Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A 2020. évi romániai helyhatósági választások magyar szempontból

"Nagyon fontos, hogy ezt a helyzetet a magyar pártok érdemben tudják kezelni, és vonzó ajánlatot tudjanak nyújtani a nagyvárosok magyar szavazóinak, akik nem fognak csak azért magyar pártokra szavazni, mert azok magyarok. Olyan magyar képviselőkre van szükség, akik bizonyítani tudják, hogy az adott várost vagy megyét fel tudják zárkóztatni a nyugat-európai színvonalra."

A 2020. szeptember 27-i romániai helyhatósági választásoknak nagy volt a tétje az erdélyi magyarság számára. Egyrészt kérdés volt, megőrzi-e, esetleg javítani tudja pozícióit a megyei és települési közgyűlésekben, a városok és falvak vezetésében. Másrészt a pártok felmérhették támogatottságukat, választási stratégiájuk eredményességét a december 6-i parlamenti választások előtt. Választ kaphattak arra is, hogy megjelenik-e Romániában is a „szlovák modell”, és a magyar választók fokozatosan a román pártok felé fordulnak-e? Helyzetüket megnehezítette, hogy a trianoni békediktátum századik évfordulóján (2020) Romániában megszaporodtak a magyarellenes cselekedetek (Úz-völgye, Beke-Szőcs-ügy stb.), amelyek egyre inkább rendszerszintű magyarellenességre utalnak, megfélemlítve ezzel a magyar közösség tagjait. Vajon hogyan szerepeltek a magyar pártok, milyen tanulságokkal szolgált ez a választás? Az elkövetkezőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A magyar képviselet lényegében megőrizte súlyát mind települési, mind megyei szinten a tömbvidékeken. Ezen túlmenően sikerült megtartani a Maros és Szatmár megyei tanácselnöki tisztséget – noha ezúttal már közvetlenül szavazhattak a választópolgárok erre a tisztségre –, és Szatmárnémeti polgármestere is magyar maradt, húsz év után a magyarság újra polgármestert adva Marosvásárhelynek. A Bihar megyei tanácselnöki tisztség megszerzésére – az etnikai arányok miatt – ezúttal nem volt érdemi esély. Az összképet tekintve azt mondhatjuk, hogy magyar szempontból sikeres volt a választás, ami többek között annak is köszönhető, hogy a kevert lakosságú területeken összefogtak a magyar pártok. Tömbvidékeken ez csak Bihar megye egyes részein, illetve Nagyváradon nem valósult meg, ahol a magyar pártok mélyen az etnikai arányok alatt szerepeltek. A 25 százalékban magyar lakosságú Nagyváradon ismét nem jött össze az alpolgármesteri tisztség. Ez egyértelműen annak tudható be, hogy ezeken a területeken magyarmagyar verseny volt, noha ezt az etnikai arányok józan ésszel nem tették volna lehetővé. Biharban komoly káderproblémák is vannak, amely sajnos nem újkeletűek: itt a korábbi választásokon is előfordult, hogy a magyar pártok alulteljesítettek.

Ha az erdélyi magyar pártok szereplésére tekintünk, akkor megállapítható, tovább erősödött az RMDSZ dominanciája: a magyar pártokra leadott kicsivel több, mint 410 ezer szavazatból körülbelül 380 ezret szerzett, míg vetélytársai csak alig több, mint 30 ezret. A megyei tanácsosok és az önkormányzati képviselők körtében az RMDSZ stabilan tartja a pozícióit (megyei tanácsosok: 2016:95, illetve 2020:92; önkormányzati képviselők: 2016:2284, illetve 2020:2360). Ezzel szemben az MPP és az EMNP egyesüléséből létrejött EMSZ nemcsak kevesebb voksot kapott, hanem mind megyei, mind helyi szinten visszaesett: megyei tanácsosai száma az eddigi 12 helyett 7 lesz, az önkormányzati képviselőik száma 365-ről 312-re csökkent. Hasonló kép rajzolódik ki az elnyert polgármesteri tisztségeket illetően is: az RMDSZ a korábbi 195-ről 199-re növelte számukat, addig az EMSZ a korábbi tizenötből ötöt elveszített. Többek között olyan városokat veszítettek el, mint Székelyudvarhely (az MPP-ből kizárt Gálfi Árpád korábbi polgármester először saját magyar pártot akart alapítani, de ezt a román hatóságok nem tették lehetővé, majd függetlenként kívánt érvényesülni, végül a román POL színeiben szerzett újfent polgármesteri tisztséget) és Gyergyószentmiklós (a korábbi MPP-s polgármestert RMDSZ-es váltotta). Vagyis az RMDSZ „ellenzéke” a 2020-as helyhatósági választásokon meggyengült, ami a parlamenti választásokra felkészülést tekintve rontotta alkupozícióját az RMDSZ-szel. Örvendetes tény azonban, hogy a közelmúltban az RMDSZ két befutó helyet ajánlott fel nekik a december 6-i választásokra, amit az EMSZ nagyra értékelt és elfogadott.

Habár összességében véve kedvező eredmény született, nem lehet elhallgatni a negatív tendenciákat, amelyek a későbbi évek során akár komoly problémákká válhatnak. Ezek közül az egyik, hogy már számos választás óta a magyarok részvételi aránya elmarad a román választókétól. Ez a helyhatósági választásokon Székelyföldön és más, jelentős magyarsággal rendelkező vidéken nem jelent problémát, miután ezeken a helyeken értelemszerűen mindig magyar-magyar verseny van. Míg a részvétel országos átlaga 2020 szeptemberében 46 százalék volt, addig ez Hargita megyében 41 százalék, Kovászna megyében 39 százalék. Szerencsére ott, ahol kiélezett küzdelem folyt (Marosvásárhely, Szatmárnémeti), sikeres volt a mozgósítás és százalékosan több magyar ment el szavazni, mint román. Ez a parlamenti választáson mandátumokba kerülhet: noha a magyarok aránya Romániában 6,5 százalék, országos szinten csak 5,27 százaléknyian szavaztak a magyar pártokra, ez jelentős mértékben az alacsonyabb részvételi aránynak tudható be. Így jelenleg az egyik fő kérdés az, hogy hogyan lehet elvinni több magyar szavazót az urnákhoz. E tekintetben pozitív fejleménynek tekinthetjük, hogy körvonalazódni látszik a magyar egység a parlamenti választásokra, amely jó eséllyel növelni fogja a magyarok részvételi arányát.

A másik probléma, hogy a szórványban súlyos veszteségeket szenvedett a magyar képviselet: habár az RMDSZ választási koalíciók segítségével bekerült a Hunyad és Beszterce-Naszód megyei tanácsokba, viszont kiszorult a Brassó, Máramaros és Temes megyei önkormányzatból, valamint csökkent mandátumainak száma Kolozs megyében. Ráadásul Temesvár és Brassó esetében a helyi képviselőtestületekből is sikerült kiesni. így ezekben a közigazgatási egységekben nagyon nehéz lesz a magyar érdekeket megjeleníteni.

Végezetül szót kell ejtenünk egy olyan jelenségről, amely hosszú távon komoly kihívást jelenthet a magyar képviseletnek: a nagyvárosi magyar lakosság (például Kolozsvár, Brassó, Temesvár, de Nagyvárad is) egy része hajlandó román pártokra – főként az USR-PLUS-ra – szavazni, felülírva az etnikai szavazás elvét. Ez még nem olyan tömeges mértékű, mint a Felvidéken, de mindenképpen oda kell figyelni erre a jelenségre, mivel a román pártok érzik, hogy van keresnivalójuk e téren. Fontos rámutatni arra a tényre, hogy ezek a pártok a szavazatuk megszerzése szavazás után elfelejtik a magyar közösséget, nem törekednek a magyar érdekek megjelenítésére. Erre jó példa, hogy a Minority SafePackről tartott EP közmeghallgatáson Ramona Stugariu, a magyarokkal a választásokon helyenként együttműködő PLuS párt politikusa így támadta a kezdeményezést: „Meg kell nézni, hogy az MSPI mennyire szól a kisebbségi jogokról, illetve arról, hogy Orbán Viktornak mi az ágendája a kisebbségi jogokkal kapcsolatban”.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy ezt a helyzetet a magyar pártok érdemben tudják kezelni, és vonzó ajánlatot tudjanak nyújtani a nagyvárosok magyar szavazóinak, akik nem fognak csak azért magyar pártokra szavazni, mert azok magyarok. Olyan magyar képviselőkre van szükség, akik bizonyítani tudják, hogy az adott várost vagy megyét fel tudják zárkóztatni a nyugat-európai színvonalra. Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnökének gondolatai találóak: „Láthatóságában jelentős, urbánus, jól kereső, posztmateriális értékeket követő, jövőorientált választói rétegről van szó. Számukra is fontos a nemzeti identitás, kívánatosnak tartják, hogy gyermekeik magas színvonalú, magyar nyelvű oktatásban részesüljenek, de politikai opcióik kialakításánál számukra már nem domináns az etnikai hovatartozás”. Érdekesség, hogy ez a jelenség fordítva is megfigyelhető: Szatmárnémetiben, valamint Marosvásárhelyen számos román szavazott át az RMDSZ jelöltjeire, mivel azok vonzó programot kínáltak. Szatmárnémetiben évek óta hatalmas fejlődés ment végbe a magyar polgármester irányítása alatt, Marosvásárhelyen viszont a két évtizedes román vezetés lezüllesztette a várost.

Ezt a román lakosok is felismerték. Soós Zoltán, a győztes polgármester, kétnyelvű kampányában modernizációs programot hirdetett, így lett a 45 százalékos magyar lakosságú város vezetője.

Jól látszik tehát, hogy az önkormányzati választásokon nagyvárosi szinten már nem lehet csak az etnikai szavazásra építeni. Ez egyszerre jelenthet előnyt és hátrányt is. Van egészen kirívó eset is. Nagyszebent szász polgármester irányítja, pedig a németek aránya a településen mára alig 1 százalék. Képes lehet-e a magyarság ilyen sikerre olyan városokban, mint például Temesvár vagy Arad? Ez ugyan a jövő kérdése, de elmondható, hogy néhány esetben óriási kihívás és lehetőség előtt áll a romániai magyar közösség. A szórvány esetében alapos megfontolás után érdemes lehet a többségi nemzet mérsékelt (nem soviniszta, európai értékrendű) politikai erőivel is összefogni. Jó példa erre, hogy több mandátumnyi kihagyás után bejutottak magyar politikusok a Hunyad és a Beszterce-Naszód megyei tanácsba, miután román pártokkal alkottak választási szövetséget.

A tanulságokat levonva különbséget kell tenni az önkormányzati és a parlamenti választások között. Mindkettőre igaz, hogy csak széleskörű magyar-magyar összefogással lehet jó, elfogadható eredményt elérni, és minden magyar embernek minden választáson el kell menni szavazni. Ehhez kell a mindenkori magyar politikai párt(ok)nak vonzó programot bemutatni. Az önkormányzati választások azt mutatják, hogy eljárt az idő a minden körülmények közötti tisztán etnikai alapú szavazás felett. „Az etnikai ütközőzóna régióiban továbbra is az eredményes együttélés a tét” – írja Csinta Samu, erdélyi magyar újságíró, a szeptemberi választásokat értékelő cikkében. Az eredményes együttélés nem csak etnikai békét jelent, hanem gazdasági prosperitást, európai színvonalú jólétet, közbiztonságot stb. A „magyar üzenet” nem elég, „jóléti programot” kell hirdetni, megszólítva a többségi nemzet szavazóit is. Erre jó példa Marosvásárhely és Szatmárnémeti. Emellett a tömbmagyarság esetében és a túlnyomóan magyar lakta településeken változatlanul az etnikai alapú szavazás az egyetlen megoldás. Ilyen helyeken megengedett a magyar-magyar versengés. Ugyanakkor a parlamenti választásokon, melyek megyei listás arányos választások, továbbra is csak és kizárólag etnikai alapon szabad szavazni, és csak egy közös magyar lista lehet!

Fenti tanulságok levonása és megfogadása esetén sem lesz könnyű dolga az erdélyi magyaroknak a közelgő parlamenti választásokon. A román soviniszta erők minden megmérettetésen rendre előveszik a magyar kártyát. Erre most is lehet számítani. De teljes körű összefogással és okos politizálással ennek ellenében is sikeresen szerepelhet a választásokon az őshonos magyar közösség.


« vissza