Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Schulek Frigyes, az emlékek újjáálmodója

 

A középkor felfedezése

 

Az emlékezés és a múlt felfedezése is lehet nagy áldás, nem csak a felejtés. Az ittlétünk szálait a múltban fonták, szövete a múlt fonalaiból szövődött. A múltidézés menekülés is a félelmeinktől, és ittlétünk igazolását is fellelhetjük benne. Európa a 19. században felfedezte saját építészeti múltját, a görög-római alkotásoktól a barokk művészet sokszínűségéig. Ez nem egyszerűen csak rácsodálkozást jelentett, hanem a régmúlt idők építészeti formáinak és megoldásainak alkalmazását és restaurálását, újjáépítését is. Ekkor oldódott fel a megismerésben és a tudásban a reneszánsz teremtette kibékíthetetlen ellentmondás a gót-barbár- és a reneszánsz-humanista stílus között. Gyakorlati szempontból megközelítve azt látjuk, hogy a kor monumentális feladataihoz a gótika rugalmasan változtatható szerkezetei tökéletesen alkalmazhatóak voltak. Emellett fontos volt az is, hogy a középkori művészet világában egyedi alkotások készültek, és nem a gyáripar uniformizált termékei, nem mérnökök terveztek a tervezőasztalnál mindent véglegesen eldöntve, hanem mesterek alkottak, akik személyesen is részt vettek a művek megalkotásában, tehát a század egyik központi eszméje, az elidegenedés távol állt ettől a kortól. Ennek is köszönhető, hogy a középkori alkotások újra az érdeklődés előterébe kerültek. Elkezdődött a művek összegyűjtése, leírása, valamint a középkorból megmaradt építészeti alkotások helyreállítása és felújítása. Ez a feladat jól képzett építészeket igényelt, akik közül kiemelkedett Schulek Frigyes.
Schulek Frigyes 1841-ben született Pesten. Édesapja a szabadságharc idején végzett tevékenysége miatt családjával – mint Pesten nemkívánatos személy – Debrecenbe költözött, a fiú itt végezte gimnáziumi tanulmányait. A család később visszaköltözött, és Schulek 1857-ben már Pesten tanult tovább. Szünidőben kőműves segédként dolgozott, így az építészet gyakorlati oldalát is megismerhette. Húsz esztendős volt, amikor Bécsben Van der Nüll, a bécsi neoreneszánsz stílusú operaház tervezőjének, később Schmidt Frigyes (Friedrich von Schmidt) a neogótika lelkes mesterének tanítványa volt. Ekkor ismerte meg alaposabban a középkornak ezt a stílusát. Tudását a regensburgi dóm restaurálásán dolgozva gazdagította. Az itt készült rajzaival az 1867-es párizsi világkiállításon sikert és elismerést aratott. 1870-ben barátja, Steindl Imre, aki szintén Schmidt-tanítvány volt, hazahívta, munkát és feladatot ajánlva neki a pesti Újvárosháza építésénél.
1 Nem sokkal hazatérése után megkeresték, hogy az ulmi dóm építési munkálataiban vegyen részt. „Tagadólag válaszoltam, mert többet véltem használhatni hazámnak, ha itthon maradok”, írta később önéletrajzában. Tanári állást vállalt az 1871-ben megalakult Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében, ahol együtt dolgozott Székely Bertalannal és Lote Károllyal. Itt tanított 31 évig, majd 1902-ben, Steindl Imre halálát követően a Műegyetemen a Középkori Építészeti Tanszéken folytatta a tanítást. Az oktatói tevékenység mellett szorgalmasan restaurált: többek között a lébényi, jáki, zsámbéki templomok neki köszönhették az újjászületésüket, de a felvidéki lőcsei, kassai, pozsonyi középkori építészeti művek helyreállításában is részt vett. A legfontosabb megbízása a Mátyás-templom restaurálása volt (1873), amely az építész fő művévé vált.
A budavári Nagyboldogasszony-templom vagy ismertebb nevén Mátyás-templom, ma a budai Vár és a főváros egyik szimbóluma és nevezetessége. Ezt nemcsak az elhelyezkedésének, hanem annak is köszönheti, hogy úgy tudja megteremteni a középkor illúzióját, hogy ízig-vérig megfelel a mai kornak is. Helyén már a tatárjárás előtt állhatott templom, amelyet IV. Béla újjáépíttetett, gótikus stílusban. Ezt a háromhajós bazilikát Nagy Lajos 1370 körül csarnoktemplommá építtette át, tehát az alacsonyabb oldalhajókat a főhajó magasságáig emelték. Zsigmond korában a mellékszentélyeket bővítették. Mátyás uralkodása alatt készült el a kapuzat déli oldalán álló harangtorony és kezdődött el a másik oldalon levő torony építése is.

A budai Nagyboldogasszony-templom látképe a Schedel-krónikában, 1448. (Közkincs)

 

A török megszállás csak pusztítást okozott, és Buda 1686-os visszafoglalása után a kor szellemének megfelelően az épületet barokk stílusban építették újjá. Nem sokkal később a templom északi oldalához kollégiumot, a délihez pedig háromemeletes szemináriumi épületet emeltek, és a kettő között szinte eltűnt a vakolt felületű, átépített homlokzat.
A főváros és az uralkodó határozott szándéka volt, hogy az évszázadok emlékét őrző, de jellegtelenné vált templomot újjá kell építeni, és erre Schulek Frigyesnél jobb mestert nem is találhattak volna. Első fontos lépése a hozzátoldott épületek és a barokk kori kiegészítések eltüntetése volt. Annak érdekében, hogy láthatóak legyenek a középkori alapok, több helyen visszabontották a falakat. A Zsigmond-kori szentélyeket is lebontották, ugyanakkor a Mátyás korában emelt harangtornyot újjáépítették. Schulek Frigyes egyszerre törekedett arra, hogy ahol lehet, a középkori állapotot valósítsa meg, ahol pedig ezt nem lehetett, ott a saját ismeretei és tapasztalata alapján dolgozott. A templomot gótikus stílusban építette újjá, ami érthető, hiszen a meghatározó építkezések ebben a korstílusban zajlottak. Egyedül az északi fiálés torony utal a késő romanikára. „A részletekért visszatért a művész a középkorba. Hogy belemerülhessen, meg kellett tagadnia, úgymond, hogy a tizenkilencedik század szülötte. De ez csak a részletekre áll.”
2 Ez valóban így van, mert az újjáépítés és a tér kialakítása már a század emberének a műve. A templom igazi összművészeti alkotás, és ebben is a középkor szelleme kísért. A vezető mester, Schulek figyelme minden részletre kiterjedt, a képekre, dekoratív festésre és a berendezés terveire is. A festői munkákat jól ismert kollégái, Székely Bertalan és Lote Károly készítették, de feladatot kapott Zichy Mihály és Aggházy Gyula is.

A Szentháromság tér és a Nagyboldogasszony-templom 1874 körül. Így nézett ki a Mátyás-templom az átépítés előtt. (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)


Schulek Frigyes életéből több mint két évtizedet töltött a Mátyás-templom újjáépítésével. Ennyi idő alatt építésztársai akár több tucat új művet megterveztek, míg Schulek ez idő alatt csak egyet, a Szegeden álló, 1884-ben felépült református templomot. Erre az épületre is a gótika idézése jellemző, de a pompás koronázó templomhoz képest nagyon egyszerű megjelenésű, téglaburkolatának monoton színét alig törik meg fehér mészkőbetétek. A változatosságot a résztömegek mozgatásával és a nyílások elhelyezésével, méretük változásával érte el. A református templom terének egy központ, az Úr asztala köré kell csoportosulnia, és ez centrális térszervezést igényel. Schulek ötletes megoldása az volt, hogy a főhajó és az apszisosan kialakított kereszthajók 120 fokos szöget bezárva egyenlő oldalú háromszöget rajzolnak ki, amely fölött hatszög alaprajzú torony emelkedik. Ennek csúcsán van az a rézkakas, amely miatt a helyiek egyszerűen csak Kakasos templomként emlegetik az épületet. Ezt a megoldást majd Schulek munkatársa, Petz Samu a Szilágyi Dezső téri református templomban fejleszti tovább.
A Nagyboldogasszony-templom már újjáépülve állt a várban, amikor Schulek Frigyes a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1894. október 27-én tartott szakülésén beszámolt a templom építéséről és a további terveiről. „Kiegészítjük a magyar nemzet történetének legkiválóbb kulturális korszakait jelző építkezések sorozatát és ezzel együtt kiegészítjük a középkori építészet fejlődésének fő mozzanatait jelző sorozatot is, amely az u.n. román építészet keletkezésétől az u.n. góth stílus végső szakaszáig terjed; végre az egésznek összefoglalásában a mi korunk felfogásának is kifejezést adunk.”
3 Ennek a formái a következőek lehetnek: „Az Albrecht útra levezető nagy szabad lépcső. A bástyafokokat szegélyező falakon végighúzódó fedett folyosó saroktornyokkal megerősítve. Szent István király emléke a déli Halász bástya közepén.”4
 

A Mátyás-templom a II. világháború végén, 1945-ben. (Fotó: Fortepan/Kramer István dr.)

Schulek Frigyes nem elégedett meg a templom újjáépítésével, hanem a hozzá kapcsolódó terek rendezését és a Várhegy oldalának esztétikai és funkcionális átformálását is fontosnak tartotta. A következő lépés a Halászbástya és a lépcső megépítése volt. Ezt 1897-ben kezdték el, és már 1903-ban készen állt. Ellentétben a Mátyás-templommal, ahol az építész a középkori alapokat felhasználta, a Halászbástya önálló alkotás. Az alacsony, tornyokkal változatossá tett nyitott folyosó lezárja a templom szentélye mögötti teret, és egyben kilátóhelyet is biztosít a Dunára és a pesti oldalra. A másik irányból nézve a Várhegy és a Mátyás-templom közötti átmeneti építményként viselkedik. Stílusa azonban más, mert ahogyan erről az építész beszélt, a középkor korszakait szerette volna megjeleníteni, ezért alkalmazta a félköríves stílust, a romanikát. Schulek itt is a maga végtelen alaposságával és lelkiismeretességével járt el. Minden oszlopot és oszlopfőt ő tervezett, amelyek változatossága valóban bámulatra méltó. Azonban még Szent István emlékműve hiányzott. Ezt a templom és a körfolyosó közötti térre tervezte.

A koronázótemplom közvetlenül befejezése előtt, 1893 körül. (Fotó: Fortepan, képszám 116770)
 

Elképzelése szerint „Szent István emléke a déli Halászbástya közepére helyezett messziről látható, magas süveggel boltozott, alsó részében nyitott csarnok, melyben a szent király szobra emelt trónuson foglal helyet. A csarnok régi korhű lapidár építészete, valamint az apostoloknak a kupolában alkalmazott 12 képe kétséget kizáró módon utaljon Szent István korára.”5 Az építész tervét nem fogadták el, és város vezetői a szabadtéri lovasszobor mellett döntöttek, amit Schulek nem hagyott szó nélkül. „A modern szobrászatnak – nézetem szerint – fő hibája az, hogy működése körének sajátos határait nem ösmerve, ezeken messze túlhajt és annyi önállóságot tulajdonít magának, amennyit korlátolt eszközeivel be nem tölthet.”6 Az emlékmű méretezésével kapcsolatos kérdéseit is megfogalmazta. Akik lentről vagy a pesti partról nézik, azok miatt nagyra kellene önteni, azonban a „monstruózos szobormű nekik még akkor is elégtelen amikor az, közelben már szörnnyé vált és agyonnyomással fenyegeti a szomszédos templomot.”7
Az 1906-ban felavatott Szent István-szobor talapzata az építész alkotása. A köztéri plasztikák szerves része, és a mű megjelenését is jelentős mértékben befolyásoló elem a posztamens – ennek megtervezését gyakran bízták az építészekre. Az építészet és a szobrászat a legősibb társművészetek. Az építészet a korábbi évezredekben előszeretettel alkalmazta a plasztikát, de az épületplasztikában a szobor vagy dombormű az építészeti struktúráknak van alárendelve. A köztéri emlékműveknél ez megfordul, itt az építész műve kap kevesebb szerepet. Sajátos, hogy a Szent István-szobor esetében a kettő egyensúlyban van, és ez az építész határozott elképzelésének köszönhető.

A Schulek Frigyes által tervezett Szent Istvánemlékmű talapzatán található, Templomalapítás című dombormű látható, mely Stróbl Alajos alkotása


A Szent István-emlékmű 540 cm magas talapzata nem egyszerűen csak hordozza a szobrot, hanem önálló élete van. Olyan, mint egy plasztikával díszített épület, amely alaprajza téglány formájú és kétszintes. A négy sarkán ferdén álló, erőteljesen kiemelkedő pilaszterek vannak, amelyeket építészeti tagolások díszítenek. Ezeknek a sarkot levágó elhelyezése, perspektivikus rövidülésük a térbeliséget érzetét növelik, és rávezetik a tekintetünket a középső tömbön elhelyezett domborművekre. Másik feladatuk, hogy posztamensként szolgálnak a négy ülő oroszlánszobornak.
A négy sík felületre domborművek kerültek, amelyek Stróbl Alajos alkotásai. Bár témái Szent István életéhez és meghatározó tetteihez kapcsolódnak, azonban a szobrász, aki korának legjelentősebb portrészobrásza volt, felhasználta ezt a lehetőséget kortársai megjelenítésére, ezzel igazolva azt, hogy az államalapító hosszú időre megteremtette a magyarság fennmaradásának keretét és kultúrájának alapját. Az uralkodó alakja mindenütt megjelenik, így a Törvényhozás című alkotáson is. A Koronázás ábrázolásán a bal szélen ott áll Justh Zsigmond író, a kettős keresztet Liszt Ferenc tartja, István mögött Alpár Ignác áll, a háttérben Wekerle Sándor, és utána Fadrusz János és Hauszmann Alajos is jól azonosítható. Az ülő fiatal nő Erzsébet királyné arcvonásait hordozza. A Templomalapításon a templommodellt Schulek Frigyes tartja, főpapi ruhában Raucher Lajos építész áll, majd őt Lote Károly követi, és Stróbl önarcképe is felismerhető. Bécs hódolatán pedig István előtt a bécsi polgármester Karl Luger látható. Erre az alsó szintre egy újabb és tagoltabb formát tervezett az építész. A második szinten a romanikára jellemző, nyomott arányú páros oszlopok – hosszabbik oldalon három, rövidebbiken kettő – egy belső tömböt vesznek körül, amely úgy jelenik meg, mint egy sírláda vagy ereklyetartó. Így az alsó szint olyan, mintha a felette levő épületet idéző alkotásnak lenne a posztamense. A talapzat felső szintjét is szobrászi művek díszítik. Itt a négy evangélista szimbólumai kaptak helyet, valamint a Krisztust szimbolizáló bárány és az apostoli kettős kereszt. A kétlépcsős talapzaton áll Szent István lovas szobra, amelynek magassága 400 cm. Bár Stróbl Alajos kedvelte az ülő figurákat, de lóra csak Szent Istvánt ültette. Lovas szoborból amúgy is kevés készült. Az újkori magyar művészet első ilyen alkotása Fadrusz János Mária Terézia szobra, amelyet Pozsonyban állítottak fel 1897-ben. A művet 1921-ben elpusztították. A második szintén Fadrusz műve, ez a kolozsvári Mátyás király-emlékmű. Ezek az alkotások hatottak Stróblra, akitől naturalizmusa miatt idegen volt ez a fajta historizálás, sokkal közelebb állt hozzá a portré. Ebben az esetben azonban Schulek utasítását követve mintázta meg a szobrot. Ezért uralkodik a művön a méltóságteljes mozdulatlanság, mert az építész a középkor világához illőnek gondolta el az emlékművet.

„Szentháromság tere és Nagyboldogasszony egyháza Budán.” (Forrás: Magyarország és Erdély eredeti képekben. Rajzolta: Rohbock Lajos. Darmstadt, 1856. Kiadta: Lange Gusztáv György. 1. kötet, 95. oldal.)


A budavári együttes negyedik része a ma már Schulek nevét viselő lépcső, amely a megközelíthetőség, és az építészeti együttes feltárulásában is meghatározó szerepet játszik. Itt állították fel a középkor első bronz lovasszobrának másolatát, amelyet Kolozsvári Márton és György mintázott meg Nagy Lajos uralkodásának idején. Ezzel válik teljessé a középkor idézése, annak a korszaknak, amelyet olyannyira szeretett és tisztelt Schulek Frigyes. Sok mindent megtanult ettől a kortól, a részletekben rejlő szépséget ugyanúgy, mint az egészben rejlő monumentalitást.

A nemrég felújított Szent István-szobor és a Mátyás-templom a Halászbástya felől. (Fotó: Ludmann Mihály)

A nemrég felújított Szent István-szobor és a Mátyás-templom a Halászbástya felől. (Fotó: Ludmann Mihály)


Életéből az elemzett négy műre 33 évet szánt. Az oktatást még 1913-as nyugdíjazása után is folytatta, és megtervezte az 1910-ben átadott János-hegyi Erzsébet-kilátó épületét, és 1912-ben a szegedi Fogadalmi templomot. Ez azonban a háború után Foerk Ernő átdolgozásában valósult meg.
Schulek Frigyes száz éve, 1919. szeptember 5-én halt meg Balatonlellén, ahol utolsó éveit töltötte. Halálával a magyar építészet középkorra tekintő nagy korszaka is lezárult. „Az ő lelke mindig a szépet kereste. Minden tettét, minden alkotását a tényezők céltudatos összhangba hozatala jellemezte. Művész volt, mert lelke azzá tette és azért volt ő csak művész és mindig művész, mert gondolataiban mindig csak az etikai tökéletest kereste.”
8 Tisztelője és egyik legkiválóbb alkalmazója volt a középkori építészet világának, és ezt nem divatból és anyagi haszon miatt tette, hanem őszinte hit és szeretet vezérelte. Kollégái és tisztelői a történelmi események miatt csak 1921. június 5-én, a Tudományos Akadémia dísztermében rendezett emlékünnepen tudták méltóan elbúcsúztatni.

 

 

Jegyzetek:
 

 

1 A mai Váci utcában álló épület jól mutatja az ízlések és elvárok bonyolult rendszerét. A törvényszéki épület pályázatára 1869-ben három mű érkezett, Szkalnitzky Antal neoreneszánsz és Steindl Imre neogót és neoreneszánsz tervezete. Az első díjat Szkalnitzky kapta, de a bizottság a tervek átgondolását kérte, ezután Szkalnitzky visszalépett. Steindl egyedül maradt, aki két tervet küldött, mind a kettő neoreneszánsz stílű volt. Közben változott az épület funkciója is, mert a törvényszék helyett a városi hivatalok elhelyezését szerették volna így megoldani. Steindl eközben gótikusra formálta az épület tervét, és így kezdődött el az építkezés, de amikor erre rájöttek, leállították a munkálatokat, és az építészt kötelezték a neoreneszánsz stílus alkalmazására. Az épületet 1875-ben fejezték be.

2 Medgyaszay Benkó István: Schulek Frigyes. In Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1911. 48. szám.

3 In Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Közlönye, 28. évfolyam, 1894. 10. szám.

4 Uo.

5 Uo.

6 Uo.

7 Uo.

8 Frite Oszkár: Schulek Frigyes. In A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 53. évfolyam (1919), 29–38. szám 


« vissza