Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A vasfüggöny-metafora és az amerikai, valamint magyar határzár – 1. rész

"Az amerikai média elsiklott a fölött a durva csúsztatás fölött, amely a biztonsági határzár fogalmát összemossa a fogvatartottak kimenekülését akadályozó börtönfal jelentésével. Hasonló tendencia a nyugati sajtóban szintén megfigyelhető, mivel a vasfüggöny metaforájának elterjedése Amerikán kívül is jellemző; legerőteljesebben éppen ott, ahol megszületett: Európa szívében."

 

Első rész

 

A jó szomszédság titka a jó kerítés” – tartják Amerikában, ám Donald Trump 2015. június 16-i kampányígérete mégis széleskörű felháborodást váltott ki mind az Egyesült Államokban, mind Mexikóban és Latin-Amerika egész területén. Amikor indulásakor Trump bejelentette, hogy elnökké választása esetén az amerikai-mexikói határ teljes hosszán végignyúló falat tervez, a közvélemény bizton számíthatott az amerikai kontinens országai közti kapcsolatok megromlására. Pedig a határzár kérdése már 1993-tól fogva borzolta a kedélyeket. Bill Clinton ekkor rendelte el a San Diego és Tijuana közti 21 kilométeres fal megépítését az „Operation Gatekeeper” (Kapuőr művelet) keretében. Azóta több mint 1100 kilométer hosszú műszaki zár (kerítés- és falszakaszok vegyesen) került kialakításra George W. Bush elnökségének második ciklusa (2005-2009), illetve az Obama-adminisztráció nyolc éve alatt, mégpedig a 2006-os Secure Fence Act (Biztonsági kerítés törvény) alapján. Bush biztos kétpárti támogatással vitte keresztül a törvényt,1 a mexikói határszakasz mintegy kétharmada mégis lezáratlan maradt (leginkább a természetes határt biztosító Rio Grande területén). Trump elnök tervezett (beton, kerítés-, illetve virtuális) határzára tulajdonképpen egy negyedszázada tartó folyamat végigvitelét jelenti csupán, vagyis politikai folytonosságot, nem pedig radikális változást jelképez a Fehér Házban egymást követő adminisztrációk történetében. Az amerikai-mexikói határon húzódó biztonsági határzár tehát sokkal inkább az USA, mint Trump fala.

A jelenleg 20 000 főt számláló határőrség fokozott fegyveres jelenléte, valamint a határsértések során 1998 és 2017 között2 regisztrált 6 796 haláleset következményeként a kontinenst keresztülszelő határfalra amerikai és nemzetközi ellenzők számos alkalommal „vasfüggönyként” hivatkoztak. Bár sokan üdvözölték, a kampányígéret bejelentése után csak még inkább felerősödtek a kritikus hangok. Ennek eredményeként a vasfüggönnyel és a berlini fallal kapcsolatos párhuzamok anélkül váltak bevett panellé a médiában,3 hogy azok jogosságát bárki megkérdőjelezte volna. Elgondolkodtató, hogy 2017 előtt nemigen találni olyan írást, amely foglalkozna a problémával. (Az egyetlen kivétel Paul G. Kengor politológus professzor cikke jelenti, aki kifogásolja a berlini fal/vasfüggöny-metafora használatát egy írásában.) Komoly sajtóvisszhang ezzel az „értelmetlen összevetéssel” kapcsolatban mindössze az elmúlt két év során keletkezett.4 Csakhogy az amerikai média elsiklott a fölött a durva csúsztatás fölött, amely a biztonsági határzár fogalmát összemossa a fogvatartottak kimenekülését akadályozó börtönfal jelentésével. Hasonló tendencia a nyugati sajtóban szintén megfigyelhető, mivel a vasfüggöny metaforájának elterjedése Amerikán kívül is jellemző; legerőteljesebben éppen ott, ahol megszületett: Európa szívében.

 

Egy metafora térnyerése

 

Miközben az egész világon, kiemelten Európában felháborodott tudósítások jelentek meg Trump kampányígéretéről, a következő napon, 2015. június 17-én Orbán Viktor a 2014 óta tartó bevándorlásra adott válaszként bejelentette a déli határzár megépítésének tervét. A kerítésre vonatkozó felvetés eredetileg a jobbikos Toroczkai Lászlótól származott, aki Ásotthalom polgármestereként küzdött a többezres, illegálisan érkező menekültáradattal szemben. Példaként a kilencvenes évektől épülő amerikai-mexikói, illetve a 2013-ban felhúzott bolgár–török határzár szolgált.5 Különös módon a terroristák megfékezésére, illetve az Egyiptom felől érkező menekültáradat feltartóztatására emelt 254 kilométer hosszú, 2010 novembere óta készülő izraeli fal mint előzmény kimaradt a médiatudósításokból.6 Magyarország esetében a belső és a nemzetközi ellenzék egyaránt bevetette a vasfüggöny metaforáját támadásai során.7 Miután Orbán Viktor bejelentette a déli határkerítés létesítését, a migrációt és a határbiztonságot érintő nézeteit számos alkalommal vetették össze Donald Trump amerikai elnök politikájával.8 A globális szuperhatalom vezetője és a magyar államfő közti párhuzam előzmény nélküli a két ország kapcsolatának történetében. A nemzeti határok és érdekek védelmében emelt falak és kerítések elleni támadások során számos hazai és külhoni kritikus használta fel a vasfüggöny metaforáját mindkét ország esetében. Hiszen a nyilvánvaló különbségek ellenére mindkét állam számára történelmi tapasztalat az analógia alapjául szolgáló vasfüggöny határzára.

Az USA Nyugat-Berlinben és Németország belső határa felől nyújtott menedéket a vasfüggönyön áttörőknek. A kommunistaellenes politikával párosuló gesztus segített előmozdítani az Európa szívét keresztülmetsző fal leomlását. Magyarország szerepe a német egyesítésben természetesen nem kíván kommentárt. A 2010-es évek közepére mégis olyan történelmi helyzet alakult ki, ami nemzetbiztonsági megfontolásokból falak és kerítések létrehozását tette szükségessé, kizárólag az illegális határátlépések megfékezése céljából. A közelmúlt közvélemény-kutatásai alapján elmondható, hogy míg az Egyesült Államokban a népesség egyharmada (35 százalék 2017-ben, 40 százalék 2019-ben) támogatja, bő fele (62 százalék 2017-ben, 58 százalék 2019-ben) pedig ellenzi a fal építését, addig Magyarországon a megkérdezettek háromnegyede (78 százalék 2017-ben, 85 százalék 2019-ben9) helyesli, és mindössze egynegyede (20 százalék 2017-ben, 13 százalék 2019-ben) sérelmezi a határzár létesítését. Amikor a 28 uniós tagállamra vonatkozó adatokat az egyes országokra lebontva vizsgáljuk, meglepően markáns eltérés bontakozik ki kelet és nyugat között,10 ami a határvédelmet és a migránskvóták elosztását illeti. Ugyanis a határzár kelet-európaiak generációi számára jelentett mindennapi tapasztalatot évtizedeken át.11 2015 óta a közép- és kelet-európai országok ugyanúgy szoros tömörülésbe szerveződtek a határvédelem érdekében, amint tették azt a vasfüggöny mögé szorítva több mint fél évszázaddal korábban. A vasfüggöny legfeljebb ilyen értelemben szolgálhat metaforaként az EU keleti részének migrációellenes politikájában.

Ellenzői az Atlanti-óceán mindkét partján folyamatosan hangoztatják, hogy a határzár nem szolgáltat elégséges védelmet.12 E kritikus hangok éppen azokra a populista szólamokra építenek, amiket a politikai jobb képviselőinél rendre kifogásolnak, amikor azok a migrációt a nemzet biztonságára, értékeire és identitására veszélyes fenyegetésként azonosítják. Az ok nyilvánvaló, hiszen az átpolitizált migrációs téma napirenden tartása könnyen felhasználható hatalmi haszonszerzés céljára. A fal metaforájának visszaemelése a közbeszédbe kiválóan alkalmas a migráció kikényszerítette határzár támogatóinak hiteltelenítésére, bár a vasfüggöny jelentőségét a keleti és nyugati politikai hagyomány teljesen eltérően értékeli. A hidegháború végén aligha akadt bárki, aki a villámgyorsasággal kibontakozó migrációs válságot előre látta volna. Már csak azért sem, mert a korszak határzárai (a vasfüggöny mellett az ázsiai bambusz-, a Bering-szorosbeli jég- és a kubai kaktuszfüggöny) a bolygó népességének egyharmadát korlátozta szabad mozgásában.13

A hidegháborút követő időszak számára elsődleges célkitűzésnek tűnt a határok szerepének szimbolikussá sorvasztása, csakhogy a szeptember 11-i terrortámadások következtében szükségessé vált nemzetbiztonsági intézkedések az egyre súlyosbodó migrációs krízissel párosulva éppen az ellenkező irányba hatottak. Érzékelhetően egy új érához, a bolygó egész területét behálózó falak korszakához érkeztünk. A berlini fal és a vasfüggöny lebontása után majd' három évtizeddel a Föld országainak egyharmadát biztosítja valamilyen határzár vagy kerítés.14 Ezért is ellentmondásos, hogy a schengeni övezet védelmében a magyar–szerb határon 2015-ben felhúzott kerítés – amely a Németországba, Svédországba és az Egyesült Királyságba Afrikából és a Közép-Keletről érkező migránsokat hivatott feltartani – ilyen heves viták tárgyává válhatott Európában. Az „új vasfüggöny” felhúzását elsősorban a nemzetközi és nyugat-európai politikai közösség támadta, hiszen a határzár mögött egykoron elzárt keleti országok csupán a szükséges rosszat látták benne, amely elengedhetetlen eszköz az Unió biztonságát fenyegető migrációs áradattal szemben. Sokak számára éppen a schengeni határ védelmében felállított kerítés jelenti a biztosítékot a törvényesség és a társadalmi rend fenntartására az Unióban. Ez a krízis semmiképp nem vethető össze az 1948 és 1989 közötti politikai helyzettel, amelyben teljes nemzetek estek fogságba a vasfüggöny mögött. Elegendő csak a Visegrádi négyek egységes fellépésére utalni a migráció megfékezését célzó határmegerősítési törekvések tekintetében.15 A felhúzott kerítések nem csupán a határzár megváltozott szerepére világítanak rá, de jól érzékeltetik azokat a különbségeket is, amelyeket az egyes nemzetek bevándorlással kapcsolatos tapasztalatai mutatnak.

 

Kerítésekből, falakból vont vasfüggöny

 

A vasfüggöny olyan szovjet típusú határzár volt, amely pusztán egyike volt a számos, elszigetelést célzó és évtizedeken át érvényben lévő kommunista intézkedéseknek. A kötelező lakcímbejelentéssel, az ország területére érvényes útlevél előírásával a Szovjetunióban még a belföldi utazásokat is szigorúan korlátozták. A törvényes kivándorlást 1922-ben ellehetetlenítették, a szovjet határőrség 1928-as felállítása pedig újabb lépést jelentett az illegális kiutazások megakadályozása terén. 1945 után az ellenőrzés rendszerét az ország határain túl, nyugatra is kiterjesztették.16 A CIA által készített, 1955-ös Geographic Intelligence Report (Térképészeti hírszerzési jelentés) megállapítása szerint: „a Szovjetunió valós határai jelen pillanatban egészen a vasfüggönyig terjednek”.17 A szatellit-országok nyugati határai pufferzónát képezve egyrészről geopolitikai falat vontak egy lehetséges, '45 utáni nyugat-európai támadással szemben, másrészt a keleti blokkba zárták mindazokat, akik a kommunizmus elől külföldre menekültek volna. A lezárt határok, a kiutazást akadályozó intézkedések elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy ne vándorolhasson ki tömegesen a lakosság a szovjet fennhatóság alatt álló, bábkormányokkal irányított kelet-európai országokból. A második világháborút követő hatalmas munkaerőhiány, valamint az ezzel párosuló „agyelszívás” jelensége csak megerősítették ezeket a törekvéseket. 1945 és 1950 között hozzávetőlegesen 15 millió (nagyrészt német nemzetiségű) ember vándorolt ki a szovjeturalom alatt álló kelet-európai országokból. Az így kibontakozó nyugat-európai menekültválságnak végül a vasfüggöny vetett véget.18

Konrad Jarausch állítása szerint a határzár stabilitást biztosított Nyugat-Európa számára. Yuliya Komska hasonló megállapításra jut, amikor azt írja: „a nyugati blokk polgárai, akik az országhatáron kívül szándékoztak tartani a kommunizmus és ateizmus rémét, legalább annyira érdekeltek voltak a fizikai határok fenntartásában, mint maga a keleti blokk”.19

Valójában a vasfüggöny berlini szakaszának megépítését bizonyos megkönnyebbüléssel fogadták a nyugati világban, mivel a háború elkerülésének eszközét látták benne.20 Kennedy elnök a következőképpen kommentálta tanácsadójának, Kenneth O'Donnellnek a berlini fal felhúzásáról érkező friss hírt: „Nem éppen elegáns megoldás, de egy fal még mindig jobb, mint a háború. [...] Elhozza a berlini válság végét. Nem mi pánikoltunk be, hanem a másik oldal. Mást nem tehetünk, ölbe tett kézzel fogunk ülni, hiszen az egyetlen alternatívát a háború jelenthetné”.21 Ráadásul a fal nem pusztán a kelet-német és szovjet disszidenseket volt hivatott megállítani. Az Egyesült Államok Külügyminisztériumában Foy David Kohler, az európai és eurázsiai kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár a következő megjegyzést tette: „A kelet-németek szívességet tettek nekünk. Ez a menekültáradat kezdett már elviselhetetlenné duzzadni”.22 Itt fontos kiemelni, hogy a vasfüggönyt egy megszálló hatalom kényszerítette Kelet-Európára. A megerősített határzár elsősorban a szovjetek érdekét képviselte, 40 éven át az ő katonai tanácsadóik irányítása alatt történt a vasfüggöny építése, fejlesztése és karbantartása. A költségek mégis elsősorban a szatellit-országok államháztartását terhelte, ezzel jelentősen csökkentve azok gazdasági mozgásterét.23

A vasfüggöny 6 800 kilométernyi hossza a Barents-tengertől egészen a Fekete-tengerig húzódva szigetelte el egymástól keletet és nyugatot. Összehasonlításképp, ez a távolság az USA-mexikói határvonal (3 100 km) kétszeresét teszi ki, de meghaladja az USA-kanadai északi határ 6 416 kilométerét is (nem számítva a 2 475 kilométernyi alaszkai-kanadai határt).24



A jelen: az „Európai zöldövezet”, másképp „Vasfüggöny-turistaút” a Barents-tengertől a Fekete-tengerig követi a vasfüggöny egykori nyomvonalát. Néhány, turiszikai célból történelmi mementóként meghagyott, illetve helyreállított rövid szakaszon kívül a rettegett, halálthozó fal teljesen eltűnt. Helyén ma zöld mezőket, tájvédelmi körzeteket, kerékpárútvonalakat találni. Forrás: www.upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/be/ EuGB_solid_labels_web.png

A vasfüggöny 1989-es leomlásáig fizikai és ideológiai választóvonalat jelentett a keleti és nyugati blokk között. Fizikai értelemben a fal fokozatosan terjeszkedett. A szovjet-norvég és szovjet-finn szakasz már 1928 óta állt, míg az újabb finn és balti határzár csak 1945-re épült meg. A Szovjetunióhoz csatolt Kelet-Finnország (Karélia), valamint a Balti államok bekebelezése után ezek a területek elveszítették önállóságukat, így a tenger határolta balti térségen nem épült tovább a vasfüggöny, aminek szerepét egymás után sorjázó, elkerített katonai övezetek töltötték be. A szatellit-államokban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában 1948 és 1949 között épültek ki az újabb szakaszok. A belső német határ kialakításával 1952-ben a vasfüggöny elnyerte végső terjedelmét, egyedül a berlini fal emblematikus szakaszának felhúzása húzódott el 1961-től annak 1975-ös befejeztéig.

A berlini fal két részre tagolódott: a Kelet-Németországot Nyugat-Berlintől elválasztó 111,9 km hosszú falra, és a Kelet-Berlint Nyugat-Berlintől elszigetelő 43,1 kilométeres szakaszra. Nem egy folytonos betonfal képezte tehát a határzárat: a berlini fal változatos elemekből álló kettős akadályrendszer volt, amely egyrészt (őrtornyokkal, figyelmeztető táblákkal, szögesdróttal, dróthálóval) megerősített kerítésekből, valamint beton hengerekkel lezárt falakból állt. A leghírhedtebb, 43,1 kilométer hosszú szakaszt dupla betonfal alkotta (a két fal között az úgynevezett „halálzónával”), ez szakította keleti és nyugati részre Berlint. A Kelet-Berlin lakóövezetébe is benyúló fal teljes hossza 156 kilométer volt, nyugat-berlini egész területét körülölelte.25


Belső német határvonal: harmadik generációs határvédelmi rendszer 1984 körül. Forrás: Public Domain, www.en.wikipedia.org/wiki/Fortifications_of_the_inner_German_border#/media/
File: System_of_gdr_border_ fortification.jpg


A vasfüggönyt övező, komplex módon kialakított védelmi rendszer katonai zónák sokaságára épült. A koreai demilitarizált övezet után a vasfüggöny belső német határvonalra eső szakasza, illetve a berlini fal volt a kor legjobban védett területe.26 Az egyes szakaszok kialakítása eltérő módon zajlott, de általánosságban mindegyik esetében megtalálható volt

a) egy 2-5 km hosszú határzóna, amelynek területén a ki-, bejárás a lakosság számára csak különleges dokumentum birtokában, szigorúan ellenőrzött körülmények között volt lehetséges. A megbízhatatlannak ítélt civilek nem dolgozhattak vagy lakhattak a zónában, őket karhatalommal költöztették más kerületekre;

b) rendszeresen járőröző katonai egységek a szökési kísérletek megakadályozására. A kutyás járőrök és a fedélzeti fegyverrel felszerelt harci járművek a hét minden napján, huszonnégy órában ellenőrizték területüket, és tűzparancsuk volt az esetleges disszidensek megállítására;

c) szakaszosan elhelyezett őrtornyok és fényszórók;

d) a járművek áthaladását ellehetetlenítő árkok, csapdák, blokádok;

e) simára gereblyézett homokos sáv a ha társértések jelzésére;

f) duplasoros szögesdrótkerítés (a határ külső és belső oldalán egyaránt) a közrefogott zónába telepített taposóaknákkal. Vidéken inkább a kettős, tüskés drótkerítés volt jellemző, míg a városok esetében a berliniéhez hasonló magas betonfalak épültek. A '60-as évek közepén elterjedt a Szovjetunióban kifejlesztett, riasztásra szolgáló elektromos kerítés is.27

A kelet-német szakaszokhoz hasonló hatékonysággal építették ki a 900 kilométer hosszú, Nyugat-Németországgal és Ausztriával határos csehszlovák védelmi rendszert is, ahol a taposóaknák telepítése mellett 4–6000 voltos elektromos kerítéseket húztak fel 1951 és 1961 között. Martin Pulec, a Kommunizmus Bűncselekményeit Dokumentáló és Kivizsgáló Hivatal munkatársa erről a következőképpen számol be: „Csehszlovákiában az elektromos kerítéseket titkolták, de néhányan mégis hallottak róluk a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja adásaiból”.28 1948 és 1989 között 282 halálesetet dokumentáltak, ezek közül 91 esetben végzett a menekülőkkel elektrosokk. A legtöbbször azonban lelőtték az áldozatokat (145 embert), a többieket az aknák ölték meg, megfulladtak, vagy kutyák tépték szét őket.29 Az aknamezők elrettentő ereje rendkívül hatékonynak bizonyult.

Csak a 357 kilométeres magyar–osztrák határon összesen 1,1 millió taposóaknát telepítettek. A négyes-ötös sorokban elszórt aknákat először az 1948 és 1956 közötti időszakban kezdték el lerakni, majd a második ütem 1957-től egészen 1970-ig tartott, amikor egy, az őröket közvetlenül riasztó új elektromos rendszer vette át az aknamezők szerepét. Az '56-os forradalom után 1956 októbere és 1957 januárja közt disszidáló 200 000 magyar sikeres megmenekülése éppen annak köszönhető, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága és a Védelmi Tanács közös döntéseként 1081 km hosszúságban aknamentesítették mind a magyar–osztrák, mind a magyar-jugoszláv határt.30 A területek megtisztítása 1956 szeptemberére befejeződött, a forradalom után pedig csak az ausztriai határon telepítették újra az aknákat.31 Amikor Axel Klausmeiert, a Berlini Fal Alapítvány igazgatóját a fizikai megtorlás és akadályok, illetve a high-tech megoldások hatékonyságáról kérdezték, azt válaszolta, hogy a vasfüggönyben az volt a legfélelmetesebb, hogy az őrök szabadon tüzelhettek a határátlépőkre. „Ez volt az elképzelhető legnagyobb visszatartó erő. Mindenki tisztában volt vele, ha nyugatra akarsz szökni, golyózáporban végzed.”32

Ugyanakkor számos beszámoló hangsúlyozza, hogy a vasfüggöny nem volt áthatolhatatlan. Nem egy szakaszon nyíltak rések a menekülők előtt, s hiába a tömérdek pénz és erőfeszítés, több ezren jutottak át a vasfüggöny alatt vagy fölött.33 Ennek ellenére a siker a szabályt erősítő kivétel maradt. A '70-es években 20 (5 százaléknyi) ember jutott át a belső német határon, a '80-as években pedig a menekülők mindösszesen egy százaléka jutott át a túloldalra.34 Az embertelen „halálzóna”, ami a vasfüggöny jelképévé vált, rendkívüli elrettentő erővel bírt. Mivel az átjutásra tett kísérletek a legritkább esetben maradtak észrevétlenek, az illegális határátlépés legtöbbször végzetesnek bizonyult. A kerítések, a falak az ellenőrző hatalom szimbólumává váltak, és egyértelműen azt üzenték: a menekülés reménytelen, de legjobb esetben is a lehetetlennel határos. A nap huszonnégy órájában őrt álló katonai sorfallal megerősített betonfalak rendkívüli hatékonysággal működtek. Pontosan máig ismeretlen azon áldozatok száma, akiket menekülés közben lelőttek, elfogtak, bebörtönöztek, sok esetben kivégeztek. A vasfüggöny legalaposabban kutatott két szakasza a belső német határ, valamint a berlini fal, s ezeken a határvonalakon 75 000 sikertelen kísérletről és 1300 halottról tudósítanak a történészek.35 Az 1950 és 1990 között Kelet-Európából kivándorló 13,3 millió menekült döntő többsége törvényes úton, hivatalos papírokkal hagyta el hazáját. Háromnegyedük vagy az „etnikai menekültként”, kétoldalú egyezmények keretében – gyakorlatilag váltságdíj fejében – szabadulhatott, vagy (gyermekek és idősek esetében) hosszadalmas családegyesítési programok segítségével, illetve egy harmadik ország közbeiktatásával emigrált.36

Mindezek fényében világossá válik, hogy a vasfüggöny-metafora alkalmazása a jelenlegi határzárak, köztük a magyarországi határkerítés esetében teljes tévedés, és ez még akkor is így van, ha a szintén a Szerbiát és Horvátországot érintő határvonalon futnak végig. A határszakasz lehet azonos, a határzár célja, üzenete, támogatottsága azonban különbözőbb aligha lehetne. Nem pusztán azért, mert ma Magyarországon – ellentétben az Egyesült Államokkal37 – az illegális határátlépőkkel szembeni fegyveres fellépést nem teszi lehetővé a törvény, ahogyan a hidegháborúból ismert taposóaknák vagy elektromos drótkerítések telepítését sem. A vasfüggöny valódi természete ismeretlen azok előtt a kritikusok előtt, akik metaforaként használják a migránsválság megfékezésére felhúzott műszaki határzárra. 2016 februárjában, bírva a parlament felhatalmazását a bolgár-török határ védelmét biztosító erőteljesebb katonai fellépésre, Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök a következőről biztosította a sajtót: „Menekültekre nem lövünk, de megállítjuk és hazaküldjük őket”.38

Amint erre Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese is rámutat, a hidegháborúval vont párhuzam számos ponton megdől. Először is, a vasfüggöny válaszfalként ékelődött egy totalitárius diktatúra és a szabad világ közé. A kommunista rezsim védelmében és érdekében országok estek foglyul, míg ma szabad országok választott kormányai lépnek föl a rend és a törvényesség nevében. Vagyis, állítja Máthé, „a szabad országok igyekeznek a rend és a törvény világát megóvni – tehát a mai határzárak a jogállamiságot védik”. Másodszor, bár minden kerítést illetéktelen betolakodók ellen emelnek, a határátlépés iránya korántsem elhanyagolható kérdés. A vasfüggöny a törvényellenes disszidálást és kilépést, a „rabszolgasorsból való menekülést” akadályozta, míg a jelenlegi kerítések az illegális bevándorlás gátjai. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a vasfüggöny által fémjelzett évtizedekben a törvényes kiutazások száma rendkívül korlátozott volt. A külföldi letelepedéstől végeláthatatlan jogi procedúrákkal, megaláztatások sorozatával vették el az emberek kedvét, akik sokszor a munkahelyüket és vagyonukat kockáztatták. Végül, amint ezt Máthé kiemeli, míg most a kerítéseket világos céllal lefolytatott nyílt politikai viták eredményeképp húzták fel, addig a vasfüggöny titokban, hazug indokokkal épült. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy a berlini falnak a kommunisták az „Antifasiszta védősánc” nevet adták, a csehszlovák-német szakasz magasfeszültségű kerítéseiről pedig volt szó már a fentiekben.39

A nyugati politikai elitek és média olyan gyakran használják a vasfüggöny-metaforát, hogy félő, ezzel hozzájárulnak az EU-n belüli, nyugat és kelet közt húzódó határvonal kiszélesedéséhez, ráadásul teszik ezt egy láthatóan hosszú távú migrációs válság közepette. Amint Komska fogalmaz a Vasfüggönyökben, jó néhány nyugati médiumnak jutott eszébe „leporolni a szót azt sugalmazva, hogy a kelet-európai országok hidegháborús módszerekkel zárják le határaikat. Csak remélem, hogy ez a metafora még azelőtt kimegy a divatból, hogy másodjára is kettészakítaná Európát”. Az Európai Unióra váró kihívások együttműködést, nem pedig széthúzást követlenek meg a határvédelem és a migráció kérdéskörében. A közös hangot nehéz megtalálni akkor, amikor hidegháborús módszerekkel, „vasfüggöny-mentalitással” vádolják migrációs politikájukért a kelet-európai kormányokat. A falnak azonban két oldala van. A németek a „mentális fal”, vagy „a fal a fejben” kifejezéssel írják le azt a lelki hasadást, amit a keleti és nyugati országrész elszakítása okozott bennük. Úgy tűnik, a nyugat-európai gondolkodást ugyanez a fal zárja önmagába. Mindez különösen azért fájó és aggasztó, mivel a vasfüggöny történelmi következményei máig hatóak, amit a várható élettartamtól a külföldön született magyar gyermekek számán át az átlagjövedelemig, s a gazdasági teljesítménytől a korrupciós indexig statisztikai adatok igazolnak. De a vasfüggöny, és a megosztottság árnyéka vetül arra a 2017-es uniós botrányra is, amely leleplezte, hogy a multinacionális vállalatok eltérő minőségű élelmiszeripari termékekkel látják el az Európai Unió nyugati és keleti régióit.39

(Folytatjuk)

(Hegyi Pál fordítása)

 

(A fenti írás átdolgozott változata Szabó Éva Eszter: Fence Walls: From the Iron Curtain to the US and Hungarian Border Barriers and the Emergence of Global Walls című szövegének. In: Walls, Material and Rhetorical. Past, Present, and Future. Guest – edited by Virginia R. Dominguez, Review of International American Studies, RIAS, Vol. 11, Spring-Summer, No. 1, 2018, 83-111, www.journals.us.edu.pl/index.php/ RIAS/article/view/ 6385/5347.)

 

 

Jegyzetek:


1 Jean Guerrero and Leo Castaneda: America's Wall. Decades-long Struggle to Secure US-Mexico Border. In KPBS Public Broadcasting, 2017. Nov. 17. Web. 2018. Febr. 10.

2 Agent Staffing of the U.S. Border Patrol, 1992 – 2017. In Statista. The Statistics Portal, 2019. Feb. Web. 2019. Feb. 5.; Immigrant Deaths near the Southwest Border, 1998 – 2017 (U.S. Border Patrol). In Statista. The Statistics Portal, 2019. Feb. Web. 2018. Febr. 10.

3 Leslie Marmon Silko: America's Iron Curtain: The Border Patrol State. In Nation, 1994, Oct. 17. 4. Web. 2017. Nov. 25.; Bush Signs New Border Fence into Law. In Global Research, 2006. Nov. 5. Web. 2017. Nov. 28.; Josephine Huetlin: Bricks and Mortals: The New Great Wall of Trump Looks a Lot Like the Old Iron Curtain. In The Daily Beast, 2014. Ápr. 14. Web. 2017. Nov. 28.; Brian Regal: Like the Iron Curtain, Trump's Wall Won't Work, The Star-Ledger, N.J.com. 2016. Ápr. 17. Web. 2017. Dec. 5.

4 Paul G. Kengor: America's 'Berlin Wall'? In The Centerfor Vision and Values, Grove City College, 2007. Márc. 16. Web. 2017. Dec. 16.; Matt Mayer: Not the Berlin Wall. No, Trump's Border Wall with Mexico Isn’t Equivalent to the Berlin Wall. In U.S. News & World Report, 2017. Ápr. 17. Web. 2019. Jan. 26.; Paul Bedard: CBS Compares Trump’s Border Wall to Berlin Wall ’Death Zone’. In Washington Examiner, 2018. Jan. 2. Web. 2019. Jan. 26.

5 Serdült Viktória: Kerítést építene a határon Toroczkai. In Origo, 2015. Jan. 23. Web. 2017. Nov. 25.; Rick Lyman: Bulgaria Puts Up a New Wall, But This One Keeps People Out. In The New York Times, 2015. Ápr. 5. Web. 2018. Jan. 10.

6 A főszakasz 2013 decemberére készült el, a határvonal teljes hosszában végignyúló okos kerítés 2016-ra épült ki. Stuart E. Eisenstat: Trump Says He Wants Israel's Border Wall. That Means He Wants Smart Fences. In USA Today, 2019. Febr. 7. Web. 2019. Febr. 14.

7 Két nemzetközi tanulmány is foglalkozik a kelet-európai határzárra alkalmazott vasfüggöny-metafora torzító hatásaival, mindkettőt ugyanaz a kutató jegyzi. Yuliya Komska (Dartmouth College): What Red Deer Tell Us about Our Dangerous Iron Curtain Obsession. In Pacific Standard, The Social Justice Foundation, 2014. Márc. 11. Web. 2017. Nov. 21.; és 2015. Május 14. Web. 2017. Nov. 21. Magyarországon Máthé Áron, történész fejtett ki számos interjúban hasonló véleményt, v. ö. Border Fence Equals Iron Curtain? Three Reasons Why Cold War Analogy Is False. In Hungary Today, 2015. Aug. 14. Web. 2017. Nov. 21.; illetve lásd Veczán Zoltán magyar nyelvű cikkét: Nem kell a szómágia. In Magyar Nemzet, 2015. Szept. 7. Web. 2017. Nov. 21. További kritikák: Vasfüggöny a szerb – magyar határon. In Népszava, 2015. Jún. 17. Web. 2017. Nov. 20; Leonid Bershidsky: The Irony of Hungary's Border Wall: This Cold War Survivor Should Know Better. In Bloomberg.com, 2015. Jún. 18. Web. 2017. Nov. 20.; Amy Rodgers and Annastiina Kallius: Behind the Iron Fence: Why Hungary's Anti-Migrant Fence Will Be a Disaster. In The World Post, 2015. Júl. 25. Web. 2017. Nov. 21.

8 Anthony Faiola: Hungary's Prime Minister Becomes Donald Trump. In The Washington Post, 2015. Szept. 24. Web. 2017. Nov. 21.; Henry Porter: Why Border Fence Won’t Work – And Neither Will the EU's. In Vanity Fair, 2015. Szept. 4. Web. 2017. Nov. 21.; Gideon Rachman: Donald Trump, Viktor Orban, and the West’s Great Walls. In Financial Times, 2016. Febr. 29., Web. 2017. Nov. 24.

9 Lásd a kutatási eredményeket. Rob Suls: Most Americans Continue to Oppose U.S. Border Wall, Doubt Mexico Would Pay for It. In Pew Research Center, 2017. Febr. 24. Web. 2018. Jan. 10.; illetve John Gramlich: How Americans See Illegal Immigration, the Border Wall, and Political Compromise. In Pew Research Center, 2019. Jan. 16., Web. 2019. Febr. 14.

10 Lásd: Project 28 EU-s és magyar vonatkozású kutatási éredményei (Q9): Project 28 – Migration. In Századvég Foundation, 2017, project28.eu/migrants-2017/; illetve Project 28 – Migration, Terrorism. In Századvég Foundation, 2018. Web. 2018. Máj. 20.; Társadalmi konszenzus van a V4 országokban a migráció elutasítását illetően, In Nézőpont Intézet, 2018. Dec. 13. Web. 2019. Febr. 14.

11 Fontos megjegyezni, hogy a „kelet-Európa” megnevezés itt földrajzi értelemben, nem politikai vagy történelmi fogalomként szerepel. Ugyancsak lényeges elem, hogy Albánia és Jugoszlávia nem voltak tagjai a keleti blokknak. Az előbbi 1960-tól Kínával állt szövetségben, míg utóbbi Tito elnök vezetésével kezdeményezője volt az 1961-ben induló el nem kötelezettek országok mozgalmának, amely függetlenséget és semlegességet biztosított számára.

12 Reece Jones: Borders and Walls: Do Barriers Deter Unauthorized Migration? In Migration Institute, 2016. Okt. 5. Web. 2017. Nov. 21.; Porter; Regal.

13 Douglas S. Massey: Patterns and Processes of International Migration In the 21st Century. Az African Migration in Comparative Perspective című konferencia anyaga, 2003. Jún. Web. 2017. Nov. 21.

14 Jones: Borders and Walls.

15 „Társadalmi konszenzus van.”

16 CIA/RR–G–12, Geographic Intelligence Report. The European Borders of the USSR. (Térképészeti hírszerzési jelentés. A Szovjetunió európai határai.) Office of Research and Reports, 1955, May 1. Web. 2019. Feb. 15.; Delia Rahmonova-Schwarz: Migration in the Soviet Period and in the Years of USSR's Dissolution: A Focus on Central Asia. In REMI, Vol. 26, No. 3, 2010, par. 3–18. Web. 2019. Febr. 15.

17 CIA/RR–G–12, 1–2a.

18 Hans Fassmann: The Regulation of East–West Migration: Political Measurement in Austria and Germany. Regulation of Migration: International Experiences, edited by Anita Böcker et al., Het Spinhuis Publishers, 1998, 207., 209.

19 Konrad H. Jarausch: The Rush to German Unity. Oxford University Press, 1994, 9.; Komska: Iron Curtains.

20 Francis Taylor: The Berlin Wall: 13 August 1961 – 9 November 1989. E-book. A&C Black, 2012; W. R. Smyser: Kennedy and the Berlin Wall: „A Hell of a Lot Better Than a War”. Rowman & Littlefield, 2009, Ch. 7.

21 Idézi Michael R. Beschloss: The Crisis Years: Kennedy and Khrushchev, 1961–1963. E-book, Edward Burlingame Books, 1991.

22 Idézi Smyser, 106.

23 Léka Gyula: A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny) felszámolása, 1948–1989. In Hadtudomány, Vol. IX, No. 3–4, 1999. Web. 2018. Márc. 10.

24 U.S. Census Bureau. Statistical Abstract of the United States: 2011. Geography and Environment, Table 359, U.S.–Canada and U.S.–Mexico Border Lengths, 2011, 223. Web. 2018. Márc. 12.

25 Die Berliner Mauer (Stand 31. Juli 1989). Polizeiprasident von Berlin. In Chronik der Mauer, www. chronik-der-mauer.de/index.php/de/Start/Detail/id/593791/page/0; Gordon L. Rottman, The Berlin Wall and the Intra-German border 1961–89. Fortress 69, Osprey, 2008, 4.

26 Rottman, 4–5., 14–22.

27 Ibid., 14–28.; Léka; Berki Imre: A magyar határvédelem története. Múlt-kor, 2010. Szept. 29. Web. 2018. Márc. 12.

28 Ian Willoughby: Killings on Czechoslovak Border during Communist Era Examined in New Report. Radio Praha, 2004. Dec. 10. Web. 2018. Márc. 10. (Megjegyzés: A magas feszültségű elektromos kerítések nem húzódtak végig a határ teljes, 900 kilométeres hosszán, mivel nem követhették mindenhol a határvonal szabálytalan görbületeit.)

29 Ibid.

30 Enyhülést hozott Magyarország nyugati és déli határőrizetében '56 közepére, hogy Sztálin 1953-as halála után fejlődésnek indultak a két szomszédos országgal folytatott kétoldalú kapcsolatok, valamint ebbe az irányba hatott Ausztria semlegességének bejelentése is 1955-ben a négy megszálló hatalom kivonulását követően. Lásd: Orgoványi István A nyugati és a déli határövezet története 1948 és 1956 között. Kommunizmus Bűnei Alapítvány, n. d. Web. 2018. Febr. 25.

31 Berki; Zsiga Tibor: A „vasfüggöny” és kora. Hanns Seidel Alapítvány, 1999, 43., 45., 54.; Orgoványi.

32 Idézi Huetlin.

33 Silko 4; Komska: Vasfüggönyök.

34 Jarausch, 17.

35 John Hooper: East Germany Jailed 75,000 Escapers. In The Guardian, 2001. Aug. 7., www.theguardian. com/world/2001/aug/07/johnhooper; More Than 1,100 Berlin Wall Victims. In Deutsche Welle, 2005. Aug. 9. Web. 2017. Nov. 22.

36 Jarausch, 17–19.

37 2010 és 2015 között 33 migráns vesztette életét az USA-mexikói határon. Reece Jones: Violent Borders: Refugees and the Right to Move. Kindle edition, Verso, 2016, Ch.

38 Vassela Sergueva: Bulgaria's New 'Iron Curtain' Keeping People Out, Not In. In Digital Journal, 2016. Márc 23. Web. 2018. Jan. 12.

39 Máthé Áron: Border Fence Equals Iron Curtain? Three Reasons Cold War Is False. In Hungary Today, 2015. Aug. 14. Web. 2018. Jan. 15.

39 Twenty Maps that Show the Legacy of the Iron Curtain. In ZME Science, 2017. Máj. 19. Web. 2018. Márc. 21.; Daniel Boffey: Europe's 'Food Apartheid':Are Brands in the East Lower Quality than in the West? In The Guardian, 2017. Szept. 15. Web. 2018. Máj. 5.



« vissza