Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

„…ideje az építésnek…” – A Rómer Flóris Terv műemlék-helyreállításai

Az előttünk fekvő munka a Teleki László Alapítvány 2002-ben megindult műemléki tanulmánykötet-sorozatának legfrissebb darabja.[1] A felsorolt köteteknek közös vonása, hogy mögöttük egy, a kilencvenes évek végétől összekovácsolódott sokféle kutatási részterületet és szakmát magába foglaló, a középkor és a koraújkor emlékanyagával foglalkozó, informális kutatói közösség áll, amelyet sok tekintetben a pionírok lendülete fog össze, és az eredmények magas színvonala minősít. Az általuk végzett, és persze számos más publikációban is testet öltött munka értelemszerűen óriási mennyiségi növekedést és minőségi differenciálódást hozott Erdély, a Felvidék és a történelmi Magyarország keleti régiói, valamint a Dél-Alföld – ma több állam közt megoszló – középkori emlékeinek ismeretében, és mindez a művészettörténeti értékelés új területeit is megnyitotta, az összképet pedig számos vonatkozásban lényeges pontokon átrajzolta. De ha magukat a kiadványokat nézzük a befogadás és a további tudományos kutatás szempontjából, kiemelendően fontos közös erényük az ilyen szakmai publikációkban egyedülállóan nagy számú, a legmagasabb színvonalon és nyomdai minőségben elkészített illusztráció. Ebben az összefüggésben tehát feltétlenül ki kell emelnünk a szóban forgó kötet szerkesztője és szerzőgárdája most már korszakosnak mondható együttműködésének tudománytörténeti jelentőségű, különleges szerepét. Ennek az együttműködésnek egyik tartó- és fontos – hogy úgy mondjuk – logisztikai szála pedig a Teleki László Alapítványhoz köthető, és ennek adott és ad még – reményeink szerint – tartósan további lendületet a Rómer Flóris Terv.

A szerkesztő és a szóban forgó kutatások lehetetlent nem ismerő szervezője, Kollár Tibor pszichiáter, akit különleges művészettörténeti érdeklődése, amelynek fókuszában általában a Kárpát-medence középkori és különösen falfestészeti emlékei állnak, vezetett erre a területre. Stratégiája a tudománytörténet során az érdeklődés perifériáján maradt régióknak és emlékcsoportoknak a tudomány legkorszerűbb eszközeivel történő inter- és multidiszciplináris megismerése, és az eredmények minél szélesebb körben történő közzététele. Az ő immár több mint két évtizedes, az egész Kárpátmedencére kiterjedő, innovatív elemekben gazdag, szervező logisztikai, és nem utolsósorban pénzforrás-mozgósító, folyamatos tevékenysége nélkül a jelen kötetben is hasznosított szakmai eredmények jó része aligha jöhetett volna létre.[2]

Ennek a művészettörténeti és műemlékvédelmi tudományszervező munkának szerves részét képezte a Mudrák Attila kiváló műtárgy- és épületfotós rendszeres közreműködéséhez szükséges feltételek megteremtése is. A kutatás minden igényét kielégítő részletes fényképanyag elkészítése ugyanis elsősorban nem a publikációk látványos megjelenését célozza, hanem a tudományos felhasználhatóság szempontból is alapvető fontosságú. Az illusztrációk ily módon a leírt és feldolgozott tárgyak, illetve épületek – a művészettörténeti mondanivaló szempontjából is szakszerűen fényképezett – mai állapotát tükrözik. Olyan részletek válnak ez által közkinccsé, és további tudományos értékelés forrásává, amelyek sok esetben – a világítási viszonyok és egyéb körülmények miatt még a helyszínen is – nehezen hozzáférhetőek. Ez a publikálási gyakorlat Európának ezen a felén csak 1990 után vált alkalmanként lehetővé, mindenekelőtt az átfogó művészettörténeti témákat feldolgozó, az 1960-as években meghonosodott nyugat-európai mintákat követő itthoni, nagy kiállítások hatalmas katalógusaiban.

A kötet tizenhét, határainkon túli Kárpát-medencei templomot és egy különleges haranglábat (szoknyás harangot) mutat be, abból a mintegy száz helyszínből, ahol az elmúlt három évben magyar állami támogatásból, a Rómer Flórisról elnevezett terv keretében műemléki beavatkozásokra került sor a Teleki László Alapítvány szervezésében. Erdélyben: Bádok, Kiszsolna, Énlaka, Küküllővár, Kilyén és Szászsebes; Partiumban: Köröskisjenő és Feketegyarmat; Kárpátalján: Gerény, Palágykomoróc, Fancsika, Tiszabökény és Técső; Felvidéken: Hontvarsány, Szlovéniában: Kámaháza; és végül Horvátországban Laskó egy-egy emléke szerepel a válogatásban.


Református templom nyugati homlokzata Küküllőváron, a 13. század első feléből (fotó: Mudrák Attila)


Templombelső Bádokon (Kolozsvártól északra), a 2006–2018 között feltárt freskókkal (fotó: Mudrák Attila)


A fancsikai görögkatolikus templom ikonosztázának alapképe a 18. század utolsó negyedéből (fotó: Mudrák Attila)

A kiadvány célja tehát elsősorban az, hogy a szélesebb nyilvánosság hírt kaphasson erről az egyre kiterjedtebb tevékenységről. Nem valamilyen tudományos szempont, vagy konkrét tájegység volt ezúttal a válogatás alapja, hanem a szerkesztők azon törekvése, hogy lehetőleg minden Magyarországgal szomszédos régió képviselve legyen a kötetben. Ennek alapján azt is hihetnénk, hogy propaganda kiadványt tartunk a kezünkben, azonban korántsem erről van szó. A bemutatott emlékekről szóló szövegekben feszes megfogalmazásban és világos stílusban a velük kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményekről értesülhetünk, mindezt gondosan válogatott irodalommal kiegészítve. A szerzők ugyanis magyarországi és szomszédos országokbeli művészettörténészek, műemlékes építészek, restaurátorok, az utóbbi évtizedek legjelentősebb szakmai teljesítményeit nyújtó kutatók, akiknek a munkássága alapvetően kitágította a magyarországi középkori, a reneszánsz és barokk művészet számos műfajának történeti horizontját.

E kötet kapcsán is a kutatási előzményekre utalva rá kell mutatnunk az erdélyi Emődi Tamásnak, Mihály Ferencnek, Kiss Lórándnak és itt nem szereplő társaiknak, valamint a velük szorosan együttműködő Lángi Józsefnek – csak a művészettörténet és műemlék tudomány alapítóihoz hasonlítható léptékű – anyagfeltáró, és korszerű elveken alapuló konzerváló tevékenységére, valamint az ehhez kapcsolódó irodalmi teljesítményére. Hatalmas, jelen kötetben szereplő emlékeken messze túlmutató anyagfeltárás van tehát a háttérben, amely ma már korábban ismeretlen lokális és regionális összefüggések részletekben is egyre gazdagabb megrajzolását teszi lehetővé.

A változás azonban – mint már arra utaltunk – korántsem csupán mennyiségi változás, hanem éppen erre alapozva, módszertani szempontból is egyre differenciáltabb megközelítéseket jelent. Ez elsősorban a középkori emlékek esetében – írott források hiányában – sokkal megbízhatóbb kormeghatározásokhoz vezet, és a történeti összefüggések plasztikusabb felismerését és megrajzolását eredményezi. Ezzel összefüggésben megemlítendő az utóbbi évtizedben Erdélyben is egyre nagyobb területi lefedettséggel rendelkező, a történeti faanyag vonatkozásában rendkívül pontos kormeghatározást lehetővé tevő, dendrokronológiai kormeghatározás hasznosításának lehetősége.

A bemutatott emlékek jelentős része alig ismert, ide értve a szűkebb szakmát is. Nem csoda, hiszen a róluk szóló híradások egy-egy szűkebb korszak, műfaji, vagy részletformákkal összefüggő szemponthoz kapcsolódnak, az átfogó megismerésük csak kitartó terepmunkával volt lehetséges.

A kötetben bemutatott emlékeken az újabb műemléki beavatkozások az ezredforduló tájától indultak el a Teleki László Alapítvány szervezésében, döntően magyar állami forrásokból, majd folytatódtak az elmúlt három évben a Rómer Flóris Terv keretében. A közölt szövegek tehát sok esetben az emlék első részletesebb bemutatását is jelentik, sokszor a kutatások során szerzett alapvető jelentőségű régészeti megfigyelésekkel kiegészítve. Ez a körülmény később mindezek megfelelő rajzi és fényképes dokumentációval és szakszerű hivatkozásokkal ellátott publikálását is feltétlenül szükségessé teszi majd.

Éppen ebben rejlik a szerzőgárda egyik fontos érdeme: immár évtizedek óta fáradhatatlanul járják az egykori magyar királyság azon vidékeit, amelyek minden szokványos útvonalból messze kiesnek. Gondoljunk itt akár az erdélyi Mezőségre, vagy a szakirodalom által sokkal jobban feltárt, ám a magyar kutatók részéről inkább csak 1990 után felfedezett szász vidékre, de az utóbbi két évtizedben megindított intenzív kutatási munkái előtt, a Partium és Szatmár államhatárok szabdalta végvidékeinek emlékei is néhány kivételtől eltekintve szinte ismeretlenek voltak. Ezek a régiók éppen úgy képviselve vannak néhány fontos emlék által az előttünk fekvő kötetben, mint a szintén csak az utóbbi két évtizedben jobban megismert szlovákiai, kárpátaljai műemlékek.

A szerkesztők a művet a lehető legszélesebb olvasóközönségnek szánták, de nem a tudományos tartalom rovására. Ennek megfelelően nincsenek a tudományos feldolgozásokban egyébként elengedhetetlen lábjegyzetetek, de minden emléket bemutató fejezet végén ott találjuk a legfontosabb szakirodalmat, és ezen tételek közt sok esetben éppen a szerzők korábbi, elsődleges feldolgozásait is.

A leírások a műemlék egészét tekintik tárgyuknak, tehát az építészeti, – és az esetek jó részében – falfestészeti értékek méltatásán túl kitérnek a vizsgált épület berendezésére, az oltárokra, szószékekre, karzatokra és egyéb történeti szerkezetekre. Az egyes emlékek bemutatása során megismerjük a rá vonatkoztatható írott források tanulságait, a műemléki beavatkozások történetének főbb állomásait és eredményeit, az emlék részletes és művészettörténeti következtetésekre lehetőséget nyújtó leírását, a Rómer Flóris Program keretében történt beavatkozások során szerzett szakmai tapasztalatokat. Említettük, hogy a mű a szélesebb közönséget célozza meg, azonban mivel épületekről és elsősorban középkoriakról van szó, az alaprajzok közlése mindenképpen hasznos lett volna, és a jövőben mindenképpen javaslandó. Mindazonáltal a feldolgozásban nyújtott információk, elsősorban a rendkívül alapos leírások, illetve az ezeken, a történeti adatokon és sok esetben először szóba hozott formai analógiákon alapuló, gondosan mérlegelt művészettörténeti értékelések a műemlékes gyakorlatban így is igen hasznosak lesznek, és a további tudományos kutatás számára is sok tekintetben forrásértékkel bírnak.

A további kutatás szempontjából értékelendő, hogy a Teleki Alapítvány kiadványaiban már megszokott magas színvonalú képanyag kíséri a leírásokat, döntően Mudrák Attila jóvoltából. A kép-szöveg arány nagyvonalú becsléssel 70-30 százalékra tehető, vagyis a felhasznált lapfelületek nagyobb része kép, mégpedig nagy számban olyan részletekkel, amelyek először állnak a „továbbhasznosításban” érdekelt szakmák rendelkezésére.

 

(„...ideje az építésnek...”. A Rómer Flóris Terv műemlék-helyreállításai. Szerkesztő: Kollár Tibor. Társszerkesztő: Diószegi László. A szerzők: Szakács Béla Zsolt, Emődi Tamás, Jékely Zsombor, Mihály Ferenc, Papp Szilárd, Terdik Szilveszter, Jánó Mihály, Lángi József, Kovács Zsolt, Káldi Gyula, Lábadi Károly, Kepéné Bihari Mária és Kepe Zoltán. Teleki László Alapítvány, 2018, Budapest)

 
 

Jegyzetek:

 

[1] Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest-Kolozsvár, 2002; Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben 1541-1720, Budapest-Kolozsvár 2003; Káldi Gyula–Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón, 2003; Visy Zsolt (szerk.): Hungarian Archeology at the Turn of the Millennium, 2003; Várallyay Réka: Útmutató épített és tárgyi örökségünk megmentéséhez, 2004; Kollár Tibor (szerk.): Középkori falképek Erdélyben, 2008; Daniela Marcu Istrate: A gyulafehérvári római katolikus székesegyház és püspöki palota régészeti kutatása (2000-2002). Budapest, 2008; Kollár Tibor (szerk.): Falfestészeti emlékek a középkori Magyarország északkeleti megyéiből, 2009; Kollár Tibor (szerk.): Építészet a középkori Dél-Magyarországon, 2010; Sarkadi Márton: „...s folytatva magát a régi művet”. Tanulmányok a gyulafehérvári székesegyház és püspöki palota történetéről, 2010; Papp Szilárd (szerk.): A gyulafehérvári székesegyház főszentélye, Budapest, 2012; Kollár Tibor (szerk.): A szórvány emlékei, Budapest, 2013.

[2] Kollár Tiborról lásd Tóth Sándor: A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Művészettörténeti Szakosztályának tevékenysége (2000-2005). In Művészettörténeti Értesítő, 55 (2006) 453-454; Lővei Pál: Előszó. In Kollár Tibor (szerk.): Építészet a középkori Dél-Magyarországon. Tanulmányok. Teleki László Alapítvány, 2010, Budapest, 7-8.



« vissza