Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Európa jövője

Európa bölcsőnk, amely évezredek óta otthont nyújt nemzeti közösségeink virágzásához. Európa iskolánk és templomunk, amely gazdagítja kultúránkat és hitet ad nekünk. Európa őrzi a nemzeti közösségeink sokszínű történelmét, amelyekből a nehézségekkel és kihívásokkal teli időkben erőt és bátorságot meríthetünk. Büszkék vagyunk arra a kulturális sokszínűségre, hitre és bátorságra, amely egykoron Európát a világ kultúrájának gravitációs pontjává emelte. Büszkék vagyunk elődeinkre, akik hittek ebben a kultúrában; védelméért vérüket és életüket áldozták.

Az európai történelem számtalan tévedésről és önmagának okozott sebről tanúskodik. Testvérháborúk és totalitárius ideológiák szakítottak szét bennünket. Európa szabad nemzetei egy pusztító világháború hamvaiból feltámadva olyan közösség létrehozásában állapodtak meg, amely az elnyomó és folyamatosan terjeszkedő totalitárius rendszerrel szemben segít megőrizni és ápolni az egyedülálló európai örökségünket. A kereszténydemokrácia azon törekvések szívében állt, amelyek végül ismét magasba emelték Európa nyugati felét. A keresztény örökségéből fakadó kitartása nyújtott erőt Közép-Európa szabadságszerető nemzeteinek ahhoz, hogy ledönthessék a testvéreket egymástól oly hosszú időn keresztül elválasztó Vasfüggönyt, és csatlakozhassanak a bővülő európai integrációhoz. Ugyanakkor Európa szabadsága addig nem lehet sem teljes, sem pedig biztos, ameddig a többi európai nemzet, különösen a Nyugat-Balkán országai nem kapnak helyet az integrációban. Jogos tagságuk biztosítása kulcsfontosságú az európai kontinens békéjének és stabilitásának garantálásához, valamint az európai kultúra, vallási örökség, hagyomány és közös értékek megőrzéséhez. Ezzel összhangban – elutasítva az első- és másodosztályú tagállamok vagy a többsebességes európai integrációt övező elképzeléseket –, hitet teszünk a szabadságukért és uniós tagságukért sok esetben keményen megküzdő tagállamok egyenjogúságának elve mellett.

Az európai integráció egy olyan példátlan vállalkozás, amely egy nagyszerű civilizáción és az európai nemzetek által közösen vallott és ápolt vízión alapszik. Olyan eszmei és gazdasági szövetség, amelynek végső célja, hogy megerősítse, védelmezze és megőrizze azokat a nemzeteket, amelyek a földrajzi elhelyezkedésük, kultúrájuk és történelmük folytán szervesen kötődnek ehhez a civilizációhoz. Ezzel párhuzamosan az európai integrációnak a polgárai javát kell szolgálnia. Az Európai Unió négy alapszabadsága, valamint az ezeken alapuló európai projektek mindig is a polgárok javát szolgálták, és továbbra is folyamatosan bővíteniük és gazdagítaniuk kell a polgárok jogait Európa-szerte. Az európai integráció éppen ezért kettős arcú: miközben alapvető célkitűzése, hogy megvédje és megerősítse Európa nemzeteit, folyamatosan azon munkálkodik, hogy megkönnyítse és segítse minden polgára életét. Miközben tehát a polgárok érdekeit szolgálja, az európai integráció a tagállamokkal kezdődött és végcélját is a tagállamok jelentik, akik továbbra is a „Szerződések urai” maradnak.

Európa újbóli egyesítése és az európai integráció folyamatos bővítése az elmúlt 70 év közös sikertörténete. Európa nemzetei újból magukénak mondhatják hazájukat, és nekünk büszkéknek kell lennünk erre a történelmi tettre. Európa nemzetei között azért építettünk ki szilárd és intézményesített együttműködést, hogy megőrizhessük nagyszerű örökségünket és megerősíthessük sajátos európai életmódunkat. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy Európának és az Európai Uniónak számos kihívással kell megküzdenie. Az elmúlt évtized súlyos válságokkal köszöntött be Európa életébe, kezdve a gazdasági és pénzügyi válságtól a bevándorlási válságon át egészen a koronavírus okozta jelenlegi járványig. Ez a válságidőszak az Európai Uniót próbatétel elé állítja, és rámutat annak szükségességére is, hogy elgondolkodjunk a jövőnkön. A mostani időszak lehetőséget teremt a párbeszédre, amelyet ki kell használnunk. Hitet kell tennünk amellett, hogy továbbra is szeretnénk magunkénak mondani hazánkat, ápolni kultúránkat, beszélni a nyelvünket, megőrizni életmódunkat itt, Európában. Nekünk, kereszténydemokratáknak történelmi felelősségünk van abban, hogy utat mutassunk e vízió megvalósításához.

Semmilyen jövőképünk nem lehet anélkül, hogy ne ismernénk el történelmi gyökereinket, ne becsülnénk meg azokat az értékeket, amelyek kultúránkat, és ezért minket magunkat egyedivé tesznek. Közpolitikai elképzeléseink csak akkor lehetnek jelentőségteljesek és üdvözítők, ha történelmi gyökereinkből erednek. Ezért kell az értékes kereszténydemokrata hagyományainkra építkeznünk, amikor megfogalmazzuk a nagyra törő, de valóságtól nem elrugaszkodott jövőképünket. Elsőként az értékeink jelentik az iránytűt azokhoz a politikai célkitűzéshez, amelyeket mi, kereszténydemokraták szeretnénk követni. Ezek után a politikai célkitűzések kínálhatnak biztos utat az Unió intézményi felépítésének megújításához. Ahelyett tehát, hogy fordítva ülnénk meg a lovat, a tárgyalási álláspontunknak olyan szerkezetet kell követnie, amely elsőként azokat az értékeket vázolja fel, amelyről úgy gondoljuk, hogy minket, európaiakat összefűznek. Ezt követően kell a közös politikáinkat övező kihívásokat megvizsgálnunk, majd végül az intézményi felépítés kérdésének kell előtérbe kerülnie.

 

Az értékek, amelyek közösséget teremtenek az európaiak között

 

Chantal Delsol tételmondata, miszerint az a folyó, amelynek nincsen partja, leginkább mocsárhoz hasonlít, rávilágít az elhatárolások szükségességére. Európa elsősorban egy olyan egyedülálló civilizáció bölcsője, amely minden egyes európait összeköt. Ennek az egyedülállóságnak az elismerése jelenti annak az európai életmódnak a szellemi talapzatát, amely megkülönböztet minket másoktól. Európa sokféle nemzetét egybefűző egyedülálló köteléket teremt az a történelmi és szellemi eredet, amely közös mindannyiunknál, azok a hagyományok, amelyekre mindannyian büszkék vagyunk, az az értékrendszer, amelyet valamennyien ápolunk, az a geopolitikai realitás, amelyen valamennyien kénytelenek vagyunk osztozni, valamint a közös sors, amelyre valamennyien ítéltettünk. Az európaiaknak büszkéknek kell lenniük arra a közös szellemi hagyományra, amely mindig is egy belső szabadságot és elhivatottságot jelentett a kihívások felismeréséhez és leküzdéséhez.

Nem szabad elfelednünk, hogy európaiként sokszínűek maradunk. Nem tudjuk ugyanis lehántani magunkról nemzeti identitásunkat, a közösségeink hagyományait és kultúráját, amelyben felnőttünk. Ezek meghatározzák világnézetünket és attitűdünket, valamint az Európai Unióval szemben támasztott elvárásainkat. Az európai nemzetek és azok alkotmányai olyan ókori templomokra hasonlítanak, amelyek meglehet, hogy nem a modern építészet ízlésvilágába illeszkednek, de amelyekben az ember mégis biztonságban tudhatja magát. Az Európai Uniónak nincs más választása és nem lehet más jövője, mint felkarolni és ápolni Európa nemzeteinek sokféle történelmét, hagyományait és identitását. A Brexit példája ugyanakkor valamennyiünket arra emlékeztet, hogy ennek ellenkezője nem feltétlenül igaz.

Mint ahogy azt az Európai Parlament számos állásfoglalása és a szerződések is egyöntetűen elismeri, az egyedülálló és gyakran viharos történelmi útjának köszönhetően Európa különféle történelmi és őshonos kisebbségeknek nyújt otthont. Nekünk, kereszténydemokratáknak, az európai népek – ideértve a roma és más közösségeket – gazdag etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sokszínűsége közös örökségünk szerves része, és olyan értéket teremt, amelyet folyamatosan ápolnunk kell. Ennek szellemében nem konfliktusok lehetséges forrásaként tekintünk ezekre a közösségekre, hanem elismerjük felbecsülhetetlen közreműködésüket egy olyan erősebb Európa megteremtésében, amely képes leküzdeni az előttünk álló kihívásokat. Éppen ezért a kulturális, vallási és nyelvi különállásuk a közös európai identitásunk megőrzendő forrását alkotják, ezért lépéseket kell tennünk azok megóvása és közösségeik virágzásának elősegítése érdekében.

El kell ismernünk Európa kulturális dimenzióját. Ennek megfelelően meg kell óvnunk az egyedülálló európai életmódunkat, amely sokszínűségünk áthidalásának kulcsát jelenti. Az európai életmódnak alulról felfelé kell ívelnie, felemelve azokat az elveket és értékeket, amelyeken mi, európaiak közösen osztozunk. A sokféleségben európai életmódunk olyan sorsközösséget igényel, amely a nemzeteket és polgárokat Európa-szerte egy közösséggé forrasztja. Ezt az életmódot nem ez Európai Unió teremti meg, viszont kötelessége védelmezni és ápolni azt, miközben önmagát is védi – ami az európai integráció megszervezésének elvi talapzata. Ez az életmód vezet el a közös érdekek és közös értékek egyre mélyebb felismeréséhez, amely végül szilárd alapul szolgál az európai integráció jövőbeli irányának kijelöléséhez.

Kereszténydemokratákként szilárd meggyőződésünk, hogy az intézmények és a jog kell, hogy szolgálják az embert, nem pedig fordítva. Ebben a szellemben az európai projekteknek mindig a polgárok érdekeit kell szolgálniuk Európa-szerte. Az ember nem egy eszköz más célok eléréséhez, nem pusztán fogaskerék egy gépezetben. Az ember maga a cél, amelyhez képest a többi dolog, így például a jogi, politikai vagy oktatási rendszer csupán eszköz. Az erkölcs és az igazságosság kérdéseiben ez a szentírási tételmondat legyen a vezérelvünk: „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták” (Mt 7,12). A hosszú múltra visszatekintő természetjogi hagyomány alapján valljuk az ember elidegeníthetetlen és egyenlő méltóságát, azt, hogy az emberi jogok pusztán emberségünknél, emberi mivoltunknál fogva illetnek meg bennünket, nem pedig valamilyen tulajdonságunk vagy jellemzőnk alapján. Ez azt is jelenti, hogy az emberi jogok azért elidegeníthetetlenek, mert nem evilági politikai autoritástól származnak; és nem is társadalmi célok megvalósítására valók. Ehelyett az emberi természetben és az emberi jóban gyökereznek. Ennek megfelelően kereszténydemokratákként azt valljuk, hogy nem vagyunk a saját jogaink alkotói és ennél fogva nem is tudjuk elidegeníteni ezeket a jogokat, mivel egy nálunk magasabb hatalomtól származnak. Ez a felfogás kell, hogy vezessen bennünket, amikor az alapvető jogokról és szabadságokról, valamint felelősségről gondolkodunk.

Európa történelmi emlékezetében elevenen élnek a szabadságért folytatott hosszú küzdelmek. A szabadságszerető európai nemzetek féltve őrzik azt a szabadságot, azokat a jogokat, amelyeket polgárai jelenleg élveznek. Ugyanakkor mi, kereszténydemokraták azt is valljuk, hogy az egyéni szabadság szükségszerűen kéz a kézben jár a közjó európai értékével. A közös ügyek iránt elkötelezett erényes polgárok már az athéni demokráciától és a Római Birodalomtól kezdve mindig is az európai társadalmak és az európai egység alapkövét jelentették. Az egyének beteljesülése és kibontakozása a közjó megvalósításának előfeltétele, és így annak fenntartásáért viselt felelősség az európai szellemi hagyomány szívében helyezkedik el. A felelősségviselés szintén kulcsfontosságúvá vált azoknak a modern kihívásoknak a fényében, amelyek a kormányzatokra és az európai intézményekre egyaránt jellemző elidegenedés és kiábrándulás új formáihoz vezettek. Különösen fontos, hogy elismerjük a kultúránkért és környezeti értékeinkért viselt felelősséget, amelyet elődeinktől kaptunk örökül. Szintén felelősséggel tartozunk azért, hogy ezt az örökséget a jövő nemzedékeire hagyományozzuk, hogy megvédjük az európai értékeinket, és megőrizzük a környezeti és természeti erőforrásainkat.

A kereszténydemokrata örökségünk kulcsfontosságú részei közé tartozik a szubszidiaritás, a demokrácia, valamint a jogra épülő és jog által kötött alkotmányos berendezkedés. A Rerum novarum és a Quadragesimo anno pápai enciklikák tanításaiban gyökerező szubszidiaritás társadalomszervező elve az individualizmus és a kollektivizmus vagy kommunizmus végletei között mutat középutat. Ezen elv értelmében azt a lehető legkisebb társadalmi egységet vagy hatóságot szükséges a cselekvés lehetőségével felhatalmazni, amely egy-egy kérdést egymaga képes rendezni. Következésképpen a nagyobb egységeknek vagy magasabb hatóságoknak kizárólag kiegészítő funkciójuk lehet. Mint ahogyan a Quadragesimo anno enciklika kijelenti: „amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn [...]”. Ezzel összhangban becsüljük a demokratikus berendezkedést, mert egyfelől azt valljuk, hogy a közhatalom legitimációja a népszuverenitásban gyökerezik, amely az emberek uralmát jelenti, másfelől – kereszténydemokratákként – hiszünk abban, hogy az ember méltósága, az egyének és közösségek jogai, valamint az egymás iránti testvéri szeretet legjobban a népszuverenitás elvének érvényre juttatásával biztosítható. A szubszidiaritás pragmatikus elvét azért is tiszteljük, mert megerősíti a demokratikus szabályalkotást a helyi, a regionális és a nemzeti szinteken, miközben megóvja az emberek autonómiáját és méltóságát. Európa demokratikus kormányzatai alkotmányos keretek között működnek, amely a jogon alapul és a jog által kötött. Ugyanakkor arra is szükséges emlékeztetni, hogy egyetlen alkotmányos rendszert sem lehet megérteni, ha nem értjük a mögötte lévő elméleti alapokat és kultúrát. Miközben arra törekszünk, hogy meghatározzuk és megvédjük a jog által kötött európai alkotmányos rendszerek közös részeit, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy – tekintettel kulturális törekvéseikre és gazdasági körülményeikre – a különböző európai közösségek a saját útjukat szeretnék követni. Kereszténydemokrata kultúránk figyelmeztet bennünket arra, hogy tiszteljük ezt a pluralizmust, mint ahogyan az Európai Unió mottója, az „egység a sokféleségben” jelmondata is ezt követeli meg.

A kereszténydemokrata gondolkodásmód a pragmatizmust az ideológiák elé helyezi, és ezért nem is ideológiai alapon vagy elvont módon képzeli el az európai integráció jövőjéről szóló vitát. Sem a föderatív Európa, sem pedig a nemzetek Európája nem megfelelő perspektíva a kontinens jövőjének elképzeléséhez. Az európai integráció ugyanis sem nem ideológia, sem nem cél vagy önmagában végső állomás, éppen ezért az „egyre szorosabb egység” elvét sem lehet igazolni a tagállamok és az európai polgárok beleegyezése nélkül. A Brexit jól példázza, hogy az Európai Unió nem veheti adottnak nemzetei tagságát. Az európai polgárokat az érdekli, hogy országaik uniós tagsága milyen előnyt jelent számukra, és az európai integráció milyen erőt képes biztosítani nekik a világporondon. Ezért mindig az európai integrációnak kell igazolnia létjogosultságát és „értelmét”, valamint politikáinak és közös projektjeinek célját. Ezen felül – figyelemmel az európai nemzetek szerteágazó érdekeire – a közös politikák igazolása tagországról tagországra változhat. Szerintünk e pragmatikus felfogásnak kell meghatároznia az Európa jövőjével kapcsolatos politikai párbeszédet és megfontolásokat. Ezek a legfontosabb kereszténydemokrata értékek, amelyek alapvető elvekként kell, hogy áthassák Európát és az európai integrációt övező egyes közpolitikai területeket.

 

A közpolitikai kérdések alapvető elvei

 

Az európai közpolitikai elképzelések felvázolása során elsőként arra szükséges emlékeztetni, hogy az új évezred hajnalán az országok globális méretű kihívásokkal szembesülnek. Ilyen kihívások között kell kiemelni a terrorista támadások növekvő számát, a világméretű gazdasági és pénzügyi válságot, a transznacionális vállalatok és a globális üzleti tevékenység befolyásának megerősödését, a környezeti kihívásokat, valamint az élet minden területén jelenlévő, és azt átható új technológiákat. A társadalmi kihívások ezen új formái az állami szabályozások védelmező szerepének szükségességét igazolják, amelyet a jelenlegi egészségügyi válság csak még inkább alátámaszt. Az államok polgáraikkal szemben fennálló kötelessége, hogy ezekre a kihívásokra válaszokat adjon, és ahol szükséges, megvédje őket a fenyegetésekkel szemben. Mindeközben az európai integrációnak készen kell állnia arra, hogy bátorítsa és támogassa ezeket a törekvéseket, illetve ahol szükséges, hatásköreit gyakorolva ennek érdekében cselekedjen. Ezért amikor az egyes szakpolitikai területeket feltérképezzük, érdemes azt a legégetőbb kihívások fényében tenni. Ennek megfelelően egyaránt figyelembe kell vennünk a népesedési válságot, a gazdasági globalizáció kérdését, a környezeti kihívásokat, valamint az információs társadalom korszaka és a jelenkori biztonsági fenyegetések által jelentett kihívásokat.

 

A népesedési kihívás és a jövő nemzedékek

 

Európa nemzetei súlyos népesedési válsággal néznek szembe. A család nemcsak társadalmaink egyik legalapvetőbb pillére, hanem kulcsszerepet is játszik a népesedési válság orvoslásában, valamint az európai kultúra és hagyomány túlélésének, felvirágoztatásának elősegítésében. A család az élet és a kultúra továbbadásának elsődleges színhelye. Ezért van kulcsjelentősége annak, hogy olyan európai közpolitikákat alkossunk és erősítsünk meg, amelyek mind nemzeti, mind pedig európai szinten a családok támogatása mellett tesznek hitet Európa-szerte. Emellett szintén sürgető szükség van arra, hogy a többi közpolitikai törekvés terén is érvényesüljön a családközpontúság olyan átfogó jelleggel, amely megteremti a családok gyarapodásának társadalmi és gazdasági környezetét. A virágzó családok ennek az előfeltételét, míg a fiatalság a jövőnk tartópillérét jelentik.

Így el kell ismernünk, hogy Európa fiatalsága kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából, minthogy ők lehetnek a tetterős építői azoknak az álmoknak, amelyeket mi elképzelünk. Különösen fontos, hogy lehetőségeket biztosítsunk számukra látni, megtapasztalni és megtanulni azt az értékes és sokszínű örökséget, amelyet európai kontinensünk kínál. Európának bátorítania és támogatnia kell az olyan diákcsere programokat, mint például az Erasmus, és ösztökélnie őket arra, hogy aktívan részt vegyenek ezekben a csereprogramokban. Európa sokszínű nyelvi hagyományának megőrzése érdekében arra kell buzdítanunk a fiatalságot, hogy tanulja és ápolja Európa egyedülálló nyelveit. Az új technológiák nemcsak a jövőnket, hanem már a jelenünket is meghatározzák. Azért, hogy stratégiai előnyre tehessen szert, Európának támogatnia kell a felsőoktatást és az innovációt, hogy ilyen jellegű tanulmányok folytatására bátorítsa a tehetséges európai fiatalokat. Európának emellett orvosolnia kell a jelenlegi munkaerőpiaci válságot minél több munkahely létrehozásával és az európai munkavállalók mobilitásának erősítésével. Elismerve a fiatalok Európa jövőjében játszott nélkülözhetetlen szerepét, felelősséget kell vállalnunk értük.

 

Az egységes piac vívmányai és a globalizáció jelentette kihívások

 

Az európai integráció legjelentősebb eredményei közé tartozik az egységes piac, valamint az a négy alapszabadság, amelyre ez a piac épül, és amelyhez összes polgárának joga van. Ez nemcsak az egyik legfontosabb és legalapvetőbb előfeltétele egy nagyra törő célokat kitűző és virágzó Európa felépítésének, hanem ez a vívmány igazolja az európai integráció konkrét és gyakorlati előnyeit, amelyet polgárai nap mint nap élvezhetnek. Ennek megfelelően az egységes piacot értékként ismerjük el, ezért munkálkodnunk kell annak beteljesítésén és folyamatos fejlesztésén.

Miközben ápoljuk az egységes piac eddig elért eredményeit, azt is el kell ismernünk, hogy a gazdasági globalizáció súlyos kihívást jelent az európai gazdaság termelési kapacitásaira és versenyképességére. Bár az Európai Unió még mindig a második legnagyobb gazdasággal büszkélkedhet a világban, viszonylagos súlya már hosszabb ideje folyamatosan zsugorodik. A koronavírus okozta járvány, valamint a nyomában járó gazdasági válság felszínre hozta a globális ellátási láncok sérülékenységét, valamint azoknak az európai gazdaságoknak a törékenységét, amelyek egyetlen, vagy csak néhány harmadik országbeli gazdaságra támaszkodnak. Egy közös európai felfogás tompíthatja az európai piacnak a külföldi kormányzati döntésektől vagy külföldi piacok működésképtelenségétől való függőségét. A tagállamok az Európai Uniótól várják, hogy vesse latba befolyását, a közös kereskedelem-politikai hatáskörét felhasználva védje meg az európai vállalatok versenyképességét és érdekeit a külföldi piacokon. Mindezt pedig tegye úgy, hogy közben megóvja a gyengébb, tőkeimportra szoruló tagállamok közérdekvédelmi szabályozási lehetőségeit. Kereszténydemokratákként felelősséget kell viselnünk egy olyan versenyképes európai környezet megteremtéséért, amely a vállalkozás szabadsága és a munkaetika köré szerveződik. A virágzó gazdaságok mindig is olyan erős munkaetikán alapultak, amely mind az egyén kiteljesedésének és kibontakozásának, mind pedig a nemzeti büszkeségnek az alapjaként szolgál. Ezeknek az elveknek kell áthatnia az európai ipari és kereskedelmi politikákat, amelyeknek egyúttal olyan kohézió megszilárdítására kell törekedniük, amely ellenáll a globalizáció kihívásainak.

A közös sors természetes szolidaritási köteléket teremt Európa nemzetei és polgárai között, különösen egy olyan világban, amelyet a globális hatalmak felemelkedése jellemez. Ennek a nagyszerű szolidaritásnak lehettünk tanúi a koronavírus okozta járvány nehézségei közepette, amikor a tagállamok folyamatosan egymás támogatására sietnek, és a szükségben segítséget és orvosi felszerelést biztosítanak egymásnak. Nekünk, kereszténydemokratáknak ez a természetes kötelék jelenti a közös jövőnkről szóló vízió legfontosabb alapját. Ennek megfelelően az európai szolidaritás egyik kifejeződéseként ismerjük el a kohéziós politika fenntartását. Európa nemzetei, számos esetben geopolitikai kényszerűségből, különböző történelmi utakon jártak, ami lényegesen befolyásolta lehetőségeiket, fejlettségi szintjüket, infrastruktúrájukat és javaikat. Bár valamennyi nemzet az Unió szerves részét alkotja, és önállóan képes Európa jelentős sikeréhez és teljesítményéhez hozzájárulni, az Európai Uniónak folyamatosan a fejlettség terén mutatkozó különbségek mérséklésén kell munkálkodnia.

 

Környezeti kihívásunk

 

Európa a világ más régióival és kontinenseivel egyetemben összetett környezetvédelmi kihívásokkal szembesül. A természetért viselt felelősség a természettel kialakított kapcsolatunkat övező magatartások és felfogások terén paradigmaváltást kíván. A felelős ökológiai vízió, valamint egy józan természetvédelmi politika kiindulópontját a kérdés etikai vetületének elismerése jelenti. Ez az etikai dimenzió az ember és a környezete közötti harmónia megteremtésére törekszik. Ez a harmonikus kapcsolat jelenti az alapját és előfeltételét az egészséges emberi környezetnek, valamint az embert megillető jogok érvényesülésének is. Ebből fakadóan hódító vagy gyarmatosító attitűd helyett az embernek a tágabb értelemben vett környezet alázatos tagjává, polgárává kell válnia. Mindez elsősorban az egyének és a helyi közösségek felelősségvállalását követeli meg; egy alulról felfele ívelő megközelítést. Ennek megfelelően nem szabad, hogy a józan környezet-, és természetvédelmi politika globális ideológiai törekvések csapdájába essen. A környezetvédelmi kihívások sokrétűek, és a lokalizmus, a helyi megoldások fontos szerepet kell, hogy játsszanak a megoldásukban. Egy közös európai megközelítésnek ezt a látásmódot kell felkarolnia, amelyben az Európai Uniónak erőteljes koordináló szerep jut.

Miközben a józan környezet-, és természetvédelmi politika alapjait felvázoljuk, elismeréssel kell adóznunk a nagy hagyományokkal és múlttal büszkélkedő európai mezőgazdaság és élelmiszeripar előtt, amely a jelen korban stratégiai jelentőségre tesz szert. Nagyszerű mezőgazdasági örökségünk nemcsak egyedülálló európai ízeket biztosít a polgárainak, hanem Európa számos nemzetében büszkeség forrása is. Az Európai Uniónak úgy kell ápolnia és bővítenie mezőgazdasági politikáját, hogy közben harmóniát teremtsen a környezetvédelem jelenkori célkitűzéseivel.

 

Az információs társadalom korszaka

 

El kell ismernünk, hogy a digitális technológiák fejlődésének és széleskörű felhasználásának eredményeképpen a digitális forradalom nemcsak a jövőnk, hanem már a jelenünk is. Az új technológiák megváltoztatják azt, ahogyan dolgozunk, munkába járunk, vásárolunk, fizetünk, kommunikálunk, üzleti vállalkozást építünk, gyógyulunk, illetve azt is, ahogyan az ügyeinket rendezzük. Hozzájárulnak az életszínvonal javításához, valamint a káros környezeti hatások mérsékléséhez és a fenntartható fejlődés támogatásához. Mindemellett egyre inkább hatást gyakorolnak arra, ahogyan a kormányzatok – ideértve a közigazgatást és az igazságszolgáltatást – működnek és meghozzák döntéseiket. A digitális korszak az élet valamennyi területét érinti. Az innováció éppen ezért nemcsak versenyelőny megszerzéséhez szükséges a világgazdaságban – ideértve mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági területeket –, hanem emellett kulcsfontosságú a politikai befolyás és a társadalmi jólét biztosításához is. Ebből következően Európa nem engedheti meg magának, hogy lemaradjon, hanem a technológiai innováció terén stratégiai előnyök megszerzésére kell törekednie. Ebből a célból az Európai Uniónak ösztönöznie, illetve koordinálnia kell a tagállamok innovációs beruházásait, valamint olyan versenypolitikát kell kialakítania, amely stratégiai előnyöket biztosíthat. Nekünk, kereszténydemokratáknak emellett figyelembe kell vennünk az új technológiák etikai és erkölcsi vonatkozásait, valamint azoknak az alapvető szabadságokra és jogokra gyakorolt hatásait is. A közjó elérésén való munkálkodás keretében az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy az új technológiák elterjedése közepette segítsen az európai nemzeteknek alkotmányos értékeik megőrzésében.

 

A biztonsági kihívás és az európai életmód

 

A biztonság az alapvető szabadságok érvényesülésének, a közjó és az egyedülálló európai életmód megőrzésének alapvető előfeltétele. Valamennyi európai polgárnak jogos igénye, hogy biztonságban lehessen otthonában és Európa utcáin egyaránt. Ez a biztonság iránti igény a sajátos európai életmódunk részét alkotja. Ennek megfelelően az Európai Uniónak támogatást kell nyújtania a belső biztonság fenntartásához, valamint stratégiát kell kidolgoznia a terrorizmussal és a bűnözés szervezett formáival, így az emberkereskedelemmel szemben is. Alapvető elv, hogy a nemzetet a határai, a lakosságot pedig állampolgársága határozza meg. Ehhez hasonlóan a schengeni térség és joganyag a kulturális örökségünknek teret adó kontinens külső határait törekszik kijelölni. Míg az Európai Uniónak folyamatosan törekednie kell arra, hogy a schengeni vívmányokat a földrajzi értelemben vett Európára kiterjessze, segítenie kell a tagállamokat abban is, hogy hatékonyan védhessék meg a kontinens külső határait, és ezzel garantálhassák a tagállamoknak és az európai polgárok otthonainak biztonságát a tömeges bevándorlással, valamint az elszaporodó terrorista támadásokkal szemben. Kereszténydemokratákként úgy véljük, hogy mindenkinek joga van a saját otthonában élni, olyan kultúrában, társadalomban, nyelvi közegben és életmódban, amelyhez tartozik. Ennek érdekében meg kell erősítenünk az európai szomszédságpolitikát, és támogatnunk az afrikai és közel-keleti térségek törékeny és veszély sújtotta közösségeit. Ez olyan jellegű stratégiai prioritást élvez, amelynek a világ különböző civilizációi közötti béke és biztonság megőrzésére, valamint a határainkon kívüli biztonság elősegítésére kell irányulnia az emberkereskedelmi hálózatok működésének és a tömeges népvándorlásnak a megakadályozásával. Kereszténydemokratákként kötelességgel viseltetünk a saját közösségeink iránt. Ahogyan a Szentírás tanítja: „[h]a egy hívő mégsem gondoskodik a rokonairól, különösen pedig a saját családjáról, az az ember megtagadta a hitet, és rosszabb még a hitetlennél is.” (1. Timóteus 5,8 ). Ennek megfelelően felelősségünk van abban, hogy a jövő nemzedékeire hagyományozzuk azokat a szokásokat, illetve azt a kultúrát és életmódot, amelyet mi magunk is örökül kaptunk. Az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy segítse tagállamait ennek a kötelességnek a teljesítésében.

 

Az Európai Unió intézményi felépítése

 

Az Európai Unió intézményi környezetének vizsgálata során alapelvünk, hogy az intézményeknek mindig az emberek érdekét kell szolgálniuk. Az európai integráció jelenlegi intézményi felépítése különböző érdekeket egyesítő egyezség eredményeként olyan status quót tükröz, amely egy működő rendszert teremtett. A konzervatív elképzelések iránt elkötelezettként elismerjük a működő egyensúlyt teremtő és múltbéli egyezségekben rejlő értéket. Ennek szellemében ismerjük el annak az intézményi egyensúlynak az értékét is, amelyben a tagállamok, Európa polgárai, a szakértők és a bírák mind szóhoz juthatnak.

A jelenlegi intézményi felépítés alapján az Európai Tanács nyújt keretet az állam-, és kormányfők számára ahhoz, hogy meghatározzák az európai politika prioritásait és általános célkitűzéseit. Ebből következően az Európai Tanácsnak stratégiai orientáló szerepe van, míg a tényleges jogalkotást az Európai Bizottságra, az Európai Parlamentre és a Tanácsra hagyja. Ennek megfelelően az Európai Bizottság egyaránt felelős a konkrét jogalkotási aktus előkészítéséért és javaslattételéért, valamint az uniós jog implementálásának felügyeletéért. Az Európai Bizottságot a saját jogán illeti meg a jogalkotás kezdeményezésének lehetősége, valamint a „szerződések őreként” felelősséggel tartozik annak ellenőrzéséért, hogy az uniós jogot kellő időben és helyesen alkalmazzák. Az Európai Parlament hosszú évtizedek fejlődésének eredményeként fontos ellenőrző funkciót gyakorol az Európai Bizottság működése felett. A különböző feladatok, funkciók így világosan elkülönülnek a jelenlegi intézményi felépítésben. Ennek megfelelően csak egy olyan alaposan kidolgozott közpolitikai reform szolgálhat a jelenlegi intézményi felépítés lényeges átgondolásának alapjaként, amely jobban szolgálja az európai polgárok érdekeit. Ezért azt valljuk, hogy az intézményi változások csak eszközként szolgálhatnak egy jelentősebb cél eléréshez, de önmagukban nem tekinthetők célnak.

A kereszténydemokrata hagyománnyal összhangban, társadalmi rendező elvként nagy becsben tartjuk a demokráciát és a szubszidiaritást, amely a keresztény társadalmi tanításban gyökerezik. Figyelemmel az európai emberek egyre jelentősebb méreteket öltő kiábrándultságára és elidegenedésére, fontosnak tartjuk megerősíteni az európai polgárok hitét abban, hogy az európai integrációt a sajátjuknak érezzék. Ez nemcsak az egész európai projekt jövőbeli életképessége szempontjából, hanem azért is fontos, hogy olyan közpolitikai irányvonalak érvényesülhessenek, amelyek híven tükrözik Európa nemzeteinek közös akaratát, így megosztottság és ellentétek helyett közös elszántsággal és akarattal küzdjenek meg a globális kihívásokkal. Az Európai Unió a demokratikus európai nemzetek egyetértésének köszönheti létét, ezért a népszuverenitás letéteményeseiként a nemzeti parlamenteknek jelentősebb szerepet kell játszaniuk a közös politikák kimunkálása terén. Az európai polgárok véleményének meghallgatásával és közvetítésével ezért a nemzeti parlamenteknek aktívan kellene közreműködniük abban, hogy az integráció motorjaként az Európai Bizottság olajozottan működhessen.

Becsben tartjuk a nemzeti alkotmányos hagyományainkat és értékeinket: ezeket az értékeket az Európai Unió éltető forrásaként ismerjük el. A közös európai elképzeléseinknek és politikáinknak csak akkor lehet jótékony és jelentős hatása, ha azok megőrzik kapcsolatukat a történelmi gyökereikkel, ideértve a nemzeti alkotmányokat és alkotmányos hagyományokat is. El kell ismernünk, hogy az elmúlt évtizedek során az Európai Unió Bírósága (EUB) az uniós jog fejlesztésének élvonalába helyezte magát, védve annak autonómiáját és szupremáciáját. Ugyanakkor az sem kérdéses, hogy ez az erőfeszítés nem mindig volt ellentmondásoktól vagy akár konfrontációktól mentes. Éppen ezért az Európai Unió politikai, vagyis elszámoltatható intézményeinek – különösen a Parlamentnek és a Tanácsnak – jelentősebb szerepet kell vállalniuk az uniós jog fejlesztésében. Emellett az EUB-nek továbbra is őrködnie kell az alapító szerződések betartása, illetve az uniós intézmények szabályszerű működése, valamint a demokratikus intézmények által alkotott jog szerződésszerűségének biztosítása felett. Az egyedi ügyekben meghozott bírósági döntéseknek – a tagállamok és a polgárok egyetértésének hiányában – nem szabadna átformálniuk az uniós jog és az integráció karakterét. Amellett, hogy szükséges megerősíteni Európa demokratikus intézményeinek szerepét, az európai integráció forrásaként szolgáló nemzeti alkotmányos kultúrák iránymutatását kell követnünk ahhoz, hogy az európai jog harmonikusabb és hatékonyabb lehessen. Ennek megfelelően az EUB bíróitól meg kell követelni, hogy maguk is felkarolják és ápolják a nemzeti alkotmányos értékek közös örökségét éppen úgy, ahogyan a nemzeti bíróságok bíróival szemben általános elvárás az uniós jog védelme és alkalmazása.

A jelenlegi járványvész lehetőséget teremt arra, hogy Európa jövőjéről gondolkodjunk, nekünk pedig meg kell ragadnunk és kihasználnunk ezt a lehetőséget. Kereszténydemokratákként szilárdan hiszünk abban, hogy – különösen e bizonytalan és nehéz időkben – európai otthonunkat sziklára kell építenünk. Gyökereink, valamint kereszténydemokrata értékeink és hagyományaink mutathatnak irányt ezekben a bizonytalan időkben. Amellett teszünk hitet, hogy egy virágzó európai közösség felépítésének fontos előfeltétele: az elkövetkezendő évek, évtizedek globális kihívásai közepette továbbra is maradjunk hűek értékeink és örökségünk iránt.


« vissza