Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

E számunk szerzői

Bod Péter Ákos (Szigetvár, 1951) közgazdász, egyetemi tanár. 1990–1991-ben gazdasági miniszter, 1991–1994-ben a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője. Főbb művei: A vállalkozó állam a mai tőkés gazdaságban (1987), Rendszerváltozás Kelet-Közép-Európában (Leszek Balcerowiczcsal, Václav Klausszal, 1997), Pénz, hatalom, erkölcs. Tanulmányok a gazdasági rendszerváltás időszakából (1997), A pénz világa – a világ pénze (2001), Gazdaságpolitika (2002), Közgazdaságtan (2006), Az elpolitizált gazdaság (2011), Pénzügyi alapok. Tapasztalatok és tanulságok pénzügyi válság után (2012).
 
Bónis Ferenc (1932, Miskolc) zenetörténész, az MTA doktora. F. d.: Erkel Ferenc-díj (1973), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1992), Széchenyi-díj (2008). 2007-ig a Magyar Kodály Társaság elnöke, 2012-ig az Erkel Ferenc Társaság elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottságának tagja. Számos zenetudományi munka szerzője, illetve szerkesztője.
 
Csejdy Virág (Csejdy Lászlóné sz. Jánossy Virág) 1968-tól középkori ásatások anyagának kerámiarestaurátora a Múzeumi Főigazgatóságnál. 1970-től az Országos Műemléki Felügyelőségnél dr. Entz Géza osztályán középkori templomfreskók, majd barokk oltárok restaurálását végzi. 1977-től 1994-ig a Móra Kiadó könyvtervezője és képszerkesztője. Könyvtervezési munkáival kiállításokon vett részt, illetve Szép Könyv-díjakat nyert. 1997 óta a Magyar Szemle képszerkesztője.
 
Fáy Zoltán (1966, Baja) könyvtáros, publicista. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Hittudományi Főiskolán tanult. Írásai jelentek meg többek között az Új Magyarországban, a Napi Magyarországban és a Magyar Nemzetben. F. d.: Táncsis Mihály-díj (2010). F. m.: Ferencesek Gyöngyösön (1999); A Gyöngyösi Ferences Könyvtár (2012).
 
Granasztói György (Budapest, 1938) történész, egyetemi tanár, az ELTE BTK Magyar–francia társadalomtudományi műhely és doktoriskola vezetője, a Teleki László Intézet volt főigazgatója. Charles Simonyi-ösztöndíjas. Szakterülete a társadalomtörténet. Várostörténeti és népesedéstörténeti tanulmányok mellett esszéket is közread a demokratikus átmenet témájában. Habilitált, az MTA doktora. 1990–1994 között az Antall-kormány nagykövete volt a NATO és az Európai Unió mellett, valamint a Belga Királyságban. (2007). Mi történik itt? (Esszék, 2003), A városi élet keretei a feudális kori Magyarországon (Kassa társadalma a 16. század derekán, 2012).
 
Gróh Gáspár (Budapest, 1953) irodalomtörténész, kritikus. A Magyar Szemle rovatvezetője, a Köztársasági Elnöki Kabinet belpolitikai vezetője. 2007-ben Pethő Sándor-díjat kapott. F. m.: Egymásért vagyunk. (Tanulmányok, kritikák, 2000.) Szabó Dezső: Az elfelejtett arc (Válogatás és szerkesztés, 2001), Az elsodort író. In memoriam Szabó Dezső (Válogatás és szerkesztés, 2002), Móricz Zsigmond: A magyarság rendeltetése (Válogatás és szerkesztés, 2004), Cs. SzabóLászló. A kis népek hivatása. (Előszó, válogatás, szerkesztés, 2005), Nézni a láthatatlant (Kisesszék, 2005), Határ.Oknélkül (Tanulmányok, kritikák, 2006), A következmények országa (2011), A magyarság rendeltetéséről (2013).
 
Kalász Márton (Somberek, 1934) Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas (1971, 1987) magyar költő, író, műfordító, egyetemi tanár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2009). 1958–1970 között Budapesten a Falurádió riportere, közben 1970-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője. 1970-től 15 évig az Új Írás munkatársa, majd rovatvezetője. 1971–1974 között a berlini Magyar Kultúra Házában dolgozik. 1986-tól a Vigilia főmunkatársa és szerkesztőbizottsági tagja, 1986–1991 között a Jelenkor szerkesztőbizottságának is tagja, 1991–1994 között a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított. 1991-ig a Vörösmarty Társaság elnöke volt. 2001–2007 között a Magyar Írószövetség elnöke, 2007 óta elnökségi tagja. Legutóbbi elismerései: Magyar örökség díj (2014), Kossuth-díj, Balassi Bálint-emlékkard (2013).
 
Kodolányi Gyula (1942, Budapest) költő, műfordító, irodalomtörténész. 1971–1990: az ELTE tanára. 1972−1973-ban ACLS-, 1984−1985-ben Fulbright-ösztöndíjjal az USA-ban kutat és tanít. 1987−1990-ben részt vesz a rendszerváltoztató ellenzéki mozgalmakban. 1990–1994: miniszterelnökségi államtitkár. 1992 óta a Magyar Szemle, 2010-től a Hungarian Review főszerkesztője. 2004–2009-ben az Emory Egyetem (Atlanta, USA) tanára. Főbb elismerések: József Attila-díj (2002), Príma Díj (a Magyar Szemlével, 2003), a Köztársasági Elnök Érdemérme (2005). Főbb művei: A létezés hálói (Amerikai költők, ford., 1990), Kentaurszárnyak (Esszék, interjúk, 1999), Táncban a sötéttel (Összegyűjtött versek 2002), Amerika ideje (Esszék, 2003), A hullám taraja (Esszék, interjúk, 2006), A fény rétegei (Esszék, 2010), Járj, merre tetszik (Összegyűjtött versek, 2012), Szóló hangra (Esszék, 2012) Üzenetek W. Sh.-től (Improvizációk Shakespeare szonettjeire, 2014).
 
Kubinszky Mihály (Sopron, 1927). Építészmérnök, az MTA doktora. Munkahelyei: állami építőipar (1950–1957), Nyugat-magyarországi Egyetem (1957–1995), itt 1978-tól az Építéstan tanszékvezető egyetemi tanára. Nyugdíjazását követően Prof. emeritus és dr. h.c. Szakirodalmi munkásságának fő témái a legújabb kori építészettörténet, építészeti kritika, vasúttörténet építészeti vonatkozásai, műemlékvédelem, tájépítészet és Sopron város építészete. F. d.: Ybl Miklós-díj (1992), az MTA Mikó Imre-díja (1998), Széchenyi-díj (2003).
 
Lengyel György (szül. 1936-ban) a Debreceni Csokonai Színházban 3 periódusban 17, a budapesti Madách Színházban 21, és a Pécsi Nemzeti Színházban 4 évig dolgozott. Összesen négyszer – diákként, illetve ezekben a színházakban is – megrendezte Az ember tragédiáját. A világirodalom nagy klasszikus szerzői közül igen sok Shakespeare- és Molière-művet, számos jelentős külföldi kortárs szerzőt és nagyon sok magyar drámát rendezett, többek között Németh László, Szabó Magda és Szakonyi Károly több művét. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek emeritus professzora, valamint Ottawa, Illinois at Urbana, Seattle és a Tennessee, Knoxville egyetemén rendezést és a Színházi irányzatok a XX.századbancíműtárgyát. Tanulmánykötetei: Színészek, szerepek – Színészek, rendezők (Somló Istvánnal együtt 1959, 1964.), A színház ma (antológiák a XX. századi színház bemutatására, 1970), Színházi emberek (saját tanulmányok, 2008), Színház és Diktatúra a 20. században (szerkesztő, tanulmányíró, 2011). Jelenleg Párhuzamos portré Hevesi Sándorról és Németh Antalról című tanulmányán dolgozik.
 
Miskolczy Ambrus (1947, Marosvásárhely) 1997 óta a történettudomány doktora. Az ELTE BTK Román Filológiai Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanára. A bukaresti Nicolae Jorga Történettudományi Intézet külső tagja, az USA-ban működő Society for Romanian Studies tagja és a New International Journal of Romanian Studies szerkesztőségi tagja. Szűkebb szakterülete a magyar-román-szász erdélyi együttélés története; a polgárosodás társadalom- és eszmetörténete. Kutatómunkája az erdélyi együttélés problémakörére összpontosul, ideértve a mítoszteremtés eszmetörténeti okait és mikéntjét. Legfontosabb művei: A brassói román levantei kereskedőpolgárság (1780–1860) (1986). Társszerzője az Erdély története III. kötetnek (1986). Eszmék és téveszmék (1994), A legendák varázsa. Jules Michelet kelet-európai mítoszai és a magyar–román párbeszéd a 19. század derekán (2000), Szellem és nemzet (2001). Az Akadémiai díj (megosztva, 1987) és a Ránki György Szakkuratórium Díja (1997) kitüntetettje.
 
Monostori Imre (1945, Tamási) irodalomtörténész, kritikus, az irodalomtudomány kandidátusa. Az Új Forrás főszerkesztője (1985–2009), a József Attila Megyei Könyvtár (Tatabánya) igazgatója (1990–2010). Főbb művei: Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása (Korszakmonográfia, l989), Minőség, magyarság, értelmiség (Tizenkét fejezet Németh Lászlóról, 1994), „Borul a föld”. Kónya Lajos szerepei és költészete az ötvenes évtizedben (Részmonográfia, 1998), Az Új Forrás vonzásában (Dokumentummemoár, 1999), A Németh László-recepció történeti vázlata (Tanulmány és szöveggyűjtemény, 2003), Helykeresések (Három esettanulmány, 2004), Németh László esszéírásának gondolati alaprétegei (Monográfia, 2005), Könyvtárosként és egyébként (Munkarajzok, 2010). Főbb díjak: Komárom-Esztergom Megyéért (1996), József Attila-díj (2001), Az Év Könyve-díj (2004), Toldy Ferenc-díj (2005), Szinnyei József-díj (2009).
 
Munkácsi Ernő (1896–1950) ügyvéd, jogi író. A Pesti Izraelita Hitközség, majd a Zsidó Tanács főtitkára, 1934 és 1942 között a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója. Sokat foglalkozott a zsidó felekezet jogait illető kérdésekkel. Számos tanulmánya jelent meg főleg a Jogtudományi Közlönyben és a Pester Lloydban. Önállóan megjelent munkái: Fejezetek a magyar zsidó vallásfelekezet újabb joggyakorlatából (1926), Az izraelita hitközségek alkalmazottainak szolgálati jogviszonya (1927). A Zsidó Évkönyvben, melynek munkatársa is volt, tanulmánya jelent meg Közjogi törekvéseink az utolsó évtizedekben címmel (1927).
 
Nicholas T. Parsons Bécsben élő író, fordító és szerkesztő. Az oxfordi NewCollege-ban szerzett diplomát, a firenzei Brit Intézet oktatója volt, majd angol irodalmat tanított a Pisai Egyetemen. 1984-ben Közép-Európában telepedett le magyar feleségével, a művészettörténész Sármány Ilonával. Tizenhét kulturális témájú könyvet jelentetett meg, egy részüket Louis James álnév alatt. Ezek között szerepel a Blue Guide Austria és a Blue Guide Vienna, valamint az 1989-es rendszerváltozás utáni Magyarországról szóló első angol nyelvű útikönyv. Egyéb művei: Xenophobe’s Guide to the Austrians [Kalauz az osztrákokhoz idegengyűlölők számára],Worth the Detour: A Cultural History of the Guidebook from Pausanias to the Rough Guide [Megéri a kitérő: az útikönyv története Pauszaniasztóla „Vázlatos kalauz”-sorozatig], valamint Vienna: A Cultural History.
 
Polcz Alaine (Kolozsvár, 1922Budapest, 2007) magyar pszichológus, írónő, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége.
A világháború borzalmai személyesen is érintették, ez határozza meg munkássága irányát is. 1949-ben végzett az
ELTE Bölcsészettudományi Karán, pszichológia szakon. Foglalkozik az elmebetegekkel végzett művészeti terápiával, játékdiagnosztikával, 1970-től a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. Könyvei több műfajban elemzik a halál problémakörét, életvezetési kérdéseket, és a gyermekpszichológia területén is maradandót alkotott. Főbb díjai: Déry Tibor-díj (1992), A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2001), Az Év Könyve-díj az Asszony a fronton című regényéért.
 
Roska Tamás (1940–2014) Széchenyi- és Bolyai-díjas villamosmérnök. Az 1980-as évek végén L. O. Chua professzorral együtt a CNN-chip (bionikus szem) kifejlesztésén dolgozott a Berkeley Egyetemen. A neurális hálózatok, vizuális információfeldolgozás és celluláris szuperszámítógépek nemzetközi hírű kutatója korábban az MTA–PPKE–Semmelweis Egyetem Neuro-Infobionika Kutatócsoport vezetője volt. Kezdeményezésére jött létre a Semmelweis Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködésével a Bionikai Innovációs Központ. Eredményeit több rangos kitüntetéssel, egyebek közt Széchenyi-díjjal, Szent-Györgyi Albert-díjjal, Bolyai-díjjal ismerték el. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át.
 
S. Király Béla (1957, Sóvárad) író, politológus. A Magyar Politikatudományi Társaság tagja. F. m.: Tény és való (Filozófiai esszéfüzér, 1989), Zseblámpafényben (Versek, 1995). Jelenleg a Magyar Nemzet Vélemény rovata közli írásait.
 
Nick Thorpe (Upnor, Anglia, 1960) 1986 óta él Budapesten, mint a BBC és az angol sajtó délkelet-európai tudósítója (Independent, Guardian, Observer). 1996 óta a BBC közép-európai tudósítója. 2009-ben jelent meg könyve a régió forradalmairól (89 The UnfinishedRevolution – Power and Powerlessness in Eastern Europe. 2010–2013 között a Hungarian Review főmunkatársa. 2014-ben jelent meg könyve a Duna természeti és kulturális világáról (The Danube. A Journey Upriver from the Black Sea to the Black Forest. New Haven and London, Yale University Press, 2013.)
 
Tófalvi Zoltán (Korond, 1944), történész, író, újságíró, tévészerkesztő. Fő kutatási területe: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi, romániai visszhangja, illetve a székelyföldi népi kerámia. Eddig tizenegy önálló kötete, több száz tanulmánya jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, Magyarországon, Svédországban, Németországban, Romániában. Több díjjal tüntették ki, köztük a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének és a Székelyföld című folyóirat nívódíjával 1997-ben, illetve 2002-ben. Az erdélyi, úgynevezett hazaárulási perekről három vaskos kötetet publikált, és megjelenés előtt áll a negyedik kötet. Megvédés előtt álló doktori disszertációjának témája: Az 1956-os magyar forradalomhoz kapcsolódó erdélyi „hazaárulási perek”.
 
Tóth Klára (Nyíregyháza, 1953) filmkritikus, publicista. F. m.:Don Quijote köpenyében (Pályakép és dokumentumok B. Nagy Lászlóról, 2005); A láthatatlan ország (2011).
 
Tüskés Anna (Budapest, 1981) irodalomtörténész, művészettörténész, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa. Kutatás területei: Illyés Gyula, 20. századi magyar irodalom, egyetemtörténet, középkori művészet és építészet.


« vissza