma is a település szimbóluma, és itt, a Műkertvárosban készültek el a Kecskeméti Művésztelep műtermes lakásai két olyan építész, Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján, akik szintén Kós Károly követői voltak. A művésztelep 1909-ben népesült be. Ebben az évben kapta meg Mende a Kecskeméti Református Újkollégium megtervezésére a megbízást. Ezzel egy időben a tér másik oldalán pedig az evangélikus egyház bérpalotáját is Mende tervei alapján kezdték el építeni. Így neki, Jánszkynak és Szivessynek köszönhetően, akik még más épületeket is terveztek a városban, Budapest mellett Kecskemét büszkélkedhet az új stílus, a nemzeti romantika legtöbb épületével.

Mende Valér festőnek készült, és ezt láthatjuk az épületein is. A Református Újkollégium barna lábazata és legfelső emeleti szintjének hasonló színe közé világos és sötét ablaksávok közé fehérre meszelt falfelület szorult, az ezüstszínű csatorna fölött vörös cserépfedés, amelyben fekete Zsolnay majolika látható, s teszi színében is változatossá. Mozgalmas az épület tömegtagolása, és a népi romantikára jellemző aszimmetria itt is érvényesül. Hangsúlyos a középső csúcsíves boltívvel és ablaklezárásokkal megoldott középső, a homlokzat síkjából kiemelkedő előcsarnok. Ez az épületrész magasságával is figyelmet követel, tetejét karcsú huszártorony zárja, szélkakassal a csúcsán. A gazdag ornamentikához hozzátartoznak az igényes, stilizált, organikus jellegű fémmunkák, a szürke pirogránit lapos plasztikák és a színes üvegablakok. Azonban az ablakok nagyobb részének téglány alakja és a díszítések már-már absztrakt geometrikus jellege a bécsi szecesszió mestere, Otto Wagner építészetének ismeretéről is tanúskodik.


A kecskeméti Református Újkollégium épülete, melyet Mende Valér tervezett (fotó: Ludmann Mihály)

Az evangélikus egyház egykori bérháza, az ún. Luther-palota a Szabadság tér másik oldalán áll, az Ybl Miklós tervezte evangélikus templom szomszédságában. Nagyon sokban hasonlít a református egyház épületéhez. A változatos tömegformák, a hengeres saroklevágások, a csúcsíves nyílászárások és téglány ablakok, a körkilátós torony Mende mindkét épületének sajátja, egyéni építészeti világának jellemzője.


Kecskemét, Luther-ház, Mende Valér tervei szerint (fotó: Ludmann Mihály)

Kecskemét mellett még Nagyváradon is tevékenykedett, ahol villát, lakóházat és banképületet tervezett. Budapesten Mende Valér tervei alapján épült meg az I. kerületben az Attila úti bérház. Ez szimmetrikus, azonban itt is fontosak a színek, a terméskő lábazat, a tégla és festett, vakolt felületek változatossága, valamint a két magas sarokoromzaton a jól ismert geometrikus spirálmotívumok.


Budapest, Attila úti bérház – tervező: Mende Valér (fotó: Ludmann Mihály)

A háború azonban őt is arra késztette, hogy népfelkelőként bevonuljon. A fronton tüdőgyulladást kapott, és ennek szövődménye okozta a halálát.

A Nagy Háború veszteségei megszámlálhatatlanok. Megrövidített életek és derékba tört pályák jellemzik, mint ahogyan a két fiatalon elhunyt építész esetében is láthatjuk. Az elkészült alkotásaik sok eredetiséget és egyéni látásmódot mutatnak, amelyek fontos részét képezik a magyar építőművészetnek.


 

Jegyzetek:

 

[1] Lásd Magyar Szemle, Új folyam XXVII. 1-2. szám (2018. január-február)

[2] „A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni”. Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal. 2018, Helikon kiadó, 90.



« vissza