Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Vaszary Kolos: a főpap, a tudós és a közéleti ember

"A testileg törékeny és lelkileg érzékeny ember azonban belefárad a parlament felsőházában vívott harcokba. Betegsége egyre súlyosabban befolyásolja. A róla megjelent írások, megemlékezések szerint Zichy János gróf, a kormány kultuszminisztere a király kérését tolmácsolja; azt kéri, mondjon le hercegprímási rangjáról. Vaszary alázatos szerzetesként nem ellenkezik, 1912. október 27-én a Szentszék engedélyével lemond esztergomi érseki rangjáról."

Vaszary Ferenc Kolos OSB[1] 1832. február 12-én Keszthelyen született, egy sokgyermekes család[2] legfiatalabb tagjaként. Útja az egyszerű keszthelyi szűcsmester szegény házától – Pannonhalmán keresztül – Magyarország bíboros-hercegprímásának esztergomi, és a Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti palotájáig vezet.

Keszthely szülötte a helyi premontrei gimnáziumi tanulmányai után gyalog megy Balatonfüredre, ahol találkozik az ott nyaraló Rimely Mihály János főapáttal, aki szeretettel fogadja a tizenöt éves fiatalembert, hogy az most már, szándékainak helyességéről megerősítést kapva, folytassa útját, hogy bencés életet kezdjen Pannonhalmán. 1847 szeptemberében magára ölti a szerzetesi ruhát, és a Kolos nevet kapja. 1854-ben tesz ünnepélyes fogadalmat, 1856. május 26-án pappá szentelik.

Először a rend komáromi gimnáziumában, majd Pápán tanít. A Bach-korszak alatt különös figyelmet szentel annak, hogy fiatal diákjaiban a hazafias érzést felkeltse és ápolja. A magyar történelem nagy egyéniségeit (Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet stb.) állítja a fiatalok elé példaképül. Kiváló szónok. A szintén Pápán tanító szerzetestársa, Kelemen Krizosztom Vaszaryra mint buzgó papra, lelkes és bátor hazafira emlékszik vissza.[3] Ugyancsak itt tanít unokaöccse (testvére?), Vaszary Dózsa József OSB szerzetes is.

1861-ben Esztergomba kerül, ahol nyolc esztendőn keresztül bencés szellemiség jegyében nevel, világ- és magyar történelmet, valamint magyar irodalmat tanít. Az ifjúság számára tankönyveket ír. 1863-ban megjelenik a Világtörténelem című könyve, majd két évvel később, hiteles forrásokra támaszkodva, tudományos igénnyel megírja Magyarország története című monográfiáját, amellyel helyet követel magának az ország legjelentősebb tudós történészei között.[4]

Esztergomi tartózkodása alatt, 1867. március 31-én a pesti egyetemen letette a tanári vizsgát történelemből és földrajzból. Ő az első magyar bencés, aki okleveles középiskolai tanár.[5] 1869-ben kerül Győrbe, ahol főapátja bizalmából a főgimnázium igazgatását veszi át. Igazgatósága idején beválasztják a város autonóm testületébe, és a győri bencés székház szívesen látott találkozóhelye lett a városi polgárságnak és a város irányítóinak.

Hivatalos elfoglaltságán, társadalmi munkáján felül talált időt irodalmi működésre is. A Fehér Ipoly OSB-vel közös szerkesztésében megjelent Győr megye és város egyetemes leírása című monográfiában megírta Pannonhalma helytörténetét. Adatok az 1825-i országgyűlés történetéhez s Adatok az 1830-i országgyűlés történetéhez című munkáival figyelemreméltó sikert és elismerést aratott. I. Ulászló magyar király esküszegése és a várnai veszedelem című műve pedig az Esztergomban megírt Várnai csata című könyvének számos új adattal átdolgozott, nagyszabású bővítése.

A magyar nyelv érdekében győri működése alatt is többször megszólal, és a Guzmics[6]-féle napló alapján bizonyítja, hogy Széchenyi gróf 1825-ben a felsőházban két beszédét is magyarul mondta el, amelyről az Akadémiát is tájékoztatta.[7] Vaszarynak az Akadémiáról írt ismertetésében egy olyan, eddig ismeretlen tény kerül napvilágra, miszerint Széchenyi magyarul elmondott beszédét követően további három – az Akadémia megalapítását támogató – magyar nyelvű hozzászólás hangzik el Haller gróf, Eszterházy Károly herceg és Perényi báró részéről. Vaszary szerzetestársa, aki szintén tagja volt az Akadémiának, Guzmics Izidor OSB feljegyzései alapján további érdekes adatokat közöl az Akadémia alapításának első javaslóiról, amit 1876-ban fel is olvasnak a társaság ülésén, ahogy erről annak lapja, az Akadémiai Értesítő hírt ad.[8]

Életében jelentős változást jelent, hogy Kruesz Krizosztom főapát halála után rendtársainak bizalma és szeretete főapáttá emeli (1885. április 28.). 1885. május 15-én veszi át a főapátságot. Testvéri szeretetet hoz a szent hegyre és ennek viszonzását kéri szerzetestársaitól.

Főapáti tevékenységét jelentős változások jellemzik. Nagy gondot fordított a közép- és népiskolai tanügy fejlesztésére. Zalaszentivánon és Zalaapátiban új leányiskolákat létesített és vezetésüket az irgalmas nővérekre bízta. Ekkor létesült Kiscellben is az új leányiskola. Varsányban és Tömördön is új iskolákat emelt. Tihanyban stílszerűen megújíttatta a régi apátsági templomot; restauráltatta a tényői, péterdi, ravazdi, bársonyosi, szentiváni templomokat, Nagyradán pedig új templomot építtetett. Jelentős összegből modernizálta a pannonhalmi főmonostort, házi távírót és telefont szereltetett be. Az eddig a göttweigi apátsághoz tartozó ősi zalavári apátság az ő kormányzása idején került vissza Pannonhalmához. Átszervezte a pannonhalmi tanárképző főiskolát. 1886-ban természettudományi múzeumot alapít. A főiskola szintjének emeléséről egyetemen képzett tanárok odarendelésével gondoskodott. A győri főgimnáziumot 120 ezer forintnyi költséggel az akkori idők összes igényeinek megfelelő, díszes intézetté építette. Sokat tett egyházmegyéje tanügyének fejlesztéséért is. A főtanfelügyelői hivatalt újjászervezte, Esztergomban óvónőképző intézetet és gyakorlóiskolát alapított, rendezte és emelte az érseki tanítóképző-intézeti tanárok fizetését. Bencés tanárként különös gondja volt az iskolákra. Támogatta a lévai, modori, hegybányai és selmecbányai iskolák bővítését. A katolikus tanítók árva- és menedékházára 10 ezer forintos alapítványt tett. Egykori iskolájában, a keszthelyi premontrei gimnáziumban 50 ezer koronás alapítványt tett a legméltóbb diákok jutalmazására. Szülővárosában, Keszthelyen 100 ezer koronás alapítványt tett a legszegényebb családok segélyezésére. 1889-ben végrehajtott beruházásaival a rend tulajdonához tartozó Balatonfüred-fürdőt elsőrendű hazai fürdőink sorába igyekezett emelni. 1890-ben Pannonhalmán vizsgázik József főherceg két fia, László és József. László érettségijét Vaszary Kolos mint miniszteri biztos felügyeli.

Munkásságának elismeréseként az uralkodó 1884-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, 1891 júniusában a Ferenc József-rend Nagykeresztjével, 1892-ben pedig a Szent István-rend Nagykeresztjével tünteti ki.

Vaszaryra azonban további kihívások várnak. A király megbízását teljesítve a miniszterelnök, Szapáry Gyula[9] gróf és gróf Csáky Albin miniszter ismételten kéri,[10] hogy vállalja el a Simor János bíboros halála után megüresedett esztergomi érseki széket. Vaszary végül nem utasítja vissza.[11] Ferenc József a pannonhalmi főapátot 1891. október 27-én Magyarország hercegprímásává nevezi ki.

Pannonhalmán 1891. december 28-án búcsúzik el a pannonhalmi főmonostor tagjaitól, a társházak küldöttjeitől, a bencés növendékpapságtól, Halbik Ciprián főmonostori perjel búcsúbeszédére válaszolva: „Tartsatok magasra erkölcsöt, fegyelmet, tudományt, műveltséget. Őrizzétek meg híven szíveitekben, érvényesítsétek tetteitekben rendünk szent alapítójának szabályait. Kezetekre lévén bízva a hazai ifjúság egy részének nevelése, oktatása, juttassátok azt a keresztény igazság és erény birtokába, szeljétek meg neki a tudományok kenyerét, hogy lelki ereje az igazság táplálékán nagyot nőve, a testi erőt a józan ész hatalmának aláhajtani megtanulja. Adjatok neki példát minden jóban, minden erényben, a munka és kötelesség csüggedetlen szeretetében.” Azaz a bencés szellemiséget jeleníti meg e szavakban.

A pápa 1892. február 7-én püspökké nevezi ki (Luigi Galimbarti pápai nuncius mellett Palásthy Pál és Boltizár József a társszentelők), majd 1893. január 16-val a hercegprímást bíborossá emeli. Címtemploma Rómában a Santi Silvestro et Martino ai Monti bazilika.

Főpapként nagy hangsúlyt fektetett a pasztorációs tevékenységre. Működésének első évében, 1892-ben felállította a Budapesti Helynökséget. A hitélet elmélyítésére csak Budapesten nyolc templomot építtetett. Támogatta a szerzetesrendeket. Pesten letelepítette a lazaristákat, domonkosokat, Notre-Dame de Sion apácákat, Esztergomban a Szatmári Irgalmas Nővéreket. Az ifjúság megmentése érdekében szorgalmazta a Szent Imre Egylet fölkarolását, támogatta a katolikus egyesületeket. A plébániák helyzetének megismerésére 1911-12-ben egyházlátogatásokat tartott, amelyre előtte 60 évig nem volt példa. Unokaöccsének, Vaszary Jánosnak több megrendelést adott plébániák oltárképeinek megfestésére. A festő felesége erről is ír a naplójában, megemlítve, hogy ez eddig 40 ezer korona jövedelmet jelentett, és jelenleg is készít egy Szentháromságot ábrázoló oltárképet a Nógrád megyei Málnapatak kegyúri templomának.[12]

Fontosnak tartotta, hogy hívei elé példaképeket állítson. Ezért kezdeményezi a kassai vértanúk boldoggá avatását, s ezt 1905-ben siker koronázza.

1893. április 10-én merényletet követnek el ellene, titkára, Kohl Medárd OSB menti meg. Vaszary számára az igazi megpróbáltatások időszaka azonban csak ezután következik: a katolikus egyház működését akadályozó, korlátozó törvényeket (pl. vegyes házasságból született valláskövetése, egyházi autonómia, állami anyakönyvezés, polgári házassági törvény) az országgyűlés egymás után megszavazza.[13] A Wekerle-kormány célja az állam és az egyház teljes szétválasztása volt. A felsőházban Vaszary a konzervatív ellenzék vezére egyházpolitikai kérdésekben. Az országgyűlés felsőházában a házassági jogról szóló törvényjavaslatot érintő LVIII. Országos Ülésen – amelynek fontosságát az is bizonyítja, hogy a miniszterelnök Wekerle Sándor vezetésével több miniszter (gróf Andrássy Gyula, báró Eötvös Loránd, báró Fejérváry Géza, Hieronymi Károly, Josipovich Imre, Szilágyi Dezső) is jelen volt – Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter előterjesztésére és érvelésére Vaszary így válaszolt: „Méltóságos főrendek! Az előadottak alapján nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, mint katholikus, mert egyházam hitelveit sérti s ez által rést üt a lelkiismeret szabadságán. Nem fogadhatom el mint polgár, mert előre látom az erkölcsi és anyagi hátrányokat, előre látom a közerkölcsiség meglazulását, a családi életnek megingatását, a nő és gyermekek sorsának bizonytalanságát s miről nem is szóltam még, a közterhek növekedését. Nem fogadhatom el mint főrendiházi tag, mert előre látom, hogy ugy politikai, mint társadalmi és vallási életünkben folytonos bonyodalmak kiapadhatatlan forrása lesz. (Helyeslés.) Végre nem fogadhatom el állásomnál fogva, melyet midőn elfoglaltam, esküt tettem egyházam fejének képviselője előtt, hogy hű leszek egyházamhoz, esküt tettem megkoronázott királyom előtt, hogy hű leszek hazámhoz s most felvetem itt a kérdést: hűtlen leszek-e én hazámhoz, ha e törvényjavaslatot elfogadom? Igenis, hűtlen leszek. Én tehát e törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Hosszantartó éljenzés és taps jobbfelől.)[14]

A házassági jogról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául 128-an 124 ellenében elfogadták. A törvény részletes vitáján is ismételten hozzászól, eredménytelenül. Az egyházpolitikai harc számára teljes kudarccal végződik.

Kiváló szónok volt. 1892-ben a koronázás 25. évfordulója, XIII. Leó pápa püspöki jubileuma, Erzsébet királyné és III. Béla király gyászünnepe, valamint a magyar kereszténység kilencszáz éves évfordulója alkalmával elmondott beszédeiben egyre gyakrabban fordul elő a család védelmének, a nemzet megmaradásának gondolata. A jubileumi ünnepségek alkalmából, kérésére, XIII. Leó pápa 1895-ben külön ünnepet engedélyezett a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére (október 8.).[15]

1893-ban nagy zarándoklatot vezet Rómába, 1894-ben katolikus nagygyűlést tart Budapesten. A családi életről a Szent István Társulat 1894. április 19-iki XLI. nagygyűlésén tart előadást: „E szóban, család, benfoglaltatik mindaz, a mi az embert emberré teszi, a mi bennünk igaz, szép és jó, mindaz, a mi szeretetünkre és kegyeletünkre érdemes.” Meggyőződése, hogy a család az állam életének forrása; „sejt”, amelyből a nemzet „testszövezete” képződik; „veteményes kert”, amelyből a társadalom polgárai és az egyház hívei megújulnak. Modern felfogását igazolja, hogy a nők jogaiért emel szót.[16] Szerinte, ahogy Krisztus feje az anyaszentegyháznak, a férj úgy feje a családnak, és nejének és gyermekeinek nem korlátlan ura. Egy másik hasonlatában a családot a dús lombozatú fa egészséges gyökéréhez hasonlította.

Egyház és haza kapcsolata is nagyon érdekli. A Szent István Társulat, amelynek elnöke is volt, 1900. március 29-iki XLVI. nagygyűlésén mondja a következőket: „A magyar nemzetben a tiszta erkölcsiséget, a józan gondolkodást és a hazafias polgári erényeket kell szilárdítani.” Szent István szerepét gyakran hangsúlyozza. Véleménye szerint valóban csodálatos az az életszentséggel párosult államférfiúi bölcsesség, amellyel Szent István országunk ügyeit szervezte. Amíg Attilát Isten ostoraként, Istvánt Krisztus apostolaként mutatja be: „Amaz a fegyver múlékony hatalmán, emez a hit megdönthetetlen szikláján épített.”

Történettudományi műveiben hangsúlyozza, hogy István féltette a nemzet önállóságát és ezért nem fordult a szomszéd germán, sem a délkeleti Bizánc császáraihoz, akik egyébként hűbéri jutalomként osztogatták a koronát. Véleménye szerint ezért István egyenesen az egyház fejéhez, II. Szilveszter pápához fordult, és az általa küldött koronával koronáztatta meg magát.

Ami az egyház és az állam kapcsolatát illeti, Washingtonra, az Amerikai Egyesült Államok alapítójára és elnökére hivatkozik, idézve a kongresszushoz 1789-ben intézett üzenetét: „A vallás és erkölcs az állam jólétének legnélkülözhetetlenebb támaszai. Hiába kérkednék az hazafiságával, ki a társadalmi épület e két főpillérét megdönteni törekednék.” Jelentős történettudományi tevékenységének eredménye, hogy 1894-ben a tudós ember a bencés Jedlik Ányoshoz és társaihoz (pl. Haynald Lajos, 1816-1891, kalocsai érsek) hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az igazgatóság tagja lesz.[17] Megválasztását levélben köszöni meg az Akadémia elnökének.

Közéleti tevékenységét egyre inkább a rá eddig is jellemző jótékonykodás jellemzi.[18] 1896-ban az esztergomi Szent Péter és Pál plébániatemplomnak adományozta unokaöccse, Vaszary János Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló oltárképét. Szülővárosának a város szegényei részére 1896-ban hatalmas (100 ezer korona), édesanyjáról (Terézia) elnevezett alapítványt létesít. A város gimnáziumi tanulóinak részére pedig egy 50 ezer koronás alapítvány létrehozását javasolja. Vaszary soha nem feledkezett meg arról, hogy a mezítlábas kisfiú honnan indult el, nem felejtette azt „a kis magyar várost, amelyben bölcsője ringott, imádkozni tanult, a tudomány alapismeretét és a szeplőtelen hazaszeretetet magába szívta.” A keszthelyi Ranolder Intézet bővítését is sok tízezer forinttal támogatta.[19]

Egyház és haza címmel is tart előadást.[20] Ezzel címerének püspöki jelmondatát idézi: „Deus et Patria” (Isten és Haza). Hiszi, tudja, és hirdeti, hogy ezek nemzeti létünk fennmaradásának alapjai.

Az ezeréves Magyarország jubileumán, 1896. május 3-án tartott ünnepi beszéde retorikai remekmű.[21] A millenáris ünnepélyek gerince a budavári Boldogasszony templomban megtartott Te Deum volt. Szinte költői magaslatokra emelkedve szól az uralkodóhoz és az „ezer éves létünk határkövénél” álló nemzethez. Nála az „arma iustitiae et doctrinae” nem szónoki pátosszal elmondott szavak, hanem vallomás. A történettudós széleskörű tárgyi tudásával idézi meg az elmúlt ezer esztendő bukásait, hibáit, büszkeségre okot adó eseményeit. Megfogalmazza, hogy nemzetünk a kereszténység felvétele által belép ugyan az európai népcsaládba, de nem olvad be; fejedelme a kor intézményei szerint nem lesz alárendeltje, hűbérese a római császárnak, hanem a pápától nyert koronával megkoronáztatva, mindenkitől független és önálló királyságot, államot alkot.

Az 1908. decemberi dél-olaszországi (Messina és Calabria) súlyos földrengés alkalmából Wekerle Sándor miniszterelnök és Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter társaságában felhívással fordul a nemzethez[22] és sikeres gyűjtést szervez az áldozatok javára.

A testileg törékeny és lelkileg érzékeny ember azonban belefárad a parlament felsőházában vívott harcokba. Betegsége egyre súlyosabban befolyásolja. A róla megjelent írások, megemlékezések szerint Zichy János gróf, a kormány kultuszminisztere a király kérését tolmácsolja; azt kéri, mondjon le hercegprímási rangjáról.[23] Vaszary alázatos szerzetesként nem ellenkezik, 1912. október 27-én a Szentszék engedélyével lemond esztergomi érseki rangjáról. Ezt követően kedvelt balatonfüredi villájába vonul vissza és ott él, „mint ősszel a leveleitől megfosztott fa”, és főként történeti tanulmányaival foglalkozik. A korra jellemző egyre erősödő egyházellenességet, továbbá az érseki javadalmak körüli adósságokkal összefüggő bonyodalmakat[24] egyre nehezebben viseli. 1915. szeptember 3-án nyaralójában végleg elszenderül. Beszentelését Hajdú Tibor főapát végezte. Végakarata szerint szülővárosában, Keszthelyen, a Szent Miklós temető kápolnájának kriptájában temetik el. Sírjára VII. Gergely sírfeliratának kezdő szavait vésték: „Szerettem az igazságot...”, amely azonban a maga teljességében így hangzik: „Amavi iustitiam et odivi iniquitatem, propterea morior in exilio.” („Szerettem az igazságot és gyűlöltem a jogtalanságot, ezért halok meg száműzetésben.” Utalás a 45. [44.] zsoltár 8. sorára.). Földi maradványait Lékai László bíboros 1981-ben Esztergomba hozatta és a bazilika altemplomában a többi prímás mellé temettette. (Meggyőződésem, hogy a bíbornok ezzel teljes mértékben egyetértett volna: hiszen halála után ezzel is szeretett városa gyarapodását szolgálta.) A Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsa 1915. október 8-án így emlékezett meg Széll Kálmán és Vaszary Kolos haláláról: „kik nemcsak díszei és büszkeségei voltak az Akadémiának, hanem ennek tudományos és anyagi érdekei iránt is mindig a legnagyobb érdeklődést és készséges közreműködést tanúsítottak. Emlékezetüket az Akadémia mindig őszinte és hálás kegyelettel fogja őrizni.”[25]

Krúdy Gyula a Nyárutó a prímásnál című írásában nagy részvéttel örökíti meg a beteg szerzetest. Az író a főpapot mint a „Füreden egy csendes villában [élő], egy életében szentté, mártírrá vált aggastyánt, Kolost, Magyarország egykori hercegprímását” említi. Krúdy felteszi a kérdést: „Vajon mit gondol majd egykor Kolosról, életéről, furcsa öregedéséről a historikus fantázia, amely szereti kitalálni, ami volt és ami nem volt? Miért fosztatott meg prímási kalapjától még életében?” Ma már nyugodtan kimondhatjuk, betegsége miatt mondott le, mert az akadályozta, hogy eleget tegyen főpásztori és közéleti kötelezettségeinek.

Keszthely városa már többször megpróbált szobrot állítani neki a nagy háború után, a húszas években, de 1940-ben is – volt rá pénz, mégsem sikerült. A korabeli Keszthelyi Hírlap[26] jogosan teszi fel a kérdést: „Van-e remény rá, hogy Vaszary Kolosnak valaha is szobra lesz Keszthelyen?” A sors játéka, hogy több, mint egy évszázaddal később a bencés diákszövetség tagjai, az öregdiákok, a zalai bencés szervezet és a városvezetés közös akaratának az eredményeként, közadakozásból, valamint a város és Balog Zoltán miniszter közbenjárásával a kormány támogatásából valósult meg a több, mint 100 éves álom, s szülővárosában szobrot emeltek Vaszary Kolos tiszteletére. Farkas Ferenc szobrászművész alkotásával az utókor szobrot emelt „nemzetünk nagy fia és városunk dicső szülötte”[27] tiszteletére, és a főapátnak, bíboros hercegprímásnak, a komáromi, a pápai, az esztergomi, a győri bencés iskolák igazgatójának, a tudós akadémikusnak, a bencés szellemiség hirdetőjének emlékére.

Vaszary Kolos jelentős történettudományi munkásságával méltán sorakozik fel a többi akadémikus bencés szerzetes (Guzmics Izidor, Cuczor Gergely, Jedlik Ányos, Rómer Flóris, Kruesz Krizosztom, Serédi Jusztínián, Fehér Ipoly Kálmán, Kelemen Krizosztom) közé.

Vaszary Kolos szobrának felállítása sokkal több, mint egy álom, egy szándék megvalósulása. Általános érvényű üzenet a Kárpát-medencében és a világban élő magyarság, de Európa lélekszámában egyre fogyatkozó lakosai számára is. Sőt azok számára is, akik a mának élést és a világpolgárságot tartják követendő példának. Vaszary szülőföldről, családról, a nemzet fennmaradásáról, hitről vallott nézetei az igazi honszeretet megnyilatkozásai. Vaszary igazi patrióta volt: tisztelte gyökereit, a tájat, ahonnan származott és hálás volt azoknak, akik segítették.

Vaszary Kolos örök mozdulatlanságra ítéltetett alakja, prímási kalappal a kezében, maga a bronzba öntött történelem. Üzenet a mának, és a jövőnek, hogy a szülőföldszeretet, a hit, és a tudás minden akadályt legyőz, ha akarattal párosul.[28]

Pax et Gaudium!

(A Vaszary Kolos keszthelyi szoboravatásán, 2018. május 4-én elhangzott beszéd szerkesztett változata.)

 

 

Jegyzetek:

 

 

[1] Ordo Sancti Benedicti, Szent Benedek Rend.

[2] Wikipédia és Géber Melinda: Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században – a Vaszary család. In Somogymegyei Múzeumok Közleményei 18 (2008), 355-374.

[3] Solymos Szilveszter OSB: Ezer év száz bencése. 1997, Pannonhalma, 268-272.

[4] Kurzgefasste Geschichte von Ungarn nach M. Horváth. Heckenast, 1867, Pest; Világtörténelem I., II. és III. kötet 1968, 1870 (részletesen lásd III.).

[5]Az Esztergomi Szentbeszédek Katolikus Szent István Gimnázium Évkönyve. Az 1940-41. iskolai évről. Szerk. Dr. Balogh Albin, 1941, 82-95.

[6] Guzmics Izidor bencés szerzetes, az Akadémia rendes tagja 1830-tól.

[7] Akadémiai Értesítő, 1876. 65-66.

[8] „Olvastatik Vaszary Kolozs, győri főgymnasiumi igazgató levele, a ki az 1825-ik évi országgyűlés nov. 2. és 3. napjairól szintén beküld egy naplótöredéket. A naplótöredék érdekesebb részei felolvastatván, ezek szerint a M. Tudom. Akadémia megalapításának eszméjét legelőször Mariássy [István], Gömörmegye követe pendítette meg nov. 2-án, a következő nov. 3-diki ülésben Nagy Pál sopronmegyei követ elevenítette fel a megpendített eszmét, s lelkes beszéde után, a melyet e napló terjedelmesebben közöl, mint a Tar-féle, tette meg nagyszerű ajánlatát Széchenyi István. A beküldött töredék másolata betétetik az Akadémia kézirattárába, Vaszary Kolozs úrnak pedig jegyzőkönyvileg és levélben köszönet szavaztatik, hogy ily becses adalékkal járult az Akadémia történelméről irandó monographiához.” Akadémiai Értesítő, 1876. 3. sz. 51. (7).

[9] A dualizmus korában a magyar uralkodó apostoli királyi főkegyúri jogát a magyar vallás- és közoktatási miniszteren keresztül gyakorolja. A pápa csak ezután nevezi ki Esztergom érsekét, a magyar katolikus egyház fejét. A kormány potenciális jelöltje Samassa József egri érsek volt, a Szentszék viszont Hidasy Kornél szombathelyi püspök kinevezését szerette volna elérni. Vaszary kinevezése kompromisszum eredménye. Az esztergomi érseket egyben hercegprímási cím illeti meg.

[10] Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata. Budapest, 1970.

[11] Keményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905. Buzárovits Gusztáv Könyvnyomdája, 1905, Esztergom.

[12] Lásd Mezei Ottó: Vaszary János és/vagy az új reneszánsz. In Tudományos Füzetek, 8., Tata.

[13] Keményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905. Buzárovits Gusztáv Könyvnyomdája, 1905. Esztergom.

[14] Főrendi Napló, 1892-97, III. kötet 133. (LVIII. Országos Ülés, 1894. június 21.) Az előterjesztett törvényjavaslatot az egyházak részéről a felsőházban szavazati joggal rendelkezők közül nem szavazták meg a katolikus (Vaszary Kolos Ferenc, Samassa József, Császka György és társai) és a görög-keleti egyháznagyok (Brankovits György és társai). A törvényjavaslat mellett igennel szavazott viszont az evangélikus és református, továbbá az unitárius egyház méltóságai, illetőleg hivatalnokai (Kun Bertalan, ref. püspök, Papp Kovács Gábor, dunántúli ref. püspök, Szász Károly, Dunamelléki ev. ref. egyh. ker. püspök és társai.

[16] Idézi XIII. Leó pápa szavait: „A férj a család feje” [...] „és feje az asszonynak is, ki azonban nem mint szolgáló, hanem mint társ van neki alárendelve.” (Arcanum div. Sap., 1880. febr. 10.)

[17] „Elnök úr fölkéri az Igazgató-Tanácsot az üresedésben levő hely betöltésére. A titkos szavazatok beadattak, s 12 szavazat közül 11-gyel (egy szavazólap üresen maradván) Vaszary Kolos, Magyarország herczegprímása választatott meg.” (Akadémiai Értesítő, 1894. 49-60. füzet, 165.)

[18] 1895-ben tett 50 ezer koronás felajánlásával lehetővé tette egy új közkórház alapítását Esztergomban (ma Vaszary Kolos Kórház). Kohl Medárd titkárának jegyzetei szerint 1892-95 között például 78 683 és 164 340 forintot adott támogatásként. Az Esztergom egyházmegyei papi nyugdíjalapot 10 ezer forinttal gyarapította. Székfoglalója alkalmával jótékony célokra 40 ezer forintot adott. Ebből szülővárosára 2000 forint jutott. Esztergomban az Irgalmas Nővérek részére óvónő-képezdét állíttatott föl. Esztergomban 140 ezer forinton katolikus tanítóképző intézetet állíttatott.

[19] A mai Szendrey Júlia Iskola (Keszthelyi Hírlap, 1990. szept. 7.)

[20] A Szent István Társulat 1900. március 29-iki XLVI. nagygyűlésén.

[21] 1896. május 3-án a millenniumi ünnepségek alkalmából a hálaadó szentmisén emlékezetes beszédet mond a királyhoz, a királynéhoz és a nemzethez. Ennek központi gondolata – „kard szerezte meg, kereszt tartotta fenn e hazát” – szállóigévé vált. Figyelemre méltó Vaszary álláspontja, a nemzet uralkodójától elvárható magatartásról: „Nem a hatalom zsámolyává, hanem a munka oltárává teszed a trónt s rajta az odaadás áldozatává az uralkodást.” „Visszatekintve az elmúlt ezer évre”, kéri a királyt, hogy „Isten irgalmából te vezeted be e nemzetet a második ezer évbe, nem a fegyverek zörejével, hanem bölcsességed fényével, szereteted melegével.” (Külön figyelmet érdemel, hogy a főpap udvariasan, de tegezi Ferenc Józsefet, ezzel súlyt ad mondanivalójának.)

[22] Sárközy Péter: L'eco della catastrofe di Messina e reggio Calabria in Ungheria című cikkében említi Vaszary szerepét. In Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap, 1909. január 17.

[23] A bencés öregdiáknak e sorok szerzőjeként, orvosként az a véleménye, hogy Vaszaryt nem leváltották, hanem valószínűleg egyre romló egészségi állapota miatt, maga kezdeményezhette lemondását, amit a kormány megbízottjával beszélhetett meg. Figyelembe véve Ferenc József rosszallását is – merthogy a bécsi Eucharisztikus Kongresszus után, amelyen a király ismételt meghívása ellenére Vaszary (szerintem betegsége miatt) nem jelent meg -, az szintén befolyásolhatta döntését.

[24] Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata. Budapest, 1970; és Hegedűs András: Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (kézirat).

[25] Akadémiai Értesítő, XXVI. kötet, 1915, 641.

[26] Mi legyen a szoboralapra összegyűlt pénzzel? In Keszthelyi Hírlap, 1940. december 28.

[27] Lásd Imrik János: A hercegprímás földjei között. In Keszthelyi Hírlap, 1896. szeptember 6.

[28] Köszönet illeti dr. Hegedűs András igazgató urat (Archívum Primatiale) a szakmai segítségért; Dr. Babus Antal osztályvezetőt (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye) a kézirattárban fellelhető levelekért; Pappné Beke Juditot, a Keszthelyi Fejér György Városi könyvtár vezetőjét a fellelhető korabeli újságokért, az Országgyűlési Könyvtár igazgatóját, Markója Szilárdot és munkatársát, dr. Varga Tímeát Vaszary Kolos főrendiházi tagnak az „1894. évi XXXI. törvény a házassági jogról” törvényjavaslat tárgyalásain elmondott főrendiházi beszédeiért. Rozsondai Marianne-nak, Szalai Bélának, Szádeczky Ferencnek, Rácz Györgynek (Magyar Nemzeti Levéltár) és Monok István főigazgató úrnak a szakmai segítségért.



« vissza