Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Kolozsvár, 1918. december 22.

1918. december 22-én bekövetkezett a legnagyobb stáció Erdély magyarságának kálváriás útján.

E napon 120 ezer magyar-székely, sőt részben román és szász gyűlt össze a kolozsvári Mátyás király téren, hogy fogadalmat tegyenek: Együtt akarunk maradni a magyar anyaországgal!

Ezzel a gyűléssel válaszolt Erdély magyarsága Gyulafehérvárra.

A gyűlés előtt Erdély egyetlen processziós menetté változott.

A vonatok zsúfoltak. Az országutakon ezer és ezer szekér, ezer és ezer gyalogos.

Azonban a Nagyszebenben székelő Consiliul Dirigent, mely Gyulafehérváron még teljes szabadságot ígért Erdély minden népének, rendeletet adott ki, hogy a tömegeket tartóztassák fel. A gyűlés előtti napon leállították a Kolozsvár felé haladó vonatokat. A Zsil völgye 30 ezer bányászt küldött, csak 5000 jutott el közülük Kolozsvárra. Apahídánál valóságos hadsereget tartóztattak fel a románok.

Így is 120 ezer ember szorongott Korvin Mátyás szobra körül. Festői, megrázó látvány. Szorongásig megteltek még a térre torkolló utcák is.

Az ipartestület nagytermében 1000 hivatalos küldött. Minden vármegye, város és falu nemzeti tanácsa két-két embert delegált ide.

A gyűlést Újhelyi Ferenc szociáldemokrata vezér nyitotta meg, majd Apáthy István főkormánybiztos, a világhírű tudós és ez időknek egyik legtragikusabb figurája elmondotta klasszikus beszédét:

Legyőzve ellenségeink túlereje által, be kell ismernünk, hogy levertek bennünket – kezdte el drámai feszültségű csendben a tudós. – De annyira nem győztek le, hogy a körülöttünk lakó bármely nemzetnek joga volna rendelkezni felettünk. Annyira nem győztek le, hogy valamennyi itt lakó nemzetnek joga lehessen az ország feldarabolását kimondani, s egyik darabját az egyik, másik darabját a másik országhoz csatolni. Annyira nem győztek le, hogy ma már le kellene mondanunk emberi és nemzeti jogainkról. Legyőzhették bennünk a testet erőszakkal, de nem győzhették le lelkünket az igazság fegyverével.

Gyulafehérváron a román nemzeti komité kinyilvánította, hogy Magyarország 26 vármegyéjének románsága egyesül Romániával, és így a 26 vármegye területén lakó összes népesség Romániához tartozik. Ezen a területen csaknem 4 millió nem románnal szemben csupán 2 millió 186 ezer román él. Ezeknek a velük szemben álló többség felett nincsen joguk határozni. A magyar nemzet nem fogja eltűrni 26 vármegye elszakítását.

Apáthy beszédét óriási taps fogadta. Szívszorító jelenetek játszódtak le, a nagyterem zúgott, sokan könnyeztek, és egymás nyakába borultak.

Apáthy után Sava Ştrengar-Demian, a magyarországi román szociáldemokrata párt titkára kijelentette, hogy a román szocialisták nem azonosítják magukat a gyulafehérvári határozattal. Ugyanebben az értelemben beszélt Gheorghe Avramescu szociáldemokrata is.

Magyarországon és Erdélyben – mondotta – elnyomás alatt éltünk. De Romániában is ez a rendszer. Magyarországon nem volt jogunk művelődni. De Romániában sincs másképpen. A mai helyzet megoldása az, hogy Erdély legyen független köztársaság svájci mintára.

Ezután Vincze Sándor felolvasta az alábbi határozati javaslatot:

Kelet-Magyarországnak Kolozsvárt 1918. december 22-én összesereglett különböző vallású és fajú népei kijelentik a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési jogok alapján, hogy Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, és az egységes és csonkítatlan Magyarország keretein belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot.

Kijelenti a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült Erdélyi Magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetőleg annak 1918. december hó 18-án megválasztott központi kormányzótanácsát.


(Mikes Imre: Erdély útja Nagymagyarországtól Nagyromániáig, H-PRESS Kft., 1996, Sepsiszentgyörgy, 186–187. oldal)



« vissza