Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A Béres-saga

A magyar film mindig szerette a nehéz embereket. Erre példa Makk Károly Megszállottakja, Kovács András Nehéz emberekje, később, a dokumentarizmus reneszánsza idején, a hetvenes években Kósa Balczó-filmje, a Küldetés, és az azzal párhuzamosan készülő monumentális filmdokumentum, amely Dr. Béres József küzdelmét rögzíti a Béres Cseppért. Az orvostársadalom összezár és kuruzslónak kiáltja ki a kisvárdai „krumplis embert”. Béres egyébként az agrokémiában szerzett tapasztalatai alapján vonja le a következtetést, hogy a legyengült immunrendszerbe bevitt nyomelemek segíthetik a szervezet megerősödését, s olykor még a rák leküzdését is. Szerencsére van néhány orvos, akik, látva eredményeit, mellé állnak és titokban segítik kutatómunkáját.

A szernek híre megy, és betegek százai várják a gyógyító cseppeket. Béres József éjjel-nappal dolgozik találmányán, s küzd lelkiismeretével, hiszen tudja, hogy törvényt szeg, amikor klinikailag nem ellenőrzött szert ad a benne utolsó esélyüket látó betegeknek vagy hozzátartozóiknak.

Tíz év telik el a forgatás kezdetétől, mire kompromisszumos megoldásként a Herbária árusíthatja a cseppeket. Tagadhatatlan, hogy a nyilvánosság ugyan lépten-nyomon korlátozott ereje, a humán értelmiség szolidaritása megsokszorozta Béres lelkierejét, s hozzásegítette a győzelemhez.

Kósa legfőbb segítsége talán Nagy László volt. A költő naplójában, a Krónika-Töredékben számtalanszor említi a cseppekért folyó összeesküvést, a kulisszák mögött folytatott alkudozást a politikai hatalommal. Csak egyetlen példa: 1976. november 21., vasárnap. „[...] 9-kor kezdődik a Béres-film vetítése. Kevesen leszünk. Valaki megtiltotta, hogy a szereplőkön kívül más is lássa. Már kezdődik itt is az ellenállás. 10 óra hosszú a film, kitartóan néztük, minden 40 percben szünet, ilyenkor táplálkozunk, iszunk üdítő italokat. Dohányozni bent nem szabad, ez jó. Itt van Huszárik, Kósa, Csoóri is. A többi szereplő, orvos, egy szabolcsi paraszt is, a fekete Csehi Jóska, akinek a lánya gyógyult meg. Béres elég jó állapotban. Sok új rész van a filmben. Dokumentáció is van, nagy dosszié. Az eg. miniszter is látta a filmet, néhány szakember: rákkutató, ill. a citosztatikus kezelés főnöke, ezek múltkor látták, nem esik jól nekik. Valószínű ők tiltották meg a /csak szorított létszámú/ vetítéseket [... ]”. Verset is írt: „[...] ha tüntetve, hogy éljen a rák/harsog a köpenyhad fehéren/Fölzokog a vers feketében/kidadogja ki van veszélyben A költemény, az Elhullt bolondok nyomán, megjelenhetett az Élet és Irodalomban, de a konkrét híradás, a költő által dr. Béressel és Kosával 1976-ban készített interjú csak 1987-ben, a film bemutatásakor látott napvilágot a Filmvilágban. Megint a Naplóból: „Kósa telefonált, 3 napig gyúrta Imrét, ő mégiscsak az interjú elhalasztását könyörögte, parancsolta. Legyen, ha ő jobban tudja, hogyan kell. Sajnálom, nagyon!” A dokumentumfilm cselekvő erővé válva, konkrétan beavatkozott egy fontos társadalmi-gazdasági ügybe és segítette annak megoldását. Ritka pillanata ez a filmtörténetnek.

A Béres-saga, a legendás hősről szóló történetek sora később is folytatódott: Vadáéba rózsát címmel, Mészáros Miklós forgatott dokumentumfilmet 2005-ben, majd Kabay Barna és Petényi Katalin készítettek egy újabb dokumentumfilmet, de ők már inkább a Béres Csepp töretlen térhódításáról szólnak. Drámát is mutattak be, életrajzi könyvet is írtak róla. S végül ez érthető, hiszen egy igazi magyar hős, aki a paraszti világból küzdötte föl magát és lett minden szakmai és politikai gáncsoskodás ellenére a betegek jótevője, s a tenni akarók példaképe.

Gyöngyössy Bence jó érzékkel ismerte föl a dokumentumok mögött a lebilincselő sorstörténetet, az igazi, többsíkú drámát, amely a fikciós műfajokban is működik. A minisorozatot választotta – 4x52 perc. A sorozat ma világszerte vezető filmtípus, s a hazai televíziós mecenatúra is kedveli, de sajnos a kevés igényesebb sorozat külföldi licencek alapján készül (Terápia, Alvilág, Aranyélet).

Béres kitűnő sorozathős, hiszen erkölcsisége és személyisége példaértékű. Küzd egy nagyléptékű, szinte mindenkit érintő találmány megvalósításáért, a hatalom szüntelenül gáncsoskodik, s maga is a folyamatos törvényszegés állapotában élve harcol saját lelkiismeretével... Konfliktusban, feszültségben tehát nincs hiány. Az epizódok mindig a cselekmény egy feszültséggel teli pontján érnek véget, biztosítva ezzel a nézők figyelmét a következő részre. A film tempója szerencsére nem követi a sorozatok sokszor kapkodó, reklámfilmes ütemét. A jellemábrázolás kicsit egysíkú, mert azt elfogadjuk, hogy Béres szinte szentté válik, de a mellékszereplők is a jó és rossz archetípusai, karakterük statikus. Egyedül a Székely B. Miklós alakította gondnoknál beszélhetünk jellemfejlődésről. A színészi játékot ennek ellenére nem érheti kifogás. Gáspár Tibor szinte rezzenéstelen arccal játssza el a megkínzott, üldözött feltalálót és humanistát. Szerény, de magabiztos, tekintély teremtő. Az esz- köztelen alakításban az életszerű helyzetek, párbeszédek is segítik. Némi pátosz inkább a flashbackek narrációjában van. Gáspár Tibor nem először bizonyítja, hogy nagy színész, pedig filmben kevés alkalma van rá. Már említett, egysíkú szerepeiket is kiválóan oldják meg a színészek: Huszárik Kata, Für Anikó, Seress Zoltán, Trokán Péter, Bede Fazekas Szabolcs és mások. Elítélésén ábrázolja a film a megyei és járási pártapparátus működését is. Hogyne ismernénk a fölfelé igazodás, a kisebb- nagyobb alkuk világát. Egy hamis tanúzás, s már vissza is kapja az orvos az elvett jogosítványát. Emellett jól érzékelhető a vidék és a főváros közötti távolság is. A nagypolitika világába is elértek a Béres-ügy szálai, viszont ezt a bonyolult, összetett, látens folyamatot sikerült a sorozatnak legkevésbé bemutatni, hiszen legtöbbször nem a dolgozószobákban és a folyosókon dőltek el a fontos ügyek, inkább informális találkozókon, például Aczél György legendás vacsoráin. A magyar értelmiség példaértékű összefogását, katalizátor szerepét az ügyben csupán Nagy László megjelenítésével oldják meg, és ez nem túl szerencsés.

Gyöngyössy nagyon igényesen válogatta munkatársait. Az állandó alkotótársak, Kabay Barna és Pethényi Katalin a forgatókönyvírásban vettek részt. Csukás Sándor, az operatőr, gyönyörű képekben mutatja Béres és a természet szoros, meghatározó kapcsolatát, s még a felhők járásának is dramaturgiai szerepe van. Balázs Adám zenéje azonban kicsit direkten érzelmes az első és a negyedik részben.

Egyetemi kurzuson is elemeztük a sorozatot, hisz oly ritka, hogy a közelmúlt magyar valóságát mutatja be egy mini sorozat, a hitelesség igényével. Érdekes volt a fiatalok reakciója. Túl azon, hogy a legendás Béres-filmet nem ismerték a hallgatók, néhányan úgy érezték, túlzás, karikírozás a Béres főnökének kinevezett figura, hiszen lehetetlen, hogy semmihez ne értsen egy igazgatói pozícióban. Ok már nem élték meg, hogy suszterekből lehettek nagykövetek, de hogy ne menjünk olyan messzire, alig több, mint egy évtizede, hogy egy televízió elnöke a diploma nélküli sameszát nevezte ki a Filmbeszerzési osztály vezetőjének.

Dr. Béres József emlékének megőrzése mellett Gyöngyössy Bencének sikerült hitelesen megidéznie azt a korszakot, amelyben Csoóri Sándor szavaival szólva „egy fennkölten züllő ország/szemével farkasszemet nézve” éltek legjobbjaink.



« vissza