Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Egy nagyváros jellegzetes épületei – Áruházak, mozik és más közterek Budapesten

A világ népessége 1900-ra elérte az 1,5 milliárd főt. A népességnövekedés viszonylag rövid időn belül gyorsult fel (a 19. század közepén még csak fele ennyien voltunk), és a koncentrációnak köszönhetően megszülettek a nagyvárosok. Az ipari termeléssel tömegessé tett, és így olcsóbbá váló használati cikkeknek a vásárlóközönséghez juttatásához megszületett a nagyáruház létesítménye. „A mai vásárló előtt gyakorlatilag korlátlan a lehetőségek száma. Nem könnyű elképzelni olyan állított tárgyat, amit ne találna meg a piacon, és megfordítva: képtelenség, hogy valaki elképzeljen és kívánjon minden tárgyat, amit ma megvételre kínálnak” – írja Ortega A tömegek lázadása című művében. A megjelenő új építménytípusok, mint a múzeum, a színház, kaszinó, vásárcsarnok és áruház, pályaudvar, bérházak, iskolák, bank és tőzsde céljára szolgáló épületek jelentették a századforduló időszakában a legtöbb feladatot az építészek számára.

Budapest a 19-20. század fordulójára Európa egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosává vált. Ez nem csak népességének növekedésében, hanem gazdasági, közlekedési és kulturális jelentőségét tekintve is igaz volt. Ezzel együtt épültek fel itt is a modern nagyvárosi létre jellemző nagyáruházak. A legjelentősebbek a város fő útvonalain voltak megtalálhatók, mint a Párisi Nagy Áruház az Andrássy úton és a Corvin Áruház a Rákóczi úton.


A Párisi Nagy Áruház


Az egykori Sugár út, 1885-től Andrássy út egyértelműen a főváros reprezentatív útjának épült, amely a régi pesti városhatártól, a Kiskörúttól kiindulva a Nagykörúton át a Városligetig vezetett. Az 1870-es években kivételes építészeti vállalkozás volt, jól mutatva a főváros és a nemzet öntudatát és jövőbe vetett hitét. Az út mentén felépített épületek a kor divatjának megfelelően döntően neoreneszánsz stílusúak. A Sugár út három szakaszból állt, és ezeket a kiszélesedő útszakaszok választották el egymástól. Az egyik ilyen az Oktogon, amelynek négy saroképületét Szkalnitzky Antal tervezte, s amelyért az 1873-as bécsi világkiállításon díjat kapott. A Köröndön levő négy MÁV- nyugdíjintézeti bérház pedig Petschacher Gusztáv műve, akit 1873-ban a Sugár úti építővállalat csábított át Bécsből Budapestre.


A Párisi Nagy Áruház homlokzata az Andrássy úton. (Fotó: Ludmann Mihály)

Petschacher terve alapján készült el 1878-1882-ben a Terézvárosi Kaszinó neoreneszánsz stílusú épülete is. Az épületben a földszinten étterem, felette biliárdterem, a második emeleten játékszobák voltak, a harmadikon pedig két nagypolgári lakást alakítottak ki. Az épületet 1909-ben eladták és az új tulajdonosa, a régi textilgyáros család sarja, Goldberger Sámuel átalakíttatta, mert ideköltöztette a Rákóczi úton leégett üzletét. A terveket Sziklai Zsigmond készítette el, neki köszönhető a ma is látható – szecessziós jegyeket mutató, Andrássy úti – homlokzat. Jellegzetessége a több emeletet átfogó boglyaív, amely a magyar szecessziós építészetben gyakori motívum volt. Az átépítés jelentős volt, mert a régi épület alapozása nem felelt meg, és ezért csak a bálterem maradhatott meg az eredeti állapotában. Ebben a teremben Lotz Károly freskói láthatók, amelyeken a festő igazi antik-reneszánsz világot teremtett, amely stílusában is igazodott az épülethez. „Büszke dáma nyakán az ékszer” – így jellemezték a korabeli tudósításban az újjáépített, és immár áruházként működő épületet, mely Párisi Nagy Áruház néven a főváros első igazi nagyáruháza lett.

Az 1911-ben átadott épület az ekkor még ritkaságnak számító vasbeton szerkezettel újult meg. Belső terének sajátossága volt az üveggel fedett átrium. Az egymás mellett és egymás fölött elhelyezkedő üzletek, az ezeket összekötő folyosók önálló, zárt világot hoztak létre, fedett utcáival, mesterséges világításával. Az építészeti előkép a belsőudvaros, körfolyosós lakóház volt. Az új anyag és szerkezet azonban lehetővé tette az emeleti terek kevésbé kötött tagolását. A belső tér kialakítása – márványoszlopai, aranyozott lépcsőkorlátjai, a mázas kerámia burkolatai és a színes üvegablakai – olyan gazdagságról árulkodott, amely korábban a kastélyok és paloták világára volt jellemző. A látvány mellett a kényelem is elsőosztályú volt, amiről a felvonók és a tetőteraszon kialakított sétatér és étterem is gondoskodott.

A Nagy Háború után az áruházat még sikerült a csőd közeli állapotból megmenteni. A második világháborút is átvészelte, ezután államosították és könyvraktárként használták. Azonban rövid időre még visszakapta eredeti szerepét, 1958-ban Divatcsarnok néven nyílt meg és működött, egészen 1999-ig. 2005-ben felújították, így kívülről az 1911-ben kialakított arcát láthatjuk. Jelenleg az Andrássy Élményközpont és irodák működnek benne.

 

A Blaha Lujza tér új épületei

 

Budapest másik fő útja a mai Rákóczi út, mely a Keleti pályaudvartól az Astoriáig tart. Itt található a Blaha Lujza tér, ahol a Népszínház, 1908-tól a Nemzeti Színház működött. A Népszínház és a Rókus kórház közötti telken, 1906-ban épült fel az Apolló Projectograph Színház, amelyben az Apolló Mozi és Apolló Kabaré működött lebontásáig, 1922 végéig. Ez volt az első olyan budapesti épület, amelyet mozinak építettek. Ez jól mutatja a filmszínházak növekvő népszerűségét, hiszen az első filmszínházat Sziklai Zsigmond, a Párisi Nagy Áruház tervezője alapította tíz évvel korábban, 1896-ban, de a vetítések bérelt termekben történtek, mint ahogyan 1899-től az Uránia épületében is voltak ilyen alkalmak. Az a telek, ahol az Apolló Mozi felépült, Kasselik Jenő és Kasselik Eugénia tulajdonában volt, amelyet 1912-ben a Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítvány nevére jegyeztek be. Az alapító Kasselik Jenő volt, Kasselik Ferenc építész és nagyvállalkozó fia, a szervezet szüleinek a nevét viselte. A 13 millió koronával létrehozott alapítvány célja olyan bérház építése volt, ahol lakáshoz jutottak az önhibájukon kívül ínségre jutott, „műveltebb osztályhoz” tartozó emberek. (Az alapítványi pénzből építették 1911-ben a Vörösmarty téren álló Kasselik- alapítvány üzlet- és bérházat, amelyet Giergl Kálmán és Korb Flóris tervezett. Ebben az épületben működött egy időben a Luxus Áruház.) A Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítvány gondnoksága 1922. október 5-én kért engedélyt a Blaha Lujza térre tervezett áruházra. A telket 1925. október 10-én adták el a Corvin Áruház Részvénytársaságnak. Az áruház tervei már 1922-ben készen voltak, és az ott álló mozi épületét ez év végén lebontották.


Reiss Zoltán tervezte a budapesti Corvin Áruházat, melynek homlokzatát később hosszú ideig alumínium burkolat fedte. (Fotó: Fortepan/Budapest Fővárosi Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19c_11)

Az áruház építésze Reiss Zoltán volt, a vasbeton szerkezetet pedig Jemnitz E. Zsigmond főmérnök tervezte. Reiss Zoltán 1877-ben, Budapesten született, 1896-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskolán, majd a József Műegyetemen 1901-ben építészként végzett. Schickedanz Albert, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője mellett dolgozott, később önálló irodát nyitott. Első jelentős műve a nagykanizsai Városháza épülete volt (1912), később elsősorban budapesti bérházakat tervezett. Budapesten halt meg 1945. június 26-án.

A Corvin Áruház 1926. március 1-én nyitotta meg kapuit. Az épület térre néző főhomlokzata reneszánsz palotát idéz, amely kétszintesnek látszott, de valójában négyemeletes épület volt. A főhomlokzata kilenc tengelyes, alul négy-négy boltíves, középen téglány nyílással. Ez utóbbi volt a főbejárat, míg a boltíveket tartó pillérek között üvegezett portálok voltak. Az osztópárkány felett a főpárkányig emelkedő, ión fejezetes pillérek közé fogott, magas szintenként tagolt ablakok kaptak helyet. A bejárat fölött az építész ezeket a pilléreket megduplázta és tengelyük folytatásában levő tengelyen kapott helyet négy Pandora-szobor. A főpárkány fölött pedig jellegzetes, reneszánszt idéző ballusztrádos koronázó párkány volt. Az oldalszárnyak és a később megépülő hátsó adminisztrációs épület tervezője Reiss Zoltán volt. Itt azonban, bár természetesen folytatódott a főhomlokzatra jellemző, szinteket átkötő, keretekbe foglalt ablakok alkalmazása, a megjelenés puritánabb. Ez nem is csoda, hiszen a magyar építészetben is éreztette hatását a kibontakozó funkcionalizmus.

Az üzletek foglalták el a belső tér legnagyobb részét, amelyek az I. és II. emeleten az üvegtetős átrium körül helyezkedtek el. A belső udvar stílusa az art decóhoz állt közel, amelybe remekül illettek Beck Ö. Fülöp domborművei. Az üzletek egyszerű vasbeton pillér/gerendás szerkezetűek voltak, és ez a gazdagon tagolt külső felületekkel ellentétben a funkcionalizmus puritánságát testesítette meg, hogy a hívogató és igényes épületkülső után az épületbe lépve, az üzletekben a figyelemnek az árukra kelljen irányulnia. Az áruház kínálata sokszínű és gazdag volt. A divatáruk, mint a kalapszalon, női konfekció-, selyemosztály, úri divatosztály mellett ékszert, harisnyát és kesztyűt, gyermek- és sportruházatot, edényeket és szőnyegeket is árusítottak. Az áruházban azonban nem csak vásárolni lehetett, hanem vendéglő, kávéház, sőt, vasúti jegyiroda is működött. Fontos újítás volt a csomagküldő szolgálat, és itt vezették be először a szezonvégi kiárusítást. Technikai érdekesség, hogy itt alkalmazták hazánkban elsőként a mozgólépcsőt, amelyet 1931-ben szereltek be. A raktárak az épületszárnyakban kaptak helyet. Az akkori Rökk Szilárd utca felőli harmadik emeleten voltak az irodák. A Blaha Fujza tér felé néző négyemeletes homlokzat legfelső szintjén szabóműhely és anyagraktár kapott helyet.

Az épületen a plasztikák is fontos szerepet kaptak. Azonban a historizmus építészetében a társművészetek csak dekorációs célt szolgáltak: az egység látszatát ugyan még megőrizték, de az épület már nem szervezi a képek megjelenését, hanem felületet ad nekik. Szép kellékké váltak, amelytől majd a 20. századi funkcionalizmus szabadítja meg az építményeket. A Corvin Áruház plasztikáit a kor két ismert szobrásza, Pongrácz Szigfrid és Beck Ö. Fülöp készítette. A ballusztrádon négy Pandora-szobor állt, Pongrácz Szigfrid művei, felöltözött és zárt tömegű női figurák az archaikus kori szobrokat idézik. A két hátrafelé húzódó épületszárnyat is domborművek díszítették: Héraklész alakja, Fortuna a bőségszaruval és Merkúr, aki a kereskedők istene is volt. Bizonyára népszerűek voltak a mackó hátán ülő gyermekek szobrai, amelyekből több is szerepelt az épületen.

A Corvin Áruház a háborúban nem szenvedett jelentősebb károkat. 1948-ban a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal birtokába került, mint háborús jóvátétel, de 1952-ben visszakapta a baráti magyar állam, amely Budapest Nagyáruház néven nyitotta meg újra. Az épület az 1956-os forradalomban jelentős károkat szenvedett. Az épület felújítását 1966-ban az Országos Áruházi Vállalat kezdeményezte, amely 1967-ben Centrum Áruházakra változtatta a nevét. Ekkor került a Batka István tervezte alumínium burkolat az áruház Blaha Lujza tér felőli homlokzatára. Az oldalhomlokzatokat nem borították be, így a szakszerűtlen és igénytelen javítások és hozzátoldások ellenére is őriznek valamit egykori építészeti formáikból. Az 1990-es években a Corvin Áruház léte is veszélybe került, azonban ezt túlélve ma is áruházként működik. A főhomlokzat lemezborítását már eltávolították, és a Blaha Lujza tér átépítésével együtt a homlokzat is visszanyeri eredeti, közel százéves arcát. Azt a szerepét, amelyet megépítése után betöltött, már nem kaphatja vissza.



« vissza