Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Az előzetes, vagy inkább végleges fegyverszüneti megállapodás aláírása. 1944. október 11. (Részlet)

Október 11-én, hajnali 3 óra körül megkezdődött a hatodik tárgyalásunk az oroszokkal. A Kremlben Molotov ismét megpróbálta tisztázni a magyar teljhatalmú megbízottak kérdését.
A megbeszélés legfőképp katonai kérdések körül folyt, egyebek közt megállapítást nyert, hogy az orosz erők még mindig mintegy 100–110 km távolságra vannak Budapesttől.
Ezután a légkör meglehetősen kedvezőre fordult.
Molotov: Tisztában vagyok vele, hogy a németek mészárlást akarnak, s ezt nekünk meg kell akadályoznunk. Úgy tudom, az előzetes feltételeket elfogadták; ezek után lehetségesnek tartják-e, hogy megbeszéljük és aláírjuk a végleges fegyverszünetet?
Szent-Iványi: Igen! E tekintetben szabad kezet kaptunk. Egy rádiótáviratunk alapján a felhatalmazást (pleins-pouvoirs) írásban is megerősítették, és Nemes őrnaggyal elküldték, aki épp most tart a levéllel Körösmező érintésével Moszkva felé. De a magyar küldöttség valójában már ötször megkapta a szükséges felhatalmazást: először a Kormányzó levélben közölte ezt; másodszor szóban, mielőtt a küldöttség elindult volna Budapestről; azután két nekünk küldött rádiótáviratban, és végül a Nemes őrnagynál lévő levélben is.
Molotov: A Kormányzó levelének értelmében csak tárgyalásra kaptak felhatalmazást. Szeretném, ha a Kormányzó rádiótáviratban erősítené meg, hogy aláírhatják az egyezményt.
 
 
Molotov Churchill-lel konzultál
 
Erre elővettük a 2. és 4. sz. rádiótáviratot, valamint az 1. sz. jegyzékünket, és megmutattuk őket Molotovnak. Megígértük továbbá, hogy írásban is megküldjük neki a 4. sz. RT szövegét.
Molotov láthatóan emésztette a problémát. Aztán egyszer csak odafordult hozzám, és nagyon meleg hangon azt kérdezte: „Tudná angolul vagy franciául vezetni a tárgyalásokat, Miniszter úr? Előfordulhat, hogy a tárgyalásokat angolul fogjuk folytatni.” Tömör „Igen”-nel válaszoltam, mire Molotov fölállt, és közölte, hogy körülbelül tíz percre felfüggesztjük a tárgyalást. Átment a szomszéd szobába, s miközben átlépett az ajtón, egy villanásnyira láthattuk az ott lévőket. Mivel rövidlátó vagyok, nem tudtam tisztán kivenni az arcokat, de Faragho később váltig állította, hogy Churchillt és Edent látta a szobában. Molotov jó tíz perc múlva visszatért, és bejelentette: „A tárgyalást a fentiek alapján fogjuk folytatni, a részletekről holnap kapnak tájékoztatást. (Molotov ebben tévedett: már 11-e volt, hajnali 4 óra 10.) Magyarország tehát kilép a háborúból.” „Mi úgy tekintünk magunkra, mint akik már kiléptek” – felelte Faragho. Csaknem öt óra volt, mire visszaértünk a dácsánkba.
Jóformán semmit nem pihentünk, nem aludtunk azon az emlékezetes napon. Egész délelőtt és délután dolgoztunk, hosszú jegyzékeket fogalmaztunk és küldtünk a Szövetséges Hatalmaknak, valamint elküldtük Budapestnek a 10. és 11. sz. rádiótáviratunkat.
Részt vettünk egy rövid, ebéddel-vacsorával egybekötött ötórai teán, majd Kuznyecov tábornok kocsiján elhajtottunk a dácsáról. Már majdnem este 7 óra volt.
7 óra 18-kor Molotov megnyitotta az oroszokkal folytatott hetedik tárgyalásunkat. Jelen voltak: Molotov, Dekanozov, Podzerov, Kuznyecov, valamint a három magyar küldött.
Molotov: Válaszolva 6. számú jegyzékükre, mely választ a Szovjetunió nevében, a Szövetséges Hatalmak egyetértésével közvetítem: a három Szövetséges Hatalom kész elfogadni Magyarország követeléseit, a szükséges formaságok azonnali végrehajtásával. Azt a kérést is elfogadják, hogy az orosz csapatok pár napra függesszék fel az előrenyomulást, s a szükséges parancsokat már ma kiküldik a frontra, hiszen nagyon fontos, hogy a két hadsereg, az orosz és a magyar, együttműködésre jussanak, hogy lehetővé váljon a magyar csapatok Budapest irányába történő visszavonása. Úgy vélem, az ügy ebben a formában korrekt és minden követelménynek megfelel.
Szent-Iványi: Ma már küldtünk egy rádiótáviratot Budapestre, amelyben tájékoztatást kértünk a magyar és a német erőkről, s arról, hogy mennyi időre lenne szükségük a magyar csapatoknak ahhoz, hogy elérjék Budapestet, illetve az irányról, ahol a magyar és az orosz erők együttműködése létrejöhetne. Reményeink szerint a válasz holnap reggelig megérkezik Budapestről. Ezek a körülmények nem változtatnak Molotov úr megjegyzésein, inkább kiegészítik őket.
Molotov: Az előzetes feltételek aláírása feltétlenül szükséges a magyarországi Felügyelőbizottság felállításának felgyorsításához. Ez együttműködés esetén a fronton keresztül megvalósítható.
Molotov: Ugye nem szükséges, hogy egy-két napnál tovább megállítsuk az orosz előrenyomulást?
Faragho: Nem, erre nincs szükség.
Molotov: El tudja olvasni valaki önök közül az előzetes feltételek orosz szövegét?
Faragho: Igen.
Ezután rövid szünet következett, amely alatt az orosz és francia nyelvű szöveget átnéztük, és egyes helyeken módosítottuk.
Molotov: A 6. számú jegyzékükben közölt rádiótávirat értelmében csak az előzetes feltételek aláírására kaptak felhatalmazást, ezek szerint a végleges fegyverszüneti egyezmény aláírására másik delegációt küldenek Moszkvába?
Szent-Iványi: Nem! Teljes körű meghatalmazást kaptunk mindkét dokumentum aláírására.
Ezt a kijelentésemet egy megbeszélés követte, melyben a három delegált egy emberként próbálta elmagyarázni Molotovnak, hogy a delegáció jogosult aláírni mindkét dokumentumot. Azonban, tette hozzá a delegáció, magyar szakértők bevonására is szükség lenne, mielőtt aláírnák a végleges fegyverszüneti egyezményt.
Molotov: Nem akarok nagyon erősködni a szokásos formaságok miatt, tekintettel az igen nehéz helyzetükre, de mégis tartanunk kell magunkat bizonyos formalitásokhoz, ezért remélem, hogy amíg teljesülnek az előfeltételek, addig a két dokumentum aláírására feljogosító írásos meghatalmazásuk is megérkezik. Elképzelhető, hogy a németek megtámadják a felkelőket?
Faragho: Nagyon is! Hiszen már eddig is 400 000 zsidót deportáltak Németországba. A németek a budapesti zsidóságot is deportálni akarták, de közbeléptünk. Emiatt van most ott a csendőrség.
Molotov: A magyar kormány egységes lesz a fegyverszüneti feltételek végrehajtása tekintetében?
Faragho: Igen, Reményi-Schneller és Jurcsek miniszterek kivételével.
Szent-Iványi: De ez a két miniszter nem túl befolyásos. A tényleges hatalom a Kormányzó és a Miniszterelnök kezében van.
Molotov: A csapatok hűségesek és lojálisak lesznek a Kormányzóhoz?
Szent-Iványi: Ahol a parancsnokok magyarok, ott igen.
Dekanozov: Ki írja alá a Budapestnek küldött jelentéseiket?
Szent-Iványi: Senki. Első személyben íródnak.
Molotov: Ami Atzélt illeti, tájékoztatom önöket, hogy a katonai hatóság kihallgatta, majd visszaküldte Magyarországra.
Ezzel véget ért a tárgyalás. Miközben előkészítettek egy asztalt a dokumentumok aláírásához, Molotov odajött hozzám, és így szólt: „Gratulálok, Miniszter úr! 1526 óta ez az első alkalom, hogy Magyarország megnyert egy nagy háborút.”
Örömmámorban úsztam. Minden tervünket sikerült megvalósítanunk.
Különös elégedettséggel töltött el, hogy időhúzási taktikánknak hála, az angolszászok is részt tudtak venni a tárgyalásokon, ami végső soron hozzájárult az egész folyamat felgyorsításához, illetve bizonyos előnyöket biztosított számunkra – például a Szövetségesek egy időre abbahagyták Magyarország légi bombázását, és a harcokat is felfüggesztették, hogy a magyar csapatok visszavonulhassanak. Az MFM által vezetett kezdeményezések sikeréről csak annyit, hogy október 11-én, 19 óra 57–58 perckor mi, a delegáció három tagja, a Kremlben aláírtuk a Fegyverszüneti Megállapodást.
 
 
A Kormányzó nem hajlandó elhagyni Budapestet
 
Egy szemhunyásnyit sem pihentünk október 11-e éjjelén. Elküldtük 12., 13. és 14. számú rádiótáviratunkat Budapestre, és dekódoltuk a Budapestről érkezett 7. és 8. számú rádiótáviratot. Nagyon rossz híreket kaptunk a fővárosból: a Kormányzó megtagadta, hogy elhagyja Budapestet. Ez óriási csapást jelentett; döntése hatalmas veszélybe sodorta küldetésünk – csakúgy, mint az egész „harmadik kísérlet” – sikerét.
Ami az oroszokkal folytatott tárgyalásainkat és egyéb, ezzel kapcsolatos eseményeket illeti, főként az orosz és a magyar hadsereg által a politikai tárgyalásaink és megállapodásunk értelmében foganatosítandó katonai intézkedésekről folytak. Eközben delegációnk létszáma két fővel gyarapodott, Nemes őrnagy és Tarnay István követségi titkár személyében, előbbi meghozta a Kormányzó meghatalmazását arról, hogy az előkészítő és a végleges fegyverszüneti megállapodást is aláírhatjuk.
 
 
Budapesti események
 
Német katonai beavatkozás és a Szálasi-puccs,
október 14–17.
 
Nemes őrnagy tájékoztatott bennünket, hogy Bakay tábornokot, a budapesti és Budapest körüli királyi erők parancsnokát, a németek október 12-én elrabolták. Ez ismét súlyos csapást jelentett erőfeszítéseink és a „harmadik kísérlet” sikerére nézve.
Még Kuznyecov tábornok irodájában voltunk, amikor megkaptuk a Kormányzó 6. számú rádiótáviratát, melynek szövege rövid és drámai volt:
Kormányzó fiát ma reggel elrabolták a nyilasok és a németek. A házat, ahol tartózkodott, szétlőtték; nincs több hírünk róla. Várost körülvették a Reichswehr megerősített csapatai. Ultimátumot kaptunk a németektől.”
Azután, hogy a Kormányzó eldöntötte, nem hagyja el Budapestet, illetve elrabolták Bakay tábornokot, ez volt a harmadik – és minden bizonnyal halálos – csapás a „harmadik kísérletre”. Azon tűnődtem, vajon van-e még remény.
Alvásra, pihenésre nem volt idő; Budapestről megérkezett az utolsó három rádiótávirat is. A szövegükből megtudhattuk, mi a helyzet. Budapest gyakorlatilag német kézre került, s számítani lehetett rá, hogy a Kormányzót is hamarosan foglyul ejtik a németek. Nagyon feldúlt voltam. „Ha a Kormányzó elhagyta volna Budapestet és csatlakozott volna a 2. hadsereghez, most egész más lenne a helyzet” – gondoltam.
Az utolsó rádiótáviratok alapján két jegyzéket (14. és 15.) küldtünk „a három Szövetséges Hatalomnak”, melyekben tájékoztattuk őket a budapesti eseményekről, és lépéseket javasoltunk az előállt helyzet fényében.
 
 
A Kormányzót letartóztatják a németek,
1944. október 15–17.
 
Horthy kormányzó és családja október 17-én egy németek által kísért különvonaton elhagyta Magyarországot, és Németországba távozott.
Amikor az új helyzetet megvitattuk az oroszokkal, kijelentettem, hogy még a Kormányzó eltűnése sem gördíthet akadályt együttműködésünk útjába, hiszen a Kormányzó Veress Lajos tábornokot, a 2. hadsereg parancsnokát jelölte ki helyetteséül arra az esetre, ha a németek megölnék vagy letartóztatnák. Sajnos azonban a németek Veress tábornokot is letartóztatták, így terveink meghiúsultak. Az oroszok nagyon segítőkészek voltak Veress felkutatásában, az ő segítségükkel tudtuk meg azt is, hogy a tábornokot miként tartóztatták le.
 
(A részletet Németh Orsolya fordította. Forrás: Domokos Szent-Iványi, The Hungarian Independence Movement, 1936–46. Szerk.: Kodolányi Gyula–Szekér Nóra. Magyar Szemle Alapítvány, 2013. Budapest. 544–548. A könyvből már több szemelvényt közöltünk a Magyar Szemle idei számaiban.)
 
 
Megjegyzés
 
Amint Horthy Ilona memoárjából is kiderül, Szent-Iványiék konspiratív úton, a kormány tudta nélkül jutottak ki Moszkvába szeptember utolsó napjaiban. A kódolt rádiótávirat kapcsolatot Horthy Ilona, ifj. Horthy Miklós és Toszt Gyula szárnysegéd tartotta fenn a moszkvai küldöttség és Horthy között. A diplomata Szent-Iványi Domokos (1898–1980), Teleki Pál bizalmas munkatársa, 1944. januártól a Kiugrási Iroda vezetője volt a Várban. Molotovék a moszkvai tárgyalások során, majd 1945-ben Budapesten is, a külügyminiszteri posztra javasolták őt. Szent-Iványi a tisztséget elutasította. 1947-ben, „a köztársaság elleni összeesküvés” perében, tíz év börtönre ítélték.
A kormányzó Faust Imre és az 1956-os forradalomban kiemelkedő szerepet vállaló Dudás József, a földalatti Kommunista Párt vezető tagjai kíséretében, báró Atzél Ede erdélyi politikust titkos misszióban Moszkvába küldte szeptember elején. Az Atzél-misszió célja az orosz fogadókészség felderítése volt a fegyverszüneti tárgyalásokra, és a Faragho–Szent-Iványi–Teleki Géza fegyverszüneti küldöttség ugyancsak titkos útját készítette elő. Atzél Edét hazaérkezése után nem sokkal az orosz csapatok letartóztatták, és eltűnt.
Faragho Gábor vezérezredes (1890–1953) miniszter lett az 1944. decemberi debreceni kormányban, gróf Teleki Gézával, Teleki Pál miniszterelnök fiával együtt. 1945-ben nyugdíjazták, 1951-től házi őrizetben élt tanyáján az Alföldön. A Rákosi-terror túlkapásaitól Sztálinék, személy szerint Puskin korábbi szovjet nagykövet közbenjárása mentette meg. Teleki Géza (1911–1983) geológus 1946-ban a párizsi béketárgyalásokra készülő magyar érvanyag összeállításában vett részt, 1949-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Dálnoki Veress Lajos vezérezredes (1889–1976), az Erdélyben harcoló 2. hadsereg parancsnoka, a Magyar Függetlenségi Mozgalom tagja be volt avatva a moszkvai fegyverszüneti küldetésbe. Szent-Iványiék javaslatára Horthy titokban teljhatalmú utódjának, homo regiusnak nevezte ki őt halála vagy akadályoztatása esetére. A Szálasi-puccs idején bebörtönzik. Veress Lajost 1947-ben börtönbüntetésre ítélték „a köztársaság elleni összeesküvés” perében. 1956-ban, a forradalom után Nyugatra távozott, és részt vett az emigráció politikai életében.
Szent-Iványi V. kéziratát, az öt könyvből álló hagyaték legszemélyesebb hangú memoárját szintén angolul írta, emigrációban, élete végén. A kézirat még kiadatlan (a szerk.).


« vissza