Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

E számunk szerzői

Ablonczy László (Bodroghalász, 1945) újságíró, kritikus. 1978–1990 között a Film, Színház, Muzsika munkatársa, 1991–1999 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1999–2005 között Párizsban élt. F. d.: Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1998), Bethlen Gábor-díj (2002), Magyar Örökség-díj (2011). F. m.: Latinovits Zoltán tekintete (1987); Nemzeti a magasban. Krónika dokumentumokban, 1963–1995 (1996); Nehéz álom (1997); A szivárvány alatt – Utak Erdélybe (1997); Megélt színház (1998); Jelentés a völgyből (1998); Sütő András 75 éve (2002); Bartók Béla kertjében – Marosszentimrétől Párizsig (2003); Szélfútta levél... Évek Mensáros Lászlóval (2004); Múló levelek Párizsból 2002–2004 (2005); Nemzeti lélekharang – Jászai Maritól Bubik Istvánig (2007); SZÍN-VALLÁS – Avagy az Őrnagy úr feldarabolásának szükséges voltáról (2007); Latinovits Zoltán élete, halála és feltámadásai (2011); Régimódi színháztörténet ÁVH-s iratokkal… – és Raksányi Kutyával (2012).
Bod Péter Ákos (Szigetvár, 1951) közgazdász, egyetemi tanár. 1990–1991-ben gazdasági miniszter, 1991–1994-ben a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője. F. m.: A vállalkozó állam a mai tőkés gazdaságban (1987), Rendszerváltozás Kelet-Közép-Európában (Leszek Balcerowiczcsal, Václav Klausszal, 1997), Pénz, hatalom, erkölcs. Tanulmányok a gazdasági rendszerváltás időszakából (1997), A pénz világa – a világ pénze (2001), Gazdaságpolitika (2002), Közgazdaságtan (2006), Az elpolitizált gazdaság (2011), Pénzügyi alapok. Tapasztalatok és tanulságok pénzügyi válság után (2012).
Fáy András (Baja, 1966) könyvtáros, publicista. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Hittudományi Főiskolán tanult. Írásai jelentek meg többek között az Új Magyarországban, a Napi Magyarországban és a Magyar Nemzetben. F. d.: Táncsis Mihály-díj (2010). F. m.: Ferencesek Gyöngyösön (1999); A Gyöngyösi Ferences Könyvtár (2012).
Granasztói György (Budapest, 1938) történész, egyetemi tanár, az ELTE BTK Magyar–francia társadalomtudományi műhely és doktoriskola vezetője, a Teleki László Intézet volt főigazgatója. Charles Simonyi-ösztöndíjas. Szakterülete a társadalomtörténet. Várostörténeti és népesedéstörténeti tanulmányok mellett esszéket is közread a demokratikus átmenet témájában. Habilitált, az MTA doktora. 1990–1994 között az Antall-kormány nagykövete volt a NATO és az Európai Unió mellett, valamint a Belga Királyságban. (2007). F. m.: Mi történik itt? (Esszék, 2003), A városi élet keretei a feudális kori Magyarországon (Kassa társadalma a 16. század derekán, 2012).
Gróh Gáspár (Budapest, 1953) irodalomtörténész, kritikus. A Magyar Szemle rovatvezetője, a Köztársasági Elnöki Kabinet bel­politikai vezetője. 2007-ben Pethő Sándor-díjat kapott. F. m.: Egy­másért vagyunk. (Tanulmányok, kritikák, 2000.) Szabó Dezső: Az elfelejtett arc (Válogatás és szerkesztés, 2001), Az elsodort író. In memoriam Szabó Dezső (Válogatás és szerkesztés, 2002), Móricz Zsigmond: A magyarság rendeltetése (Válogatás és szerkesztés, 2004), Cs. Szabó László. A kis népek hivatása. (Előszó, válogatás, szerkesztés, 2005), Nézni a láthatatlant (Kisesszék, 2005), Határ.Oknélkül (Tanulmányok, kritikák, 2006), A következmények országa (2011), A magyarság rendeltetéséről (2013).
Horváth István (Szentendre, 1973) teológus. Tanulmányait az Esztergomi Hittudományi Főiskolán végezte. Jelenleg Illyés Gyula hagyatékát kutatja. F. m.: Illyés Gyula: Ostromnapló, 1945 (Szerkesztés, Nap kiadó, 2014), Szerkesztő a vészkorszakban. Illyés Gyula és a Magyar Csillag (Múlt és Jövő Kiadó, 2014).
Jeszenszky Géza (Budapest, 1941) történész. 1976 óta a Közgazdasági, mai nevén Budapesti Corvinus Egyetemen tanít a nemzetközi kapcsolatok és a magyar külpolitika témakörében. 1990–1994-ig külügyminiszter, 1994–1998-ban az MDF, illetve az MDNP országgyűlési képviselője, 1998 szeptemberétől 2002 nyaráig washingtoni nagykövet. F. m.: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában, 1894–1918 (1986, 1994), Post-Communist Europe and Its National/Ethnic Problems (2005, 2009), Helyünk a világban. A magyar külpolitika útja a 21. században (Beszélgetések Csaba Lászlóval és Martonyi Jánossal, 2009).
Kodolányi Gyula (Budapest, 1942) költő, műfordító, irodalomtörténész. 1971–1990: az ELTE tanára. 1972−1973-ban ACLS-, 1984−1985-ben Fulbright-ösztöndíjjal az USA-ban kutat és tanít. 1987−1990-ben részt vesz a rendszerváltoztató ellenzéki mozgalmakban. 1990–1994: miniszterelnökségi államtitkár. 1992 óta a Magyar Szemle, 2010-től a Hungarian Review főszerkesztője. 2004–2009-ben az Emory Egyetem (Atlanta, USA) tanára. Főbb elismerések: József Attila-díj (2002), Príma Díj (a Magyar Szemlével, 2003), a Köztársasági Elnök Érdemérme (2005). Főbb művei: A létezés hálói (Amerikai költők, ford., 1990), Kentaurszárnyak (Esszék, interjúk, 1999), Táncban a sötéttel (Összegyűjtött versek 2002), Amerika ideje (Esszék, 2003), A hullám taraja (Esszék, interjúk, 2006), A fény rétegei (Esszék, 2010), Járj, merre tetszik (Összegyűjtött versek, 2012), Szóló hangra (Esszék, 2012) Üzenetek W. Sh.-től (Improvizációk Shakespeare szonettjeire, 2014).
Kubinszky Mihály (Sopron, 1927). Építészmérnök, az MTA doktora. Munkahelyei: állami építőipar (1950–1957), Nyugat-magyarországi Egyetem (1957–1995), itt 1978-tól az Építéstan tanszékvezető egyetemi tanára. Nyugdíjazását követően Prof. emeritus és dr. h.c. Szakirodalmi munkásságának fő témái a legújabb kori építészettörténet, építészeti kritika, vasúttörténet építészeti vonatkozásai, műemlékvédelem, tájépítészet és Sopron város építészete. F. d.: Ybl Miklós-díj (1992), az MTA Mikó Imre-díja (1998), Széchenyi-díj (2003).
Miskolczy Ambrus (Marosvásárhely, 1947) 1997 óta a történettudomány doktora. Az ELTE BTK Román Filológiai Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanára. A bukaresti Nicolae Jorga Történettudományi Intézet külső tagja, az USA-ban működő Society for Romanian Studies tagja és a New International Journal of Romanian Studies szerkesztőségi tagja. Szűkebb szakterülete a magyar-román-szász erdélyi együttélés története; a polgárosodás társadalom- és eszmetörténete. Kutatómunkája az erdélyi együttélés problémakörére összpontosul, ideértve a mítoszteremtés eszmetörténeti okait és mikéntjét. F. d.: Akadémiai díj (megosztva, 1987) és a Ránki György Szakkuratórium Díja (1997). Legfontosabb művei: A brassói román levantei kereskedőpolgárság (1780–1860) (1986). Társszerzője az Erdély története III. kötetnek (1986). Eszmék és téveszmék (1994), A legendák varázsa. Jules Michelet kelet-európai mítoszai és a magyar–román párbeszéd a 19. század derekán (2000), Szellem és nemzet (2001).
S. Király Béla (1957, Sóvárad) író, politológus. A Magyar Politikatudományi Társaság tagja. F. m.: Tény és való (Filozófiai esszéfüzér, 1989), Zseblámpafényben (Versek, 1995). Jelenleg a Magyar Nemzet Vélemény rovata közli írásait.
John O’Sullivan (Liverpool, 1942) vezető brit konzervatív újságíró és politikai elemző, jelenleg a Szabad Európa Rádió alelnöke és főszerkesztője, a National Review c. amerikai folyóirat munkatársa, a washingtoni Hudson Intézet vezető kutatója. Az 1980-as években Margaret Thatcher tanácsadója és beszédírója; az 1996-ban Prágában Václav Havel elnök és Margaret Thatcher által létrehozott Új Atlanti Kezdeményezés alapítója és társelnöke. Számtalan publicisztikai művén kívül egy könyv szerzője: Az elnök, a pápa és a miniszterelnök (The President, the Pope and the Prime Minister – 2006, magyar fordítás 2010). Jelenleg családjával Alabamában él.
Szeredi Pál (Budapest, 1955) történész, kutatási területe a népi mozgalom, a Nemzeti Parasztpárt története és Kovács Imre életpályájának története. Az Általános Vállalkozási Főiskola mestertanára. F. m.: Új Látóhatár válogatás (1989), Kovács Imre és a magyar demokrácia (1989), A népi egységtől a nemzeti egységig (1991), A Petőfi Párt történetéből (1992).
Sz. Tóth Gyula (Szigetvár, 1945) szellemi szabadfogalkozású, Budapesten él. Kutató-fejlesztő tanárként több évtizedet dolgozott a Zsolnai József által irányított pedagógiai programban (ÉKP). Fő tevékenységei: francia-magyar kulturális értékek közvetítése, a tanítási, nyelvi-kommunikációs kompetenciák kialakítása. Tanulmányai, kritikái folyamatosan megjelennek a nyomtatott és az elektronikus sajtóban, itthon és külföldön. Főbb munkái: Téléphant-Élévision, Correspondances francia nyelvi programcsomag, a 12 legszebb magyar vers sorozat francia adaptációinak feldolgozása, Tanári notesz (Jegyzetkönyv, 6 kötet).


« vissza