Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A Máltai Rend visszatérése Magyarországra: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „őstörténete” 1989 előtt

"Az 1989-es tűzkeresztség – a nyári keletnémet menekültválság, és néhány hónappal később a román forradalomkor elvégzett nagyszabású akció – hosszú távra megalapozta az MMSZ identitását és öntudatát, valamint hírnevét Magyarországon és a régióban. Az MMSZ a mai napig a legnagyobb és legtapasztaltabb magyar civilszervezet: a magyar kormány, az EU és még sok más adományozó támogatásával több száz egészségügyi, oktatási és szociális intézményt és projektet működtet nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos, sőt távoli országokban is."

2019-ben, az 1989 nyári események harmincadik évfordulójával kapcsolatos megemlékezéseken, a magyar és a német sajtó gyakran hivatkozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) szerepére. Az MMSZ két alapító tagja, Csilla von Boeselager báróné és Kozma Imre atya politikai bátorságának és vállalkozó szellemének köszönhető, hogy a Magyarországon áthaladó keletnémet menekültek áradata menedéket talált a budapesti zugligeti plébániatemplom kertjében, és az MMSZ gondjukat viselte, a Máltai Rend német egységeinek segítségével. Ez a tábor több mint 48 000 menekült életét könnyítette meg a hosszú, forró nyári hetek alatt, amíg a kiutazási döntésre vártak: de ami még fontosabb, hogy az intenzív médiajelenlét összpontosította a politikai vezetők és az európai közvélemény figyelmét, és hozzájárult a történelmi döntéshez, hogy szeptember 11-én megnyissák Magyarország nyugati határát.

Ez a cikk viszont nem ezekről az eseményekről szól, hanem az előzményeikről. Mi tette képessé az MMSZ-t, hogy vállalja ezt a kihívást? Hiszen alig néhány hónapja létezett: 1989. február 10-én alapították, hat nappal a civilszervezeteket engedélyező, 1989/II. sz. törvény kihirdetése után.

Az 1989-es tűzkeresztség – a nyári keletnémet menekültválság, és néhány hónappal később a román forradalomkor elvégzett nagyszabású akció – hosszú távra megalapozta az MMSZ identitását és öntudatát, valamint hírnevét Magyarországon és a régióban. Az MMSZ a mai napig a legnagyobb és legtapasztaltabb magyar civilszervezet: a magyar kormány, az EU és még sok más adományozó támogatásával több száz egészségügyi, oktatási és szociális intézményt és projektet működtet nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos, sőt távoli országokban is.

Az MMSZ ereje és képessége arra, hogy ellássa 1989-es történelmi feladatait, nem a semmiből bukkant fel. E cikk célja, hogy rávilágítson erre a kevéssé ismert „őstörténetre”.

Úgy történt, hogy 1987-1988-ban két folyamat szerencsésen jött össze: évek óta tartó, csendes, növekvő humanitárius munka Magyarország területén az emigrációból működő Magyar Máltai Lovagok Szövetsége részéről, 1987-től már nyíltan, valamennyi aktív segítséggel, gyakran a színfalak mögötti támogatással, vagy legalábbis jóindulattal a Magyar Katolikus Egyház és a magyar kormány részéről. A Máltai Lovagrend nyugat-európai és észak-amerikai nemzeti szervezetei támogatták az akciót, amit végül döntően befolyásolt egy kivételes adottságú hölgy, Boeselager Csilla lendületes munkája.

A másik fontos tényező Kozma Imre, egy dinamikus magyar katolikus pap aktivizmusa. Hosszú évek során, minden nehézség ellenére, felépített egy élénk ifjúsági közösséget Budapest egyik plébániájában, átadva nekik azt a keresztény társadalmi aktivista szellemet, amely szinte ismeretlen fogalom volt a centralizált, államközpontú szocialista Magyarországon.


 

Rövid bevezetés a Máltai Lovagrend történetébe


 

A Máltai Rend (teljes nevén: Jeruzsálemé, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend; a továbbiakban a „Rend”) a Római Katolikus Egyház egyik legrégibb intézménye. A 11. század végén született a muzulmán kézben levő Jeruzsálemben, elkötelezett keresztény férfiak és nők csoportjaként, akik kórházat és zarándokházat vezettek, elsősorban a Szentföldre érkező keresztény zarándokok ápolására, de nyitva mindenki számára. Miután a keresztesek 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, a csoport feladatai sokszorosára nőttek hatékony vezetője, Gerard (később Boldog Gerard) alatt; 1113-ban pápai kiváltságlevéllel önálló szerzetesi renddé vált, és hamarosan – miután sok keresztes lovag csatlakozott hozzá, akiknek katonai kiképzése nélkülözhetetlen erőforrás volt a jeruzsálemi királyságban – katonai szerepet is kapott a betegápoláson kívül. Az Ispotályosok a keresztes királyságok katonai erejének egyik oszlopává váltak, ugyanakkor megtartották szerzetesi fogadalmaikat és betegápoló szerepüket. Miután a muzulmán haderők 1294-ben meghódították a Szentföldet, a Rend áttette székhelyét Rodoszba, ahonnan a nyugati kereszténység előőrseként harcolt az erősödő oszmán birodalom ellen 1522-ig, amikor is Nagy Szulejmán hatalmas ostrom után kiűzte a szigetről. Ezután Málta szigetén telepedett le, ahol fontos szerepet játszott a délről Európát fenyegető török tengeri invázió megfékezésében. Málta Nagy Ostroma (1565) és a Rend részvétele a lepantói csatában (1566) voltak ennek a szerepnek a csúcspontjai. Ezt követően a Rend sikeresen harcolt az oszmán tengeri kereskedelem és a berber kalózok ellen.

1798-ban Napóleon harc nélkül elfoglalta Málta szigetét, és kiutasította a Rendet, amely akkor már az Oszmán Birodalom gyengülése miatt nagyrészt elvesztette katonai jelentőségét és hatalmát.

Bár évszázadokon keresztül katonai szerepén volt a hangsúly, a Rend mindig fenntartotta eredeti ispotályos hivatását. Rodoszon is, Máltán is nagy, korszerű kórházakat épített és tartott fenn. Máltán létrehozta az egyik legkorábbi európai orvosi egyetemet. Minden lovagnak, még a Nagymesternek is, rendszeresen részt kellett vennie „uraink, a betegek szolgálatában”: ez a hagyományos kifejezés évszázadokkal megelőzte a mai ügyfélközpontú, kommunikációt hangsúlyozó hozzáállást a szociális munkához. Így a Máltáról való száműzetés és katonai szerepének befejezése után a Rend új életet tudott kezdeni, római központtal, visszatérve eredeti hivatásához. A legtöbb tag azóta már nem tesz szerzetesi fogadalmat, hanem elkötelezett katolikus laikusként él. Ma a Máltai Rendnek több mint 13 000 tagja, valamint 120 000 alkalmazottja és állandó önkéntese van világszerte, akik orvosi és szociális munkát végeznek, és humanitárius segélyt nyújtanak háborúkban és katasztrófákban. A Rend megtartotta szuverenitását: római székhelye extraterritoriális kiváltsággal rendelkezik, diplomáciai kapcsolatokat tart fönt 108 országgal, útlevelet állít ki diplomatáinak. Ez a státusz fontos a humanitárius és közvetítő feladatok végrehajtásánál, különösen érzékeny politikai helyzetben: a Rend jó hírnevet élvez mint politikailag semleges szereplő, aki csak a római katolikus egyházhoz igazítja magát.

A Rend nemzeti szövetségekre van tagolva. Jótékonysági munkájának nagy részét a helyi törvények és szabványok szerint működő, helyileg nyilvántartott „segédszolgálatok” végzik, önkéntesekkel és fizetett alkalmazottakkal, akiknek nagy része nem rendtag. Ezek a segédszolgálatok a Máltai Rend nevével és emblémájával működnek; a Rend felügyeli őket, biztosítja lelki és szervezeti identitásukat, lefekteti az irányvonalakat. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) egyike a Rend nagyobb nemzeti segélyszervezeteinek: a kiszolgált ország méretéhez képest messze a legnagyobb.

Az Ispotályos Rend már a 12. században megjelent Magyarországon. II. Endre király tagja volt a Rendnek, donátusi rangban, és gazdagon hozzájárult a jeruzsálemi műveletekhez. IV. Bélát a János-lovagok szöktették meg a tatárok elől. A Rend részt vett a tatárok, pogányok, törökök elleni háborúkban. Rendházai az ország legfontosabb hiteleshelyei közé tartoztak: az Aranybulla hét példányából egy a János-lovagokhoz került letétbe. A mohácsi vész után a Rend elvesztette befolyását és birtokait Magyarországon, végül teljesen eltűnt. Az Osztrák-Magyar Birodalom felbomlásáig a magyar máltai lovagokat a Cseh-Osztrák nagyperjelségbe sorolták be.

1928-ban, mintegy 50 taggal, független nemzeti szövetség jött létre Magyarországon: a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége (MMLSZ).1 A gyors fellendülésnek induló szervezet több karitatív egészségügyi intézményt hozott létre, illetve támogatott. 1939 után munkájuk a háború szülte nyomorúság enyhítésére irányult, többek között a hadiárvák támogatására.

A második világháború után a Rend jelenléte ellehetetlenült Magyarországon. Az MMLSZ akkor 121 tagjának nagy része nyugatra menekült, többen életüket vesztették vagy eltűntek, az itthon maradtak pedig súlyos nehézségekkel küzdöttek, vallási életüket és karitatív tevékenységeiket egyéni alapon, csöndben folytatták, amennyire lehetett.

A nyugatra menekültek aktívak maradtak a Rendben, és hűek annak magyar egységéhez. 1954-ben újjászervezték az MMLSZ-t római székhellyel, az egész nyugati világban szétszóródott mintegy 50 taggal; Pallavicini Hubert és Kállay Kristóf elnökök fáradozásainak köszönhetően ez a létszám 1988-ra 150-re gyarapodott, részint a háború utáni, részint az 1956-os menekültek kiváló katolikus magyarjainak köréből. Mindenki abban az országban csatlakozott a Rend helyi tevékenységeihez, ahol élt; amellett támogatták a magyar menekülteket – elsősorban egyetemi tanulmányok finanszírozásával – és diszkréten segítettek Magyarországon belül, többnyire egyéni természetbeni segélycsomagokkal a rászoruló családoknak (az úgynevezett „IKKA-csomagok”-kal), amelyeket még a sötétebb korai években is lehetett küldeni.2 Később, amikor egyesek már hazautazhattak, gyógyszereket és pénzbeli támogatást juttattak egyes rászorulóknak informális, személyes csatornákon keresztül.3 (A Máltai Rend végig feketelistán volt, tehát névtelenül kellett cselekedni.) Az 1980-as években fokozódtak az akciók, és alkalmanként kiterjedtek az erdélyi és felvidéki magyar közösségekre is.4 Néhány alkalommal több tonnás küldemények mentek a Rend francia raktárából a Lékai bíboros által pártfogolt karitatív szervezeteknek.5 1985-ben először csatlakozott egy magyarországi zarándok a Rend éves zarándoklatához Lourdes-ba.

Ezeknek a kezdeményezéseknek egyik fontos helyi kapcsolata Dessewffy László budapesti újságíró volt, akit családi és baráti kapcsolatok fűztek a Rendhez.


 

A zugligeti közösség: katolikus karitatív aktivizmus


 

Dessewffy László a hetvenes évek eleje óta barátságban volt Kozma Imre atyával, aki a lányát tanította katekizmusra.6 A fiatal és dinamikus Kozma Imre a belvárosi Szent Ferenc plébániánál működött, ahol kiemelt figyelemmel foglalkozott a gyerekekkel és fiatalokkal. Ez nem maradt észrevétlenül a hatóságok részéről, akik sikertelenül próbálták bevonni a békepap-mozgalomba; 1977-ben áthelyezték a zugligeti Szent Család plébániába, egy csendes, külvárosi budai közösségbe. Kozma Imre ott is megtalálta az utat: ott hozta létre a „legendás” ifjúsági közösséget, amely az MMSZ magjává vált.

Kozma atya kivételesen jól tudott bánni gyermekekkel és fiatalokkal, ugyanakkor elkötelezett társadalmi aktivista volt. A katekizmus órákban és ifjúsági csoportjaiban nem annyira a teológiai alapelveket hangsúlyozta, hanem inkább a keresztény szeretet gyakorlati oldalát. Az egyik híres mottója ez volt: „A kereszténység nem elmélet, hanem praxis!” – Ennek megfelelően a hívek, és különösen a fiatalok, kihívást kaptak arra, hogy olyan mértékben kapcsolódjanak be a karitatív közösségi munkába, ami teljesen szokatlan volt egy szocialista rendszerben, ahol az államé a felelősség minden szolgálatért, független civilszféra nem létezik, az egyház pedig vissza van szorítva a templomok falai mögé.

Kozma Imre először is a közösségtudatot fejlesztette ki, úgy, hogy a híveket beszervezte, önkéntes alapon, a templom javítására és helyreállítására. Ezután feltérképezte azokat a családokat, akik egészségi, szegénységi vagy más társadalmi problémák miatt segítségre szorultak. Ifjúsági csoportjainak kiadta feladatként, hogy segítsenek nyugdíjasoknak a takarítással és bevásárlással, gyerekeiket egyedül nevelő szülőknek a gyerekek felügyelésében, a fogyatékkal élők gondozásában és szállításában. Ezek a tevékenységek a katekizmus kötelező részét képezték. Igy a zugligeti plébánia a keresztény társadalmi aktivizmus példamutató közösségévé vált, és az általa nevelt fiatalok jelentősen hozzájárultak ennek a szellemnek a terjesztéséhez egy olyan társadalomban, amelyben azt negyven év központosított állami irányítás elfojtotta. Ezekről az évekről megható visszaemlékezéseket lehet olvasni Dobos Marianne A Szeretet önkéntesei című könyvében.7

1986 októberében az MMLSZ évi lelkigyakorlatát tartotta Velencében. Ez volt minden évben az alkalom arra, hogy a világ minden tájáról összegyűlt tagok megbeszélhessék az év eseményeit, irányítást kapjanak a jövőre, és fontos döntéseket együtt hozzanak meg. A glasznoszty és a peresztrojka történelmi kontextusában, az 1986-os napirend egy fontos kérdést tartalmazott: a határozatot, hogy a Rend nyíltan megjelenjen Magyarországon, együttműködve az Egészségügyi Minisztériummal és a katolikus egyházi struktúrákkal. A Rend elsődleges feladata a betegek segítése volt: a magyar egészségügyi rendszer mély válságban volt, és az MMLSZ tudta, hogy a Rend jelentős segítséget képes mozgósítani. Ezt a döntést természetesen informális kapcsolatok előzték meg a Rend magyarországi kapcsolataival és szimpatizánsaival; ezenkívül Kállay Kristóf, az MMLSZ elnöke már előbb találkozott Szakos Gyula püspökkel, a Magyar Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat elnökével, ez utóbbinak római látogatása alkalmából. Dessewffy László, akit meghívtak a találkozóra, beajánlotta Kozma atyát mint helyi operatív kapcsolatot.

Az MMLSZ tagjai elkezdték a szóba jöhető források mozgósítását: a legelsők a Rend nagy nyugati segédszolgálatai voltak, amelyek adományozott gyógyszereket és orvosi felszereléseket gyűjtő raktárakat működtettek, rászoruló országokba történő továbbításhoz. A francia szövetségnek volt egy raktára Versailles-ban, a svájci szövetségnek Bernben, a német szövetségnek pedig több ilyen raktára volt. Az MMLSZ ott élő tagjai felvették a szükséges kapcsolatokat. 1987 januárjában Kállay Kristóf hivatalos levelet írt Szakos Gyula püspöknek, amelyben bejelentette a Rend szándékát.8

A hivatalos áttörés 1987. február-márciusban történt, amikor a Rend (Thierry János és Piazza Péter által képviselve) Dessewffy László és Kozma Imre atya kíséretében találkozott Szakos püspökkel és megszerezte a Magyar Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat hivatalos hozzájárulását az MMLSZ-szel való együttműködéshez. A Magyar Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat valójában pusztán az egyház belső segélyszervezete volt, saját idős papjai számára; de most a Rend helyi „ügynöke” lett minden segélyszállítmányra, amit a Rend Magyarországra irányítana. Megállapodtak abban, hogy minden szállítmányt a zugligeti plébánia raktárában rakodnak ki, Kozma atya közössége leltározza, és onnan osztják szét. Kozma atyát és Dessewffy Lászlót a Rend helyi képviselőiként akkreditálták erre a műveletre.9 Ezután találkoztak az egészségügyi miniszterhelyettessel, hogy hivatalosan ismertessék a Máltai Rend által nyújtott támogatási ajánlatot, tájékoztassák a kormányt a javasolt logisztikai folyamatról, és megtudják a minisztérium legsürgősebb szükségleteit.10 Megállapodtak abban, hogy az állami egészségügyi szolgálat a Katolikus Szeretetszolgálaton keresztül fogadja el a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök adományait, abban a tudatban, hogy ezeket a Máltai Rend adományozta. Megállapodtak abban is, hogy a minisztérium két tisztviselője Versailles-be utazik, az MMLSZ vendégeként, hogy kiválasszák a legszükségesebb gyógyszereket és felszereléseket a Rend francia szövetségének raktárából. Ez 1987 márciusában történt meg,11 és az első tehergépkocsi, 7 tonna orvosi felszereléssel és kellékekkel, áprilisban indult. Ugron Imre – az MMLSZ német területi munkacsoportjának vezetője – kapcsolatainak köszönhetően a Hungarocamion ingyenesen vállalta a szállítást.12

Ugron Imre – aki akkoriban egy amerikai vállalat kelet-európai kereskedelmi igazgatójaként dolgozott Németországban, amely orvosi és kórházi felszereléseket forgalmazott – a Németországban élő magyar lovagokkal együtt elkezdte mozgósítani a Németországban rendelkezésre álló tekintélyes forrásokat, nemcsak a Máltai Rendtől, hanem más csatornákon keresztül is. Ekkor vonta be egy régebbi ismerősét, a magyar származású Csilla von Boeselager bárónét.

Az első francia küldemény több nehézséget tárt fel a bürokratikus eljárásokkal és a helyi elosztással kapcsolatban (lásd alább), ami némi késést okozott a további szállítmányoknál, miközben igyekeztek ezeket elsimítani vagy más utakat találni. Az egyik ilyen kísérlet során – egy közvetlen látogatás alkalmából Paskai bíborosnál, 1987 októberében – Ugron Imre és Boeselager Csilla a következő javaslatot kapták a bíborostól: „Csomagolják az adományaikat egy bőröndbe és juttassák csak hozzám, majd én gondoskodom a szétosztásról.” Mind a ketten megemlítik ezt a szórakoztató és tanulságos anekdotát emlékezéseikben.13

Az akció azonban folytatódott. 1987 októberében megérkezett az első küldemény Németországból – Boeselager Csilla kíséretében – és az év vége előtt, több MMLSZ-tag erőfeszítéseinek köszönhetően,14 még három szállítmány érkezett, kettő Németországból és egy Franciaországból. Boeselager Csilla messze a legdinamikusabbnak bizonyult, és rögtön a kezdettől jelentős eredményeket mutatott. 1987. novemberre már létrehozott egy informális „Action Help Hungary” nevű szervezetet a Rend német segélyszolgálata nevében, szórólapokat osztott, körbejárta a szóba jöhető német egészségügyi intézményeket és egyéb potenciális adományozókat, és összeállította második kamionos rakományát.15 Ennek során találkozott Kozma atyával: rögtön kiváló összhang és munkakapcsolat alakult ki köztük, amelynek erős pozitív hatása volt a MMSZ működésére Csilla asszony korai haláláig, 1994-ig.

Kozma atya zugligeti ifjúsági csapata látványos módon állta a sarat. „[...] ha jött egy kamion, akkor megjelent Dessewffy Laci, vagy Adányi Laci beszólt hittanórára, hogy »na gyertek rámolni!«, vagy esetleg felhívtak telefonon, hogy: »Szepi! Szervezz ide X embert, mert rakodni kell«.” – emlékszik vissza Schumicky András.16 Az egész akció nem lett volna lehetséges ezeknek a fiataloknak az energiája és elkötelezettsége nélkül. Ők lettek a jövő MMSZ-ének kemény magja, és közülük néhányan – már középkorúak, de még mindig elkötelezett aktivisták – az MMSZ jelenlegi vezetői és fő munkatársai.

A szállítást nem volt egyszerű megoldani. A Hungarocamion hosszú távon nem tudott ingyenes szállítást biztosítani, ahogyan azt 1987 áprilisában tette, de novemberben belegyezett, hogy minden máltai küldeményt féláron számláz.17 A számlákat a Magyar Katolikus Szeretetszolgálat fizette ki, és amennyire lehetséges volt, az árat utólagosan megtérítették a kedvezményezett szervezetek. 1988 végéig a Hungarocamion összesen 740 000 forintot számlázott, amelyből a kedvezményezett intézmények valamivel több mint 500 000 forintot térítettek meg, a fennmaradó rész kifizetése – 240 000 forint, a mai értéken körülbelül 10000 USD értékben – a Katolikus Szeretetszolgálatra maradt.18 Érdemes hangsúlyozni ennek kapcsán, hogy a Magyar Katolikus Egyház nem tartotta magát távol az akciótól, amint egyesek vélik, sőt, igen jelentős saját forrásokat fektetett bele, a jogi felelősségén és az emberi erőforrásain kívül.

Az akció, amint az várható volt, több nehézséggel szembesült. Az első – ami hozzájárult 1987-ben az első és a második szállítmány közti hét hónap eltolódáshoz – a szétosztásra vonatkozó megállapodás be nem tartása volt. Az első küldeményt a Magyar Katolikus Szeretetszolgálat közvetlenül továbbította saját intézményeinek, feszült levélváltást okozva az MMLSZ vezetősége és Szakos püspök beosztottjai között 1987. május-júniusban.19 A küldeményt végül kölcsönösen elfogadható módon átirányították, a későbbi szállítmányok megegyezés szerint a zugligeti plébánia raktárába kerültek, és a későbbi levelezésben és jelentésekben ez a kérdés nem merül fel többé.

A második nehézség a bürokratikus eljárásokkal volt. „A Katolikus Szeretetszolgálatot a hatóságok úgy tekintik, mintha félúton lenne egy magánszemély és egy állami intézmény között, és ennek eredményeként mindkét kategória bürokratikus eljárásait alkalmazzák”.20 Szerencsére a közszolgálatban több szimpatizáns is volt, akik óriási segítséget nyújtottak az akadályok leküzdésében. A személyes kapcsolatok, folyamatos erőfeszítések és eme tisztviselők jóindulatának köszönhetően fokozatosan el lehetett simítani az engedélyek megszerzésének összetett folyamatait az Egyházügyi Hivatal, a vámhatóságok, a Nemzeti Bank, a Gyógyszerészeti Intézet és az Orvostudományi Intézet elvárt eljárásrendjében. (Több segítőkész tisztviselő később írásbeli elismerést és hivatalos kitüntetést kapott a Rendtől. Néhányan beléptek a Rendbe.) El lett intézve a vámmentesség. Több állami iroda csendben-halkan együtt dolgozott a Máltai Renddel ezen időszak alatt, vagy legalábbis szemet hunyt: az akciót ilyen együttműködés nélkül nem lehetett volna végrehajtani.

Harmadsorban, az akció elkerülhetetlenül féltékenységet és vádakat váltott ki a különféle intézmények között, akik elhanyagoltnak érezték magukat az elosztási tervekben – nem kevés sértődést és kiégést okozva a korai munkatársak közt. Egy sor levelezés maradt fenn erről a levéltárban.21

Külön említést érdemel az akkori menekültválság. 1988 közepére Magyarország több mint 20 000 friss menekültet fogadott be Erdélyből. Az állami és az egyházi struktúrák nem voltak képesek arra, hogy egy ekkora tömeget elhelyezzenek és integráljanak. A máltai szállítmányok jelentős mennyiségű használt ruházatot, bútort, tartós élelmiszert és különféle tárgyakat is tartalmaztak, amelyek egy részét ezeknek a menekülteknek osztották szét. Ezt főleg a zugligeti önkéntesek bonyolították le, akik országszerte szállították a menekülteknek a segélyt. Az MMLSZ pénzbeli adományokat kért tagjaitól, hogy munkaeszközöket vásárolhasson a menekült kézművesek és technikusok számára, amivel újrakezdhetik életüket.22

Két részletes jelentés áll rendelkezésre a korai évek működéséről. Ezeket Dessewffy László írta, Szakos Gyula püspöknek címezve. Az első 1987 márciusától 1988 februárjáig terjed; a második, 1988. március 1-jétől decemberig. Lényegük a következő:

1987. március és 1988. február között: tíz kamion orvosi és kórházi felszerelés, gyógyszerek, valamint jelentős mennyiségű használt ruházat érkezett Budapestre: kettő a Rend versailles-i raktárából, hat a német raktárakból. Hármat ingyenesen szállítottak – egyet a Hungarocamion, egyet egy magánvállalat és egyet a német Máltai Rend; a többit féláron szállította a Hungarocamion. A természetbeni adományok nemcsak a Máltai Rend raktáraiból származtak, hanem közvetlenül nyugatnémet intézményektől, elsősorban Boeselager Csilla tevékenységének köszönhetően: például a Német Vöröskereszt, a Lions Club, a frankfurti egyetemi klinika, a Dortmundi Városi Kórház, a heidenheimi tartományi kórház és még sokan mások.23

1988. március 1. és december között: harminc teherautó, egy Versailles-ből, egy Svájcból, a többi Németországból, főleg Ugron Imre és Boeselager Csilla erőfeszítései révén. Tartalmaztak kórházi felszereléseket (többek közt 400 modern kórházi ágyat, két röntgengépet, tomográfot), kellékeket, sok gyógyszert, amelyeket 12 állami intézménynek osztottak szét; nagy mennyiségű tejport, bébiételt és vitaminokat, amelyek Romániába, illetve menekültekhez kerültek; általános segélycikkeket (elsősorban használt ruhák, bútorok és háztartási készülékek), amelyek több állami és egyházi intézménybe kerültek.24

Különös öröm volt a Rend számára, hogy számos állami kórházat, amelyek részesültek a nagyszabású adományokból, rá tudtak venni arra, hogy újból megnyissák a régen zárva tartott kórházi kápolnákat (vagy újakat létesítsenek), és ismét engedélyezzék a lelkészi látogatásokat a betegek lelki ápolására.

A nagy egészségügyi akció volt a Máltai Rend meghatározó projektje a rendszerváltás előtti időszakban, de közben más módon is megjelent: magyar zarándokok nyíltan vettek részt a Rend éves Lourdes-zarándoklatain 1987-ben és 1988-ban; 1988. augusztus 20-án, a Szent István Bazilika előtt tartott első nyilvános ünnepi szentmisén, negyven év után, soktagú rendi küldöttség vett részt a Rend templomi köntösében:25 a Rendnek ez volt az első ünnepélyes megjelenése a háború óta. A magyar sajtóban több kedvező hangú, informatív írás jelent meg a Máltai Rendről,26 így a magyar közönség megismerhette az addig teljesen ismeretlen szervezetet, és elő lett készítve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat színre lépése. De ami ennél is fontosabb: kezdett a köztudatba kerülni a civilszervezetek – különösen az egyházi szervezetek – karitatív szerepének kérdése.

Politikai szempontból érdemes megemlíteni, hogy Habsburg Ottó főherceg Kállay Miklós, a Rend akkor egyetlen Magyarországon élő tagjának meghívására jött először Magyarországra 1988-ban.27 Ez volt az előfutára az 1989. augusztusi Páneurópai Piknik híres kezdeményezésének, ami jelentősen hozzájárult az akkori események kibontakozásához.

1988 vége felé az akció már olyan méreteket öltött, hogy nem lehetett tovább dolgozni saját szervezet nélkül. Az MMLSZ és a Rend német segélyszolgálata együtt jegyezték be Németországban az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst nevű szervezetet,28 ami konszolidálta a nagyszabású akció pénzügyi műveleteit, és lehetővé tette a jogilag rendezett készpénzes átutalásokat, amelyekre egyre inkább szükség volt a szállítás és a logisztika finanszírozásához.29

Alig két hónappal később lehetővé vált egy megfelelő civilszervezet létesítése Magyarországon is. 1989. február 10-én lett bejegyezve a Máltai Rend magyar segédszervezete – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) –, alig hat nappal az erre vonatkozó törvény kihirdetése után. Kozma Imre lett az elnök, a Rend központi vezetőségének külön engedélyével, mivelhogy akkor még nem volt tagja a Rendnek, azonkívül pap volt: mindkét pont ellentmond a Rend előírásainak a segédszervezeteivel kapcsolatban, de az adott esetben ez volt az egyetlen helyes megoldás.30 (Egy évre rá fölvették a Rendbe, ahol azóta magas rangot ért el.) Az MMSZ hamar függetlenítette magát a Katolikus Szeretetszolgálattól, és önállóan folytatta az akciót, még jópár évig, a Máltai Lovagrend németországi, osztrák és más nyugati szervezetei folyamatos anyagi és természetbeni támogatásával és az MMLSZ külföldi tagjai közreműködésével.

Néhány hónapon belül az MMSZ – Boeselager Csilla és Kozma atya merész, politikailag és személyesen kockázatos döntése folytán, valamint Kozma atya zugligeti közösségének teljes támogatásával – látványosan bekapcsolódott az 1989. nyári eseményekbe. De azok az események és a folytatásuk már egy más történet.



 

Jegyzetek:

 

1 Nem összetévesztendő a már említett Magyar Máltai Szeretetszolgálattal (MMSZ). A továbbiakban sűrűn fog szerepelni mindkét rövidítés.

2 MMLSZ évi pénzügyi beszámolók a '60-as, '70-es évekből (különböző archívumokból).

3 Egy ilyen példára találhatunk egy 1987. januári, az MMLSZ vezetőségének címzett levélben, amely felterjeszt egy külső személyt egy máltai kitüntetésre: „1983 óta rendszeresen juttat jelentősebb mennyiségű és igen magas kereskedelmi értéket képviselő gyógyszert [...] Magyarországra, Szlovákiába és Erdélybe [...] mint a Rend adományát.”

4 Aczél Endre életrajza, Életsorsok, II. kötet, 22. – MMLSZ (2019)

5 Kállay Kristóf elnök évi beszámolója, 1986. november.

6 Kozma Imre levele Dessewffy Lászlónak, 2000. május 5., és Dessewffy László felelete, 2000. június 20. (Dessewffy László archívuma)

7 Dobos Marianne: A Szeretet Önkéntesei – Fórum Rt., 1990.

8 Kállay Kristóf levele Szakos Gyula püspöknek, 1987. január 6. (Piazza Péter archívuma)

9 Piazza Péter levele Virányi kanonoknak, a Magyar Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat elnökének, 1987. május 11. (Dessewffy László archívuma)

10 Szakos Gyula püspök levele Juszt Lajos miniszterhelyettesnek, 1987. április 6. (Dessewffy László archívuma)

11 Dr. Bóna Endre és Németh György farmakológus jelentése, 1987. április 2. (Dessewffy László archívuma)

12 Évi jelentés az 1987. február-1988. februári akcióról. (Dessewffy László archívuma)

13 Dobos Marianne: A Szeretet Önkéntesei. Fórum Rt., 1990, 39.; Ugron Imre visszaemlékezései, Máltai Hírek, 2016. szeptember.

14 Az archívumokban többször szerepel Károlyi György, Erődi-Harrach Vilmos, Dr. Perjés Ottó és Kállay András neve, de sok más rendtag is részt vett a munkában.

15 Boeselager Csilla levele Piazza Péternek, 1987. november 16. (Piazza Péter archívuma)

16 Dobos Marianne: A Szeretet Önkéntesei – Fórum Rt., 1990, 129.

17 Virányi kanonok levélvázlata a Hungarocamionnak, amelybe egy előző napi megbeszélésre utal, és lefekteti a megállapodás pontjait – 1987. november 17. (Dessewffy László archívuma)

18 Magyar Katolikus Szeretetszolgálat pénzügyi beszámolója, 1989. január 17. (Dessewffy László archívuma)

19 Piazza Péter archívuma.

20 1987-1988. februári jelentés. (Dessewffy László archívuma)

21 1989 közepén történt levelezés. (Piazza Péter archívuma)

22 Kállay Kristóf körlevele az MMLSZ tagjainak, 1988. május. (Piazza Péter archívuma)

23 MMLSZ német munkacsoportjának 1988. évi jelentése. (Piazza Péter archívuma)

24 1988. március-decemberi beszámoló. (Dessewffy László archívuma)

25 A küldöttségben katolikus máltai lovagok és protestáns johannita lovagok együtt vettek részt. Ez azóta is minden évben így történik a Szent Istán napi körmeneteken.

26 Pl. Máltai Sólyom – demokratikus Ispotályosok. In MAGYARORSZÁG Politikai és Társadalmi hírlap, 6.v. 1988; Kállay Kristóf beszélget Dr. Ságvári Ágnessel, Képes Hét, 1988. április; cikk az Új Emberben, 1988. május 29.; Segít a lovagrend, In Népszabadság, 1989. január 29.

27 Kállay Miklós életrajza, Életsorsok, II. kötet, 241. – MMLSZ (2019)

28 Egyes források ezt a MMSZ kezdetének tekintik. Ez téves, mivelhogy egy más összetételű, más célú és más jogi alapon működő szervezetről van szó. Az UMCD az 1990-es évek közepén feloszlódott, miután befejezte küldetését.

29 Szakos püspöknek intézett jelentés az 1988-as tevékenységekről, 1988. november 17. (Dessewffy László archívuma)

30 Személyes közlés Ugron Imrétől.


« vissza