Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A Rajk-per és az amerikai kapcsolat 2. rész

 

VII.

 

MÁJUS 11-ÉN FÉL NÉGYKOR a szovjet és magyar államvédelem Prágában letartóztatta Noel H. Field amerikai állampolgárt, azután Magyarországra hurcolta. Az akciót a közép-kelet európai szovjet államvédelmi szervek főnöke, a már említett Fjodor Bjelkin NKVD, később MGB altábornagy és a magyar Államvédelmi Hatóság helyettes vezetője, SZÜCS ERNŐ államvédelmi ezredes személyesen bonyolították le1. Fieldet a legnagyobb titokban szállították Magyarországra, ahol azonnal megkezdődött kihallgatása. Első kihallgatói szovjet szakemberek voltak. Magyar fogvatartói csak ezt követően kapták kézhez, velük azonban — mint ezt az alábbiak bizonyítják — nem sok információt közöltek Field ügyéről:

 

Amikor Noel Field kihallgatását átvettem, róla semmi adatot nem kaptam. Azt sem tudtam, hogy hívják őt. Meghatározott részletekre kellett kikérdeznem, pl. milyen színű volt egy sebességváltó. Később megismerkedtem Field anyagával, amiből kitűnt, hogy nagyszámú, súlyosan terhelő vallomást tett magára és másokra. Nálam ezeket a vallomásokat visszavonta, illetve letagadta. Kérdésemre elmondta, hogy azokat kényszer alatt tette különböző szerveknél. Azt, hogy egy bizonyos Dexter őt beszervezte az OSS2 részére, csak később vonta vissza. Field nekem hosszabb időn keresztül nem tett vallomást. Néhány nap múlva aztán Szücs Ernő ki is hagyott engem az ő kihallgatásából... Fieldet elvitték a szovjet szervekhez, ahol újabb terhelő összesítő vallomást tett. Utána újra én vettem át Fieldet, aki előttem változatlanul tagadta bűnösségét. Részletesen beszámolt élete minden szakaszáról, de bűncselekményről nem vallott....”3

 

Field eltűnése után a keresésére indult felesége, HERTA, fivére, HERMANN, illetve „nevelt leányuk”, Erika is eltűnt a vasfüggöny mögött. Hermannt augusztus 22-én Varsóban ejtették fogságba4, Hertát négy nappal később Prágában fogták el és cipelték Magyarországra, Erikát pedig Kelet-Berlinben kapcsolták le, szovjet hadbíróság elé állították és Vorkutáig meg sem álltak vele. Fieldéknél az úgynevezett „bizalmas munkavégzés” családi ügy volt. Anyja, felesége, fivére és sógornője is dolgozott az oroszoknak.

Ezeknek, illetve a Fielddel kapcsolatban álló több tucat lefogásnak minden bizonnyal az volt a célja, hogy mindenkit, aki tudott Fieldnek a szovjet hírszerzés számára végzett munkájáról, elhallgattassanak.

 

Miután Noel 1949-ben Prágából eltűnt, Raynold Thiel tanácsára mentem Bernbe, DR. Láng cseh követhez, hogy megkérdezzem, mit kellene tenni, hogy a férjemet megtalálják. Akkor megkérdezett engem, miért nem megyek Vincenthez? (John Carter Vincent az USA berni követe. SM) Megmagyaráztam neki a perrel való kapcsolatunkat, a New York Timest, a kivágásokat és Alger fényképét.... A cseh követ javaslatára Prágába jöttünk. Hermann augusztus 1-jén, én 3-án. Három héttel később Hermann Varsóba repült, de nem jött vissza, ahogy azt megbeszéltük.” (BM-Herta Field anyaga)

 

A FENTIEK ISMERETÉBEN JOGGAL VETŐDIK FEL A KÉRDÉS, miért pont Magyarországra hurcolták a letartóztatott Field házaspárt? Miért nem hozták utánuk Field fivérét és nevelt lányukat? Miért került az egyik lengyel, a másik keletnémet, illetve szovjet őrizetbe? Miért Budapestet szemelte ki a szovjet vezetés a Field köré szervezendő ellenper színhelyéül? Tudjuk, hogy a cseh államvédelem is nyomozott utána, ki is hallgatták. A lengyel és a német pártban vizsgálatot folytattak ügyében. Miért döntöttek az illetékesek mégis Budapest mellett? Lehet, hogy az egyik ok éppen az volt, hogy míg a német, cseh, illetve lengyel elvtársak körében Fieldék nagyon sok személyes kapcsolattal rendelkeztek — többekkel szoros, baráti viszonyban álltak —, addig Magyarországon alig néhányan ismerték őket, azok is csak felületesen, futólag. Tény ugyanis, hogy Fieldék a legkevesebb embert az újdonsült népi demokráciákban Magyarországon ismertek. Talán azért hozták éppen ide magát az „amerikai mesterkémet”, Fieldet, hogy személyes jelenlétével nyomatékosítsa az általa vezetett és szervezett, a magyar pártvezetésbe beépült összeesküvő banda meséjét. A Field köré szervezendő többi perhez aztán — vélhették — elegendőek lesznek a mesterkém rokonai, illetve a vele kapcsolatban állt több tucat elvtársa, barátja is. Fivérének és nevelt leányának Varsóban, illetve Berlinben tartása ezekhez a részben tervezett, részben meg is rendezett kelet-európai mellékperekhez kellett. Senki sem kerülte el sorsát, aki Fieldékkel rövidebb vagy hosszabb ideig együttműködött. A tábor országaiban letartóztatás, esetleg halál lett osztályrészük, Nyugat-Európában kizárták őket a pártból, kiközösítették őket a mozgalomból.

A magyar államvédelmi hatóságok figyelmét Fieldre állítótag egy svájci jelentés hívta fel, amelyet a katonapolitikai osztály egyik később disszidált ügynöke, FERENCZI EDMOND küldött.

 

Egyik ügynököm, Ferenczi Edmond egyik jelentéséhez egy levelet mellékelt. Ez a levél lényegében azt tartalmazta, hogy Noel Field valamilyen kapcsolatban áll a müncheni CIC-cel. (Field nevelt leánya, Erika akkor ott dolgozott. S. M.) Ez a jelentés azért volt érdekes, mert tudomással bírtunk arról, hogy Field rendszeresen nyugatról Csehszlovákiába jár. Arra gondoltam, hogy a nevezettet munkámban fel fogom használni..., ha hajlandó a mi részünkre is dolgozni. Köztudomású volt, hogy Field a felszabadulás előtt támogatta a Svájcban élő és a fasizmus ellen harcoló kommunista emigránsokat. SZŐNYI ennek a svájci csoportnak egyik tagja volt...5 Elmentem Szőnyihez és érdeklődtem Field után. Szőnyi elmondta, hogy a felszabadulás előtt Field valóban támogatta a csoportjukat, de jelenlegi magatartásáról semmilyen felvilágosítást adni nem tudott.”6


vallotta 1957. január 5-én GÁT Zoltán, aki a kérdéses időben a magyar honvédség katonapolitikai osztályán a külföldi hírszerzést és a támadólagos elhárítást irányította. Két évvel előbb szintén vallomást tett ugyanerről az ügyről. Két vallomása között azonban feltűnő ellentmondások vannak:

 

Ferenczi Edmond nevű svájci bizalmi emberünkön keresztül olyan információt kaptunk, hogy Noel Field unitárius lelkész(?!), aki annak idején kapcsolatban volt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal, kapcsolatban van az amerikai hírszerző szervekkel, és az OSS ügynöke volt. A jelentés szerint Field még 1948-ban is tagja volt a hírszerző szerveknek, és elég gyakran járt Csehszlovákiába. Két lehetőség volt, hogy Field kém és lekapjuk, vagy kommunista vonal, és ha lekapjuk, az nagyon kellemetlen lenne...”7

 

Gát elsőként idézett vallomásában egy levélről beszélt, melyet Ferenczi jelentéséhez mellékelt. Ezt a változatot támasztja alá akkori főnökének, Révész Gézának, a Honvédelmi Minisztérium Katonai elhárító főcsoportfőnökének 1956. december 27-i vallomása:

 

1948 januárjában került a kezembe Ferenczi Edmond ügynök anyaga. Az UNESCO magyar megbízottjaként Svájcban élt, és igen értékes politikai jelentéseket küldött. Később disszidált. Találtam egy eredeti levelet, amelyet Noel Field írt alá és Allen Dullesnek szólt. A levélben Noel Field egy svájci embert... ajánlott Dulles figyelmébe, aki alkalmas hírszerzői tevékenység végzésére. A levél 1943-ban vagy 1944-ben íródott. A kiértékelő anyagban — melyet Gát Zoltán írt — valami olyasmit lehetett olvasni, hogy Noel Fieldnek vagy az ajánlott személynek — ma már nem tudom pontosan melyiknek — Szőnyi Tibor az ismerőse. 1949 januárjában ezt a dossziét az egyik referálásom alkalmával megmutattam Farkas Mihálynak (akkori honvédelmi miniszternek, az állambiztonsági bizottság tagjának. S. M). Pár hét múlva utasítást kaptam tőle, hogy azonnal küldjem át hozzá a Field-féle levelet....Később Farkas utasítására Péter Gábornak (az Államvédelmi Hatóság akkori vezetője SM.) és Szücs Ernőnek átadtam az egész dossziét. Néhány nappal később Farkas megjegyezte, hogy az „öreg” (Rákosi Mátyás. S. M.) nagyon haragszik Gát Zoltánra, mivel ő, Gát, Szőnyinél érdeklődött Noel Field után, és ezzel felhívta a figyelmet a kapcsolat leleplezésére” (BM-FM)

 

Révész változata szerint egy olyan eredeti levél jutott a katonai hírszerzés birtokába, melyet Field Allen Dullesnek írt még a háború alatt, 1943-ban, vagy 44-ben8. Tény, hogy Field és Dulles az említett években kapcsolatban álltak egymással. Az is tény, hogy ismeretségük régre, még arra az időre nyúlik vissza, amikor mind a ketten az USA Külügyminisztériumának szolgálatában álltak. Nagyon valószínű, hogy létezett több, a fentiekben idézettnek megfelelő tartalmú levél is, amelyeket Field ilyen vagy olyan támogatás kieszközlése végett írt Dullesnek, aki természetesen pontosan tudta, kiket is pártfogol Field, mégis a fasizmus elleni harc elsődleges fontosságára való tekintettel, az esetek túlnyomó részében anyagi vagy egyéb támogatásban részesítette a szóban forgó személyeket. A kérdés most már csak az, hogy ez az eredeti, Ferenczi által Budapestre juttatott levél hogyan került a Katonapolitika ügynöke birtokába? Fieldtől nem kapta, hiszen nem is ismerték egymást. Dullestől kapta volna, vagy valaki mástól? Révész szerint Gát megbízhatatlan volt, és több esetben bizonyíthatóan félrevezette, mondhatjuk úgy is, megpróbálta „etetni” őt. Révész a fentiek miatt sem bízott Gátban, és ezért több alkalommal is szorgalmazta letartóztatását. Ehhez azonban az első két alkalommal nem sikerült megszereznie a szovjetek beleegyezését9. Révésznek végül mégis sikerült letartóztattatnia helyettesét. Mindezen körülmények ismeretében nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a Ferenczi-Gát-féle jelentés szovjet provokáció volt. Révész vallomása ugyanakkor még egy rendkívül fontos kérdést hagy megválaszolatlanul. Mi késztette Révészt 1949 januárjában arra, hogy az általa pont egy évvel előbb megismert Field-anyagot külön kihallgatás keretében, hirtelen, főnöke, Farkas Mihály honvédelmi miniszter, a legszűkebb pártvezetés, a „négyesfogat”10 tagjának figyelmébe ajánlja? Ki kérte meg, vagy inkább bízta meg Révészt ezzel a feladattal? Gát és Révész, ha némileg eltérő stratégiát követve is, mindketten eleget tettek a rájuk bízott feladatnak. Hiszen ők is, Hiss-hez és Fieldhez hasonlóan, két egymással rivalizáló szervezet tagjaként ugyan, de mégiscsak ugyanazt a „gazdát” szolgálták.

Farkas Mihály szerint az eset így történt:

 

Alig néhány hónapja voltam hadügyminiszter, amikor Révész Géza a katonai elhárítás vezetője hozott hozzám egy ügynöki jelentést...aminek a lényege az volt, hogy Szőnyi Tibor Noel Field embere, és hogy látták Szőnyi adatait Allen Dulles adatai között. A jelentés rövid pár sor volt csupán. Nekem kötelességem volt ezt a jelentést továbbítani a párt főtitkárának.. (Rákosi Mátyásnak. S. M.). Én nem tudtam ki az a Dulles, még a nevét sem ismertem. Rákosi elmondta nekem, hogy Dulles az amerikai hírszerző szervezet európai részlegének a vezetője. Svájcban székel, az egész háború alatt ott dolgozott, és ő szervezte a Hitler elleni merényleteket. Közölte azt is, hogy ez a távirat azt jelenti, Szőnyi az amerikaiak ügynöke. Jelenlétemben magához hívatta Péter Gábort11, és azt mondta neki, hogy a távirat alapján be kell vezetni a bizalmas nyomozást, le kell hallgatni a telefonokat. Azt is mondta Rákosi elvtárs, hogy egyelőre erről senki más ne tudjon.” (BM-FM)

 

Amikor az illetékes szovjet elvtársak úgy döntöttek, hogy a többszörösen dekonspirálódott Field esetében elvetik az egyébként legkézenfekvőbb megoldást: a likvidálást, és inkább a tervezett ellenper, illetve helyesebben ellenperek „amerikai mesterkémjeként” szerepeltetik, ők tudják, miért, Magyarországot szemelték ki az akció színhelyéül. Számításuk bevált, mert a magyar párt első számú vezetője, Rákosi Mátyás azonnal meglátta a fantáziát abban, ha Noel Havilland Fieldet felhasználva rendeznek nagyszabású dezinformáló akciót.

ITT EMLÉKEZNÜNK kell arra, hogy Rákosi Mátyás 1925-1926-os budapesti perével kapcsolatban rendezte meg a szovjet propagandagépezet egyik első, bírósági tárgyaláshoz kötődő nemzetközi jelentőségű propagandaakcióját, melynek keretében a Komintern felelős funkcionáriusai kipróbálták mindazokat a tömegeket és a közvéleményt mozgósítani hivatott eszközöket (tömegdemonstrációk a világ lehető legnagyobb részében; mértékadó, nem párthoz kötődő neves személyiségek — pl. Albert Einstein vagy Henry Barbusse, hogy találomra csak ezt a két nevet említsük — tiltakozó táviratai; különböző kommunista frontszervezetek tiltakozó, az adott társadalmat és kormányt a legélesebben elítélő megmozdulásai; állandó sajtójelenlét a lehető legszélesebb körben, a lehető legnagyobb gyakorisággal és terjedelemben stb.) melyeket aztán a sikeres főpróbát követően egyre nagyobb rutinnal alkalmaztak a két világháború közötti, és a második világháborút követő pereknél a világ sok országában. Utalok itt SACCO és Vanzetti, illetve a Rosenberg házaspár hírhedt pereire az Amerikai Egyesült Államokban, illetve a már említett lipcsei DIMITROV-perre, vagy az ezen írásnak tárgyául szolgáló RAJK-perre. Rákosi arra is jól emlékezett, hogy az a szerep, melyet perében eljátszott, milyen szorosan illeszkedett a Komintern éppen aktuális kampányfeladatai közé. Ezt ügyének nemzetközi propagandahadjáratát irányító régi barátja, a Komintern befolyásos funkcionáriusa, Alpári Gyula nyíltan ki is fejtette:

Ez a per, (a Rákosi-per. S. M.) tekintettel a nemzetközi szociáldemokrácia leleplezésére, méltán sorakozik a Kommunista Internacionálé tevékenységei közé.12

Rákosi azért is vállalkozott készségesen a Field köré szervezendő ellenper megrendezésére, mert tudta, hogy több testvérpártban már elkezdődtek az előkészületek a harmincas évek moszkvai pereit másoló párttisztogatásokhoz. Field középpontba állításával azonban ő fogja tudni a legizgalmasabb, legjelentősebb ügyet produkálni, azt, amely a legjobban szolgálja majd a Nagy Vezér céljait. Az ő hatóságai által „felderített tények” kényszeríteni fogják a többi testvérpártot, hogy haladéktalanul tisztítsa meg sorait, egymás után leplezze le a kelet-európai amerikai főrezidenssel, Fielddel kapcsolatban álló „bűnszövetkezeteket”. Miután a szervezkedés kulcsfigurája a Magyar Államvédelmi Hatóság foglya, az érintett pártok és államvédelmi hatóságok kénytelenek lesznek a magyar hatósághoz, illetve Rákosi elvtárshoz fordulni információért, segítségért. Rákosi személyes presztízsének, a kommunista mozgalmon belüli fontosságának és tekintélyének növekedését is várta ettől az akciótól. Nagy megelégedéssel töltötte el az a tény is, hogy ő előbb fogja Fieldtől megtudni, kik is a környező országok pártjaiba befurakodott ellenségek, kik buknak és kik maradnak, mint maguk az adott párt vezetői13.

 

Rákosi a Rajk-ügyet igyekezett felhasználni nemzetközi tekintélyének növelésére és Sztálin kegyeinek megnyerésére. Nagy súlyt helyezett az ügy vizsgálata során az őrizetesektől a különböző kommunista pártokban dolgozó elvtársakra vonatkozó vallomások kivételére és összegyűjtésére. A vizsgálat során az őrizetesektől jegyzőkönyveket vettek fel a csehszlovák, lengyel, bolgár, román, német, osztrák, olasz, angol viszonylatokban...”

 

Rákosi különgépen Moszkvába repült. Amikor visszajött, azt mondta: Vigyázni kell, hogy a cseheknél kinek adja át az ember, még nem lehet tudni, ki az ellenség. Majd átadom Gottwaldnak, a többi az ő dolga...

 

Hallgassák ki Fieldet, kivel volt kapcsolata a német kommunisták közül.14 Szedjék össze az anyagot, elküldjük PIECKNEK. Ők lefogták Field nevelt leányát.”

 

Szedjék össze a bolgárokra, ami csak van. Átadjuk nekik. Segíteni kell.”

 

A Kosztov-tárgyalás után Rákosi azt mondta: Jól néztünk volna ki, ha ez nálunk is így játszódott volna le. Hiába nem értenek ők ehhez!

A lengyelek nem adnák át nekünk ezt a Fieldet is? (Hermann Fieldet, akit Varsóban tartottak fogva. S. M.) Képzelje, ez még a pártba való felvételét is kéri...

Nem tudnak maguk Fielddel boldogulni. Ha én álszakállal bemehetnék hozzá! De kár, de kár.” (BM-R)

 

RÁKOSI AZT IS NAGYON JÓL TUDTA, hogy a Szovjetunió milyen erőfeszítéseket tett az elmúlt évtizedekben annak érdekében, hogy számos országban, fontos helyeken legyenek olyan emberek, akik a „világforradalmat” segítik. Eleget dolgozott különböző európai országokban Komintern-instruktorként, hogy tudja, mennyi helyen sikerült beépülniük a legmagasabb szintekre is. PÉTER JÓZSEF esetéből — akivel aztán májusban személyesen is találkozott — pontosan felmérte, milyen komoly pozíciókat mondhatnak magukénak az elvtársak a fő ellenség: az Egyesült Államok legfelsőbb köreiben is. Rákosi pontosan tudta, hogy az eljövendő korszak alapkérdése az amerikai-szovjet viszony lesz. Kiismerte magát az amerikai politikával összefüggő kérdésekben. Angolul is jól beszélt. Egyes források szerint ő maga is járt Komintern-küldetésben az Egyesült Államokban.15 Jól kiszámolta, milyen előnyökkel járhat számára, ha fontos, világpolitikai szerepet játszó személyiségekről kaphat Field révén értékes adatokat16. Nem véletlen, hogy többször is felmerült benne, hogy az Államvédelmi Hatóságnál őrzött és hermetikusan elkülönített Fieldhez álszakállt ragasztva bemenjen, és beszélgessen vele.

Rákosit ösztöne és tapasztalatai (és ebben legközvetlenebb munkatársai: Gerő Ernő, Farkas Mihály, RÉVAI JÓZSEF is támogatták) megtanították arra, hogy állandó készenlétben állva keresse és leplezze le a befurakodott és egyelőre még láthatatlan ellenséget. Jól tudta, ha nem teszi, ha nem eléggé éber és hibázik, vagy ellenségei, vagy szovjet gazdái törik ki a nyakát. Rettegett és szorongott, Moszkvát járt társaival együtt szinte paranoiás félelemben élt. De a legfontosabb: Rákosi kellő fantáziával, vagy ha úgy jobban tetszik, képzelőerővel rendelkezett ahhoz, hogy egy ilyen ellenakciót orosz gazdái útmutatásával és irányításával megcsináljon. Mert ennek az ellenpernek a magyar viszonyokra történő adaptálása, valamint a forgatókönyv az első betűtől az utolsóig, az első „koncepciótól” az utolsóig az ő agyszüleménye volt, az ő szellemi terméke. A főszereplő Rajk László, aki a Magyar Dolgozók Pártja egyik vezetője, volt belügy-, majd külügyminiszter, kijelölését és ezzel kiiktatását a magyar politikai életből, Rákosi a per körüli érdemeiért cserébe kérte és kapta szovjet gazdáitól. Rajk olyan magas beosztásokat töltött be a párt- és az állami vezetésben, hogy letartóztatására csak Sztálin személyes jóváhagyásával kerülhetett sor17. Sztálin engedélyét Bjelkin, a Magyarországért, Csehszlovákiáért és Ausztriáért felelős szovjet államvédelmi altábornagy személyesen adta meg a magyar pártot képviselő Farkas Mihálynak.

 

Amikor 1949 májusában a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusán Prágában voltam, Bjelkin közölte velem, hogy megnézték Moszkvában a dolgokat, és nekik az a véleményük, hogy Rajk László egy Európában működő trockista szervezetnek, mely az amerikaiakkal van összeköttetésben, a magyarországi rezidense. Azt mondta Bjelkin elvtárs, ha hazaérek, ezt mondjam el Rákosi elvtársnak.” (BM-FM)

 

A tökéletes színjáték, a Rajk-féle kirakatper, Noel H. Field, amerikai állampolgár, Prágába csalásával, a szovjet és magyar államvédelmi szervek által történő letartóztatásával és Budapestre hurcolásával vette kezdetét. Öt nappal később, május 16-án vették őrizetbe a már régebb óta szoros megfigyelés alatt tartott dr. Szőnyi Tibort, a párt káderosztályának vezetőjét, az egyetlen jelentős beosztású magyar pártvezetőt, aki Svájcban tényleg találkozott Fielddel. Szőnyi a bántalmazások hatására bevallotta, hogy amerikai ügynök. 1949. május 23-án pedig szovjet kihallgatója sugalmazására beismerte, hogy Rajk László is az amerikaiaknak dolgozott18.

KIHALLGATÓI A SZÁJÁBA ADTÁK AZT IS, HOGY A JELSZÓ, amivel Rajk és ő a kémkapcsolatot felvették egymással: „Péter” volt. Nem kizárt, hogy ezzel az ügy egyes mozgatórugóit ismerők Péter Józsefre, Field tényleges kémkapcsolatára kívántak utalni. Péter József, mint már említettük, az Egyesült Államokban különböző neveken működött. Leggyakrabban a J. Peters nevet használta. Jelszóként, álnévként azonban szinte mindig a „Pétert” választotta19. Ez az utalás természetesen nem a nagyközönségnek szólt, hanem annak a néhány beavatottnak — vagy talán helyesebb az érintett szót használni —, akik tudták és értették, hogyan kapcsolódik Field Péterhez, Hiss-hez és még ki tudja, kikhez.

A per főszereplőjének kiszemelt Rajk László letartóztatására május 30-án került sor. Rajk a kihallgatások során, a fizikai és lelki megpróbáltatások, a párt vezetőinek meggyőzési kísérletei ellenére sem tört meg, nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy eljátssza a rá írt szerepet. Erre csak attól kezdődően vállalkozott, amikor kihallgatását és az ügy irányítását újra Fjodor Bjelkin altábornagy és hű segítője, Szücs Ernő vette kézbe. Ettől kezdve Rajk Lászlóval más nem beszélhetett. A per előkészítését és Field letartóztatását végző páros, amellyel Rajk korábban, még belügyminiszterként, több ügyben is együttműködött, és akikről jól tudta, hogy mindketten a szovjet államvédelem sokat próbált, jól képzett főtisztjei, akár fel is fedhette Rajk előtt az ellenper mögötti mozgatórugókat, meg is győzhette arról, hogy szereplése révén esetleg sikerül elterelniük a közvélemény figyelmét amerikai hálózatukról, azokról, akik Hisshez hasonló, vagy esetleg még magasabb pozícióba jutottak. Rajk pontosan tudta, hogyan dolgozik a szovjet és a neki alárendelt magyar államvédelem: „a párt ökle.” Elég ügyet irányított belügyminiszterként, elég ember kihallgatását felügyelte, vezette20. A rá kiosztott szerepre talán azért vállalkozott, mert meggyőzték, illetve meggyőzte magát arról, hogy mégsem egyszerű balek, illetve egy a rendszer áldozatai közül, hanem maradt, aki volt, fontos és felelős pártfeladatot végző elvtárs, akinek helytállásától egy nemzetközi akció sikere függ, hiteles alakítása konkrét operatív célt szolgál. Még mindig könnyebb lehetett ebbe és a beígért, inkognitóban letöltendő új élet reményébe kapaszkodni, mint tudomásul venni, hogy azt teszik vele, amit ő tett másokkal, amíg tehette.

Ezért vallotta Rajk 1949. szeptember 16-án az alábbiakat:

 

A verneti internálótáborban történt, hogy egy Field nevezetű amerikai állampolgár, aki tudomásom szerint Közép- és Kelet-Európa amerikai hírszerző ügynökségének vezetője volt, a polgárháború befejezése után felkeresett engem az internálótáborban. Hivatkozott arra, hogy Washingtonból utasították: beszéljen velem, és segítsen engem abban, hogy a táborból kiszabaduljak és hazajöjjek Magyarországra. Ő meg is mondotta, hogy azért szeretnének engem hazajuttatni, mert mint le nem leplezett kommunista, a párton belül, az amerikaiaktól kapott utasítás szerint dolgozva, a pártot igyekezzem dezorganizálni, bomlasztani, lehetőség szerint a pártvezetést is a kezembe kaparintani.”21

 

FIELD UGYAN JÁRT A VERNETI INTERNÁLÓTÁBORBAN IS, de Rajkot nem ismerte. Ismert viszont egy-két embert az úgynevezett „svájci csoportból” és találkozott Szőnyivel is. A magyarok támogatása ügyében annyit tett, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egy hosszabb emlékiratát átadta Allen Dullesnek azzal a kéréssel, hogy segítse elő a csoport tagjainak repatriálását. (BM-F) Kérése meghallgatásra talált. Amikor a Vörös Hadsereg megközelítette Budapestet, a Szőnyi vezette kommunista csoportot az OSS jugoszláv egyenruhába öltöztetve kiképezte az átkelésre, és Barin keresztül, Tito segítségével, lehetővé tette hazatérésüket. így érkezhettek már 1945 márciusában haza. Ekkor még civil személyek számára semmiféle közlekedési lehetőség sem volt. A kommunistáknak pedig ugyancsak sürgős volt, mert tudták, életbevágóan fontos, hogy az első perctől kezdve ott legyenek az új rend bölcsőjénél22.

A svájci csoportnak azonban volt egy ennél sokkal súlyosabb bűne is. 1942-ben ugyanis elfogadta az 1945 júliusában szakadárnak, munkásárulónak és trockistának minősített, és az amerikai kommunista pártból kizárt korábbi pártvezetőnek, EARL BROWDERNEK az elméletét:

 

a Browder-elmélet alapját képezte annak, hogy (a svájci csoport tagjai. S. M.) az amerikai hírszerzőszervek szolgálatába kerültek... a pártba beadott önéletrajzaikban elhallgatták browderista nézeteiket, az amerikai hírszerzőszervek, valamint a G2, amerikai katonai hírszerző és elhárítószerv segítségét”

 

állította az 1949-ben felvett vizsgálati anyag23.

A Field és Rajk lefogása közötti időben, sőt egészen a nyár derekáig az „amerikai vonalról” faggatták az őrizeteseket. Eközben a tengeren túl, ítélet nélkül zárult le Alger Hiss első tárgyalása, mert az esküdtek nem tudtak egyhangú döntésre jutni24. Ekkor született meg a „jugoszláv vonal” bevonásáról szóló döntés. A két szál, az amerikai és a jugoszláv, összekapcsolását azzal a „szellemes” fordulattal oldották meg, hogy az amerikaiak albérletbe adták a jugoszlávoknak teljes közép-kelet-európai hírszerző és elhárító szervezetüket, hálózatukat, amelynek élére az amerikai szuperkémet, Noel Havilland Fieldet állították.

 

Rákosi elvtársnak az volt a teóriája, hogy Hain Péter és Schweinitzer (mindkettő a két világháború közötti magyar politikai rendőrség vezető munkatársa volt. SM.) kézről kézre adták az ügynökeiket és eladták őket előbb a németeknek, majd az amerikaiaknak és az angoloknak. A felszabadulás után az amerikaiak pedig a jugoszlávoknak.”

emlékezett Farkas Mihály (BM-FM). Mindez Rajk szájába adva így hangzott:

 

Az amerikaiak teljes közép-kelet-európai hálózatukat átadták a jugoszlávoknak, és a jövőben a további tennivalókat, az utasításokat a jugoszláv vonalon fogom megkapni..”25

 

Rajk feladata az lett volna: hogy

 

igyekezzem egyrészt a vezető állásokba számukra megbízható embereket, azaz az amerikai hírügynökségbe beszervezett embereket elhelyezni, nemcsak a Belügyminisztériumba, hanem az államapparátus más területein is”26.

 

A KIRAKATPER ELŐKÉSZÍTÉSÉN teljes gőzzel munkálkodó Bjelkin és Szücs állandó munkakapcsolatban álltak a párt első emberével, Rákosi Mátyással. Rákosi Szücs Ernővel még börtönévei alatt, a szegedi „Csillagban” került egészen közeli kapcsolatba, ahol Szücs Rákosi „csicskása” volt. A Szovjetunióban is dolgoztak együtt. Bjelkin pedig nem először vett részt a magyar államvédelmi munka operatív irányításában. Rákosi minden nap ellenőrizte a jegyzőkönyveket, előírta, milyen kérdéseket tegyenek fel, mire és hogy kell a kérdezőknek kilyukadniuk:

 

Bjelkinre Rákosi Mátyás közvetlenül és Moszkván, Abakumovon keresztül is nyomást gyakorolt”27

 

vallotta a magyar államvédelmi hatóság akkori vezetője, Péter Gábor, és vele egybehangzóan a többi a Rajk-ügyön dolgozó államvédelmis:

 

Egyébként ebben az ügyben Rákosi Mátyás kétszer különrepülőgépen járt Sztálinnál, és személyesen tájékoztatta az ügyről. Első alkalommal az ügy vizsgálatáról július második felében vitt tájékoztatást, majd augusztusban a Rákosi által személyesen szerkesztett vádirat szövegét mutatta be Sztálinnak28, amit azzal a megjegyzéssel hozott vissza és adott át nekem, hogy ezen egy vesszőt ne változtassanak. Rákosi meg is kérdezett: El tudja majd mondani az ügyész — Alapi29 — a vádiratot úgy, mintha a saját szavai volnának? Mire én megjegyeztem, hogy majd megtanulja. Rákosinak hetente háromszor referált Bjelkin közvetlenül... A Rajk-ügy koncepciói Rákosi Mátyástól indultak ki... Bjelkin megérkezése30 után a vizsgálat határozott irányban folyt tovább. Rákosi Mátyás utasításait Bjelkin könyvébe feljegyezte, és azok alapján készültek a jegyzőkönyvek...

Rajk védőjéül egy csúnya zsidót kellett szerepeltetni, hogy a közönség előtt ne legyen szimpatikus. Rákosi Mátyás választotta ki a vádlottakat és a tanúkat. A tárgyalás egészét Rákosi előre meghatározta. Megjelölve, ki mennyit beszéljen, mikor kell szünetet tartani, még a védők beszédeit is előzetesen átolvasta, és azokon javításokat eszközölt. Azt is, amit az utolsó szó jogán kívántak előadni. A pártházban hangszórón végig lehallgatta a tárgyalás minden mozzanatát. Időközben nekem távbeszélőn utasításokat adott tárgyalás közben. Én ezeket Décsin31 keresztül továbbítottam Jankóhoz32 és Alapihoz. A tárgyalás berekesztése után, de az ítélethirdetés előtt, Rákosi magához hívatott, és elővett a pénztárcájából egy papírdarabot, amelyen a Rajk-ügy vádlottainak neve szerepelt és mellettük Rákosi kézírásával a büntetés mértéke.”33

 

Az ítélet után Rákosi azt mondta: Adjon (Péter Gábor. S. M.) a bírónak, ügyésznek szép ajándékokat. Bjelkinnek adjon egy szép autót. Az államvédelmistákat, akik a Rajk-ügyben részt vettek, terjessze fel kitüntetésre.” (BM-R)

 

RÁKOSINAK ÉS ELVTÁRSAINAK minden okuk megvolt az elégedettségre. Sztálin szerint az általuk végzett munka nem is volt rossz. Az ellenakció olyan sikeres volt, hogy hatása máig tartó. A baloldal a mai napig ártatlannak láttatja Hiss-t, és mártírt csinált Rajkból. Ideje, hogy felszabaduljunk ennek és az ehhez hasonló nagy félrevezető manővereknek a hatása alól.

 

(A cikk rövidített, angol nyelvű változata megjelent a The New Republic, Washington, D. C. 1993. november 8-i számában.)

 

 

Jegyzetek:

 

1. Szücs Ernő (1908-1950), államvédelmi ezredes a szovjet államvédelem egyik legjobban képzett, legfontosabb magyarországi ügynöke volt az államvédelmi hatóságnál. 1931-32-ben illetve 1941-1945 között tartózkodott a Szovjetunióban. (Érdekes, hogy 31-ben Péter József is Moszkvában tartózkodott ugyancsak Komintern iskolán. A Massing házaspár pedig 1929-1931 között tartózkodott Moszkvában. (Lehet, hogy ők is ismerték egymást?) Szücs Magyarországra hazatérve először a BM-ben helyezkedett el. Itt konspiráltan (vagyis az akkori koalíciós látszatok miatt a minisztérium vezetésével nem egyeztetve. S. M.) kiértékelő, levél- és távirat-ellenőrző és hálózati operatív munkát végzett. Már ekkor kezdett anyagokat gyűjteni Noel Fieldről, aki egyes jelentések szerint (Ferenci Edmond, Genf) az „unitárius segélyszervezet leple alatt működő kémszervezet élén állt.” 1946 szeptember végén, amikor átkerült az államvédelemhez, az anyagokat átadta egy másik osztálynak (Dékán Istvánéknak) és csak 1949 elején vette vissza, amikor a Szőnyi-Field kérdéssel elkezdett foglalkozni, in: BM Archívum, Szücs Ernő anyaga.

2. Office of Strategic Services, USA hírszerző szerv. A II. világháború alatti svájci rezidense Allen Dulles volt.

3. Szendy György, államvédelmi őrnagy: Noel és Herta Field magyar kihallgatója 1956. október 9-i vallomásából (BM-Herta Field anyaga).

4. „Hermann tevékeny volt politikailag, de hogy milyen mértékben, azt nem tudom. Párthoz soha nem tartozott. Kapcsolatban állt Paul Massinggal. Férjem küldte Pault őhozzájuk. Paul Massing tulajdonképpen többet dolgozott Jeannal (Hermann első felesége. S. M.)” Herta Field anyaga.

5. Dr. Szőnyi Tibor, ideggyógyász, akkor a kommunista párt káderosztályának vezetője volt. Szőnyi (eredeti neve Hofmann) régi illegális kommunista volt. Hosszú időt töltött emigrációban, először Ausztriában, majd a háború alatt Svájcban. Bécsi tartózkodása alatt későbbi fő kihallgatójával, Szücs Ernővel is dolgozott együtt.

6. Gát Zoltán vallomása, in: BM Archívum Farkas Mihály és társai anyaga. A forrás a továbbiakban: BM-FM.

7. Gát Zoltán vallomása in: BM Archívum Rajk László anyaga.

8. A levél az USC levélpapírján, francia nyelven íródott 1945. IV. 16-án. Címzettje: Max Horngacher. F.E.S. 13. Rue Calvin, Génévé. Semmitmondó szövege a következő: „Kedves uram. Ezennel elküldöm Önnek a levelet Mr. Dulles részére, melyet ma reggel ígértem Önnek. Szívélyes üdvözlettel. Noel Field.” In: BM-F.

9. Gát Zoltán hivatásos hírszerzőtiszt volt, aki 1941-től a VKF2-n (a két háború közötti magyar honvédség elhárító, illetve hírszerző szerve .S. M.) teljesített szolgálatot. 1943 és 44 októbere között a balkáni csoport vezetője volt. 1944 decemberében átment az orosz vonalakon, és felajánlotta szolgálatait az NKVD-nek. Átadta nekik a balkáni szervezet rádióműszaki és operatív adatait. Pár hónapig Moszkvában tartózkodott, majd 1945 júniusában szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban, ahol a katonapolitikai osztály, illetve a katonai hírszerzés megszervezését bízták rá, és ezredessé léptették elő. 1949 végén letartóztatták. 1953-ban helyezték szabadlábra. Később rehabilitálták. Szabadlábra helyezésekor, illetve a rehabilitálásának indokaként is hivatkoztak arra, hogy Gát szovjet megbízás alapján a szovjetek számára dolgozott! in: BM Archívum Gát Zoltán anyaga.

10. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József tartoztak e legszűkebb vezető körbe. Mind a négyen moszkoviták, hosszú moszkvai tartózkodásból visszatértek voltak.

11. Péter Gábor (eredeti neve: Eisenberger Benő) az államvédelmi hatóság vezetője volt. Eredeti foglalkozása nadrágszabó. 1945-53. január 1-ig, letartóztatásáig állt a Hatóság élén.

12. Alpári Gyula, Inprekor, 1926. július 27. in: Rákosi-per, Szikra, Budapest, 1950,177.old.

13. A Field-Rajk üggyel kapcsolatos anyagokból az alábbi országok kaptak terhelő adatokat tartalmazó jegyzőkönyveket: Csehszlovákia 347 darabot, NDK 29 darabot, Románia 23 darabot, Ausztria 79 darabot. In: BM Archívum, Rákosi szerepe és felelőssége a koncepciós perekben, 1962. III. 27. A forrás neve a továbbiakban: BM-R.

14 Fielddel kapcsolatban a német kommunisták közül a már említetteken kívül letartóztatták: Fritz Sperlinget, Bruno Fuhrmannt, Lex Endét, Willi Kreikemeyert, Bruno Goldhammert. „Lex Ende, Willy Kreikemeyer, Paul Bertz, Leó Bauer és Paul Merker az amerikai imperialisták parancsát követték és szaboltálták az antifasiszta felszabadító mozgalom kibontakoztatását.” Beosztásukból felmentették: Bruno Fuhmannt, Hans Teubnert, Walter Beling, Wolfgang Langhoffot. In: A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának jelentése az egykori német politikai emigránsok Noel FI. Field, az Unitárius Segélyszervezet vezetőjéhez fűződő kapcsolatáról. 1950. augusztus 21. (Erklärung des Zentral-kommitees und der Zentralen Parteikontrollkommission der Sozialistischen Einheitspartei Deutschlands zu den Verbindungen ehemaliger deutscher politischer Emigranten zu dem Leiter des Unitarian Service-Committee Noel H. Field.)

15. „(Rákosi) a Komintern ügynökeként Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Angliában tevékenykedett. Mindenütt álnéven... Egyes források szerint az USA-ban is végzett Komintern-munkát, de letartóztatták és rövid fogság után kitoloncolták. 1924-ben Moszkva újra Magyarországra küldte.” In: Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története 1945-56, Veritas, München, 1981. 105. old.

16. „1950 elején valamilyen oknál fogva különösen Manley Huston felől hallgattak ki”, vallotta Noel Field 1954. június 19-én. BM-F. (Huston a Népszövetség egyik propagálója volt, a Hágai Nemzetközi Bíróság tagja, Field tanára.)

17. Például a Rajknál sokkal alacsonyabb beosztású, moszkovita Nógrádi Sándor lefogásához Rákosi nem kapta meg Sztálin beleegyezését. Szakasits Árpád köztársasági elnök esetében azonban Sztálin újra zöld utat engedett Rákosi letartóztatási kérésének. BM-FM

18. BM Archívum, Rajk László anyaga, 1957. május 10. dr. Szénási Géza legfőbb ügyész.

19. in: The Comintern. 42. old.

20. A legismertebbek: a Magyar Közösség ügye, a pócspetri ügy, a szegedi pfeifferista diákcsoport ügye, a Saláta-ügy stb.

21. Rajk László vallomása 1949. szeptember 16-án, idézi: Soltész István, Rajk dosszié, Láng, 1989. 69-90. old.

22. Dulles közvetítésével így jutottak haza a német kommunisták is.

23. in: Jelentés a Rajk-féle szervezkedés...

24. Az esküdteknek csak két harmada találta Hisst bűnösnek, in: Weinstein.

25. Rajk László vallomása, in: Soltész.

26. Rajk László vallomása, in: Soltész.

27. Péter Gábor tanúkihallgatása a Budapesti Országos Börtönben 1956. X. 18-23. In: BM Archívum Rajk László anyaga.

28. Farkas Mihály beszámolója szerint Sztálin maga is végzett kisebb módosításokat a Rajk-per vádiratán. BM-FM

29. Dr. Alapi Gyula ügyész.

30. Helyesebben: visszaérkezése.

31. Dr. Décsi Gyula, államvédelmi ezredes a Rajk-ügy időszakában a vizsgálati osztályt vezette.

32. Dr. Jankó Péter, a Budapesti Népbíróság bírója.

33. Péter Gábor tanúkihallgatása, in: BM Archívum Rajk László anyaga.



« vissza