Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Templomok, kastélyok és paloták mestere – Mayerhoffer Andrásra emlékezve

A török kiűzése utáni időszakban jelentős építkezések kezdődtek, amely során egész településeket kellett újjáépíteni, illetve számos új templomot emeltek. Ezek döntő része a nagy-alföldi területen, a kor, a 18. századi késő barokk építészeti szellemének megfelelően készült el. Az építés gyorsítása érdekében Bécsben a kamara építészei központi terveket készítettek. Sok volt a feladat, építőmesterekből viszont komoly hiány volt, emiatt sok szakképzett mester érkezett hazánkba. Így került Magyarországra a salzburgi születésű Mayerhoffer András is, aki kezdetben a ráckevei Savoyai-kastély építkezésén dolgozott.

Mayerhoffer András 1690-ben született, majd fiatalon, szakmai tudással már felvértezve utazott Magyarországra. Ráckevei ténykedése után Pesten telepedett le, családot alapított és 1724-ben polgárjogot kapott, 1729-ben a pesti céh már mesterként vette fel tagjai közé. Fiai, János 1721-ben és András 1725-ben Pesten születtek, akik a családi hagyományt folytatva szintén építőmesterként tevékenykedtek.

Buda visszavívása után nem sokkal a visszatérő pálos rend rendházat és templomot építtetett Pesten, amelynek az alapkövét 1723-ban tették le. A templom II. József szerzetesrendeket feloszlató 1786. évi rendelete után került a Pázmány Péter alapította nagyszombati, majd Budára, illetve 1784-ben Pestre költöztetett egyetem tulajdonába, ezért nevezték később egyetemi templomnak – jelenlegi hivatalos neve Kisboldogasszony-templom.

A templom tervét Mayerhoffer András készítette, ez a mű az építőmester első önálló alkotása. A templom homlokzata a közép-európai hagyományokat követi, hasonlít a melki apátsági templom homlokzatára – amely ugyanúgy kéttornyos, hármas tagolású, és a főpárkány fölött timpanonnal lezárt –, valamint a későbbi Spital am Pyhrn-i apátsági templomra. Ezeknek az osztrák templomoknak a homlokzati hármas tagolási arányai közel egyformák, Mayerhoffer tervében azonban az arányok ezektől lényegesen eltérnek. A legalsó szint kétszer olyan magas, mint a felette levő, míg a harmadik szint csak harmada az alsó szintnek. Az összetett párkányok tagolják és hullámzó szegélyként erősítik fel a fal síkjának térbeli elmozdulását. A hármas tagolás függőlegesen is megjelenik, a főhomlokzat két szélén egy tengelyre szerveződik négy-négy ablak, középen pedig az emeleti szinten egy ablak van, de e fölött egy szoborfülke, a földszinten pedig a kapu töri meg a falsíkot. A két torony között timpanon van, amelyek torony melletti sarkában helyezték el a két első remete, Remete Szent Pál és Remete Szent Antal szobrát. Szoboralakjuk a belső térben az oltár mellett is megjelenik, mert az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend tagjai remete szerzetesek. A párkányok és pilaszterfők díszítő szerepét háttérbe szorítja a kapuépítmény építészeti és szobrászi gazdagsága. A térben legelöl lévő oszlopokat hátrébb húzódó volutás fejezetű pilaszterek követik, és ezt a térbeli mozgást az egyenesekből szerkesztett párkány is követi. Felette pedig gazdagon díszített mellvéd látható.

A kapun belépve, az orgonakarzatot tartó kettős oszloppár határolta szakaszon áthaladva, fokozatosan tárul fel a belső egyhajós, három-három kápolnával határolt tér. A mozgalmas oltár felé erős kiülésű, többszörösen megtört párkányzat vezet, amely a szentélynél ívesen meghajlik és megszakad. Itt egy-egy díszes oszlop zárja a gyülekezeti teret, jelezve a szentély határát. Az oltárépítmény díszes piedesztálokon álló oszlopaival és szobraival önmagában is tekintetet vonzó művészi alkotás.

Az egykori pálos templomhoz építészeti szemléletmódjában és megoldásaiban nagyon közel áll Mayerhoffer András másik – neki tulajdonított – munkája, a kalocsai székesegyház, amelynek az alapkövét 1735-ben tették le. Sajátos, hogy ebben a korban az építőmesterek és tervezők nevét nálunk még ritkán jegyezték fel, azonban a dokumentáltan hozzá köthető művek stiláris megoldásai alapján általánosan elfogadott, hogy az egykori pálos templom és a kalocsai székesegyház mestere is ő volt. A homlokzat arányai hasonlóak, és a kapu erőteljes hangsúlyozása is a mester stílusára vall. Azonban jól látható különbségeket is találunk. A pálos templom belső tere a remete szerzetesi lét befelé forduló világának leképezéseként sötétebb, hullámzása természetközelibb. A kalocsai épület az érsekség reprezentatív központi temploma, amelynek az újraépítése során a régi középkori székesegyház méretére, alaprajzi arányaira is tekintettel voltak. A homlokzata jobban síkban tartott, kevésbé szenvedélyesen birtokolja a teret. A belső tér nagyobb, itt oldalanként négy-négy kápolna van, világosabb, áttekinthetőbb és fegyelmezettebb a belső tér tagolása. A kalocsai főoltár nem Mayerhoffer korából való, a 19. században átépítették.

Mayerhoffer András építészetének olyan, tehetségéről valló megoldásai, mint a párkányok, ablakkeretezések, mellvédek és a díszítőszobrászat szellemes alkalmazása ismertté tette az építészt. Nem véletlen, hogy felfigyelt rá Magyarország egyik leggazdagabb és befolyásosabb embere, Grassalkovich Antal, aki megbízta a nyitrai piarista templom szentélyének megtervezésével, így emlékezve meg ifjúkorának ott töltött tanulóéveiről. Ezután a főúr több feladattal bízta meg, melyek között az egyik legnagyobb szabású és megjelenésében is kiemelkedő alkotása a gödöllői Grassalkovich-kastély.

Ebben az időszakban az uralkodóház iránt elkötelezett magyar főnemesi családok jelentős mértékben gyarapították a vagyonukat, de a feltörekvő köznemesi családok is jelentős birtokokhoz juthattak. A vagyon reprezentációs igényt is generált, amelynek egyik látványos eleme a rangot kifejező építkezésben vált láthatóvá. A török veszély elmúltával a régi várkastélyokat kezdték átalakítani, ahogyan ezt az Esterházyak tették 1663 után Kismartonban, de az új kor embere párizsi és bécsi mintát követve már ennél többre vágyott. A kastély a barokk építészet újítása volt, amelyet – ellentétben a városi palotával – településen kívül építettek fel, így megvalósíthatóvá vált a monumentális barokk kert. A barokk kastély előképe a francia építészetben keresendő, az európai építészetre ható minta a versailles-i kastély. A francia kastélyok központi építményéhez épületekkel határolt udvaron keresztül juthatunk, s ezt a megoldást láthatjuk a magyar kastélyépítészet legelső alkotásánál, a ráckevei Savoyai-kastélynál is, melyet a birodalom leggazdagabb emberének, Savoyai Jenőnek építették, terveit Johann Lukas von Hildebrandt készítette. (Magyarországon Mayerhoffer András itt dolgozott először.) Hildebrandt ennek az időnek a legtöbbet foglalkoztatott kastélyépítője volt, az ő műve a Savoyai megrendelésére felépített bécsi Belvedere. A ráckevei kastély főhomlokzata előtti udvart a francia kastélyokra jellemzően épületszárnyak veszik körül, és a homlokzat reneszánsz jellege is megmutatkozik itt. Azonban a balusztrád-pillérekre helyezett szobrok és a mögötte magasodó kupola fölé rendelése ellentmond a reneszánsz szellemiségnek, amelyben az építészeti tömegformákat egyenrangúként kezelték.

A magyar főnemesi kastélyépítészet első alkotása a fertődi Esterházy-kastély. Ez 1720–1766 között, a Széchenyiek nagycenki kastélya 1741–1750 között épült, a keszthelyi Festetics-kastélyt pedig 1745-ben kezdték el. Mellettük a legismertebb kastélyépíttető Grassalkovich Antal volt. Grassalkovich köznemesi családban született, egyre emelkedő pályáján grófi rangot szerzett, Mária Terézia királynő belső titkos tanácsosává vált, miközben szorgalmasan gyarapította birtokait. Több kastélya közül a főúri reprezentációt az 1744–1750 között megépített, később további bővítésekkel gyarapított gödöllői kastély szolgálta, melynek rangját az is erősítette, hogy itt a királynő is megfordult.

A kastély főhomlokzata hangsúlyos középrizalittal épült, a földszinten három, alacsony boltíves kapunyílás előtt, díszes piedesztálon álló kettős oszlopok tartják az erkélyt. A középső kapu szélesebb, ezen kocsival is be tudtak hajtani. Az emeleten három azonos méretű, plasztikus keretezésű ablakot helyeztek el, a főpárkány fölött szegmensívekkel határolt orommező látható, mely kiválóan alkalmas volt a domborműves címer elhelyezésére. A főhomlokzat szélén a háromtengelyes sarokrizalitokat szintén egyemeletes, négyablakos szárnyak kötik össze a középrésszel. A bejárathoz díszes kőkorlátokkal határolt út vezet. Jól láthatóan hiányoznak a francia típusú kastélyokra jellemző, hosszan előrenyúló épületszárnyak. Ha belépünk az előcsarnokba, majd innen tovább haladunk a belépéskor már kijelölt tengely mentén, és kilépünk az épületből, feltárulnak az oldalszárnyakra merőlegesen megépített épületrészek – tehát itt megfordul az a tömegrend, amely a francia típusú kastélyokra jellemző volt. Ez a megoldás stílus- és mintateremtő volt, megalkotva a Grassalkovich-kastély típusát. Ebben a megfordításban szerepe lehetett a várkastély-hagyomány tovább élésének, és az építész-építtető reprezentációs szándékának is. Sokkal hatásosabb így rávezetni a látogató tekintetét a monumentálisnak ható, és a környezetétől élesen elváló főhomlokzatra, mint az egymás utáni épületszárnyak mélyén feltáruló főelemre. Azonban Gödöllőn sem hiányozhat a kert, amely itt is hátrafelé bontakozik ki. A két hátranyúló épület tömeg között helyezték el a díszudvart. A díszudvarra és a kertre a középrizalit nagy ablakai mögött levő díszteremből és a szárnyak emeleti szintjén levő teraszról is ráláthatunk. Az udvari középrizalit méretében és háromtengelyességében is megismétli a bejárati épületrészt, itt azonban csak egy kapu van, és a főpárkány fölötti balusztrád és timpanon a késő reneszánsz világát idézi. Ez az olaszos hatás jelen volt a bécsi kastélyépítészetben is. A két középrész szép ívelésű barokk kupolát kapott. Hangsúlyos az épületben a kápolna és a díszterem szerepe. A kápolna kosáríves szentélyrekesztője, a tört vonalú párkányok az építész jellemző és kedvelt formái. A díszterem építészeti tagolása jóval egyszerűbb. Uralkodó színe a fehér, valamint a falakat, mennyezetet, ajtókat díszítő stilizált növényi ornamensek aranyozása. Ez már a rokokó világa, amely az építészetben leghangsúlyosabban a belső dekorációban teljesedett ki. A szépen felújított díszterem napjainkban is koncertek és ünnepségek színtere. A kastélyhoz később még újabb szárnyakat építettek, majd az épület elveszítette jelentőségét, akkor vált újra fontossá, amikor a kiegyezés után az uralkodó pár a magyar államtól ajándékba kapta. Gödöllő Erzsébet királyné egyik kedvelt tartózkodási helye volt. Halála után a kultuszát többek között a róla elnevezett parkban felállított Róna József mintázta szobor is őrzi.

Mayerhoffer András és fiai több kastély és templom építésében részt vett, vagy ezekben szerepet vállalt, mint az 1754-ben elkezdett hatvani Grassalkovich-kastély megformálásában, amelyet Oraschek Ignác és Jung József tervezett. Ebben a szépen felújított épületben hozták létre a Széchenyi Zsigmond Kárpátmedencei Magyar Vadászati Múzeumot.

Nemcsak a kastélyok, hanem a városi paloták is szolgálták a 18. századi főúri reprezentációs igényeket. Grassalkovich Antal megbízásából Mayerhoffer András építette Pesten 1742-ben a gróf számára a városi palotát. Az 1887-ben lebontott építmény is kétszintes volt, ahogyan Mayerhoffer többi világi épülete. Megmaradt viszont egy ennél méretében szerényebb alkotása, az 1755-ben elkezdett Péterffy-palota a budapesti Március 15. tér mellett, a Piarista utca 2. szám alatt. Az atlaszok tartotta konzolok fölötti mozgalmas, ívelt formájú rokokó díszítésű kőkorlátos erkély hangsúlyos dísze az épület főhomlokzatának.

A sors különös rendelése, hogy a megrendelő és mecénás Grassalkovich Antal ugyanabban az évben, 1771-ben hunyt el, mint a késő barokk építészet európai rangú képviselője, Mayerhoffer András.


« vissza